Pest Megyei Hírlap, 1986. október (30. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-23 / 250. szám

PEST .»»Ft Kill Sy P 1986. OKTOBER 33., CSÜTÖRTÖK Zsámbok: az Elnöki Tanács dönt ló gazdák az elöljáróságok A képviselek hétköznapjai Vita a bizottságokban A Pest Megyei Tanács Végrehajtó Bizottságának ülése Tegnap a megyeházán ülést tartott a Pest Megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága. A ta­nácskozáson részt vett dr. Pi- varnyik János, a Miniszterta­nács Tanácsi Hivatalának sze­mélyzeti és oktatási főosztály- vezetője, valamint Horsik Jó­zsef, a Közalkalmazottak Amint a jelentés megálla­pította, az anyagi eszközök koncentráltabb felhasználását, a magasabb színvonalú alap­ellátás megteremtését és a szakmailag képzettebb appa­rátus létrehozását célozva a hetvenes években közös ta­nácsok jöttek létre. A műkö­dés kedvező tapasztalatai mel­lett azonban több társközség­ben alábbhagyott a közéleti tevékenység, gyengült a szak- igazgatási munka, jó néhány helyen túlsúlyba kerültek a székhelyközség érdekei. A tavalyi általános válasz­tások során minden társköz­ségben elöljáróság alakult, ön- kormányzati testületként. Leg­fontosabb funkciójuk, hogy jó gazdái legyenek a telepü­léseknek, biztosítsák a társ­község lakosságának érdek- képviseletét a közös tanács­ban, mindemellett önállóan döntsenek a rendelkezésükre álló anyagi eszközök felhasz­Szakszervezete Pest Megyei Bizottságának titkára. Napi­renden az elöljáróságok mű­ködésének tapasztalatairól szó­ló jelentés szerepelt. A téma tárgyalásához meghívták Maczkó Józsefet, a ráckevei városi jogú nagyközségi párt- bizottság első titkárát, Bagyin Józsefet, az Aszódi Nagyköz­ségi Közös Tanács elnökét és Kollár Balázst, Tök község elöljáróját, akik a helyi ta­pasztalatokat tették köz­kinccsé. nálásáról és a helyi hatáskör­be utalt ügyekben. A megyé­ben sajátos viszonyok között kezdték meg munkájukat az elöljáróságok: az állandó la­kosság csaknem egynegyede él a közös tanácsok telepü­lésein, Ennek megfelelően nagy szerepe volt a felkészült elöl­járók kiválasztásának. A ta­pasztalatok azóta azt igazol­ták, hogy a választás körülte­kintő, igényes volt. Az elöljá­rók többsége jól képzett, ko­rábban többen tanácstagok voltak, ismerik a település gondjait, választóik fokozott igényeit. Eredményes működésüket alátámasztja a mindinkább érzékelhető öntevékenységük. Tagjaik között munkamegosz­tást alakítottak ki, gondos­kodnak saját pénzeszközeik hatékony felhasználásáról, s mintegy másfél millió értékű társadalmi munka szervezésé­vel jelentős fejlesztéseket, fel­újításokat mutathatnak fel jó néhány településen. Több helyen rendezték a temetőt, járdát, utat építettek, javítot­tak. Mind több figyelmet fordí­tanak a lakosság ellátása és más községi feladatok szerve­zésére, koordinálására. Na­gyobb szerepet kell viszont vállalniuk a jövőben az idő­sekről, a hátrányos helyze- tűekről való gondoskodásban és más szociálpolitikai kérdé­sek megoldásában. Nagy szerepük van a közös­ségi élet megélénkítésében. Csaknem mindenütt eredmé­nyes az együttműködésük a pártszervezetekkel, a KISZ- szel és a Hazafias Népfront­tal. Helyenként az útkeresés jellemzi azonban még kapcso­lataikat a gazdálkodó szerve­zetekkel, intézményekkel. Sze­repüket a tanácsok tömeg­kapcsolatainak erősítésében az is jól érzékelteti, hogy az elöljáróságok területén kevés kivételtől eltekintve megsza­A tegnapi ülés napirendjén szerepelt továbbá a községi tanácsok káderhelyzetéről, a káder- és személyzeti munká­ról előterjesztett jelentés. Ez többi között megállapítja, hogy a tanácselnökök rendel­keznek funkciójuk ellátásához szükséges szakmai, politikai képzettséggel. Elkötelezetten, döntő többségük megfelelő ve­zetési készség birtokában vég­vazta a lakosság a település- fejlesztési hozzájárulást. Jog­gal állapította meg a végre­hajtó bizottság, hogy az elöl­járóságok a helyi érdekek kö­vetkezetes képviseletével el­ismerésre méltó munkát vé­geztek a VII. ötéves terv elő­készítése, elfogadása során. Arra. is rámutatott a testü­let, hogy a helyi szabályozás ma még nem tükrözi vala­mennyi lehetőséget. A már meglévő tapasztalatokra ala­pozva egyes elöljáróságok feladatköre tovább bővíthető. Ezáltal még tovább növeked­het a helyben intézhető ügyek száma. Amint összegzésképpen megállapították, az elöljáró­ságok eredményes munkájuk­kal a közös tanács hatéko­nyabb működését támasztják alá, segítik. A testület elisme­rés és ösztönzésképpen elfo­gadta azt a javaslatot, hogy a megyei településfejlesztési versenyben külön kategória­ként értékeljék a társközsé­gek teljesítményét. zi munkáját, alkalmas a meg­növekedett feladatok ellátásá­ra. A felkészültséget tekintve a vb-titkároknál is hasonló a helyzet, nem mondható el azonban ugyanez a funkcióhoz szükséges politikai érettséget vizsgálva, hiszen sok közöttük a friss diplomás. A képzettsé­gi mutató jónak mondható az ügyintézők körében is. Megállapította a testület, hogy a községi tanácsok dol­gozói elismerésre méltóan helytállnak a korántsem köny- nyű hivatásuk gyakorlásakor, azonban intő jel, hogy növek­szik körükben a fluktuáció, s ez újabb nehézségek forrása. Sem presztízsét, sem anyagi elismerését nézve nem vonzó ez a pálya, s a nagyobb gon­dok előrevetik árnyékukat. Ezzel kapcsolatban jegyezte meg Balogh László tanácsel- nöik, hogy ha bekövetkezik a baj. nem lesz elegendő majd arra hivatkozni, hogy mi idő­ben szóvá tettük, a felelősséget is vállalni kell! Fontos, hogy ha kis lépésekkel is, de folya­matosan javítsuk a községek­ben dolgozók élet- és munka­körülményeit. Ugyancsak tegnap határo­zott a testület az önálló Zsám- boki Községi Tanács megalakí­tásának kezdeményezésével kapcsolatban. Hangsúlyozva, hogy a vb az egységes köz­igazgatási rendszer híve — hi­szen a közös tanácsok életre­valóságát épp az előző napi­rendek során szerzett tapasz­talatok is aláhúzták — a sajá­tos körülményeket mérlegelve Zsámbok esetében a kezdemé­nyezést jóváhagyja és állás­foglalását az Elnöki Tanács elé terjeszti. Az Országgyűlés tavaszi ülésszakán vitatták meg és fogadták el a képviselők a törvényhozó testület ügy­rendjének módosítására — és egységes szövegére — vonat­kozó javaslatot. Azóta ennek megfelelően folytatja munká­ját a Parlament. Az új ügy­rendről két Pest megyei kép­viselővel beszélgettünk, Ko­vács Lászlóval (Pest m„ 20. vk.), illetve dr. Berdár Bélá­val (Pest m., 25. vk.). Alternatívák — Kezdetben kissé bátor­talannak találtam az ügy­rend módosításáról szóló ja­vaslatot, s ezt azon az ülés­szakon szóvá is tettem — mondja Kovács László, a Du­nai Kőolajipari Vállalat cso­portvezetője. — Észrevételei­met három gondolatkörben fejtettem ki: érintettem a Parlament ellenőrzési tevé­kenységét, a testületi döntések hatásfokának emelését, vala­mint a parlamenti és a vá­lasztókerületi munka össz­hangjának egyes kérdéseit. Azért kértem szót, mert úgy éreztem,. hogy az új ügyrend megszövegezése közben külö­nösen jelentős e három téma­kör, a népképviseleti demok­rácia kiszélesítésének szem­pontjából is. — Ezt hogyan érti? — Egyetlen példa: régóta határozott követelmény az Or­szággyűlés ellenőrző szerepé­nek erősítése, növelése. Ennek Ókát nem kell magyarázni, az alapja benne foglaltatik az alkotmányban. Arról van szó, hogy a választók közül egyre többen tették szóvá: nem ér­zik eléggé a törvényhozás el­lenőrző tevékenységét. S ta­lán volt is abban valami, amit feltételeztek: az Országgyűlés maga sem érezte az utóbbi időben, hogy megfelelően ko­molyan vennék ezt a szerepét. Az ügyrend, rögzíti ezt a kö­vetelményt, azonban önmagá­ban ez még nem elég. A tes­tület csak akkor tud eleget tenni e feladatának, ha min­den esetben elemző — az eddigieknél lényegesen szín­vonalasabban elemző —, az összefüggéseket mélységükben jobban feltáró, alternatívát is tartalmazó anyagok állnak rendelkezésére az adott té­mákból. — Kiktől várja ezeket az anyagokat? — Természetesen elsősorban az illetékes tárcáktól. Ahhoz, hogy egy-egy javaslatot az Országgyűlés érdemben tár­gyalhasson, megfelelő infor­mációkra van szüksége az érintett minisztériumtól, egyéb főhatóságtól, intéz­ménytől. Szüksége van infor­mációra a képviselőnek akkor is, amikor választókerületi munkáját végzi. S akkor i?, amikor valamely állandó bi­zottság tagjaként tanulmá­nyozza az adott témát, az ülésszak előtt. Ügyrendünk előírja, hogy az utóbbiakban említett vitához szükséges anyagokat az ülésszak előtt legalább tizennégy nappal meg kell kapnunk. Ez min­denképpen ' üdvözölhető, hi­szen ezáltal megszűnik a kap­kodás a felkészülésben. — Ha már a felkészülésnél tartunk: elegendőnek találja-e azt a gyakorlatot, amelyet az Országgyűlés folytat egy-egy törvény meghozatala előtt? — Véleményem szerint cél­szerű az eddiginél gyakrab­ban alkalmazni a kétfordulós tárgyalási módszert a törvény- tervezetek, koncepciók megvi­tatásakor. Hosszabb idő állna rendelkezésünkre, ezáltal job­ban megjeleníthető lenne a különböző társadalmi réte­gek, csoportok érdekei közötti eltérés, nagyobb teret nyerne az alternatív elképzelések üt­köztetése is. Kitekintés A Pilisi Parkerdőgazdaság főigazgatójának, dr. Berdár Bélának alkalma volt nemrég egy távolabbi ország, Anglia parlamentjének munkáját ta­nulmányozni. Anélkül, hogy párhuzamokat; kívánt volna vonni, elkerülhetetlenül ész­revette a hasonlóságokat, s a szembetűnő különbségeket sa­ját munkája s a brit képvi­selőké között. — Hogyan került Nagy-Bri- tanniába? — Az angol parlament meg­hívására utaztunk oda, s töl­töttünk el ott néhány igen tanulságos, hasznos napot. Vendéglátóink nagyon gazdag programot állítottak össze számunkra. Fogadtaik bennün­ket a vezető politikai pártok kiemelkedő személyiségei, az eszmecserékből sok tapaszta­latot gyűjtöttünk. Találkoz­tunk az Interparlamentáris Unió. ottani magyar tagozatá­nak több tagjával, majd ellá­togattunk a parlamentbe. Részt vettünk egy ülésen is. Megismerkedtünk — »meny­nyire ilyen rövid idő alatt le­hetett — az állandó bizottsá­gok munkájával is. — Milyen bizottságok van­nak? — A házszabályok szerint annyi állandó bizottságot kell kinevezni, amennyire szük­ség lehet a törvényjavaslatok megvitatásához. Itt jegyzem meg, hogy a mi ügyrendünk alapján is az állandó bizott­ságok feladata — működési körükben — a törvényterve­zetek és -javaslatok tárgya­lásának előkészítése. — S mint erdőgazdasági szakember hozott-e valamit haza a képzeletbeli tarsoly­ban? .Vidéki úton jártunk egy észak-angliai erdőgazdaság­ban, ami azért is volt érde­kes számomra, mert funkció­iát tekintve hasonló a Pilisi Parkerdőgazdasághoz. Felke­restük Shefiieldben a helyi tanács vezetőit, s hasznos esz­mecserét folytattunk egyebek közt az iuar feilesztésének, te­lepítésének különböző lehe­tőségeiről, gondjairól. Az ter­mészetes. hogy nem is számí­tottunk egy az egvben átül­tethető tapasztalatokra. Am a kitenkintés mindenképpen hasznos volt számunkra. Bálint Ibolya bágy János horthysta katonatiszt méltónak bizonyult tisztségére: október 30-án nyolc: kommunistát fogatott le. Dunabogdányban Nagy Gy. Ferenc csendőr-tiszthelyettes veze­tésével válogatott csendőrlegények voltak a „nemzetőrség” tágjai, s november 4-én reg­gel tizenkét kommunistát ejtettek foglyul. Leányfalun Nádas nevezetű csendőr, Buda- kalászon a 300 holdas Tripolszki, Szigetmo­nostoron dr. Kovács László, volt miniszteri tanácsos, Németh András csendőr őrmester, F. Mocsai József nyilas szervező, Pócsmegye- ren Golmitz László, volt nyilas szervező irá­nyításával tartóztatták le a kommunistákat. A fKmartháy'ct a legtöbb településen a tcmegoazssi börtönökből kiengedett, köztörvényes cselekményekért korábban el­ítélt bűnözők alkották. Mindannyian igaz magyarságukkal. kérkedtek, s a csalogató és egyben fenyegető jelszavuk ez volt: „Aki magyar, velünk tart!” Tehát még magyar sem lehetett volna az, aki nem követi őket. Ezt a jelszót hangoztatta október 28-án Kakucson egy zugkocsmárosnál berúgott ban­da is, amely, miután a középületek ablakait betörte, s a termelőszövetkezeti tagokat azok otthonában összeverte, Gavló József termelő­szövetkezeti párttitkár házába hatolt. Szobá­jában konyhakéssel szurkálták halálra a megtámadott embert. Ennek a társaságnak a vezetője, Rimayer József lopásért, betörésért már többször volt börtönben, s Gavló Jó­zsef gyilkosainak egyike, Harazin János is kilencszer volt már büntetve erőszak, súlyos testi sértés, betörés és lopás bűntettéért. Szentmártonkátán is régi gazdagok és bű­nözők vezették a felhecceit csőcseléket. Rá­támadtak a kommunisták otthonaira, rabol­tak, gyújtogattak, s akit elértek, azt véresre verték. Idős Bene Mihályt, a helyi Dózsa Tsz korábbi elnökét a csordakútba fojtották. Ter­mészetes, hogy a község vezetésére általuk megválasztott „nemzeti bizottság”-nak a jegyzője Koffer László horthysta főszolgabíró lett, s a háborús bűnös Kele László segítette áldásos tevékenységét. A Sári községben alakult banda Dabason, a rabolt fegyverekkel elfoglalta a rendőr­séget, hátulról lelőtte Bartha törzsőrmestert, majd sok más bűncselekmény után Ürbö- pusztára hajtatott és ott betört Lengyel László tsz-elnök lakásába. Amikor az elnök 3 éves kisfia észrevette őket, „rablók!” kiál­tással rohant a tsz.-be édesapjáért. Az elve­temültek megpróbálták a kisgyereket meg­ölni. Az elnököt Szmrek Benjámin hátulról lőtte agyon. Történelmünknek még Amelyenyaa fórradalom és a szabadság szó annyiszor el­hangzott volna, mint akkor, október 23. után. „Te piszok dög, még a szent forradalom nap­ján is dolgozni merészelsz, ezért meglakolsz!” — e szavakkal rontott rá, a mikebudai Lő- rincz Kálmánra a fegyházból kiszabadult Virágh János, akinek puskagolyójától a bé­késen szantogató Lőrincz Kálmán lebukott a barázdába. Ugyanebben a községben, ami­kor a többszörösen büntetett előéletű Fekete János meg akarta választatni magát „nem­zetőrnek”, Halmi József azt merte mondani: nem jó kezekbe adnánk a fegyvert. A kö- ' vetkező napon Fekete a fegyverével leütötte, majd egy lépésről agyonlőtte Halmi Józsefet, aki így saját tanyájának udvarán, felesége karjaiban halt meg. A bestiális teltek lajstromának ismerteté­sét csak félbeszakítani lehet, befejezni nem, oly hosszú. Az ártatlan emberek életének ki­oltásához a hátteret szerte a megyében a felgyújtott családi otthonok, a szándékosan a tűz martalékává tett szénaboglyák, gazda­sági épületek üszkei feketítették. Természetesen nem a vérontás miatt tart­juk az 1956. október 23-át követő eseménye­ket ellenforradalomnak. Az öldöklés, ártat­lan emberek vérének ontása csak nyilván­valóbbá tette, világosabban leleplezte, kik milyen ügy mellé szegődtek fegyvereikkel; a régi „rendet” akarták visszaállítani. Ezt a régi „rendet” Pest megyében ilyen adatok­kal jellemezhetjük: 43 ezer munkanélküli, 132 ezer mezőgazdasági napszámos, a grófi és egyházi birtokok cselédeinek tízezrei, a nyomor már-már természetes állapotnak te­kintett valósága. A felszabadulást követően 45 ezer szegény­paraszt között 200 ezer holdat, 20 ezer nincs­telen agrárproletár között 90 ezer hold föl­det osztottál? fel. Megépült Gödöllőn a Ganz Árammérőgyár, Diósdon a Csapágygyár. A repülőgépgyár helyén felépült a Csepel Autó­gyár, Ildadon az Ipari Műszsrgyár, új üzem­részt kapott a Dunakeszi Vagongyár, s a ré­gi gyárakat és üzemeket is mind újjáépítet­ték, korszerűsítették. A felszabadulás előtti szemb“ könyvtár 41 ezer 500 kötet könyvvel várta a munkásolvasókat. A kultúrotthonok száma 134, a moziké 185 volt A kórházi ágyak száma az ellenforradalmat megelőző öt év­ben 2D6-ról 9GS-ra bővült. Ezt kellett semmissé tenni, elpusztítani: földet, gyárat földbirtokosnak, tőkésnek visz- szaadni. S mert jól tudták, a munkából élők milliói csak a törvénytelenségek és vissza­élések megszüntetését akarják, de irtóznak a nyomorúság visszaállításától, a régi rend hívei hangzatos forradalmi jelszavakat, re­likviákat használtak fel igazi szándékaik lep­lezésére. A megtévesztett emberek pedig, akik a jogtalanságok megszüntetésének vá­gyától indíttatva egy ideig hittek nekik, csak akkor ocsúdtak kábulatukból, amikor a nemzeti tragédia már kiteljesedőben volt. Soha egyetlen hitvány ügyet sem emelt ne­messé az, hogy támogatói között megtévesz­tett. egyéni céljaik szerint jószándákú em­berek is akadtak. 1956-ban sem. Akik csak azért mentek tüntetni a kezdet kezdetén, mert törvénysértésektől mentes szocializmust akartak, azok később megborzadva húzód­tak vissza az utcáról, ahol a külső és belső reakció által felhasznált bűnözők tobzódtak i kegyetlenkedésben. Akik magukhoz tértek a szörnyű kábulat­ból, igyekeztek megindítani a munkát, új hitet ébreszteni az emberekben. Újjá szer­vezték a pártot, amely élére állt a néphata­lom megszilárdításáért vívott küzdelemnek. Cseri Sándor Mészáros János r VjJjL, - I, - ';gjL L ' Mintegy 260 hektáron befejeztek a búza vetését a roiuoe K0ÍH8I 3 01113. Monori Állami Gazdaság szentmártonkátai kerüle­tében. Az utóbbi napokban hullott csapatlék bizonyára jobb magágyat biztosít a földbe került búzaszemeknek. (Barcza Zsolt felvétele) A társközségek önkormányzata segíti a közös testületek hatékony munkáját Fokozottabb elismerést érdemelnek a községi tanácsoknál dolgozók

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom