Pest Megyei Hírlap, 1986. október (30. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-07 / 236. szám

Vérségi ásatások Őskőkori vadásztanya Megtalálták a rénszarvas agancsát LLjÖI A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XIII. ÉVFOLYAM, 236. SZÁM 1986. OKTÓBER 7., KEDD Ragaszkodásunk a régihez Vasból is lenne korszerűbb Az ismert vérségi helytörté­neti kutató, Bene Mihály álta­lános iskolai tanár, tanítvá­nyaival többször bejárta már a falu határát. Ezeken a kirán­dulásokon éber szemmel ku­tatták ,a szántásokat, a szőlő­sorok közötti frissen kapált ár­kokat. Terepbejáró munkájuk rendszerint eredményre veze­tett, mert a dimbes-dombos vérségi határ már ősidők óta emberek által lakott terület. Az összegyűjtött cserép­edény-töredékeket, a pattintott és csiszolt kőeszközöket, csont­szerszámokat az iskola törté­nelmi tárában gyűjtötték ösz- sze, helyezték el. Az anyagot átvizsgálták a régészeti topog­ráfiái munkálatokat végző szakemberek is, akik a be­gyűjtött tárgyak között né­hány különösen figyelmet ér­demlő használati eszközt ta­láltak. Ezek alapján látott munká­hoz 1985-ben Dobosi Viola, a Magyar Nemzeti Múzeum ré­gésze, aki először a Versegtől délnyugatra elterülő Tatár­dombon egy kutatóárokkal kí­sérelte meg a távoli múltba vezető nyomokat megtalálni. Ezen a helyen azonban kultúr- réteget, településnek még a nyomát sem találta meg. Idő­közi terepbejárása során, amit a Csörsz árkán túl, a Kálióra vezető út mentén végzett, on­nan visszatekintve az ásatás helyére vette észre, hogy a munkát nem a Tatárdomb te­tején kell végezni, hanem an­nak oldalában, egy emberi megtelepedésre kiválóan alkal­mas teraszon. Itt egy dűlőút vezet át, amelynek a két olda­lán három kutatóárkot ástak. A mélybe haladva, körülbe­lül negyven centiméteren, még a. humuszrétegben, késő neo­litikus telep szétszántott ma­radványaira (cserépedények töredékei, kőeszközök, patics- darabok) bukkantak. A hu­muszréteg hatvan centiméter mélyen véget ért, ami után aztán a pleisztocén (jégkor­Minapi cikkünkben szóltunk a hagyományőrző népi együt­tesek tizedik országos talál­kozójának első részéről, amelyben az együttesek, szó­listák, zen'5 zek, énekesek, táncosok mutatják be műso­rukat, s említettük, az idei rendezvényen még három té­makör kap nagyobb figyel­met, a népi építészet, a régi konyha és a népi gyógymód. Az építészetről vasárnap délelőtt és délután cserélhet­nek eszmét a tárgykör iránt é; ’.eklődők. A beszélgetést Csete György, az úgynevezett organikus vagy szerves épí­tészet jeles képviselője vezeti A disputát a Változó ottho­nok című húszperces színes film vezeti be, utána követ­kezik az egy, másfél órásra tervezett beszélgetés. Voltaképpen arról lesz szó, hogy hajlék-e a ház, a lakás, amelyben életünk legnagyobb részét töltjük. Igaz, sok em­bernek még az is szinté meg­oldhatatlan gond, hogy az elemi igényeknek megfelelő lakáshoz jusson, jelentős azonban azoknak a száma, akik a régi falusi házakhoz viszonyítva óriásiakat építe­nek, s fölszereltségük össze sem hasonlítható az egykor voltakkal. Abban viszont ko­rántsem lehetünk bizonyosak, hogy ezek az épül,etek külle­mükben, belső esztétikumuk­ban is ilyen magas színvona­lon állnak. Kivitelezésük, fenntartásuk gazdaságos vol­tához is kétség férhet. Elég arra utalni, hogy a nálunk fejlettebb országokban ismét divattá vált a vertfalú ház. Nálunk pedig mind nagyobb tért hódít a beton. Aztön hallhattunk a biobetonról, amelynek egyik lényeges ele­me a szalma. Ennek az orga­nikus vagy s'.erves építészet­nek egyik fő jelszava: visz- sza a természetes anyagok­hoz. Nemrég még gúnyolódtak a régi parasztembereken, mond­ván. életük java a konyhában zajlik, miközben a nagy szo­bákban csak a bútor foglalja a helyet Újabban pedig a kicsiny, városi betonelernla- kásokban élők is mind több­szak) kori löszréteg követke­zett. A kitartó munkát végül siker koronázta, mert 120—130 centiméter mélységben megta­lálták egy paleolit (őskőkori) telep maradványait. A munkát ekkor befejezték, majd 1986. szeptember 15-én újra meg­kezdték, ismét Dobosi Viola régész irányításával. Az ása­tásba időközben Kővári Klára, a váci Vak Bottyán Múzeum őskoros régésze is bekapcso­lódott. A munkálatok az 1985-ös kutatóárokhoz csatlakozó szel­vények feltárásával folytató­dik. A sikeres ásatás bizony­sága szerint ezen a területen egy idősebb felső paleolit (kö­rülbelül 25 000—30 000 éves) átmeneti vadásztanya lehetett, ahol az őskőkori vadászok bizonyosan elfogyasztottak egy rénszarvast. Az agancsát meg­találták a régészek. Más álla­tokat is elejthettek, ám ezek­nek a csontmaradványai na­gyon töredékesek, azonosítá­suk további kutatást igényel. Előkerült továbbá a tábortűz átégett foltja is, ahol a húst megsüthették, ahol meleged­hettek az akkor még zord vi­dék vadászai. Az állatcsontok és a tábortűz mellől kovából és obszidiánból készült pattin­tott eszközök — pengék, vaka­rok —, valamint e szerszámok készítésekor keletkezett szilán­kok, hulladékok kerültek elő. A vérségi ásatás során meg­talált őskőkori átmeneti va­dásztanya jelentős felfedezés. Eddig ugyanis a Dunakanyar és a Mátra között nem ismert a régészet tudományos paleolit lelőhelyet. Most már azonban tudjuk, hogy az állatcsordák után kóborló őskőkori vadá­szok a, Galga vidékén is meg­fordulták. A vérségi lelet továbbá fel­hívja a kutatók figyelmét, hogy a páleolitikumban eddig lakatlannak vélt területeken is lehet és érdemes kutatásokat folytatni. Asztalos István szőr sóhajtanak fel így: de jó volna egy akkora konyha, mint a nagyszüleinké volt, abban lehetett dolgozni, itt az egyiknek ki kell mennie, amikor a másik bejön, ért­hető, hiszen szükség volna a helyre, amikor az ismert gaz­dasági helyzet miatt jó volna paradicsomot befőzni, zöldsé­get, gyümölcsöt eltenni . nyersanyagot földolgozni, mert ma már nem lehet venni fillérekért félkész és kész éte­leket. Tehát az anyagokon, a küllemen kívül szó lesz a házak belső tereinek kialakí­tásáról, sőt még a fűtőberen­dezések formájáról is, mert például megfigyelték, hogy a gömbölyű test jobban tartja és sugározza valamennyi irányba a meleget. Ilyesmiről lesz tehát szó a hasvományőrző együttesek ti­zedik országos találkozóján Gödöllőn, a művelődési köz­pontban vasárnap egész nap. A változások korát éljük a kereskedelemben, minden el­lentmondásos oldalával együtt. Bár látványos eredmények még nem születtek, mégis ész­revehetően megváltozott né­hány év alatt Aszód nagyköz­ség és vonzáskörzetének ellá­tása. Lassan elfeledjük azt az időt. amikor a kereskedőnek szinte mindegy volt, hol vásá­rolja meg a kívánt árut a ve­vő. Ma itt-ott éppen útját igyekszik állni a vásárlónak, hogy ezzel is magához csalo­gassa a jövendő nyereséget. Bizonygatni sem kell, ezzel mindkét fél jól jár. Az igényeket pontosan fel­mérni, majd kielégíteni sok­sok tapasztalat után tudja a kereskedő. Bukó László pél­dául két évtizedes múlt után vállalkozott arra, hogy Aszód szelén, a benzinkúttal szem­ben vasárukereskedést nyis­son. Ebben a szakmában dol­gozott, tudta tehát, mire van szüksége a lakást építő, csi­nosító embernek. A térség közepén — A helyszín megválasztá­sánál abból indultam ki, hogy ez a telep nagyjából a Galga mente közepén fekszik, s erre több községből járnak vásá­rolni az emberek. A szállítás­nál a távolság sokat jelent a községekben. — Az aszódi költségvetési üzemnek a tulajdona volt az a tágas terület, amelyet szí­vesen engedtek át számomra. Az ezerhatszáz négyzetméter­nyi terület ideális feltételeket teremtett a különböző vasáru elhelyezésére — tájékoztatott a három hónapja működő üzlet tulajdonosé, majd for­dult is a betérő érdeklődők­höz. Búzás László fuvaros épít­A túrái általános iskola rajzszakkörének tagjai — köztük már középiskolába já­rók is — ebben az évben ugyancsak értek el szép ered­ményeket a különböző gyer- mekrajzpályázatokon. A leg­rangosabb indiai seregszem­lén, a Shankar's nevűn, me­lyet minden évben megtarta­nak, ezüstérmes helyezést ért el Szabó Krisztina, Tóth Csaba és Meleg Zoltán. kezéshez keresett betonacélt. Ha itt nincs — s ha ezt va­laki, akkor ő igazán jól tudja —, mehetne Hatvanba, vagy Gödöllőre, Pécelre. Dr. Hor­váth Anna körzeti gyermek­orvos is hasonló ügyben járt a kereskedésben. A ház körül is — Kiskereskedés lévén, nem kellett nagy teljesítményű gé­peket vásárolnom, de mégis minden kívánatosat igyekszem teljesíteni, amit kérnek tőlem a mozgatásnál és feldarabolás­nál — folytatta. — Megtalál­ható itt mindenféle vasáru, ha sikerül a beszerzésük. Cső­féléből húsz fajta van. Egy­aránt keresik a központi fű­tés és az ivóvíz bevezetésére szolgáló csöveket. A vártnál kevesebb fogy a vezetékes gázhoz, bár a választék jó. — A ház körüli munkához és a hobbitevékenységhez is kellenének vasáruk. A fakerí­tés helyett vaskeretre szerelt léces kerítések most a diva­tosak. Ehhez egyre több szög­vas kell. A legkedveltebbek a középméretűek, most ezeket keresik a leginkább. Hason­lóan népszerű a szemre sokkal szebb zárt szelvény. Ebből már nem csak kerítéseket, ha­nem az üveges verandák tar­tószerkezetét is el lehet ké­szíteni az ügyes kezű ezer­mestereknek. — A vas irápti kereslet fo­kozódása azzal is magyaráz­ható, hogy a megépített -lakó­házak belseje már tökéletes, és az emberek egyre többet kezdenek költeni a külcsínre is. A forgalomban persze ma is alapvető a betonacéláru. Ebből kétféle ismeretes, a pe­riodikus és a sima acél. Bár az előbbinek sokkal nagyobb Budapesten Az én szövet­kezetem című pályázaton Varjú Lívia 3. helyezést ért el. A zánkai gyermekalkotá­sok galériája a Szépművészeti Múzeumban rendezett kiállí­tást. Ott két túrái alkotás volt látható, Dolányi Ágnes Béke, valamint Erdélyi Erika Család című munkája. Az alkoholizmus elleni harc a témája annak az or­szágos gyermekrajzpályázat- nak, amit szintén a főváros­ban rendeztek. Ezen Kardos Lóránt tizedmagával 1000— 1000 forintos díjban része­sült, ami gyakorlatilag máso­dik helyezésnek felel meg. Jól szerepeltek a gödöllői versenyzők a Cegléden meg­tartott szakszervezeti sportna­pon, amelyen tizenöt szakma­közi bizottság képviseletében vettek részt az üzemek, intéz­mények dolgozói. Városunk­ból kilenc üzem, iskola hat­vanöt versenyzője indult a különböző sportágakban, atlé­tikában, tekében, lövészetben, labdarúgásban. Az összesített pontversenyben a gödöllőiek 'a második helyet szerezték meg. Egyéni, 800 m síkfutás: 1. Németh Zoltán, gödöllői gim­názium, 400 m síkfutás: 3. Rácz Ágnes, gimnázium, 50 m úszás: 1. Tikos .Jenő, Gödöllői Gépgyár, légpuska: 3. Vend­a szakítószilárdsága, mégis az utóbbit keresik inkább. Nem hanyagolható el, hogy eleve szálban van, így sokkal köny- nyebb szállítani, mozgatni, fel­használni. Nem akarom bírál­ni a vásárlói szokásokat, de ezen is lemérhető, mennyire ragaszkodunk a régihez. — Nem vált be a különböző lemezek árusítása, mert eze­ket csak hébe-hóba vásárol­ják. A fürdőszobákhoz viszont sok műanyagcső kell, ez an­nál inkább fogy. A szennyvíz- bekötéshez szükséges felszere­lések ugyancsak népszerűsöd- nek. Észrevette Aszódon tehát a Tüzép-te1 lep mellett, ahol a betont, tég­lát vásárolhatjuk, megjelent egy vasárubolt, ahol a vasbe­tonkészítés másik eleme kap­ható. Igaz, ez a változás nem vállalati felismerésnek kö­szönhető. De az igényt valaki észrevette. Körzeti rangadó volt Gödöl­lőn és a végén megyebajnokot avattak. Az ikladi vendégek jogosan tartottak a rutinos já­tékosokkal felálló gödöllőiek- től. hiszen csapatuk olyan sze­szélyesen tud szerepelni, hogy akár ellenük is meglepetést szerezhetett volna. Ez csak a félidőig sikerült. GSC-IM Vasas 13-19 (10-9) GSC: Balogh — Szlifka (5), Horváth (2), Mezei (1), ürbán J. (2), Szabados (3), Kiss. Cse­re: Csikós. IM Vasas: Kolesza — Lisz­kai (4), Elter (3), Urbán T. (3), Boldis, Raffai (3), Szalay (2). Csere: Hévíz — Gaál (4), Ba­sa, Sima, Fehér. Liszkai találata nyitotta a mérkőzést, Urbán átlövésgóllal válaszolt. A vendégek kapko­dó játékából kitűnt, hogy a GSC ellen sem mehetnek biz­tosra. Bár sikerült háromgó­los vezetésre szert tenniük, de számtalan gólhelyzet kihagyá­sa igazolta, hogy meg-megr*e- megnek a kezek. Ezt a vendé­gek kihasználták, 4-7-es hát­rányból 10-8-as vezetést sze­reztek. A második félidő már úgy zajlott, ahogy az ikladiak a kezdettől kívánták. Ebben sze­repet játszott, hogy a hónapok óta nem védő Hévíz most re­zei Klára, Agrártudományi Egyetem, teke: 3. Lörinczy Istvánná, Gödöllői Gépgyár. A gödöllői női focicsapat a 3. helyen végzett, a családi váüófutásban az Anti család szintén a 3. helyet szerezte meg. A gödöllői sportküldöttség ellátásában, utaztatásában részt vállalt a Ganz Árammé­rőgyár, a Pest Megyei Volán Vállalat és a Gödöllői Gép­gyár. A sportnapon, amelyet eb­ben az évben rendeznek meg először, úgy döntöttek, hogy jövőre előversenyeket is tar­tanak, s igyekeznek minél többeket bevonni, így is szé­lesítve a tömegsport alapjait. Aszód, Kartal Véradás A Vöröskereszt területi szervezete ma két községben rendez önkéntes véradónapot. Aszódon reggel nyolctól 13 óráig a Fiúnevelő Intézet or­vosi rendelőjében várják a jelentkezőket. Ide szállítják autóbusszal az Ipati Műszer­gyár véradóit is. Kartal köz­ség lakosai fél kilenctől tizen­négy óráig a pártházban ad­hatnak vért. Múzeumi hónap A romtemplom A múzeumi és műemléki hó­nap újabb rendezvényét tart­ják szerdán, október 8-án Aszódon. A hévízgyörki rom­templom feltárásáról hallhat­nak előadást az érdeklődők a Petőfi Múzeumban, délután 5 órai kezdettel. A nap programja Gödöllő, művelődési ház: Samu Géza szobrászművész kiállítása a Gödöllői Galériá­ban, megtekinthető 15—19 óráig. Néptánc 6—10 éveseknek, a csoport első őszi foglalkozása, 16 órakor. Kreatív gyermek­műhely, 5—8 éves gyerekek­nek, az első őszi foglalkozás, 17 órakor. Idő van ... autogén tréning felnőtteknek, 17-től 18 óráig. Helytörténeti gyűjtemény: Természeti környezetünk, ki­állítás Gödöllő és környéke növény- és állatvilágáról, az erdő- és vadgazdálkodás tör­ténetéről, megtekinthető 10— 18 óráig. Aszód, múzeum: A Galga mente, Bronzkori temető Vensegen, kiállítás, megtekinthető 10—18 óráig. mekelt. Néhány rosszul sike­rült támadásbefejezés már an­nak a jeleit mutatta, hogy a gödöllői csapat elfáradt, az ik- ladiaknál pedig olyan klasz- szist sikerült, bevetni, mint Gaál, aki rendre-másra ered­ményesen lőtte át a rosszul védekező GSC-falat. A 45. percben, a mérkőzés háromnegyedekor eldőlt a végkimenetel. Négy góllal hú­zott el a műszergyári csapat, ,s nem volt erő a piros-zöld újításra. E győzelemmel a vendégek már megyebajno­kok! Jók: Balogh, Urbán J„ Sza­bados, illetve Hévíz — a me­zőny legjobbja —, Kolesza, Liszkai, Gaál, Raffai. GSC ifi—IM Vasas ifi 21-16 (10-6) GSC ifi: Imre — Szabó (8), Surányi (2), Tóth, Bátori (4), Szekeres (9), Rusai (1). Csere: Morvái — Váradi, Kovács G., Csenteri. IM Vasas ifi: Szabó — Gás­pár (1), Blaubacher (1), Hrncsár (4), Hadrik (2), Benke (2), Nyíry (5). Csere: Raffai, Valkó, Gergely, Vincze (1). Az összeszokottabb, egyéni­leg képzettebb gödöllői csapat végig kezében tartotta az irá­nyítást. Döntő volt a két ka­pus közötti különbség. A fö­lény lehetővé tette a legifjab­bak bevetését is, hadd szok­ják a bajnoki légkört. Jók: Imre, Szabó, Szekeres, Bátori, Surányi, illetve: Hrncsár, Nyíri. A női felnőttcsapat balsze­rencsés mérkőzésen vesztette el az első pontot az őszi sze­zonban. A Galgavölgye ottho­nában 12-12-es döntetlent ér­tek el, de ez már nem befo­lyásolja a végső sorrendet, a GSC bajnok, egy év után visz- szakerült az első osztályba. M. G. mm Mozi óm A cárlány és a hét dalia. Szovjet mesefilm. 4 órakor. Egy bolond százat csinál. Magyar filmvígjáték. 6 és 8 órakor. ISSN 0133—1957 (Gödöllői Hírlap) Szeptember 29-éiől október 11-óig Corso-napok a Gödöllői Áfész Áruház cipőosztályán Őszi és téli áruk különleges választékával várjuk kedves vásárlóinkat! Hagyományőrzők találkozója Hajlék egykor és ma Túrái szakkörösök Ezüstérmek Indiából Szakszervezeti sportnap Csapatunk a második Kovács I. Csaba Kézilabda Megyebajnok az Iklad! Hadd szokják a légkört

Next

/
Oldalképek
Tartalom