Pest Megyei Hírlap, 1986. szeptember (30. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-09 / 212. szám

1986. SZEPTEMBER 9., KEDD 3 Gazdái a térségnek Egy nap a Galgavölgyében Különösen kevés a szakmunkás A színvonalból nem engedünk Püspökhatvan Pest megye északkeleti csücskében fek­szik. Az,utóbbi tíz esztendő­ben hírét-nevét annak kö­szönheti, hogy a falúban van a központja a Galgavölgye Termelőszövetkezetnek. Gon­dolom, szűkebb hazánk más térségeire is igaz, hogy egy- egy mezőgazdasági nagyüzem —■ különösen ha nincs a kör­nyéken számottevő ipar — gazdaságilag meghatározóvá válik az ott élők számára. Különösen igaz a megállapí­tás abban az esetben^ ha rá­adásul egy-egy gazdaság meg­alapozott anyagi bázissal ren­delkezik. Mert így jut is, ma­rad is. , Egymásra utalva Ezzel a gondolatkörrel kez­di a beszélgetésünket Kovács Antal, a Galgavölgye Terme­lőszövetkezet ízes beszédéről és szókimondásáról ismert el­nöke. — Miért is ne lennénk gaz­dái a térségnek, hiszen Cső­várnak, Ácsának, Püspökhat­vannak és Galgagyörknek mi jelentjük a mezőgazdaságot, az ipart, egyáltalán a mun­kalehetőséget. Kis túlzással azt is mondhatnám, hogy a munkaképes lakosság jó részé­nek a szövetkezet biztosítja a kenyeret. Egymásra va­gyunk utalva, hiszeh az isko­lapadokban a mi gyerekeink is ülnek, az utakat magunk­nak is építjük. Az elnök által mondottakra álljon itt rögtön két példa. Az ácsai iskola bővítésén ezekben a pillanatokban is a termelőszövetkezet szakembe­rei dolgoznak. Nem ingyen, de nem is annyiért, ameny- nyiért egy idegen vállalat. A létesítmény tervezését is úgy oldották meg, hogy a kommu­nista ' műszakban keresett pénzt ajánlották fel költség- fedezetül. Vagy vegyük a már sik esetet. Elromlott a tsz sertéstelepe felé vezető út. Nekiláttak megcsináltatni. Csakhogy a faluban az asz­falt egy szakasza tanácsi ke­zelésű, az utolsó ház azonban a tsz péksége. Mindezen nem meditáltak sokat, végig rend­be tették a burkolatot. A MAGYAR TURISTA, ha az NDK-ban járva igénybe veszi a városi tömegközleke­dést, akár otthon érezheti ma­gát. No, nem azért, mert zsú­foltak a buszok — persze ez is előfordul —, hanem mert a járművön azonnal mindent megtalál. Hiszen Ikarusok járják a berlini és a többi nagyvárosi utcákat. De nem is kell ahhoz az NDK-ba utazni, hogy szinte naponta kapcsolatba kerül­jünk a baráti német állam­mal. Áttételesen persze, az NDK-ban gyártott termékek révén. Gondoljunk csak a kedvelt háztartási gépekre, akusztikus berendezésekre, újabban pedig a jó minőségű színes televíziókra. Sokan autózunk Wartburgokkal és Trabantokkal, bár — őszintén szólva — igen várjuk a négy­ütemű modellek megjelenését. Az NDK nem szomszédunk ugyan, de földrajzilag nincs távol. Az országainkat össze­fűző szálak sokasága révén pedig igen közel áll hozzánk. A diplomaták azt mondják: a magyar—NDK kapcsolatok problémamentesek, kiegyensú­lyozottan fejlődnek. Ennek az a háttere; hogy a szocialista építés és a nemzetközi politi­ka fő kérdéseiben nézetazo­nosság jellemzi e viszonyt. Rendszeresek a találkozók a két ország vezetői között. A magas szintű megbeszéléseken tükröződik egymás tapasztala­tainak megbecsülése, az igény arra, hogy ápoljuk a mindkét fél számára fontos és előnyös kapcsolatokat Ezek űiabb je­lentős állomása Lázár György­nek. a Minisztertanács elnöké­nek látogatása az NDK-ban Megkülönböztetett figyelem illeti meg a gazdasági együtt­De hát miből telik minder-' re a Galgavölgye Tsz-nek? Természetesen abból a pénz­ből, amelyet gondos gazdálko­dással megkeresnek. A termő­földjeik 13 aranykorona , ér­ték alatt vannak. A dombok hátán a .termőtalaj vastagsá­ga csak néhány centimétert tesz ki. Világos, hogy ilyen körülmények között csak rop­pant szakszerű talajművelés­sel lehet búzát, lucernát, si­lókukoricát termeszteni. A Ithstő legolcsóbban — 1974-ben három téeszből alakult a gazdaság. Az előbb említett termőhelyi adottsá­gokat ismertük, tehát világos volt, hogy számunkra a jövőt a sok évtizedes tapasztalat­ra épített állattartás jelenti. De nem a régi módon, hanem napjainknak megfelelően a lehető legimagasabb szinten. E cél érdekében egyesítettük a tehenészeteket. Áttértünk a kötetlen technológiára. A dip­lomásaink tudását egyesítet­tük az itt élő falvak lakossá­gának tapasztalataival, akará­sával. Ma 2 ezer 800 szarvas- marhánk van, ebből tehén 900. A tejtermelés a fő profil. Az évek során a tejhozam 4200-ról 5600 literre emelke­dett. A magyar tarkát keresz­teztük a vörös, holsteinnel. Most ott tartunk, hogy a te­jen, literenként 2,67 forint a nyereségünk. Itt szakítsuk meg egy pilla­natra az elnök mondókáját. Literenként csaknem 3 forin­tos a nyereség a tejen. Tény­leg tiszteletre méltó ered­mény, amikor tudjuk, hogy gazdaságaink döntő többségé­ben deficites vagy nullszaldós a tehenészetek mérlege. A legtöbbjük a telepek felszá­molásán töri a fejét.-Püspök- hatvanban pedig bővíteni kí­vánják az istállók férőhelyét. Hallgassuk tehát tovább az elnököt a rról, ’ frégy- 'Mkén t érték el ezt az eredményt. — A tevékenységünket alá­rendeltük az állattenyésztési főágazatnak. A növényter­mesztőknek csak az a felada­tuk, hogy a lehető legolcsób­ban megfelelő mennyiségű és működést. Hiszen o szocialis­ta országok között az NDK a második legfontosabb partne­re hazánknak, Magyarország pedig a harmadik helyet fog­lalja el az NDK partnereinek sorában. Tavaly szeptember­ben írták alá az 1986—1990-re szóló kereskedelmi megálla­podást, amelynek értelmében az elkövetkező öt esztendőben 13 százalékkal bővülnek a kölcsönös szállítások. Szintén tavaly írták alá azt a prog­ramot, amely az ezredfordu­lóig határozza meg a kapcso­latok fő irányait. Mindkét fél részéről törekednek arra. hogy bővítsék az együttműködés le­hetőségeit, elmélyítsék a kooperációt, a gyártásszakosí­tást. A súlypontok a számí­tástechnikán, a mezőgépgyár­táson és a fogyasztási cikke­ket előállító iparágakon van­nak. De nem minden a gazda­ság, még ha a legfontosabb is. Kulturális, tudományos terü­leten legalább olyan élénkek a kontaktusok. Erről sokat tudnának beszélni a berlini Magyar Kultúra Házának , il­letve a budapesti NDK Kul­turális Központnak a munka­társai. Szoros az együttműkö­dés az egyetemi és főiskolai oktatásban is. Az elmúlt há­rom évtizedben kilencszáz magyar szerzett diplomát az NDK-ban, s magukkal hoztak még egy kincset is: a német nyelvtudást. Ez utóbbi bizony minden mennyiségben elkelne. A JOBB MEGISMERÉS még közelebb hoz bennünket egy­máshoz. A hivatalos tárgyalá­sok ennek teremtik meg a le­hetőségét. Élni ezzel a lehető­séggel — nos, ez már mind­annyiunkon múlik. Laczik Zoltán minőségű takarmányt állítsa­nak elő. Ehhez gépek kellet­tek, takarmánykeverőre volt szükség, s olyan gazdaszem­léletre, amely nem hagyja veszendőbe menni az istálló- trágyát. Mi abban az időszak­ban is, amikor az egész or­szágban a műtrágyát favori­zálták, az utolsó kilóig fel­használtuk a szerves trágyát. A megyében az elsők között tértünk át a folyékony mű­trágya használatára. Meggyő­ződésem, hogy egyenleteseb­ben lehet szórni, gazdaságo­sabb is, mint a szemcsés test­vére. — Az állattenyésztés cél­jainak megvalósítását szol­gálja az ipari főágazatunk. Az innen származó nyereséget soha nem osztottuk szét, ha­nem az alaptevékenység fej­lesztésére fordítottuk. S még valamire. Egyebek között ar­ra például, hogy az asszo­nyoknak, a gépesítés előreha­ladásával feleslegessé váló tsz-tagoknak munkát biztosít­sunk. így hoztuk létre a 100 fős varrodánkat. A Május 1. Ruhagyárral és a Skála Coop- pal állunk üzleti kapcsolat­ban. A Galgavölgyében szívós és céltudatos munkával elérték, hogy három sertésfajtának is ők a törzstenyésztői. Ezeknek a magas genetikai értékű ál­latoknak a tartása szó szerint tudományos munkát követel. Csak teljesítmény után Még néhány dologról sze­retnék szólni a látogatás ta­pasztalatai kapcsán. Arról, hogy a termelés értékarányos nyeresége az elmúlt öt esz­tendőben mindig 10 százalék fölött volt. 1985-ben 14,4. Fluktuáció szinte nincs. A gaz­daságot az elnök, a termelé­si elnökhelyettes és a három főágazatvezető irányítja. Raj­tuk kívül tsak telef>vezetők vannak. A végzett munkát; minden hónapban értékelik. Az órabért, nem ismerik, a dolgozók a fizetést kizárólag a teljesítményük után kapják. Az egy főre jutó átlagbér je­lenleg 64 ezer forint. Ehhez tessenek hozzászámítani a háztájikból származó jövedel­meket. Ez utóbbi gondolathoz az elnök csak annyit tesz hozzá, hogy a négy falut igen szorgalmas szlovákok és ma­gyarok lakják. A dolog persze — mint a cikkből érintőlegesen kiderül — korántsem ilyen egyszerű. Vicsotka Mihály MI IS AZ EGÉSZSÉG? S hogyan állunk vele? Mit kel­lene tennünk, hogy megőriz­zük testi-lelki épségünket? E nem kis fontosságú kérdések méltán keltették fel sokak ér­deklődését, így Pesta László. az ’Országgyűlés egészségügyi és szociális bizottságának el­nöke tegnap a Parlamentben nem csupán a testület tagjait köszöntötte, hanem számos vendéget — más bizottságok­ban tevékenykedő képviselő­ket, megyei főorvosokat, párt- és tömegszervezeti vezetőket, társadalombiztosítási és sta­tisztikus szakembereket is üd­vözölte. Részt vett az ülésen dr. Csehák Judit miniszterel­nök-helyettes is. A lakosság egészségi álla­potáról szóló beszámoló és az egészségmegőrzés átfogó tár­sadalmi programjára vonatko­zó javaslattervezet előterjesz­tője dr. Medve László egész­ségügyi miniszter azzal kezd­te: ne tévesszen meg senkit, hogy az egészségügyi tárca te­szi le az asztalra az elképze­léseit; széles körű társadalmi programról van szó, mely csak az egyes emberek, a családok, a társadalmi és tömegszerve­zetek és az egészségügy össze­fogásával, általános szemlélet- változással valósulhat meg. — A kovácsszakmát nem lehet nyáron elkezdeni — mondja Kovács István, az Ipari Szerelvény- és Gépgyár művezetője. — Hiszen amikor kint is hullanak a hőségtől a madarak a fákról, itt bent 50 —60 Celsius-fok van. Aki ősz­szel vagy télen lép be hoz­zánk, az a jövő júniusig biz­tosan marad, mert hiszen szép, ahogy a tüzes vas ívet vet a nagykalapács alatt. A kovácsüzemben a 43 dol­gozóból 25-en végeznek saj­toló-, illetve kovácsmunkát, a többiek szállítók, lakatosok, takarítók, termelésirányítók. Még tíz—tizenöt emberre len­ne szükség ahhoz, hogy mind a három műszakban megle­gyen a létszám. Különösen a szakmunkás kevés, mindössze hatan vannak. A művezetővel és beszélgető partnereimmel, Csikós Ferencné főbizalmi­helyettessel, Nagy András és Reicher Sándor sajtolómun­kásokkal próbáljuk meg ösz- szegyűjteni azokat a motívu­mokat, amelyek megtartják az üzemben a törzsgárdatagokat, és azokat az okokat, amelyek miatt ma már szinte nem is jelentkezik erre a pályára fia­tal. Hosszabb az éjszaka — Az idősebbek számára vonzó a nyugdíjkorkedvez­mény és az évente egy alka­lommal fizetett öt—hatezer fo­rint melegüzemi pótlék — fű­zi tovább gondolatait Kovács István. — Na de a három műsza­kot nem fizetik meg! — ve­ti közbe Reicher Sándor, aki nem a munkát sokallja, ha­nem a havi 8—9 ezer forintot kevesli ilyen körülmények kö­zött. Hiszen valóban nehéz fizikai munkát végez. A ré­gi, húsz, " harminc, negyven éves kemencéket és ‘ sajtoló- kat kézzel kell kiszolgálnia. Míg a kemence egyik részé­ből fogóval egyenként kieme­li az izzó vasat és átdobja a társának, aki a nagykalapács alá teszi, addig a másik felé­ben már melegíti a követke­ző adagot. S amíg egy-egy termékféléből az adott meny- nyiséggel nincsenek kész, meg­állás nincs. . — Olvastam — meséli Nagy András —, hogy a Lenin Ko­hászati Műveknél megszün­tettek kovácsüzemeket, mert Ehhez pedig az szükségeltetik, hogy az egészség mint az ed­diginél nagyobb érték jelen­jen meg a politika és a min­dennapi gyakorlat minden szintjén. A beszámolóban is szerepel, az egészség nem csupán a be- • tegség és a rokkantság nem létezését jelenti,: hanem fizi­kai, szellemi és szociális jólét együttes állapotát. S tavaly a halálozási arány hazánkban 13,9 ezrelék volt — Európá­ban a legmagasabb. Az egész­ségi állapot — javuló egész­ségügyi ellátás melletti — rosszabbodása döntően a hi­bás életmód következménye. Ezt felismerve, a fő halálokok elleni küzdelmet már meg­kezdve vázolják fel a társa­dalmi programot, mely össz­hangban áll a VII. ötéves terv más — például ifjúságpoliti­kai, lakásépítési, sport és kör­nyezetvédelmi — programjai­val. Az elképzelések szerint az életmódi változtatás, a kör­nyezeti ártalmak csökkentése, az egészségügyi ellátás fej­lesztése szabja meg a fő fel- adatcsoportokat, s a teendők összehangolására, szervezésé­re, ellenőrzésére országos, megyei, illetve városi koordi­veszteséges. Akkor arra gon­doltam, milyen buta is az em­ber, miért is nem kerestem magamnak inkább egy diva­tos szakmát, olyat, amilyet megbecsülnek. Itt az ISG-n belül — nem értem, miért — 40 százalék az éjszakai pótlék az egyik üzemben és 50 a má­sikban. Talán nem egyformán hosszú a gyár egész területén az éjjel? A munkafeltételek? Eiztosan akad ennél rosszabb is. De bizony ha bekapcsolom az elszívóberendezést, elvisel­hetetlen a zaj, ha meg nem kapcsolom be, jobb, ha nem is veszek levegőt. — Hogy ezen az üzemen meglátsszon a fejlesztés —ve­szi vissza a szót Kovács Ist­ván —, legalább 150 millió forintot kellene ráfordítania a vállalatnak. S mi marad akkor a többire? Nem egy-egy gép­re, hanem gépegységekre len­ne szükség, hiszen enélkül hiába is követelnek tőlünk minőségi munkát, mindenütt eladható ipari szerelvényeket. — Tizenöt év óta, amióta itt dolgozom — toldja meg egy példával az eddigieket Nagy András —, az idén kaptam először egy új sorjázógépet. De csak gyorsabban jár, mint a régi, ugyanolyan meleg. Megértem én, nincs pénz na­gyobb fejlesztésre, ezt biztos olcsóbban kínálták, hát meg­vettük. Na de hogyan tovább? Beruházás után A fémkerámia kemence­csarnokban első pillanatra úgy tűnik, mintha másik válla­latnál lennénk. A beruházást, amelynek során elkészült, ta­valy tavasszal fejezték be, a különbségről a régi és az új munkakörülmények között Kovács Ferenc csoportvezető számol be: — Mint ég és föld. Koráb­ban egy-egy műszak után az emberek úgy néztek ki, mint a kéményseprők, a grafitpor­tól — hiszen a keményfém- gyártás alapanyaga az —, s ahogy kezdték modernizálni az üzemet, úgy csökkent a szilikózisban megbetegedet­tek száma is. S bár ebben az üzemben a munka nem kivan olyan fizi­kai erőnlétet, mint a ková­csoknál, itt sem tolonganak a felvételre vágyók. Kilenc em­ber helyett hatan vannak, a három év alatt 15 ember for­náló testületeket, egészségvé­delmi tanácsokat kívánnak létrehozni. A KÉRDÉSEK sora is azt tükrözte: a képviselők ki­emelkedően fontosnak tartják az egészségmegőrzés ügyét. De nemcsak ők. A húsz felszólaló egyike, dr. Somogyi Endre, a SOTE rektora mondotta: el- meszesedett szemléletünket kell átformálni, melyben a gyógyításnak alárendelt a megelőzés. A jelenlegi képzési tartalmat a hallgatók és az orvosegyetemi oktatók kéré­sére is változtatni kell. Vei­kéi László (Borsod megye 4. vk.) pedig arra hívta fel a fi­gyelmet, hogy gazdasági fejlő­désünkhöz is nélkülözhetet­len, az abban részt vevők egészsége. Szinte lehetetlen részletesen ismertetni, mi. mindent emlí­tettek a szót kérők. De így is körvonalazható néhány lénye­ges megállapítás. Az egyik: már az óvodától el kell kezdeni az egészséges életvitellel kapcsolatos isme­retnyújtást, s mint többen ja­vasolták, ennek tantárggyá kellene ismét válnia, vagy legalábbis tananyagrésszé. A másik: bár minden tár­sadalmi szervezetet, minden hivatalos fórumot a feladatot Magyar—NDK kapcsolatok Mindennapjaink része \ / Országgyűlési bizottság előtt Egészség és szemléletváltás dúlt meg az üzemben úgy, hogy két-három hónap múlva már tovább is állt. Inkább a technológiát A vasporüzemben az ajtó mellett a kemencesor, amiből 1,8 méter hosszú a hözóna, 660—800 és 1120 Celsius-fo- kon melegítenek a kemencék, és hat méter hosszú a hűtő­zóna. Átellenben egy igen ré­gi sajtológép. Tizenkét ember munkáját öten (!) látják el. A vasporkohászati termékek iránt a kereslet igen nagy, a vállalások felső határát a ke­mencék kapacitása szabja meg. Ahogy az üzemvezető­vel, Tótpál Sándorral kiszá­moltuk, 250 tonna port moz­gatnak meg évente kilencszer, 40—45 fokos melegben. A termékeik minőségét kétféle­képpen befolyásolhatják: a szalag — amelyik a hőzónán, illetve a hűtőzónán át viszi a terméket — sebességének a fokozásával és a hőfok szabá­lyozásával. A kemencetérben a legfiatalabb berendezés 11 éves, a legidősebb több mint ötven. Az itt dolgozók óra­bére 26-tól 34 forint, ami ha­vonta 6500 forint körül jön ki, ehhez kapható 10 százalék mozgóbér és a műszakpótlék. S persze a hiányzó hét embert pótló gmk-s pénz. Mégis, Fű- leki Lajos és Szántó István beállítólakatos egyetért abban, ha választaniuk kellene, hogy a vállalat a nyereségből a bé­rüket vagy a technológiát fej­lessze-e, csakis ez utóbbira adnák a voksukat. — Tételezzük fel — fordu­lok Tótpál Sándorhoz, hogy géplakatos végzettségem van, és a felvételemet kérem önökhöz. Tárt karokkal fogad­nak? — Amennyiben a felvételi beszélgetés és a próbaidő iga­zolja, hogy jó szakmunkás, igen. Először is körbevezet­ném az üzemben, s ha lá­tom, hogy ismerősek a beren­dezések, hogy a szigorú mű­szaki paramétereket, amelyek kötnek bennünket, mondanak valamit, szinte biztos lehetek abban, hogy érdemes felven­ni a jelentkezőt. Bármennyi­re is kevesen vagyunk, hozzá nem értő embereket nem fo­gadhatunk be, hiszen a szín­vonalból, termékeink minősé­géből kényszerhelyzetben sem engedhetünk. El. E. vállalók között kívánnak tud­ni, elmaradhatatlan a felnö­vekvő nemzedék elé jó példá­kat állítani. Ennek az orvo­sok, a pedagógusok, a nyilvá­nosság elé lépők s a többi fel­nőtt, a szülők is felelősei. A harmadik: a nemzetközi tapasztalatok szerint a meg­előző orvoslás pénzügyi kiha­tásai nem csekélyek, megköze­líthetik, talán meg is halad­hatják a gyógyító orvoslásét. Ám a mainál hatásosabb megelőzéssel az utóbbiból tar­talékok szabadulhatnak fel, melyek az előbbire fordítha­tók. Ezért említették: valami­képpen meg kellene jelennie az egyén önmagáért érzett fe­lelősségének is, például anya­gi preferálásban. Hiszen aki nem megy el a szűrővizsgálat­ra, aki nem törődik az egész­ségével, azzal óvhatná épségét a legjobban, ha másképp cse­lekedne. S a negyedik: a program­nak a reális lehetőségekkel kell számolnia.. Mert bár kí­vánatos, hogy növekedjen az egy emberre jutó lakóterület, vagy szűküljön az olló a víz­ellátás és a csatornaellátás között, csak ezek feltételeinek létrejötte után várhatunk tényleges változást. A VITAT összefoglalva azt hangsúlyozta dr. Medve Lász­ló: olyan nemzeti programról van szó. melynek valóra vál­tása minden magyar állam­polgárnak érdeke. A program- javaslat a közeli jövőben a Minisztertanács elé kerül. V. G. P. ,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom