Pest Megyei Hírlap, 1986. november (30. évfolyam, 258-281. szám)
1986-11-01 / 258. szám
1986. NOVEMBER 1., SZOMBAT A PEST MEGYEI TANÜCS ÜLÉSE Lapunk első oldalán összefoglaló tudósítást adunk a Pest Megyei Tanács pénteki ülésének lezajlásáról. A testület, a jóváhagyott napirendnek megfelelően, beszámolót vitatott meg a megye környezetvédelmi helyzetéről és a további feladatokról, s ehhez szorosan kapcsolódva, megtárgyalta azt a jelentést, amelyben a megyei tanács környezet- és természetvédelmi bizottsága 1980 és 1986 közötti munkájáról ad áttekintést. A megyei tanács foglalkozott a gyermek- és ifjúságvédelem tapasztalatairól és teendőiről készült beszámolóval is. Az alábbiakban a napirendnek a jelzett pontjait ismertetjük részletesen. Kcrnyezetvédeiem Kezeljük közös kincsként Jogos volt az előzetes várakozás, a lakosság növekvő érzékenységének tükreként a megyei testület is nagy aktivitást mutatott a környezetvédelem helyzetéről beterjesztett jelentés megtárgyalásakor. Az írásos anyag, a szóbeli kiegészítés, a kibontakozott eszmecsere egyaránt azt mutatta, hogy bár a megyében sok minden történt a hatodik ötéves terv folyamán a környezet óvása érdekében — amit kifejez az is, hogy a korábbi hasonló időszakokénál több, összesen 4,5 milliárd forint került felhasználásra tanácsi pénzalapokból és más forrásokból ilyen célokra —, a romlás ritmusát sikerült lassítani csupán, megállítani ezt a bonyolult folyamatot nem tudtuk. Szinte valamennyi felszólaló érintette a megye sajátos helyzetét. A földrajzi adottságokból, az ország központi térségében elhelyezkedő nagy jelentőségű' termelői potenciálból, valamint a gyors népességgyarapodásból következően a megye az átlagosnál sokkal nagyobb környezeti terhelésnek kitett terület. Egyöntetű volt a megállapítás, hogy több évtizedre visszamenően a főváros körüli térségek környezeti teherbíró képessége nem fejlődött arányosan a népesség növekedésével. Ebből következően olyan helyzet ala•kult ki( amelyben a megye saját erejéből nem képes belátható időn belül a környezeti egyensúlyt helyreállítani. A tanácstagok jogos aggodalmuknak adtak hangot, amikor rámutattak: fennáll a reális veszélye annak, hogy bizonyos részterületeken — mint amilyen a szennyvizek és a hulladékok elhelyezése, a víznyerőhelyek védelme — a késedelmes beavatkozás jóvátehetetlen vagy csak súlyos anyagi áldozatvállalással csökkenthető károkat okoz. Részletekbe menő képet kaptak a testületi ülés résztvevői mind az írásos anyagból, mind a szóbeli kiegészítésből a földvédelem helyzetéről, vizeink óvásáról, a levegő tisztaságának, a települési környezetnek az állapotáról. Minderről kettős vetületben folyt a szó, mi történt a hatodik ötéves tervidőszakban, s milyen feladatok, lehetőségek kapcsolódnak a most végrehajtás alatt álló hetedik ötéves tervhez. Ami a megtörténteket illeti, a lista nem szegényes, s ezt a felszólalók által említett példák is igazolták. Jelentős eredményként könyvelhető el például mindaz, ami a termőföld védelmében megtett in-Bizotfsági munka tézkedésekhez tartozik. Egyetlen adatot erre: a legutóbbi öt évben hatvan százalékkal kevesebb mezőgazdasági rendeltetésű földterületet vontak ki a termelésből a megyében, mint az azt megelőző fél évtizedben. Egy másik, már a vízellátásra és a szennyvízkezelésre vonatkozó tény: a hatodik ötéves tervben tanácsi pénzalapokból és más forrásokból 3,3 milliárd forintot fordítottak fejlesztésre ezen a területen. E tetemes összeg ellenére is változatlanul nagy a különbség a vízellátásban részesülő és a csatornázott lakások száma között, s ennek az aránynak a javítása, legalább az országos vidéki átlagnak az elérése — hangzott el tanácstagi véleményként — messze meghaladja a megye lehetőségeit. Sok olyan részlete van a környezetvédelemnek, ahol a megye, a megyei szervek ugyan sokat tehetnek a javulás érdekében, de alapvetően nem tudják megváltoztatni saját erőből a kedvezőtlen állapotokat. Ilyen terület például az ipari üzemek okozta légszennyezés, a növekvő közúti forgalom teremtette ievegőromlás és zajártalom, a szennyvíziszapok, a veszélyes hulladékok megnyugtató elhelyezése. Félreérthetetlenül kiderült a szót kérő tanácstagok mondataiból, mennyire megnőtt a lakosság figyelme, érzékenysége a környezeti kérdések, a lehetséges veszedelmek iránt, miatt, s ezt nem mellőzhetik sem a tanácsdk, sem más irányító szervek akkor, amikor döntéseket készítenek elő, illetve hoznak. Nem sikkadt el a testületi ülésen annak az 57 ezer hektárnak a helyzete, sorsa sem, amely a megyében természetvédelmi szempontból védettség alatt áll, hiszen a nemzeti kincs egy darabjáról van szó, amint — tágabban értelmerve — maga az egész környezet nemzeti érték, tehát valamennyi összetevőjével erjnek tudatában kell, kellene bánni. Ehhez azonban — bizonyította a vita is — nemcsak több pénz, célszerűbb fejlesztés szükségeltetik, hanem a társadalom egészét átfogó szemléletváltozás is elengedhetetlen. Ennek a szemléletváltozásnak a jegyében fogalmazta meg a megyei tanács azt a feladattervet, amelyet a téma megtárgyalása végeztével jóváhagyott. Ebben változatlanul kiemelkedő helyet foglal el a termőföld védelme, a megye kidolgozás alatt levő közműfejlesztési koncepciójára támaszkodva a víz- és csatornaművek építésének összehangolása. bekötött ellenőrzésekben — való részvételért. A beszámolási időszakban tárgyalt napirendek tanulmányozása — több mint hetven téma került a testület elé — azt mutatja, a környezet- és természetvédelmi bizottság minden olyan fontos kérdéssel foglalkozott, amely a lakosságot kiterjedtebb körben érintette. Ez azt mutatja — hangzott el a tanácsülésen —, a bizottsági munka fontos állomása lehet a vélemények, az érdekek egyeztétésének, a döntések alapos előkészítésének. Nem volt olyan szakterületi anyag, amely a bizottság véleményezése nélkül került volna valamelyik tanácsi testület elé. s ezek között olyan, kiemelkedő fontoságú tervezetet is találhatunk, mint a megye hosszú távú környezet- és természetvédelmi koncepciója. Némi ízelítő a megyei tanács ülésén elhangzottakból arra, mi mindenben volt jelen e munkabizottság hasznossága. Javaslatot tettek a megyei tanács végrehajtó bizottságának veszélyes hulladékokkal kapcsolatos intézkedésekre, a ráckevei körzet köztisztasága sürgető megjavítására, a közegészségügyileg veszélyeztetett települések vízellátása rendezésére. A bizottság erőfeszítései nyomán láttak neki az illetékes szakhatóságok a már nem használt bányák feltérképezésének, a szennyvíz ásott kutakba történő bevezetése elleni fellépésnek, amint napjainkban is jelen van ez a testület például a nagymarosi vízlépcső építésével összefüggő kérdések minél megnyugtatóbb tisztázásánál. Fontos részterepe a bizottsági feladatoknak az ellenőrzés. Amint a megyei tanács megállapította, ez a munka folyamatos volt, ipari ési mezőgazdasági üzemek ' sora adott számot a testület előtt a környezetszennyezésről, az annak felszámolására hozott intézkedésekről és azok eredményeiről. A gyakorlat ala pos megismerését célzó ellenőrzésből természetesen nem maradtak ki a helyi tanácsok sem. Az adott területek ilyen irányú tevékenységének átfogó értékelése mellett a bizottság a helyszínen győződött meg olyan beruházásokról mint például a püspökszilágyi izotóptemető, a váci regionális hulladéklerakó-hely, Százhalombattán pedig kihelyezett ülés keretében tekintette át a testület a város környezetvédelmi helyzetét, a szükséges fejlesztéseket. Jelentős kezdeményezés volt a védelmet érdemlő természeti értékek megóvása érdekében tanácsrendelet megalkotásának szorgalmazása — ezt a megyei tanács 1985-ben el is fogadta —, amint fontos szerepe van a bizottságnak a Központi Környezetvédelmi Alaphoz benyújtott pályázatok elbírálásában is. A megyei tanács, elfogadva a környezet- és természetvédemi bizottság beszámolóját, köszönetét fejezte ki a testületnek a munkáért, Egyben további feladatokat is meghatározva, felhívta a figyelmet a nem tanácsi szervekkel kialakított kapcsolatok erősíté sének szükségességére, a koordináció növekvő jelentőségére Gyermek- ás ifjúságvédeiem " " % Növelve a család szerepét Az érdekek jó egyeztetése Logikus volt a napirend első és második pontjának ősz szekötése, hiszen a megyei tanács környezet- és természetvédelmi bizottsága adott számot tevékenységéről. Érzékelhetően jelezte a társadalmi szükségességet a tény: 1980-tó1 kezdve minden megyei tanáé1- mellett — az általános választásokat követően — megala kultak, a munkabizottságok egyikeként, a környezet- és természetvédelmi munkabizottságok. így- történt ez a megyében is, a 19 fős testület — az 1985-ös választásokat követően tizenhét taggal — viszonylag hamar túljutott a kezdés nehézségéin, rálelt azokra a feladatokra, amelyek jól szolgálták a döntések előkészítésében való részvételt és a végrehajtás ellenőrzését. Amikor tehát a bizottság hatesztendei munkájáról adott számot, a megyei tanács joggal fejezte ki elismerését az eredményes közreműködésért, a jó javaslatokért, az ellenőrzésekben — gyakran a helyszíni tapasztalatszerzéssel egyTömörségükben is meggyőző tények. A megye lakónépességének huszonkilenc százaléka — 285 ezer fő ez — gyermek- és fiatalkorú. A fiatalok döntő része kiegyensúlyozott körülmények között él, tanul, dolgozik a megyében, mégis, a legutóbbi öt évben folyamatosan nőtt a veszélyeztetett ifjak száma, s ma, már tízezer felett van, igaz — amint erre a felszólalók egyike kitért —; ez még mindig nem éri el az országos átlagot. Ami eredmény, hiszen a főváros közelsége, az ingázó életmód — nemcsak a szülőké, hanem a fiatalok , egy részéé is —, főként az agglomerációs övezetben az ideiglenes jelleggel letelepedő családok magas aránya, mind-mind olyan tényező, amely kihat a felnőttek magatartására, s ezzel egyben a felnövekvő nemzedék személyiségének alakulására is. Négy esztendeje, 1982-ben tárgyalta meg a megyei tanács végrehajtó bizottsága a gyermek- és ifjúságvédelem helyzetét és feladatait. Az akkor megjelölt teendők — és a végrehajtásban reszt vevő szervek, személyek munkájáért a megyei tanács köszönetét fejezte ki — java része beépült a mindennapos gyakorlatba. Bővült a tizennyolc évig terjedő korosztályok oktatási, nevelési, egészségügyi és szociális ellátását szolgáló intézményrendszer és javult annak tevékenysége színvonala. A tanácsok munkájában' rendszeressé lett a gyámhatóságok tapasztalatainak elemzése. Örvendetes, hogy új kezdeményezések igazolták hasznosságukat — mint például a főhivatású nevelőszülők, a cigánycsaládokat gondozó hálózat kiépítése, az ún. fejlesztő napközik megszervezése a fogyatékos, gyermekek számára —, ám ennek ellenére sem feledhető el: a gyermek- és ifjúságvédelemben a gondok egy jelentős része újratermelődik, illetve frissen keletkezeti problémákkal kell szembenéznie a társadalomnak. A valóságnak megfelelően hangsúlyozták a szót kérők: a kedvezőtlen társadalmi-gazdasági hatások nyomán romlott a több gyermeket nevelő családok helyzete, a családok egy .részénél halmozódnak a hátrányok, növekszik a válások száma a megyében, í család értékadó, nevelő fel adata a szükségesnél sokkal kevésbé érvényeiül. A vészé lyeztetetté vált gyermekeknél döntő ok a rossz lakáskörülmény, a szülők alkoholizmusa, munkakerülő életmódja, ám az is gyakorlati tapasztalat, hogy a fiatalok körében tér jed a dohányzás, az italozás, a bódulatkeltő szerek használata.^ Ezeknek is része van abban," hogy bár elmarad az országos átlagtól, a megyében folyamatosan növekszik — öt év alatt huszonkilenc százalékos az emelkedés! — a fiatalkori bűnözés. Egy-egy részterületet ala posabban is szémügyre véve tárgyalt a testületi ülés arról, miként működik az oktatási, egészségügyi alapellátási rendszer a gyermekek és a fiatalkorúak esetében, s kimondta, bár érzékelhetőek a haladás eredményei, a feszültségek sem csekélyek. Ez utóbbiak közé tartozik sok más mellett az a tapasztalat, amely szerint még mindig csak a gyermekek 87,9 százaléka végzi el az általános iskola nyolcadik osztályát tizennégy éves koráig, vagy az, hogy növekszik az iskolaáretlenség miatt és a rendszeres iskolába járás alól felmentettek száma. Tanácstagi felszólalások is erősítették a szóbeli kiegészítésben megkülönböztetett figyelemmel említett keserves tapasztalatot: a gyermekvédelemmel foglalkozók körében — elsőként a gyámhatóságoknál —, az áldozatos munkát nyújtók mellett sok a rövid időt töltő, a terheléstől viszszarettenő és távozó ember. Nincs rendben a gyermek- gs ifjúságvédelemben tevékenykedők erkölcsi, anyagi megbecsülése, s egyre inkább bebizonyosodik az is, csupán hatósági eszközökkel ezen a területen nem lehet tartós eredményeket elérni. Kellő teret kaptak a megyei tanács pénteki ülésén azok az HÉT HIRE KÉPTELENÜL © Budapest voít a helyszíne az országos rektori tanácskozásnak. ® Gyula fogadta a Magyar Reumatológusok Egyesülete háromnapos vándorgyűlésének résztvevőit. Q Kiállítás nyílt a Petőfi Irodalmi Múzeumban Reneszánsz és barokk címmel. © Az Építőipari Tudományos Egyesület vitaülésen elemezte a szakterület munkavédelmének időszerű kérdéseit. @ A hét híre az is, hogy a Művészeti Szakszervezetek Szövetségének központi vezetősége a filmgyártás és -forgalmazás helyzetét tekintette, át. Lehatna akár beugrató kérdés is valamilyen vetélkedőn, vajon a megye melyik városában található a legkevesebb mozi? „Természetesen” a legnépesebb lakosságú településen, Érden... S ebben az egyetlen tényben benne rejlik a filmforgalmazás sokféle furcsasága, lehetősége, objektív korlátja. Mostanában sok a vihar a magyar film körül, de ez legkevésbé a művek keltette sodró erejű visszhang. Sajnos. A viharok főként gazdálkodási, gyártási okok, körülmények között, körött hullámzanak, a közönségnek — az olykor már-már statisztaszerepre ítéltetett közönségnek — szinte megérthetetlenül. Furcsa szerzet az ember. Nem érdeklik a műtermi bérleti díjak, a stúdiói szervezetek, a rendezéshez nem jutó rendezők, a rendező rendezők alkotói válságai, egyszerűen és paraszti egyenességgel azt akarja, hogy jó filmeket nézhessen meg a moziban. Tavaly huszonegy nagyjátékfilmet készítettek el a művészek hazánkban. Hosszúságuk — nem a rőfre mérés, hanem csupán az összevethetőség okán említjük — 54 ezer métert tett Id. Másfél évtizede, 1970-ben 46 nagyjátékfilm volt a termés, 95 ezer méternyi filmszalagon. Tíz esztendeje, 1975-ben 37 film, 83 ezer méter hossz... a tendencia, (lefelé) szemléletes. A szinkronizált, azaz a más országoktól vásárolt filmek száma ugyanez idő, azaz másfél évtized alatt több mint a kétszeresére — 281-ről 649-re — nőtt. Külföldi kontra hazai? Veszedelmes és mesterséges lenne az ilyen szembesítés! Nem erről van szó. Arról inkább, hogy mert a filmművészet hazai művelői a társadalmi igényekben gyakran nem mást, csupán munkájukat zavaró motívumot látnak, a közönség a maga lehetőségei szerint reagál. Bizonyos filmekre nem vált jegyet. A megye 289 filmszínházába tavaly 4 638 080 néző érkezett, kevesebb, mint 1984-ben, de sokkal-sokkal több — 1,2 millióval több —, mint a mélyponton, 1980-ban. Hazai anyagból ritkán szabnak a filmvászonra sikert. mondják a forgalmazási szakemberek. A tavaly bemutott játékfilmeknek a tizenöt százaléka volt magyar közpénzekből finanszírozott alkotás, azaz — véljük laikus ésszel — a siker mértékét is ehhez a mértékhez, arányhoz igazítva kellene megszabni, s úgy megkövetelni. Sikert azonban elérni lehet, elrendelni, megkövetelni nem. A néző. egyébként aligha panaszkodhat. Tavaly több mint 1200 mű — nagy- és kisjátékfilm, híradó, dokumentum- és más alkotás — kínálta a lehetséges választékot, ám bizonyos, képtelenség ennyi kép mezején biztonsággal eligazodni, s a kívánt ösvényen haladni, megnézhetni mindent, amit érdemes, ami érdekel(ne) bennünket. Már csak azért is képtelen erre a reménybeli néző, mert a művek egy tetemes része bele sem kerül az ún. normál forgalmazásba, azaz, ha tudná is az ember, mit szeretne látni, végül mégis ott marad — képtelenül. S amikor kap képet, olykor abban sem sok a köszönet, akad baj elég. a kópiákkal, elöregedettek a kép- és hangberendezések, különben is, a megye mozijainak több mint a hatvan százaiéira keskeny-* filmes.,. Temették többször a mozit — jellemzően arra, hogy gyakran csak kizárásos alapon tudunk gondolkodni, fel sem tételezzük az egyriiás melletiséget — vélvén, meghúzta a lélekharangot felette a televízió. Most éppen a video okán nyelvelnek csúfos végről a (vész)harangnyelvek, s a harangozok némelyike már nem is ujjal, hanem ököllel mutogat a bűnösre, a közöhségrá Az értetlenre, a művészethez fel nem nőttre, az igénytelenre, a röhögni akaróra, a kalandért bomlóra. Tavaly az országban hetvenmillió személy vállalta, hogy közönség legyen, leüljön a vászon elé. Nem képtelenség, hogyha még mindig van hetvenmillió ember, a' i mozizott, akkor változatlanul arról szóljon a nóta, mennyi a baj a közönséggel?! Bizony, ez képtelen logika. S a képtelen logika veszedelmesen hamis következtetésekre vezethet. Mészáros Ottó erőfeszítések, amelyek. — a többi között a rendkívüli gyámügyi segélyek összegének megháromszorozódása, a nevelési tanácsadó hálózat országosan legszélesebb kiépítése — a társadalom felelősségtudatának kifejezői. Ehhez azonban az eddigieknél hatásosabban kell kapcsolódnia a gyermeknevelés legfőbb terepének. a családnak. Érzékelhetően megnőtt azoknak a szülőknek a száma, akik nem törődnek gyermekeikkel, akik kizárólag az iskolára szeretnék áttestálni a nevelés, oktatás teljes feladatkörét. Amit magyaráz, de nem ment, hogy a túlmunkák, a jövedelem gyarapítása okán a szülők egy része eleve keveset tartózkodik otthon. Hatások, okok, gyakorlati tapasztalatok seregének birtokában a megyei tanács úgy foglalt állást: a gyermek- és ifjúságvédelemben a legfontosabb feladat a megelőzés erősítése, s ennek fő színtere a család! Ennek koordinálói legyenek a tanácsok, ám nagy hiba. ha bárhol, bárki is tanácsi reszortfeladatot lát a gyermek- és ifjúságvédelem bonyolult teendőinek végrehajtásában. A családsegítő központok kiépítése mellett elengedhetetlen a szó nemes értelmében vett társadalmi összefogás, amibe a szülői munkaközösségek eddigieknél hatásosabb munkája éppúgy beletartozik, mint a társadalmi szervezetek ilyen erőfeszítéseinek összehangolása, hiszen gyakori eset az, amikor gyermekeiket nevelni nem tudó emberek a munkahelyükön és beosztottjaikkal szemben a nevelő szerepében tetszelegnek ... A társadalmi összefogás szükségességét, tartalékait tükrözi az a gazdag feladatterv, amelyet a megyei tanács — jóváhagyva a gyermek- és ifjúságvédelemről beterjesztett beszámolót — pénteki ülésén elfogadott. Ez a feladatterv — amely kormányzati útmutatásokra és a megyei pártbizottság 1986. március 27-i ülésének a megyei gyermek- és ifjúságvédelem áttekintése után hozott határozatára épül — részletekbe menően felöleli az irányítás és a koordináció, a megelőzés1, a gondoskodás speciális intézményhálózata, az utógondozás fejlesztése teendőit. A megyei testület ajánlja a helyi tanácsoknak, hogy testületi ülés keretében tekintsék át a gyermek- és ifjúságvédelem helyzetét és határozzák meg a helyben legfontosabb teendőket. M. O.
