Pest Megyei Hírlap, 1986. szeptember (30. évfolyam, 205-230. szám)
1986-09-27 / 228. szám
1986. SZEPTEMBER 21., SZOMBAT Színházi levél Légy jó .. A Nyilas Misi tragédiájában valóban nem a debreceni kollégium szenvedéseit írtam meg, hanem a kommun alatt s után elszenvedett dolgokat ...Én akkor egy rettenetes vihar áldozata voltam. Valami olyan naiv s gyerekes szenvedésen mentem át, hpgy csak a gyermeki szív rejtelmei közt tudtam megmutatni azt, amit éreztem, s lám, az egész világ elfogadta, s a gyermek sorsát látták benne.’’ így írt Móricz Zsigmond egy levélben arról a könyvéről, amely neki magának is egyik legkedvesebb munkája volt, olvasói népszerűségében pedig talán mindmáig a legkedveltebb regénye. A Légy jó mindhalálig — mert arról van szó — 1920-ban keletkezett. Igen kevéssel azután, hogy a Tanácsköztársaság bukása után, 1919 augusztusában, Leányfalun, a kedvelt nyári rezidenciáján, csendőrök mentek Móricz Zsigmondért, s megbilincselve, gyalog kísérték Szentendrére. Egy hétig tartották börtönben, majd — anélkül, hogy valamiféle kihallgatásra vagy vizsgálatra sor került volna — hazaengedték. S e megszégyenítő eseten túl ott volt még egy lelket gyötrő mozzanat: a kor egyik irodalmi társasága, a Kisfaludy Társaság, mely éppen 1919 tavaszán választotta tagjai sorába Móriczot, már 1919. augusztus 16-án „szá- monkérő szék”-et állított fel (ez lesz majd a neve 1944-ben a nyilasok vérbíróságának is!), és ez a testület (gyakorlatilag a vakon reakciós irodalmárok alkották) kizárja tagjai sorából Móricz Zsigmondot, mert <többek között ez állt a „vád- irat”-ban) „írt a kommunizmus mellett” és „agitált a kommunista eszmék érdekébi&h^l’ s „anyagi érdekekből kapcsolatba lépett a proletárdiktatúra szerveivel”. Ez a háttere tehát a Légy jó mindhalálig, s Nyilas Misi történetének. Innen nyúlt visz- sza Móricz a maga debreceni kisdiák korába, 1892-be, hogy nem önéletrajzi regényként, de önéletrajzi elemektől sem mentesen, megírja Nyilas Mihály, IV. B osztályos tanuló keserű-szomorú sorsát. Misi — akiben tehát mindenképp az író alakját kell látnunk, ha áttételesen is, és a felnőtt Móricz konfliktusainak kifejezőjeként is — a tiszta, naiv, romlatlan gyermeki lelkületévcl maga a megtestesült jóság, becsületesség, gyanútlanság. Még hisz abban, hogy a felnőttek világa jó, s a felnőttek már tudják, amit a gyerekek még nem, s ezért nem követnek el gonoszságokat, aljasságokat. Még azt hiszi, köztük nincsen olyan hierarchia, mint a diákok között, ahol a szülők társadalmi és vagyoni helyzete határozza meg a gyerekek helyzetét is. Még úgy gondolja, hogy ő azzal, . hogy színjeles tanuló, egyenrangú lehet Orczyval, a tehetős és előkelő származású famíliából jött fiúval, aki szintén színjeles. De Misi, még ha okosabb és eredetibb gondolkodású is, mint Orczy, s még ha neki összehasonlíthatatlanul nehezebb is a maga falusi iparos-paraszt' származásával jelesnek lenni, sosem lehet osztályelső, csak második Orczy mögött. És sosem kaphat másmilyen bebocsát- tatást a debreceni gazdag cívis- és lecsúszott dzsentricsaládokba, csak mint azok rossz tanuló gyerekeinek házitaní- tója. Egy drámai esemény — a vak Pósalaky úr nyertes reskontő (löttó)cédulájának elvesztése — nyitja fel Misi szemét. A mihasizna Török János, aki ellopja a kisfiútól a szelvényt, a történet végére ugyan visszaszolgáltatja a pénzt, de addigra Misit már megalázta, megtörte, kiábrándította a felnőttek világából maga ez a história is, de a debreceni kollégium tanári karának kegyetlen, érzéketlen, rideg fegyelmi vizsgálata is. Emiatt jut él odáig, hogy zokogva kiáltsa a fegyelmi bizottság előtt: — Én nem akarok debreceni diák lenni tovább! A szép és tisztaszívű könyv bői 1929-ben színdarabot írt Móricz. A Nemzeti Színház mutatta be. És ez a színi változat már sok mindenben átalakította a történetet is, Nyilas Misi alakján is változtatott, s a végkicsengésen is módosított. Nem lényegtelen az eltérés az előbb idézett mondat, s a színmű azonos jelenetében elhangzó mondatok között. Itt Misi már így kiált fel: — Én nem akarok többet a gyerekek közt élni! Én nem akarok többet a felnőttek közt élni! Én nem akarok többet debreceni diák lenni! Édesanyám nekem azt mondta: Légy jó, fiam, légy jó mindhalálig... én meg akarok halni... Majdnem tragédiába torkollik tehát a becsapott, megszégyenített, megalázott kisfiú sorsa. S Móricz a drámában már azt is aláhúzza: ennek a majdnem-tragédiának az okozói nemcsak a Török fiatalúr féle alakok, hanem a magasztalt debreceni kollégium csodált tanárai is: az antipeda- gógus tanerők, akik közt az igazgató „Vínbaka”, megVal- kay tanár úr embersége a ritka kivétel. Az igazgató mondja egy helyen: — A tanár urak csak tanítanak, de nem nevelnek. És ezt Móricz akkora bajnak, hibának, sőt, véteknek tartja, hogy „Misi drámáját tulajdonképpen ebből eredezteti, hiszen még az osztályfőnöke, Gyéres tanár úr sem tud jóformán semmit sem az osztály egyik színjeles tanulójáról. Légy jó mindhalálig színpadi változata gyakorlatilag a premier óta népszerű. Gyakran újítják fel. Most a Nemzeti Színház vette elő. De szinte új változatot formáit-'belőíe-• Berte- dek.Aiuirás .dramaturg,, valószínűleg a vendégrendező, Békés András egyetértésével. Az egyenes ívű, szabályos időrendű darabot most majdnem a végén kezdik, s mindaz, ami Misivel történik, a kisfiú álmában jelenik meg, hogy aztán a darab végére visszaérjünk a kezdethet. Ez az úgynevezett flash-back (visszapillantó) technika egészen más hangsúlyokat teremt az előadásban, mint amit eddig ismertünk a műben. Nyilas Misi a felnőttek világával itt még élesebben kerül konfliktusba, és az egész előadás tulajdonképpen ezt nyomaté'ko- sítja. Az ártatlan gyerek, s a romlott felnőtt szembeállítása olyannyira előtérbe kerül, hogy a dráma más mondanivalói sok helyen elsikkadnak. Ez még akkor is. elszegényíti a móriczi gondolatokat, ha a másik vonalon némi többletet nyerünk. így áll elő az a furcsa helyzet, hogy - most - egy majdnem egyszemélyes drámát kapunk, ahelyett hogy Misi története a debreceni s a kollégiumi viszonyokba, viszonylatokba ágyazva jelenne meg. Ám ehhez a súlyos drámai feladathoz a különben igen tehetséges Kerekes Éva f. h. még nem tud igazán jelentős Nyilas Misit teremteni. Takács István .ulojarol. A Tápiógyörgye hétköznapjai A népszerűség is lehet hátrány Lehet-c reflektorfényben nyugodtan dolgozni? Óhatatlanul erre gondol az ember, ha Tápiógyörgye mindennapjai kerülnek szóba, hiszen ebben a Fest megye délkeleti szélén, Nagykáta közelében fekvő, közel négyezer lakost számláló községben minden más, mint egy hasonló nagyságú másik faluban. Meglepő ütemű előrehaladásuk, nyitottságuk mágnesként vonzza az érdeklődőket — s természetesen a sajtó is. Az újságíróknál oly gyakori lelkesedés aztán gyakorta csodának tünteti föl azt, ami a helybelieknek természetes. S ez utóbbi a követendő, hiszen az a cél, hogy mindenütt együttműködjenek a községek vezetői és összefogva a lakossággal — nem állami támogatással — fejlesszék, szépítsék közvetlen környezetüket. így szolgálhatja igazán jól a közösséget az új iskola, a faluház, a falumúzeum, a strand, a futball- és teniszpálya, a video- lánc és a számítógéppark .., Bezzeg község — Nekünk inkább árt a népszerűsítés — mondta Nagy Zoltán, az általános iskola igazgatója, az Általános Művelődési Központ vezetője, községi párttitkár. Akkor, amikor a külső támogatás mértéke csökken, mivel nekünk úgyis minden önerőből sikerül, a bezzeg község hátrányait érezzük. Igaz, hogy például a mi iskolánkban az átlaghoz képest valóban ideális körülmények között folyik az oktatás: a tantestület átlagéletkora 33 év, csak 20—25 fős osztályaink vannak. Az oktatásban használjuk a számítógépeket és a videót, de ugyanakkor az is igaz, hogy a községben kevés a gyerek; mindössze 400-an vannak. Körülbelül 15 éve nem változik nálunk a lakosság. Nem költöznek el az emberek, de a fiatalok ilyen kicsi aránya is aggasztó. Lehet, hogy még ez a kevés gyerek is a továbbtanulási és a munkalehetőség hiánya miatt elköltözik majd innen. Ha öregszünk, - mit érünk az eredméhyeinkkel? — Ha ügyesen gazdálkodunk és tudunk előre tervezni — fűzte tovább a gondolatot Patkós Gábor, a faluház vezetője, aki négy éve pályakezdő tanítóként került feleségével együtt a községbe — és azokat a beruházásokat, létesítményeket, amelyeket eddig megteremtettünk, úgy hasznosítjuk, hogy egyrészt a további fejlesztéshez anyagi fedezetet biztosítsanak, másrészt vonzásukkal a fiatalok munkalehetőséget láthassanak benne, akkor talán enyhíteni lehet az országosan is problémát jelentő elöregedés folyamatát. Többes számban Ezen a nyáron öt tábort szerveztem itt, a strand körül kialakított szabadidőközpontban. Csak véletlenül fogalmaztam egyes szám első személyben, mert nálunk minden eredmény közös. Az ötlet valóban az enyém volt, de a megvalósulás összefogás nélkül elképzelhetetlen lett volna. Én vagyok a legfiatalabb, mégis, amikor idejöttem, az első pillanattól kezdve partnernek tekintettek. A tanácselnök mindennek a mozgaAgúrdi Gábor (Valkay tanár úr) cs Kerekes Éva f. h. (Nyilas Misi) a Nemzeti-előadásának egyik jelenetében. tórugója, összefogója. Olyan szellemet honosított meg, hogy elképzelhetetlen a passzivitás. Itt valahány értelmes gondolatnak helye van. A község vezetői azonnal a megvalósulást segítő feltételeken gondolkodnak, és meg is találjuk, hogy kinek, miben, mit kell tennie. Ügy gondolom, hogy ennek az öt nyári tábornak a megszervezése azért is fontos eredmény, mert amellett, hogy kicsit kulturális központtá tette Tá- piógyörgyét, még hasznot is hozott. Egy lépés az önellátó gazdálkodásunk megteremtéséhez. Nem igaz, hogy minden kulturális vállalkozás csak ráfizetéses lehet. Az ötből kettő építőtábor volt, egy nemzetközi és egy magyar. A nemzetközi építőtábor, amelynek közel 80, Európa minden részéből érkezett résztvevője volt, két hétig tartott. Számítottunk a tápiószelei tapasztalatok alapján arra, hogy napi egv-két órás intenzív munkánál több nem várható. Ennek ellenére vállaltuk, és megérte. Az összes közintézmény kerítését lefestették, az óvoda kazánházát felújították és az új' t iskola építésében segítettek. A magyar építőtáborban főleg környékbeli középiskolások voltak, de Debrecenből is toboroztunk tanulókat, ök környezetvédői, vagy inkább környezetszépítői kemény munkával a strand területén épülő úttörőtábor helyét gaz- talanították, majd az épületek alapjainak lerakásában is részt , vettek. Délutánonként mindannyian úszhattak, focizhattak, teniszezhettek vagy éppen — az egész nyáron a táborban lévő — számítógépekkel játszhattak. Csak a tíz, Komárom környékéről érkezett fafaragó nyugdíjas egyhetes tábora volt máshol, nem itt a szabadidőközpontban, hanem az óvoda területén. Ok ott készítettek fából óriás szoborjátékokat. A kisdobostábor csak a környékbeli gyerekek számára jelentett üdülést, de ugyanakkor tanulást is; alapvető számítástechnikai ismeretek elsajátítására volt lehetőségük. A közművelődési és sporttábprt az idén másodszorra rendezték, meg ■ négy témakörben: számítástechnika, sport, fotó, képzőművészet. A számítástechnikai foglalkozások iránt mutatták a tanulók a legnagyobb érdeklődést. Négy-öt gyerekkel. foglalkozott egy nevelő, öt Commodore—64 komputer és iskolaszámítógé- peií álltak rendelkezésünkre. Ennek Rékasi Gábor, a Nagy- kátán tanító, eredetileg mérnök képesítésű barátunk volt a vezetője. Úgy gondolotn, hogy a 900 forintos részvételi díjv pem volt sok egy hétre azokért a lehetőségekért, .melyeket nyújtottunk. Mindenki jól járt — ez volt a óéi. Anyagias vagyok? f— Most év közben Rékasi Gáborral összefogva a Silicium mikroklub keretében összeállítottunk egy video- és egy számítástechnikai bemutatót, amelyet eszközökkel együtt a , környékbeli művelődési, házakba helybe viszünk, illetve vinnénk. A mi költségeinket éppen csak hogy fedezi az a 2500 forint, amelyet ezért a szolgáltatásért kérünk. Mégis sokallják, anyagiasnak tartanak bennünket — de főleg engem. A magam dolgaiban úgy tűnik, nem igaz ez az állítás, hiszen a havi fizetésem 4450 forint, viszont tény, hogy mindig azon töröm, törjük a fejünket, hogy hogyan lehetne a községnek tisztességes úton- módon egyre jobb anyagi feltételeket teremteni. Ha ezért én anyagias vagyok, akkor vállalom. Pontosan ismerjük mindannyian, minden pillanatban a község pénzügyi helyzetét, tudjuk, hogy menynyire lapos a bugyelláris; csak így érezheti mindenki a maga területén saját kötelességének a gazdaságos gondol - . kodást. , Szeretnénk, ha ez a csoda, ami nem az, hanem természetes eredménye az együtt gondolkodásnak, futótűzként terjedne országunkban és általánossá válna. Üjj írisz Szentendre szép fogságában A festményeken sehol egy ember. Mégsem érzem, hogy néptelen lenne a szentendrei sikátor, vagy éppen ne dolgoznának a városházán. A házak között kiteregetett ruha is otthonos varázzsal bír, S a szeretett, az utánozhatatlan szentendrei háztetők is megfogják a nézőt. A képek színe, színhatása bizonyítja, értően bánik az alkotó az ecsettel. Alkotó. Egy induló művész első kiállításának néhány festménye függ a fővárosi Hazafias Népfront Vili. kerületi székházának halijában. Tahi Losonci Miklós Pest megyei lakos — ez is meghatározó művészetében. S mint minden képzőművészt, ; így természetesen őt is foglyul ejtette Szentendre páratlan szépsége. Minden képről ez, az ezerarcú műemlék városka csalogatja a látogatót. Az alkotások többsége újat tud mondani annak is, aki gyönyörködhetett más, érett művész Szent- éndre-látásába n. —I. —s. A sorozat új kötetei A Tudomány tár tervei Üjabb kötetek jelentek meg a Könyvértékesítő Vállalat Tudománytár elnevezésű sorozatában. Ezek között van Fináczy Ernő egyetemes neveléstörténetének harmadik kötete, amely a reneszánsz kori nevelésről szól. A könyv 1919-ben jelent meg először. Üj, bővített változatban jelent meg Szathmáry László Magyar alkémisták című, eredetileg 1928-ban kiadott műve. Ebben helyet kapott a szerző öt, folyóiratokban megjelent alkémiatörténeti tanulmánya az aranycsinálókról, valamint Kánagy Iván párizsi professzor .L943-ban kiadott esszéje és Móra László kémia- történész utószava. A Könyvért, amely az utánnyomás-sorozat kiadásával régóta hozzáférhetetlen, művelődéstörténetileg jelentős művek újraközlésére vállalkozik, 1983 óta 17 kiadványt jelentetett meg. Az idén még egy újabb kötettel gyarapodik a Tudománytár sorozat: várhatóan decemberben jelenik meg Kerékgyártó Árpád Magyarország emléknapjai című munkája. A kötet az év napjait sorra véve ismerteti, a történelem eseményeit. A tervek között szerepel Venelig- ner Lajos A magyar zsidóság története című művének kiadása is. A ma már ritkaságnak számító munkák újraközlésére vállalkoznak a Tudománytár- füzetek elnevezésű, jövőre induló., sorozattal is. EBbon a magyar tudomány nagyjainak egy-egy művét, nagyobb dolgozatát adják közre. A könyvecskék — amelyeket elsősorban egyetemistáknak, főiskolásoknak szánnak — 100—150 oldalasak lesznek, s várhatóan 50 forintba kerülnek majd. U ■ : 1 Rádiófigyelő HUNGAROIL. Az ötlet nem új, számtalan külföldi, kevesebb hazai példa igazolja. A profik sportvilágában mindennapos, hogy a komoly, pénzdíjas versenyek megrendezését neves cégek támogatják, a reklám, a várható forgalomnövekedés fejében. Az első fecskék nálunk is megjelentek, elsősorban a tenisz, a sakk jóvoltából. Am olyan nagyszabású, hazai viszonylatban komoly összegeket mozgósító vetélkedés még nem volt, mint a sziráki kastélyban, az. idén. immár másodjára helyet kapott nemzetközi sakktorna. Ezzel foglalkozott az Eco-mix gazdasági magazin egyik riportja. A versenyt, a honi olajipar ■ több vállalata finanszírozza. Innen az elnevezés is: Hungaröil ’86. A sakkozók díjazására 400 ezer forint nyereményalapot hoztak létre, s az első helyezés 75 ezer forintot ér. De valamennyi induló részesül valamilyen arányban az összegből, nem beszélve a startpénzekrő!, kü- löndí jakról. Ilyen körülmények között bizonyos, hogy minden versenyző nyertes. Ki még? (Mint megtudhattuk, a sakkszövetség nem. Hat a szponzoráló cégek? Efelől megoszlanak a vélemények. Kétségtelen ugyanis, hogy a lapok sportroyataiban szerepelni jó reklám, s a verseny eredményeit összegző, hirdetésekkel megtűzdelt bulletin több mint 100 országba jut e!. Ám. hogy ennek lesz-e, s ha igen, mennyi a forintban, dollárban mérhető haszna? — azt lehetetlen megjósolni, mérni még kevésbé. Az Eco-mix az emelkedő pénzdíjak kapcsán másra is felhívta a figyelmet. Arra. a hazai sportpolitikában eddig nem elfogadott álláspontra, miszerint, ha van cd'ian pénz, amit célszerven be lehet fektetni a sportba, akkor tegyük meg. Ezzel is támogatva a minőségi sportot. Ahogy a sakkszövetség illetékese mondta: a jót jól fizessük meg, a közepesnek alig, a gyengének egyáltalán ne adjunk. TANAKODÓ. Vagy ahogy a műsor alcíme kérdi: mire figyeljünk az idén? Az idén ez esetben a nemrég megkezdődött tanévet jelenti, amire pedig figyelni kell, áz az oktatás újdonságai. Elsősorban is a párhuzamos, ahögy a szakemberek hívják, az alternatív tankönyvek használata. Nos, ezen tényleg lehet tanakodni. Miért kell például négyféle módszerrel, ugyanennyi tankönyv szerint tanítani az általános iskolai olvasást? Erre a kérdésre még kézenfekvő, logikus a válasz. Végre lehetőség van arra, hogy a központi előírások mellett különféle programokat dolgozzanak ki az iskolákban. Az eltérő feltételekhez, környezethez, gyerekanyaghoz és á pedagógus képzettségéhez, rátermettségéhez igazodva. Sokáig nem volt választék, választási lehetőség. Most van. A bennfentesek tudják: milyen harcok árán. Azon viszont már érdemes morfondírozni. gondolkodni, homilyen lehetősége van a pedagógusnak a módszerek, a tankönyvek megismerésére? Honnan tudja meg, miben különböznek eevmástól. melyiket lenne érdemes használni az adott helyen? Mint kiderült, ez bizony elég esetleges. Azt hihetnénk — hitte a riporter is —. hogy minden azzal kezdődik, boov a pedagógus információkat gyűjt, maid tudatosán választ. A sorrend inkább fordított. És akkor még nem esett szó a családról. A szülök vajon honnan tudhatják meg: mi lenne a legjobb a gyereknek? K. U i
