Pest Megyei Hírlap, 1986. október (30. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-29 / 255. szám

Generátorokhoz készülnek ■ mm Évente mintegy huszonegyezer gyűrűs vasmagot készítenek ge­nerátorokhoz a Gödöllői Vegyesipari Szövetkezet lakatosüze­mében. Képünkön: Hanzl István esztergapadon munkálja meg a nyersanyagot. (Hancsovszki János felvétele; Városi rendőrség Műalkotás krómacélból Az idén átadott gödöllői rendőrségi épület homlokzatá­ra kerülő műalkotás tervezé­sével bízta meg a megyei ta­nács, a rendőr-főkapitányság, a múzeumok igazgatósága, va­lamint a helyi tanács Rózsa Péter szobrászművészt. A tér­plasztika tervei és makettjei elkészültek, a lektorátus elfo­gadta azokat, és javasolta ki­vitelezésre. A négy szerv abban Is meg­állapodott, hogy a műalkotás létrehozásának anyagi fede­zetét közösen vállalja. A jövő év április 4-én avatandó alko­tás 930 ezer forintba kerül, a városi tanács ebből, a végre­hajtó bizottság' döntése értel­mében, 300 ezret vállal ma­gára. Néhány szót az alkotásról. Krómacélból készül, az épület falának bordázatára szerelik fel, nagysága körülbelül húsz négyzetméternyi. Három ösz- szetevőből áll. A bástyák egyikét stilizált címer, a má­sikat csillag díszíti. A két jel­képet baldachinos megoldással a krómacél díszítőelem köti Össze. A térplasztika a nép­hatalom védelmét jelképezi, az épület kötött szerkezetéhez alkalmazkodva, annak egy­hangúságát megtöri, s szerve­sen illeszkedik környezetébe, emelte ki a tanács művelődési osztályvezetője a végrehajtó bizottság elé terjesztett javas­latában. V í-ll*» Lakáskölcsön A gödöllői lakásügyi tár­sadalmi bizottság, a tanács hatósági osztályával együtt újabb kérelmeket terjesztett a végrehajtó bizottság elé szo­ciális támogatásra, kamat­mentes kölcsönre, OTP-örök- lakás vásárlásához, amelyeket a testület, néhány módosítás­sal megerősített. A negyedik negyedévben tíz családnak adnak összesen 330 ezer visz- sza nem térítendő szociális tá­mogatást, valamint 550 ezer forint kamatmentes kölcsönt. Emlékeztetőül: a tanács erre az évre négymillió 270 ezer forintot hagyott jóvá ilyen célra. A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XIII. ÉVFOLYAM, 255. SZÁM 1988. OKTÓBER 29., SZERDA Közeledik a centenárium Nem kell már rángatni az ajtót Ez is csoda? Találkoztam a csodával. Szőke volt, friss, ropogós — és mérete társainak leg­alább a duplája. Ilyen zsemlét Gödöllőn még nem láttam! Otthon meg is kér­dezték, ez is hetven fillér­be került? Ez is. És volt hozzá megfelelő zacskó is. De ez mind sem.mi, a pá­rizsit olyan csillogóan fe­hér papírba csomagolták, amilyenre még gépelni is tiszteletlenség tenne. A meglepetés nem ért véget; kifelé jövet a roskadozó polcok között szorgoskodó eladók mind köszöntek... Nekem, a vevőnek! Mind­ezt nem kitaláltam, meg­történt. Pár napja Gödöl­lőn, a Polgár-féle boltban. Csak a vonattal utazók a megmondhatói, mennyi bosz- szúságot okoznak a késések. Mérgelődhetnek a haszonta­lanul töltött percek — néha órák — miatt. Mennyi min­dent elintézhettek volna ott­hon ennyi idő alatt! Nem ácsorognának az állomáson hőségben, szélben, télben jég­gé dermedve a fűtetlen váró­teremben. A türelmetlenebbek igen gyakran emlegetik a ja­pán vasutat. Pedig nem is kell Japánba menni, nálunk is van percnyi pontossággal járó közlekedési eszköz. Em­lékszem, mikor Gödöllőn lak­tunk, szinte nem volt szüksé­günk órára. Megállapíthattuk a pontos időt a HÉV-szerel- vények indulásából, érkezésé­ből. Gödöllő és az Örs vezér téb között az aránylag rövid távon a feltételes megállóhe­lyek kivételével huszonhárom- szor állnak meg a vonatok, mégis menetrend szerint köz­lekednek. Nemhiába érde­melte ki a HÉV gödöllői üzemegysége, most már négy éve folyamatosan, az Élüzem címet. Az elismerés okáról, a várható folytatásról és min­dennapi munkájukról Miklós János üzemegység-vezetőtől érdeklődtünk. Mogyoródi peronok — A BKV az utazóközön­ség kiszolgálását magas színvo­nalon 'kívánja’ megvalósítani. Szűkös anyagi lehetőségeink figyelembevételével ezért kü­lönböző intézkedéseket hoz­tunk és hozunk. Így 1986-ban a szentendrei és a gödöllői HÉV vonalán valamennyi jár­művünkön megoldottuk a központi ajtónyitást. Koráb­ban ez sok gondot okozott, több panasz érkezett hozzánk. Idősebbek, gyerekek alig tud­ták kihúzni az ajtókat. Mivel Gödöllőn tizenhét, az Őrsön tíz perc a várakozási idő, a végállomásokon légtelenítünk. Ezzel elértük, hogy ott az utasoknak télen nem kell fa- gyoskodniuk, le- és felszállás­nál kézi erővel nyithatják, csukhatják az ajtókat, nem hűl ki a szerelvény. — Mogyoródon a le- és fel­szállás megkönnyítésére pero­nokat építettük idén, vala­mint Hungaroring elnevezés­sel egy új megállót. Utóbbi edzési és versenynapokon üze­mel. Folyamatban van az uta­sok régi igényének kielégíté­sére az Örs vezér téren egy utastájékoztató felszerelése. A VlZINFORM-táblát már a metróról jövet észreveszik az utazók, és a régivel ellentét­ben a rávilágító erős napsu­gár sem akadályozza meg le­olvasását. A pontos időt két, két oldalról látható tüköróra mutatja majd. Ezenkívül min­den vonat elején egy zöld és egy piros lámpát helyezünk el, melyek indulás előtt egy perccel egyszerre fognak vil­logni. Korszerűsítés — Beszélgetésünk során ön elmondta, tizenhat szocialista brigádjuk van, az elvárásokat velük szemben fokozni nem lehet, a főnökség is a szinten tartást tűzte ki célul számuk­ra. Ezek a brigádok ez évi társadalmi munkájukat nyolc­van százalékban teljesítették. A kommunista műszakok alatt a vonatokat, állomásokat takarítják, virágokat ültetnek, parkosítanak. Ez mind szépen hangzik, azonban körülbelül négy hónapja jártam ' Ttefe- pestarcsa-alsó várótermében, nem lehet elmondani, hogyan nézett ki. A mennyezeten ci­garettacsikkek, a falakon az utónévszótár mindegyik női neve szerepelt, némelyik har- mincötször. A kórházi meg­állónál csaknem valamennyi üveg törött, az aluljárót egyesek illemhelynek használ­ják ... — Az aluljáró rendbehoza­tala nem a mi hatáskörünk. Az egyéb feladatokat a BKV építési főmérnökségének je­lentjük, ők sorolják be a megrendeléseket. Sajnos itt is munkaerőgondokkal küsz­ködnek. Mindezek ellenére ebben az évben Kerepastar­Amint arról lapunk már hírt adott, Túrán rendezték meg az őszi megyei könyv­hetek Pest megyei megnyitó­ját. A rendező szervek — köztük a Galgavidéke Áfész — igazán kitettek magukért. Senki nem találhatott hibát az igyekezetükben. Időben megérkeztek az írók, az elő­adóművészek. Az érdeklődő közönség számában sem volt .hiány. Gyorsan kiderült, ak­kora a felnőttlakoosság érdek­lődése, hogy kár is volt a gyerekeket meghívni. Sokan tolongtak a könyveket áru­sító pultnál. Dicséretes volt, hogy nem­csak egyszerű, könyvet sze­rető és olvasó emberek vet­tek részt az eseményen, de ott voltak a környező köz­ségek többségéből a párt- és tanácsi vezetők, pedagógusok és néhány gazdasági funkcio­nárius is. Jó volt a hangulat, aki eljött, nem tért mara­dandó élmények nélkül haza. Boldizsár Iván író, ha­zánk kulturális utazó nagy­követe mesélte el egy al­kalommal, hogy pár évvel ez­előtt az ünnepi könyvhét meg­nyitására a csepeli Tanács­ház térre magával vitte egy vendégét, a Virgina állambeli Washington and Lee egyetem filmesztétikái tanárát. Ami­kor megérkeztek Csepelre és a vendég meglátta a könyv- sátrakat, a rögtönzött szín­padot, az ünnepi zenekart és főképpen a sok vásárlót, azt kérdezte: ki küldte, ki vezé­Amit élek és átélek Kultúra és közösség nyelte ezeket az embereket ide? Valami ilyen gondolat mo­toszkált bennem is, amikor az ismerőseim sokaságát üd­vözöltem, s bár amerikai vendégem nem volt, nem tud­tam a kísértésnek ellenállni és Söregi Já nosnak, a Kar tali Községi Tanács elnökének tet­tem . fel a kérdést: mit gon­dol, ki küldhette ide ezt a sok érdeklődőt? Válasza így hangzott: Az életforma. Az az életforma, amely a kultúrát úgy értel­mezi, hogy az magába öleli az egyes emberek létét és cselekedeteit, elkíséri, szépíti és nemesíti egész életútjukat. Mert, ha lassan is, de terjed ez a felfogás, még akkor is, ha az utóbbi években tapasz­talható bizonyos megtorpanás. A túrái könyvtár ünnepélyes megnyitása, az átalakítás és berendezés költségeire fordí­tott százezrek, az itt végzett társadalmi munka értéke, a könyvtárosok és munkásőrök együttes szorgoskodása, nem azt bizonyítja-e, hogy a kul­túra közügy; mindenkié, vagy­is életforma. Szarvas László tanár, aki jelenleg újságíróként az Irány­tű című havi úttörő-folyóirat egyik szerkesztője, bekapcsoló­dott a beszélgetésünkbe. — Életformává a kultúra csak ak­kor válhatik — mondta —, ha ki-ki a maga igényének és műveltségi fokának megfelelő­en részt kér és kap is belőle. Nemcsak arról van szó, ho­gyan jutnak el az emberek a kultúrához, tehát mit kell tenni azért, hogy az olvasók könyvet vegyenek, eljárjanak a könyvtárba, jegyet vagy bérletet váltsanak a színház­ba, hanem arról is, hogyan jut el a kultúra az emberek­hez. mit tesz a közösség, az ál­lam, a társadalmi szervek, a tanácsok, maguk a művészek, írók azért, hogy elvigyék a kultúrát ahhoz, akit megillet: a közönséghez, az emberek­hez. Azt hiszem — függetlenül az ünnepi alkalom minden dicséretet megérdemlő rende­zésétől — itt vannak gond­jaink, tennivalóink. Az a rop­pant társadalmi átalakulás, amelynek az utóbbi évtizedek­ben egyszerre voltunk és va­gyunk tanúi, szereplői, részt­vevői. meg közönsége is, meg­teremtette az új kulturális részvétel lehetőségét. Megvan­nak a keretek, de ezeket még nem tudjuk kellőképpen ki­tölteni. Hány könyvtáros panaszkodik az érdektelenség­re,^ hány előadás marad el a művelődési házakban, mert nem jött össze a közönség, hány amatőr művészeti cso­port oszlott fel az utóbbi egy-két esztendőben?! Nem vitathatja senki, hogy a kul­túra nálunk valóban minden kié, de ez még nem jelenti azt, hogy mindenki magáénak is tekinti a kultúrát. Ügy tanultuk: a kultúra az. amit élek és átélek, rész­vétel a közösség életében úgy, hogy a közösség kihozza be­lőlem, belőlünk azt az alkotó magvat, amely minden ember­ben megvan, ha szunnyad is. — A kultúra közügy — mondta Varga László áfész- elnök a túrái rendezvény megnyitójában. — De, ha köz­ügy, akkor az én ügyem is, s részt kell vennünk annak ala­kításában, formálásában. Amikor elindultam Túrá­ról, s búcsúzóul még vissza­tekintettem az új könyvtár­ra, s láttam a falu ünnepé­ről hazafelé igyekvők soka­ságát, arra gondoltam, ez az este megerősítette a régen hallottakat, részvétel a kul­túrában a szellemnek az a kiskertje, amely bennünk él és nincsen kerítése, a szép­ségnek az a hétvégi háza, amely úgy az enyém, hogy mindenkié: turaiaké, bagiaké, aszódiaké, vagyis az embere­ké. Ettől a felismeréstől vál­hat még gazdagabbá a túrái rendezvény. Fercsik Mihály , csa-alsón és -felsőn, valamint Mogyoródon kívül-belül tata­rozták az állomást. Ezeken a helyeken és Csömörön víz- öblítéses vécéket alakítottak ki. A másfél millió forintba kerülő berendezésből már az első héten ellopták a csapo­kat, az ülőkéket. Kénytelenek vagyunk őröket alkalmazni, ami persze magával hozta a nyitva tartási idő bevezetését is. Ez ügyben kint járt a Köjál is, meggyőződhettek az utazóközönség egy része fe­lelőtlenségéről, a lehúzatlan vécékről meg a többi szép­ségről. Százéves Sasz Jogos az üzemegység-vezető indulata, hosszú is lenne fel­sorolni, mekkora károkat okoznak a rongálok, a szóra- kozók és ' a másokra nem gondolok. Inkább szorosan vett munkájukról, folytatják a beszélgetést. Bár nekik is vannak létszámproblémáik, hiányzik például a vonatve­zetők (jegyvizsgálók) ötven százaléka, mégis minden vo­natot elindítottak. Szép fel­adat vár a szakemberekre, jö­vő augusztusban ünnepük a HÉV megalakulásának száza­dik évfordulóját, ebből az al­kalomból két nosztalgiavonat közlekedik majd. eredeti útvo­nalán,' a Soroksári úton. Egyiknek a tábláját már elól- vashá’ftuk: Készült WeiiZér János kocsigyárában, 1887- ben, Gráczban. Báskai Erzsébet KISZ, szakszervezet Nyílt ülés Nyílt ülést tartanak .ma dél­után a szakmaközi bizottság és a KISZ városi bizottsága szervezésében a szakszerveze­ti ifjúsági tagozatok helyéről, szerepéről, kialakításának módjáról. A nyílt ülésre, amelynek helye a városháza nagyterme és 15 órakor kez­dődik, minden érdeklődőt vár­nak. Véradás A Ganz Árammérőgyárban a Vöröskereszt által szerve­zett véradásokon sokan szok­tak részt venni. A legutóbbi akcióban a hagyományos mó­don 86 fő adott vért, plazma- ferezissel 16-an járultak hoz­zá a betegek gyógyításához, összesen 47,2 liter vér gyűlt össze. Halottak napján Temeti megemlékezés Halottak napján, november 1-jén az aszódi családi inté­zet megemlékezést tart há­rom község temetőjében. Ze­nés, irodalmi összeállítással emlékeznek azokra, akik egy­kor a három településen él­tek, dolgoztak, alkottak. Aszódon délután 2, Galgamá- csán 4, Ikladon 5 órakor. Röplabda Vereségek Jászberényben Az NB II. Középcsoportjá­ban szereplő női röplabdacsa- patünk a hét végén Jászbe­rénybe utazott. A találkozó kettős hazai sikert hozott. A nagyon tehetséges és lelkes fiatalokból álló Lehel SC csa­patát csak megszorítani tud­ták lányaink. Jászberényi Lehel SC— Gödöllői SC 3-0 (15-11, 15-7, 16-14) Gödöllő: Kolozs E., Kolozs J., Seregi, Somogyiné, Sza- niszló, Zsulya. Csere: Bódi, Dóczi, Havas. Edző: Körösfői László. Az első játszma elején gyor­san elhúzott az ellenfél. Ke­mény, jól helyezett nyitásai­kat csak nehezen tudták lake zelni lányaink, így az irányí­tás a jászberényiek kezében volt. Ezután a kezdeti bizony­talanságot sikerült leküzdeni csapatunknak, és 11-11-nél utolérték az ellenfelet. A játsz­ma vége ismét a hálónál leg­határozottabb Lehel SC csapa­táé volt. s így 1-0 arányú ve­zetést szereztek. A második játszmában vé­gig vezetve, biztosan győztek a jászberényi lányok a sok nyitást rontó csapatunkkal szemben. A harmadik játszmában úgy tűnt, hogy végre sikerül szé­píteni. 5-2-re, majd 9-6-ra is vezettek lányaink. A feljavult mezőnymunka és határozot­tabb hálójáték 14-10-es gö­döllői vezetést eredményezett. Már csak egy pont hiányzott, de a játszmát mégsem sikerült megnyerni. Egy újabb nyitás­rontás, majd nyitásfogadási hiba ismét bizonytalanná tet­te csapatunkat és a mezőny­ben igen jól mozgó jászberé­nyi lányok megfordították az eredményt, megnyerték a játszmát, és ezzel a mérkőzést is. i Jászberényi Lehel SC ifi— Gödöllői SC ifi 3-0 (15-2, 15-5, 15-6) Gödöllő: Dudás, Papp, Rá- fel, Schneider, Szabadi, Ta­mási. Csere; Czeczulics, Dan- kó, Józsa, Lados, Mészáros. Edző: Dóczi István. A techni­kailag sóikkal képzettebb és mozgékonyabb jászberényi csa­pat biztos győzelmét megne­hezíteni sem sikerült újonc ificsapatunknak. Legközelebb november 1- jén, szombaton 14 óraikor, a KSI-t, a magyar női röplabda- válogatott volt sikeredző jenek, dr. Kocsis Attilának a csapa­tát fogadják lányaink az Er­kel Ferenc Általános Iskola tornatermében. A nap programja Helytörténeti gyűjtemény: Természeti környezetünk, ki­állítás Gödöllő és környéke növény- és állatvilágáról, az erdő- és vadgazdálkodás tör­ténetéről. Karsai Zsigmond, Pécelen élő festőművész ki­állítása, megtekinthető 10—18 óráig. Aszód, múzeum: A Galga mente, állandó ki­állítás, Bronzkori temető Ver- segen. időszaki kiállítás 10— 18 óráig. Kerepestarcsa. kiálíítóterem: Televíziós bábok kiállítása, megtekinthető 10—18 óráig. Mozikéi A fej nélküli lovas. Színes szovjet kalandfilm. Csak 4 órakor! Gyermekrablás Caracasban. Színes venezuelai krimi. 6 és 8 órakor! ISSN 0133—1957 (Gödöllőt Hírlap)

Next

/
Oldalképek
Tartalom