Pest Megyei Hírlap, 1986. október (30. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-20 / 247. szám

1986. OKTÓBER 20., HÉTFŐ Hasznosítható Az idén eddig mintegy 8 millió 160 ezer forintért forgalmaztak használt alkatré­szeket Foton a .Vörösmarty Ter­melőszövetkezet és M Autókerrel kö­zös üzemelésben levő bontóban. Ide elsősorban ha­szonjárműveket, kis és nagy te­herautókat, buszo­kat szállítanak, s kínálnak megvé­telre az eladók. (Barcza Zsolt felvétele) Nincs hazugságvizsgáló Készülék Jobb a táppénz mint a munka? Régebben csak magunkban, esetleg kisebb társaságban mondogattuk: feltűnőién sok embert látni munkaidőben az utcákon. Ha akkor megkérdez­tük őket, a többségi válasz valahogy így hangzott: „Dol­gom van a tanácsnál, az IKV- nál, az OTP-nél. Orvoshoz me­gyek, a bíróságról jövök.” Szó­val a kifogásoknak se szeri, se száma nem veit. mígnem az ügy végre nagy nyilvános­ságot kapóit. Megjelentek azok az elemzések, amelyek fshé- ren-feketén kimutatták: a munkaidőalap húsz százaléka megy veszendőbe, s a terme­lőhelyeken a nyolc órának csak a kétharmada telik hasz­nos tevékenységgel. Szűklátókörűség lenne azt feltételezni, hogy a hiányzó egyharmadért csak a munká­sok okolhatók, hiszen a leg­többjük dolgozna, ha ... Ha ismeretlen fogalom lenne ná­lunk a géphiba, az anyag- és energiahiány, valamint a. szer­vezetlenség, mint ahogyan saj­nos nem az, Országszerte dol­gozók tucatjait foglalkoztatják a vállalatok azért,, hogy az ebből származó kieséseket pó­tolni tudják. Tény viszont az is, az elveszett munkaidő 70— 80 százaléka az egész- és tört­napi hiányzásokból adódik annak ellenére, hogy minde­nütt bevezették a tanácsoknál, a postáknál, a kereskedelem­ben a nyújtott ügyfélfogadási rendet. Az ott dolgozók lenné­nek a megmondhatói, hogy sokszor karba tett kézzel vár­ják: esténként az embereket, délelőtt viszont... Néhány nap egérét Ellepik például a körzeti rendelők várószobáit, s maguk az orvosok is tisztát vi van­nak vele, hogy egyikük-mási- kuk nem beteg, pusztán ügy­fél. Pest megyében például ezer lakosra 150 vizsgálat jut, amiből 40—50 fölöslegesen ter­heli az egészségügyi szolgá­latot. Az országos statisztika szerint az idén ugrásszerűen megnőtt a betegállományok száma. — Jön X.Y. és fejfájásra, hányásra panaszkodik — így dr, Varga Miklós, Budakeszi körzeti orvosainak egyike. — Mivel nem rendelkezem ha­zugságvizsgáló készülékkel. kénytelen vagyok elhinni a panaszokat. Megvizsgálom, megmérem a vérnyomását, s mert felelőtlenül nem dönthe- tek, elküldöm laboratóriumi vizsgálatra, szakrendslésrfe. Testvérek között is két-három nap, mire újra látom. Ka olyan valakivel állok szem­ben, akiről tudom; gyakran néz a pohár fenekére, egy rendelésen megjelent igazolás­sal igyekszem munkába, kül­deni. Neki viszont szíve joga, hogy felülvizsgálatot kérjen, amire a hét egy bizonyos nap­ján lehet beosztani. De mit tu­dok tenni azzal a gyomorfeké- lyessel, akit évente többször, hetekre kell táppénzbe venni, mert műtétet csak hozzájáru­lásával végezhetnek rajta ■.. — Nem vagyak orvosellenes, ugyanakkor állítom, kicsit li­berálisak — vélekedik Fedor Károly, a váci Híradástechni­kai Anyagok Gyárának üzem- gazdasági osztályvezetője. — Nem tudom van-e, s ha igen, milyen jellegű a kapcsolat az üzem- és a körzeti orvosok között. Megkockáztatom azt a megállapítást, hogyha ez a kontaktus élne, talán keve­sebb lenne a betegség miatti hiányzás. — De nem ismeri az ottho­ni körülményekét — vitatko­zik dr. Varga Miklós, amikor ezt az álláspontot ismertetem vele. — Kétségtelen viszont, hogy a legritkább esetben ke­rül sor érdemi konzultációra. Mentőöv az wvcs Olyan helyzetnek azonban voltam már részese, amikor a vállalatvezető felhívott tele­fonon: vegyem a dolgozóját betegállományba, mert kime­rült a bérkeret, vagy csak a távol levő pénzéből tudnak jutalmat fizetni a többieknek. Erre Fedor Károly hitetlen­kedik: — Noha a keresetszabályo­zás sok mindenre lehetőséget ad, ez akkor is megdöbbentő. Ha az adott munkakörben fö­lösleges az ember, másutt kell értelmesen foglalkoztatni. Tény: több gazdálkodó szer­vezettől jött kritika azért, mert a munka-bérszabályozás kötöttségei miatt nem tudják kellőképpen elismerni a több­letteljesítményeket. Ugyanak­kor azt is tudomásul kell ven­nünk, hogy a táppénzbe vétel nem pótolja a szociális gon­doskodás hiányát sem. Fölösle­ges ecsetelni, mekkora kárt okoz a népgazdaságnak az, ha az egészséges ember azért nincs a munkahelyén, mert magatehetetlen édesapját ott­hon kénytelen ápolni. De vajon mit tehet a válla­lat a veszteségidők csökken­téséért? A HAGY-nál például ez 10,5 százalékot tett ki az év első felében. Ebből 0,5 szá­zalék a törtnapi, 2 százalék az egész napos hiányzás, a többi betegállományból adódik. — Le kell szögeznünk: a vállalat egészségügyi kérdé­sekben nem lehet vitaképes — állítja Fedor Károly. — Meg­tesszük viszont azt, hogy el­lenőrizzük a táppénzen levő­ket. Ezárt alkalmazunk egy nyugdíjast., akinek kizárólag az a feladata, hogy otthonuk­ban felkeresse a kollégákat. A vállalat vezetőinek anyagi ér­deke fűződik ahhoz, hogy még kevesebb legyen a törtnap: hiányzás. Ugyanakkor realitás: számítanunk kell a mezőgaz­dasági szezonmunkák miatti termeléskiesésre. Dolgozóink olyankor csapatostól kérnek fizetés nélküli szabadságot, azért, hogy a termést be tud­ják takarítani. Ezt a jöve­delmet mi képtelenek vagyunk biztosítani számukra. Harminc százalék — Tavaly tizenhárommillió forintot fizettek ki táppénzre, ez az egészségügyi ágazatra fordított összeg harminc szá­zaléka — állítja dr. Varga Miklós. — Ennyivel több le­hetne a kórházi ágy, jobbak a műszerek, kedvezőbbek a szo­ciális ellátás feltételei. Az al­koholizmus betegség, de a táp­pénzesek 15—20 százaléka a rendszeresen italozók táborá­ból kerül ki. Harminc száza­lékra tehető a még dolgozó, de éppen betegállományban levő nyugdíjasok aránya, leg­alábbis az én körzetemben. Annyi bizonyos, a munka- időalap védelmében egy fecs­ke nem csinál nyarat. A mun­ka társadalmi rangját, becsü­letét kell visszaállítani, ehhez pedig határozott szemléletvál­tozásnak kell véEbemenni a fejekben. Például hogy a két­napos ünnep után ne mula-sz- szanak az emberek még egy napot azért, mert szombat— vasárnap következik. Viszont évek tapasztalata bizonyítja: december 24-ét és 31 -ét meg­éri máskor ledolgozandó mun­kanappá nyilvánítani, mert a hasznos tevékenység olyankor úgyis szünetel, másrészt ez a józan intézkedés jócskán csök­kentheti az ittas állapot miatt bekövetkező munkahelyi balesetek számát. Fazekas Eszter Kulcsszerepben a műszakiak (Folytatás az 1. oldalról.) vedelmezőséget növelő, átfo­góan értelmezett technológia­korszerűsítés jelenti. Hangsú­lyozni kell,, hogy a műszaki fejlesztés megvalósításának igazi színtere a vállalati szfé­ra. és ezt szem előtt kell tar­tani mind az irányítási rend­szerben, mind a közgazdasági és a műszaki feltételek kiala­kításában. A vállalati műszaki fejlesztés felgyorsításához nél­külözhetetlen — többek között — a hosszú távú érdekeltség kialakulását támogató gazda­sági környezet. Az ennek lét­rehozását szolgáló intézkedé­sek kidolgozása megkezdődött. A gazdaság jelenlegi állapo­ta nem teszi lehetővé, hogy a műszaki fejlődés minden te­rületén azonos ütemben fel­gyorsuljon. Ezért döntő fon­tosságú, hogy — megfelelő szelekcióval — elsősorban a tartósan hatékony és verseny- képes gazdasági szervezetek műszaki fejlődését segítsük. A szelekció követelményeit azon­ban mind műszaki, mind köz­gazdasági megfontolások alap­ján szigorítani kell. Pál Lénárd szorgalmazta, hogy javuljon a társadalom és a gazdaság készsége, ké­pessége az új műszaki ered­mények befogadására. Az MTESZ feladatait ele­mezve Pál Lénárd kiemelte: — A jövőben is rendkívül fontos, hogy a szövetség és egyesületei a társadalmi munka eszközeivel mozgósít­sák a műszaki, természettudo­mányi és agrárértelmiséger. a tudományos-műszaki haladás meggyorsítását szolgáló leg­fontosabb feladatok végrehaj­tására. — Ismeretes, hogy a gazda­sági fejlődés élénkülése 1985- ben és 1986-ban nem követ­kezett be, az eddigi eredmé­nyek nem kielégítőek. Alap­vető nehézségeink abból származnak, hogy többet fo­gyasztottunk, mint amennyit megtermeltünk. Ebben a helyzetben arra van szükség, hogy munkánkat az anyagi javak gazdaságos megtérmelé- séré összpontosítsuk. Az el­osztás-'és fogyasztáscentrikus gyakorlat helyébe a gazdasá­gos termelés fokozását, az anyagi alapok létrehozását szolgáló munkát kell állíta­ni. Ennek a követelménynek akkor tudunk megfelelni, ha minden erőt — így a műsza­ki-tudományos haladásban rej­lő hajtóerőt is — a gazdasá­gos anyagi termelés szolgá­latába állítjuk. Ebben a mun­kában nagy feladatok hárul­nak az MTESZ-re és egyesü­leteire s kívánom, hogy öt év múlva, a következő közgyű­lésen eredményes tevékeny­ségről számolhassanak be — mondotta befejezésül Pál Lé­nárd. Láng István, a Magyar Tu­dományos Akadémia főtitká­ra az MTESZ és az Akadé­mia kapcsolatrendszerérői szólt. Elmondotta: jórészt az MTESZ és az Akadémia szo­ros együttműködésének kö­szönhető, hogy Budapestet ma világszerte a tudományos kongresszusok városaként tart­ják nyilván. Ez a hazai mű­szakiak számára is nagy je­lentőségű, hiszen naprakészen nyomon követhetik a világ­ban elért legújabb tudomá­nyos és műszaki eredménye­ket. Kapolyi László ipari minisz­ter hozzászólásában elisme­réssel szólt az MTESZ-ben dolgozó szakemberek tevé­kenységéről. Munkájuknak nagy része volt abban, hogy hazánkban az ismereteknek olyan rendszere alakult ki, amelyre alapozva — szelektív iparfejlesztéssel — elérhetők a párt XIII. kongresszusa, vala­mint a VII. ötéves terv által megfogalmazott célok. A mi­niszter a továbbiakban a ma­gyar ipar egyes ágazataiban elért kiemelkedő eredmények­ről szólt. Hangsúlyozta: a jö- vöben elsősorban azt kell vizsgálni, hogy mely ágazatok vannak legközelebb a nem­zetközi élvonalhoz. Így lehet ugyanis megtalálni azokat a kitörési pontokat, ahol a ma­gyar ipar világszínvonalú tel­jesítményre képes. Kiemelte, hogy az iparnak a jövőben rugalmasabban kell alkal­mazkodnia a fogyasztói igé­nyekhez, hiszen csak így ma­radhat talpon a hazai, a szo­cialista és a konvertibilis pia­con. A beszámoló feletti vitában harmincha'tan fejtették ki vé­leményüket. A küldöttek ele­mezték az eltelt öt esztendő gazdasági és műszaki fejlődé­sének sajátosságait. Többen el mondták, hogy a gazdaság to­vábbfejlesztésében nagy szere­pe van a tartalékok feltárásá­ban. A vitát Tóth János foglalta össze, majd a küldöttközgyű- . lés elfogadta a következő öt esztendő feladatairól szóló ha­tározatot. A dokumentum fel­adatul szabja, hogy az MTESZ újszerű eszközök és módsze­rek alkalmazásával tegye az eddigieknél még vonzóbbá a szakmai társadalmi munkát. Az MTESZ a jövőben nagyobb társadalmi támogatásban kí­vánja részesíteni az igényes munkát, a magyar termékek minőségét védő mozgalmakat. Ennek érdekében az Orszá­gos Műszaki Fejlesztési Bi­zottsággal, valamint az illeté­kes minisztériumokkal együtt­működve, a közeljövőben meghirdeti a Magyar márka elnevezésű mozgalmat. A ha­tározat leszögezi, hogy az MTESZ-nek nagyobb szere­pet kell vállalnia a tudomány és a műszaki-fejlesztési poli­tika kialakításában. Kezdemé­nyezze új tudományos-fejlesz­tési témák kidolgozását és ezek széles körű megvitatását. Az MTESZ XIV. küldöttköz­gyűlése, a korábbi küldöttvá­lasztó közgyűléseken megvá­lasztott 56 egyesületi és te­rületi szervezeti elnökhöz tit­kos szavazással további 90 ta­got választott az új országos elnökségbe. Az országos el­nökség ezt követően megtar­totta első ülését, amelyen meg­választotta a Műszaki és Ter­mészettudományi Egyesületek Szövetségének vezető tiszt­ségviselőit, és állandó bizott­ságainak elnökeit. Az MTESZ elnöke ismét Fock Jenő, fő­titkára újból Tóth János lett. Porfelhő a határban. Amerre a gépek dolgoznak, a száraz időjárás ha­tására mindenütt porfelhőben a határ. Megnehe­zíti az őszi munkákat a kemény talaj, amely pró­bára tesz embert, gépet. Az érdi Bentavölgye f.Igísz-ben több mint 400 hektáron kényszerű­ségből szántás helyett tárcsázzák a talajt, hogy a búzát megfelelő magágyba tudják juttatni. (MTI — Fotó Kerekes Tamás) Becsülni a jó gondolatot F elszólalásában találó hasonlattal élt az egyik küldött: a magyar labdarúgás sikere, vagy kudarca lázba hozza a fél országot. Százezrek uj­jonganiák a győzelmek, dühöngenek a kudarcok láttán. A magyar mezőgazdasági élet történései azonban koránt­sem hozzák ilyen lázba az embereket. Pedig a fociból csak kevesen élnek, a népgazdaság eredményeitől viszont mindannyiunk boldogulása függ. Igen. tagadhatatlanul érzékelhető egyfajta kívülál­lás, különben képtelenek lennénk szemet hunyni afe­lett, hogy minden ötödik ember munkaideje elvész, és minden negyedik tonna anyag elpocsékolódik. Ha szel­lemi tartalékainkat nem tudjuk okosan kihasználni, kétszeresen is rablógazdálkodást folytatunk. Először el­tűnik a gondolat, aztán nem marad semmi, aminek példáján a jövő nemzedékét nevelhetjük. Azon kell te­hát igyekeznünk, hogy mindenkiből kihozzuk a maxi­mumot, s azt kamatoztassuk. Ne nyugodjunk bele a szellemi sivárságba, ne rekedjünk szürkeségbe. Inger­gazdag környezetet kell teremtenünk, mert csak így várhatjuk, hogy a gazdaságban meghatározó szereppel bíró reálértelmiség a közös asztalra teszi a továbbvivő szellemi tőkéjét. Sajnos, éppen őket nem tudjuk érdemeik szerint megfizetni, vagyis munka- és életfeltételeiket közelíte­ni legalább ahhoz, amit hivatásuk szükségletrendszere megkövetel. Az MTESZ-nek tehát változatlanul joga és kötelessége a műszaki értelmiség egészének érdekében felemelni a szavát. Az eddigieknél is többet kell törőd­nie áz üzemekkel, ahol a szakemberek többsége dolgo­zik. Növelni kell a lehetőségét annak, hogy a helyi szakmai és mozgalmi kérdésekről ott szülessenek meg a döntések, ahol a problémák a legélesebben merülnek fel, és ahol a legjobban látják a megoldás lehetőségét. A jelenlegi szabályozórendszer rövid távon teszi érdekeltté a vállalatokat. Háttérbe szorulnak a nagyobb ráfordítást, vele együtt a nagyobb eredményt ígérő mű­szaki fejlesztési célok és kezdeményezések, mert ezek kockázata is nagyobb. Pedig fontos lenne a piac által vezérelt vállalati műszaki fejlesztési munka erősítése. Mi kell ehhez? Mások mellett a mérnök, a közgazda és a kereskedő együttgondolkodása. Ezt fejtegette hozzászó­lásában Beck Tamás, a Magyar Kereskedelmi Kamara elnöke, akinek gyakorló vezérigazgatóként is bőven van alkalma tapasztalni: termékből versenyképes árut csak így lehet csinálni. Mellesleg vállalata, a Buda-flax újdonság erejével bíró, minőségi cikkei a változó bel­es külgazdasági körülmények közepette is képesek meg­őrizni piaci pozícióikat. Sokszor persze áz új technológiák fogadásával is ba­jok vannak. Ennek okait mind gyakrabban kell a pénz­ügyi feltételek hiányában látnunk. Apropó, az anya­giak: az egyes MTESZ-szervezetsk sem dúskálnak " a pénzben, erre irányította a küldöttek figyelmét hozzá­szólásában dr. Bognár Gyula, a szervezet nagykőrösi intézőbizottságának elnöke. A technika-házakban ugyan­is alapvetően társadalmi jellegű a munka, a tagegyes-ö­letektől térítés nélkül várnak segítséget, így képtele­nek előteremteni az önfenntartáshoz szükséges forinto­kat. S okan kaptak szót. Megfogalmaztak számos új gon­dolatot előrevivő elképzelést. Elmondták vélemé­nyüket sajnos visszacsengő témákban is, mert azo­kat az öt évvel ezelőtti küldöttközgyűlés óta sem sike­rült megoldani. Bízunk benne, hogy legközelebb már csak úgy emlékeznek ezekre: tényleg, ilyesmiről is szó volt 1988-ban Angyalföldön, a hagyományos munkás- kerüiet pártszákházában.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom