Pest Megyei Hírlap, 1986. október (30. évfolyam, 231-257. szám)
1986-10-15 / 243. szám
Kocsizűr A Stromfeld-lakótelepi ABC-ben szombat kora délelőttönként olyan a forgalom,'hogy a vásárlókocsikért és kosarakért sorba kell állni. Ezért volt számomra furcsa, hogy egy férfi, amikor bepakolt az autójába, a rácsos kocsit, mint a Sugár mögötti parkolóban már szokássá vált, az üzlet előtti úton hagyta Már indulni készült, amikor sikerült leszólítanom: — Uram, miért nem viszi vissza a boltba a kocsit? — Miért kellene visszavinnem? — Mert onnan hozta ki és várnak rá! Tudakolózásomnak és figyelmeztetésemnek nem volt hatása, a vásárló az autójával szép nyugodtan elhajtott. Ezután jött a bonyodalom. Bementem , a boltba és észrevettem, hogy úgy járok jól, ha az elhagyott kocsit önszorgalomból visszaviszem, ugyanis így kevesebbet kellett várnom. Ez aztán az önkiszolgálás! m. g. GÖDÖLLŐI A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XIII. ÉVFOLYAM, 243. SZÁM 1986. OKTOBER 15., SZERDA Népszerű a túrái aimáskert Kevesebb a termés, de szebb Dány Halad a szüret Jó ütemben halad a szüret a dányi Magvető Termelőszövetkezetben, a százharmincnégy hektáros szőlőskertben. A múlt héten a kókai gyerekek szedték, most a dányi iskola diákjai szorgoskodnak a tőkék között, de voltak már itt a kókai nyugdíjasklub tagjai is. A társadalmi szervezetek is segítik a gazdaságot. A munkásőrök után pénteken a gödöllői pártbizottság és a tanács pártszervezetének dolgozói veszik ki részüket a munkából. Mozi Mese Szaltán cárról. Színes, szovjet mesefilm. Csak 4 órakor! Hátsó ablak. Színes, magyarul beszélő amerikai bűnügyi film, 6 és 8 órakor. III. helyár. Sajátos autós felvonulás színhelye mostanában a túrái Galgamenti Magyar—Kubai Barátság Termelőszövetkezet almáskertje. A rendhagyó esemény színhelye persze teljességgel érthető, hiszen megérett a fekete homok leg- ízletesebb gyümölcse. Népszerűségére mi sem jellemzőbb annál, hogy naponta több tonnányit, szednek le belőle. így aztán nem is csoda, ha Prohászka László mezőőr estére alaposan kifárad, mert bár udvariasan, mégis határozottan kell fellépnie, hogy sorról sorra szedjék le az alkalmi szüretelők a fákat. Csörgi István pincemester és Barna Mihályné kertészeti csapatvezető, a Szedd magad! akció felelősei, elégedetten nyugtázták a teljesítményt, szép summa lesz belőle a szövetkezetnek. De az idén sokkal kevesebb termett, mint a múlt esztendőben. Ennek okáról Pálinkás Istvánná gyümölcstermesztési brigádvezetőnél érdeklődtünk. Szovjet exportra — Nincs sok időm, de szívesen válaszolok kérdéseire — ültetett le irodájában, miután megszakítottuk munkáját, a Szovjetunióba szánt almaszállítmány ellenőrzését. — Az almáskert 117 hektáron terül el. Sajnos nagyobbik részén régebbi telepítésű fák vannak, nyolcvan százalékban jonatán, húsz százalékban starking és golden. Az új, Kézilabda Győzelem és más semmi A női csapatok szombaton fogadták a középmezőnyben tanyázó Abony gárdáját. Az ifjúságiak a magassági és erőfölényben levő vendégek ellen a mezőnyjátékban nem maradtak hátrányban, de a lövőerőben, a büntetőpárbajban igen, ezért 16-11-re kikaptak. A felnőtt együttes a legjobb összeállításban lépett pályára. Védekezésben ugyan igen gyenge teljesítményt mutatta^ de a támadásokban a gyors összjáték és a lerohaná- sok többnyire eredményre vezettek. A bajnokcsapathoz méltóan fektették kétvállra az abonyi gárdát, a 36-15-ös győzelem megfelelt a játékban mutatott fölénynek. A férfiak Tökölön vendégeskedtek. A fiatalok a bajnokság egyik leggyengébb teljesítményét nyújtva is győztek, a felnőttek ismét kikaptak, mert újra erősen tartalékosán tudtak csak kiállni. Tököl—GSC 29-24 (16-11) GSC: Csikós — Tóth. Horváth (5), Urbán Cl), Szlifka (4). Szabados (8), Kiss. Az első félidő kétharmadáig nem tudott előnyt szerezni a mieinkkel azonos képességű, de most jobb felállásban szereplő. a hazai pálya előnyét élvező Tököl. A GSC ebben a játékrészben végül a rengeteg taktikai fegyelmezetlenség miatt került eléggé jelentős hátrányba. Sok feleslegesen ellőtt labda megszerzésével indítást kezdtek a hazaiak, a befejezés többnyire eredményes volt. A szünet után meglepő változásról tett tanúbizonyságot a gödöllői gárda. A fegyelmezett játék eredményeképp többször is sikerült két gólra lefaragni a hátrányt. Néhány újabb lazaság azonban ismét felhozta a vendéglátókat és az utolsó öt percben hajrázva megérdemelten győztek a gyenge kapusteljesítménnyel is hátrányba került GSC ellen. Jó: Szabados, Urbán. GSC ifi—Tököl ifi 17-16 (10-7) GSC ifi: Imre — Szabó (5), Surányi (3), Bátori (3), Pocsai (2), Vajdai (4), Rusai. Csere: Morvái. Erről a találkozóról csak az a kedvező hír mondható el, hogy a fiatalok hazahozták a két pontot. M. G. A nap programja Gödöllő, művelődési ház: Vizuális játszókör 8—10 éveseknek. képszerkesztés, technikai eljárások, anyagok, ma az első őszi foglalkozás, 13— 16.30-ig. A hónap műtárgya: Lyukhímzéses fehér vállkendő. lányok, asszonyok viseleté a századforduló idején Gödöllőn, megtekinthető az előtérben. Színházi experiment 1., kiállítás a Magyar Színházi Intézet fotógyűjteményéből. Helytörténeti gyűjtemény: Természeti környezetünk, kiállítás Gödöllő és környéke növény- és állatvilágáról, az erdő- és vadgazdálkodás történetéről. Karsai Zsigmond Pécelen élő festőművész kiállítása, megtekinthető 10—18 óráig,. Aszód, múzeum: A Galga mente, állandó kiállítás, Bronzkori temető Vétségén, időszaki kiállítás, 10— 18 óráig. ötéves telepítésen starking, starkizon és grespur fajtákat nevelünk. Mindhárom fajtára jellemző, hogy jól teremnek a homokon. Legfőbb erényük azonban: keresett almafajták a külhoni piacokon. — A kellő mennyiségű termés megalapozója a szakszerű metszés. Ezt egy begyakorlott és állandó létszámú brigád végzi a szövetkezetben. Főleg kézi metszésit alkalmazunk, a fontos művelet ezt kívánja meg. A kert és az elvégzendő munka nagysága miatt ilyenkor százan serénykednek a tél végi határban. Sajnos a dolgozók többnyire a nyugdíjkor felé haladnak már. Alapos gondozás — Időben sikerült végeznünk a fák jejtrágyázásával. Jól indult a virágzás, a kora tavaszi fagyok szerencsére nem ártottak a bimbóknak, mert az úgynevezett piros- bimbós állapot előtt voltak még. Bár április végén időben történt a virágzás és a megtermékenyítés, a kötésnek nem használt a hűvös időjárás. Az emiatti kiesés vezetett a terméscsökkenéshez. A veszteség hatalmas, a tavalyi 180 vagon helyett, csak 90 vagon termést várunk. Túrán sem spórolhattak azonban a szokásos növényvédelmi munkákkal, tizennégy alkalommal permeteztek a kártevők, betegségek ellen. Ez is szerepet játszhat .abban, hogy a kedvezőtlen aszály ellenére az idei almák súlyosabbak. A legtöbb a jonatánból terem. Ez az almafajta lédús, s savtartalma magasabb. mint a goldené vagy a starkingé. Jól tárolható és kevésbé érzékeny a hidegre. Egyre jobban keresik a sárga héjú, lédús golden almát. Ezt itt inkább csak a jobb beporzás érdekében' ültették. — Az egyre népszerűbb al- maszedési akciót már harmadik alkalommal rendezte meg a szövetkezet — folytatta Pálinkás Istvánná. — Sajnos ennek a kényszerűség az oka. Hiányoznak azok, akik a kijelölt 17 hektár almaiéinak termését leszednék. — A meghirdetéskor nem kötöttünk ki semmiféle korlátozást a leszedhető súlyban. Ezért van az, hogy tíz kilogrammtól egészen hátszáz kilogrammig vittek már egy- egy alkalommal. A többmázsás mennyiségeknél bizonyára kiskereskedőkről volt szó, de erről nem tudunk semmit, s ez nem is érdekel bennünket. Az aljából pálinka Az általános tapasztalatok szerint az alkalmi szüretelők vigyáznak a fák épségére. Nem törik le az ágakat, bár a gazdaság nem tud létrákat adni a munkához. Az aimáskert többi területén termett gyümölcs java kerül a Szovjetunióba. Erre az exportra nagyon büszkék a túrái termelőszövetkezetben. hiszen a kereskedelmi partnerek szigorú feltételek mellett veszik át az árut. A termés nagyobbik része a gyöngyösi és a nagykőrösi konzervgyárba kerül, a-hol almalevet készítenek bslőle. A fák alatt maradt, lehullott álma sem vész kárba, összeszedik és a saját pálinkafőzőben pálinkát főzetnek nedvéből, iit Kovács I. Csaba Az utcán is kapható Amíg az időjárás engedi, az utcán, az Áfész-áruház előtt is vásárolhatunk könyveket a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat gödöllői boltjának készletéből (Hancsovszki János felvétele) Oktatási segédanyag Számítástechnikai tabló Munkatársunk,' a számítógép: így nevezik azt a tablósorozatot, amit a városi művelődési házban dolgoztak ki a számítástechnika oktatásához. A Hentz Károly, Ujj Béla, Fábián Dénes, Buda László, Suttá Józsefné által készített tabló a probléma- megoldó képesség fejlesztáié-, hez, a számítástechnikai isJárdaépítés Széles és már világos A városi tanács ülésén elhangzott interpelláció után néhány nappal a Gödöllői Városgazdálkodási Vállalat út- és járdaépítő munkásai Simon Károly építésvezetővel az élen, régi panasz orvoslásához fogtak. A Patak tértől a Petőfi utcáig húzódó százméteres szakaszon gyalogjárót építettek. Deme István brigádja először elkészítette a járda tükrét, majd alapoztak és szegélyt csináltak. Megérkeztek az Elektromos Művek dolgozói is és gyors munkával elkészítették a kábelárkot, felállították a világítótestek oszlopait. Mire elégedettségünkről szóló soraink az olvasó elé kerülnek, már lámpafényben ragyog esténként a három és fél méter széles gyalogjárda. meretek elsajátításához, a programozás és a géphasználat megkönnyítéséhez ad segítséget. Az alapinformációk mellett jelentős mennyiségű lexikai ismeretet is tartalmaz. A tablósorozatot a Művelődési Minisztérium taneszközként engedélyezte, s az Orszá- gosi Pedagógiai Intézet segédletet és munkafüzetet készített hozzá. Arról is döntöttek, hogy a következő tanévben Gödöllőn és a körzet iskoláiban kísérleti oktatásra használják. Készítői szerint a tabló nem csak a szervezett oktatásban részt vevőknek, fakultációs csoportoknak, szakköröknek, hanem az önképzésben, a tanulók egyéni munkája során is jól alkalmazhatók. A sorozat most van nyomás alatt, hétszáz példányban jelentetik meg. Az ország különböző részeiből kétszáz iskola már. jelezte vételi szándékát. A hatvani kórházból hoztam haza édesanyámat, s amint autónk suhant a régi hármason — jobbra-balra mutogatott. — Ez volt a Nagyvölgy. Itt volt a Kaparóház. Ott látod a Kisfenyvest. Emerre terült el a Hátulsó dűlő. A távolban feltűnt a szövetkezet traktora. Vetőgépet húzott maga után, és szinte kilométerekre látszóan felverte a port. — Ott nekünk is volt valamikor egy darab. De akkor nem zúgott a traktor. Egyik esztendőben kiszaladtunk a jó időből, s apád úgy vetette el a kenyérnekvalót, hogy a nyakába akasztotta a csücskinél összekötött hamvast, amiből széles, barázdákat átölelő mozdulatokkal vetette, szórta a magot. Csizmájára kölöncként kapaszkodott a fekete sár, s este, amikor az őszi esőtől ázottan. a fáradtságtól iz- zadtan hazatért, vacsora nélkül dőlt az ágyba. Elmúlt. Talán nincs is már olyan ízig-vérig parasztember, aki a kényszerűség miatt minden munkához értett. Lám, a szövetkezetben felosztják a munkát: állatgondozó, foga- tos, fejő, traktoros és így tovább. Ki mihez hajlik, azt csinálja. Valamikor ugyanúgy, akár most is. az őszi mélyszántás vetette meg az ágyát minden további teendőnek. Anyám szavai nyomán látom apámat, amint apró. a frissen hasított barázdából ki sem látszó gyeA múltról a mának Hamvasból szórta a magot rekként követtem őt végig egyik dűlőtől a másikig. A ló megfeszült inakkal vonta a sima földbe mélyedő ekét, feltúrt ingujjú erős karjai tartották az ekeszarvat. Oda-vissza, oda-vissza. A sötétedő barázdák engedelmesen borultak egymás ölébe. Akkora hantokat vágott az eke, hogy alig bírtam átlépni, hát még elmozdítani, megfordítani. Pedig megérte a birkózás. Alattuk cservikek, hangyák, bogarak sokasága futkározott céltalan összevisszaságban, amíg le nem szálltak a szántó-vető ember felett keringő lomha, öreg varjak. Mikor először lett bőrös a pocsolyák vizének tükre, vagyis a fagyok beköszöntéséig zöldellt az őszi búza. őszi árpa. — Most már csak jó vastag hótakaró kell — mondta a határból megtérő apám —, hogy kiteleljék alatta a vetés. Sehogyan sem értettem, hogyan lesz melegítő takaró a hideget lehelő hókristályokból, de nem kíváncsiskodtam. H;t- tem, édesapám érti, tudja a dolgát. A tavasz még nem küldte hírnökeit, nem rügyeztek ■ a fák, nem bújt elő a hóvirág, itt-ott hótakaró alatt nyugodott a természet — a paraszt- ember már azt nézte, mit lehet lendíteni a határban. Tudom, hogy a mákot hóra kellett vetni. És ezzel a munkával tulajdonképpen véget ért a nagyon rövidre szabott pihenés ideje. Elmúlt a fonó, el a disznótorok vidám hangulata, a farsangi rokonlátogatások meséket, pletykákat árasztó, összeházasításokat elrendező néhány hónapja, mert megjöttek a földet pirító böjti szelek, s úgy tűnt, feléledt a falusi világ, lábra kapott a határ. Mindenki igyekezett, hogy minél előbb a földbe kerüljön a mag, mert csak az arat, aki vet is. Húsvét tájékán kocsira ült a családunk meg a többi gazda is, megnéztük a határt, tér-: mészetesen elsőnek a vetést. Érthető volt a korai kívárí- csiskodás, mert a parasztember élete maga volt a boldog bizakodás, ami ősztől tavaszig és tavasztól őszig tartott, amint a munkák is összefolytak. A húsvéti határjárás után indulhattak a magvetők, meg a családtagok csutkázni, hisz az előző esztendő kukoricacsutkája nem maradhatott a vetésben, mert aratásnál tönkretette volna a kaszát. Később aszatolni kellett. Amikor megjött a kapálások ideje, még több volt a baj. A kapásnövényeket legalább háromszor be kellett kapálni. Aztán következett a töltögetés. Töltögettük a kukoricát, a krumplit, a szőlőt. Most egyiket sem töltik fel, mégis any- nyi kukorica terem, amennyiről az egykori gazdák nem is álmodhattak. . Anyám keresi a régi dűlőket, de csak a hatalmas táblákat látja. Gondosan müveit, nagyüzemi területet, amelyben nem fedezheti fel a nad- rágszíj-parcellákat. — Tudod, mit szerettem? — kérdezi, amikor megpillantja az Árkok közét, ahol-valamikor rét volt, de mára feltörték. — A sarjú, meg a széna forgatását, a gyűjtést. Ezt szinte szórakozásnak vettük. Még mezei virágot is szedtünk. Bőven virított a Galga partján. — Évek óta nem láttam a hátárt — mondja, amikor otthonunkba érkezünk. — Megfordult minden, amíg az esztendők elszaladtak, s megöregedtem. Csontjaim velejéig érzem még most is az estéli fáradtságokat, amikor a sok munkától szinte úgy Zuhantunk bele az álmatlan álomba, mint akit fejbekólintottak. De hogy volt az, hogy mégis mindig, tele voltunk örömmel? Fcrcsik Mihály ISSN 0133—1951 (Gödöllői Hírlap)
