Pest Megyei Hírlap, 1986. szeptember (30. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-08 / 211. szám

1986. SZEPTEMBER 8., HÉTFŐ

Görög—magyar kórustalálkozó

Tanulságos zenei kapcsolat

Megméretni hazán helüt és

kívül.— napjaink hasznos divatja ez, vonatkozhat bármire: gazdasági vagy kulturális eredményekre egyaránt. Jóllehet ez túl nagy célnak látszik egy városi gyermekkórus számára, ám mindenképpen tanulságos.

A százhalombattai Tavasz gyermekkórus ismeretsége a görög tesszaloniki Agia Tria- da fiúkórussal a véletlennek köszönhető. (Vagy talán mégsem, hiszen a kecskeméti nyári Kodály-szeminárium volt a kiindulópont.) A százhalom- battaiak a tavasszal látogattak el Tesszalonikibe, s ezt viszonozták a fiúk szeptember 3. és 8. között. Közös hangversenyükre pénteken, szeptember

5-én este került sor a Barátság Művelődési Központ és Könyvtár színháztermében.

Közös gond

Röviddel a műsor megkezdése előtt beszélgettünk a két karnaggyal: Strauszné Könö- zsi Veronikával és Vassilis Papaconstantinouval, arról, hogy mit jelent a két kórus számára az ismeretség.

— Elsősorban zenei kapcsolatot — mondotta Strauszné. — Igaz, hogy egy fiúkórus más hanganyaggal rendelkezik, azonban mégis tanulhatunk tőlük. Repertoárjuk nagyon széles, amelyben jóval kevesebb helyet kap a népzene, mint nálunk; s sokkal több a szimfonikus mű. az oratórium. A karnagy lehetőségei sokkal jobbak, hiszen a

kórustagoknak felkészülten kell a próbán megjelenniük.

— Ebben a kapcsolatban mi a magyar kórusmozgalom megismerésének útját-módját látjuk — vette át a szót Vassilis Papaconstantinou —, hiszen mi is érzékeljük a magyarországi zenekultúra kisugárzását a világra. Hiszen a Kodály-módszerrel már számos országban oktatnak. Külön örömömre szolgál, hogy én ezzel éppen Kecskeméten ismerkedhettem meg két évvel ezelőtt.

— Sok esetben gondot okoz nálunk az 'utánpótlás. Mi a tapasztalata önnek?

— Ez nálunk sem könnyű, bár a kórus eléggé ismert, hiszen jövőre lesz húszéves. A próbákon fegyelmet követelek, ugyanakkor úgy tanítok, hogy a gyerekek átérezzék a zenét, a gyakorlás fontosságát. Nálunk nem létezik állami zeneoktatás, s az iskolákban nincs külön zenetanár. Patronálok nélkül a mi kórusunk sem maradhatna fenn. Szerencsére a kórusmozgalom fellendülőben van Görögországban is.

Tiszta hangzás

A péntek esti hangversenyre sokan voltak kiváncsiak, mert a nézőtér kétharmada megtelt. Először a Tavasz lépett föl, muzsikával-énekszó- val köszöntve a vendégeket. Azután pedig az Agia Triada következett: klasszikus énekeket, néger spirituálékat és gö-FIGYELŐ

Budakeszi. Abban a sziporkázó színekben továbbított, de amúgy bizony ismét meglehetősen szürke mozgóképfolyamban, ami ezekben-a napokban vonult végig a képernyőn, az oázisok üdeségéyel vonta magára a nézők figyelmét az Új Reflektor Magazin. Ez az llkei Csaba vezérletével oly dicséretesen megújult televíziós újság az utóbbi időben már olyan nagy port fölverő érdekvédelmi jelentéseket tesz közzé, hogy azok témái a napilapok publicisztikai írásaiban bukkannak fel aztán, mint országosan megtárgyalandó ügyek. (Lásd legutóbb az állásából kipenderített, a törvény előtt is meghurcolt szombathelyi bizományi becsüs asszony esetét!)

Általános örömünkre Pest megyébe is oda-odavillant ez az éberen pásztázó fénysugár. Legutóbb például Budakeszit vette célba, s cselekedte ezt azért, mert ott valami fülsiketítő zajjal háborgatja a környék lakóinak nyugalmát egy bizonyos tisztítóberendezés. Másutt, egy nagyváros általános morajlásában talán nem lenne ennyire bántó ez a motorikus zsivaj, ám ott, a hegyek koszorúzta, Budapest környéki üdülőhelyen bizony igencsak idegen a jelenléte.

Amint az Novak Henriett riportjából kiderült, egy meglehetősen zűrzavaros előtörténet után alakult ki ez a mai áldatlan állapot.

Először is 1980-tól 1982-5g becsomagolva rostokolt a szóban forgó alkotmány, mert ahogyan az Svájcból megérkezett. nem lehetett talpára állítani — rossz volt ugyanis az előzetes adatszolgáltatás.

Amikor pedig végre szerelni kezdték, valamennyi közreműködő cég más és más felfogásban közeledett hozzá: a részleteket látták ezek is, azok is; az egész apparátus bonyolult mechanizmusát senki sem volt képes felfogni.

így épült föl tehát a Fővárosi Csatornázási Műveknek ez a telephelye, amely ahelyett, hogy gyorsan szolgálatba állt volna, éppen egy tárgyiasult skandalum lett. A filmezés idején éppen egy leninvárosí szakembercsoport birkózott a megreparálás utolsó utáni feladataival — magyarán azzal, hogy ne bőgjön, zakatoljon olyannyira az a fém monstrum.

Sző ami szó: még a készülékek előtt ülve is dübögött a dobhártyánk. Hát még azoké, akik a mintegy 100 milliós be- mhás^éme,, akusztikai,,.tetei- létét a szomszédból élvezik...

Akácz László

rög népdalfeldolgozásokat adtak elő. Műsorukat sokszor jutalmazta a közönség ütemes tapssal.

Természetesen nem lehet két különböző adottságú együttest összehasonlítani. Áz azonban rögtön kitűnt, hogy a százhalombattai gyermekkórus igazán a magyar népzenében otthonos, magabiztosan, jókedvűen és felszabadultan tolmácsolták a dalokat.

Az Agia Triada állóképessége viszont meglepetést jelentett. Könnyedén, tökéletesen beosztott levegővel énekeltek végig egy olyan hosz- szú frázist — zenei gondolatot —, amely egy amatőr együttesnek mindenképpen dicséretére válik. Technikájuk tehát tükrözi a sok gyakorlást, eredményessége abban is megnyilvánul, hogy pontosan annyi levegővel énekeltek, amennyire éppen szükség volt, adott esetben egy piano vagy egy forte eléréséhez. Biztosítva így a teljesen tiszta hangzást.

Igazán kár, hogy egy aprócska félreértés miatt a közös éneklésre nem került sor, de a közönség — erről nem is tudva — jó hangulatban távozott.

Persze, ami elmaradt most, arra még sor kerülhet más alkalmakkor, hiszen mindkét „fél” jövőt szán a kapcsolatnak, tehát: reméljük, még sok sikeres estnek lehetünk tanúi. Van a bizodalomra alapunk, hiszen a városi tanács erkölcsi-anyagi támogatása már bizonyított tény. S mint arról magam is meggyőződhettem, a város vezetői közül többen is a hallgatóság soraiban foglaltak helyet. Bár egy ilyen zenei kapcsolat — kórus és város által történő — együttes kiépítésében kevés még a tapasztalat, bizonyára a. most még meglevő / jr.kenők később nem okoznak már gónaót.

Vennes Aranka

Igazi látványosságot jelentett a vadászati kiállítás

Börzsöny-napok Nógrádon és Diósjenőn

Nagyobb hírverést érdemelne

Gyermekek ismerkednek a haditechnikával

(Veress Jenő felvételei)

Kellemesnek ígérkezett ez

a szombat délelőtt. A szél megállt, s a nap is egyre melegebben sütött. Az időjárás kedvezni látszott szeptember első hétvégén.

A Nógrád megyei Nógrád község sportpályáján már gyülekeztek az 'érdeklődök, a népművészéti 'vásározók most fejezték be a sátorverést.

Amíg az ünnepélyes megnyitó ideje elérkezik, az egyik házigazdát, Teszary Károlyt, az GKTH Börzsönyi Tájvédelmi Körzetének vezetőjét, a Börzsöny Baráti Kör főtitkárát faggatom a harmadízben megrendezett eseményről:

— A Börzsöny Baráti Kör 1984-ben alakult a Hazafias Népfront Pest Megyei Bizottságának védnökségével — kezdi. — A Börzsöny hegység ugyanis két megyében helyezkedik el, ezért arra törekszünk, hogy a nagy értékű természeti táj még fellelhető hagyományait kutassuk, megismertessük és megőrizzük. Állandóan keressük az együttműködési lehetőségeket, a kapcsolódási pontokat. A legfrissebb tegnapelőtti: a Közép- Dunavidéki Intéző Bizottság és az Észak-börzsönyi Területi Bizottság képviselői először ültek össze hivatalos beszélgetésre. A Börzsöny-napok is e tájegység két megyében levő településeinek közeledését szolgálják.

— Mit tart a háromesztendős működés legnagyobb eredményének?

— Ügy érezzük, nekünk is jelentős szerepünk volt például abban, hogy továbbra is közlekedik a nagybörzsönyi úttörővasút. A településmegőrző albizottság — amely elsősorban Pest megye területén tevékenykedik — felhívja a térségben dolgozó építészek figyelmét a jellegzetes népi motívumokra.

A hangszóróból vidámítő induló hallatszik, jelzi, hogy rövidesen Berki Mihály, a Nógrád Megyei Tanács elnökhelyettese szól az egybegyűltekhez. Ünnepi köszöntőjében helyet kap a köszönet is a nagyarányú társadalmi összefogásért — amelyből a Nógrád Megyei Természetvédelmi Hivatal, a diósjenői erdőgazdaság, a nagyoroszi, a rétsági és a nógrádi honvédség is kivette részét —, a rendezvénysorozat sikeréért.

Ennek előjele az is. hogy szép szambán megjelentek a két megye vezetői közül. Itt • van többek között dr. Káinjára ' Lajos, a KDIB főtitkára-;1 Csonka Tibor, a Pest Megyei: Tanács elnökhelyettese; dr. Bernáth Tibor, a Hazafias Népfront Pest Megyei Bizottságának alelnöke, a KISZÖV Pest Megyei Szövetsége elnöké; Fekete Nándor, a KISZÖV Nógrád Megyei Szövetségének elnöke, Mardinek István, a HNF Nógrád Megyei Bizott- ságának alelnöke, dr. Olajos ■ Mihály, az MSZMP Vác Vá- rosi Bizottságának" első titkára; dr. Varga József, az MSZMP’ Rétság Nagyközség Bizottságának titkára; dr. Jenkey László, a Dunatours igazgatója'.

Az ünnepi megnyitó után a tájházat is kinyitják, s a honismereti gyűjtemény első látogatói lehetünk. De ne feledkezzünk el a rendezvény- sorozat másik színhelyéről. Diósjenőről sem, ahol szintén színes programok várták azí érdeklődőket..

Piros Skoda kanyarodik á pályához. Kósy Zoltán, á Petőfi Sportegyesület íjászszakosztály vezetője és fia. Nándor megkezdik a kirakodást az íjászbemutatóhoz, s gyakorolnak már a repülőmodellé- zők. Hamarosan megérkeznek a sok csodáiét vonzó sárkány- repülők is.

Kétgyermekes apuka fényképezi a sok látnivalót:

— Innen származom — magyarázza Nógrádi József, aki a vezetéknevét szülőfaluja iránti szeretetből változtatta meg.

Az iskolában többek között Pest és Nógrád megyei ipari és mezőgazdasági üzemek termékeit mutatják be. Jókedvű társasággal találkozom. Fekete Nándor a KISZÖV Nógrád Megyei Szövetségének elnöke: Szép Antal. A Salgó Cipőipari Szövetkezet elnöke: Antal Ferenc, a Balassa Ruházati- Kisszövetkezet főkönyvelője és Vadovics Valéria, a Ke-' mencei Vegyesipari Szövetkezet elnöke régi ismerősök, s véleményük egybehangzóan jó a Börzsöny-napok hasznosságáról.

Kora délután van, már a várszínpadhoz gyülekeznek a nézők, akik amatőr művészeti együttesek műsorában gyönyörködhetnek. Hihetetlen gazdag a két nap kultúrátis- és sportprogramja mind Nógrádon, mind pedig Diósjenőn. Tükrözi azt az összefogást, amely a Börzsöny körüli téle- pülések között tapasztalható. Ám mindenképpen nagyobb hírverést érdemelt volna a rendezvény.

V. A.

Német nemzetiségi néptáncosok

Hét együttes találkozója

Sopronban tartják a IX. német nemzetiségi néptánctalálkozót szeptember 13-án. A Petőfi Színházban a kecs- kédi, a mecseknádasdi, a nagymányoki, a pilisvörösvá- ri, a soroksári, a soproni valamint a pécsi gimnáziumi német néptánccsoport szerepel majd. Ok tűntek ki produkcióikkal a pilisvörösvári elődöntőn. Az országos rendezvényen új koreográfiával mutatják be az általuk gyűjtött néptáncokat. A találkozó előestéjén a Sopron környéki németek lakta településeken; Fertőrákoson, Ágfalván,

Brennbergbányán, Balfon, Sopronbánfalván, Sopronkőhidán béke-barátság esteken lépnek fel. Részt vesz a találkozón az osztrák Purbach község néptánccsoportja is.

jólét jele a kövérség, hiszen a sanyarú sors ezt azelőtt nem tette lehetővé. Az osztályhelyzet is befolyásolta megjelenésünket. Magyarországon például a múlt században jobbágy még nem viselhetett csizmát, később meg éppen a paraszti sors emblémája lett (gondoljunk Veres Péterre). Vehetünk példát mai társadalmunkból is. Az újgazdagok szeretnek ékszerekkel felcicomázottan megjelenni. A nők hivalkodó arcfestéssel, feltűnő hajszínek és frizurák kreálásával, a gazdagság felmutatási vágyával, míg a férfiak arany karpereccel és egyéb fel ékszerezettséggel szeretnének kitűnni. Van ennek fordítottja is, állapítja meg Montágh, az úgynevezett káder-teststilizáció: unalmas, szürke öltönyöket hordanak a férfiak, puritán szoknyát a nők stb.

Nemcsak az öltözködésre vannak receptjei, megfigyelései, hanem az ember egész viselkedésére, hanghordozására, beszédjére. Foglalkozik a megjelenés formáival, az arc. a testtartás, a tekintet, a gesztus, a hang és a kiejtés jelentőségével: egész mai beszédtechnikánkkal.

EGY ÉRDEKES foglalkozás, hivatás tankönyvének, szakismereti kötetének is tekinthetnénk Montágh Imre művét. De itt sokkal többről van szó, mint pusztán a logopédiáról, egész viselkedéskultúránkról, beszédmodorunkról, megjelenésünkről. vagyis nagyon is társadalmi kérdésekről. Éppen ez teszi könyvét időszerűvé.

Mindehhez járul még a szerző remek stílusa, elvasmá- nyos vonalvezetése, szakmai brillírozása. Ezért is ajánlom olvasóink figyelmébe a Figyelem vagy fegyelem?! című Montágh-könyvet.

Gall Sándor

Montágh Imre posztumusz művéről

Öltözködéstől a hanghordozásig

tartáselemzés, a személyiségkiteljesítés gyakorlatába, és rendelkezésünkre bocsátja beszédtechnikai gyakorlatait, amelyeket a szónokképzés különböző területein alkalmazott.

Érdemes belelapozni a könyvbe. Ilyen alcímekkel, fejezetekkel találkozunk:

„Nemcsak szóból ért az ember. Madarat tolláról, embert ... ruhájáról!, A kifejezés eszköze magam vagyok., A hangom magam vagyok.’’ Lehetne sorolni még a címszavakat. De a tartalom is azt mutatja, hogy mennyire otthonosan mozgott ebben a témában. Azért is engedett barátainak és a kiadó kérésének és sajtó alá rendezte ezt a könyvét. Nemcsak az előadóknak, szónokoknak szánta, hanem mindenkinek, aki gyakran kénytelen nyilvánosan megszólalni. Hiszen a szép beszéd, a stílusos, megnyerő öltözködés, viselkedés nagyon fontos társadalmi életünkben; egyáltalán az együttélés írott és íratlan szabályainak teszünk leget, ha szolidan, de szépen viselkedünk, öltözködünk. Ezzel nemcsak magunkat, hanem társainkat is megbecsüljük.

Montágh Imre varázslatosan tudott tanítani, beszélni, előadni, tehette, mert nagyon értett az emberek nyelvén, birtokában volt az ismereteknek, a történelemnek. Mindenre volt példája, s remekül tudta a szavakat kiejteni, formálni, s hatással volt hallgatóira. Tudósi alkata párosult jő előadói készséggel. Remek megfigyelő is volt.

A személyiség alakulásának fejlődéséről is ír könyvében. Megállapítja, hogy például testalkatunk egy-egy jellegzetességét hangsúlyozzuk vagy leplezzük. A parasztság körében még napjainkban is a

SZOMBATON — egy régebbi felvétel alapján — még láthattuk Montágh Imrét a tévében, amint beszélgetett Antal Imrével a viselkedés- kultúráról. Üjra nyugtázhattuk, hogy milyen elegáns, megnyerő modorban, milyen nagy felkészültséggel, művelten tudta előadni mondandóját. Sajnos egy véletlen gépkocsibaleset következtében fiatalon, alig ötvenévesen nemrégen meghalt. Most posztumusz könyvét lapozgatom, amelyet a Kossuth Kiadó Figyelem vagy fegyelem?! címmel jelentetett meg. Talán már a szerző meg sem érte ennek az olvasmányos stílusban megírt kötetnek a megjelenését (én Montágh Imre halála után kaptam kézhez).

Ez a remekül csevegő, szu- perinterlligens férfiú nemcsak jó előadó, kiváló logopédus, hanem nagyszerű ember is volt, aki közvetlenségével, lebilincselő előadásmódjával hamar megnyerte a hallgatót, a nézőt. Társadalmunknak nagy nyeresége, hogy ilyen elkötelezett, tudósi hajlamú ember tevékenykedhetett a közéletben, s nagy vesztesége, hogy most már csak múlt időben beszélhetünk róla.

Könyvében gyakorlati példákkal gazdagon szemléltetett anyagokból megismerkedhetünk az előadói magatartás rejtett hatáselemeivel. Tanácsokat kapunk ez öltözködéstől a hanghordozásig mindarra, ami előadói tevékenységünk hatékonyságát fokozhatja. Megismerkedhetünk a testtartás, a gesztus, a mimika, a tekintet és a hang tudatos és tudattalan kódrendszerével. A szerző színészpedagó- viai tapasztalatainak (a Színház- és Filmművészeti Főiskola tanára volt) birtokában bevezet bennünket a maga-