Pest Megyei Hírlap, 1986. november (30. évfolyam, 258-281. szám)

1986-11-11 / 265. szám

»86. NOVEMBER 11., KEDD 5 Hasonmás-sorozat Reprintújdonság Az év hátralevő hónapjai­ban újabb könyvek jelennek meg az Állami Könyvterjesz­tő Vállalat Reprint-sorozatá­­ban. Az 50 kötetre tervezett Hasonmás-sorozat jövőre tíz mű újrakiadásával zárul. Hamarosan a boltokba ke­rül Zoványi Jenő A reformá­­czió Magyarországon 1565-ig című munkája, amely az 1921- ben megjelentetett kötet vál­tozatlan kiadása. A mű a ma­gyar egyháztörténet-írás egyik legfontosabbika, a magyaror­szági protestantizmus kiala­kulásának kezdetéről számol be. Közreadják Rapics Ray­­mund A magyarság virágai című, 1932-ben megjelent írá­sát. Az olvasmány megismer­tet a növények gyógyászati alkalmazhatóságával is. Radvánszky Béla Magyar családélet és háztartás a XVI—XVII. században című kultúrtörténeti munkáját a Helikon Kiadóval közösen ad­ja ki az ÁKV. A háromköte­tes munka eredetileg 1896-ban jelent meg. Ennek első részét most a Helikon gondozza. Derűt sugárzó alkotások Megnyílt Biber János ama­tőr festő kiállítása a kosdi művelődési házban. A tavalyi nagy sikerű kiállítás után — amit több mint 700-an láttak (Vimola Károly felvétele) — reméljük, sokan megnézik az autodidakta mester derűt sugárzó képeit, amelyek több­nyire a szép környéken ké­szültek. Autóstoppal érkeztek Jobban megismerni a valóságot Francia az anyanyelve. Kitűnően beszéli az angolt. Mi­nek neki és a feleségének e két világnyelv mellett az eszpe­rantó? Igaz, hogy Zamenhof, a lengyel szemorvos jórészt a germán és latin nyelvekből állította össsze szótárát, tehát egy született franciának nincs vele nehéz dolga. Tűnődöm a meghívó láttán, amely arról értesít, hogy a váci Madách Imre Művelődési Központ eszperantó klubjá­ban Bruno Robineau és fele­sége Maryvonne Réthore elő­adást tartanak négyéves utazási programjukról. Hoz­zánk autóstoppal érkeztek Bulgáriából, aiuxl egy hónapig Pisanicában, a kitűnő bolgár eszperantó oktatási központ­ban tökéletesítették tudásukat, s korábban már egy telet, amikor nem kellett a földeken dolgozniuk, rászántak a nyelvtan megtanulására, szó­kincsük gyarapítására. Közel egy hétig jártam a nyomukban, miközben hol itt, hol ott laktak szállást kapva a magyar eszperantis­­táknál, s bevallom, különös természetű csodabogaraknak képzeltem őket, akik a mai költséges világban merik vál­lalni, hogy kevéske tőkéjük­ből, azt munkával, lapoknak küldött tudósításokkal pótol­va vesznek célba hazájuktól távol eső országokat, világré­szeket. Zöld csillaggal — Beszélj te, mert ez a te gondolatod volt — ajánlja a feleség, s a társalgássá vált előadás közben gyakran ad­ják át egymásnak a szót. Turistáktól megszokott öltö­zetben ülnek vendéglátóik között, szürke pulóverükön az eszperantó világmozgalom öt­ágú zöld csillagát viselik. Az ilyen programot először meg kell álmondni, aztán várni, gyűjtögetni, ami még. akkor sem könnyű, ha vala­kinek húsz hektárnyi birtoka van odahaza és azon gazdál­kodik. Távollétében most a barátja és a felvett alkalma­zottak segítenek ebben, a ba­rát birtokával együtt 40 hek­táros, amolyan kisszövetkezet­ben. Bszak-Irországgal kezdő­dött. Maryvonne feladta a titkárnői állását és egy ír katolikus papnál gyakorolta tovább. Közben, ha ráértek, kerékpárral utaztak az or­szágban és gyakorolták az an­gol nyelvet. Izraelben hat hónapig a kibucok — me­zőgazdasági közösségek — éle­tét tanulmányozták, miközben együtt dolgoztak a tagokkal, így jutottak élelemhez és szálláshoz. Nálunk is szívesen vállalnának alkalmi munkát, ha lehetne, akár a tnezőgáüJ daaágban is, de ez egyelőre nem sikerült. Közben jártak a megye nagy termelőszövet­kezeteiben, belülről tanulmá­nyozták a szövetkezeti dolgo­zók életét. Közben felfedezték — Más világ ez, mint a mienk — mondják, — Nem is mezőgazdaság már, hanem ipar. — Nemcsak kérdezni, magyarázni is kell nekik. Pél­dául azt, hogy mitől érzi ma­gát tulajdonosnak egy ilyen nagy gazdaságban a tsz-tag. Csodálkoznivaló is bőven akadt. Amikor otthonról, St. Pierre Montlimart-ból elindul­tak, még csak azt tudták, hogy van szocialista tábor, vagy ahogy ott fogalmaztak: tömb. Közben felfedezték az orszá­gok, népek közti különbsége­ket, sajátosságokat, az általuk ismertnél gazdagabb színe­ket. Magyarországon feltűnt nekik, hogy aki a közösben dolgozik, annak is van saját kertje, jószága. Sok ember él úgy, hogy van egy hivatalos, meg egy otthoni foglalkozása. — Mit tudnak rólunk Fran­ciaországban ?. — Keveset. Victor Hugo, Villon... Sok­sok név hangzik el a hallga­tóság körében. — Endre Ady? — tűnődik Maryvonne, aki szerint a há­ború előtti Magyarországról még az iskolában is azt ta­nulták, hogy a monarchiához tartozik. Szóval többet kell tudni. Ez is az úti céljuk. Az eszperantót azért tanul-Nyertesek a megyéből Népművészeti pályázat A Szövosz megrendezte az 5. országos népművészeti pályázatot a tizedik, jubileu­mi kongresszusának tisztele­tére. A több mint ezer pálya­munkából álló kiállítást a csütörtökön megtartott díjki­osztó ünnepségen dr. Szilva­­nás Pál, a Szövosz elnökhe­lyettese nyitotta meg. A Pest megyei részvevők közül hímzés kategóriában az abonyi Kővágó Sándorné első díjat, fafaragó kategóriában a bági Oszoli József második díjat, a Mór és Vidéke Áfész és a Dunaújvárosi Munkás Áfész dolgozói oklevelet kap­tak munkájuk elismeréseként. A kiállítás november 16-ig te­kintető meg a Szövorg kultúr­termében (Budapest, I., Atti­la u. 13.). ták meg, mert rájöttek, hogy angolul, franciául kevés kis­emberrel beszélhetnek. A szervezett eszperantó mozga­lom viszont segít abban, hogy közvetlen kapcsolatba kerül­hessenek, belülről ismerjenek meg családokat, közösségeket. Szóval, legyen reálisabb a világképük. Ezen a célon kí­vül ugyanilyen fontos a szo­cialista és tőkés országok me­zőgazdaságának megismerése, még közelebbről a szójabab termelése. Az úti célba Korea, Japán, Brazília, az,VSA, K,í­­na, Kuba, Tanzánia, s később talán India is beletartozik majd. De egyelőre még Ma­gyarországon a sor. Francia fiatalok — Kiel placas? — Hogy tetszik? — kérdezzük búcsú­záskor. A két szimpatikus francia fiatal ember boldog, hogy közelebbről megismerhe­tett bennünket. Nagyon jól ér­zik magukat nálunk. Kovács T. István Öt esztendő munkájáról adnak számot Az ismeretterjesztés új útjai a Megyénk tizennégy városi és § városi Jogú tudományos isme­­§ felterjesztő szervezete az el­eműit másfél hónapban köz- Sgyúlé&sorozatot tartott. A de. Scemberl megyei és a Jövő évi $ Júliusi országos küldöttgyűlés;' Sre készülnek. Jónás Zoltán, a Síit Pest megyei szervezetének § titkára az elmúlt ötéves idő­­^ szak eredményeit és kudarcait § összegezte, beszámolt a megye S sajátosságaihoz alkalmazkodó S tervekről. A célokat és az új S feladatokat a társadalmi-gaz- S lasági folyamatok figyelembe­­$ vételével határozták meg, szá­­é mítva a jövőben Is várható ^anyagi korlátokra és arra az § életmód, és szemléletváltozás­­sra. amely minden országos 8 erőfeszítés ellenére a művelt- S ség és a művelődés értékének § további csökkenését eredmé- i nyezhetl. A magyar kulturális élet gondjai és konfliktusai, ame­lyek elsősorban gazdasági problémáinkban gyökereznek, éreztetik hatásukat az isme­retterjesztő társulatok tevé­kenységében is. Milyen jelen­ségek utalnak erre, ha össze­vetjük öt év tapasztalatait? — kérdeztem Jónás Zoltánt. Romlott a helyzet — Az elmúlt három ötéves periódust összehasonlítva, az 1982—86-os időszakban talál­juk a legtöbb rendezvényt. Ez az adat azonban önmagá­ban nem jelent előrelépést. Tevékenységünk az 1981—82- es évben érte el legjobb ha­tásfokát. Azóta pedig romlik a helyzet. 1982-ben a hozzá­vetőleg tízezer rendezvé­nyünkön mintegy 360 ezer résztvevő jelent meg; 1985- ben már csak nyolc és fél ezer előadás volt, s csupán 300 ezren hallgatták meg. Megváltozott a hallgatóság foglalkozási csoportok szerinti összetétele is. öt évvel ezelőtt a rendezvények negyvenhat százalékát fizikai dolgozóknak tartottuk, ami ma már har­minc százalék körül mozog. — Kérem, segítsen az ada­tok mögé tekinteni! Miben látták ezeknek a változások­­nák az okait' a városi TIT- közgyűléseken? — Az elnökségek színvona­las, igényes beszámolóiban, a pártbizottságok, a tanácsok képviselői és a tagság hozzá­szólásaiban nagy hangsúlyt kaptak az utóbbi évek vi­szonylag gyors társadalmi változásai. Ezek érezhető ér­tékrend-módosulással jártak, sőt értékzavarokat is a fel­színre hoztak. Sajnos gyakran szembesültek azzal a nézettel, amely szerint csak a gyorsan pénzre váltható tudás képvisel igazi értéket, mert ez vezet az érvényesüléshez. Természete­sen, mint ahogyan egy nagy­kőrösi hozzászóló mondotta, nem kell minden változás mögött értékzavart sejteni. Legalább ennyire általános és meghatározó jelenség az is, hogy felértékelődött a sza­badidő. Az ennek hatéko­nyabb kihasználására való tö­rekvés pedig becsülendő. Ha a társadalmi igény ilyen, ami­lyen, sőt az emberek még anyagi áldozatokat is hoznak a hasznosítható ismeretek és bizonyos végzettség megszer­zéséért, akkor a társulatnak ehhez alkalmazkodni kell, különben tovább csökkenne látogatottságunk. Annak okát, hogy rendezvényeink száma is visszaesést mutatott, a tár­sulatban bekövetkezett sze­mélyi változásokban látjuk. A szervezőmunkában ugyanis a jó kapcsolatok pótolhatat­lanok. A másik ok az, hogy egyre gyakrabban hívják meg a művelődési házak az elő­adókat a TIT közvetítése nél­kül. Erre az agglomerációs körzetekben adódik példa. Ez érthető, hiszen anyagilag elő­nyösebb, megtiltani nem is lehet, hanem nekünk kell olyan pluszszolgáltatást és előnyöket biztosítanunk, hogy rajtunk keresztül jobban megérje meghívni a TIT-elő­­adókat. Változó teljesítmény —- Milyennek Ítéli meg Pest megye városaiban és a vonzáskörzetekben az isme­retterjesztő tevékenység szín­vonalát? — A tizennégy közgyűlés közül a dabasi, a szentendrei és a váci ugyan még hátra­van, november 15-én kerül .ezekre sor, de a beszámolók és eddigi munkájuk alapján mar kövonalazódott a Pest megyei társulat munkájának értékelése. Az ipari üzemeket illetően eredményes a munka a váci, a százhalombattai üzemekben, a Csepel Autó­gyárban és a Pestvidéki Gép­gyárban, valamint a ceglédi, a monori, a nagykátal és a ráckevei körzet mezőgazdasá­gi üzemeiben. Területi szer­vezeteink többségének válto­zó a teljesítménye. Egyénié-RádIÓFIGYELŐ CSALÁDI TÜKÖR. Tízszere­sére emelhető a kisiparosok műhelybérlete a jogszabályok szerint. Bérleti díjat kell fi­zetni a galériák és a forgács­tároló pincék után is. Meg­változott a kisiparosok hely­zete. Volt idő, amikor nagyon sokan akartak maszekok len­ni mára pedig tíz százalékkal csökkent a működési enge­délyt kiváltók száma. Társa­dalmi megítélésük is felemás. Egyfelől azt tartják róluk, hogy turkálnak az ezresek­ben, másfelől kétségtelen, hogy eltűntek a cipészek és megszaporodtak a divatáru­sok. Jóllehet, akik az utóbbi­nak örülnek, az előbbit nem tartják szükségesnek, mégis azt állítom, hogy élnek ebben az országban sámli.javításra és talpalásra várók is. Tény, hogy sokkal keveseb­ben vállalkoznak szolgáltatás­ra manapság. Mi lesz ebből? A szakértő szerint a felemelt adók és bérleti díjak elöbb­­utóbb beszivárognak majd a piaci árakba. Attól kell tar­tanunk, hogy kénytelenek le­szünk megfizetni a szolgálta­tások mai díjainak a három­­négyszeresét. Egy kabarétréfa is elhangzott a programban, amely, sajnos, az életből me­­ríttetett és a magyar gaz­daságpolitikai szakemberek hozzáértését bizonyítja: egyes nyugdíjas kisiparosoknak szo­ciális segélyt utaltak ki, hogy be tudják fizetni az adójukat! Amennyiben ezt a gesztust hasznos és ésszerű kezdemé­nyezésnek tekintjük, alkal­mazhatjuk más szituációkban is... Nem is tudom, miért fo­galmazok jövő időben, hiszen évek óta tisztában vagyok az­zal, hogy nem egy alkalom­mal adnak szociális segélyt olyanoknak, akik ebből a pénzből fizetik be a bűncse­lekményeikért kirótt bünte­tést, ha pedig nincs ilyen gondjuk, egyenesen a kocsmá­ba sietnek! A TÁSKARÁDIÓ ismerte­tett egy Isaurához írt levelet; donna Ágnes de Peredi üd­vözölte és együttérzéséről biz­tosította a fitos brazil hősnőt. Tehette ezt az egész magyar társadalom nevében, hiszen ki­csik és nagyok, buszon és le­vest kanalazva egyaránt iz­gulnak a rabszolgalány bol­dogságáért, és csöndes gyűlö­lettel szemlélik a gonosz Leon­­cio mesterkedéseit. (Az utób­binak nem ajánlom, hogy el­vállaljon bárminemű közön­ségtalálkozót Magyarorszá­gon.) Nyilvánvaló, hogy a mű­sorszerkesztőket kettős cél ve­zérelte, amikor úgy döntöttek; jobb, ha valamennyien végig­nézzük a tanulságos történe­tei (?). Egyrészt az egyhangú futkoséssal életét tengető honi polgárnak is joga van ahhoz, hogy egy héten egyszer leül­hessen a képernyő elé és együttérezhessen, utánozhas­son. Akik pedig unalmas, ese­ménytelen életet élnek, nos, azok lassan tufásodó aigya is jólesően bizsereghet a tv-so­­rozat egy-egy tartalmas rész­letét emésztgetve. A gond csak az, hogy a tízmillió ma­gyar nem csökkenő szívfájda­lommal, Szorongással várja a napot, amikor vége szakad Isaurának ... Mert egyszer mindennek vége lön. Vajon mi fog történni? Jól érte­sült barátaim szerint bizo­nyos vallási kisebbségi körök máris hirdetik, hogy arra a keddre esik a világ vége is! Amikor majd eljőve Malvina ama hatalmas szívével és el­önti agyunkat a béke és a nyu­galom. De vajon jó lesz ne­künk azután? Vajon gondos­kodnak az illetékesek olyan folytatásról, amely ilyen meg­győzően bizonyítja népünk egyenletesen fejlődő ízlését, szocialista erkölcsét és a jóba vetett hitét? S vajon elegen­dő-e mindezek meggyőző bi­zonyítására a mindössze ti­zenöt részes sorozat? A tisz­ta, vasalt ruhájú rabszolgák nevében is kérdem: nincs le­hetőség a folytatásra? Hiszen a jól értesültek szerint százöt­ven részes a sorozat, amely­ből mi, magyarok, csupán ti­zenöt részt vásároltunk meg. Megingathatatlan vagyok ab­béli hitemben, hogy akárcsak Isaura, mi is többet érdemel­nénk! Ezért is hatott meg­nyugtatóan a hír, hogy ezen a héten két, azaz kettő részt láthatunk majd a páratlan cse­­lekményű történetből. De hi­szen éppen ezért fájlalom, hogy nem vettük meg mind a százötven filmet. Lelki sze­meim előtt máris peregnek a rádióújság lapjai; két hét múl­va már három estét betöltő adást izgulhatnék végig, az­tán szerdán és pénteken is, végül már a hét minden napi­ján láthatnám kedvenceimet, és ha gumiszobába kerülnék, ott is azt vetítenék nekem, egészen az idők végezetéig... Szitás Zoltán tes és jó a munka, a minősé­gét tekintve is Cegléden, Ér­den, Monoron, Nagykőrösön Ráckevén és Vácott. — Melyek azok a megyei sajátosságok, amelyekhez a következő öt év terveit iga­zítani kívánják? — Eddig is figyelembe vet-, tűk, de ezután még inkább ahhoz igazítjuk tevékenysé­günket, hogy a megye 985 ezer lakosa közül 702 ezer kistelepüléseken lakik és 423 ezer ember él az agglomerá­ciókban. Nekünk kell mozgé­konyaknak lennünk, helybe vinni a tudományunkat. — Miben látja a TIT Pest megyei szervezetének meg­újulási lehetőségeit? —• Abban biztos nem, hogy korszerű eszközöket fogunk vásárolni, mert ezt a jövőbe­ni anyagi helyzetünk sem te- < szí lehetővé. A városi taná- * csők támogatnak bennünket, és úgy tűnik, megtartják ezt a jó szokásukat, de az évi pénzforgalmunk így is csak ötmillió forint körül mozog. Ez a budapesti TlT-szerve­­zet ötvenmilliós évi forgal­mához képest szinte elhanya­golható. Abban viszont lépni tudunk és szorgalmaz» fog­juk, hogy az iskolai és mű­velődési házakbeli eszközöket, különösen a számítástechnikai és nyelvi foglalkozásainkon, jobban használjuk ki. Az anyagi korlátok miatt inkább a tartalmi újításokra kell koncentrálnunk. Tematikájá­ban bővebb kínálatot nyúj­tunk és sorozatokat is na­gyobb számban indítunk. Igyekszünk a megváltozott ér­deklődéshez is alkalmazkodni, de valahogy úgy. hogy a kecs­ke is jóllakjon, meg a káposzta is megmaradjon. Nein adjuk fel a hosszabb távú célkitűzé­seinket sem, a XIII. kong­resszus útmutatásaival össz­hangban próbálunk megújul­ni. Az elmúlt időszak tapasz­talatai azt mutatták, hogy komoly érdeklődésre tart szá­mot a gazdaság-, jövedelem- és életszínvonal-poliltíkánk, a településfejlesztés, a közel­múltunk történelme, a világ­ban elfoglalt helyünk, amelyek megvitatására a közvetlen baráti beszélgetés a legalkal­masabb forma. Az előadóin­kat jobban fel fogjuk készí­teni; továbbképzésekkel és kiadványokkal. A megyei nyelvoktatás öszefüggő rend­szerét, bár igény lenne rá, nem nagy eséllyel próbáljuk kiépíteni. Különösen angol és német nyelvtanárokat nehéz megnyerni a kis jövedelmet biztosító oktatási feladatokra. Egyes szakosztályokban komplex, több területet fel­ölelő sorozatok beindítását tervezzük. Sajátos arculatot A hagyományos ismeretter­jesztő feladataink mellett az értelmiségi réteg számára szeretnénk szellemi kristályo­sodási ponttá válni, ami annyit tesz, hogy közérdeklő­désre számot tartó témák megvitatásával találkozási le­hetőséget biztosítunk a kü­lönböző területen dolgozók részére. Céljaink között fon­tos, hogy segítsük a megye egyes területeinek sajátos ar­culatát kialakítani, Így pél­dául Ráckevén, az Aranyka­lász Tsz segítségével egy szá­mítástechnikai klubot kívá; nunk létrehozni. Szeretnénk megújítani a dunai hajóki­rándulások és bemutató or­szágjárások programját. Ezt is abban a reményben ten­nénk, hogy jobban ki tudjuk elégíteni a társadalmi réteg­ződésből adódó eltérő műve­lődési igényeket és szokáso­kat. A lakóhelyi, a munka­helyi csoportok és szerveze­tek tevékenységére a jövőben erősebben kívánunk támasz­kodni Nem kampányszerűen, • de következetességgel akar­juk elérni, hogy valamennyi nagyközségben szervezzenek TIT-csoportot. Szakosztá­lyaink legkésőbb az országos küldöttgyűlésig mindenkép­pen korszerűsítik tematiká­jukat. A tét komoly, a meg­változott körülmények közötti életben maradás. Ojj (riss

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom