Pest Megyei Hírlap, 1986. november (30. évfolyam, 258-281. szám)
1986-11-15 / 269. szám
6 1986. NOVEMBER 15., SZOMBAT — Színházi levét. Vidéki őrjárat Sajátos helyzetben van megyénk á színházi ellátottság terén. Nemcsak azért, mert végül is úgy tekinthető: a főváros is Pest megyében fekszik, tehát a fővárosi színházak megyei vonzáskörzetűek — ami gyakorlatilag így is van, bizonyság rá az esténként a budapesti színházak, környékén sorakozó sok busz, oldalukon Pest megyei helységnevekkel. Hanem azért is, mert a megye több városában rendszeres látogatók a budapesti társulatok mellett a vidéki színházak együttesei is. Az a kapcsolat, mely sok éve létezik például Gödöllő, Vác — és Kaposvár, Szolnok. Miskolc stb. között, újabban Cegléden is létrejött. S vannak még -helységek, ahová rendszeresen ellátogatnak a különböző magyar színházak (nemcsak a Népszínház társulatai). Ez a helyzet természetesen igen kedvező az illető városok, községek színház iráni érdeklődő lakosai számára, és olyan előnyökkel is jár, hogy távoli színházak előadásai nekik helybe mennek, míg más, nem kevésbé színházrajongó nézők ezért esetleg sok száz kilométert utaznak. Hogy eztán ez a vendégeskedés a színházaknak és a befogadó művelődési házaknak is olyan jó és kényelmes-e, az más kérdés. (Meg kell mondani: bizony egyre kevésbé kényelmes, előnyös vagy jó ...) Mostani Színházi levelünk ezért szólhat okkal és joggal vidéki előadásokról. A körbepillantást kezdhetjük Kecskeméten. Eléggé köztudott, hogy ebben a nagy kulturális hagyományokkal rendelkező t a magyar művészeti életben ma is igen jelentős helyet elfoglaló városban az utóbbi pár esztendőben sok vihar dúlt a színház körül. Sok értelme a múlt felemlegetésének már nincs, de annyiban mégsem feledhető, hogy ezeknek az éveknek az eredménye lett egy szétzilált társulat, egy a közönségtől eltávolodott színház, s egy a színháztól elidegenedett közönség. Annak tehát, aki új emberként elfoglalja az igazgatói széket, legalább kétfrontos harcot kell folytatnia: az egyik front a társulat újraszervezése, a másik a közönség újbóli megnyerése. A két harc természetesen összefügg egymással. A korábbi három szezon éppen azt (is) bizonyította: a színház nem dolgozhat a közönség ellen, s a közönség nem negligálhatja a színházat. Ezen mindkét fél csak veszíthet. Az új évadot most biztató előjelekkel kezdték Katona József és Kodály Zoltán városában. Megerősödött a társulat. A régi együttesből talán csak öten maradtak. Viszszajött viszont több, épp az előző évadokban távozott művész. Számosán érkeztek az ország különböző színházaiból, s pályakezdésre is Kecskemétet választották többen. Lendvay Ferenc igazgató, akinek sok-sok éves színházvezetési tapasztalata jó alap az újrakezdéshez, már a megérdemelt nyugdíjból tért vissza, hogy sínre állítsa a kecskeméti színház ügyét. Ügy tűnik, sikerül neki. Jó munkatársakat választott maga mellé. Jók a kapcsolatai a megye -k a mecénás megye! — vezetőivel, s a közönséggel. Meg tudta oldani — sok-sok jóindulatú segítséggel persze —, hogy amíg a nagyszínház renoválása folyik (1987 decemberében fejezik be), addig is legyen hol játszaniuk. S olyan műsortervet tudott kialakítani, amelyet, ha meg is tud valósítani, biztosan igen nagy lépést tesz majd a közönség bizalmának, érdeklődésének viszszaszerzésére. Az Erdei Ferenc Művelődési Központ s a Kamaraszínház jó játékhely. S ami Kecskeméten különösen fontos: az előző időszak sok kapkodó, irritáló kísérletezgetése után itt egy stabil, nem avantgarde, de megbízhatóan jó színvonalú, hagyományosabb stílusú színházra lehet számítani. Változások történtek Szolnokon is. Talán itt cserélődött ki a legnagyobb mértékben a társulat, s jöttek sokan olyanok, akiket egészen nyilvánvalóan annak a reménye hozott ide, hogy olyasfajta színházat csinálhatnak majd, amihez kedvük van Nagyon megfiatalodott a társulat, amely eddig is az ország egyik legfiatalabb együttese volt. Talán nem is az életkor fiatalsága ez mindig, hanem a szemléletmód frissebbsége, a színházművészetről vallott elképzelések újdonsága. Ezt látszik igazolni az első két bemutató is. Az egyiket egy jószerével elfeledett magyar drámaíró (és novellista, regényíró, kritikus, zeneszerző, muzsikus, festő, valamint diplomás orvos), Csáth Géza írta, s még 1911- ben mutatták be. A dráma — címe: A Janika — körülbelül arról a forrásvidékről eredeztethető, mint Bródy Sándor, Szép Ernő, Barta Lajos drámái. Meglepő a pszichológiai érettsége, a kiváló karakterrajza, s az a miliőteremtő képesség, amelyen érezhető: Csáth Csehovtól is, Ibsentől is tanult. Ezt a darabot az a Fodor Tamás• rendezte, akinek egészen másfajta színházcsinálási elképzeléseit ismertük eddig Most. egy finom, cizellált lélektani drámát állított színre. benne kitűnő színészi alakításokkal. Nem kevésbé érdekes a másik bemutató sem- Acs János, a fiatal rendezőnemzedék talán legmarkánsabb egyénisége, a Bánk bánt vitte színre. De egyáltalán nem az a Katona József izgatta, aki unt kötelező olvasmány, hanem az a dráma, amelyet itt a klasszikus és eléggé merev tradíciók mögött felfedezett. Nevezetesen: hogy ez az egész Bánk— Gertrudis—Melinda—Ottó— Petur—Tibore-ügy tulajdonképpen egy kisszerű, sötét és nyomott légkörű piszkos história, mely történelmi keretekben játszódik ugyan, de az alapja olyanfajta provincialitás, amelyben a haza ügye csak járulékos kérdés. Ács nem deheroizál — egyszerűen másképp látja a művet. És ehhez joga van. int ahogyan másképp látja az 1960-ban írott Sarkadi Imre-dráma, az Oszlopos Simeon alaphelyzetét is a miskolci előadás rendezője. Szőke István. Ez a végzetesen önsorsrontó hősről, Kis Jánosról szóló darab őnála nem az önpusztítás folyamatát mutatja be elsősorban, hanem azt, hogy az ember olykor megteheti, hogy játsszon a saját sorsával, kipróbálja, milyen végletekig mehet el — hogy aztán, ha egy ponton rosszul dönt, bekövetkezzék a tragédia. Szőkénél Kis János nem predestinált hős — és éppen ettől lesz igazán tragikus figura. Az említett előadások — s még több más is — remélhetőleg hamarosan eljutnak megyénkbe is. Takács István tci. us tun M A népi kollégiumokban gyökerezik Szőttes szőtte barátságok * Mi a titkuk? Mi magyarázza, hogy még mindig § nem aludt ki bennük a ^ lelkesedés? — kérdezem ^ magamban, amikor édes^ anyám volt népi kollégista ^ barátaival találkozom. Már | megritkultak soraik, de az ^ élők — többségük nyug^ díjas — még mindig tevé- 5 kenyek. Szent őrület Abonyi Ilona és férje, Balogh Tibor még mint népi kollégisták házasodtak össze, ma már nyugdíjasok. Amióta három gyermekük felnőtt és Gyulán, Salgótarjánban, Budapesten családot alapított, az öt unokával és a nagyszülőkkel együtt tizenöt fos család ritkábban jön össze. Egy télbe hajló, késő őszi napra esett látogatásom. Abonyi Ilonával a meleg zebegényi szobában beszélgettünk és a szőtteseit nézegettük. — Éppen most készültem el ezzel a három kabáttal, amit az unokáimnak szán-' tam. Karácsony előtt megkapják, mert Csehszlovákiába készülnek egy kamarazenekari fellépésre. Az egész családot ellátom szőtteseimmel Ahogy magunk között mondani szoktuk, ez szent őrület. Ebből anyagi előny nem származik. A családom olyan népes, és ez a munka annyira időigényes, hogy nincs lehetőségem még eladásra is dolgozni. — Ha jól tudom, csak pár évvel ezelőtt kezdett el szőni. Hogyan fogott hozzá? — Ö, ez a pár év már több mint tíz! Petrás Annával, a Fővárosi Művelődési Házban 1976 januárjában ismerkedtem meg. Éppen arra jártam, s láttam, hogy egy népművészeti kiállítást hirdettek. Betértem és csak ámuldoztam a gyönyörűségtől. Rögtöü meg szerettem volna tudni, hol lehet a szövés mesterségét megtanulni. Petrás Annához irányítottak, aki csak annyit mondott: gyere el holnap, segíts leszedni a kiállítást. Így kezdődött. Én is tagja lettem annak a szakkörvezetői tanfolyamnak, ami akkor először indult az ő vezetésével. Nemcsak szövést tanultunk, hanem a különböző tájegységek hímzéseivel is megismerkedtünk. Játék a színekkel — Pedagógusként dolgozott egész életében. Hogy jutott eszébe éppen a kézimunkázás? — Nagyváradon végeztem annak idején a tanítóképzőt, majd Budapestre, a József Attila Kollégiumba magyarromán szakos hallgatóként kerültem. A férjhezmenetelem miatt azonban abbahagytam a tanulmányaimat és Gyulára költöztünk, ahol 1932-ig laktunk. Utána Budapesten. • az I. kerületi Kosciuszko Tádé Általános Iskolában tanította m. A nyugdíj felé közeledve már éreztem, hogy öregszem, mert egyre fiataNagy Attila (Pierre Bezuhov) a kecskeméti Háború és béke előadás egyik jelenetében labbak lettek a kollégáim Amikor 1976-ban elkezdtem a szövést, még két évem volt a nyugdíjig, de fel akartam készülni arra, hogy tevékenyen töltsem el öreg napjaimat. Azt nem is sejtettem, hogy ekkora élvezetet jelent számomra a szövés és régen érzett szenvedélyeket hív elő belőlem életre. Rádöbbentem, bár kicsit későn, hogy mindig is ez volt az álmom. Az, aki nem csinálja, nem is fedezheti fel azt az élményt, ami a gyapjúfonalakkal való foglalatosságból származik; a színekkel játszani felemelő érzés. Arról az örömről nem is beszélve, amit akkor érez az ember, amikor körülnéz. Minden szőttes, amit itt a víkendházban és otthon, a lakásban látsz, az én kezem munkája. Terv és telitalálat — Csak egyedül sző itt, Zebegényben, vagy vannak társai? Vezet-e szakkört? — Régebben vezettem. A volt iskolámban és az I. kerületi művelődési házban volt egy évig egy-egy gyermekcsoportom. Nem azért voltak ilyen rövidek ezek a tanfolyamok. mert az én lelkesedésem hagyott alább, hanem azért, tűért a gyerekekben nem volt kitartás. Amint megtanulták az alapfogásokat, már nem érdekelte őket a szövés technikájának finomítása. A színvilág stílusos tervezését különben is nagyon nehéz elsajátítani, én magam még mindig tanulom. Itt, Zebegényben nem vezetek szakkört, de tagja vagyok a zebegényi műhely textiiesoportjának. Ez a társaság néha a tízes létszámot is eléri, de az állandó magot hatan képezzük. Együtt tervezünk, de mindenki egymaga dolgozik. Ez a Szövés természetéből adódik. A házi munka mellett, amikor éppen van egy kis szabad ideje az embernek, sző néhány sort. Ez a kis kabát például két-három hétig készül. Ha jobban megnézed ezeket a szádaszerű függönyöket, az erdélyi színezésű, kék és rozsdabarna szőnyegeket, a falvédőket és a párnákat, még tudod állapítani, hogy melyiket készítettem korábban és melyiket a közelmúltban. Csak az utóbbi években jöttem, rá arra, hogy mennyire fontos o tervezés, a tudatosság. A.szín és a minta akkor lehet csak telitalálat, ha előtte sokáig gondolkodtam rajfk. — Honnan lehet az alapanyagot beszerezni? Ezek a szép színes fonalak ugye nagyon drágák? — Igen, elég költséges szórakozás. Nem lenne mindegy, hogy milyen áron jutunk hozzá az alapanyaghoz. A Népművészek Egyesületével tartjuk a kapcsolatot, de így sem elég gördülékeny a beszerzés. A textilgyárak hulladékanyagait használjuk fel. Ha azok nem színezettek, akkor magunk oldjuk meg a festést. Régen sem csinálták másképpen! — Vannak-e tervei, amelyek megvalósulásra várnak? Ügy hallottam, hogy a család flpraját-nagyját már teljesen ellátta szőttesekkel. Változatlan hittel — Ez csak részben igaz. Hál’ istennek olyan népes a családom, hogy korlátlan felvevő piacot jelent. Ennek ellenére dédelgetett álmom, hogy pár év múlva önálló kiállítást rendezzek. Azokat a lehetőségeket szeretném bemutatni, amelyek a modern lakás díszítését és az egyéni öltözködést szolgálják. Nem idegen tőlem az a gondolat sem, hogy itt, Zebegényben, a könyvtárossal és a tanácselnöknővel összefogva, a fiatalok számára is indítsunk szövőszakkört. Zegebény híres az itt nevelkedett művészeiről, de jelenlegi kulturális élete elég szegényes. Különösen télen, amikor eltűnnek a turisták és nincsenek alkotótáborok — egyhangú. A kocsmán kívül nincs hely az öszszejövetelekre. Szeretném másokkal is felfedeztetni a szövésnek, a kézimunkázásnak az örömét. Azt, hogy bármilyen tevékenység összehozhatja az embereket, hogy alkalmas a közösségteremtésre. A mi nemzedékünk ebbéli hite, már úgy tűnik, gyógyíthatatlan. Lehet, hogy ez a betegség még a népi kollégista létünkben gyökerezik. Kár, hogy a mai gyerekeknek, a fiataloknak az emlékeikben, élményeikben nem leyz hova visszanyúlni, nem lesz miből erőt meríteni. A mai élet nem kedvez a közösségek kialakulásának, de ez bizonyos értelemben szerencse is; hiszen azt is jelenti, hogy a körülmények nem annyira roszszak, hogy a kiszolgáltatott egymásrautaltság egymáshoz vezesse az embereket. Üjj írisz A rádióban A népdal hete Ismét megrendezik a rádióban, — november 17. és 23. között — d magyar népdal hetét, amely immár hagyományosan zenei összeállításokkal, koncertekkel, ismeretterjesztő előadásokkal hívja fel a figyelmet a magyar népzene legnemesebb hagyományaira. A' ciklus egyik fő vonulata ezúttal a népszokásokat és a jeles napok zenéjét bemutató sorozat, amely a hagyományőrzők felvételeiről, fiatalok előadásában, valamint zeneszerzők feldolgozásában, hat részben eleveníti fel a dallamokat. Három élő koncert színesíti ezúttal a hét programját. November 17-én a Muzsikás együttest, november 20-án népzenei kamarahangversenyt, november 23-án pedig mai szerzők feldolgozásaiból válogatott nyilvános koncertet hallhatják az érdeklődők. _________ Külföldi egyetemekre Pályázni lehet A Művelődési Minisztérium az 1987/88-as és az 1988, 89-es tanévre külföldi egyetemi tanulmányokra nyilvános ösztöndíjas pályázatot hirdet az alábbi szocialista országokba; Bolgár Népköztársaság, Csehszlovák Szocialista Köztársaság, Kínai Népköztársaság, Lengyel Népköztársaság, Német Demokratikus Köztársaság, Román Szocialista Köztársaság s a Szovjetunió. A választható szakokról, a jelentkezés módjáról, a felvételi vizsgákról, az ösztöndíjasok juttatásairól valamennyi középiskola, felsőoktatási, intézmény, megyei, illetve a kerületi tanácsok' művelődési osztályai, a pedagógiai intézetek, továbbá a külföldi képzésben érdekelt szakminisztériumök és főhatóságok, valamint az MM tanulmányi osztálya (Budapest, V. kerület Dorottya utca, , 8,, telefon: 186-287) ad felvilágosítást. A jelentkezéseket december 5-ig kell benyújtani. A felvételi vizsgákat január végén tartják. RADIÓ FIGYE LŐ INTERPOL. Portré, vagy előadás? Ezt a kérdést maga a főszereplő, dr. Bíró Sándor rendőr ezredes, az Interpol Magyar Nemzeti Irodájának vezetője tette fel. 'Vagyis a Jókai Klubban tudta meg c is, hogy beszélgetőpartnere, Mártinké Károly milyen kérdéseket szán neki. Végül inkább az embert ismerhettük meg, aki életét a bűnüldözésnek szentelte. Ennek kapcsán szó esett a szervezet munkájáról, illetve a társadalmi sporttevékenységéről. Az ebből is egy kicsit, abból is egy kicsit elve megbosszulta, magát; az adás ytán határozottan hiányérzetem volt. Megértem: a csábítás nagy volt, az idő meg rövid. A rendőrség megalakulása és a hőskorban végzett munkája legalább annyira izgalmas, mint a modern kriminológia eszközei. Bár az egyik nagy tanulságot éppen az szolgáltatta. hogy a technikai eszközök fejlődése önmagában mit sem ér. A legfontosabb tényező mindig az ember marad. Feltéve persze, ha mint a jelen esetben is, hivatását komolyan veszi. Bíró Sándor mái harmincnyolc éve rendőr. A pesterzsébeti munkáscsalád gyermeke, folytatva a‘hagyományt. asz.talosinas. majd -segéd volt a felszabadulás idején. A MADISZ-on keresztül vezetett útja az alakuló, formálódó demokratikus rendőrséghez. A tisztiiskola, a jogi egyetem és a pártfőiskola elvégzése jelzik az életút állomásait. míg e'jutntt jelenlegi beosztásáig és az ezredesi rendfokozatig. Ezek a külsőségek. amelyeken azonban túlmutat az a szeretet, ahogy szüleiről- beszélt, illetve az a könnyed, szellemes hang. melynek segítségével hétköznapjairól szólt. A nyugati újságokban is gyakran megszólaltatják; nem véletlen, hogy a magyar Angyalnak nevezik. OLVASTAM VALAHOL. Juhász Gyula . történésszel Benda Kálmán beszélgetett Darányi Kálmán miniszterelnökről. Bár az utóbbi időben egyre többet foglalkqzunk nemzeti történelmünkkel, illetve annak két világháború közötti időszakával, nagy szükség van az ilyen, fontos szerepet betöltő személyeket alaposabban bemutató műsorokra. A szemlélet tisztességes: nem ismerik el a szélső pólusok kizárólagosságát. Senki sem vegytisztán ilyen vagy olyan. Az alapkérdés itt" is az volt, hogy határozott, tervszerű politikát folytató ember állt a kogmányrúdnáj vagy a nemzetközi események sodrában tehetetlenül vergődő báb. Mint az már az előzetesből kitűnhetett, a válasz is-is. A hivatalnok miniszterelnök kezdetben igyékezett tartani azt a vonalat, amellyel megbízták. Pontosabban feladata volt, hogy az együttműködést a németekkel korlátok mögé szorítsa és visszafogja a szélsőjobboldal házai terjeszkedését. Ezt a célt is szolgálta az alkotmányjogi reform, a felsőház életrehívása és a kaszáskeresztes’ párt vezetője elleni per. Csakhogy menet közben változik a nemzetközi politikai helyzet, az Anschluss után közvetlen szomszédságba kerülünk Németországgal. Ekkor egyezkedni kezd szélsőjobbos vezetőkkel és megszületik a hírhedt' zsidótörvény. A következmények várhatók, s akárhogy magyarázzuk, ez a fasizmus felé vitte az országot. Le,-is mondatják és új kormány alakul.. Jelen esetben az a fontos, hogy ez-! a műsor a közönség igényéből született. VagviS az alapkérdést egy hallgató levele tartalmazta. Jelenünk alakulásában nélkülözhetetlen múltunk, ismerete és ha ennek . igénye megvan az ország lakosaiban, akkor erről az útról nem szabad letérnünk. Sz. L. Z.
