Pest Megyei Hírlap, 1986. október (30. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-02 / 232. szám

Káposzta Az aszályos időjárás elle­nére is jó termés várható ká­posztából a vecsési Ferihegy Tsz-ben. A próbaszedés során egy hektárról 560 mázsát'gyűj­töttek össze, de az átlag en­nél is magasabb lehet. Dobrovitz József, a közös gazdaság elnöke is sűrűn ki­látogat a földekre, hogy fi­gyelemmel kísérhesse az ül­tetvények fejlődését. (Hancsovszki János felvétele) Filmbarátoknak Filmbarátoknak hívjuk fel e figyelmét — már pontosabb adatokkal — a legközelebbi filmcsemegékre. Másodikán, csütörtökön fél ötkor vetítik a Zilahy Lajos regényéből készült Két fogoly című filmet a Mozgóképesték sorozatban. Negyedikén, szom­baton este 10 órakor az éj­szakai filmklub keretében a Panoptikum című angol hor­rorfilmet láthatják áz érdek­lődők. A filmklub előadására bérlet, de jegy is váltható. A nosztalgia kedvelői 6-án és 13-án fél ötkor egy-egy Vajka Margit-filmet láthat­nak: a Harapós férjet és a Falu rosszát. IN/IOrüORI KSCMan A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXVIII. ÉVFOLYAM, 232. SZÄM 1986. OKTOBER 2., CSÜTÖRTÖK fi tanácsülés tárgyalta Költözhet-e a kisegítő iskola? Tavaly júniusban alakult meg a monori tanácstesület művelődési é§ egészségügyi bi­zottsága. öt pedagógus és két egészségügyi dolgozó tevé­kenykedett az azóta eltelt időszakban e bizottságban. Éves munkaterv alapján dol­goztak, ami elsősorban a ta­nácsi munkatervre épült, de igyekeztek figyelembe venni a végrehajtó bizottság és a töb­bi tanácsi bizottság célkitűzé­seit is. Hogy ez hogyan sikerült, azt tárgyalta meg a részletes beszámoló alapján a legutób­bi tanácsülés. Pontosabban: vita nélkül, egyetlen kérdés elhangzása után elfogadta a jelentést. Mint az írott anyagból ki­derült, a bizottság folyamato­san figyelemmel kíséri mind­azt, ami feladatkörébe tarto­zik, bár ez riem kevés: ügyel a közoktatás helyzetére, az oktatáspolitikai feladatok vég- rehajtásáráf a terület szociá- lis, egészségügyi ellátásinak szintjéről az ágazatpolitikai célkitűzések megvalósításáról, igyekszik naprakész ismerete­ket szerezni, s lehetőség sze­rint közreműködni is a célok teljesülésében. _ Megtárgyalták például az óvodai integráció tapasztala­tait. a tárgyi, személyi felté­telek alakulását, s hogy ez ne csupán a tárgyalóasztal mel­lett történjék, előzetes ellen­őrzést tartottak az egyik kö­Kézilabda Kézközeiben ai ezüstérem Gyömrő—Nagymaros 25-17 (11-10), Nagymaros, vezette: Tóth L. — Tömör T. (jól). Gyömrő: Fityka T. — Bara­bás M. (2), Németh J., Kiss Z. (7), Benkó R. (1), Szabó Imre (7), Szél Sz. 7), csere: Szabó István (kapus), Bara­nyai P. (1), Szellő J. Talán már egyszer sem tud teljes csapattal kiállni Gyöm­rő. Szél Szilárd ugyan megér­kezett, hiányzott viszont Kiss Zs., Horváth L. és Nagy Jó­zsef. Persze ez a megállapí­tás egyre halványodó foga­lom, hogy teljes, hiszen a fia­talok mindinkább teljes érté­kű játékosok lesznek, amit most is bizonyítottak, hiszen ha sok gólt nem is lőttek, vé­gig egyenlő partnerei voltak felnőtt társaiknak. Az első félidőben még aka­dozott a gépezet, s a végén némi időmérési zavarok miatt siettették a vendégek a táma­dásokat, s az elkapkodott lö­vések nem jöttek be, míg a hazaiaknak sikerült il-7-ről felzárkózniuk. A második játékrészben változtattak a védekezési for­máción, kikapcsolták a legve­szélyesebb hazai lövőket, s ezzel mintegy eldöntötték a találkozót. A támadások át- gondoltabbakká váltak, s az addig is jól játszó Szabó Im­re és Szél Sz. mellé feljavult Kiss Z. is, aki hetek óta gól­erős, jó formát mutat. A győzelem tehát biztos yolt, s most már abszolút kéz­közeiben van az ezüstérem. A hátralevő három találkozón mindössze két pontot kell sze­rezniük. Alig hihető, hogy ez ne sikerüljön, hiszen kétszer hazai pályán játszanak. ' Va­sárnap Csepel látogat Gyöm- rőre, akik még veszélyesek lehetnek. Tavasszal éppen Gyömrő verte meg az addig veretlen, a bajnokságra aspi­ráló szigetieket. Most hazai pályán kell bizonyítaniuk, hogy az akkori győzelem nem volt véletlen. Ifi: Gyömrő—Nagymaros 26-8 (13-4). Biztos győzelmet arattak a fiatalok, miként Ik- ladot is megverték hét köz­ben. így gyors, egymásután­ban szereztek négy pontot, s a hátralevő találkozókon is ők az esélyesek. Ha a papír­forma bejön, a tabellán is' az első öt között végeznek, s ez nem kis dolog. Gól: Matyó L., Somogyi G., Tuskán A. (6—6). Szellő Z. (4), Márki J. (1), Nagy Sz. (1). Kovács F. (1), Újvári Cs. (1.) G. L. Serdüló'-latidariígás A barmaik gpzelem után Vasárnap, szeptember 23-án játszották le az úri serdülök harmadik mérkőzésüket. Ott­honi pályán fogadták Péteri serdülő focicsapatát. A mér­kőzés eredménye: Űri—Péteri 2-0 (2-0). A 90 perc egyoldalú játékot hozott, hiszen a hazaiak szin­te végigtámadták a mérkő­zést. A vendégek nem okoztak gondot a hazai védőknek, hi­szen ritkán jutottak túl a fe­lezővonalon. A kevés gól az úriak ügyetlen csatársorának köszönhető, de kimagasló ér­demeket szereztek ebben a jól védekező Péteriek is. A sport­szerű mérkőzés a győzelem el­lenére az úriak számára nem hízelgő, hiszen ezzel a játék­kal nem nyugtatták meg szur­kolóikat. Góllövő: Hornyák és Ácsai (11-esből). Az úri serdülők három for­duló után (gy állnak: Úri serdülő­csapat 3 3------8-1 6 L. I. zelröl érintett gyermekintéz­ményben, a Katona József ut­cai óvodában. Ennek alapján az integráció, hasznáról győ­ződhettek meg a bizottsági tagok. Napirendjére tűzték a mo­nori pedagógiai tanácsadó te­vékenységének megbeszélését is — s elismeréssel nyilatkoz­tak az ott zajló munkáról. Ellenőrzési céllal járt a bi­zottság a volt vásártéri óvo­dában, amely kisegítő iskola­ként üzemel. Ezzel kapcsolat­ban hangzott el a bevezetőnk­ben említett kérdés is. A ki­segítő iskola ugyanis szemmel láthatóan igen mostoha körül­mények között kénytelen lé­tezni. Az öreg épületre fel­újítás céljából pénzt költeni haszontalan kiadásnak lát­szik, csak elodázná a pusztu­lást. Eladó viszont Monor központjában az Akos-féle ház, amely elhelyezkedésénél és adottságainál fogva if ideális lenne arra, hogy „ki­segítse'’ a kisegítő iskolát. A kérdés tehát így szólt: tud-e élni a kínálkozó alka­lommal a tanács? Kovács Be­nő megbízott tanácselnök vá­laszolt: az idén már nem, hi­szen a költségvetésben nem terveztek erre pénzösszeget, a megoldást azonban megpróbál­ják megkeresni. Nem a szán­dékon múlik ... Az ülések és az ellenőrzések során a hangsúlyt a község­politika fő feladataira, azok végrehajtásának segítésére he­lyezte a művelődési és egész­ségügyi bizottság, s hogy tag­jai legjobb tudásuk szerint, igen aktívan dolgoztak, azért el is hangzott a köszönet. Ugyanúgy, mint ez e bizott­ságon belül tevékenykedő gyermek- és ifjúságvédelmi albizottságnak is, különösen pedig volt elnökének, Gál Jánosnénak, aki áldozatkészen és lelkiismeretesen irányította a nem könnyű munkát. Utód­jának személye biztosíték a feladatok hasonló szellemben való folytatására, hiszen Tóth Jánosné, a kisegítő iskola ve­zetője hasonló rátermettséggel és tapasztalatokkal rendelke­zik. Az albizottság feladatai kö­zött jelölte meg az elért ered­mények megtartását, illetve a munka hatékonyságának fo­kozását, s ehhez igyekszik is tartani magát. K. Zs. Levelesládánkból A névtelen bátrak igaza Bátrak vagyunk! Azaz néha vagyunk bátrak, ám ha név nélkül kell levelet írni, néhá- nyan egyenesen oroszlánokká válunk. Hadd javítsam ma­gam, ugyanis ezekkel az „oroszlánokkal” a tisztességes, tényleg bátor személyek nem vállalnak, nem vállalhatnak közösséget. Azt hiszem, különféle veze­tők — köztük tanácsiak is — számtalan példával tudnának előhozakodni, s nem kizárólag egy település néhány tagjára lehetne a „névtelen oroszlán" jelzőt használni, de ezek' az esetek nevezetesen Gyomron fordultak elő. Gyomron az a szokás, hogy a tanácselnök és a vb-titkár együtt bontja a napi postát, miként az máshol is termé­szetes. Tippelni sem igen kell a bontás előtt, hogy melyik boríték tartalmaz névtelen le­velet. Feladó általában nincs megjelölve, vagy ha igen, az igen rejtelmes — például: az utca lakói, vagy egy jóakaró, netán P. T., Q. O. Nos — az elmúlt hét bővel­kedett „bátor", „nyílt” és „odamondogató” levelekben. Miket tartalmaztak ezek a le­velek? Nos, az egyik két ut­ca (?) nevében íródott, hogy egy ott lakó nappal-éjjel böm- bölteti a magnóját. Lehet, bár fáskor lesznek Alkalmassági vizsgálatok Az elmúlt hetekben, hóna­pokban többször adtunk hírt — az illetékesek tájékoztatása alapján — a monori gs a kör- zetbeli más szakrendelők munkarendjének változásairól. Mindezeket--részben a nyári szabadságolások, részben a személycserék indokolták.- Dr. Csernus J. Alántól, a monori rendelőintézet igazga­tó főorvosától most ismét közérdekű tájékoztatást kap­tunk arról,. hogy.. .módosul: a gépjárművezetői alkalmassági vizsgálatok rendje-.is- Eszerint: Monor, Monori- érdő, Péteri, Gomba, Bénye, Káva, Pilis, Nyáregyháza, Va­sad, Csévharaszt lakosai ré­szére a gépjárművezetői al­kalmassági vizsgálatokat a monori szakorvosi rendelőin­tézet belgyógyászatán dr. Kö­rösi Gábor főorvos végzi hét­főn és csütörtökön 8-tól 12 óráig. A vecsésiek számára hétfőn, kedden, csütörtökön és pénte­ken 7.30-tól 8.30 óráig lesznek a gépjárművezetői alkalmas- sági vizsgálatok, amelyeket a vecsési szakrendelő belgyó­gyászatán dr. Szakáig Vince főorvos tart. Üllő lakosai részére szintén a vecsési szakrendelőben, an­nak belgyógyászati osztályán dr. Mikó Kálmán főorvos végzi a gépjárrpűyezetői alkalmas- sági vizsgálatokat kedden 14— 16 óráig, pénteken 11—13 óráig. Gyömrő, Maglód, Ecser,- Mende, Sülysáp, Úri lakosai részére a gépjárművezetői al­kalmassági vizsgálatok rendje egyelőre nem változott. az érdekelt tanácstagok egyi­ke sem tapasztalta, mi több, tanácsi dolgozók is füleltek a környéken. Elviselhetetlen zaj sehol, de még hangos sem. Túl azon, hogy két utcát egy magnóval idegesíteni fizikai képtelenség. A másik felvázolta, hogy X utca tele van építési anya­gokkal, az árkok rendetlenek. Figyelemre méltó bejelentés. De hát az építési anyagot va­lahol tárolni kell, s nem bün­tetendő, ha azt engedéllyel teszik. Az árkok rendbentaríá- sa — kétségtelen — kötelessé­ge minden lakónak, hisz jön az ősz, az eső, hóié. Egyelőre azonban csak szárazság van. Ha majd kell, természetesen beavatkozik a hatóság. Töprengek — miért kellett ezeket a leveleket névtelenül írni? Ha igazak, a bejelen­tők neve nem kerülhet nyil­vánosságra! Miért kell a teíe- vlzióval, rádióval, Jogi ese­tekkel fenyegetőzni, hisz alig hiszem, hogy Antal Imre, ne­tán Kudlik Júlia fogja az ár­kokat kiásni, a magnót lehal­kítani, mert azért fenyegetőz­nek is ám ezek a „bátrak'’. Kétségtelen — névtelenül is lehet fontos, büntetendő tény­re felhívni a figyelmet, s ha az bebizonyosodik, a szankció nem maradhat el. Nekem azonban mindig megemelkedik a vércukrom az „egy jóakaró” aláírású levéltől, levelektől. Főként — s ez is jellemző ki­csit — ha a levélíróik) a ma­gyar nyelv legelemibb szabá­lyait sem ismerik. Ha pedig hibátlan, stilisztikailag kifo­gástalan aláírás nélküli levél kerül a kezembe, egyenesen dühöngök. Ilyenkor szeret­ném az illető(k) fülébe kia­bálni: a huszadik század végéhez közeledünk, itt Ma- gyarországon, ahol — ismere­teim szerint — soha senkit nem büntetnek, büntettek meg az igazság kimondásáért. Ak­kor pedig minek az inkogni­to?! Tehetném, hogy megkérem a szerkesztőséget, ne írja ki a nevem. Nem teszem! Jólen­ne, ha a levélírók olvasnák soraim, irományuk esetleg pa­pírkosárba került. Irány tehát a rádió, tévé, Jogi esetek, ne­tán Vég* Antal: ő majd meg­írja: Miért beteg a tisztesség! "Gulyás László, a Gyömröi Nagyközségi Tanács vb-titkára Akikről keveset beszélünk 1/ Az értékrend nagyon fontos A Rákosmezeje Tsz fém­ipari III. üzemben dolgozik Gödri József, 29 éves fiatal­ember, mint lakatos szak­munkás. Idén volt tíz éve, hogy náluk van, előtte egy évet dolgozott máshol. A szö­vetkezet tagjaként fel sem vetődik benne, hogy más he­lyen keresse boldogulását, azt mondja: nem tekingetek se­hová, itt megtaláltam a szá­mításom. Ilii Az elmúlt évtizedben, most ne kutassuk miért, megcsap­pant a szakma, a szakmun­kások tekintélye. Pedig ma a nagy- és kisüzemek egyként a szakmunkásokat keresik; nem a betanított, a tanfolya­mon képzett embereket, ha­nem azokat, akik ipari tan­intézetben sajátították el szakmájukat. És ez nem vé­letlen, hiszen a termék, il­letve a termékszerkezet ru­galmas váltásához elenged­hetetlen a jól képzett szak-/ munkás, akinek, ha új mun­kát kap, nem kell más, mint rajz, műveleti utasítás, s máris készíti az újabb termé­ket, azaz nem okoz neki gon­dot, hiszen érti a szakmá­ját. Régebben minden szülő azt akarta, ha biztos szeretett volna lenni fia jövője felől, hogy a gyerkőc szakmát, ta­nuljon, s aztán a többi az ő dolga; ha akar, tovább is ta­nulhat, de a szakma a biztos élet garanciáját jelentette. Azt, hogy vesse bárhová a sors, kenyere mindig lesz, mert meg tudja keresni... — Hogyan került ebbe a szakmába? — kérdezem. — Azt már eleve eldöntöt­tem, hogy szakmát tanulok, de a lakatos szakmára nem gondoltam. Autószerelő sze­rettem volna lenni. Oda nem vettek fel, s így kerültem a MŰM 9-es Bánki Donát szak­munkásképző intézetébe. Itt tanultam ki a szakmát, há­rom éven keresztül. Ez alatt az idő alatt megszerettem, ma már — pedig lehetne to­vábbtanulnom — nem gondo­lok arra, hogy, szakmát vált­sak. Lakatosra mindig szük­ség lesz, bárhogy alakuljon is az ipar helyzete. — Hogyan jött Ide, mi késztette qrra, hogy ebben a szövetkezetben vállaljon mun­kát? — A keresztúri AFIT-nál dolgoztam, de az nem vált be, nem szoktam meg se az ot­tani munkát, se a társaságot. És arra gondoltam, hogy el­megyek, ki is léptem, s el­kezdtem egy barátommal jár- ni-bóklászni munkahely után. A barátomnak jutott eszébe, hogy van itt egy szövetkezet, nézzük pieg. Megnéztük, en­gem felvettek, őt nem. — Miért? — Neki villanyszerelő volt a szakmája, oda nem volt fel­vétel. lakatos meg kellett, s *gy jöttem ide. Mondhatnám, véletlenül. — De az nem véletlen, hogy itt maradt? — Nem. Az az igazság, hogy a kollégák hamar befo­gadtak. a jó munkahelyi lég­kör, a barátság, az oldott hangulat, az, hogy, mindenki egyenrangúan bánik az em­berrel, a pénz mellett a leg­jobb megtartó erő. Miután a pénzem megvan, a munkám szeretem, a kollégákat be­csülöm, jól érzem magam ve­lük — egyértelmű, hogy nem kívánkozom el innen1! — Ha a kollégák becsülik, akkor a vezetőség is? — A sorrend a fontos, elő­ször ki kell vívni a munka­társak megbecsülését, s ha az általános lesz, akkor előbb-utóbb a vezetőség is tudomást szerez arról, hogy ki fia az ember, s azt is fel­mérheti, hogy mennyit ér! Mert hiába becsüli az embert a vezetőség, ha a kollégák csak mosolyognak ... Ezért mondom, hogy fontos a sor­rend! Én nem panaszkodha- tom, az idén kaptam meg a Kiváló Dolgozó kitüntetést, tehát nemcsak a munkatár­sak, hanem a vezetőség is el­ismeri a munkámat, maga­tartásomat. — A munkája nem egyhan­gú? — Egyhangú lenne, ha a vgmk nem gondoskodna ar­ról, hogy változatos legyen. Havonta cserélünk, mindig váltjuk egymást, s így nem lesz unalmas. A váltás nem okoz gondot, hiszen szakem­berek vagyunk minden mun­kát el tudunk végezni. Nem véletlen, hogy olyan part­nerekkel dolgozunk, mint az Ikarus, s az általunk készített termékek — közvetve — ex­portra mennek. — A vgmk-bell munka többletet jelent, de hoz-e any- nyi pénzt a „konyhára”, hogy megérje? — Mikor dolgozzon sokat az ember, ha nem ilyen kor­ban? No meg, kell is a pénz, hiszen feleségemmel együtt lakásra gyűjtünk, s a lakás nem olcsó, keményen meg kell érte dolgozni. A vgmk szükséges, hiszen az egyéni érdekem azt diktálja, hogy minél többet dolgozzak, hogy több pénzhez jussak, hogy minél hamarabb legyen ön­álló lakásom. — Most hol lakik, azaz hol laknak? — A szövetkezettől kaptam szolgálati lakást, nemcsak mi, ha'nem még egy dolgozó lakik ott. Nagyszerű kedvez­mény ez, hiszen egy éve la­kunk itt. havonta nyolcvan forintot fizetünk, előtte al­bérletben laktunk — havi kétezer forintért!! Előttünk is laktak már itt, s utánunk is laknak, ahogy megürül a lakás, úgy cseré­lődnek a lakók. Ez is hozzá­járul ahhoz, hogy fiatal há­zasokként minél előbb lakást szerezzünk, vagy vegyünk. Mégis más havi nyolcvan, mint kétezer forint csupán azért, hogy fedél vari a fe­jünk felett. íjl — Hol nyaraltak az idén? — Egy itteni kollégával fe­leségestül — négyen! — le­mentünk a bolgár tengerpart­ra, ott voltunk három hétig. Remekül éreztük magunkat. Pihentünk, élveztük a ten­gert. a napfényt. Most, hogy vége a szabadságnak, ismét a munka került előtérbe. De ez a rend. Lassanként meg­lesz a pénz a lakásra, s mi is révbe érünk, akár a többiek. ISSN CIS3—2S51 (Monor! ttíilcp) '\

Next

/
Oldalképek
Tartalom