Pest Megyei Hírlap, 1986. november (30. évfolyam, 258-281. szám)
1986-11-14 / 268. szám
1986. NOVEMBER 14., PÉNTEK mesr . jutatni 3 Pincékben az idei termés Jó bar, jó egészség — mondja a nóta —, már ha mérsékletesen fogyasztjuk ezt az ősi italt. Hogy az idei szőlőtermésből érlelődő bor valóban jó lesz-e, az majd csak későíbb derül ki. A szakemberek szerint erre minden esély megvan: ebben az esztendőben közepes mennyiségű, de nagyon jó minőségű fürtöket érleltek a tőkék. A szüretnek már vége, a megyében összesen tízezer hektárról került szőlő a présekbe, s a gyümölcs leve már mindenütt a pinoékban érik. Pontosabban nem mindenütt, hiszen a borkészítés ősi módja ma már együtt él a nagyüzemi gyártással. A boltokban kapható palackozott borok zöme nem látott sem hordót, sem pincét. A Pest Megyei Pincegazdaságban ugyan még használják az ászokhordókat, mintegy kétszázezer hektoliter bor várja bennük a palackozást. A gazdaság központi, budafoki üzemében két műszakban napi 8Ö ezer üveget töltenek meg minőségi vagy asztali borokkal. A pácéit Rákosvölgye Termelőszövetkezet mogyoródi bcrkombinátjában hatalmas acéltartályok gyomrában tárolják a négyféle bort, egyszerre 80 ezer hektolitert, s a palackozó gépsornak itt is folyamatosan járnia kel, hogy az üzletekbe kerülhessenek a mogyoródi névvel forgalmazott italok. Elégedetten kóistolgathatják az idei bort a kistermelők is; ezúttal megtalálták számításukat. A termelési kedv fellendülését jelzi, hogy Sóskúttól Örkényig egész sor felújított, újjáépített présházat láthattunk, amelyekben ott szorgoskodnak a gazdák, hogy majd az év végi ünnepeken asztalra tehessék a saját termésű itallal megtöltött palackokat. Már nem kimondottan férfiszakma a borászat. Böröczki Anikó Budafokon a központi pincészetben hagyományos gyertyás módszerrel vizsgálja a fehér asztali bort (a cím fölött). Hancsovszki János képriportja Régi, de annál szebb pince Pátyon. A megyei tanácson Papi békegyűlés Tegnap a Pest Megyei Tanács dísztermében mintegy száz egyházi személyiség részvételével papi békegyűlést rendeztek. Az összejövetelen megjelent Balázs Gézáné, a megyei tanács elnökhelyettese, dr. Fogd Mihály, a HNF megyei bizottságának titkárhelyettese, Lukács József megyei egyházügyi titkár. Ott volt Bánk József váci érsekpüspök, a HNF Országos Tanácsának tagja. A rendezvényt Juhász Sándor református esperes, a megyei egyházközi békebizottság elnöke nyitotta meg, majd Réti Ervin, az Esti Hírlap külpolitikai rovatvezetője, az OBT elnökségének tagja tartott tájékoztatót. Kiss József kanonok, a megyei katolikus békebizottság titkára zárszavában megerősítette: az egyházak továbbra is tevékenyen támogatnak minden olyan kezdeményezést és törekvést, amely a béke megőrzését, a népek közötti jobb megértést szolgálják. Szakcsoportokat alakítanak Új érdekeltségi formák Fölgyorsult az állami gazdaságokban az új anyagi érdekeltségi formák bevezetése, s jól halad a sikerrel kipróbált ösztönző módszerek átvétele, elterjesztése. Eredménnyel kecsegtetnek azok a megoldások, amelyek nagyobb önállóságot biztosítanak a gazdaságok belső egységeinek: a kerületeknek, az ágazatoknak, az üzemrészeknek stb. Az állami gazdaságok egyesülésében elemezték azokat az üzemi kezdeményezéseket, módszereket, amelyek egyes területeken várhatóan fokozatosan felváltják a teljesítménybérezés régi formáit. A gazdaságok nagy részében a dolgozókat újabban a vállalati jövedelem növelésében teszik a korábbinál jobban érdekeltté. Mindenekelőtt az önelszámoló belső egységek számának gyarapításával akarják ezt elérni. Számos helyen élnek a szakcsoportok alakításának lehetőségével. Ezek gyümölcs, zöldség és szőlő termesztésére, állatok tartására és termékfeldolgozásra vállalkoznak. Több gazdaságban a szakcsoport szőlőt telepít, mint például a Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem soroksári tangazdaságában. Kísérletek folynak egyes részlegek költségtérítéses, úgynevezett átalánydíjas működtetésére is. Például a nagy értékű gépek vezetőit abban teszik érdekeltté, hogy az átalánydíj ellenében a gépeket maguk hozzák rendbe, gondoskodjanak az üzemeltetés folyamatosságáról. A vártnál nehezebben kapnak lábra viszont az állami nagyüzemekben a vállalati gazdasági munkaközösségek, holott ezek alkalmasak lehetnének egyszerűbb mezőgazdasági eszközök gyártására, építésre, szerelésre, gépjavításra és -karbantartásra* Mikar kezdődjön a műszak Abonyfean? Nyitva az óvoda, bölcsőde Nagykőrös is Pest megye, Abony is az. A konzervgyári asszonyoknak mégis természetes, ha nem is feltétlenül örömteili az, ami a Mechanikai Művek abonyi gyáregységében felzúdulást okozott. Miről van szó? Nem márcl holnapra — Gyáregységünk három műszakban dolgozik — kezdi mondandóját Szekeres István főmérnök. — De van egy úgynevezett kedvezményezett munkarendünk is; itt fél nyolctól négy óráig tart a munkai»^ a gyerekes anyák kedvéért indítottuk annak idején. Ügy gondoltuk, mindazok igénybe vehetik, akiknek gyermeke nem érte el a tízéves kort. És most emiatt fáj a fejünk. Mert pillanatnyilag körülbelül 120 mama van gyesen, s ők, ha visszajönnek, a többiekhez hasonlóan, szintén a középműszakba szeretnének járni. Csakhogy ez nem megy. Hiszen a gyártósorok zárt rendszerétől eltérően csak a kiszolgáló egységek dolgozhatnak, ezek létszámigénye viszont véges. — A hétszáz dolgozó 85 százaléka nő — kapcsolódik a beszélgetésbe Tóth György, a gyáregység igazgatója. — Ebben, a bizonyos kedvezményezett munkarendben hetvenen vannak, s nem csupán az a baj, hogy a visszajövök számára már nincs hely, hanem az is, hogy a középműszak munkaintenzitásával sem lehetünk elégedettek. Mert amikor a fél nyolcasak beérkeznek, a hat órára érkezők éppen reggeliznek, hát azt teszik ők is. Nekik ebédidő is jár, és azt mindannyian tudjuk, ha megszakítjuk a munkát, idő kell, míg újra felvesszük a kellő tempót. Márpedig ahhoz, hogy az előttünk álló megnövekedett feladatokat teljesíteni tudjuk, nemhogy a dolgozók teljes intenzitására, de pluszemberekre is szükségünk lesz,. Az idei négyszáz milliós tervünket várhatóan 100 millióval teljesítjük túl, jövőre pedig 580 millió forint termelési értéket kell produkálnunk. Egy szó, mint száz, a közbenső műszak a jelenlegi formájában nem tartható. Ezt közöltük a kollektívával is az augusztusi termelési tanácskozáson, hozzátéve, hogy az elkerülhetetlen változtatást nem egyik napról a másikra vezetjük be, hanem csak januártól. Egy órával később Nos, ez okozta a nyugtalanságot az érintett asszonyok körében, akik az egyik variációs lehetőséget, hogy hatórás munkát vállaljanak, azonnyomban visszautasították. A havi, hozzávetőleg ezer forintos kiesést —■ vetették ellen — nagyon megérezné a család költségvetése. Arról sem Nyolcvanezer üveg telik meg borral Budafokon. Erdélyi Istvánné minden egyes üveget átvilágít. Nyilas József elégedetten önti kóstolóra finom borát, amelyet pátyi szőlőjében termelt. Kongresszus előtt a Szövosz Első: a falvak alapellátása Ha nem is mindennap gondolunk rá, de ötmillióiul vagyunk az országban, akik az esztendő minden napján kapcsolatban állunk a fogyasztási szövetkezeti mozgalommal S ehhez nem kell feltétlenül falun élni, a szövetkezetek a városókban is teret hódítottak maguknak. A hódítás kifejezés persze túlzásnak tűnhet, ám elég azokra a vitákra gondolni, amelyek korábban kísérték a szövetkezetek városi munkáját. Pedig másként aligha cselekedhettek a szakemberek, hiszen a fennmaradás esélye nem azonos a falun, illetve a városon dolgozó kereskedelmi vállalatoknak. Ennek bizonyítására még csak nem is kell az állami és a szövetkezeti kereskedelmet egymáshoz hasonlítani. Elég a szövetkezeti példánál maradni: száz áruházuk van a nagyközségekben és a városokban, s ezekben a forgalom növekedési üteme kétszerese az átlagosnak. A fogyasztási szövetkezetek alapvetően mégis far lun maradtak. Többségüket a kisebb-nagyobb községekben élő emberek alapították negyven esztendeje, s a szövetkezetek igyekeztek hűek maradni létrehozóikhoz, tagjaikhoz. Ezt persze csak anyagi áldozatok árán tehették, mert a kis falvak boltjaiban most is veszteséges a kereskedés, de a nagyobbakban is csak szerény nyereséget ád. A gazdagabb jövőt a városi boltok kínálják. Mint lehetőséggel, élnek is a szövetkezetek, de csak úgy, hogy a falvak alapellátása se szenvedjen csorbát. A makacs ragaszkodás egyik jele, hogy a Szövosz elnökségének kezdeményezésére éppen e napokban, a fogyasztási szövetkezeti mozgalom X. kongresszusának kezdetére fejeződik be az a hároméves rekonstrukciós program, amely a kisközségek ellátásának javítását szolgálta. Három év alatt 1,3 milliárd forintos ráfordítással 2700 boltot, vendéglátó egységet, Tüzép-telepet és felvásárlóhelyet újítottak fel. Az állam is támogatta e kezdeményezést, de a költségek nagyobb hányadát a szövetkezetek viselték. Tagjaik iránt érzett felelősségből költötték olyan építkezésekre a pénzt, amelyek nem kecsegtettek busás haszonnal. A rekonstrukciós program folytatása elengedhetetlen, hiszen a szövetkezeti boltoknak eddig csak a harmadát korszerűsítették s az ezzel együttjáró kulturáltabb vásárlás és gazdagabb választék pedig minden falun élő embernek igénye. A szövetkezetek többsége készséggel vállalná a folytatást, de többségüknek kevés a fejlesztésre, felújításra fordítható pénzük. A szövetkezetekben előállított tiszta jövedelemnek 1980-ban az 54 százalékát, tavaly a 78 százalékát vonta el a költségvetés különféle adók és járulékok formájában. Ilyen helyzetben természetes, hogy a kevesebb pénzt jövedelmezőbb vállalkozásokba igyekeznek befektetni, fennmaradásukat erősítve ezzel, ugyanakkor mindezt csak a kisfalvak ellátásának rovására tehetik. Az ellátás érzékelhető javításához tehát a társadalmi összefogás elkerülhetetlen. Valószínűleg e helyzet megvitatása lesz a m-a. november 14-én kezdődő X. kongresszus egyik központi témája. A kongreszszust megelőző társadalmi vitában is markánsan megfogalmazódott, hogy a szövetkezetek versenyhelyzetbe kerültek, melyben állni akarják a sarat. Ez viszont feltételezi megújulásukat munkamódszereik változását, de lehetőleg úgy, hogy ennek előnyeit a tagság a jövőben is élvezze. V. Farkas József akartak hallani, hogy hat órakor kezdjenek. Tudják (vagy nem tudják?!), hogy kevésbé szerencsés társaik — sok ezren — Pesten, avagy Nagykőrösön, bizony ilyen korai órán ülnek a gépek, a szalagok mellé, jóllehet ők sem szívesen keltik hajnalban a bölcsődés, óvodás, vagy éppen kisiskolás apróságokat. Csaíkhogy a kényszer nagy úr. Abonyban nem kevésbé. — Mi átérezzük asszonyaink gondját — veszi visz* sza a szót Szekeres István. —< Jól tudjuk, sok teher nehezedik a vállukra. A férfiak többsége eljár innen naponta, így a kicsiket a ma máknak kell hozni-vinni. A legutóbbi elképzelésünk az, hogy a kezdési időket eltoljuk egy órával, vagyis 7-től 3-ig, 3- tól 11 óráig, illetve 11-től reggel hétig tartanának a műszakok. Mit mondjak, ez sem aratott túl nagy tetszést. — Hát ez bizony nagyon rosszul érint bennünket — a vegyes szerelde kismamái egymás szavába vágnak, amint a jövőről kérdezem őket. Nem is bánom, hogy arra kértek, tartsam titokban a nevüket; aligha tudnám követni, mikor melyikük viszi a prímet. — Ajánlották a hatórás műszakot, kevesebbért. No de hogyan? Itt mindenkinek van valamilyen kölcsöne, azért is vállalunk munkát, mert egy keresetből élni sem igen lehet, pláne építkezni, adósságot törleszteni! Az meg, hogy hatra járjunk... Hánykor kell ahhoz kiráncigáini az ágyból a gyerekeket? És vinni egyiket bölcsődébe, a másikat amarra, az óvodába. — Na de az se jó, ha hétkor kezdünk. Különben sincsenek ott még az óvodában, iskolában. Szerintünk úgy kellene hagyni, ahogy van. A félelem alaptalan Nem könnyű átállni a megszokottról, kivált, ha az új rend valamivel kedvezőtlenebb a réginél. A gyáregység jövőbeni kötelezettségei azonban elkerülhetetlenné teszik a változtatást, amely . egyébként legalább annyira körültekintő, mint amennyire szükségszerű. Mert feltétlenül el kell mondanunk: az a félelem teljesen alaptalan, hogy nincs aki vigyázzon a gyermekekre. Az igazgatónak ugyanis első dolga volt a gyermekintézményekben érdeklődni afelől, mikortól fogadnak. A válasz mindenhol az volt: háromnegyed hétkor már van ügyelet. És afelől sem lehet kétség, ha szükséges, előbb is nyitva lesznek a kapuk. — Nem a ma, hanem a holnap, a holnapután érdekében kell lépnünk — mondotta Tóth György. Akár az esetleges népszerűtlenség árán is. Ezt diktálja a közösség valódi érdeke. s > í i Szigethi Teréz A hatalmas acéltartályok mellett már kuriózumszámba megy az ászokhordó és a kármentő a Rákosvölgye Termelőszövetkezet borkombinátjában.
