Pest Megyei Hírlap, 1986. szeptember (30. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-06 / 210. szám

Régi óhaj teljesült Fái év ötletfő! a tettig Három gyerek - egy gondozónő S Már-már arról csicseregtek a madarak, hogy a kevés J gyerek miatt megszüntetik a Zrínyi utcai bölcsődét. | A hírek szerint öregek napközi otthona lett volna a ^ csendes, sok szempontból ideális fekvésű és elrendezé- ^ sű épületben. Nem kétséges, a nyugdíjkorhatáron túl ^ második gyermekkorukat élő idősek is kellemes ott- § hont találtak volna az árnyas fák alatt, a hűvös vagy ^ éppen a hideg elől védő falak között. Xjjírtu A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXX. ÉVFOLYAM, 210. SZÄM 1986. SZEPTEMBER 6., SZOMBAT Megújuló diákmozgalom Iskolai élet a kicsengetés után Egy, talán merésznek mondható döntés azonban pontot tett a dilemma végé­re. Az építészetileg és a játszóudvart tekintve is ket­téváló, kettéosztható in­tézmény megtartja eredeti funkcióját. Bölcsőde marad, bár sajátosan megosztva, egyik felébe továbbra is a megszokott módon egészséges gyerekek járnak, a másik fe­lébe pedig különböző módon serült gyerekek. A másik ol­dalról megközelíthető bejá­ratból különböző öltöztetőbe, majd onnan a két foglalko­zóterembe jutnak. Jóval kedvezőbb körülmé­nyeket élveznek majd ők, 12- en, mert hármójukra jut egy gondozónő, aki a gyógypeda­gógus és a gyógytornász ta­nácsai szerint foglalkozik ve­lük állapotuk javulásának reményében. Szeptember elsején, a tan­évkezdéssel egy időben indí­tották volna a beszoktatást, amit sajnos; meghiúsított az a látvány, ami a bölcsőde dolgozóit fogadta hétfő reg­gel. Vandál betörők jártak az épületben a pénteki bezárás és a hétfői nyitás között. Esztelen, bár nem túl nagy értékű rongálást vittek vég­be és volt, aminek lába is kelt. így az első szoktatási nap rendőri nyomozással kezdődött. Mondhatnánk, baljós jel, de mégsem, hi­szen másnap már az új fel­adatra koncentrálva kezd­hettek a leendő gondozónők. Papp Lajosné, a bölcsőde vezetője fogadott: — Saj­nálhatja, hogy nem jött egy kicsit korábban, amikor még itt voltak a gyerekek is. Ki­lenctől délig ismerkedtek az új környezettél és a gondo­zónőkkel. — Pontosan milyen céllal vágtak ebbe a nehéz és nem mindennapi feladatba? — Születésüktől hatéves (korukig olyan különböző mó­don sérült gyerekeket fogunk gondozni, akik még képezhe­tők, esély van a sérültségük csökkentésére és majd kise­gítő iskolába járhatnak. Ed­dig csak hároméves korig hozták ide a gyerekeket, mint mondtam, ezután hat évre tolódik ez a határ, ezért a felszereltségünket is ki kel­lett igazítani. Nagyobb mé­retű ruhákat szereztünk be, amit a Kötöttárugyár segítsé­ge nélkül nem tudom, hogyan oldottunk volna meg. Fele áron adtak el nekünk gye­rekruhákat, amiben a kert­ben is játszhatnak majd a kicsik. Ezenkívül felajánlot­ták, hogy bármi kell, meg­varrják társadalmi munká­ban, csak szóljunk. Nagyon hálásak vagyunk nekik ezért az önzetlenségért A négy gondozónő mellett mellékállásban egy gyógype­dagógust és egy gyógytornászt is alkalmazunk, akik bizo­nyos napokon jönnek és ta­nácsokat adnak a munkánk­hoz. — Honnan ered az ötlet és ki segített felmérni az igé­nyeket? — A városi vezető védőnő. Beszeda Ferencné említette nekem, milyen nagy szükség lenne egy ilyen kezdeménye­zésre. Addig ment a dolog, hogy elhatároztuk; megcsinál­juk. Azonnal mozgósította a védőnőit, hogy mérjék fel, milyen igény lenne rá. Mind­ez idén tavasszal történt és nagy örömünkre, amiben a szülők is osztoztak, fél év alatt minden rendeződött és most elkezdhettük a munkát. A vezetőnővel időközben elindultunk megnézni a fog­lalkozások színhelyét, a vet- köztetőt, a tágas udvart és a levegőztetőteraszt. A játszó­szobában kisebbfajta csatatér árulkodott a gyerekek ottjár- táról, három gondozónő pedig a terem szélén értékelte a délelőttöt. Kicsit csendesen, megilletődve, fáradtan ültek egymással szemben, szokatlan nekik is ez a feladat, pedig már jó néhány éve együtt dolgoznak ebben az intéz­ményben. — Kiválasztották önöket, vagy maguktól jelentkeztek erre a nehéz, de nemes fel­adatra? — Ügy jött ki a lépés, hogy volt, akinek most búcsúzott el a csoportja, meg kedvünk is volt. Senki nem utasított, magunktól vállaltuk. Ta­vasszal, amikor felmerült a gondolat, a vezetőnő megbe­szélte velünk, mit szólunk hozzá, tehát nem ért váratla­nul vagy fölkészületlenül a feladat. Most ugyan valóban fáradtak vagyunk, de az egészséges gyerekekkel is azok lennénk beszoktatás idején. Meg kell ismernünk, mik a kedvenc játékaik, ki­vel hogy érthetünk szót, mire érzékenyek. Ezt megismerni természetesen a szülők is se­gítenek, akik végig itt voltak — mesélte Klenjánszki Ist- vánné, Kiss Jánosné és Han- zelik Györgyné. Távol levő negyedik kolléganőjük, Kol­lár Lászlóné is hamarosan bekapcsolódik a munkába. Búcsúzás előtt Papp Lajos­né még elmondta, hogy már vannak várakozók is, eddig hárman, akik szeretnék, ha a gyermekük is kapna helyet. Erre is lesz mód a későbbiek­ben. D. Z. A csónakok mestere volt Nagy részvéttel kísérték utolsó útjára a váci alsóváro­si temetőben a 77 éves ko­rában elhunyt Fehér Károlyt, akinek sírfeliratán ez áll: az ország első, képesített csónak- építő mestere. Már csak az idősebb nem­zedék emlékszik arra, hogy a harmincas-negyvenes évek­ben a váci Buna-parton so­rakoztak a csónakkölcsönzők vízi járművei. Óradíjért lehe­tett igénybe venni a kajako­kat, ladikokat. Fehér Károly az első világháború után sa­játította el a csónaképítés tu­dományát. Kezdetben teljesen egyedül készítette vízi jár­műveit. Kölcsönzőként is nagy volt a forgalma az alsóvá­rosi Duna-szakaszon. Később tanulókat fogadott és sok jó hírű rokoniparost nevelt en­nek az érdekes szakmának. !§ Az iskolák megújulásá- ^ nak ahhoz az átfogó fo- ^ lyamatához, melynek ke- ^ rétéit az oktatási törvény § szabja meg, szervesen hoz- *; zá tartozik a diákmozga- 8 lom megújítása is. Az ok- § tatási intézmények önálló- ^ Ságon alapuló felelőssége ^ erősödött, növekedett a k diákok nevelésében. Az utóbbi hónapokban fel­erősödtek a viták a diákmoz­galom megújítási lehetőségei­ről. A változtatás fő irányát a KISZ XI. kongresszusán elfo­gadott új koncepció határozta meg. Eszerint a KISZ politi­kai jellegének erősítésével együtt a diákmozgalom más szervezeti formái is jöjjenek létre, az öntevékenység, a kö­zösségi élet, a közéletiség színtereiként. — A középiskolai diákmoz­galom megújítását hogyan szervezi meg a városi KISZ- bizottság? Erről kérdeztük Dési Ferenc titkárt. 1— A város hét középiskolá­jában csaknem 4 ezer diák tanul. Ezért nagy nálunk á je­lentősége a diákmozgalom megújításának. A KISZ eddigi szervezeti keretei olyan kény­szermegoldásokat tettek szük­ségessé, amelyek gyakran el­lentmondásos helyzeteket ala­kítottak ki. Most szervezetileg három alapvető színtere lesz a diákmozgalomnak: a KISZ- szervezet, az öntevékeny di­ákkörök és az osztályközössé­gek. Ez a „három lábra állí­tás” a valóságos helyzetet rendezi egy világosabb, őszin­tébb szerkezetbe. — A leglátványosabb új­donságnak az öntevékeny diákkörök megjelenése tűnik. Mitől öntevékenyek és hol jönnek létre? — Több középiskolában nagy múltja van az önképző- köri mozgalomnak, s így pon­tosabban az újbóli megjelení­tésről beszélhetünk. Az ifjú­sági mozgalom álláspontja szerint az öntevékeny diákkör olyan konkrét munkára szer­veződött csoport, amelyben a diákok szervező, önigazgató tevékenysége jobban érvénye­sül. Vezetőjét, felnőtt segítő­jét maguk választják meg, programját és belső életét a csoport tagjai határozzák meg stb. Mindezt természetesen az iskola felügyeletével, a neve­lési rendszer szerves részeként teszi. A felnőtt segítőre külön is szeretnénk kitérni. Ebben a munkában elsősorban a peda­gógusokra számítunk, de fel­kérhetnek a tanulók másokat is: például szülőt, egyetemis­tát, az intézmény volt diák­ját és hosszan sorolhatnám a lehetőségeket. — Az iskola vezetőinek dol­ga, eldönteni, hogy ki lehet felnőtt segítőként értékes társ a nevelési tevékenységben és ki nem. — Lehetőség van úgyneve­zett iskolaközi diákkörök ala­kítására is, ha lesz olyan ala­pító szerv (például MHSZ, Vöröskereszt, HNF), akik a csoport felügyeletét gyakorol­ják. — Mi azt szeretnénk, ha ilyen öntevékeny körök már­is alakulnának mindenütt, akkor is, ha az iskolákban még nincs szabályozva műkö­dési rendjük. Ügy véljük, az lenne a szerencsés, ha első­ként inkább a már működő csoportok alakulnának át, ugyanis ez a kockázatot mini­málisra csökkentené. — Hogyan támogatja ezeket az átalakulásokat a KISZ? — A működési szervezeti szabályzat kialakítása mellett anyagi segítséget is adunk. Vácott erre a célra idén 42 ezer forint van, de ezen túl pályázat útján a KISZ KB-től is kaphatnak pénzt a csopor­tok. — A KISZ ilyen jellegű tá­mogatása persze csak addig nevezhető jelentősnek, amíg kevés lesz a pályázók száma. A diákkörök működésének anyagi, technikai fedezetét alapvetően az intézmények­nek kell majd biztosítani. Azonban a csoportok számos más forrásból is szert tehet­nek bevételre. — Milyen tevékenységre jö­hetnek létre az öntevékeny körök? gához képest azt hiszem, a mi fantáziánk kevés. Ügy gondol­juk, bármire, aminek a fel­ügyeletét vállalja az iskola. — A diákkörök, az osztály­közösségek sok lehetőséget kí­nálnak a fiataloknak. Ha ez mind megvalósul, akkor ki akar KISZ-tag lenni és mi­nek? — Véleményem szerint ak­kor éri meg KISZ-tagnak len­ni, ha ez többletlehetőséget biztosít az iskolai és a társa­dalmi ügyekbe való belelátás- ra. Az legyen KISZ-tag, aki­nek ez a többletlehetőség megéri a nagyobb erőfeszítést, mert nemcsak saját szűk kör­nyezete, hanem szélesebb is­kolai, társadalmi kérdések is érdeklik. Tehát ha politizál­ni szeretne; akkor vállalja a KISZ-tagságot. Az ifjúsági mozgalom pedig attól les.z igazán politikai szervezet, hogy a diákok számára hozzá­férhető közügyekkel foglalko­zik, a helyi közéletet, az is­kolai érdekviszonyokat moz­gatja. A KJSZ-szervezet azt csinálja majd, amire eddig nem sok ereje, figyelme ma­radt. Az új követelményrend­szer felállításával véleményem szerint az ifjúsági mozgalom­hoz való őszintébb viszonyt teremtettük meg, s ezért nem kell tartanunk a Szervezett­ség csökkenésétől, — Az ifjúsági mozgalom se­gítése eddig is az iskolák ve­zetőinek felelőssége volt. Eze­ket a feladatokat a megbízott KISZ-tanácsadó tanár látta el. Marad a jövőben is ez a for­ma? — Nem. Az új koncepció szerint a segítő tanár felada­ta kibővül, nemcsak a KISZ- szervezetet kell segíteni, ha­nem a diákköröket, a képvi­seleti rendszert, a tanórán kí­vüli munka egésziét. Az isko­la szerepe a tanórán kívüli tevékenységben a jövőben ha­tározottan növekszik. Ezért a központi határozat szerint ezt a munkát az igazgatóság ré­széről a nevelési igazgatóhe­lyettes, vagy önképzőkör-segí­tő tanár irányítja majd. Ügy vélem, az új diákmozgalmi koncepció kedvez az iskolai pedagógiai munkának. Üj le­hetőségeket és tisztább viszo­nyokat teremt azoknak az el­hivatott pedagógusoknak, akiknek eddig sem ért véget a diákokkal való foglalkozás a ki csöngetéssel. Több gazdaságban sikeresen próbálták ki az állatállomány gyógyítására és takarmányo­zására a mesterséges U-vita- mint, amelyet a Reanal Finom­vegyszergyárban állítanak elő. Ennek az egyébként csak a káposztafélékben előforduló vitaminnak jótékony hatása az emberi szervezetre a gyomor­fekély gyógyításában régóta közismert, állattenyésztési cé­lokra való felhasználásának lehetőségét azonban csak né­hány éve vizsgálják a kuta­tók. Az első kísérleti eredmé­nyek azt bizonyították, hogy ez a vitamin gyógyítja a ser­tések gyomorfekélyét is, ami­nek kialakulására — az inten­zív állattartás körülményei között — fokozottan hajlamo­sak az állatok. A készítményről azt is meg­Legíszintébb a vers Valahányszor városunkról írnak az országos lapok, kí­váncsian olvassuk, mi az, ami fölkeltette az érdeklődést, amire mások is kíváncsiak. Ki-ki naponta lefényképezi magának valóságos és lelki szemeivel lakókörnyezetét, Vácot. Az, hogy milyen lesz az így' elraktározott kép, sok mindentől függ, leginkább a szemlélőtől magától. Nehéz objektiven látni azt a környe­zetet, amelyhez születésünk­től fogva kötődünk. A más számára jelentéktelen vagy rideg épületek, tárgyak akár többszörös üzenettel is bír­hatnak. Ha véleményt kell fo­galmazni egyes dolgokról, ter­mészetesen szóban is meg tudjuk tenni, amit — e fóru­mon is — nemegyszer meg­teszünk bítáló, vagy elismerő hangon. Magunkról egymás­nak, a város közösségének, minden esetben jobbító szán­dékkal. Ritkán olvashatunk, hallhatunk versbe szedett vé­leményt, bár tömörítő erejé­nél fogva több jegyzet témá­ját is tartalmazhatja. Németh Péter Mikola verse, amely az Üj Forrás ez évi 4. számában jelent meg, ilyen. A Csend-élet című verset Sáros László építész fotói ihlették, de nem lehet kire- keszteni a mindennapokat sem, azokat a látványokat, él­ményeket, amik nap mint nap érték az első kötetes költőt. Mi, akik olvassuk so­rait, szintúgy nem vagyunk kivételek, ugyanúgy szemet szúr nekünk is a „mosógép roncsával, heverők ázott hul­lájával” tarkított elhanyagolt Duna-parti rész a „tél innen­ső oldalán” tavasszal. A napi lét emléke, ahogy a vers kér­dezi, „vagytok-e”, folyton új­ratermelődő emlék akár az aszfaltba gyúrt kutyák, macs­kák a „cementesautók norma- áldozatai” vagy az útszéli keresztek plasztikrózsáikkal. A vers alatt ez áll, Vác, 1982—85. Érdekes, három évig íródott volna ez a nem túl terjedelmes, sajátosan tagolt mű? Nem tudom, de abban biztos vagyok, még sokakban van annyi felhalmozódott emlék e városról, folyton új­ratermelődve, hogy akár re­gényre is futná. Elmondják ezt valakinek, természetesen csupa jobbító szándékkal, vagy megmarad kimondatlanul? Dudás Zoltán Orvosi ügyelet Hétfőtől az alábbi orvosok tartanak éjszakai és hétvégi ügyeleti szolgálatot a város­ban: hétfőn dr. Áfra Tamás, kedden dr. Mechlinger László, szerdán dr. Tóth Mária, csü­törtökön dr. Karádi Katalin, pénteken dr. Tóth Mária, szombaton és vasárnap dr. Mechlinger László. A körzet­ben 12-én dr Sárközy József, 13—14-én dr. Benedek János. Az ügyeletes gyermekorvos szombaton és vasárnap dr, Stuhl Aranka. Az ügyelet a régi kórházban (Vác, Március 15. tér 9. Telefon: U-525) ta­lálható. ' Fogászati ügyeletet szomba­ton reggel 7 órától délután 1 óráig; vasárnap reggel 8 órá­tól délig tart dr, Kishegyi Eleonóra, a Cházát András utca 17 szám alatti rendelő­ben, a régi városi fürdő épü­letében. állapították,- hogy a takar­mányba keverve növeli az ál­latok étvágyát és meggyorsít­ja súlygyarapodásukat is. A sertések gyógyításánál, hizlalásánál tapasztalt kedve­ző eredmények alapján takar­mányadalékként több' nagy­üzemben és háztáji gazdaság­ban is megkezdték a készít­mény kipróbálását, maid rendszeres alkalmazását más állatfajtáknál is. Az esetek többségében az állatok szoká­sosnál gyorsabb súlynöveke­dését váltotta ki. A növekvő igények kielégí­tésére a Reanalban a gyártás megkezdése óta már csaknem háromszorosára bővítették a szintetikus úton előállított U- vitamin termelését. ISSN 0133-2759 (Váci Hírlap) — A diákok találékonysá­Beszélgetünk az utcán rég látott barátunkkal. Hirtelenjében semmi más nem jut eszünkbe, hát az időjárást — minden elaka­dó beszélgetés mentőan­gyalát — hívjuk segítsé­gül. Megkérdezzük egymás családját, de csak azért, s azt is úgy, hogy barátunk értse, fogalmunk sincs ar­ról, nős-e, fia vagy lánya van. Lopva az óránkra pillantunk, s örülünk, ha ugyanezt vesszük észre ba­rátunknál is. Azután — most jön a nagyjelenet — halaszthatatlan dolgunkra hivatkozva kedvesen, de ellentmondást nem túróén elbúcsúzunk. Hogyan? — Hát akkor, édes öregem, nagyon örülnék, ha egy­szer felugranál hozzánk. — Mikor? — derül fel bará­tunk arca. Tényleg valami őszinte, s valódi beszélge­tés után vágyik, rá van ír­va az arcára. — Nem is tudom... a hét az foglalt ugyan, tudod, hogy van az, a jövő héten talán el is megyünk valahova. Tu­dod mit, gyere — vagy gyertek — akármikor. Ér­ted? Akármikor. Bármikor. Amikor akartok. Magunkban büszkék va­gyunk teljesítményünkre. Akármikor Igen, most alaposan kivág­tuk magunkat a „bajból’’. Barátunk nem mutatja, hogy értette a dolgot, készségesen fogadkozik, hogy tényleg, valamelyik nap feljön, s akkor való­ban kitárgyaljuk a világ folyását. Csak kézfogásá­ból, abból, hogy valamivel erőtlenebb, mint találko­zásunkkor, sejthetjük, hogy azért ő is tisztában van azzal, tulajdonképpen sen­ki sem kíváncsi rá, csa­ládjára, Mi persze meg­könnyebbülünk, hiszen ez egyúttal azt is jelenti, ba­rátunk is hasonlóképpen van az egész dologgal. Nincs is baj addig, míg legközelebb, talán éppen ezen a napon, bennünket is hasonlóképpen kezelnek. Barátunk széles gesztusok­kal üdvözöl, majd egy-két perc után határozott han­gon mondja, ugorjunk fel hozzá, akármikor. Bármi­kor. Mindegy, mikor. Barátság, ismeretség — olyan drága kincs, amire a legjobban kell vigyázni. És ilyenkor ténylegesen nem az elodázásnak, a kapcsolatok szálai eltépé- sének kellene előtérbe ke­rülni. Ismerősek az ellen­vetések. Azok, amelyek bennünket is elérnek, sér­tenek, mi több, sújtanak. Hogy „amúgy is alig van időnk’’. „Gyerekeink azt sem tudják, mikor szól­tunk hozzájuk három mondatnál vagy tiltásnál hosszabbat.” „A feleség meg jó szót, pillantást sem kap munkájáért”, amit egyébként nem ezért csi­nál, de azért mégis várja. S akkor még holmi vad­idegenekre pazaroljuk ma­gunkat? De pazarlás-e, ha embe­ri szót adunk? Pazarlás-e, ha a nem túl régi kapcso­lat maradványaiba kapasz­kodva új életet, új dimen­ziókat, esetleg bennünket is újra szárnyalásra kész­tető ihletet merítünk bará­taink bölcsességéből, em­berségéből? Tudjuk, oly­kor elég egyetlen jó szó, hogy a napot kellemesebbé tegye, s éppen ezt sajnál­juk? Abban a zord világban, abban a barátság nélküli világban, abban a jó szó nélküli világban vennénk majd csak észre, mennyire hiányzik az a jó szó. Mi­lyen jól jönne akkor. Akármikor. B. O. Surányi János Gyógyításra, takarmányozásra Sikeres kísérlet vitámnál

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom