Pest Megyei Hírlap, 1986. október (30. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-21 / 248. szám

rrvr « MFC FFl 1986. OKTÓBER 21., KEDD 5 Őszi megyei könyvhetek Felújított bibliotéka Túrán Az idegennek, a külső szemlélőnek első pillantásra is ' ' feltűnő volt, mekkora ünnep ez az október végi hétfő Tú­rán. Nemcsak és nem elsősor­Balázs Gézáné nyitotta meg Túra nagyközség megújhodott könyvtárát ban azért, mert itt rendezték az őszi megyei könyvhetek megnyitóját, hanem és főként, mert felújították és megna­gyobbították a nagyközség könyvtárát. Egy helyre köl­tözhetett így a felnőtt- és gyermekrészleg. A mostani bibliotéka mintegy hatvan négyzetméterrel nagyobb terü­leten, közel harmincezer kö­tettel várja az olvasottat, akik szívesen látogatják az iroda­lom tárházát, hiszen a nyolc­ezerkétszáz lakos tizenhárom százaléka tagja az intézmény­nek. Az olvasók fele a tizen­négy éven aluliakból tevődik ki. A könyvtár tagjai évente 12—13 alkalommal keresik föl az intézményt és átlagosan 34 kötetet olvasnak el. A bibliotéka megnyitójára eljött a község apraja-nagyja. Öregek és gyerekek, fiatalok és középkorúak tolongtak a most szűknek bizonyuló he­lyiségekben. Sára Ferenc. a nagyközségi tanács elnöke be­vezetőjében arról szólt, hogy a 262 ezer forint értékű fel­újítás létrejöttében nagy sze­repe volt Surámji Mihály, Morvái István, Farkas János, Pintér László és Wilhelm Já­nos munkásőröknek, akik húszezer forint értékű társa­dalmi munkát végeztek. Ha­sonlóan nagy érdeme van Tóth Zsiga Istvánná ’könyv­tárvezetőnek és Fónagy Atti- láné gyermekkönyvtárosnak, valamint özv. Csányi András- nénak abban, hogy a biblio­téka ettől a naptól fogadni tudja a falu lakóit. A valamikor 150 kötettel indult állomány alapítójára, az első könyvtárosukra, , Lajtos Istvánra emlékeztek egyperces néma felállással, majd Balázs Gézáné, a me­gyei tanács elnökhelyettese mondotta el ünnepi' beszédét. Mint hangsúlyozta, az iskola után a művelődés legfonto­sabb alapintézménye a könyv­A HÉT EMBERE. Nagy Iza­bella riporter igen, stílszerűen, egy MTESZ-díjassal beszélge­tett az elmúlt szombaton. Dr. Biacs Péter, a Központi Élel­miszeripari Kutató Intézet igazgatója pedig jó interjú- alanynak bizonyult. Egy szim­patikus, sokat vállaló, tenni akaró mérnök portréja rajzo­lódott ki a hallgató előtt. Dr. Biacs Péter vegyészmér­nökként végzett annak idején, s most a valamikori — mű­anyagok iránti — érdeklődé­sét kiválóan tudja hasznosítani, ha az élfelmiszerek korszerű csomagolásáról van szó. Eb­ben az iparágban nem tolon­ganak helyért a frissen vég­zett értelmiségiek, mert köz­tudottan alacsony itt a jö­vedelem. Nagy szerepe lehet tehát annak, hogy mód nyí­lik izgalmas kutatásokra, tu­dományos munkára. Az utóbbi időben sajnos számos régi íz eltűnt, mond­hatni kiment a divatból. He­lyettük azonban — az új kül­földi technológiák átvételével — újakat ismerhettünk meg, a diétás és a rostdús termé­keken keresztül. Így válik élelmiszeriparunk egyrészt ha­gyományőrzővé — ami a spe­ciális magyar konyhát illeti —, másrészt pedig úttörővé. Ki gondolná például, hogy az élelmiszerek huszonnégy szá­zaléka tartalmaz valamiféle biotechnológiai eljárást? S ezen az arányon belül a hús­iparé a vezető szerep. Ettől az esztendőtől a Ker­tészeti Egyetemen élelmiszer- ipari kar indult. Dr. piacs Péter mint a kar tanára most azon fáradozik, hogy megszervezze a fakultáson be­lül a biotechnológiai képzést. 168 ÓRA. Kedélyborzoló ri­portot sugárzott a kedvelt po­litikai magazin. Visszatértek a mosonmagyaróvári károshul- ladék-témára. Arról a sze­métről van szó, amelyet Ausztriából szállítanak vo­tár. A művelődési házzal és az iskolával közösen alapozza meg a tudást, a műveltséget, amellyel az ember teljessé válhat. Ahogy a kultúra ja­vainak élvezete egyre széle­sebb rétegek számára vált hozzáférhetővé, úgy lett a könyvtár mind több ember szellemi forrásává. Ma már mindenki számára elérhető a könyvekbe való belelapozás boldogító élménye, a köny­vekkel való találkozás izgal­mas, megnyugtató pillanata. Az elmúlt tervidőszak alatt több mint ötezer négyzetmé­terrel bővült megyénkben a könyvtárak alapterülete, ki- lencvennél több könyvtárban volt kisebb-nagyobb felújítás, 20 ezer 600-zál nőtt az olva­sók száma. A most induló tervidőszakban 38 településen kerül sor helyi erőforrásból könyvtárbővítésre, felújításra. Ezután Balázs Gézáné át­adta Túra község lakosságá­nak a könyvtárat, majd a szomszédos Galgagyöngye ét­teremben, nagy számú érdek­lődő elgtt Beke András, a Mészöv elnöke tartott ünnepi beszédet. A könyvhét megnyi­tója kapcsán arról szólt, mi­lyen nagy szerepük, jelentőse­gük van mindennapi életünk­ben az irodalmi alkotásoknak, hiszen az írott szó nélkül nattal. A tény már évek óta szóbeszéd tárgya, hiszen en­gedély nélkül érkezett ebbe a határ menti városba a hulla­dék. Amikor erről az illeté­kest kérdezték, az közölte, hogy igen, előbb _jött meg, mint várták és miután vona- toá jött, a helybeliek szagot kaptak. De hát ez egy lehető­ség, anyagilag kifizetődő. Közben telt az idő. A lakos­ság tiltakozására tudományos /intézet vizsgálta meg az im­portszemetet, amelyről kide­rült, hogy magas koncentrá­cióban mérget tartalmaz. Az üggyel kapcsolatban kor­mányrendelet született, amely­nek értelmében szeptember 30-ával be kell fejezni a jö­vedelmező, ám egészségtelen szemétimportot. Október 16- ig azonban mégis újabb hat- vanvagonny’i érkezett. Az ember azt hinné, egy kormányrendeletet betartanak. S lám, még az is falra hányt borsó! S a városi tanács el­nöke állítólag semmiről sem tud. A vasutasok pedig furcsa válaszokat adtak. Tisztában voltak ugyan vele, hogy már illegálisan érkeznek a vago­nok, ám nem tettek ellene semmit. Mint mondták, ne­kik ez ügyanolyan áru, mint a többi. Igaz, kicsit büdös, de sebaj, jön a tél, akkor majd nem lesz szaga. Szerintünk azonban ez a ‘ szemét télen is bűzleni fog — ha másként nem, akkor a szó átvitt értelmében. Elké­pesztő és hihetetlen ugyanis, hogy senki nem tud semmit, hogy a MÁV-alkalmazottak kétértelműen megjegyzik: hja, ha erre megy ki a játék ... S a szállítmány titokban még­is érkezik. A 163 óra stábja — ígére­te szerint — következő alka­lommal visszatér a témára. A sok, adás közben betelefonáló hallgatóval együtt mi is kí­váncsian várjuk, mire jutnak, akad-e felelős. Kő. Zs. szegényebbek lennénk. A könyvekben foglaltak, a magas színvonalú kultúra elsajátítá­sa nélkül hosszú távú célkitű­zéseinket sem tudnánk' meg­valósítani. Azért, hogy az irodalom, a műszaki élet és a tudomány kötetei eljussanak hazánk leg­eldugottabb községébe _ is, rendkívül sokat tesznek a fo­gyasztási szövetkezetek, ame­lyek magukra vállalták a könyvek vidéki terjesztését. Az ő munkájukat segíti a bi­zományosi hálózat, amelynek legjobbjait a megnyitó alkal­mával jutalmazták, kitüntet­ték. Körmendi Zsuzsa A gyerekek máris birtokukba vették a könyveket (Earcza Zsolt felvételei) Baranyában sokkal ered? ményesebb nemzetiségi po­litikát gyakorolnak, mint másutt az országban. Ez nemcsak annak köszönhe­tő, hogy keresik és kérik a sajtó segítségét is — négy megyei napilap és néhány országos terjesztésű folyó­irat munkatársait látták vendégül az elmúlt hét vé­gén —, hanem mert bát­ran, okosan összefogtak. Eredményeik és módsze­reik példamutatóak és bíz­vást követhetőek, akár Pest megyében is. A pécsi Leöwey gimnázium tápccsoportjának a műsorát nézve még arra gondoltam: „itt is megtanultak öt-hat tán­cot, hogy utazhassanak az NSZK-ba videót vásárolni”. Azután nagyon hamar kide­rült. hogy egészen másról, jó­val többről van szó. Testváro­sok. sőt, testvériskolák egyre sokrétűbb kapcsolatáról, amelynek leglényegesebb tar­talma a nyelvtanulás. Ennek érdekében szervezik a diákcse­rén alapuló oktatást is. Úttörő vállalkozás Bolyban már meg sem le­pődtem, amikor megtudtam, hogy ebben az alig négyezer lakosú helységben szervezték meg először a kétnyelvű ok­tatást öt évvel ezelőtt. Bár a lakosság hatvan szá­zaléka német ajkú. a vállal­kozás mégsem lehetett köny- nyű, hiszen az emberek fél­tek. Attól tartottak, hogy túl­terhelik a gyerekeket és a vé­ge az lesz, hogy sem a tan- . tárgyakat, sem a nyelvet nem sajátítják el kielégítően. Ma már nem ódzkodnak. Szakfel­ügyeleti vizsgálatok bizonyít­ják, hogy az eredmények jobbak, mint a hagyományos oktatást gyakorló intézmé­nyekben. Ami ennél is figye­lemre méltóbb: a magyar la­kosság is német nyelvű óvo­dába íratja a gyerekeit. Egy üzemvezető pedig elmondta, hogy milyen nagy segítséget jelent számukra a világnyelv ismerete, amely nélkül sokkal nehezebben boldogulnának a piacon. (Ja, kérem, egy japán delegáció tagjai már tíz évvel ezelőtt elmondták nekünk, ők nem engedhetik meg maguk­nak, hogy ne beszéljenek leg­alább egy világnyelvet vala­mennyien.) A legkülönbözőbb baranyai rendezvények zajlanak két nyelven. Némely tanácsülése­ken is bevezették a kétnyelvű tárgyalást. Se szeri, se száma a tanccsopbr toknak, kórusok­nak, népualköröknek, ám ott vannak mellettük a színját­szókörök, főzőtanfolyamok, bábcsoportok és a mesemon­dók is! A Bólybart és környé­kén üzemelő gazdasági egysé­gek a helyi születésű művé­szeket támogatják: rendelnek, vásárolnak tőlük, hogy oda­kössék , őket. Mindezekkel együtt érték el, hogy kétszáz­tizenegy felsőfokú végzettségű ember él náluk, annak ellené­re, hogy sokan nem jönnek vissza az egyetemekről, főis­kolákról. (Attól tartok, ha­sonló arányokkal még a nagyközségeinkben sem dicse­kedhetünk.) Még nem késő Mohácson a sokácok (hor- vátok) vannak többen, bár szerbek és németek Is élnek mellettük szép számmal. Nemzetiségi klubjaik a műve­lődési központban működnek és — újra leírom —, nem csupán a tánccsoportok fenn­tartásában merülnek ki. A helybéli vezetők és a tagok többször hangsúlyozták: az anyanyelv használatát tartják a legfontosabbnak. Pontosan tudják, hogy a kiáramló — a környéken dolgozó-tanuló ifjúság — felbontotta a zárt egységet; már nem beszélik, de még értik az anyanyelvű­ket, tehát még elérhető, hogy újra használják is. Valaki így fogalmazott: elérkezett az utolsó pillanat, amikor még nem kéfcő! Valamennyi általá­nos iskolájuknak van testvér- iskolája Jugoszláviában. Har­mincezer tanuló nyaral ott évente, s természetesen ugyan­ennyién jönnek Magyarország­ra. (Tekintve, hogy Pest me­gyében is élnek szép számmal nemzetiségiek, felvetődik a kérdés, hogy miért nem dicse­kedhetünk hasonló eredmé­nyekkel?) A szervezett mun­kát bizonyítja, hogy nemzeti­ségi bizottság működik a vá­rosi tanács mellett, amelynek hét tagja közül három sokác, kettő németajkú és kettő ma­gyar. Nemzetiségi báziskönyv­táruk tizenötezer kötetet számlál. A mohácsi sokáékor — korábban egyesületi formá­ban — már 1905 óta műkö­dik. Takács Gyula, a Pécsi Vá­rosi Tanács elnökhelyettese — több politikai és gazdasági vezetővel együtt — fogadta csoportunkat a második na­pon. A beszélgetés tanulságai mindenképpen megérdemel­nék a részletesebb ismerte­tést. Napilapunk csak a fon­tosabb gondolatok és tények ismertetésére vállalkozhat: A Magyarországon élő nem­zetiségiek nagy részben kon­zerválták egy korábbi szociá­lis, gazdasági, politikai álla­potukat. így alakulhatott ki az a helyzet, hogy — eredmé­nyeik ellenére — csupán lo­kálisan, regionálisan kötőd­nek , saját népcsoportjukhoz. Nincs közöttük olyan, akit általában nevezhetnénk her- vátnak vagy német ajkúnak. Az ország más-mas pontján lakók csak a saját hagyomá­nyaikat hajlandók ápolni. Ha például azt kérdezzük tőlük, hogy milyen a nemzetiségi politika Magyarországon, ak­kor úgy kezdik a választ, hogy ,.nálunk, a mi klubunk­ban ..Azért viszont való­ban mlpdent megtesznek, hogy megőrizhessék a »nem­zetiségi jegyeiket. Ebben az egyre erősödő családi vonat­kozások is sokat segítenek: ha magyar kerül a famíliába házasság révén, igyekszik megtanulni a másik fél anya­nyelvét. Ma már azért is ver­sengenek, hogy a gyerekek német nyelvű óvodába járhas­sanak (nem is olyan régen még agitálni kellett ugyaner­re). Baranya lakosságának 17 százaléka kétnyelvű. Nincs akadály Több megoldandó gondról is szó került. Például arról, hogy bár az oktatási törvény kimondja az anyanyelv tanu­lásának a jogát, a tanárok képzéséről nem gondoskodnak megfelelően. Abban általlában egyetértettek a szakemberek és az újságírók, hogy a ma­gyarországi nemzetiségi poli­tika egyre eredményesebb. Ehhez kétség nem fér, hiszen a német államelnök egyene­sen példamutatónak nevezte a múlt héten, éppen a baranyai tapasztalatai alapján. Azon­ban nincs okunk tagadni, hogy akkor lenne igazán jó, ha az érintettek a saját in­tézményrendszerüket is ki­építhetnék, hiszen ennek nincs alkotmányjogi akadálya! Emlegették a kisszámú, rosszul megírt tankönyvet és azt a tényt is, hogy vezető beosztású személyek nem be­szélik a környezetükben élő nemzetiségiek nyelvét. Ez azért sajnálatos, mert az egy­re sokrétűbbé váló külhoni kapcsolatok elkerülhetetlenné tesznek bizonyos helyzeteket, amikor meg kell szólalni, amikor képviselni kell a la­kosság érdekeit. Többen és többször hangbztatták, hogy az identitás felismerése első­sorban az anyanyelven ke­resztül történhet. A sajtó sokat segíthet — hangzott el számtalanszor. Ki­vált akkor, ha nem csupán tudósít az eseményekről, ha­nem igyekszik bemutatni a községekben folyó munkát, és ismerteti annak hátterét, in­dítékait is. (Bár kétségtelen, hogy a jelenlegi fejlődés szintjén az eseményben mani­fesztálódik az ember nemzeti­ségi volta (is).) Nem lelkesedni kell. Akkor jó a nemzetiségi politika, ha belesimul a társadalmi folya­matokba. Gyanítom, hogy már akkor is elérnénk ezt az ál-* lapotot, ha megbecsülnénk embertársainkat — ugyancsak társadalmi szinten. Szilas Zoltán ELMENT KOMÁROMI MAGDA izenkilenc évig dol­goztunk együtt. Sok idő ez, a lap történetének jó és rossz napjai kötöttek össze bennünket. Amikor nyugdíjba vonult, nem fordított hátat a szerkesz­tőségnek. -főtt, ha Kingá­ról, az unokájáról volt mit mondania, tanácsot kért, ha Zsuzsa lányával, vagy Béla fiával akadt némi gondja. Tudtuk, miről mit gondol a férje. Mint egy családban szokás, minden­ről értesülnünk kellett. Virágcsokra valamennyi névnapon pontosan érke­zett. S most. amikor gyer­mekei hozták a rettenetes hírt: Magda nincs többé —, utolsó bokrétája jutott eszembe. Nem sejtettem, hogy az lesz az utolsó, mégis körbemutattam a fiataloknak a hűség, a sze­retet jelét, ami tartóssá fűzheti a kollegiális kap­csolatokat; lám, milyen szép .az összetartozás je­le, az, ha valaki nem fe­lejt. Magda az írásról sem mondott le soha. Hiába vándorolt a munkakönyvé otthoni íróasztala fiókjába, a toll nem hullott ki a szorgalmas újságíró kezé­ből. Megjelentek sorai a Családi Lapban, a Lakás­kultúrában, érdekelte az egészségügy, a szép otthon — minden. íróasztala mellett ült ak­kor is. amikor megállt a szívverése. Indulhatott volna a szerkesztőségbe, mert elkészült a cikkével. Amikor arccal előrebukva rátaláltak, szemén rajta volt a sokdioptriás szem­üvege. Ujjai közül nehezen fejtették ki tollát, amely- lyel végső leheletéig javí­totta kéziratát. Aranytolla volt. Így hívják azt a kitüntetést, amit az érdemes újság­írók a Magyar Újságírók Szövetségétől kapnak. Komáromi Magda 65 éves korában mondott bú­csút nekünk. Addig, akik szerették, eredménytelenül óvták, figyelmeztették: las­sabban, mértéktartóbban égesse a lángot. Hiába in­tették. Inkább hamarabb ment el. A PEST MEGYEI HÍRLAP ES A HÍRLAPKIADÓ VÁLLALAT SAJÁT HALOTTJÁNAK TEKINTI Közművelődési pályázat Népfőiskolái vezetőképzés Szabadegyetem, népfőiskola. Már elnevezésében is más, mint a többi oktatási intézmény, öntevékeny szervezés, ame­lyet annak ellenére, hogy az ország egész területén látja el feladatát, kevesen ismernek. Most a népfőiskolák, amelyeknek tanácsa ez év áprilisá­ban alakult, a mozgalom fejlődése érdekében saját szakem­berképzést hirdet. Pályázatot írt ki a kulturális élet külön­böző területein dolgozó, a közművelődést szívügyüknek érző szakembereknek. A TIT és az Országos Közművelődési Köz­pont kétszer egyhetes kurzust szervez, hegy a jelenlegi és majdani vezetők megismerjék a nemzetközi tapasztalatokat és a legújabb munkamódszereket. Csak a jól felkészült veze­tők és szervezők irányításával teljesíthetik a népfőiskolák a társadalmi elvárásokat. A kurzuson népművelési intézmények szakemberei és aktív népfőiskolái vehetők adják át tapaszta­lataikat a pályázat elnyerőinek. Ezzel szeretnék biztosítani az utánpótlást. Részletes pályázati útmutatót a TIT Országos Központ­jánál és az OKK-nál igényelhetnek az érdeklődők, a népfő­iskolái vezetőképző kurzus 86—87 című, október 30-í határ­idejű pályázatról. Rád IOFIGYELŐ Szomszédolás Baranyában Nemzetiségi politikából kitűnő Akik két nyelven beszélnek

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom