Pest Megyei Hírlap, 1986. október (30. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-23 / 250. szám

1986. OKTŐBER 23.. CSÜTÖRTÖK 3 A Pest Megyei Tanács Végrehajtó Bizottságának ülése Zsámhok: az Elnöki Tanács dönt Jó gazdák az elöljáróságok Tegnap a megyeházán ülést tartott a Pest Megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága. A ta­nácskozáson részt vett dr.Pi- varnyik János, a Miniszterta­nács Tanácsi Hivatalának Sze­mélyzeti és oktatási főosztály­vezetője, valamint Horsik Jó­zsef, a Közalkalmazottak Szakszervezete Pest Megyei Bizottságának titkára. Napi­renden az elöljáróságok mű­ködésének tapasztalatairól szó­ló jelentés szerepelt. A téma tárgyalásához meghívták Máczkó Józsefet, a ráckevei városi jogú nagyközségi párt- bizottság első titkárát. Bagyin Józsefet, az Aszódi Nagyköz­ségi Közös Tanács elnökét és Kollár Balázst, Tök község elöljáróját, akik a helyi ta­pasztalatokat tették köz­kinccsé. A társközségek önkormányzata segíti a közös testületek hatékony munkáját Amint a jelentés megálla­pította, az anyagi eszközök koncentráltabb felhasználását, a magasabb színvonalú alap­ellátás. megteremtését és a szakmailag képzettebb appa­rátus létrehozását célozva a hetvenes években közös ta­nácsok jöttek létre. A műkö­dés kedvező tapasztalatai mel­lett azonban több társközség­ben alábbhagyott a közéleti tevékenység, gyengült a szak- igazgatási munka, jó néhány helyen túlsúlyba kerültek a székhelyközség érdekei. A tavalyi általános válasz­tások során minden társköz­ségben elöljáróság alakult, ön- kormányzati testületként. Leg­fontosabb funkciójuk, hogy jó gazdái legyenek a telepü­léseknek, biztosítsák a társ­község lakosságának érdek­képviseletét a közös tanács­ban, mindemellett önállóan döntsenek a rendelkezésükre álló anyagi eszközök felhasz­nálásáról és a helyi hatáskör­be utalt ügyekben. A megyé­ben sajátos viszonyok között kezdték meg munkájukat az elöljáróságok: az állandó la­kosság csaknem egynegyede él a közös tanácsok telepü­lésein. Ennek megfelelően nagy szerepe volt a felkészült elöl­járók kiválasztásának. A ta­pasztalatok azóta azt igazol­ták, hogy a választás körülte­kintő, igényes volt. Az elöljá­rók többsége jól képzett, ko­rábban többen\ tanácstagok voltak, ismerik a település gondjait, választóik fokozott igényeit. Eredményes működésüket alátámasztja a mindinkább érzékelhető öntevékenységük. Tagjaik között munkamegosz­tást alakítottak ki, gondos­kodnak saját pénzeszközeik hatékony felhasználásáról, s min,tégy másfél millió értékű társadalmi munka szervezésé­vel jelentős fejlesztéseket, fel­újításokat mutathatnak fel jó néhány településen. Több helyen rendezték a temetőt, járdát, utat építettek, javítot­tak. Mind több figyelmet fordí­tanak a lakosság ellátása és más községi feladatok szerve­zésére, koordinálására. Na­gyobb szerepet keil viszont vállalniuk a jövőben az idő­sekről, a hátrányos helyze- tűekről való gondoskodásban és más szociálpolitikai kérdé­sek megoldásában. Nagy szerepük van a közös­ségi élet megélénkítésében. Csaknem mindenütt eredmé­nyes az együttműködésük a pártszervezetekkel, a KISZ- szel és a Hazafias Népfront­tal. Helyenként az útkeresés jellemzi azonban még kapcso-. lataikat a gazdálkodó szerve­zetekkel, intézményekkel. Sze­repüket a tanácsok tömeg­kapcsolatainak erősítésében az is jól érzékelteti, hogy az elöljáróságok területén kevés kivételtől eltekintve megsza­vazta a lakosság a település- fejlesztési hozzájárulást. Jog­gal állapította meg a végre­hajtó bizottság, hogy az elöl­járóságok a helyi érdekek kö­vetkezetes képviseletével el­ismerésre méltó munkát vé­geztek a VII. ötéves terv elő­készítése, elfogadása során. Arra is rámutatott a testü­let, hogy a helyi szabályozás ma még nem tükrözi vala­mennyi lehetőséget. A már meglévő tapasztalatokra ala­pozva egyes elöljáróságok feladatköre tovább bővíthető. Ezáltal még tovább növeked­het a helyben intézhető ügyek száma. Amint összegzésképpen megállapították, az elöljáró­ságok eredményes munkájuk­kal o közös tanács hatéko­nyabb működését támasztják alá, segítik. A testület elisme­rés és ösztönzésképpen elfo­gadta azt a javaslatot, hogy a megyei településfejlesztési versenyben külön kategória­ként értékeljék a társközsé­gek teljesítményét. Fokozottabb elismerést érdemelnek a községi tanácsoknál dolgozók A tegnapi ülés napirendjén szerepelt továbbá a községi tanácsok káderhelyzetéről, a káder- és személyzeti munká­ról előterjesztett jelentés. Ez többi közölt megállapítja, hogy a tanácselnökök rendel­keznek funkciójuk ellátásához szükséges szakmai, politikai képzettséggel. Elkötelezetten, döntő többségük megfelelő ve­zetési készség birtokában vég­bágy János horthysta katonatiszt méltónak bizonyult tisztségére: október 30-án nyolc- kommunistát fogatott le. Dunabogdányban Nagy Gy. Ferenc csendőr-tiszthelyettes veze­tésével válogatott tcséndőrlegények voltak a „nemzetőrség” tagjai, s november 4-én reg­gel tizenkét kommunistát ejtettek foglyul. Leányfalun Nádas nevezetű csendőr, Buda- • kalászon a 300 holdas Tripolszki, Szigetmo­nostoron dr. Kovács László, volt miniszteri tanácsos, Németh András csendőr őrmester, F. Mocsai József nyilas szervező, Pócsmegye- ren Golmitz László, volt nyilas szervező irá­nyításával tartóztatták le a kommunistákat. A tüirPífháT'ct a !éStöbb településen a rt tOmegQdZ.Sl börtönökböl kiengedett, köztörvényes cselekményekért korábban el­ítélt bűnözők alkották. Mindannyian igaz magyarságukkal .kérkedtek, s a csalogató és egyben fenyegető jelszavuk ez volt: „Aki magyar, velünk tart!” Tehát még magyar sem lehetett volna az, aki nem követi őket. Ezt a jelszót hangoztatta október 28-án Kakucson egy zúgkócsmárosnál berúgott ban­da is, amely, miután a középületek ablakait betörte, s a termelőszövetkezeti tagokat azok otthonában összeverte, Gavló József termelő­szövetkezeti párttitkár házába hatolt. Szobá­jában konyhakéssel szürkülték halálra a megtámadott embert. Ennek a társaságnak a vezetője, Rimáyer József lopásért, betörésért már többször volt börtönben, s Gavló Jó­zsef gyilkosainak egyike, Harazin János is kilencszer volt már büntetve erőszak, súlyos testi sértés, betörés és lopás bűntettéért. Szentmártonkátán is régi gazdagok és bű­nözők vezették a felhecceit csőcseléket. Ká- támadtak a kommunisták otthonaira, rabol­tak, gyújtogattak, s akit elértek, azt véresre verték. Idős Bene Mihályt, a helyi Dózsa Tsz korábbi elnökét a csordakútba fojtották. Ter­mészetes, hogy a község vezetésére általuk megválasztott „nemzeti bizottságinak a jegyzője Hoff ér László horthysta főszolgabíró lett, s a háborús bűnös Kelé László segítette áldásos tevékenységét. A Sári községben alakult banda Dabason, a rabolt fegyverekkel elfoglalta a rendőr­séget. hátulról lelőtte Bartha törzsőrmestert, majd sok más bűncselekmény után Ürbő- pusztára hajtatott és ott betört Lengyel László tsz-elnök lakásába. Amikor az elnök 8 éves kisfia észrevette őket, „rablók!” kiál­tással rohant a tsz-be édesapjáért. Az elve­temültek megpróbálták a kisgyereket meg­ölni. Az elnököt Szmrek Benjámin hátulról lőtte agyon. Történelmünknek még gg forradalom és a szabadság szó annyiszor el­hangzott volna, mint akkor, október 23. után. „Te piszok dög, még a szent forradalom nap- ’ján is dolgozni merészelsz, ezért meglakolsz!” — e szavakkal rontott rá a mikebudai Lő- rincz Kálmánra a . fegyházból kiszabadult Virágh János, akinek puskagolyójától a bé­késen szántogató Lőrincz Kálmán lebukott a barázdába. Ugyanebben a községben, ami­kor a többszörösen büntetett előéletű Fekete János meg akarta választatni magát „nem­zetőrnek", Halmi József azt merte mondani: nem jó kezekbe adnánk a fegyvert. A kö­vetkező' napon Fekete a fegyverével lISftcme,' majd egy lépésről agyonlőtte Halmi Józsefet, aki így saját tanyájának udvarán, felesége karjaiban halt meg. A bestiális tettek lajstromának ismerteté­sét csak félbeszakítani lehet, befejezni nem, oly hosszú. Az ártatlan emberek életének ki­oltásához a hátteret szerte a megyében a felgyújtott családi otthonok, a szándékosan a tűz martalékává tett szénabpglyák, gazda­sági épületek üszkei feketítették. Természetesen nem a vérontás miatt tart­juk az 1956. október 23-át követő eseménye­ket ellenforradalomnak.. Az öldöklés, ártat­lan emberek, vérének ontása csak nyilván­valóbbá tette, világosabban leleplezte, kik milyen ügy mellé szegődtek fegyvereikkel; a régi „rendet” akarták visszaállítani. Ezt a régi ..rendet” Pest megyében ilyen adatok­kal jellemezhetjük: 43 ezer munkanélküli, 332 ezer mezőgazdasági napszámos, a grófi és egyházi birtokok cselédeinek tízezrei, a nyomor már-már természetes állapotnak te­kintett valósága. A felszabadulást követően 45 ezer szegény­paraszt között 200 ezer holdat, 20 ezer nincs­telen agrárproletár között 90 ezer hold föl­det osztottak fel. Megépült Gödöllőn a Ganz Árammérőgyár, Diósdon a Csapágygyár. A repülőgépgyár helyén felépült a Csepel Autó­gyár, Ikladon az Ipari Műszergyár, új üzem­részt kapott a Dunakeszi Vagongyár, s a ré­gi gyárakat és üzemeket is mind újjáépítet­ték, korszerűsítették. A felszabadulás előtti szemb2^ könyvtár 41 ezer 500 kötet könyvvel várta a munkásolvasókat. A kultúrotthonok száma 134, a moziké 185 volt. A kórházi ágyak száma az ellenforradalmat megelőző öt év­ben 296-ról 966-ra bővült. Ezt kellett semmissé tenni, elpusztítani: földet, gyárat földbirtokosnak, tőkésnek visz- szaadni. S mert jól tudták, a munkából élők milliói csak a törvénytelenségek és vissza­élések megszüntetését akarják, de irtóznak a nyomorúság visszaállításától,' a régi rend hívei hangzatos forradalmi jelszavakat, re­likviákat használtak fel igazi szándékaik lep­lezésére. A megtévesztett emberek pedig, akik a jogtalanságok megszüntetésének vá­gyától indíttatva egy ideig hittek nekik, csak akkor ocsúdtak kábulatukból, amikor a nemzeti tragédia már kiteljesedőben volt. Soha egyetlen hitvány ügyet sem emelt ne­messé az, hogy támogatói között megtévesz­tett, egyéni céljaik szerint jószándékú em­berek is akadtak. 1956-ban sem. Akik csak azért mentek tüntetni a kezdet kezdetén, mert törvénysértésektől mentes szocializmust akartak, azok később megborzadva húzód­tak vissza az utcáról, ahol a külső és belső reakció által felhasznált bűnözők tobzódtak a kegyetlenkedésben. Akik magukhoz tértek a szörnyű kábulat­ból, igyekeztek megindítani a munkát, új hitet ébreszteni az i emberekben. Űjjá szer­vezték a pártot, amely élére állt a néphata­lom megszilárdításáért vívott küzdelemnek. Cseri Sándor zi munkáját, alkalmas a meg­növekedett feladatok ellátásá­ra. A felkészültséget tekintve a vb-titkároknál is hasonló a helyzet, nem mondható el azonban ugyanez a funkcióhoz szükséges politikai érettséget vizsgálva, hiszen sok közöttük a friss diplomás. A képzettsé­gi mut-ató jónak mondható az ügyintézők körében is. Megállapította a testület, hogy a községi tanácsok dol­gozói elismerésre méltóan helytállnak a korántsem köny- pyű hivatásuk gyakorlásakor, azonban intő jel, hogy növek szik körükben a fluktuáció, ez újabb nehézségek forrása. Sem presztízsét, sem anyagi elismerését nézve nem vonzó ez a pálya, s a nagyobb gon dók elorevetik árnyékukat. Ezzel kapcsolatban jegyezte meg Balogh László tanácsel­nök. hogy h.a bekövetkezik a baj. nem lesz elegendő majd arra hivatkozni, hogy mi idő ben szóvá tettük, a felelősséget is vállalni kell! Fontos, hogy ha kis lépésekkel is, de folya­matosan javítsuk a községek­ben dolgozók élet- és munka­körülményeit. ★ Ugyancsak tegnap határo zott a testület az önálló Zsám böki Községi Tanács megalakí­tásának kezdeményezésével kapcsolatban. Hangsúlyozva hogy . a vb az egységes köz- igazgatási rendszer híve — hi­szen a közös tanácsok életre­valóságát épp az előző napi­rendek során szerzett tapasz­talatok is aláhúzták — a sajá tos körülményeket mérlegelve Zsámbok esetében a kezdemé­nyezést jóváhagyja és állás- foglalását az Elnöki Tanács elé terjeszti. Mészáros János A képviselik hétköznapjai Vita a bizottságokban Az Országgyűlés tavaszi ülésszakán vitatták meg és fogadták el a képviselők a törvényhozó testület ügy­rendjének módosítására — és egységes szövegére — vonat­kozó javaslatot. Azóta ennek megfelelően folytatja munká­ját a Parlament. Az új ügy­rendről két Pest megyei kép­viselővel beszélgettünk, Ko­vács Lászlóval (Pest m„ 20. vk.), illetve dr. Berdár Bélá­val (Pest m., 25. vk.). Alternatívák — Kezdetben kissé bátor­talannak találtam az ügy­rend módosításáról szóló ja­vaslatot, s ezt azon az ülés­szakon szóvá is tettem — mondja Kovács László, a Du­nai Kőolajipari Vállalat cso­portvezetője. — Észrevételei­met három gondolatkörben fejtettem ki: érintettem a Parlament ellenőrzési tevé­kenységét, a testületi döntések hatásfokának emelését, vala­mint a parlamenti és a vá­lasztókerületi munka össz­hangjának egyes kérdéseit. Azért kértem szót, mert úgy éreztem, hogy az új ügyrend megszövegezése közben külö­nösen jelentős e három téma­kör, a népképviseleti demok­rácia kiszélesítésének szem­pontjából is. — Ezt hogyan érti? — Egyetlen példa: régóta határozott követelmény az Or­szággyűlés ellenőrző szerepé­nek erősítése, növelése. Ennek okát nem kell magyarázni, az alapja benne foglaltatik az alkotmányban. Arról van szó, hogy a választók közül egyre többen tették szóvá: nem ér­zik eléggé a törvényhozás el­lenőrző tevékenységét. S ta­lán volt is abban valami, amit feltételeztek: az Országgyűlés maga sem érezte az utóbbi időben, hogy megfelelően ko­molyan vennék ezt a szerepét. Az ügyrend rögzíti ezt a kö­vetelményt, azonban önmagá­ban ez még nem elég. A tes­tület csak akkor tud eleget tenni e feladatának, ha min­den esetben elemző — az eddigieknél lényegesen szín­vonalasabban elemző —, az összefüggéseket mélységükben jobban feltáró, alternatívát is tartalmazó anyagok állnak rendelkezésére az adott té­mákból. — Kiktől várja ezeket az anyagokat? — Természetesen elsősorban az illetékes tárcáktól. Ahhoz, hogy egy-egy javaslatot az Országgyűlés érdemben tár­gyalhasson, megfelelő infor­mációkra van szüksége az érintett minisztériumtól, egyéb főhatóságtól, intéz­ménytől. Szüksége van infor­mációra a képviselőnek akkor is, amikor választókerületi munkáját végzi. S akkor is, amikor valamely állandó, bi­zottság tagjaként tanulmá­nyozza az adott témát, az ülésszak előtt. Ügyrendünk előírja, hogy az utóbbiakban említett vitához szükséges anyagokat az ülésszak előtt legalább tizennégy nappal meg kell kapnunk. Ez min­denképpen üdvözölhető, hi­szen ezáltal megszűnik a kap­kodás a felkészülésben. — Ha már a felkészülésnél tartunk: elegendőnek találja-e azt a gyakorlatot, amelyet az Országgyűlés folytat egy-egy törvény meghozatala előtt? — Véleményem szerint cél­szerű az eddiginél gyakrab­ban alkalmazni a kétfordulós tárgyalási módszert a törvény- tervezetek, koncepciók megvi­tatásakor. Hosszabb idő állna rendelkezésünkre, ezáltal job­ban megjeleníthető lenne a különböző társadalmi réte­gek, csoportok érdekei közötti eltérés, nagyobb teret nyerne az alternatív elképzelések üt­köztetése is. Kitekintés A Pilisi Parkerdőgazdaság főigazgatójának, dr. Berdár Bélának alkalma volt nemrég egy távolabbi ország, Anglia parlamentjének munkáját ta­nulmányozni. Anélkül, hogy párhuzamokat kívánt volna vonni, elkerülhetetlenül ész­revette a hasonlóságokat, s a szembetűnő különbségeket sa­ját munkája s a brit képvi­selőké között. — Hogyan került Nagy-Bri- tanniába? — Az angol parlament meg­hívására utaztunk oda, s töl­töttünk el ott néhány igen tanulságos, hasznos napot. Vendéglátóink nagyon gazdag programot állítottak össze számunkra. Fogadtak bennün­ket a vezető politikai pártok kiemelkedő személyiségei, az eszmecserékből sok tapaszta­latot gyűjtöttünk. Találkoz­tunk az Interparlamentáris Unió ottani magyar tagozatá­nak több tagjával, majd ellá­togattunk a parlamentbe. Részt vettünk egy ülésen is. Megismerkedtünk — ameny- nvire ilyen rövid idő alatt le­hetett — az állandó bizottsá­gok munkájával is. — Milyen bizottságok van­nak? — A házszabályok szerint annyi állandó bizottságot kell kinevezni, amennyire szük­ség lehet a törvényjavaslatok megvitatásához. Itt jegyzem meg, hogy a mi ügyrendünk alapján is az állandó bizott­ságok feladata — működési körükben — a törvényterve­zetek és -javaslatok. tárgya­lásának előkészítése. — S mint erdőgazdasági szakember hozott-e valamit haza a képzeletbeli tarsoly­ban? Vidéki úton jártunk egy észak-angliai erdőgazdaság­ban, ami azért is volt érde­kes számomra, mert . funkció­ját tekintve hasonló a Pilisi Parkerdőgazdasághoz. Felke­restük Sheffieldben a helyi tanács vezetőit, S hasznos esz­mecserét folytattunk egyebek közt az ipar feüesztés.ének. te­lepítésének különböző lehe­tőségeiről, gondjairól. Az ter­mészetes, hogy nem is számí­tottunk egy sz egyben átül­tethető. tanasztalatokra. Ám a kitenktatés mindenképpen hasznos volt számunkra. Bálint Ibolya rÄlflkn I, _ 11 L ' Mintegy 260 hektáron befejezték a búza vetését a #0111110 Merüli ($ öilZOa Monon Állatni Gazdaság szentmártonkátai kerüle­tében. Az utóbbi napokban hullott csapadék bizonyára jobb magágyat biztosít a földbe került búzaszemeknek. (Barcza Zsolt felvétele)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom