Pest Megyei Hírlap, 1986. október (30. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-11 / 240. szám

2 íeSC. OKTÓBER 11., SZOMBAT HÉT VÉGI VILÁGPOLITIKAI KITEKINTÉS A mmkmsím a figyelem középpontjában Világszerte latolgatják a rcykjm'ki találkáié esélyeit USA elterelő művelet a Nkmgua felett hlőtt repülőgép ügyében Általános PILLANATKÉP A szovjet—amerikai csúcs­találkozó részvevői Reykjavik- ban vannak, s amikor e sorok megjelennek, néhány órával később már meg is kezdődik Mihail Gorbacsov és Ronald Reagan első megbeszélése a tervezett három közül. A kró­nikásnak, akinek az a felada­ta, hogy számot adjon a hét legfontosabb világpolitikai éseményeiről és bizonyos elő­rejelzést adjon a várható fej­leményekről, ugyancsak nehéz a helyzete. Egyrészt azért, mert a nemzetközi porondon az „előcsúcsnak” nevezett ta­lálkozó bejelentése óta szinte állandósult a várakozási han­gulat, és a kommentárok túl­nyomó többsége azzal foglal­kozott, hogy latolgassa: mi is várható a két világhatalo.n legmagasabb szinten megtar­tott tanácskozásától. Egész sor olyan problémakör, amelyben állandó a mozgás, átmenetileg egyfajta „mellékvágányon való veszteglésre” került, s a to­vábbi fejleményeket a reyk- javíki munkacsúcstól teljék függővé. Másrészt a vélemények ugyancsak megoszlottak arról, hogy voltaképpen mit is kei] várni egy ilyen váratlanul bejelentett, a két világhata­lom között földrajzilag is fél­úton levő csúcsszínhel.yen zajló tárgyalástól? Az, hogy ennek a találkozónak a célja tulajdonképpen puhatolózó jellegű, meghatározza a vár­ható eredményt is. Hiszen voltaképpen formailag csak arra szorítkozik, hogy meg­vizsgálja: érdemes-e. megren­dezni azt a legmagasabb szin­tű találkozót az Egyesült Ál­lamokban, amelyen konkrét megállapodás vagy megállapo­dások egész sora jöhet létre a fegyverkezési hajsza megfé­kezésére. Vagyis a reykjavíki megbe­szélések nem pótolják, hanem jó esetben előkészítik a ké­sőbb valóságos csúcsszintű tárgyalást. S hogy ez így tör­tént, ez azt mutatja, Hogy vé­gül is érvényesült az a feaü- tásérzet, amely a szovjet dip­lomáciának annyira sajátja. Szovjet részről ugyanis hóna­pok hosszú során át nem győztek figyelmeztetni: nem elég csupán üzeneteket válta­ni a világhatalmak vezetői között és szavakban egyetér­teni a fegyverkezési hajsza megfékezésének szükségessé­gében, hanem immár gyakor­lati lépéseket is kell tenni, megállapodásokat kötni. S egy- csúcstalálkozónak csakis ak­kor van értelme, ha konkrét szerződésekhez vezet. Ez csakis a kompromisszumok útján következhet be. S ad­dig, amíg Washington merev magatartást tanúsít, s nem akar közelítő lépéseket tenni, csak a saját nézeteit hangoz­tatja, kevés remény van áttö­résre. BEFOLYÁSOLÓ TÉNYEZŐK Szovjet részről mindent el­követtek, hogy megfelelő lég­kört biztosítsanak a kompro­misszumos megállapodások­hoz. Annak ellenére, hogy Washington folytatta atom­fegyver-robbantási kísérleteit, többször meghosszabbították az ezek szüneteltetésére vál­lalt egyoldalú szovjet morató­riumot. A közepes hatótávol­ságú rakétafegyverek csök­kentésének előmozdítására le­szereltek több indítóáüást, ahol' ilyen fegyverek voltak rendszerbe állítva. Olyan há­romlépcsős átfogó tervet ter­jesztettek elő, amely az ezred­fordulóra atomfegyvermentes­sé tenné földünket. Látható volt viszont, hogy az Egyesült Államokban mily hatalma van az úgynevezett katonai-ipari komplexumnak, azaz a fegyverkezési hajsza folytatásában pénzügyileg ér­dekelt köröknek, hiszen az amerikai kormányzat nem volt hajlandó követni a szov­jet példát. A republikánus párt jobboldalának tevékeny­sége különösen megerősödött a november elejei időszaki választások közeledtével* s ez kétségtelenül befolyásolja Reagan elnöknek és kormány­zatának magatartását. Ezzel szemben viszont tény az is, hogy a szovjet lépések nagy visszhangot keltettek nemcsak a nyugat-európai, hanem az amerikai közvéleményben is. Az amerikai törvényhozásban elfogadtak egy olyan javasla­tot, amely arra szólította fel Reagant, hogy csatlakozzék a szovjet nukleáris fegyverrob­bantási moratóriumhoz. Vagy­is az Egyesült Államok veze­tésére a jobboldali melleit egy másik nyomás is neheze­dik. s ez a kompromisszumok kutatását sürgeti. A reykja­víki találkozón megmutatko­zik majd, hogy melyik befo­lyásoló tényező hatása erő­sebb pillanatnyilag a wa­shingtoni kormányzatra. A MANAGUAI LELEPLEZÉS A munkacsúcs előtti Héten Washington számára kínos híradás érkezett Managuából. Mint bejelentették, lelőttek Nicaragua felett egy amerikai katonai repülőgépet, amely a CIA megbízásából fegyvert szállított az úgynevezett kont­ráknak, azaz azoknak az el­lenforradalmár fegyveres cso­portoknak, amelyek a közép­amerikai ország törvényes kormányának megdöntésére folytatnak aknamunkát. Az amerikai kormány először mindent tagadni próbált Ki­tűnt azonban, hogy a repülő­gép pilótája életben maradt, s mindent elmondott megbíza­tásáról. Azt is, hogy Salvador­ból indult útra a fegyverszál­lítmánnyal, amelyet a Nicara­guában diverzánsakciókat vég­rehajtó kontráknak szántak Két halott társának irataiból, továbbá a repülőgép roncsai­ban megmaradt dokumentu­mokból is kiderült: a pilóta igazat mondott. A nicaraguai kormány ter­mészetesen éles tiltakozó jegy­zéket intézett az Egyesült Ál­lamok managuai nagykövetsé­ge útján a washingtoni kor­mányzathoz. Ugyanakkor han­goztatta azt a szándékát is, hogy a történtek ellenére kész Párbeszéd a numszterirt^ÄäP lődési Központban dr. Markója Imre igazságügy-miniszter volt a vendége a Hazafias Népfront Országos Tanácsa köz­ponti munkásfórumának, hogy a családjogi törvény módosí­tásának országgyűlési vitája előtt tájékoztatást adjon a ter­vezett paragrafusok társadalmi hátteréről és válaszoljon a közvetlenül feltett kérdésekre. Többórás kötetlen párbeszéd alakult ki a fórumon. kPE'ífPSfik Hangsúlyozták: a Magyar livinfC •i3vgl ítCu uCJCD Népköztársaság nemzetiségi politikájának egyik fontos elve és gyakorlatban érvényesülő törekvése, hogy a nemzetiségek kulturális ellátásához igényli az azonos nyelvű nemzetek, intézmények segítségét, s ezt ál­lamközi kulturális egyezmények útján igyekszik biztosítani. A bizottság megtárgyalta a magyarországi nemzetiségi szövet­ségek működésének korszerűsítésére vonatkozó vitaanyagot is. tárgyalásokat folytatni a Rea- gan-kormányzattal a közép- amerikai feszült helyzet békés rendezésére, s természetesen átadja a két amerikai holttes­tét. Washington intézkedésére azonban a nagykövetség vis­szautasította a diplomáciai okmányt. Ezután sajátos taktikázás kezdődött amerikai részről a közvélemény félrevezetésére. Az amerikai szóvivők elhall­gatták a nicaraguai tiltakozó jegyzékbe foglalt nyilvánvaló tényeket, s azt állították, hegy a kormányzatnak „sem­mi köze sincs” a fegyverszál­lításhoz. Pedig közismert., hogy a Központi Hírszerző Ügynökség (CIA) kormányzati szerv. Ehelyett azt állították, hogy Managua nem akarja kiadni a két amerikai holt­testét és nem teszi lehetőve, hogy az amerikai konzul be­szélhessen az életben maradt pilótával. Az amerikai -sajtó tehát nem arról cikkezett, hogy mennyire összeférhetet­len a Managuával fenntartott diplomáciai kapcsolatokkal az. hogy az Egyesült Államok di- verzánsakciókra fegyvereket szállít Nicaraguába, hanem még a közép-amerikai ország kormánya ellen vádaskodik. Azt állították, hogy Nicara­gua konzuláris egyezményeket szegett meg a halottak át nem adásával. Eközben pedig a managuai külügyminisztérium szinte sza­kadatlanul sürgette az ottani amerikai nagykövetséget: kö­zöljék, hogy mikor akarják érvényesíteni „konzuláris jo­gaikat” az ügyben, de semmi­féle választ nem kaptak... Arkus István ALTERNATÍV NŐBE-DÍJ Stockholmban pénteken köz­zétették az idei alternatív No- bel-díj kitüntetettéinek névso­rát. A 250 ezer svéd koroná­val járó díjat Alice Stewart brit és Rosalie Bertell kana­dai kutatók kapták a kis erejű radioaktív sugárzás veszélyei­nek kutatásáért. A kitüntetet­tek között van Evaristo Nug- kuag, az amazonasi indiánok jogaiért küzdő perui polgár­jogi harcos, valamint az in­diai Ladakh ökológiai fejlesz­tő csoport, amely a napener­gia hasznosítása terén végzett kutatásaiért kapott alternatív Nobel-díjat. MAGYARORSZÁGRA tör­tént meghívásom és küszö­bönálló látogatásom mintegy betetőzése lesz annak a fo­lyamatnak, amelynek során kapcsolataink rendeződtek és kiteljesedtek. Az NSZK el­nökének ez lesz az első láto­gatása Önöknél, egyben ne­kem is ez az első utam a Varsói Szerződés egyik tag­államába — jelentette ki Ri­chard von Weizsäcker, az NSZK elnöke. A nyugat­német államfő hivatalos re­zidenciáján és lakóhelyén, a bonni Villa Hamme rschmidt- ben nyilatkozott a magyar sajtó képviselőinek. — Nagyon örültem a meg­hívásnak, mert kapcsolataink minőségét — és a magyar po­litikának azt a törekvését, hogy még feszült időszakok­ban is fenntartsuk a pár­beszédet, nyitva tartsuk a dialógus lehetőségét — fontos tényezőnek tartom Európá­ban. Ha meggondolom, hogy Helmut Kohl kancellár 1934- es magyarországi meghívása akkoriban korántsem volt minden további nélkül magá­tól értetődő, akkor ez is az előbb mondottakat bizonyítja. Így melegen üdvözöltem azt a kezdeményezést, hogy Ká­dár János főtitkár 1977-es és 1982-es NSZK-beli látogatása után e magas szintű kapcso­latoknak a mostani magyar- országi állami látogatással újabb hangsúlyt adjunk. Az elnök kiemelte a kap­csolatok kettős irányát, azo­IFolytatás az 1 oldalról.) litikai Bizottságának tagja, Anatolij üobrinyin és Alek- szandr Jakovlev, az SZKP KB titkárai, valamint Anatolij Csernyajev, a szovjet pártfő­titkár tanácsadója és Szergej Ahromejev, a honvédelmi mi­niszter első helyettese. Nagy­számú szovjet szakértő is ér­kezett a géppel, közöttük aka­démikusok, diplomaták, veze­tő újságírók. A repülőtéri fogadás után Mihail Gorbacsov, felesége és kísérete szállására hajtatott. Reykjavik kemény, nehéz tár­gyalások elé tekint, amelyek egy Washingtoni érdemi csúcs- találkozó eredményességének feltételeit hivatottak meg­teremteni. A szovjet—ameri­kai viszony az utóbbi időben aggasztó és biztató elemeket egyaránt tartalmazott, az utób­biak alapvetően a szovjet fél rugalmasságára, kompromisz- szumos készségére voltak visz- szavezethetők. Az amerikai elnök saját kormányzatán és Pénteken lemondott Simon Peresz izraeli miniszterelnök. Lépése megfelelt az 1984 szeptemberében kidolgozott paktumnak, amely szövetséget kovácsolt össze a Munkapárt, illetve a Jichak Samir vezette jobboldali-konzervatív Likud- tömb között. Mind a kormányszövetség, mind pedig az, ami ezután következik, példátlan Izrael állam történetében. Peresz helyet cserél Samirral, vagyis a továbbiakban külügyminisz­ter lesz, a hetvenegy éves Sa­mir pedig kormányelnök. A kormány a jövőben is 25 fő­ből áll, és nem várnak döntő a NATO-n belüli ellentétek tehertételével, az amerikai katonai-ipari komplexum fegy- verkezésplitikai és ideológiai programjai által kikényszerí- tett kötöttségekkel érkezett Reykjavíkba. A találkozóra amerikai rész­ről a fegyverzetellenőrzés, a kétoldalú kapcsolatok, a re­gionális problémák és az em­beri jogok napirendre fűzését indítványoztak. Szovjet rész­ről az atomfegyverkezási haj­A nemzetköz! gazdasági helyzet időszerű kérdéseiről szóló vitában pénteken fel­szólalt dr. Horn Gyula kül­ügyminisztériuma államtitkár, az ENSZ-közgyűlés 41. ülés­szakán részt vevő magyar küldöttség vezetője. fontosságú személyi változá­sokat, a kormányfőcserét ki­véve. A koalíciós kabinet magva egy tíztagú bizottság. Ennek felét a Likud-, a má­sik felét pedig a Munkapárt adja. Mindkét pártnak vétójo­ga van. Ez a helyzet az 1984 júliusában rendezett általános választásokra vezethető visz- sza. A szavazás alig használ­ható munkapárti fölénnyel, végeredményben döntetlennel végződött, bár most Peresz tömörülése népszerűbb. Az izraeli sajtó bizonyosra veszi, hogy a koalíciós kor­mány, amely fennállása alatt többször meg-megingott, végül is széthull. sza megszüntetésének, az atomi- kísérletek általános és teljes betiltásának. tulajdonítanak abszolút elsőbbséget, de 'sem­milyen kérdés megvitatása elől nem térnek ki, ha az a nemzetközi feszültség csök­kentését, a két nagyhatalom közötti jobb megérést, adott esetben az együttműködés, a két- és többoldalú fegyverzet­korlátozási tárgyaló fórumo­kon a mielőbbi megegyezést szolgálja. Általános megítélés szerint Reykjavíkban leginkább a kö­zép-hatótávolságú fegyverek témakörében várható megegye­zés, de a kompromisszum még nem körvonalazódott. Óvatosságra int az az ame­rikai magatartás, amelyben a teljes atomcsend lebecsülése jelentkezik, az atomleszerelés vonalán pedig Washingtont egyoldalú katonai eiőnyszer- zési törekvéséit vezérlik. A két vezetőnek nyilván nem lesz elég ideje az összes helyi konfliktus áttekintésére, de irányelveket jelölhetnek meg azoknak a regionális fe­szültségeknek a mérséklésére, amelyek hátrányosan befolyá­solják a Szovjetunió és az Egyesült Államok viszonyát. Utalt arra, hogy a tartós és viszonylag gyors világgaz­dasági fellendüléssel kapcso­latos remények az elmúlt év során csak kis részben telje­sültek. Különösen aggasztó jelenség, hogy az erősödő pro- takcionizmus, továbbá a nyers­anyagok és a mezőgazdasági eredetű termékek árainak ir­reális mértékű csökkenése a külső feltételek rosszabbodá­sát idézte elő az egyensúlyja­vításra törekvő országok szá­mára. Horn Gyula aláhúzta, saját gazdasági feladataink megol­dása terén jelentős eredmény­nek tekintjük* hogy meg­állítottuk ai eladósodási fo­lyamatot, megőriztük nemzet­közi fizetőképességünket. A magyar gazdaság számára kiemelt feladatnak, tekintjük a nemzetközi munkamegosz­tásban való- részvétel hatéko­nyabbá tételét, belső erőforrá­saink jövedelemteremtő ké­pességének növelését, a belső és külső egyensúly fenntartá­sa mellett a növekedésorien­tált gazdaságpolitika érvény­re juttatását — mondotta be­széde végén Horn Gyula. Lemondott Simon Psresz Samir úíí a kormány élére ENSZ-közgyűlés A magyar küldött Az NSZK elnökének nyilatkozata Kapcsolataink gyümölcsözőek kát a feladatokat, amelyeket a kétoldalú kölcsönös viszony területén, valamint azokat, amelyeket a felek a széle­sebb, sokoldalúbb európai ke­let—nyugati keretek között valósítanak meg. ' Az előbbieket taglalva elé­gedetten szólt az intenzív gazdasági cseréről, a közös vállalatokról, amelyek közül egyet hivatalos látogatása idején alkalma lesz felkeres­ni. Kifejezte reményét, hogy a beruházások előmozdításá­ra hivatott, nemrégiben meg­kötött megállapodás pozitív hatást gyakorol, és hogy ha­marosan sor kerülhet műsza­ki-tudományos szerződés meg­kötésére is. Mint megemlítet­te, az NSZK figyelembe ve­szi a Közös Piac iránti ma­gyar érdeklődést, amely min­den bizonnyal szóba kerül a mostani tárgyalásokon is. Az NSZK ez alkalommal is ki­nyilvánítja, hogy lehetőségei­nek megfelelően felkarolja Magyarország óhajait és el­képzeléseit az európai közös­séghez fűződő viszonyát il­letően. Weizsäcker örömének adott hangot azzal kapcsolatban, hogy jól fejlődik a kölcsö­nös idegenforgalom, s magyar állampolgárok is nagy szám­ban látogatnak az NSZK-ba. „Remélem, hogy a kulturális intézmények cseréjéről való tárgyalások eredményesek lesznek” — mondotta. A SOKOLDALÚ kapcsola­tok szempontjából a legfon­tosabb a Helsinkiben meg­kezdett európai biztonsági és együttműködési folyamat. Eb­ben a folyamatban a jövőre nézve egyedülállóan fontos, kecsegtető lehetőséget látok, amelyet mindkét országnak ki kell használni. Mind az NSZK, mind Magyarország tudatában van annak, hogy a szövetségi rendszereiket ter­mészetszerűleg tiszteletben kell tartani és semmiképpen sem szabad gyengíteni. Mind­amellett szövetségeikben fon­tos feladatok hárulnak orszá­gainkra. A helsinki folyamat­ra vonatkozóan a biztonsági kérdésekben a haladás első­sorban a szövetségek vezető nagyhatalmaitól függ. Nagyra értékeljük az or­száguk felelős tényezőivel való politikai párbeszédet — mon­dotta az elnök —, mivel a dialógus az egész Európáért vállalt felelősség jegyében bontakozik ki, s azt nyíltság jellemzi. Véleményem szerint ez a látogatás is annak a megnyilvánulása, hogy — tisz­teletben tartva a rendszerek és szövetségek különböző­ségeit — közös felelősséget vállalunk Európa békés jövő­jéért. Richard von ’ Weizsäcker nyilatkozatában kedvező jel­nek tekintette Gorbacsov fő­titkár és Reagan elnök reyk­javíki munkatalálkozójának létrejöttét. Felidézte, hogy hat hónappal ezelőtt még bizony­talan volt a stockholmi érte­kezlet kimenetele, tisztázat­lan, hogy egyáltalán van-e esély az előrelépésre a le­szerelés, így a közép-ható­távolságú rakéták számának csökkentése, valamint a fegy­verkorlátozás más területein. Noha Reykjavik nem pótolja a tervezett csúcstalálkozót — mondotta —, a szokatlan elő- csúcs megtartásában mindkét fél tárgyalási készségének je­lét látom. Az NSZK koráb­ban — nyilvánosan és bizal­masan egyaránt — kifejezte a csúcstalálkozó létrejöttére irányuló óhaját, s Reykjavik és a csúcstalálkozó között elő- terjeszi elképzeléseit az Egye­sült Államoknak és. a Szovjet­uniónak is. A KÉT NÉMET ÁLLAM vi­szonyát érintve az elnök az NSZK és az NDK feladatát abban látta, hogy kapcsola­taikból ne szármázhassák a feszültség növékedésé, hanem meg kelt kísérelniük viszo­nyuk egyediségét annak ér­dekében felhasználni, hogy az európai érdekazonosságot lát­hatóvá tegyék és "előmozdít­sák. Ma kezdőének a tárgyalások

Next

/
Oldalképek
Tartalom