Pest Megyei Hírlap, 1986. szeptember (30. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-08 / 211. szám

Mwr . Mn. I #/ 198«. SZEPTEMBER 8., HÉTFŐ 3 A Magyar-Szovjet Baráti Társaság Pest megyei aktívaértekezlete (Folytaid* at I. oldalról.) nek, közös klubesteknek, ilye­nek egyikén találkozhattak a százhalombattaiak Orlov elv­társsal, Osztapenko parla­menter társával. A vetélke­dők sorából kiemelkedik a Ki tud többet a Szovjetunióról című, melyen valamennyi kö­zépiskolai tagcsoport indult, s egyedül az ISG-ben 68 csa­pat mérte össze felkészültsé­gét! Az egész várost átfogó ba­rátsági hetet tartottak Gödöl­lőn a település felszabadulása tiszteletére, s kiállításokat, szovjet együttesek fellépését, szakemberek látogatását, cse­réjét, barátságutak sorát szer­vezték. Pest megye is bemutatko­zott az MSZBT megalakulásá­nak évfordulóján — egyhetes rendezvénysorozat keretében — a Szovjet Kultúra és Tu­domány Házában. Végül el­ismeréssel szólt azokról, akik részesei a szovjet irodalom, a szakirodalom és a magyar nyelvű szovjet lapok terjesz­tésének, a politikai fórumok, viták, filmvetítések szervezé­sének. a propagandának s az üzemek közötti, valamint a két megye közötti kapcsolat- tartásnak. Az előbbire emlí­tette jó példaként a szigetcsé­pi Lenin Tsz-t és az omszki Kommunizmus Hajnalát, a solymári Pemü-t, és a Szinte­tikus Kaucsuk Gyárat, a DKV-t. és az omszki olajfi­nomítót, valamint a Tápió- , mente és a Metyelica együt­test. A beszámolót követő vitá­ban huszonketten kértek, s 19-en kaptak szót, a többiek írásban nyújtották be véle­ményüket. fcljlősség - egymásért — Kérem mentesítésemet a tagcsoport irányítása alól. Nyugdíjas vagyok, és a terme- lŐszoveíkezét' központja, aho­vá tisztem miatt gyakran kel­lene járnom —, tíz kilométer­re van Versegtől. Marton Pálné Homoki Er­zsébet írónő, tsz-nyugdíjas, akadozva kezdte felszólalását, szabadkozott, hogy nem úgy pattog a szava, ahogyan sze­retné ... Azután egymást kö­vették szebbnél szebb gondo­latai a felelősségről, a béke törékenységéről, a barátságról, mely szintén könnyen törik, vigyázni kell rá nagyon... A nyugdíjas asszony szava, ma­gatartása ellentmondani lát­szott önmaga kishitű megíté­lésének. Sokáig nem fogják elfelej­teni a tanácskozók Marton Pálné szépen fűzött szavait, amikor szigorú szüleire emlé­kezett: tízéves volt, s hogy szülei nyugodtan dolgozhassa­nak, reá bízták Juliska hú­gát s a ház körüli állatokat. Homoki Erzsébet hiába ma- gyarázgatta az este megtért szülőknek: patkány vitte el a csirkét és Juliska orra szalad­gálás közben törött be — megbüntették. Nem kapott va­csorát Pedig amúgy is szűkre szabdalva osztották szét a ke­nyeret akkor is, amikor bün­tetés sem járt. Megbüntették, mert azt mondta az édesany­ja, hogy jobban kell egymásra vigyázni, nyitva kell lenni mind a két szemnek, ha fele­lősséget vállal valaki... Ezt a szigorú felelősséget ma is mindenkiben ébren kell tartani. Á szeretetet is és nem szabad, hogy ne találjunk egymás számára beszélgetés- nyi időt, bárhogy kell rohan­nunk. Madarász László a gödöllői Ganz Árammérőgyárból anél­kül, hogy vitába szállt volna az általa is tisztelt Marton Pálnéval, a mai fiatalság munkájáról, többségük szor­galmáról, helytállásáról, ren­díthetetlen felelősségérzetéről beszélt. Arról a szoros együ- vétartozásról, amely határok ellenére is összeköti az egy­forma célért küzdőket, az egy­formán gondolkodókat. Ezért eredményes náluk is az MSZBT-tagcsoport munkája. Sok felszólalás kapott tap­sot. Hangos tetszésnyilvánítás fogadta Varga Erzsébetnek, a ceglédi 2Ö3-as számú Szak­AJÁNLÁS A SZÁLAK ERŐSÍTÉSÉRE A hallgatóság soraiból: Halász József és Gön- dics Zoltán ... Marton Pálné Homoki Erzsébet (Erdősi Ágnes felvételei) munkásképző tanárának $ fel­szólalását. Nemcsak azért, mert papír nélkül beszélt és színesen, fordulatosán fogal­mazott, hanem azért is, mert nem kívánta leltárként felso­rolni mindazt, amit MSZBT- munkájukban sikerként köny­velhetnek el. Néhány fontos gondolatot emelt ki, ami nem csupán ceglédi, vagy egy-két településnyi gond —, hanem meríthetnek szavaiból mások is. Javasolta: a vetélkedőknél ne lexikális tudást kérjenek számon a versenyzőktől, ha­nem azt: mit tudnak össze­függéseiben a Szovjetunióról. Nem azt kell ismerni, melyik kolhozban mennyi á szarvas- marha, hanem ami meghatá­rozza a szovjetek életét. Korszerűsíteni kellene az orosz tankönyveket, s mint ahogy Kiss Imre, ee nagykő­rösi Toldi Miklós Élelmiszer- ipari Szakközépiskola igazga­tóhelyettese is szorgalmazta, oktassák az orosz nyelvet a szakközépiskolákban és tech­nikumokban —, kiderült, mennyire fontosnak tartják az orosz nyelv tanulását. Azt is sokan sürgették: jussunk közelebb az általános iskola diákjaihoz. Színesebb, gazdagabb lehetne életük, ha megismerkednének szovjet pajtásokkal, levelet váltaná­nak, meglátogatnák egymást és a nyári szünidőben közö­sen búvárkodnának egy-egy feladaton, hiszen a sok-sok felszólalásból kikerekedett, milyen kifogyhatatlan tárháza van a barátság ápolásának, az együttműködés szorosabbra fonásának. Takács Gábor, a Pest Megyei Művelődési Köz­pont munkatársa joggal szor­galmazta: álljon a tagcsopor­tok rendelkezésére több új kisfilm, dia, legyen tere a vi­deónak. S voltak, akik kifogá­solták, néha elavult, már több kongresszust is megért anya­got kapnak vetítésre —, ezek a munkában nem segítenek. Munkájuk nagy értéke Kétszáztizenegy aktíva kép­viselte az elmúlt szombaton azokat, akik nemcsak hivatali vagy pártmunkájuk során foglalkoznak a magyar—szov­jet barátsággal, hanem sza­badidejük nagyobb részét is ennek ápolására szentelik. Ál­taluk színes, eleven és szé­lesedő ez a kapcsolat. Mert fontos — talán a legfonto­sabb — az, ami a munkában összeköt, mint példája ennek a DKV vagy az Albertirsa— Vinnyica vezeték, szerződések autóbusz vásárlására ..., de nem kevésbé fontos táncban, dalban, irodalomban, képző- művészetben közelebb kerülni egymáshoz. Hány példa mu­tatja, az ilyen kollektív kap­csolatok révén kibontakoznak a személyes barátságok. Tizenkilencen beszéltek er­ről é még sok vélemény, gon­dolat bennrekedt. A tagcso­portok munkájának tükre azonban így is fényes volt: értékes, érdemes munka, amit vállalnak, ha nem is egysze­rű, ha nem is zökkenőmenr tes, ha nem is mindig kita­posott út vezet emberek megnyeréséhez... Valamennyiüket idézhet­nénk: Till Árpádot a Csepel Autógyárból, Baranyai János- nét az abonyi Ságvári Tsz- ből, Papp Lászlót, a Tungs­ram gyárból, Kovács Ottíliát az érdi Vörösmarty Gimná­ziumból, Zsezserán Sándort a gödi Dunamente Tsz-ből, Lábai Lászlót a váci városi pártbizottságról, Tobola Ta- másnét a DKV-ból, Erős Lászlót a ' szrgetszentmiklósi Duna Tsz-ből, dr. Magyari Andrást, a GATE professzo­rát, Priksz Józsefet, a Tungs­ram váci gyára KlSZ-bizott- ságának titkárát, Magócsi Károlyné monori nyugdíjas igazgatót, vagy Rabóczi Lászlót, a Hazafias Népfront Pest Megyei Bizottságának titkárát. Milyen suta lenne most rövid mondatokba fog­lalni, amit a békéről, a sze­mélyes kapcsolatok bensőséges alakulásáról, a pártosságról, az öntevékenységről, a tudo­mány, a kultúra értékeiről, a demokratizmus szélesítéséről mondottak. Ne puszta sző legyen Felszólalt a vitában Rapai Gyula, az MSZBT alelnöke is. Mi, az MSZBT tagjai, mondotta a többi között, tud­juk, mit tett hazánkért, a Szovjetunió és mit tesz a vi­lág népeiért is, tudjuk, miért vállaljuk a kiállást, a pártos állásfoglalást, olyankor is. ha nem örömteli eseményekről van szó — így például, ha egy atomerőművet ér kataszt­rófa. Többet kell tennünk a szovjet irodalom, művészet, tudomány, kultúra értékeinek hazai megismertetéséért. Azért, hogy a barátság szó ne csupán szó legyen, hanem tartalom is. Az öntevékeny­ség az, amitől az MSZBT új eredményeket vár e mozga­lomban, a helyi viszonyoknak legmegfelelőbb teendőket kell kiválasztanunk. Nagy Sándorné, az MSZMP Pest Megyei Bizottságának titkára elöljáróban arról be­szélt, hogy a mostani ta­nácskozás is bizonyítja: több­ről van szó, mint néhány ezer ember elkötelezettségéről, mert minden párttag, minden felelősen gondolkodó állam­polgár számára fontosak az azonos eszmékre épülő közös céljaink, érdekeink, felada­taink. Nemcsak a Szovjetunió kül­politikája, de belső helyzete iránt is nő hazánkban az ér­deklődés — mondotta Nagy Sándorné —, s a törekvések, melyeket a szovjet párt ve­zetősége következetesen kép­visel, egy korszakosán új lá­tásmód kibontakozását sejte­tik. Tudjuk jól — emlékezte­tett —, hogy a szocialista világrendszerre nehezedő nyo­más nagyobb részét/a Szov­jetunió viseli. Nem mindegy tehát, hogy milyen erővel ren­delkezik. Tudnunk kell azt is, hogy mi a magunk területén azzal tehetjük a legtöbbet közös ügyünk érdekében, ha becsülettel dolgozunk saját országunk szocialista fejlődé­séért, a XIII. pártkongresszus határozata végrehajtásáért. A két megye — Omszk és Pest — kapcsolatáról Nagy Sán­dorné így beszélt: az elkövet­kező időben indokolt a kap­csolatok * téváfebf ^fcéíésitése, az., ebben részt. veyő gyárak, szövetkezetek, kulturális in­tézmények, illetve együttesek körének bővítése. Ügy gondo­lom — mondotta —, a ma­gyar nyelvű szovjet lapoknak nagyobb nyilvánosságot, jobb hozzáférhetőséget kell adni a munkahelyeken, iskolákban, művelődési intézményekben. Végezetül hangsúlyozta: az MSZBT-tagcsoportok munká­jának színvonala, kisugárzó hatása az irányító pártszer­vezetek tevékenységét is mi­nősíti. v. _________. A vitában elhangzottakra Méth Alfréd vá­laszolt, majd az aktívaértekezlet résztvevői nyílt szavazással, egyhangúlag elfogadták a szóbeli beszámolót, az összefoglalót, s az írás­ban közreadott ajánlást. Ezt követően líapai Gyula adta át az MSZBT elismerő oklevelét, a magyar—szov­jet barátság ápolásában kiemelkedő munkát végzett kilenc aktivistának. Oklevelet vehe­tett át Apró Mária, a Nagykátai Tápiómen- te Művészeti Együttes ügyvezető elnöke, Czi- nege Imre, a ceglédi 203. Számú Szakmun­kásképző Intézet igazgatója, a megyei koor­dinációs bizottság tagja, Hornyákné Bollók Mária, a Dabasi Nyomda ügyvezető elnökhe­lyettese, Madarászi László, a gödöllői Ganz Árammérő ügyvezető elnökhelyettese, Papp Ke özös az utunk! Nemcsak szocialista társadalmi rend­szerünk felépítése, ideológiánk, távlati céljaink kö­tik össze szilárdan a magyar, szovjet népet, hanem eredményeink, gondjaink, közvetlen feladataink is. A Magyar—Szovjet Baráti Társaság célja változatlan. Feltételei azonban az utóbbj években módosultak, Az új követelményekhez igazítjuk mi is munkánkat. Segíteni kívánunk időseknek, fiataloknak, ipari és me­zőgazdasági munkásoknak, az értelmiségnek, pártta­goknak és pártonkívülieknek abban, hogy megértsék a magyar és a szovjet pártok, kormányok célját, álláspont­jaik lényegét. A nemzetközi helyzet kedvezőtlen fordulatot vett, a fegyverkezési esztelen hajsza mindannyiunkat aggoda­lommal tölt el. Tagcsoportjaink feladata — az eddiginél is sokoldalúbban — bemutatni, mily következetesen, mily változatosan kezdeményezi a fegyverkezés csök­kentését, a béke szilárdabb alapokra helyezését a Szov­jetunió, hazánk és a többi szocialista ország. Magyarország nemzetközi tekintélyének, politikai sú­lyának legbiztosabb garanciája az eredményesebb belső építőmunka. Az MSZBT és tagcsoportjai a maga eszkö­zével sokat tehet a párt XIII. kongresszusán meghatá­rozott feladatok megoldásáért, melyek a nép boldogu­lását hivatottak szolgálni. A társadalom minél szélesebb rétegei azonosuljanak a tudományos technológiai fej­lődés gyorsításának követelményével, s tegyenek meg mindent a szocialista országok együttműködésében rej­lő lehetőségek kihasználásáért. Mélyítsük tovább a ma­gyar—szovjet gazdasági kapcsolatokat. Ebben nagy sze­repet játszik a tudományos haladás ezredfordulóig szó­ló komplex programja. Pest megye vállalatai 1990-ig 50 százalékkal kívánják növelni a Szovjetunióba irányuló exportjukat. A tag­csoportok is tegyenek meg mindent azért, hogy a vál­lalati szándék valósággá váljék. Értessék meg a mun­kahelyeken: a kivitelre kerülő áruk minősége rólunk állít ki bizonyítványt, a szerződéses fegyelem betartá­sa is minket minősít. Mozgalmunk nemes kötelessége ápolni Omszk testvér­megyénkkel való kapcsolatot. Omszkban a magyar nép iránti tiszteletnek forradalmi múltja van, melyet Ligeti Károlynak és százezer társának hősi harca alapozott meg. A tizenöt éves testvéri együttműködés során sok­oldalú és szoros politikai, gazdasági, kulturális szálak szövődtek. Minél többen ismerjék meg Omszk megyét, fejlődését, a szibériai emberek életét. Ehhez tartalmá­ban, módszereiben, eszközeiben a mainál sokkal kor­szerűbb, rugalmasabb, az eseményekre gyorsan reagáló agitáció és propaganda szükséges. Pest megye általános iskoláinak alig három százalé- , ,kában tevékenykedik MSZBT-tagcsoport, itt erősíteni szükséges a befolyást. Senki számára nem lehet közöm­bös, hogy a jövő nemzedékében milyen kép álákul ki a Szovjetunióról. Az orosz nyelvoktatás presztízsét is emelni kell. A városi pártbizottságok mellett tevékenykedő koor­dinációs munkacsoportoktól a mozgalom értő ösztönzést vár a barátsági munka tartalmi, módszertani megúju­lásához; bátorítást a kezdeményezésekhez. Az irányító pártszervezetek sokoldalú támogatására van szükség. Felelőssége van abban mindenkinek, hogy erősödjön a magyar—szovjet baráti kapcsolat. Az MSZBT tagcso­portok munkájában mind több fiatal vegyen részt, a mozgalom folyamatosságát csak. így biztosíthatjuk, így nőhetnek fel azok, akik a jövőben a magyar—szovjet barátság odaadó, meggyőződéses ápolói lesznek. László, a váci Tungsram ügyvezető elnöke, Sztreho Jánosné, a Sasad Tsz ügyvezető el­nöke, Till Árpád, a Csepel Autógyár ügyve­zető elnöke és Visnyei István, a dunakeszi Mechanikai Labor ügyvezető elnöke. Ezután ismét voksolásra került sor. Az ak­tívaértekezlet megválasztotta azt a 19 dele­gátust, amely Pest megyét képviseli majd, a még idén megtartandó országos MSZBT-ér- tekezleten, s az MSZBT országos elnökségé­be delegáltak hat Pest megyei tagot. Az MSZBT országos elnökségének tagja lett: Dóra Béla, az ócsai Vörös Október Tsz elnöke, dr. Magyari András, Marton Pálné, Priksz József, Varga Erzsébet és Till Árpád. Az aktívaértekezlet az Intemacionálé hang­jaival zárult. Kovács Ottilia Babosán József

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom