Pest Megyei Hírlap, 1986. október (30. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-18 / 246. szám

6 1986. OKTOBER 18., SZOMBAT ________ .I ' — ■ Színházi levél Poros játékok Holland képzőművészek Tahiban Ismerkedés rajzban és fotóban Ebéd utáni beszélgetés a teraszon Ö képpen mitől is poros egy szín­padi játék? Nem feltétlenül attól hogy régi. Ha ez így lenne, a klasszikus görög drámákra már olyan vastag porréteg ülepedett volna, hogy kiásni sem tudnánk őket. Ugyanakkor alig pár évtize­des, nagyjából kortárs drámák elviselhetetlenül porosnak, avíttnak, élvezhetetlennek bi­zonyulnak. A porosság tehát nem, a kor, hanem a minőség függvénye. Mármint a drámai minősé­gé, vagy kissé módosítva: a dráma minőségéé. (A kettő nem feltétlenül ugyanaz.) A görög drámákat mindenképp ez a minőség tartja életben. Közelebbről: az, hogy szerzőik olyasmit tudtak az emberről, az emberi szenvedélyekről, a lélek mélységeiről és szenve­déseiről, ami ma is érvényes. Ráadásul úgy érvényes, hogy a hősök egyéni sorsát, tragé­diáját körülvevő emberi, tár­sadalmi, politikai viszonylat- lendszerek, s a velük létrejö­vő, fennálló konfliktusok máig hatóan érdekelnek bennünket. A törvény és a tirannus konf­liktusa. a tradíciók, az ember­ség és a zsarnoki önkény meg- ütKözése, a bosszú és a nemes- lelkűség ellentétei, közösség és egyeduralkodó, demokrá­cia és elnyomás szembenállása örökkön izgalmas mondaniva­ló. Egyéni sorsok és közösségi konfliktusok egybefonódása, hatalomról, erkölcsről, ember­ről szóló filozófiai igényű gondolatsorok emelik ezeket a müveket korokon átívelő ér­tékűvé. Ezzel szemben akár csak egy 1950-ből származó magyar „termelési színmű” mára elő- adhatatlanná vált.. Nemcsak azért, mert a szerzője nem volt Szophoklésav-xmgy .«Euri­pidész, hanem mert az egész munka annyira **«»pHwWi'-r ka (ráadásul: helytelen, hibás, politika) legközvetlenebb igé­nyeihez kötődött,- annyira volt inkább párbeszédekbe szedett vezércikk, semmint öntörvé­nyű drámai alkotás, “oly sok volt benne az éppen aktuális jelszavak „megzenésítése”, az éppen elvárt politikai maga­tartásformákkal helyettesített karakterrajz annyira élette­lenné tette a figurákat, hogy ma már ezek a művek legfel­jebb kordumentációnak felel­nek meg, de színpadi műnek semmiképpen sem. Poros persze másért is lehet egy műalkotás (nem csak a színpadi mű). Hogy egysze­rűén elmúlik alóla a társa­dalmi érvényesség, ami min­den műalkotás egyik fő ténye­zője. az lehet az egyik ok. «I^ásd az utóbbi példát.) De lehet ok az is. ha valami nem orról beszél, ami az adott kor­ban fontos, lényeges, érdekes volt. Vagy akár: egy mai drá­ma nem arról, s nem úgy be­szél, ami és amiért, ahogyan érdekes, fontos, lényeges. Többről van itt szó. mint a szórakoztató meg a nem szó­rakoztató (de nem az unalmas, hanem a könnyed időeltölte- tésnél magvasabb) művek el­lentéte, viszonya, egymással való kapcsolata. Nehogy _ azt higgyük, ami szórakoztató, az mar nem lehet poros. Isten óvja a mái színházbajárót at­tól, hogy egy századeleji átla­gos szórakoztató vígjátékkal lepjék meg, vágy egy múlt századi romantikus vagy pol­gári vígjátékot nyújtsanak át neki a maga szokványos hely­zeteivel, figuráival, negédes­ségével. naiv. olykor egyene­sen bugyuta fordulataival stb. stb. Amin nagyapáink vagy dédapáink heVéttek, azon mi már mosolyogni sem tudunk. Más lett az ízlés, mások a követelmények. Kevés dolog tud éppen ezért porosabb len­ni, mint egy régi vígjáték. És kevés dolog lehet poro­sabb. mint egy mai. rossz, vagy nem is feltétlenül rossz. példáért, csak a Madách Ka­maraszínházig. Itt most (és ez vitathatatlan) nagy közönség- siker a frissiben bemutatott Romantikus komédia. Szerző­je az a Bemard Slade, akinek ugyanez a színház több mint ötszázas szériában játszotta egy korábbi művét, a Jövőre, veled, ugyanitt című kétsze­mélyes játékot. A körúti nagy Madách pedig egy harmadik Slade-darabot is színre vitt (illetve: színen tart még most is): ott a Jutalomjáték aratott sikert. Az amerikai Slade tehát úgynevezett sikerszerző. E mi­voltában egyetlen honi élő írónk sem versenyezhet vele. Tessenek nekem egy magyar színműírót mondani a maiak közül, akinek ötszázvalahány- szor ment egyetlen színházban valamelyik darabja, s erőszak­kal kellett levenni a színről, mert végre már mást is ját­szani kellett, és nyomban utá­na két másik olyan művét játszotta, játssza az egyik leg­rangosabb magyar színház, amelytől hasonló siker várha­tó? Ilyen nincs a magyar drá­maírók között. Slade elsöprő sikere (ami úgy is értendő, hogy esetleg más, érdemes daraboikat söpör el a lehetséges műsorrendből) nem a klasszikus minőségből fakad, hanem abból, hogy úgy tesz. mintha érdekes dolgok­ról és érdekes emberekről be­szélne. de valójában ezeknek az érdekességeknek csak a leges­legfelszínesebb rétegét világít­ja át. A mostani játék két hőse erre tipikus példa. A si­ker dráma-társszerző (társ­szerző, nem drámaíró, egye­dül, egymagában, — tehát már f él tehetség/), meg a koros, kicsit kelekótya vénkisasszony titkos drámaíró (egyébként tanárnő, tehát eleve legalább atnátdPj -’ vagy - inkább dilet­táns), egy véletlen folytán ntäsMUMfaMideac* majd tűsen - négy (!) évi együttmunkálko- dás után végre arra is rájön­nek: lelkiek egyesülése után földibb vágyaiknak is enged­niük kell. Ezenközben a társ­író elválik gyönyörű és okos feleségétől, a titkos drámaíró­nő pedig jólelkű, és neje ha- bókosságát békén tűrő férjétől. És a végén ott vagyunk, ahol az elején: nem történt semmi. E z a történet esetleg elviselhető lenne, ha fordulatait nem is­mernénk sok más műből már jóelőre, ha figu­rái ugyanezekből a művekből nem lennének szintén ismerő­sök, s ha a szituációk nem olyan humorosak lennének, mint egy hivatalos közlöny szövege. Slade alakjai mai em­berek, de csak körvonalakkal vannak jelen, konfliktusaik pedig tökéletesen jelentéktele­nek, érdektelenek. A Romanti­kus komédia tegnap íródott, de már tegnapelőtt is poros, avitt, múltidejű volt, mert az írói minősége, az esztétikai értéke volt gyönge. Hogy mégis siker? Ez nem annyira Siade-et, mint a kö­zönséget minősíti. Minden valamire való tá­bor ismerkedéssel indul. Ez­úttal ennek nyomait a fala­kon látjuk — fotókkal kom­binált rajzok, festmények for­májában. Ezek az alkotások így önmagukban a külső szemlélőnek nem sokat mon­danak, pedig egy izgalmas já­ték végtermékei. A képek el­készítését beszélgetés, egymás munkáival való ismerkedés előzte meg. Az így szerzett benyomásokat próbálja meg ki-ki fotóban, rajzban rögzí­teni. Ez a szokatlan ismerkedési est azonnal érthetővé válik, ha tudjuk, hogy fiatal képző­művészekről van szó. Hollan­dokról és magyarokról, akik tíz napot töltenek együtt Ta- hitótfaluban. Az alkotótábort a Hollandia Magyarországon rendezvénysorozat keretében szervezte a KISZ KB és a Holland Nemzeti Ifjúsági Ta­nács (PIJON). Nemcsak festegetnek Nemcsak az ismerkedés volt rendhagyó, de az maga az alkotótábor is. Többről van ugyanis szó, mint hogy a fia­tal művészek tíz napon ke­resztül rajzolgatnak, festeget­nek az erre igazán alkalmas környezetben. (A tábor helye a KISZ Központi Művész Együttes Duna-parti vendég­háza, amelynek parkjából, te­raszáról csodálatos kilátás nyílik a folyóra, a szemközti partra.) A kérdésre, hogy mit vár­nak ettől a magyarországi tár borozásról, a csoport vezető­je, Hein Verkerk válaszol, aki egyben a PIJON külügyi tit­kára is, s ennek megfelelően fogai ma zás mód ja határozot­tan emlékeztet a hivatásos politikusokéra. — Jövetelünk célja, hogy megismerjük a fiatal magyar művészek gondolkodásmódját, alkotóij módszerét. Erre pedig a közqfc, együttes munka a legalkalmasabb-"--' -EzenkaviU szeretn/fenk miriértőbb es mi­nél közvetlenebb benyomáso­kat szerezni a magyarorszá­gi életről, az emberekről, a hétköznapokról. Éppen ezért Választottunk egy kisebb te­lepülést a tábor helyéül. Meg­győződésünk, hogy ily módon nemcsak a két ifjúsági szer­vezet, hanem a két ország kapcsolata is erősödhet, Hi­szen a fiatalok között mindig könnyebben, előítéletektől mentesebben szövődnek is­meretségek, barátságok. Szabad íantázia A kissé protokollízű mon­datok mögött valós igény hú­zódik meg. Ez kiderül a tá­bor programját lapozgatva. Ilyenek szerepelnek benne: látogatás a község általános iskolájában, isme:!',red és a te­lepülésen működő helytörté­neti szakkör munkájával, részvétel a tanács vb-ülésén, ahol éppen Tahitótfalu álta­lános rendezési tervét tárgyal­ják majd. Ter.nászetesen nem hiányozhat a programból a szentendrei fiatal művészek­kel való találkozás sem. Az iskolai óralátogatáson sűrűn kattogtak a fényképe­zőgépek, a gyerekek is igye­keztek kitenni magukért és szépén, tisztán énekelni a magyar népdalt, amit aznap éppen tanultak. Az óra végén nem okozott nehézséget a vendégekkel közösen dalolni. mert a holland fiatalok által tanított tréfás nóta nálunk is ismert. A hetedik osztályban végignézett rajzóra viszont már, konkrét tapasztalatokat is hozott, hisz itt a szakem­berek szemével figyeltek. A kialakult véleményt Frank Beekers, a Rietveldi Akadé­mia docense fogalmazta meg. — Az óra vége nagyon meglepett. A tanár felmutatta a szerinte legjobb és leggyen­gébb munkát. Szerintem ez nem szerencsés módszer, hisz egy ilyen órának éppen az lenne a célja, hogy a gyerek megtalálja saját kifejezési eszközeit, hogy szabadjára engedhesse a fantáziáját. A rajz nagyon szubjektív dolog, nem összemérhető az egyik produktum a másikkal. Egyébként már a feladat meg­határozása is erősen korlá­tozza a gyerekeket, túl sok volt a megkötés, n -a{ij Éles szemre vall a megfi­gyelés, flgóta tudjuk, a szak­emberek ' sokszor megállapí­tották már, hogy a gyerekek az iskolában nagyon hamar elfelejtik, hogyan fejezhetik ki gondolataikat képekben. Bár amint kiderült, ez Hol­landiában sincs feltétlenül másként, legalábbis Jan-Kess Schelvis véleménye szerint* aki már tanított is egy ideig. r— Az igazság az, hogy ná­lunk is megvan az egyetlen helyesnek tartott módja, ho­gyan lehet például egy házat megrajzolni. Az egyrészt jó. MUNKÁSOK ’86. Néha rö­vid idő alatt több mindont el tudunk mondani, mint hosszú körülírással. Antal Éva és Gácsi Sándor a Skála Buda­pest Nagyáruház csemege osz­tályán készített riportokat a kereskedelemben dolgozókkal. Az első kérdés az volt, kit is tekinthetünk dolgozónak. Ügy érzem, hogy még mindig egyetlen kritériumunk a fizi­kai munka; legalábbis ezt je­lezték a megkérdezettek vála­szai. Hangsúlyozták ugyanis, hogy náluk a szak- és segéd­munka nem különül el te.j?- sen, hiszen gyakran előfordul, hogy osztályvezetői sőt osztály- igazgató segít az árumozgatág­ban. Hiába, kevés a segéd­munkás. Ugyanakkor szakkép­zett eladókban nincs hiány. Hogy miért ragaszkodnak munkahelyükhöz az itt dolgo­zók, holott más üzletekbe alig találnak embert? ■ Természetesen, mint az élet ttjünden területén, itt is szá­molni kell az anyagiakkal. Nos, a Skálában az átlagosnál magasabb a kereseti, lehetőség. Emellett arra is „ vigyáznak, hogy a törvényesem megsza­bott heti negyven éránál sen­ki se dolgozzék többet; a sza­badnapot mindig minden al­kalmazó ttuknak kiadják. Nem szabad megfeledkezni arról a tényről sem, ‘’'hogy mindenki véleményét, jobbító szándékát figyelembe veszik, sőt alkal­mazzák is. Énnek eszköze az ötletláda, ahová a javaslato­kat elhelyezhetik. Ha valami ésszerűnek látszik, azt nem­hogy a gyerek megismeri, miként kell egy adott formát fölépíteni, de nem kevésbé fontos, hogy saját elképzelése szerint alkothasson. A holland fiatalok úgy tű­nik, valóban komolyan érdek­lődnek, nem érik be felszínes benyomásokkal. Bár — amint ez beszélgetésünk során ki­derül — meglehetősen zavar­ja őket, hogy csak közvetve, tolmács útján tudnak kapcso­latokat teremteni. Mondja is egyikük — félig tréfásan, félig komolyan —, hogy egy sajátos kommunikációs rend­szert kellene kialakítani, hogy milyet, azt még nem tudja, de hát vannak elegen, csak kiötlenek valamit. Nem egé­szen világos, mire gondol, ta­lán olyasmire, mint a rajzos­képes ismerkedés. Ez a mód­szer a magyar fiataloknak is tetszett. Magyar Zsuzsa, az Iparművészeti Főiskola hall­gatója mondja: Szavak nélkül — Hamar ráéreztek, milye­nnek’ vagyunk,1 úgy -tűnt, jő’ át •empátiás éraélíjik. Ráadásul mindegyikük stílusa erősen expresszív, benyomásaikat, gondolataikat hatásosan jele­nítik meg rajzban, fotóban. A délutáni nap melegen süt a teraszon. A beszélgetést követően előkerülnek a raj­zok, a fotók, a legkülönbö­zőbb technikával készült — gyakran bizarr — grafikák, montázsok. Kis csoportok ala­kulnak, érdeklődve forgatják egymás munkáit. S egyre rit­kábban akad dolga a tol­mácsnak ... csak kipróbálják, de honorál­ják is. Azt mégsem értem, hogy miért vágyik mindenki a rak- tárosi és árufeltöltői munka­körbe. Itt több mázsát, esetleg tonnákat kell az árumozga­tás, árazás közben megmoz­gatni. Még olyan vélemény is elhangzott, hogy pult mögött állni nem szakmunka. Laiku­sán mindig úgy véltem, hogy a vevőkkel történő személyes kapcsolatteremtéshez kell az igazi szaktudás. Úgy látszik, tévedtem. Bár az is lehet, hogy a •. mi kulturálatlansá- gunk riasztja el kereskedőin- ,ket. ■ 4 KAFÁSZJÍÖDÖ. Nem hi­szem, hogy jó a délután fél négyes., kezdési időpont. Nem tudom, hányán hallották Fe- renczy Ágnes és György Gá­bor gyógypedagógiai műsorát. Pedig, igencsak hasznos lett volna mindenki számára. Ha másért nem. azért, mert se­gítséget kértek: a hallgatók­tól. Ha van;saülő vagy peda­gógus,; akinek -kipróbált moz­gásfejlesztő gyakorlatai van­nak értelmi fogyatékos gyer­mekeié számára, annak várják jelentkezését. A mozgás az ő számukra is rendkívül fontos. Ezért történt, hogy a Népsta­dion és intézményei, valamint ä Gyógypedagógusok Szövet­sége megállapodást kötött. Kö­zösen rendeztek sportversenyt: labdarúgásból, futásból, do­básból. tornagyakorlatok be­mutatásából. A személyiség kiteljesedése érdekében van Közművelődési gyakorlat Munkacsoportok A Sopron és Sárospatak kö­zötti térség harminc főiskolá­jának és egyetemének a na» pókban postázták a téli köz- művelődési gyakorlat jelent­kezési lapjait. Ezúttal 28. al­kalommal várják az érdek­lődő diákok jelentkezését, akik különböző településen 'öt-öt fős munkacsoportokban ismer­kedhetnek a terület és az ott élők helyzetevéi, gondjaival. Pest megyében Vác, Cegléd, Zsámbék, Gödöllő és Szent­endre ad otthont 1987. feb­ruár 1- és 12. között egy-egy csapatnak. Az itt folyó mun­ka tartalmáról érdeklődtünk az ÉLTE Egyétemi Könyv­táránál, akik a gyakorlat irá­nyítói. — Tartalmilag is gazda­godott tevékenységünk az utóbbi években, ezért idén már új névvel (művelődés­közéleti terepgyakorlatként) szervezzük — tájékoztatott Albert Valétia, a könyvtár munkatársa. — Talán hang­zatosnak tűnik első ■ pillám t- ban, de nem önkényes az el­nevezés. A jelentkezők olyan hallgatók irányításával, akik már nem először vesznek részt ilyen munkában, a tele­pülésfejlesztési elképzelések­kel, a. helyi értelmiség köz­életi szerepvállalásával ismer­kedhetnek meg, sőt, cselekvő­én is bekapcsolódhatnak • városok, községek életébe. Ezért az egy hétért, ami egyébként a vizsgaidőszakra esik, 1000 forintot kapnak, emellett úti- és szálláskölt­ségüket megtérítjük. Cserébe annyit kérünk, hogy felméréseik, tapasztala­taik eredményét tanulmány­ban rögzítsék és azt'felhasz­nálásra adják át nekünk. Ez sem öncélú, mért a legjobb dolgozatokat az illetékes mi­nisztériumoknak adjuk to­vább. Feltétel az előzetes fel­készülés, valamint az ennek .érdekéb.etl szervezett fpglalko- zásokon való részvétel. Hat aSHialWSrt. -‘-terveztünk, amelyeken többek között olyan témák kerülnek szóba, mint a települések jelene és jövője, társadalompolitika és mozgalom, valamint — hogy a feladatok megoldásához se­gítséget nyújtsunk — á kér­dezés módszertana. Persze, ez nem jelenti azt, hogy csak interjúkat várunk. Kaptunk már statisztikai, közgazdasági elemzéseket is, méghozzá ki­tűnőekét. Egy-egy ilyen dolgo­zat és a hallgatók viselkedése meghatározza kapcsolitunkat az egyes településekkel. erre szükség; nemcsak a si­kerélmény miatt, bár az szin­tén nagyon jelentős. Alapvető fontosságú, hogy ezekkel a gyerekekkel ne éreztessük a másságot. Éppen ellenkező! sg: úgy kell velük bánni, mint az épekkel, A törődésnek és se­gítőkészségnek ragyogó példá­ja volt a Kertészeti Egyetem Klubja által rendezett hajó- kirándulás. Az egyik beszél­getőpartner gyerekei is részt vettek rajta. Hármuk közül a középső a beteg. Testvérei tisztában vannak ezzel, de tudnak megfelelőn viselkedni. A testvér egyébként mindig előnyös a fogyatékosok számá­ra, közösségben nőhetnek fel, s ez a tény egyben jelenti a húzóerőt és a védelmet. Az a szomorú, hogy erre a véde­lemre még szükség van. Saj­nos. sokan nem tudnak meg­felelően közeledni ahhoz, aki­nek segítségre van szüksége. S ide kívánkozik a hangsúly: segítségre, és nem megkülön­böztetésre! A műsor finoman önvizsgá­latra késztetett. Vajon meny­nyiben teszünk eleget az em­beri együttélés írott, és írat­lan szabályainak? Ezért saj­náltam, hogy. olyan időpont­ban sugározta a rádió, mikor viszonylag kevesebben ülnek a készülékek mellett. A Gyer­mekünk című folyóirat 'Októ­beri száma azonban ehhez a témához kapcsolódik — re­mélhetőleg még nagyobb nyil­vánosság számára. Sf L. Z. Takács István műfaj előregyártóit és jól be­vált elemeiből, paneljeiből összeszerelt vígjáték. Sunyovszki Szilvia (a feleség) és Sztankay István (a társszer­Nem keli messzire menni a ző férj) a Romantikus komédia egyik jelenetében M. Nagy Péter Rádiófigyelő

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom