Pest Megyei Hírlap, 1986. október (30. évfolyam, 231-257. szám)
1986-10-09 / 238. szám
miAi im. OKTOBER 9., CSÜTÖRTÖK A gödöllői GT—80-as csoport Mélyfúrás a személyiségben Általában szigorú egyformaságban telnek napjaink. Élünk, dolgozunk, nincs időnk és energiánk kitörő érzelmekre, sem meg-megpihenve elgondolkodni: mit, miért csinálunk, mi is a fontos? Fel nem tett kérdéseink, ki nem mondott problémáink azért alattomosan rágják idegrendszerünket, roncsolják emberi kapcsolatainkat. Homokórába szorított életünkön a művészetekkel való érintkezés lazíthat.-A legtöbb művészeti ágat magába sűrítő játék, a színház feloldozó szerepét már évezredekkel ezelőtt ismerte az emberiség, s századunkban a pszichoterápia is felfedezte. Szükségünk azonban nemcsak akkor van rá, amikor már minden veszve van, hanem akkor is, amikor harmonikusabb létezés-technikánkat próbáljuk kialakítani. A megyében legkiválóbb Ezekről a dolgokról beszélgettem Kerényi Gáborral, a Fővárosi Operettszínház, a Szegedi Opera és a GT 80-as csoport vezetőjével. A GT- csoport már hat évvel ezelőtt megalakult a Gödöllői Agrár- tudományi Egyetemen (GATE) és az idén augusztus 20-án megkapta a Kiváló Együttes címet. Pest megye legjobb amatőr színjátszó csoportjának a jelenlegi munkájáról a következő évad célkitűzéseiről fagga tóztam. — A nyár végén még nem tudtam, hogyan alakul a továbbiakban a csoport sorsa. A tíz-tizenkét egyetemistának a fele új. de nem kezdő. A Diósjenön megrendezett tíznapos táborunkban sikerült ösz- szeráződnunk. Az együttes szellemisége megmaradt, nőtt a közösségi összetartás, erősödött az igény a még jobb színvonalú előadások létrehozására. Ég a társaság rugalmas közösség, útkeresésében következetes. Az amatőr színjátszás lehetőséget ad önmagunk megmutatására, olyan játékmód kikísérletezésére, amellyel nemcsak az értelemre hatunk, hanem az ösztönszintű megnyilvánulásokat is életre hívjuk. Mélyfúrást végzünk, keressük, hogy mi rejlik az emberi viszonyok alsóbb rétegei- ben. Ennek a megvalósítása szívós technikai felkészülést igényel. Az együttes nem ma- gamutogatós széplelkek gyülekezete. Kemény pszicho-, beszéd- és énekgyakorlatok előzik meg az előadásokat. Hetente három-négy alkalommal próbálunk a gödöllői Petőfi Művelődési Központban, amely a GATE mellett a másik minket támogató intézmény. — Milyen darabokat játszik ebben az évadban a GT—80- as csoport és hol lehet ezeket látni ? Tanítvány rendezők — A megújult együttes két darabbal bővítette a repertoárját. Az egyik egy harmincperces groteszk játék, Thornton Wilder: Hiawata hálókocsi című műve, amelyet Kiss János ötödéves egyetemi hallgató rendezett, a másik Arany János: Pázmán lovag című balladájának átdolgozott változata. Már mindkettőt bemutattuk a művelődési központban, a következő előadás azonban még nem tudjuk, hogy hol és mikor lesz. Ezt az évadot a próbacentrikusság jegyében szeretnénk eltölteni, de azért így is lesz 25—30 előadásunk. Mindig örültem annak, ha a gyerekekben rendezői ambíciók mutatkoztak. Az idén rendezhetnek is. Kiss János mellett Szőcs György ugyancsak szívesen vállalja ezt a feladatot. Akik már elmentek tőlünk, azok is tartják az amatőr művészetekkel a kapcsolatot. Hatan szereztek rendezői működési engedélyt. A tavasszal tartott Csurgói Országos Fesztiválon a kiemelkedő teljesítményt nyújtó három díjazott szintén az én tanítványom volt. Ezt ne vegye dicsekedés- nek; természetesnek tartom, sőt célom is, hogy a gyerekek komplex módon érintkezzenek a színházzal és rendezzenek. Azok, akik már nem aktív tagjai a GT-csoportnak, sokat segítenek nekünk. A művelődési központban Kaposi László és Dankó Ferenc támogatják az együttest, és tevékenységükkel kiegészítik a mi munkánkat. A jelenlegi csoporttal bensőséges a viszonyom — ezek az egyetemi hallgatók igazán jó partnerek. Vannak vitáink, de ez csak erősíti a kölcsönhatást közöttünk. A történelemszemléletük például szerintem még nem eléggé differenciált. Ahogyan ez Kiss János rendezésében is megmutatkozik, ők sokkal szélsőségesebbek, mint én. Hatásukra szigorúbb és keményebb lettem. Mindannyian alakulunk és formáljuk egymást. Munkánkat és eredményeinket jelentősnek tartom, éppen ezért aggódom, hogy egyáltalán nem tudom a színjátszók tevékenységét honorálni. Ezeknek az egyetemistáknak már nincs energiájuk kőműveshez elmenni segédmunkára. Ha az előadásaink legalább száz-kétszáz forintot hoznának személyenként, már az is előrelépést jelentene, szerényen kiegészíteni az ösztöndíjukat. — Ennek a közösségi színháznak mekkora a hatóköré, meg tud-e mutatkozni más egyetemeken és szőkébb hazájában, Pest megyében, hogy a közönséggel is erősebb kölcsönhatásba kerüljön? Tegyük közkinccsé — Elveink közül ebben az évadban csaik az egyik a pró- bacentrikusság. Ez nem jelenti a befelé fordulást. A másik célunk, hogy nyitottabbak legyünk. Szeretnénk Pest megyében több helyen fellépni. Vállalnánk nyári tanyaszínházi előadásokat is. A debreceni és a pécsi egyetemekre már hívtak bennünket, de a budapestiekre még nem. Ügy gondoljuk, Szentendrén is helyet kaphatnánk a nyári szabadtéri programok között. A repertoárunk széles és „ehető”. Arany János: Pázmán lovag és a most készülő Paul Forster: 1. Erzsébet című darabok népszínház jellegűek. Az utóbbit januárban mutatjuk be. Az Erdei kalamajka című előadásunk pedig a gyerekeknek szól. Nekünk magunknak egyelőre nem jut időnk a szükséges reklámozásra sem. Talán sikerül olyan patronálót találnunk, aki segít az együttes számára elengedhetetlen menedzselésben. Üjj írisz Még lehet nevezni Szervezik a csapatokat Jövőre tizenöt éves lesz az a diákmozgalom, amelynek résztvevői országos vetélkedő formájában döntik el, ki tud többet a Szovjetunióról. Az 1973—74-es tanévben három iskola hatvan diákja indította el . a versengést, s legutóbb már 9Í53 iskola’ ’feíntégy '75 ezer diákja vett részt azon. Közülük a legjobbaknak életre szóló élmény marad az elsajátított ismereteken túl az utazás a Szovjetunióba, a nyaralás a Fekete-tenger partján, Szocsiban, és a szibériai Bajkál-tó mellett. A rendező szervek az idei tanévben is meghirdették' a középiskolások számára a Ki tud többet a Szovjetunióról? országos vetélkedőt. Megyénkben is megkezdődött a négytagú versengő csapatok szervezése. Tanulmányozzák a diákok az iskolákban található versen yf.elhív ást,, amelyből kiderül: a vetélkedő célja a. Szovjetunió történelmének, jelenlegi életének, a .magyar—s szovjet együttműködés eredményeinek a megismerése, a népeink közötti barátság elmélyítése. Az idei tanévben külön hangsúlyt ad a vetélkedőnek — ez egyben- kiemelt témája is — a nagy októberi szocialista forradalom közelgő 70. évfordulója. Értő válogatás Ceglédi színház Sikeres működése két tanulsággal is szolgál. Az egyik: konioly színházi élet nem csupán abban a városban alakulhat ki, amelyben állandó társulat munkálkodik. A másik: igenis van igény fajsúlyos darabokra a kisvárosokban, falvakban is. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a ceglédi előadásokat a helybéliek és a környéken lakók látogatják. Tény, hogy igen mozgalmas az élet a helység világot jelentő deszkáin, pedig nincs saját szín,észgárdája, tehát „csak” befogadó jelleggel üzemel. A rendezvények száma és látogatottsága biztatóan alakult az elmúlt másfél évben (a felújított színházterem működése óta).' Mi több, aki belelapoz a színházi kalauz idei kiadványába, öt (!) különböző bérletsorozat közül válogathat. A zenés színház szegedi, nyíregyházi, pécsi, józsefvárosi vendégjátékokkal kecsegtet. A választékra igazán' nem lehet panasz, hiszen a Hegedűs a háztetőn, az Irma, te édes, a Leánykereskedők, a Koldusopera önmagukért beszélnek. Ugyanígy a Thália-bérlet címlapjai is ígéretes programokkal csalogatnak: az Űri murit a békéscsabai Jókai Színház mutatja be, Tom Jonesszal a kaposváriak rukkolnak ki, de vendégül látják Cegléden a Hö- köm Színpadot, a Népszínházát és a Madách Kamara Színház közösségét is. A pódiumbérlet megváltói olyan kiváló színművészeink előadásait élvezhetik, mint a Kössuth-díjas Keres Emil és a Jászai-díjas Balázs Péter. Érdekes vállalkozásnak tűnik a Tízen Túliak Színháza. Ennek műsorait az általános iskolások számára állították össze. A sorozat külön értékét az értő válogatás adja, hiszen egyáltalán nem mindegy, milyen sikerrel próbáljuk a színház szeretetére nevelni a legifjabb korosztályt. A címek önmagukért beszélnek: Micimackó, Tamás bátya kunyhója, Maugli, Úrhatnám polgár. Zenével kezdtük, zenével is fejezzük be: a ceglédi színházi évadban még egy zenebérletet kínálnak. Ebben a sorozatban Fischer Annie-t, a Liszt Ferenc kamarazenekart, Sólyom Nagy Sándort, a Ceglédi Állami Zeneiskola tanárait hallhatják az érdeklődők. Tv-figyelő' Avatás. Amíg az egyes csatornán a Zenélő filmkockák Musical múzeum című nyitánya kínált parádés látnivalót, addig a második műsorban a Szegedi Nemzeti Színház avátóünnepségét figyelhették végig azdk, akik a zenés-táncos kavalkád helyett az újbóli birtokbavétel megtekintése mellett voksoltak. Mindez most, szombaton történt, s nyilván sok készüléknek kellett ekkor elviselnie, hogy a tulajdonosok folyvást birizgálták a kapcsológomibot: egyszer Frank Sinatráék, Elisabeth Taylorék káprázatos hacacáréit figyelték, másszor meg abba kukkantottak bele, hogy ugyan miféle magán- és társas számok kerültek oda a csodaszépen rendbehozott Tisza-parti színpadra. Amikor pedig Fred Astaire is, Liza Minnelli is elköszönt, föitehe- tőleg a masinagazdák zöme járatta a szemét a teátrumi közvetítésen. Nos, ahogyan telt-múlt az idő, és ahogyan az operisták után a prózai társulat tagjai, majd a balett-táncosok vették birtokukba a pódiumot, úgy facsarodott el a bámulók kedve. Egyszerűen azért, mert nincs az a meredeken alászál- ló grafikon, amely hűen tudná ábrázolni a mintegy két óra alatt bekövetkezett minőségcsökkenést. Fölösleges itt darabcímeket citálni, szereplőket emlegetni; csupán azt a jaj, de szomorú tényt kell kénytelen-kelletlen konstatálni, hogy a táncosok föltünede- zésekor már holmi csendes botrányról monoiogizálhatott az, aki így csatlakozott — olyannyira iskolázatlanul, illúzió- rombolóan ügyetlenkedtek azok a trikóikba, selymekbe bugyolált testek. Mindez persze a felléptetők magánügye is lehetne, illetőleg azé a néhány száz emberé, aki ott feszengett a frissen áthúzott bársonyszékeken. Igen ám, de a szóban forgó eseményen végig ott pásztáztak a kamerák, és ettől ez az egész mustra televíziós ese- mérmyé változott: egy-két milliónyian — ha nem többen — biztosan ezt figyelték. S ha már így történt, bizony a továbbító apparátus szintén reáütötte a felelősségvállalás stemplijét erre az ugrabugrá- lásra, tehát . a még oly elvi számonkérésben is osztoznia kell. Ilyen raportra számítani manapság, egyenlő a kisgyer- meki csacskasággal. Csak így az a fantáziálgatás is, amely oda lyukad ki, hogy netalán egy ilyen szekundás minőségi bokázást, piruettezést íe is lehetne keverni a képernyőről. Ha úgy lenne például egy ügyeletes széptani főkapitány, mint ahogyan nincs, az kiadhatná a parancsot, miszerint továbbítást i szüntess(l). Egy. sajnálkozó bemondói mondát' után úszkáljanak inkább a megunhatatlan akváriumi halak, s szóljon közben Händel Vízi zenéje. Hát ilyen. gondolatfoszlányok is megteremhettek az elszomorított agyakban. Teremhettek, teremhettek; arra azonban botorság lenne fogadni, hogy a fent nevezett státust egyszer majd tényleg betöltik és viselője közbe is lép ott, ahol való'ban közbe kell lépnie. Riportfllmck. Hanem azt az ügyeletet tényleg felvállalhatná valaki, hogy a hazai forgatócsoportok keze alól kikerülő riportfilmek lappan- gási idejét számon tartja. Magyarán azt az időtartamot jegyezné fel, ami a munka elkészülte és levetítése között eltelik. Volna mit papírra vetni! Visszafelé haladva az időben: itt volt például a Schallaburg üzente című képsor, amely Mátyás király és a magyarországi reneszánsz ausztriai fogadtatását rögzí tette a jeles uralkodónak tisztelgő kiállítás kapcsán. Bokor Lászlóéknak ez a jelentése 1983-ban készült, és most, ugyebár, 1986-ot írunk. Még tovább hátrálva: a Kalendárium mutatta be nemrég a magyar barlangkutatók líbiai expedícióját. Nos, erre a vállalkozásra 1981-ben került sor, és maga a riport is dobozban volt még ugyanabban az esztendőben, S még egy — szintén ßz utóbbi szakmához kapcsolódó — példa: geológusaink, „hegymászóink, barlangászaink kubai tanulmányút járói szintén jó hároméves késéssel értesülhettek az érdeklődőit. Három esetet panaszoltunk el itt, de ugyanígy tizenhárom vagy huszonhárom hasonló utánlövést is fel lehetne sorolni. Csak az a kérdés, hogy kell-e egyáltalán az egyik év tavaszi zápora után az a má sik őszön kiutalt köpönyeg. . Akácz László Heti eilmtegyzet Break 2. Jelenet a Break 2. című filmből Már megint egy folytatás. A 80-as évek amerikai nagyvárosainak táncőrülete, a break, egyszer már filmkészítésre ihlette az amerikai filmeseket. A Break, ez a tipikus táncfilm, gyakorlatilag semmi másról nem szólt, mint erről a sokkal inkább akrobatikának, semmint táncnak nevezhető mozgásról. Megpróbált valamiféle karrier-sztorit kanyarítani a break köré, de ez csak félrevezetésül történt: nem az volt a lényeg, hogyan lesz úgyszólván legalizált elő- adóművószeti ággá Los Angelesben ez a tánc — hanem az, hogy miképp pörög, csavarodik, ugrál, bukfencezik, töri magát kerékbe megannyi táncos. Az sem volt különösebben érdekes, hogy a kifejezetten színesbőrűek táncaként feltűnt break egyik sztárja egy fehérbőrű lány lesz. Gyermeteg jelzése volt ez annak, hogy íme: a break nem ismer faji előítéleteket. Most itt a folytatás, d Break 2. Itt már nincs még annyi sztorisítás sem, mint az első részben volt. Itt egyszerűen megy a break, a legfan- tes^tikíjsahb^ variácjókban, ir- tó^jos AempóJáahV '^hihetetlen fizikai teljesítménnyel,’'' Óh- gyötréssel, már messze nem a tánc, a mozgás örömét élvező fiatalokkal, hanem profi. vagy félprofi táncosokkal,', akik abból élnek, hogy brea-, két táncolnak. Az utcák bravúros szórakozása átment hivatalos, hivatásos formákba, s ezzel meg is szűnt hamvas, fiatalos, nyers, őszinte és spontán lenni. Ez már a pro-f fik világa, profi ötletekkel, motívumokkal, profi szórakoztatóipari megoldásokkal. Hogy minden eredeti külső helyszíneken történik, Los Angeles utcáin? Édes istenem, végtére is a break nem a klasszikus balettek operaszínházi világában született és él — hol máshol legyen otthon, ha nem az utcákon? Arról nem is beszélve, hogy az ilyen eredeti helyszíneken történő forgatás mennyivel olcsóbb, mint a műtermi felvételek, a díszletek. Aki kedvét leli a bő másfél órás szakadatlan mozgásfényképezésben, vibrálásban, az jól elszórakozik majd a Break 2. láttán. Magyar break-követőket aligha toboroz a film, mivel az akroba- tikusságnak azt a fokát, amit itt látunk, nemigen tudják produkálni honi „breakeseink — ezen álul pedig az egész break-ügy csak satnya utánzat. Keserű igazság Vannak nehezen érthető dolgok a magyar filmművészet történetében. Azon még kevésbé csodálkozunk, hogy egy magyar film, amelyet 1956 tavaszán forgatnak, és (egyebek között) arról szól, hogy a kierőszakolt munkaverseny, meg a túlhajszolt teljesít- ménycentrikusság emberi tragédiákhoz vezet, meg hogy a menő vezető káder nem tévedhetetlen, sőt, karrierhaj- hász és a családi élete sem szeplőtlen — nos, hogy egy ilyen merésznek tűnő film abban az évben nem került a mozikba. Azt is meg lehet érteni, hogy közvetlenül 1956 után sem volt éppen optimális téma ez a filmtörténet, hiszen a feliratok szerint 1955- ben játszódik és az az év sok mindent jelentett, csak a Rá- kosi-korszak önkritikájának az időszakát nem. Azt azonban már nem nagyon értjük, miért nem mutatta be a magyar filmforgalmazás azóta sem ezt a filmet, melyet Keserű igazság címmel Várkonyi Zoltán rendezett, Hegyi Barnabás fényképezett, és olyan nagyszerű színészek játszanak benne, mint Barsi Béla, Molnár Tibor, Szemethy Endre, Bánhidy László, Ruttkai Éva (hogy csak néhányat említsek az azóta elhunytak listájáról), valamint Bessenyei Ferenc, Gábor Miklós, Szirtes Ádám, Kálmán György, Szemere Vera: Nem tudjuk, miért pihent ez a film három évtizedig a dobozokban. De hagyjuk ki a kérdéseket. Beszéljünk inkább arról, amiért a film harminc év múltán is érdekes, feszült, érvényes. A sztori jól érzékelteti, miért érezzük ma is találónak a filmet. Egy vidéki városkában hatalmas mezőgazdasági építkezésekbe fognak. és Sztankó elvtárs. a menő káder, hiúságból is, a vezetők tévedhetetlenségének bizonyítása céljából is. meg a felsőbb szervek rosszalló véleményétől félve is, nem veszi figyelembe a jelzéseket: a nagyméretű gabonasilók alapozása rossz, a talaj nem bírja el az óriási betontömeget. Régi barátját, a politikai okokból bebörtönzött, majd kiengedett, s rehabilitálását váró mérnököt odaveszi ugyan az építkezésre, de mivel az nem akarja fedezni a hibákat, szakítanak. Sőt. a mérnököt szabotázs vádjával el is viszi a rendőrség. Két ember halála kell ahhoz, hogy Sztankó rájöjjön: hibázott. A keserű igazságot (talán) csak ekkor ismeri fel. Nem szeretnék a nyers aktualizálás hibájába esni, de míg a filmet néztem, nemcsak azon gondolkoztam el, milyen kitűnő csapat szerepelt benne, mennyire élő volt mindenki, még a legkisebb szerepben is, noha erre az időszakra nem a hiteles történet és a hiteles színészi játék volt maradéktalanul jellemző. Azon is gondolkodnom kellett, hogy a téma ma -sem idejétmúlt. Ma is szívesen hajszolják még bele meggondolatlanságokba beosztottjaikat azok a vezetők, akik úgy vélik, ők tévedhetetlenek, nekik mindent szabad, rájuk nem vo- natkozriak a rendelkezések, törvények. Nem mondom, hogy nagyon sok ilyen ember létezik ma is vezető posztokban, de ahhoz bizonyára elegen vannak még ma is, hogy a figyelmeztetés érvényes legyen. És még valami volt nagyon tanulságos. A film. amelyet nyilvánvaló kritikai célzattal készített az azóta szintén eltávozott. Várkonyi Zoltán és Hegyi Barnabás, azok számára is igen szemléletesen idézi fel az 1950-es évek közepének légkörét, akik akkor talán még ,nem is éltek. Ilyen értelemben ez a ma is élvezhető, jó film dokumentum is, híradás a három évtizeddel ezelőtti magyar élet egy jellemző szeletéről. Takács István