Pest Megyei Hírlap, 1986. október (30. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-14 / 242. szám

1986. 0KIÓBER 11., KEDD Nyelvhibrid Szellemes, idétlen, vagy egyenesen ostoba? Hirtelen, első ránézésre.nem tudtam el­dönteni arról a feliratról, amely a budapesti Bástya mo­zi oldalán a Szerelem és ga­lambok című új szovjet Hí­met hirdeti. Még jó, hogy nem a nyár végén tűzte műsorára a filmszínház, mert az orosz nyelv tanárainak nemzetközi konferenciájára fővárosunkba érkezett szakemberek talán még nálam is Jobban meg­hökkentek volna az elmés ki­íráson. A film elmét ugyanis cirillbetükkcl hirdeti a tábla. Nem Is lennének furcsák, ha nem magyar szavakat Je­lenítenének meg. Így azonban egy olyan orosz—magyar nyelvhibridet állít közszemlé­re, amely egy sajtótörténeti érdekességet juttat eszembe. Az első világháború után a Szovjetunióban élő magyar ha­difoglyok egy részének önál­ló újságját. Ok latin htján cl- rillbetükkel nyomtatták lap­jukra a magyar szöveget. Igaz, hogy nem mindennel, de latin betűkkel azért nem állunk annyira rosszul, liogy igy kellene Írnunk. A hét végén Vácott Művészeti fesztivál A hagyományoknak megfe­lelően az idén is megrendezik Vácott több helyszínen a mű­vészeti fesztivált. A megnyitó ünnepséget október 17-én 18 órakor tartják a Madách Imre Művelődési Központban. Itt Balázs Gézáné, a Pest Megyei Tanács elnökhelyettese mond beszédet, majd a váci ütő­hangszeres együttes ad mű­sort. Ezután több díjat adnak át a részt vevő képzőművé­szeknek. Október 20-án 16 órakor a Hincz-gyűjteményben vetélke­dőt rendeznek középiskolások­nak az elmúlt év kiállításairól, majd másnap átadják a Neu- feld Anna képzőművészeti di­jakat. A könyvtárgalériában október 21-én 18 órakor nyílik meg I-Javas Eszter grafikusmű­vész kiállítása, majd 22-én a Madách Imre Művelődési Köz­pontban a Vácott és környé­kén élők és alkotók művei lesznek láthatók. Ekkor az At­rium galéria és az arról ké­szült kiadvány ünnepélyes be­mutatására is sor kerül. Ok­tóber 23-án a Híradástechni­kai Anyagok Gyára ad otthont Uhring Zsigmond festőművész tárlatának, amelyet Losonci Miklós művészeti író nyit meg. A váci művészeti fesztivál zárónapján — október 24-én — a Hincz-gyűjteményben kerek- asztal-beszélgetést folytat több ismert képzőművész Milyen­nek ismertem Hincz mestert? címmel. Színek, formák, anyagok Évszázados titkok a föld alatt Aki hosszabb ideje nem járt Visegrádon, igencsak meg­lepődhet. Nemcsak az utca felöl rendezett a Királyi Pa­lota romterülete, hanem belülről is: parkosítottak és setautakat alakítottak ki. Krimi a XVIII. századból — A nyár elején fogtunk hozzá — emlékszik vissza Szőke Mátyás múzeumigaz­gató. — Mindenkor izgalmas feladat egy részen megboly­gatni a földet. A déli palota­szárny kaputornya és a kerí­tőfalon belüli valamikori épü­letsor harmadik helyiségének sarkában emésztőgödröt ástak a XV. században. Háromszáz esztendővel később ráépítettek egy parasztházat, amelynek emésztőjét véletlenül éppen a meglevőbe ásták. Ennek léte­zéséről már tudtunk, mert harminc évvel ezelőtt Héjj Miklós, az elődöm, felfedezte. Feltárására ázonb'án csak fhost került sor... (A múzeum munkatársai polcokkal, leletekkel telezsú­folt egykori barokk lakóépü­letben dolgoznak. Közöttük Grósz Zsuzsa kerámiarestau­rátor is. A nagy asztalon üveg- és cserépdarabok — már nagyjából megtisztítva — várják, hogy összeillesszék őket, — Ötven-hatvan hétköznapi konyhai használati tárgy ré­szei ezek — mutat az asztalra Grósz Zsuzsa —: üvegedények, lábas, cseréplábasok, csorga­tott mázas tálak. A piszkosan, kormosán, sárosán kiásott tö­rött edényeket először vízzé’ mostam le, majd pedig vizkő- oldó vegyszerben főztem. E munkával két hét alatt végez­tem. A következő lépés: szí­nek, formák, anyagok szerint különválogatni és összeragasz­tani a darabokat. — Ezután kerül sor a sé­rült festés kiegészítésére? — Amennyiben kiállításra kerül, akkor kiegészítjük a hiányos formát, festéket is ra­kunk rá, ha az edény úgy kívánja... — Minden évben kiállítunk az esztendő leleteiből — szó­lal meg Szőke Mátyás. — Re­méljük, erre az idén is sor kerül, — Mit találtak még? — for­dulok a múzeumigazgatóhoz. — Talán egy krimit a XVIII. századból! Az emésztő­gödör sarkában ugyanis egy 45—60 év közötti férfi csont­vázára leltünk. Megfojtották? Egyelőre nem tudjuk. A ko­ponyáján nem látható sérülés, de lehet, hogy az alaposabb vizsgálat kiderít róla még va­lamit. Az emésztőgödör régebbi ré­szébe pedig a középkori Ki­rályi Palota háztartási szeme­tét szórták. Óriási értékű le­letanyag! A lovagalakos kály^ hacsempék még töredékeiben is csodálatosan szépek. Az ak­kor rendkívül értékesnek szá­mító háromfülű díszkerámiát külföldről hozták be. A gaz dagságot bizonyító edények, üyegpoharak mellett római kori fibulát (ruhakapocs) és tengeri kagylókat is találtak. —- Ez még nagy kérdés! — jegyzi meg Szőke Mátyás. — Egyelőre kiderítetlen: miért van ezekben vastag megköve­sedett tengeri lerakódás? Egy másik föltárásról már korábban beszámolt lapunk: az első visegrádi falu plébánia- templomának környékéről, a X. és XIII. század dereka kö­zötti időkből fel nem tárt sí­rokra és lakóházmaradványok­ra bukkantak. Ritka szerszám- lelet-egyúttest is rejtett a föld: a kasza, kapa, szekerce és egy úgynevezett ásókapocstöredék dr. Kovalovszky Júlia, a Ma­gyar Nemzeti Múzeum tudo­mányos főmunkatársa „segít­ségével” jutott a felszínre. Hajdani tulajdonosa a tatárok elől próbálta menteni. „Alapos” várpucolis A Fellegvár a műemlék­együttes legtöbbet emlegetett része. Bőven akad még keres­nivaló a helyenként hat mé­ter mély és tíz méter széles sziklaárokban, amellyel a bel­ső részeket védték — kivéve a Duna felőli oldalt, hiszen az nagyon meredek. — Tele van törmelékkel — magyarázza a múzeumigazgató —, amelyek az 1870-es évek­ben kerültek bele. Ugyanis ak­kor „kipucolták” a várat. A várárok föltárásának kettős a haszna: egyrészt korabeli kő- faragványok, edények és más tárgyak lelőhelye, másrészt egy érdekes középkori mes­terségnek, a kőfaragásnak em­lékét őrzi. Helyben fejtették és faragták ugyanis a köve­ket. A régészeti tábor hat hete alatt csontmaradványok, amu­lettek, puskaagy-, illetve szer­számdíszítések, lőportartó sza­ruk, kódex-saroklemez, egy kétpúpú tevét ábrázoló kőfa- ragvány, akadt a leletek kö­zött. A legérdekesebb azonban egy fanyelű kés, rézlemez dí­szítéssel. Tavas Imre restau­rátor összeszámolta: a kilenc és fél centiméteres nyél a pengével együtt 61 alkatrész­ből áll. Nagyobb volt a kukorica Visegrád határában, az úgy­nevezett lepencel részen, a 11-es műút és a Duna között két hatalmas kutatóárok lát­ható. Két régész dolgozik ben­nük. Dr. Groh Dániel és Gróf Péter. — A vízlépcső építésével járó mederáthelyezés miatt folytatunk ásatásokat — tá jékoztatnak. — Részben azért kezdtünk éppen itt ásni, mert a négy évvel ezelőtti földki­termelés során érméket, mé esésekét és ékszereket találtak a XI—XII. századi Lepence faluhoz tartozó temetőben. A síroknak nem találtuk meg az alját, ugyanis azokat olyan ta lajba ásták, amely már úgy­nevezett érintett terület volt. — Nemcsak emiatt ragasz­kodtam ahhoz, hogy Itt foly­tassam a feltárást — magya­rázza dr. Gröh Dániel —, ha­nem: mert a növényzeten megmutatkozott, hogy bolyga­tott a talaj. Ugyanis ezeken a részeken a kukorica jóval nagyobbra nőtt! — Óriási régészeti problé­ma előtt állunk — mutat az egyik árokba Gróf Péter. — Az ott egy földbe ásott Árpád- kori kemence. Az a réteg, amibe ásták — római kori te­lepülésszint! A kemence előtti gödör pedig bronzkori telepü­lésszint! Mindenképpen to­vább kutatunk, hiszen ez a ke­mence nemcsak úgy magában állt... A másik árokban dr. Groh Dániel két méter mélyen Sep- timius Severus császár képmá­sával — az időszámítás utáni II. század vé’gén — készült ezüstérmékre bukkant és egy díszített terraszibillátára, spe­ciális római kerámiára. Négy­méteres mélységben pedig egy késő bronzkori, teljesen ép agyagedényt rejtett a föld, A múzeum munkatársai lel­kiismeretesen, nagy szakérte­lemmel gondozzák az eddig föltárt anyagot. (A Pilisi Ál­lami Parkerdő Gazdaság vár- történeti kiállítás megrendezé­sének lehetőségében remény­kedik a lassan helyreállításra kerülő Fellegvárban. Ennek kezelői joga a gazdaságé.) Azonban a hihetetlen mennyi­ségű anyag nagyobb részének elhelyezése továbbra is gondot okoz, hiszen a visegrádi mú­zeumnak — nincs igazi mú­zeumépülete. Vennes Aranka A maximalizmustöl az igénytelenségig Közös gondunk a közművelődés változtak a lakosság művelődé­si szokásai: a magyar állam­polgárok ötven százaléka szin­te kizárólag a televízión ke­resztül „kulturálódik” rend­szeresen! Általában növeke­dett az igény az olyan szóra­kozási lehetőségek iránt, amelyek kikapcsolnak, pihen­tetnek. Éppen ezért kell job­ban odafigyelnünk az igénye­sebb formákra, hiszen a szó­rakozás nem egyenlő az igény­telen időtöltéssel. Az úgyne­vezett autonóm kultúra és a szórakoztató művelődési for­mák nem mindenestül és nem mindenképpen adják az érték és értéktelenség különbségét, nem beszélve arról, hogy mindkét esetben jó néhány el­marasztaló példát említhet­nénk ... A megújulás érdekében A mindennapi kultúrát ille­tően is vannak bőséggel fel­adataink. Ami az egészséges életre, nevelést illeti, nyugod­tan követhetjük az amerikai példát: az ott élők igencsak szervezetten lépnek fel a ká­ros szenvedélyek ellen. Svájc­ban pedig bebizonyították, hogy a megfelelő táplálkozás, a mozgáskultúra nyolcszor gyorsabban térül meg az ál­lamnak, mint a betegségek gyógyítása. Külön dolgozat tárgyát adnák az anyanyelvi műveltség és a magatartáskul- túra teendői... Nagyon nagy segítséget je­lentenek az önművelés terü­letén a baráti körök, egyesüle­tek, önellátó klubok és hason­ló önfenntartó vállalkozások, amelyeknek a száma örvende­tesen szaporodik. Nem igaz, hogy a szocialista demokrácia kiteljesedése ér­dekében csupán a tudati fel­tételeket kell javítanunk. Ha így lenne, akkor az értelmi­ségi körök lennének „uralko­dó helyzetben”, márpedig a gyakorlat nem ezt igazolja! A> közművelődés irányítása egyébként is korszerűsítésre szorul, figyelemmel a társa­dalmi, gazdasági környezethez való igazodásra, az önállóság növelésére, az államigazgatás­ban történt változásokra, és a közművelődés sajátosságaira, mert csakis így tehet eleget az iránta támasztott követel­ményeknek. Ez a folyamat el­kezdődött. Ezért is változott meg a közművelődés központi irányítása, amelynek alapvető célja a Művelődési Miniszté­rium ágazati felelősségének erősítése, a kutatás és a gya­korlat kapcsolatának a javí­tása. Ezért jött létre az Orszá­Rádiófigyelő! CSODÁLKOZUNK, tehát vagyunk ... Egy új sorozat második adását hallgatva, a végén jutott eszembe Bán László szerkesztő-műsorveze­tő elöljáróban elhangzott mentegetődző mondata, amelyben azt fejtegette, hogy ez alkalommal megkísérlik bi­zonyítani az adás létjogosult­ságát, mert ez az elsőben nem sikerült. Akkor csak a csodál­kozás mibenlétéről, természet­rajzáról cseréltek eszmét a résztvevők. Akármilyen céllal is talál­ták ki e tudósok közötti, kel­lemes csevegés nagyközönség elé tárását, nem kell mosakod­ni, mert jó ötlet. A hangula­tos, oldott, baráti társalgásba jó lenne beleszólni, véleményt mondani. A hétköznapi hallga­tóban még némi jóleső csodál­kozást is kelt a tény, hogy a beszélgető partnerek — Csá­kány Antal villamosmérnök, Hámori József agykutató, Hernádi Miklós szociológus, Tamás Pál tudományszocioló­gus, Vekerdy Tamás pszicho­lógus és Voight Vilmos nép­rajzkutató — hasonló dolgo­kon ámulnak el, mint bárme­lyikünk. Például azon, hogy ha író­val, színésszel készül egy in­terjú, a művészek mindig pa­naszkodnak, hogy nem foglal­koztatják őket eleget és így tovább. Azaz, akár egy ma­gánember, ők is úgy érzik, hogy mindig a szomszéd kert­je a zöldebb. Persze, így van­nak ezzel a tudósok is, hiszen, mint őszintén megvallottak, tíz kutató közül kilenc ugyan­így nyilatkozna. A valamire való tudományos szakember vagy művész mindig elégedet­len —, ámha az őket foglal­koztató intézmény munkáját értékelik, akkor ugyanaz az ember rögtön elégedetté válik. Ritka az olyan tudós, aki egy konferencián a kudarcairól számolna be. Annál több az olyan, aki még az apróságo­kat is fölnagyítja, csak hogy publikálhasson. S csodák cso­dája, az utóbbi az eredményes mind anyagi, mind az előme­netel szempontjából. A fölvetett számos érdekes téma közül leginkább az gon- dolkoztatott el, amit Vekerdy Tamás mesélt. Több iskolá­ban intelligenciateszteket ké­szítettek a diákokról, majd közölték a pedagógussal, hogy ennél és ennél a gyereknél az elkövetkező időszakban nagy szellemi fejlődés várható. Ezek a jóslatok minden eset­ben beváltak, pedig a tanulók kiválasztása ötletszerű volt. S az ok: a tanárban a figyelem- felkeltéssel úgynevezett Pyg- malion-szemléletet sikerült ki­alakítani. Ezáltal jobban fi­gyelt a gyerekre, többet törő­dött vele az átlagosnál. De jó lenne ezt valahogy rendszere­síteni. VÁROS a város szélén. Ez­zel az alcímmel harangozták be a Napközben legutóbbi adását, amelyet Gödöllőről sugároztak. Az eredetileg szol­gáltatónak indult műsor az utóbbi időben valami változá­son ment keresztül. Túllépve a valamikori célokon, mosta­nában sokat markol és keve­set fog. A Zelényi Zoltán szerkesztő-műsorvezető által irányított stáb képet kívánt adni erről az egyetemi vá­rosról, az ott élő emberek életéről, gondjairól. Sok-sok kérdés hangzott el a kereske­delemről, a szolgáltatásról, a szórakozási lehetőségekről, a környezetvédelemről. A váro­si tanács vezetői és a tanács­tagok igyekeztek mindenre válaszolni. Az utolsó fél órában már csaknem száz kérdés volt írásban is a riporterek kezé­ben. Természetes, hogy ezek­re nem tudtak az illetékesek helyben válaszolni. Ilyen ese­tekben talán érdemes lenne rövidíteni a bejátszott állandó műsorblokkon. S amit furcsál- lottunk: sem a rádiósoknak, sem a helyi vezetőknek nem jutott eszébe, hogy létezik egy megyei napilap, sőt, annak egy gödöllői különkiadása, amely helyt adna a válasz nélkül maradt gondok tisztá­zásának. ÍGV CSAK az hangzott el, hogy a tanács majd valami­lyen módon reagál a fölvetett problémákra. Ezt tesszük mi is — de úgy hisszük, közösen eredményesebb lenne. Körmendi Zsuzsa gos Közművelődési Központ, ezért alakult a Közművelődési Információs Intézet. Együtt, egyformán A szerényebb gazdasági le­hetőségek időszaka nem ked­vező, hiszen a tárgyi, szemé­lyi, költségvetési feltételek meghatározóak ezen a terüle­ten is. Éppen ezért fontos a meglevő anyagi és szellemi erők intenzívebb és ésszerűbb felhasználása. Mindemellett a megújulásnak az is feltétele, hogy együttes felelősségérzet és cselekvés jellemezze min­dennapjainkat. Pest megye közművelődési szakemberei érdeklődéssel hallgatták dr. Kormos Sándor .vitaindítóját, amely után szá­mos kérdés és vélemény is el­hangzott. Volt, aki aggodal­mának adott hangot a prakti­kus tudományok túlzott szor­galmazásával kapcsolatosan. Abban valamennyien egyetér­tettünk, hogy a hasznosság é3 a szépség érdekeinek együtt kell érvényesülnie. Természe­tesen a környezet- és egész­ségvédelem kérdéseire többen és többször kitértek. Valaki elmésen megjegyezte, hogy nem kell feltétlenül megvár­nunk, amíg eljutunk oda, aho­vá az amerikaiak: tanácsos lenne szervezetten fellépnünk a káros szenvedélyek, a kábí­tószer élvezete ellen is, még­pedig azonnal, mert most még „csak” harmincezer ilyen be­tegünk van (!) Valami hasznosat A találkozón elhangzott egy kijelentés, amely szerint nem áll kevesebb összeg a közmű­velődés rendelkezésére reálér­tékben, mint amennyivel ko­rábban is gazdálkodhatott. A felhasználás iránya és mértéke viszont megváltozott. Nem a vita szándéka, csupán a közel­múlt' személyes * tapasztalatai késztetnek -tűnődésre: vajon azok a művelődésiház-igaz- gatók is így‘vélekednek, akik 60—70 százalékos bevétel kasszírozására Ítélték saját ma­gukat, hogy tudjanak valami hasznosat is csinálni év köz­ben? Másképpen hogyan ren­dezhetnének kiállítást, akár író—olvasó találkozót? Vagy a praktikus ismeretek olyannyi­ra fontosabbak, hogy az ily- féle programok elhagyhatók? Mindemellett arra is kíván­csiak lehetnénk, hogy mi tör­ténne, ha a műsorok belépő­díjainak árát a művészek gá­zsijának emelkedése arányá­ban növelnénk? Persze, ez idő tájt nem az a dolgunk, hogy vitatkoz­zunk, hiszen ha csak ezt tesz- szük, nem sokra megyünk... Szilas Zoltán Holland és magyar Tanártalálkozó Holland és magyar történe­lemtanárok találkozója kezdő­dött Budapesten, az Országo9 Pedagógiai Intézetben. Az egy­hetes tanácskozássorozaton több mint félszáz szakember, holland és magyar középisko­lai történelemtanárok, vala­mint az utrechti, leideni egye­tem és a hazai tudományegye­temek oktatói vesznek részt. Egyebek között megvitatják a történelem oktatásának tartal­mi és módszertani kérdéseit, s a holland történelemtanítás legújabb eredményeit. A találkozó első programja­ként tudományos ülésszakot rendeztek az Országos Peda­gógiai Intézetben. Ezen az 1848—49-es forradalmaknak a holland és a magyar történe­lemben betöltött szerepéről, valamint a két ország törté­netírásának ezzel kapcsolatos kérdéseiről folytattak eszme­cserét a résztvevők. A holland történelemtanárok három szekcióban tartottak tanóra­elemzéseket, amelyeken bemu­tatták a modern technikai esz­közöknek — a videónak és az írásvetítőnek — a hasznosítá­sát a különböző történelmi té­mák feldolgozásában. N Tizennyolcadik párbeszéd S címmel zárt kiirfl vitát ren- ^ dezett a Fáy—Vörösmarty-tár- ^ saság a fóti nagyközségi párt- i bizottság székházában. A tá­ji lálkozón dr. Kormos Sándor, S a Művelődési Minisztérium 8 közművelődési főosztályának S vezetője tartott előadást, § amely mintegy bevezette az % azt követő beszélgetést. E cikk Írójának egyetlen köz- s hasznú lehetősége az volt, S hogy a jónevű szakember S gondolatait és elemzését leje- 8 gyezze és — szükségszerű § okokból némi rövidítéssel él- ^ ve — ismertesse az olvasóval. Szombati számunkban közöl- s tűk az első részt. Most be- S fejezzük az eszmefuttatást. A kérdések kérdése A művelődés támogatása je­lentősen csökkent a VI. ötéves tervidőszakban (1981—1985). A baj nem járt egyedül: egyre több gazdasági egység vonta ki magát a művelődési intéz­mények közös fenntartásának terhei alól. Ennek ellenére to­vábbra is épültek új, korsze­rű intézmények, pontosabban a korábbi tervek megvalósítá­sa esett erre az időszakra. Pest megyében például mint­egy, negyven könyvtárossal és ugyanennyi népművelővel gyarapodtunk, ugyanakkor 5000 négyzetméterrel nőtt a könyvtáraink alap területe! Napjainkban a hogyan to­pább kérdése foglalkoztatja a közművelődés szakembereit. Abban egye tértenek, hogy a hetvenes években kidolgozott stratégia ma is érvényes és alkalmas a leendő feladatok megalapozására. Az országos közművelődési tanácskozáson ennek szellemében kristályo­sodott ki a program — az MSZMP XIII. kongresszusá­nak dokumentumaiban foglal­takkal együtt: feltárták a kö­zeljövő tennivalóit, az 1990-ig terjedő időszak legfontosabb irányait, illetve azok szemlé­leti, vezetési, gazdasági ösz- szefüggéseit. A konkrét tenni­valók új jelenségekre, új té­nyezőkre fordítják a figyel­met. Egyeztetni kell a tényle­ges igények kielégítésének módozatait és az értékek vé­delmének feladatait — a meg­változott körülményeknek megfelelően. Tudomásul kell vennünk például, hogy ugrás­szerűen megnőtt a praktikus ismeretek elsajátítása iránti érdeklődés. Ugyanakikor meg­fogyatkozott a komolyzene, a fajsúlyos irodalom híveinek a száma. Nem véletlenül, hiszen megváltozott az aktív keresők szabadidő-felhasználása is Bár a hivatalos munkaidő csökkent, a munkával eltöltött idő nőtt az elmúlt tív év alatt, és ezzel összefüggésben meg-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom