Pest Megyei Hírlap, 1986. október (30. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-23 / 250. szám

Akikről keveset beszélünk Ha a beteg újra jár, alszik Hazánkban minden negye­dik férfi gerincbántalmaktól szenved, gerincbetegségekkei küszködik. Igaz, az emancipá­ció, a közös teherviselés kö­vetkeztében a nők ilyen jel­legű megbetegedése is szapo­rodik mostanában. A monori szakorvosi rendelőintézet reu­matológiáján 1985-ben csak­nem 5 ezer 500 beteg fordult meg ilyen jellegű panaszok­kal, pedig a vonzáskörzet fal- Vaiból Üllő és Vecsés nem is tartozik hozzájuk. Sokan leg­többször csak az utolsó kri­tikus pillanatban jönnek rá, hogy tovább már nem halo­gathatják a szükséges kezelé­seket, le kell állniuk a nagy hajtásról, de ezt gyakran már csak a kórházban és a műtő­asztalokon vallják be ma­guknak. Monoron biztosan sokszor láttak már egy kedves arcú, mindig mosolygós, fehér ru­hás, sportos alkatú fiatal höl­gyet kerékpározni az utcákon. Ö Samuné Borbás Éva, a mo­nori rendelőintézet gyógytor­násza, akivel hivatásáról be­szélgettünk. „1981-ben szereztem meg a diplomámat. Akkor volt a rokkantak, a mozgássérültek éve, nekem pedig nem volt állásom. Azt hiszem, friss diplomával a zsebemben én ajánlottam fel az akkori fő­orvosnak a munkámat, illet­ve azt a lehetőséget, hogy a vonzáskörzetünkben is legyen egy gyógytornász ... Hosszan ecseteltem, milyen helytelen az a szemlélet, hogy csak be­szélünk arról, mennyi min­dennel kellene segíteni a rok­kantakat, mozgássérülteket. de valójában nem teszünk semmit, ami szükséges és ha­tásos lenne ... Végül meg­kaptam az állást, mindent rámbíztak, mindent úgy csi­nálhattam, ahogyan azt én az iskolapadban elképzeltem .,, Az új »szolgáltatás« beveze­tése nem volt könnyű, de megvalósult, hiszen minden feltételt megteremtettek és minden kelléket azonnal be­szereztek a főnökeim. Ma már ott tartunk, hogy kinőt­tük a tornatermünket. Most éppen egy kis anyagi támoga­tást kértünk a megyétől, mert a bővítést az intézet a jelen­legi költségvetéséből nem tudja kigazdálkodni. Az elmúlt évben 7 ezer 500 kezelésem volt, ami naponta 35—40 beteget jelentett, de mostanában az is előfordul, hogy 50—60 beteget kell ellát­nom egy nap. Ez sajnos na­gyon sok, egyedül alig győ­zöm, de a nagyobb baj az, hogy 10—15 perc jut csak egy betegre, ami kevés. Általában reumás és traumát elszenve­dett betegeket tornáztatok, és idegsérült, gerincdeformált gyerekeket. A munkaidőm na­gyobb részét velük töltöm. Sajnos, sok rossz tartású gye­rek van körzetünkben. Ennek okai a rossz táskák, az isko­lapadok és székek. Nemrégi­ben elvállaltam társadalmi munkában a testnevelő taná­rok »oktatását-«, illetve hát megmutatom nekik azokat a gyakorlatokat, amiket, ha be­építenek a testnevelőóráik gyakorlataiba, kiküszöbölhetik a rossz testtartás következ­ményeit. A posttraumás — baleset Kézilabda Győzelemmel búcsúztak Kézilabda,' megyei férfi I. osztály: Gyömrő—Dabas 22-19 (13-11), Gyömrő, 150 néző, ve­zette: Bakos J.—Farkas I. (magas színvonalon). Gyömrő: Szabó István — Barabás M. (6), Németh J., Benkó R. (1), Nagy J. (6), Horváth L. (1), Szél Sz. (2), csere: Fityka T. (kapus), Szabó Imre (6). Nagy visszavágásra készülő­dött a hazai együttes a tava­szi dabasi vereségért. Ebből csak a visszavágás sikerült, nagy-nagy erőfeszítések árán. A látottak alapján a vendé­gek győzni jöttek Gyömrőre, s ezért mindent meg is tettek. Végig egyenlő partnerei vol­tak Gyömrőnek. s az utolsó percekig kétségessé tudták tenni a mérkőzés végkimene­telét. Nem kétséges, kizárólag a nagyobb rutin győzte le a hallatlan akarást, a jó kondí­ciót. Ha jellemezni lehet a találkozót, egy gyorsvonat ver­sengett egy szénásszekérrel. Az már más kérdés, hogy a szénásszekér — Gyömrő — mégis célba ért, három gól­lal előbb, mint a gyorsvonat. A vendéglátók olykor piru­lásra kényszerítették a televí­zió lassítógépét, mert bizony egy-egy labdára akár méhcsa­lád is költözhetett volna, ilyen lassan döcögött ide-oda a göm­bölyű játékszer. Maradéktala­nul és elsősorban Barabás Mik­lóst lehet dicsérni-, aki rend­kívül fontos szituációkban rendkívül fontos gólokat lőtt (a legfiatalabb!). Öt Benkó R. követi, aki ugyan nem ontot­ta a gólokat, de nagyon hasz­nosan, okosan játszott (a má­sodik legfiatalabb). De hát akkor hol a rutinfölény? Nos igen! Nagy J. hibái mellett is állandó veszélyt jelentett, Szél Sz. zárásai igen mutató­sak voltak, Szabó Imre villa­násai sakk-matt helyezeteket teremtettek, s a két kapus is legjobbkor szedte össze magát. Mindazonáltal a Gyömrő a „leeresztett” csapat benyomá­sát keltette, míg Dabas az utolsó fordulóban is „hara­pott”. Ezzel befejeződött az 1936. évi bajnokság. A Gvöm- rői SE kézilabdásai — fenn­állásuk óta először, s remél­jük nem csúcsnak tekintve — a megyei I. osztályban ezüst­érmet szereztek, két bronz után. Ahhoz képest, hogy az 1980. évben a jó középcsapat szerepére készültek, nem rossz eredmény. Soha rosszabb meg­lepetéseket. Ifi: Gyömrő—Dabas 29-15 (15-5). Nem volt egy súlycso­portban a két csapat. A rend­kívül tehetséges Baranyai P. 12 gólt lőtt, míg a nem kevés­bé tehetséges Somogyi G. 5 góllal terhelte meg az ellen­fél hálóját. Jó ez a csapat, s jövőre még mindig ifjúsági korúak. Figyelem! Jöhet az utánpótlás! G. L. utáni — sérültek tornáztatása- kor meggyorsul a gyógyulási idő, és ezzel lerövidíthető a be­teg szenvedése, valamint a táppénzes időszak. Tehát végül népgazdasági érdek is, ki mikor gyógyul meg. Sajnos a lehetőségek minden skáláját nem tudom kihasználni, mert egyedül vagyok, pedig állan­dóan túlórázom. Napi 6 óra he­lyett általában 8—9 órát dol­gozom, mégsem elég minden beteg tökéletes ellátásához. A gyógytornán kívül nálunk fizikoterápiát is kapnak a be­tegek, majd fürdőjegyeket. Ha a budapesti bejárást nem tudják megoldani, fürdőkór­házi beutalást is kaphatnak. Ez azért jó, mert ott minden kezelés egy helyen van, és a kezelések után nem kell ki­izzadva, kimelegedve haza­utazni, hanem pihenhetnek és alhatnak. A rendelőintézeti munkámon túl, a műtétek utáni fekvő és járóképtelen betegek tornáztatása, orvosi masszázsa is a feladatom, ott, ahol ez elengedhetetlen. Ezért láthatnak időnként az emberek munkaruhában ke­rékpározni az utcákon. A fentieken túl intézeti munkavédelmi vezető is va­gyok, valamint KISZ-titkár és a városi jogú KlSZ-bizott- ság tagja. Valamennyi teen­dőmet, megbízatásomat na­gyon szeretem csinálni — és valamennyi szívügyem —, eb­ből következik, hogy nagyon kevés szabadidőm van. Úriból járok be dolgozni mindennap, kötve vagyok az autóbusz indulási idejéhez. Sajnos, na­gyon keveset lehetek együtt a kisfiámmal, akivel ketten élünk. A szüleim segítsége nélkül nem is tudnám elvál­lalni a fentieket, így hát na­gyon sokat köszönhetek ne­kik... Hogy mikor vagyok elége­dett, boldog? Amikor a bete­geim javulni kezdenek, ami­kor az elviselhetetlen fájdal­maik csökkennek, és amikor úgy fogadnak, hogy tessék elképzelni, már tudok mozog­ni és átaludtam az egész éj­szakát ... Ilyenkor ezerszere­sen jobban érzem, hogy érde­mes volt ezt a szép hivatást választani.” Lejegyezte: Olvedi Kriszta ŐRI ínon A PEST MEGYE? HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXVIII. ÉVFOLYAM, 250. SZÁM 1986. OKTÓBER 23., CSÜTÖRTÖK Rétegtalálkozén a műveltségről (I.) Az ismeretek tömege nem elég Két napirendje volt a Hazafias Népfront Monori Nagyközségi Bizottsága legutóbbi'yétágtalálkozojáftak. Két olyan napirendje, amelyekről kétfélét szoktunk mondani. Nevezetesen, hogy rengeteget beszélünk e té­mákról, de még mindig nem eleget, tudniillik kimerít- hetetlenek — másrészt pedig, hogy túl sokat beszélünk róluk, ahelyett, hogy végre cselekednénk. A műveltség becsületének visszaszerzéséről volt szó, közelebbről: mit tehetnek ezért a Hazafias Népfront irányításához tar­tozó szülői munkaközösségek, majd a veszélyeztetett és hátrányos helyzetű gyerekekkel kapcsolatos tennivalók kerültek terítékre. Ha őszinte vagyok: mindkét témát illetően érezhető volt a visszafogottság. A HNF réteg­politikai bizottságának elnöke, Szabó Bertalanná meg is je­gyezte a végén halkan: többet várt, több hozzászólást, erő­teljesebb vitát. Csakhogy a jelenlévők többsége aligha­nem többször és több fóru­mon is elmondta már a maga véleményét, s nyilván úgy érezte: a nemkívánatos je­lenségekről már oly sok szó esett, hogy az általános — bármennyire konkrét adattal és egyedi történéssel van is megtámogatva —, ha nem is érdektelenné, de olyan hal­mazzá válik, amelynek a szö­vevényéből nem látszanak ki megfogható szálak. Pedig vannak ilyen szálak. Ezeket segít megkeresni a Hazafias Népfront idén ki­adott ajánlása is, amelyet Várfoki Györgyi, a helyi nő­bizottság elnöke próbált váz­lataiban ismertetni, s már eb­ből is kiderült: igen hasznos lesz, ha a füzet sokszorosított példányai minden iskolába, minden szülői munkaközös­séghez eljutnak. Van már vecsési példa arra, hogy az osztályfőnökök a kiadványra támaszkodva tartják az osz­T assan negyedszázada annak, hogy életem­ben először beat-hangver- senyen vettem részt. Ak­koriban még így nevezték azokat a műsorokat, ame­lyeket jobbára a vidéki művelődési házakban tar­tottak meg egy-egy estén. Jól emlékszem, az Illés- zenekar szerepelt akkor Gyomron, kirobbanó sikert arattak Szörényiék. Később is — már Fonográf néven — többször látogattak el Gyömrőre, s a siker soha­sem maradt el. Ezeken az előadásokon elsősorban fia­talok ültek a nézőtéren. Mostanában azonban szinte megfizethetetlen egy-egy neves zenekar, ódzkodnak is az illetékesek a meghí­vásuktól. Ám, hogy lehet helyi szereplőkkel is emlékezetes műsort a közönség elé tár­ni, azt az elníúlt . hétvége bizonyította, ugyancsak Gyomron. A Hazafias Nép­front gyomról nyugdíjas- csoportja egyre jobban iz­mosodik, ma már több mint kétszáz tagot tarta­nak nyilván. Soraikban nemcsak az 55—60 éven felüli nők és férfiak talál­hatók, hanem sokkal fiata­labbak is. Olyan vonzó porgramokat kínálnak, amelyeken érdemes részt venni. Kirándulásaikra sokszor annyian jelentkez­nek. hogy az igényeket nem győzik kielégíteni. Leg­utóbb Nyugat-Magyaror- szág nevezetességeivel is­merkedtek. most Ukrajná­ba. pontosabban Ungilárra készülődnek. A gyömrői nyugdíjascso­portról tudni kell. hogy élénk kulturális életet foly­tatnak. Tavaly az új Nem­zeti Színház javára ren­Jegyzet Néhány fontos tégla deztek műsoros estet, ame­lyen több mint 11 ezer fo­rint volt a bevétel. Az elő­adás részleteit a Magyar Televízió is bemutatta. Már akkor elhatározták, hogy az épülő új általános iskolaszárny javára is tar­tanak majd bemutatót. A helyi vezetők kérésére az előadást erre az évre ha­lasztották. Negyven forin­tért árulták a jegyeket a csoport tagjai, több mint félezer darabot adtak el. Így a szombat-vasárnapi előadások bevétele megha­ladta a 20 ezer forintot. A teljes összeget az iskola- építésre utalják át. Érdemes szólni a pro­dukciók nívójáról. A Ha­lászkert melletti butikban taglalta e hét elején a va­sárnapi előadás eseményeit egy fiatal lány. egy líbiai fiatalember és két nyugdí­jas. — Csodálatos volt — mondta a fiatal lány. — Nem is gondoltam, hogy ilyen sokat tudnak ezek az idős emberek. — Sokáig maradandó él­mény marad számomra ez az este — így a líbiai fiú. A két nyugdíjas is árado­zott az előadásról. A csoport művészeti ve­zetője. id. Prekler Károly, és felesége olyan látványos, színes kavalkádót kerekí­tettek, amelyről még so­káig fognak beszélni Gyomron. Égy-eqy produk­ció után spontán zúgott a vastaps, a vissza-vissza be­kiabálás. Azok az asszo­nyok és férfiak, akik pó­diumra léptek, tudásuk legjavát nyújtották. S bár a sikerért keményen meg kellett dolgozniuk a próbá­kon, valamennyien boldo­gok lehettek ezen a két estén, hiszen a vastaps minden honoráriumnál többet ér azok számára, akik színpadra lépnek. Komoly és könnyűzene, tánc, különböző énekszá­mok váltogatták egymást. A zongoránál a 85 éves Novák néni ült, csodálato­san kísérte az énekeseket. A siker frenetikus volt. A gyömrői nyugdíjascso­port ismét bizonyította, hogy olyan közösséggé ko- vácsolódott, amelynek tag­jai a közügyeket szem előtt' tartva — és segítve — munkálkodik a hétköz­napokon. Az iskolaépítésre befizetett összeg — a 19 ezer forint — az 50 milliós beruházáshoz képest el­enyésző. De azért, ha elké­szül az új iskolaszárny, s arra sétálnak az öregek, büszkén mondhatják ma­gukban, mi is hozzátettünk néhány téglát... V ajha követőkre is ta­’ Iá Ina e nemes kezde­ményezés Gyomrán. Mert az átadásig már alig több. mint tíz hónap van hát­ra ... S jó lenne tudni, hogy c szép példa nem marad magányos, mások is szívügyüknek érzik majd az oktatási létesítmény sorsának jövőbeni alakulá­sát. Gér József tályfőnöki órákat. A fejezetek ugyanis — azért mondhatom ezt, mert volt alkalmam ala­posan átolvasni — tálcán kí­nálnak seregnyi megbeszélni­valót. Az ajánlás a műveltség becsületéért emel szót, ám eb­be mérhetetlenül sok minden fér. Hogy csak a legelső kér­dést emlegessük: tudjuk-e, hogy a műveltség legárulko­dóbb jele nem elsősorban az ismeretek tömege, hanem az életmód, a magatartás. Kérdések és gyakorlati pél­dák özönét lehetne felsorolni, ha e két, egymáshoz szorosan kapcsolódó témáról van szó. Igyekszem ezúttal az értekez­leten elhangzottakra szorít­kozni. a hozzászólások önma­gukért beszélnek. Tóth Jánosné, a monori ki­segítő iskola vezetője, a ta­nács gyermek- és ifjúságvé­delmi albizottságának elnöke a következőket mondta: — Néhány hete albizottsá­gunk kibővített ülést tartott. Ezen feladatsort állítottunk össze minden egyes felelős számára. Szeretnénk nyilván­tartást is létrehozni, amelyen minden hátrányos helyzetű és veszélyeztett gyerek szerepel — de már bölcsődés korától fogva. Nagyon jó lenne, ha az egészségügy segítene a gondoskodás kiszélesítésében. Bár a védőnők éppen eléggé leterheltek, mégis továbbíta­nunk kell hozzájuk a kérést: egyes iskolás gyerekek eseté­ben is igen nagy szükség len­ne a közreműködésükre, ezek a gyerekek ugyanis olyan családi körben élnek, hogy az többoldalú és az eddigiek­nél is fokozottabb gondozást követel. Nem hagyhatom ki a kise­gítő iskolát sem, ahol majd’ mindegyik tanulónk hátrá­nyos helyzetű vagy veszélyez­tetett, következésképp beil­leszkedési, elhelyezkedési gondjaik is súlyosabbak. Heti öt órában tartunk gyakorlati foglalkozást számukra, a munkában ugyanis rendkívül ügyesek. De mert a helyi könyvkötő-szövetkezet, amely- lyel évekig jó volt a kapcso­latunk, anyagellátási gondok­kal küzd, segítő üzem nélkül maradtunk. Szeretném meg­kérdezni. segítséget kérve: van-e Monoron olyan üzem, amely hajlandó lenne vállalni a kisegítő iskolások gyakorlati foglalkoztatását? Hangsúlyo­zom egyúttal: nem bánnák meg! Dr. Marton Aurél, a Mono­ri Tanács gyámügyi főelőadó­ja: — Amíg a gyerekre védőnő ügyel, amíg bölcsődébe, óvo­dába, iskolába jár, valaki mindig figyel rá. Az általános iskolából kikerülő gyerek azonban, ha tanulni nem tud vagy nem akar, munkára gyenge, s hátrányos helyzetű vagy veszélyeztetett, 14 és 18 éves kora között a senki föld­jére kerül. Ezen tudna segíte­ni a Hazafias Népfront helyi bizottsága, s ezen tudnának segíteni a helyi üzemek. Ha nem az lenne a jelszó, hogy „hadd menjen Pestre, majd csak boldogul’’, hanem egy- egy monori üzem szocialista kollektívája a hóna alá kap­na egy-egy problémás tizen­évest, már igen sokat nyer­nénk. Lehet, hogy egyik-má­sik jó szándékú próbálkozás félresikerülne. De ha csak kettő is sínre kerül! S hadd mondjak el tapasz­talataim nyomán még egy dolgot: merjünk nyíltabban, bátrabban kiállni, ha látszik, hogy szükség van ránk, akár csak mint jó szomszédra is. Ez persze nem hálás feladat, de igenis akadnak olyan lé­lektani pillanatok, amikor szót érthetünk. Nem haladha­tunk a teljes közömbösség fe­lé, tudatosítanunk és tudat­nunk kell, hogy a társadalom bizonyos jelenségekről igenis elítélő véleménnyel van. Csak egy példa: hosszú és csúnya gyámhatósági herce­hurca után sem volt hajlandó egy anya arra, hogy elvált férjének lehetővé tegye közös gyerekük láthatását. Egyszer csak kapta magát három szomszéd, mer nem bírták már nézni, hogy az apa hét­ről hétre ott ácsorog a kapu­ban, s a lányához még csak nem is szólhat. Nem tudom, mit mondhattak az anyának, talán azt: Eszter, hát gondold végig, mit csinálsz te itt bosz- szúból, mit vétesz a saját gyereked ellen! És a gyám­ügyi probléma, amelyben hi­vatalos intézkedés addig nem használt: megoldódott. K. Zs. (Folytatjuk.) Ma rendezik Társadalmi fórum Ma — csütörtökön — es­te hat órakor rendezik a településfejlesztési hozzájá­rulás lehetséges céljaival kapcsolatos társadalmi fó­rumot Monoron, az állami gazdaság központjában. (A tegnap megjelent, de mint a szövegből kiderült, erre az október 23-i rendez­vényre vonatkozó hír így pontos.) A helyi tanács és a népfrontbizottság vezetői kérik, hogy minden váiasz- tópolgár, akinek javaslata, ötlet,; van, azzal is segítse a közös elképzelések meg­fogalmazását. Kulturális programok Eesercn csütörtökön 15.30- tól logopédiai foglalkozás, 16- tól a nyugdíjasklub összejö­vetele, 17-től karate- és né­met nyelvtanfolyam nagycso­portosoknak, 13-tól kiscsopor­tosoknak. Gyomron 10.30-tól és 14 30- tól a Figuring bábszínház elő­adása, 14.30-tól művészi tor­na. Maglódon 16.30-tói és 13.30­tól: Visszaszámlálás (magyar film). Monoron a filmszínházban 18-tól és 20-tól: Maradok hűt­len híve (színes, szinkronizált amerikai filmvígjáték). Űriban 16-tól német nyelv­tanfolyam felső tagozatosok­nak haladó fokon. Vccscsen 13-tól a bábcso­port. 19-től az ifjúsági klub foglalkozása. ISSN 0U3—2631 (Monori Hírlap)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom