Pest Megyei Hírlap, 1986. október (30. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-18 / 246. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXX ÉVFOLYAM, 246. SZÄM 1986. OKTOBER 18., SZOMBAT A sör folyékony krémes? Még mindig nincs egyetértés Van Monoron egy cukrászati termelőüzem. Azaz­hogy volt. Illetve még van is, meg már nincs is. Bo­nyolult ez így? Bizony az. Nemkülönben bonyolultnak tűnik mindaz, ami e körül az üzem körül zajlik mos­tanában. Bár, ha végiggondolom az e témában elhang­zott valamennyi beszélgetést, panaszt és levelet, csupán egyetlen kérdés marad a levegőben lógva: jelenlegi gazdasági helyzetünkben alárendelhetők-e az emberi tényezők a számok logikájának? Az asszonyok — Bori Fe- tencné, Negyedi Jánosné, Ma- gócsi Sándorné, Nagy Miklós­aié — éjszakai műszakból jöt­tek. Fáradtság nem látszik rajtuk, mélységes elkeseredés igen. Korábban másokkal is beszéltem már, akik a Pest Megyei Vendéglátóipari Válla­lat ceglédi cukrászüzemébe járnak át dolgozni Monorról, vagy nem járnak át, mert családi körülményeik nem en­gedik meg az ingázást. Most összegezni próbálunk. Tehát: a monori cukrászüzemet az idén be kellett zárni. Hogy a rekonstrukció halaszthatatlan, ezt márciusban termelési ér­tekezleten tudatták a monori dolgozókkal. — Arról volt szó azon az értekezleten, hogy 6—8 hóna­pig át kell járnunk a ceglédi új üzembe. A vállalat papírt is adott róla, hogy ^ddig fe­dezik az utazási költségeinket. Augusztusban még azt hallot­tuk, hogy október elsején kez­dődik a felújítás. Csak mi nem tudtuk — És egyszer csak elkezd­tek terjedni a másféle hírek! Hogy nem is lesz felújítás, bezár a monori üzem! Volt, laki azt is tudni vélte, hogy már az épületben vannak a sörpalackozó gépek. Csak mi nem tudtunk semmiről. — ... azt viszont tapasz­taljuk, hogy a ceglédi üzem nem képes ellátni azt a terü­letet, amit mi korábban ellát­tunk. A megrendelésekről sorra húzzuk ki a kért szál­lítmányokat. Monoron és kör­nyékén ilyentájt már min­denütt ott volt a krémes, most meg örülnek, ha egyál­talán kapnak valamit. Hát akkor hogyan lehetséges, hogy a monori üzemre még sincs szükség? Hogy helyette sörpalackozó kell? ■— Nem voltunk vesztesége­sek. Alig győztük a munkát. A mi kollektívánk annyira összetartó volt, hogy nemegy­szer kérés nélkül maradtunk bent, mert teljesíteni akar­tunk minden megrendelést. — ... és most azt kellett olvasnunk a Ceglédi Hírlap­ban, hogy tényleg megszűnik a monori üzem. Húszán már kiléptek a vállalattól. Mi sem kapunk sehonnan, semmilyen hivatalos tájékoztatást. A szakszervezeti bizalmit nem is látjuk. Közülünk sokan tizen­öt, tizenhét éve dolgoznak a termelőben, egyik brigádunk a vállalat kiválója. Régi, ki­próbált gárdánk annyit sem érdemel, hogy házon belül tudja meg, mi lesz ezután, és hogyan is volt tulajdonképpen eddig? — A vállalatot valószínűleg mindannvian ott fogjuk hagy­ni. A hiányunkat majd bizo­nyára észreveszik, hiszen pél­dául az éjszakai műszakban heten vagyunk monoriak. aki­ket ez az elbánás közelről érint. I A keserűség túlcsordul egy „hivatalos” beszélgetés kere­tein. Mondják az asszonyok, hogy bizony sokan megsirat­ják a régi üzemet, a szétszó­ródott — s a nagyközségben valóban igen jó hírű — kol­lektívát. Fehérvári Tibor, a vendég­látó vállalat ceglédi területi igazgatója készséges, korrekt, s szemlátomást igyekszik igen alaposan tájékoztatni, őrzi az e témában megjelent újság­cikkeket, s minden kérdéshez pontos kimutatással szolgál. Épp ezért nem tudom kike­rülni azt a kérdést: ha az új­ságírót igen — a sokkal kö­zelebbről érintett dolgozót miért nem? — Annyira képlékeny ez az egész! S végül is a tájékoz­tatásnak csupán egyetlen lé­pése nem történt meg, az, hogy a monori üzem meg­szüntetését tudattuk volna a dolgozókkal. De ez a döntés is csupán egy hete született... Talán kezdjük a legelején, hogy tisztábban lásson. Tíz éve nem volt rekonst­rukció a monori üzemben. El­kerülhetetlenné vált, tavaly el is készült rá a terv, s be­építettük a költségvetésbe. Márciusban termelési értekez­letet tartottunk, akkor el­mondtam, hogy a körülbelül hat hónapig tartó felújítás alatt a ceglédi üzem számít a monori gárdára. Volt ez már, fordítva., js, amikor a ré­gi ceglédi üzemet zártuk be, s amíg az új felépült, három és fél évig jártak át Monor- ra a ceglédiek. Ez is kissé kiélezetten hangzik: Cegléd— Monor ... hiszen végül is egy vállalat! Az érdekeink közö­sek, és ezért a dolgozóknak is kell tenniük valamit! Idejében elkészítettünk egy felmérést: heten jelezték, hogy nem tudnak átjárni. Át­helyeztünk tizenkét dogozót, illetve plusz hatot, akik idő­közben már kiléptek. Hang­súlyozni szeretném: mi min­denkire számítottunk és min­denkinek biztosítottuk a mun­kát, sőt, vállaltuk az útikölt­ség százszázalékos térítését is, amire nem lennénk kötele­sek. Sőt: akadt olyan dolgozó, aki elmondta, hogy kilépni nem akar, de pillanatnyi kö­rülményei nem teszik lehető­vé az ingázást — neki fizetés nélküli szabadságot adtunk. — A monoriak annak tu­datában vállalkoztak az ingá­zásra, hogy előbb-utóbb visz- szakeriilnek. Mint mondják: a ceglédi üzem „miniüzem”, szűkén vannak, hiszen ott a tanműhely is. t Az érzelmi oldal egységekben természetesen ott leszünk a jövőben is, rá­adásul olyan termékekkel, amelyeket eddig nem is is­mertek. — Ezek szerint a Monor környéki, különösen a távo­labbi üzletek sütemény nélkül maradnak. — Ez a kereskedelem az üzlet. Nem lehet a régi, ké­nyelmes formához ragaszkod­ni, nyilvánvalóan mindenki a gazdaságosabb piac felé igyekszik nyitni. — Tagadhatatlan. De miért nem értesülhetett mindezekről a számokról és tényekről az, aki nem a vállalati gazdasági logika szerint tervez, hanem mint magánember, mint a vállalat egyik dolgozója? — Talán igaza van. Nekem az a véleményem, hogy min­den egyes lépésről nem feltét­lenül szükséges naponta tá­jékoztatást adni. Ha egy ve­zetőnek ötféle szempontot kell egyszerre szem előtt tartania, esetleg nem azonos súllyal kezeli mind az ötöt. Ez eset­ben az érzelmi oldalra nem figyeltünk eléggé. Én az el­múlt héten a nappalosokat, ma éjszaka pedig az éjszaká­sokat fogom tájékoztatni. Búcsúzáskor ígéretet kapok: Fehérvári Tibor másnap dél­után tájékoztat maid, hogyan zajlott az éjszakai beszélgetés. De már kora reggel jön a te- leföft Ceglédről, nem a te­rületigazgató hív, hanem a moriöff cukrászok és' kézilá­nyok megbízottja: az éjszakai tanácskozás bizony nem járt eredménnyel, újabb eszmecse­rére kerül sor. A mindkét ol­dalon felsorakozott érvek se­hogyan sem találkoznak. Én is elmegyek — Nem maradok a válla­latnál, én is elmegyek! — hallom a telefonban. Vajon a „maradék” tizen­egy monori dolgozó milyen érzésekkel hagyja ott régi munkahelyét és a szakmát? S vajon kellő előkészítéssel győzött volna-e a gazdasági logika az érzelmi tényezők felett? Koblencz Zsuzsa Kertészeire!, keríelés nélkül Az új fajtáktól sokat várnak A messzi Kínában és Ja­pánban megünneplik a fák virágzását és Barackvirágnak hívják a legszebb lányokat. A természet szeretete együtt él az emberekkel. Valami ha­sonló tapasztalható a dán- szentmiklósi határban is, ahol a négyszáz hektáron pompázó almáskertet szívesen keresik fel tavasszal a vendégek, mi­dőn virágszirmok köntösében feszítenek a fák. Csak a negyede Ezen a tavaszon üröm ve­gyült a látvány örömébe. Olyan szokatlan hőséggel kö­szöntött be a virágzás, hogy felborította a természet rend­jét, és nagyrészt megakadá­lyozta a termékenyülést. Jó­val kevesebb gyümölcsöt ne­veltek a fák, mint más évek­ben, s ehhez jött még az im­már esztendőik óta tartó vég­zetes csapadékhiány. A dánszentmiklósi és albert- irsai Micsurin termelőszövet­kezetnek egyik meghatározó fő ágazata a kertészet. Nem mindegy, hogy mennyi ered­ményt tesz le az asztalra az év végi elszámoláskor. A vár­ható nyereségről, a további tennivalókról kaptunk képet Krekács László főkertésztől. A szakember elmondta, hogy a közös gazdaságnak 365 hek­tár termő, 20 hektár új tele­pítésű almaültetvénye van, továbbá kisebb területen kör­tét, meggyet, piros és fekete ribizlit, málnát, szedret, sza­mócát, homoktövist és josta- beert termesztenek. Szőlejük 109 hektár, faiskolájuk 71, to­vábbá van még 2800 négyzet- méteres fóliás szamócájuk is. Amikor az idei — egyálta­lán nem túlzott — tervek ké­szültek, 144 milliós termelési értékre és 20 millió forintos nyereségre számítottak a ker­tészettől. Ehhez mérten szá­mottevő árbevétel- és nyereség- kieséssel kell szembenézni. Az elképzelések csupán almából 16 milliós eredményt körvo­nalaztak, ehelyett be kell ér­ni 4—5 millióval. Tudomásul kell venni, hogy ötezer ton­nával kevesebb termett. A bo­gyósok összességében veszte­ségesek voltak, a meggyen is csupán pár százezer forint haszon mutatkozott. A faisko­la gazdálkodása nullára fut ki. A tervben szerepelt tízmillió szamócapalánta, ebből nyolc­millió lesz. A szőlőnél egymillió forin­tos a nyereségkiesés a tervhez képest, de még így is eredmé­nyes. A fő ágazat várhatóan 5—6 millió forint haszonról adluit számot az év végi szám­vetéskor. Érdemes tárolni Gyenge vigasz, hogy a ter­vezett anyagokat és a mun­kabért nem használták fel mindet, s ez a költségmegta­karítás oldalán jelentkezik. Többletköltség viszont, hogy az utóbbi években különösen sokat kell költeni az öntözés­re. Ez Dánszentmiklóson jól érzékelhető, hiszen fától fáig, a szőlőben tőkétől tőkéig fut­nak a vizet vivő vezetékek. Hetven milliméter fölötti át­mérőjű almákat ilyen időben csak így lehet termeszteni. Be­A szolnoki rádió műsora Október 20-téS 28-ig Hétfő, 17.00: Műsorismerte­tés. Hírek. 17.05: Hétfői hul­lámhossz. Így működünk mi. (A tartalomból: Ahol anyag­hiány akadályozza a munkát. Van-e alkatrész a téli gépja­vításhoz? Rugalmas tervezés és a „félpiac”. Hogy műkö­dik a Gamesz? A SZÜV megbízásai.) 18.00—18.30: Al­földi krónika. Kedd, 17.00: Műsorismerte­tés. Hírek. 17.05: Két dal, egy előadó. A Bronski Beat éne­kel. 17.15: Hazai holmi. Kör­mendi Lajos jegyzete. 17.20: Űj felvételeinkből. A szolno­ki helyőrség fúvószenekara játszik. 17.30: Agrosys elekt­ronikai üzem Zagyvarékason. 17.40: ötven év táncmelódiái­ból. 18.00—18.30: Alföldi kró­nika. Szerda, 17.00: Műsorismer­tetés. Hírek. 17.05: A gitár mesterei. Carlos Santana ját­szik. 17.20: Nemcsak favágók! Erdőgazdálkodás a Nagykun­ságban. 17.40: Beatparádé. 18.00—18.30: Alföldi krónika. Csütörtök, 17.00: Műsoris­— Ki is küldtük hét helyre a felújítási tervet, árajánlato­kat kértünk. Két és fél mil­liós költséget terveztünk, ehe­lyett a legalacsonyabb áraján­lat is négy és fél millióról szólt. Hozzá kell tennem, hogy a cukrászat nagyban veszteségesnek számít. Ha rá- költenénk négy és fél mil­liót ... Mert a monori üzem is veszteséges volt, legutóbbi féléves termelése 80 százalék­ra esett vissza. A szállítás rendkívül költséges, s ráadá­sul ezek a termékek a lehető legnehezebben tűrik a szállí­tást. Most, a gazdaságossági szempontokat nézve, sokkal jobb helyzetbe kerültünk. A szerződésbontásokat elindítot­tuk, régi. távoli partnereink egy részét lemondtuk, de Cegléd és környéke olyan piacot nyitott, amire nem is számítottunk. Saját üzleteink­ben, a monori vendéglátó Sasszé két képben TJgy látom, a hölgy jól van. Olyannyira, hogy az már gyanús. Ahhoz ké­pest, hogy alig múlt fél ki­lenc meglehetősen keresztbe állnak a szemei, majdnem összeakadnak a lábai. A járdán tolja — hát az per­sze túlzás, mert erősen ka­paszkodik a kormányba — kerékpárját, amelyen hátul a csomagtartón egy 4 év körüli emberke ül. Az asz- szonyság közeleg, csak egy kicsit gondok vannak a léptekkel, egy sasszé ... két lépés ... hoppá. Hogy fo­gok elmenni mellette? Mert a magamfajta józan életű fickó ezeket a lépés­kombinációkat képtelen követni. — Anyu, tegyél le! — szól riadtan a csemete. — Nem hallgatsz el, az anyád szentségit! Megma­gyaráznád, hogy miért akarsz leszállni? — Mert félek, hogy el­esünk. — Majd jól megraklak, oszt az is a tied lesz. — Félek — mondja új­ra, könnyekkel a kisgyerek, ölédisége még mormol va­lamit a foga közt, elhalad mellettem, és hullámzik to­vább a Beloiannisz utcán. Szombat délelőtt, a nagy­áruház élelmiszerosztályán. A pénztárhoz húzó sorban két tíz-egynéhány eszten­dős legény, kosarat szo­rongatva. Meghitt párbe­szédük: — Na, vettél valamit, te bunkó? — Hogy vettem volna már, te bunkó, amikor sür­getsz. — Megmondtam, hogy nincs időnk, te bunkó. — Akkor meg most mit sürgetsz, te bunkó! — Pedig sajt meg kenyér kéne, te bunkó. — Meg tejföl is, te bun­kó. — Hát akkor eredj visz- sza, te bunkó. — Menjen a franc. Majd átmegyünk a piacra, te bunkó. — Nekem mindegy, te bunkó. Stb., stb. És nincs sértő­dés, mert nincs sértés sem. (Lásd még ugyanerről: Rákosy Gergely: Körülmé­nyek.) — fv mertetés. Hírek. 17.05: John Lennon felvételeiből. 17.15: Napjaink. 17.20: Éneklő Szol­nok megye. Részletek az ok­tóber 11-én Törökszentmikló- son rendezett ünnepi Liszt­kórushangversenyből. 17.40: Vb-titkár munka közben. 17.50: Könnyűzene vonósokra. A brnói rádió szórakoztató zenekara játszik. 18.00—18.30: Alföldi krónika. Péntek, 17.00: Műsorismer­tetés. Hírek. 17.05: Roppanás­tól koppanásig. Könnyűzenei lemezbemutató. 17.45: Az új­ságíró jegyzetfüzetéből. 17.55: Hétvégi programok. 18.00— 18.30: Alföldi krónika. Szombat, 7.00: Román nem­zetiségi műsor. 7.30: Kellemes hétvégét. (A tartalomból: Mű­sorismertetés, hírek, lapszem­le, piac, sport- és program- ajánlat.) 8.00: Szerkesztik a hallgatók. Előadók ábécében. 8.40: A héten történt. 9.00: A nap hírei, eseményei. 9.30— 10.00: Román nemzetiségi műsor. Vasárnap, 9.00—11.00: Va­sárnap délelőtt. Zenés maga­zin. (A tartalomból: Műsor- ismertetés, hírek, program­ajánlat. Bács-kun napló. Fe­hér köpenyben.) 11.00—11.30: Szlovák nemzetiségi műsor. 18.00—18 30: Hangos újság. Az adások mindennap az 1350-es kilohertzen hangzanak el. takarítás után sem állt le az öntözés, mégsem tudják ma­radéktalanul pótolni a csapa­dékhiányt. A Micsurin Tsz takarékos- sági tervet készített, a költsé­gek csökkentésére törekedett, ezért „csak” ennyi a kiesés. Az aszály mértéke nem mér­hető csupán egyetlen évben a kertészeti kultúráknál. A rügydiíferenciálódáskor nem volt elég csapadék, s ez két­ségessé teszi a jövő évi ter­mest. A jelek már most mu­tatják, nem lesz reikordmeny- nyiség. Az alma kiszállítása vi­szonylag zökkenőmentesen ment. Nagy szerep jut sajat hutóházuknak a tarolásban. Novembertől magasabb átvé­teli árak lesznek, így kifize­tődő tovább tartani a gyü­mölcsöt. Többletbevételre szá­mítanak, ami 1,5—2 forint ki­lónkénti különbözetet jelent. Ennek ismeretében tárolnak 1200—1400 tonna almát. A szövetkezet vezetése nem siránkozik, hanem előre te­kint, és a- holnap feladataival foglalkozik. A kertészeti kul­túrák hosszú évekre megszab­ják a gazdálkodás menetét, ezekkel kalkulálni kell. Főleg az almánál kell nagyobb ter­mésmennyiséggel és jobb mi­nőséggel számolni. A szeder termőre fordulásához nagy re­ményeket fűznek, kiváltkép­pen, ha a termővesázők nem fagynak el a télen, mint ta­valy. A szőlőket a mély fek­vésű részeken kivágják, és csak a dombos területen hagyják meg. A hiánypótlás megtörtént, jövőre jobb ter­més várható. Új megoldások A szamócapalánta-neveiés bővítése jövedelmezőnek ígér­kezik, nagyobb mennyiség elő­állításával kielégíthető a ha­zai és az exportigény. Az al­máskertben pótolni kell a hiányzó fákat, gondoskodni a talajerőpótlásról, a szükséges vízmennyiségről, s így az ala­csonyabb humusztartalmú te­rületeken is javítható a ter­méshozam. Az élmúlt években jelentős rekonstrukciót haj­tottak végre az almásban, ezek most fordulnak termőre. Az új fajtáktól sokat várnak, mert biológiailag értékeseb­bek, és a piac igényli ezeket, ráadásul magasabb áron. Gondos elemzés nyomán sok mindent átértékeltek, és költ­ségtakarékosabb megoldáso­kat kerestek. Így például be­vezetik a nyári zöldmetszést, a takarékosabb talajművelést, csökkentik a segédüzemi ki­adásokat. Távlatilag szeretnék megoldani új technológiák al­kalmazását. Vegyszeres keze­léssel próbálják jövőre két­száz hektáron növelni virág­zás idején a kötődést, s ha ezzel tízszázalékos javulást tudnának elérni, 6—8 millió forint eredménytöbbletet je­lenthetne. A Micsurin Tsz azon van, hogy ésszerű változtatásokkal megtalálja a kivezető utat, és a kertészeti ágazat visszanyer­je régi rangját nemcsak a szövetkezetben, hanem az or­szágban, világban. Úgy, hogy az almavirágzás náluk is örö­mök forrása lehessen. Tamasi Tamás Foci Egy híján húsz Az Abony labdarúgócsapa­ta döntetlenül mérkőzött Csévharaszton, de a második helyezett Mende otthon szen­vedett vereséget, így tovább nőtt az abonyiak előnye. Felnőtteredmények: Albert- irsa—Dápszentmiklós 1-0, Ceglédbercel—Vecsés 1-0, Tá- piószőlős—Ecser 6-1, Csévha- raszt—Abony 1-1, Mende—Úri 1-2, Maglód—Péteri 1-2, Tör­tei—Újszilvás 2-0, Nyáregy­háza—Monori-erdő 2-1. Ifjúságiak: Albertirsa— Dánszentmiklós 1-2, Cegléd­bercel—Vecsés 1-0, Tápiósző- lős—Écser 1-2, Csévharaszt— Abony 2-3, Mende—Űri 0-3, Maglód—Péteri 4-0. Serdülök: CVSE—Tápiósző- lős 2-2, Nagykőrös—Újszilvás 4-1, Abony—Dánszentmiklós | 19-0, Tápiószőlös—Albertirsa 4-2. Az október 19. forduló mérkőzései: (14.00, 12.00) Dánszentmiklós—Ceglédber­cel, Vecsés—Tápiószőlös, Ecser—Csévharaszt. Abony— Nyáregyháza, Úri—Maglód, Péteri—Törtei, Újszilvás—Al­bertirsa, Monori-erdő—Men­de. Serdülő: Albertirsa—CVSE, Dánszentmiklós—Nagykőrös, Újszilvás—Tápiószőlös. P. I. Kézművesek/ kirakodóvására ok­tóber 18—19-én, Cegléden az Eöt­vös téren (piac mellett). Meghí­vott kézműves kisiparosok és magánkereskedők várják a kedves vásárlóikat. ISSN 0183—2600 (Ceglédi Hírlap) i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom