Pest Megyei Hírlap, 1986. október (30. évfolyam, 231-257. szám)
1986-10-02 / 232. szám
nsr . MKC YE! 1986. OKTOBER 2., CSÜTÖRTÖK 5 Érdekességek a Pest Megyei Levéltárból Kérvényt írt a horologista Múzeumi hónap Az idei múzeumi és műemléki hónap országos megnyitóját szerdán tartották meg a budapesti Mezőgazdasági Múzeumban. A 90 esztendős intézmény, a felújított Vajdahu- nyad-vár műemlék épületében megrendezett ünnepségen Ma- róthy László, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese mondott beszédet. A múzeumok jelentőségéről, munkájáról szólva kiemelte: a múzeumok feladata — az egyetemes és nemzeti kulturális értékeink, történelmi hagyományaink megőrzése, gyarapítása és továbbörökí- tése — egyben népünk, országunk, politikánk tudatosan és szívvel vállalt kötelessége is. Az elmúlt időszakban a hazai múzeumok mindenki által hozzáférhető, aktívan nyitott intézményekké váltak, s közművelődési munkájuk eredménye megsokszorozódott. A régi értelemben vett nagy múltú múzeumok mellett létrejöttek a szakmúzeumok, a tájmúzeumok, a szakmai és helytörténeti gyűjtemények s az emlékmúzeumok. Ez a mondat valóban leírható lenne az ország szinte valamennyi kisebb településéről. Őrszigethy Erzsébet sem láthatott meg sokkal többet Hévízgyörkből, amikor a hetvenes évek elején a Pest Megyei Hírlap újságírójaként először járt a faluban. Jó szemű, jó érzékű újságíróra vall. ahogy később ráérzett arra; mindez csak a felszín, hogy Hévízgyörk egyáltalán nem tipikus település. ‘ még szű- kebb környezetében sem. E ráérzés indíthatta; él a községgel, az itt élő1 emberekkel való mélyebb ismerkedés útján, amelynek eredményét nagyon találóan sűrítette egyetlen mondatba: „A Pest megyei Hévízgyörköt hét-nyolc évi tájékozódás után olyan falunak látom, ahol a módosság nem irtotta ki a hagyományokat." Ebben a megállapításban szinte minden benne van, amit erről a községről el lehet mondani. Végeredményben ezt a mondatot bpntja ki szociográ- f: ává őrszigethy Erzsébet Asszonyok férfisorban című könyvében, amely a Magyar- ország felfedezése sorozatban látott napvilágot. Pest-Pilis-Solt vármegye hatósága 1676-ban kénytelen- ségből már mintegy száz esztendeje tartotta székhelyét a Nógrád megyei Füleden, mert saját területéről kiszorította a hódító török hatalom. Két szekér tűzifa vagy egy forint Mivel Fülek vára és városa otthont adott Pest-Pilis-Solt vármegyének, a megye rendszeresen hozzájárult a vár és a város fenntartásához. Most a hataLmas erődítési munkákat mellőzve, csak egy érdekes művelődéstörténeti, sőt technikatörténeti „apróságról” lesz szó. Fülek várának órásmestere (horologista) 1676 első napjaiban kérvényt írt a megye hatóságához, amelyben kéri ez évre is, a már régóta szokásban lévő tiszteletdíját. Pest- Pilis-Solt vármegye ugyanis keresete gyakran csak kiegészítése a piaci jövedelmeknek. Ez a fajta gazdálkodás sajátos családszerkezetet alakított ki, aminek élén az asszony állt. Visszafogott lendület A szerző mindezt a szociográfia jól bevált eszközeivel tárja elénk. Bőségesen merít régmúlt forrásokból, ..bátran éi a hévízgyörki asszonyok elbeszéléseinek közlésével, s nem riad vissza az összefüggések föltárásától, a következtetések levonásától sem. Végigolvasva a háromszáz oldalas kötetet, mégis hiányérzetünk támad. Dicsértük már a szerző töretlen logikáját: a szerencsésen megválasztott kiindulási ponttól következetesen halad a maga elé tűzött cél felé. Csak éppen olykor nagy kitérőket tesz, túlságosan nagyokat. A szociográfia műfaja ugyan megköveteli az alapos vizsgálódást, a jelen bemutatásánál is igényli a múlt feltárását, hiszen bizonyos jelenségek éneikül érthetetlenek lennének. Mégis, Őrszigethy Erzsébet mintha túlságosan belemerült volna a történelmi előzmákét szekér tűzifát vagy egy forint készpénzt és 20 dénárt faolajra már az előző órásmestereknek is megadott. Legkorábbi adatunk arra, hogy a megye támogatja a füleki vár órásmesterét, 1666-ból van, a legkésőbbi pedig 1678-ból. Tehát a két időpont között az óra mindenképpen létezett. Ulrich János kovács volt a kezelője 1669-ben. Nem sok városnak volt órája A kérvény hátlapján feltüntette Csemiczky Gáspár vármegyei jegyző, hogy azt 1676. január 17-én tárgyalta a közgyűlés. Maga Bélteky Pál alispán írta az utasítást ifjabb Vattay Pál szolgabíró számára, hogy a kért és szokásos dolgokat adja meg a füleki órásmesternek. A vármegye enapi közgyűlési jegyzőkönyvében mégsem szerepel nyekbe. Túljutunk már a könyvnek mintegy a harmadán, s még alig tudunk meg valamit, nemhogy a jelenkorról, de még a közelmúltról is. Annál is inkább zavaró ez, mivel ezek a fejezetek szükségszerűen szárazabbak, visz- szaíogják az olvasás lendületét. Bátortalan kísérlet Ahogy közeledünk napjainkhoz, úgy kerülnek előtérbe a személyes vallomások, de csalódásunkra ezek is inkább a múltról beszélnek, a jelenre inkább csak következtetni engednek. S .amikor végre elérkeznénk a falu utolsó egy-két évtizedének hétköznapjaihoz, hirtelen vége lesz a könyvnek. Az utolsó (fejezetekben kísérletet tesz ugyan a szerző Hévízgyörk mai életének,, az emberek gondolkodásának bemutatására, de mintha kissé bátortalan lenne ez a próbálkozás. Amit erről az időszakról elárul a könyv, azt inkább az előzményeket, a múltat végiggondolva maga az olvasó következtetheti ki. A könyv legolvasmányosabb, legélvezetesebb stílusban megírt fejezete az utolsó, A lakodalom című. Ezzel Őrszigethy Erzsébet mintegy pontot tesz a kiinduló tétel bizonyításának a végére: „a módosság nem irtotta ki a hagyományokat.” M. Nagy Péter az ügy (aprósága miatt), de az órásmester kérvénye manapság is megtalálható a megye számadásiratai között Mocsáry Antal 1826-ban készült nagy monográfiája Nógrád vármegyéről nem említi ezt az órát és más. helyeken sem sikerült az irodalomban a nyomára bukkanni. Mindenesetre a XVII. század közepén nem sok magyar városnak volt köztéri vagy várnak vár- toronybéli órája. A járandóságok között említett faolaj, azaz fára való olaj valószínűsíti, hogy az órának fából készült mozgó, forgó részei, netán tengelyei is voltak. Az, hogy 1669-ben Ulrich János órásmester magát kovácsnak nevezi, azt bizonyítja, hogy fém- és faszerkezetű órával van dolgunk ezúttal. Márpedig akkor igen kényes, gyúlékony alkotmány lehetett. Sajnos, az óraszerkezet készítőjének a nevét nem ismerjük, az órásmesterek közül is csak az egyikét. Az óra további sorsáról csak sejtésünk van. Amikor a törökök a Bécs elleni támadás útvonalát készítették elő, akkor — többek között '— Ibrahim budai pasa kéthetes ostrommal megadásra kényszerítette a füleki várat. A vár 1682. szeptember 10-én kapitulált Thököly Imre fejedelem előtt; nem bírva tovább elviselni a nagymérvű pusztítást. A vár védőinek elvonulása után a kürucok felgyújtottak, sőt felrobbantottak mindent. A vár ezután még három napig égett. Ekkor, a füleki várban pusztult el Pest-Pilis-Solt vármegye középkori eredetű levéltára is. Valószínűleg a lángok martaléka lett Valószínűleg ekkor lett a lángok martaléka a füleki vár órája is, amelynek fenntartásához a vármegye évtizedeken keresztül hozzájárult. Horváth Lajos A Tiszazugról Régészeti térkép Régészeti térkép készül a Nagy-Alföld egyik jellegzetes tájegységéről, a Tisza és a Körös által határolt Tiszazugról. Az ötvenezer hektárnyi terület az újkortól kezdve lakott vidék volt, a legkülönfélébb korok népei találtak megélhetést a vizek mentén, a termékeny földeken. A régészek eddig nem kevesebb, mint száz olyan pontot jelöltek meg a térképen, ahol régészeti emlékeket sejtenek a föld alatt. Szociográfia Hévízgyörkről A hagyományok és a módosság „A falu formális vezetőinek nyilatkozataiból egy országosan tipikus település képe bontakozott ki, tipikus gondokkal. A tanácsházán elmondták, hogy járda, közért, csatorna, vízvezeték kellene, de alig van valamire közpénz, talán, ha a tanácstagok összeszednék magukat, és társadalmi munkát szerveznének ... vagy ha a megye ...” Tv-figyblő el fél évszázados életkorukat. Hajdan már régen az élenieA pucoló fülű A fenti tétel bizonyításakor az országos hírű hévízgyörki asszonykórus létéből indul ki a szerző. Lényegesen nagyobb jelentőséget tulajdonít az éneklő asszonyok gyülekezetének. mint hogy átmentenek néhány régi dalt a múltból. A velük való többéves ismerkedés után jut arra a következtetésre. „hogy Hévizgyör- kön nem egyedülálló hagyomány a dal és a viselet, hanem kísérője és következménye a falu szabályos munkarendjének .... hogy azok az asszonyok álltak össze egy kórusba, akik a leghübb követői a községben uralkodó hagyományos erkölcsnek,” Őrszigethy Erzsébet töretlen logikával, nagyon következetesen fejti ki. miként alakult ki. fejlődött ez a zárt faluközösség. a maga sajátos értékrendjével, hierarchiájával. Egy — ha nem is tipikus — agglomerációs település születésének lehetünk tanúi a könyv lapjait forgatva. A hé- vízgyörkiek mintegy kétszáz esztendeje hordják árujukat városi — elsősorban fővárosi — piacokra. Zöldséget, gyümölcsöt árulnak generációról generációra a különböző piacok standjain. Ugyancsak korán kialakultak a férfiak munkavállalási szokásai: a BSZKRT. majd a BKV és a MÁV vonzotta magához a családfők többséget, akiknek Olvasólámpa. Bizony már címük szerint sem igen lehet felidézni azokat a televíziós kísérleteket, amelyek a jelenkor irodalmát igyekeztek közelebb vinni a nagyközönséghez. Az biztos, hogy volt egy Szép Szó — ez amolyan rendszeresen visszatérő képes-hangos folyóiratként próbált meg szolgálni —. aztán még régebben akadt egy olyan műsortípus, amibe egyrészt a kiszemelt szerző interjús vallomását gyömöszölték be. másrészt meg egyik-másik művének dramatizált változatát játszatták el az éppen ráérő színészekkel. Ez is, az is, amaz is élt, éldegélt egy ideig, aztán szép csendesen lekerült a képernyőről. Ilyen, nem túl biztató előzmények után indították el útjára a hangulatos elnevezésű, Olvasólámpa címre hallgató irodalmi folyóiratot. Kéthavonta jelentkezik majd, és alkalomról alkalomra valami egységes rendezési elv szerint állítja össze a kulturális és zenei főszerkesztőség. A nyitány az ötvenesek felsorakoztatásának jegyében zajlott le. Olyan költők otthonába kukkantott be tehát a kamera, akik mostanában érték dettebb korú bácsik sorában ballagdáitak az ilyen férfiemberek, most azonban még jelenleg is úgy tekintünk egyikükre, másikukra, mint nagy ígéretű pályakezdőkre, hiszen olyan erős volt a startolásuk varázsa, és — valljuk be — időközben nem szaporodott könyvtárnyivá az életművük. Amíg a Burányi Ferenc vezette poétái mustrát figyeltük, nyilván ez a késői és korántsem teljes érés foglalkoztathatta az érdeklődőket. S ezzel együtt az is, hogy tulajdonképpen egyáltalán nem baj, ha szellemében is, fizimiskáját tekintve is ilyen kamaszo- sak maradtak a versszerzők. így tudtak ugyanis olyan természetes közvetlenséggel megnyilatkozni, s így hihettük el nekik, hogy még mi minden megírását tervezik- S ha időközben belemerafvültek volna önmaguk szoborszerű pózába, bizony kevésbé látványos, ne- kiszabadultan bátor lett volna a fölolvasásuk is: saját poézisük citál gatása. Teleíere. Ahogyan stílusa volt ennek a kora esti bő félórának/ ugyanúgy pompás egyen-íz jellemezte a Tele- fere legutóbbi jelentkezését. Ez a kellemesen fűszeres zamat pedig abból a csendes kuncogásból, szordinós vihán- colásból származott, ahogyan az ismét nagyon jó formában levő Vitray Tamás ezt a vendégeskedést hangulatos szurka- piszküival felvezette és végig dirigálta. A főképp kamaszok ajkán virágzó köznyelv zrikálásnak titulálja az efféle társalgási modort. Zrikúlt tehát folyvást a mester, persze eleitől a végéig úgy, hogy senkit meg ne bántson. Mondani sem kell, hogy ez a szófegyveres böködés akkor érte el csúcspontját, amikor a majdan felépülő Nemzeti Színházra potom húszezer dollárját reá áldozó, óceánon túlra szakadt hazánk lánya telepedett oda a vendégszékbe, s mondta — zengte, szavalta, búgta — a magáét. Hát ekkor aztán röpködtek a poénok, és jókedvünkben akár á köny- nyünk is kicsordulhatott! Pedig nem volt nagy felhajtás; mindössze két ember beszélgetett ,.. Akácz László ■ Heti eilmtegyzetb Bolwieser Kurt Raab és Elisabeth Trisenaar a Bolwieser egyik jelenetében Elég sokan s elég sokszor megírták már a balek, felszarvazott kispolgár férj tragikomédiáját. Vagy éppen tragédiáját — hiszen, ha innen nézzük, nem jelentéktelenebb hős, mint (az egyáltalán nem kispolgári) Othello tartozik a megcsalt (magát megcsaltalak vélő) férjek sorába. És ilyen esetben a tények meg az; hogy az illető mit vél ténynek, egybemosódnak. Alkotói nézőpont kérdése, hogy a tévedésekből, félreértésekből, tévhitekből tragédia kerekedik vagy komédia. Netán tragikomédia. Vannak persze más tragikus kicsengésű művek is. Sok mozinéző emlékezhet még a Büchner-dráma, a Woyzeck filmváltozatára a kiváló Klaus Kinskyvel, a megcsalt, megalázott s végül gyilkosságba kergetett katona szerepében. Kevésbé volt tragikus, de hatásában mégsem volt igazán jókedvre derítő Heinrich Mann Ronda tanár úr című könyvének híres filmváltozata, a Kék angyal Marlene Dietrich és Emil Jannings főszereplésével. Satöbbi, satöbbi. A sort folytathatnánk. Rainer Werner Fassbinder, az alkotóművészet teljében fiatalon elhunyt NSZK-beli filmrendező, most mintha ezt a sort folytatná, Bolwieser című filmjével. Folytatja, de a maga sajátos stílusában, eszközeivel. Az alapképlet itt is hasonlatos a Woyzeckhez. De itt a férj egy német városka állomásfőnöke, bizonyos Bolwieser. Ö veszi feleségül a szép, gusztusosán nagydarab Han*- nit, egy jómódú sörfőző mester lányát. Bólwieser Hanni- ban sokkal jobb feleséget, sokkal izgatóbb szexuális partnert és sokkal okosabb nőt kap, mint hozzá illenék. Előbb-utóbb ki kell alakulnia az asszony fölényének. S e fölényből egyenesen következik, hogy Hanni hamarosan megcsalja Bolwiesert a nyalka bajszú hentesmester Merkellel. Aztán Merkel után a simára nyalt frizuráiú helyi fodrászmester következik. És bár Bolwieser az utolsó a városkában. aki megtudja Hanni félrelépéseit, végül mégis megtudja. De ..megvédi” az asszony becsületét: a bíróság előtt hamisan tanúskodik mellette. Aztán amikor a hiú és féltékeny Merkel feljelenti az állomásfőnököt hamis tanúzás miatt, a bíróság négy évet varr Bolwieser nyakába. Hanni azonban nem várja meg a felültetett, becsapott, hülyére vett, megalázott és kisemmizett férjet, hanem megszökik (pontosabban: szépen elmegy) a pomádés fodrásszal, és elválik Bolwiesertől, még mielőtt az letöltené a büntetését. Dióhéjban ennyi a történet, melyet Oskar Maria Graf regényéből írt filmre Fassbinder. Tehát, ha akarjuk: egy többszörös felszarvaztatás története. De Fassbinder éppen azt adja hozzá a történethez, amitől a film sajátosan az ő alkotása lesz. Nevezetesen: egy állapot és egy folyamat rajzát. Bolwieser ugyanis nem csupán felszarvazott férj, hanem gyáva, ostoba, meghunyászkodó, de a nála alacsonyabb beosztásúakkal hatalmaskodó hivatalnok is. Szervilis a végteienségig. Legfőbb gondja, hogy valami bajt ne kövessen el, és ha netán vizsgálat jönne,; az -semmi hibát ne találjon. Érzéketlen és bamba férfi, önző szerető, megalkuvó papucsférj, körülröhögött megcsalt házasember. Jobban ügyel a látszat fenntartására, mint a maga és a felesége becsületére, jóhírére. És jobban szereti Han- nit, mintsem hogy el ne nézze neki a botrányos viszonyokat. Ez a Bolwieser a mindenkori kispolgár portréját rajzolja elénk. És Fassbinder épp a kispolgáriságról tudott kegyetlen dolgokat elmondani más filmjeiben is. Ráadásul a cselekmény időpontja az 1920- as évek végének Németországa, az az idő, amikor a fasizmus előretör, s éppen ezeket a megalkuvó, gyáva, de hősnek mutatkozni akaró kispolgárokat szippantja majd magához nagy tömegekben. A Bolwieserekből lesznek a rettenthetetlen nácik, akik hatalmuk tudatában semmitől sem félnek és fegyverrel a kezükben bátran kiélhetik majd életük más területén elszenvedett. sérelmeikért a bosszút. E |figyelmeztető kép mögött azonban ott van Fássbinder stílusának sok remek fogása is. Swann szerelme Marcel Proust regényfolyama. Az eltűnt idő nyomában, a XX. század regényirodalmának alapműve. Stílust, formát teremtő mű, amely megváltoztatott sok mindent a modern nagyepika alkotói módszereiben. Hogy a film nem nagyon tudott eleddig mit kezdeni a prousti életművel és stílussal, azt tulajdonképpen nem is csodálhatjuk. Rettenetesen nehéz éppen Proust elbeszélő stílusát a mozgóképek nyelvére lefordítani. A mostani próbálkozás. az NSZK-beli rendező. Volker Schlöndorff munkája, jól példázza a nehézségeket. Pedig Schlöndorff még meg is kerüli a problémák egy részét. A nagy műnek egy kisebb részéből, az első rész — a Swann — egyik fejezetéből kerekít filmtörténetet, Swann szerelme címmel. Ez a történet körülbelül olyan terjedelmű, amekkora jól elfér egy átlagos hosszúságú filmben. S olyan a cselekménye is, hogy könnyen követhessük. Röviden: az történik, hogy Swann, a gazdag világfi megismerkedik egy gyönyörű, de nem éppen feddhetetlen ifjú hölggyel. Őrlette de Crécivel. beleszeret, bár igazából nem az ő zsánere. viszony szövődik köztük, majd házasság lesz a dologból, s gyermekük is születik. A film lényege azonban nem a sztori, hanem a Swann körüli nagynolpári és arisztokrata századeleii francia világ raiza. A hangulatok és csodás enteriőrök, a kosztümök és kastélyok, a hintók és az estélyek. Schlöndorff itt egészen Visconti stílusú megoldásokkal él — da Proust revén y alakjai nak szí ne ss égét mcnsjpm tudja igazán a vászonra varázsolni. Takács István / \
