Pest Megyei Hírlap, 1986. szeptember (30. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-05 / 209. szám

1986. SZEPTEMBER 5., PÉNTEK 3 Feltöltődve sok tapasztalattal (Folytató» at l. oldalról.) matra számíthat, a két éven túl használható tőkére 11 szá­zalék kamatot fizet a gazda­ság. Robot hat ember helyett A Csepel Autógyárban a vendégeket Lukácsi Gábor vezérigazgató, Halász József, a gyári pártbizottság titkára, Sarkadi Károly, a vállalat szakszervezeti bizottságának titkára, Fábián János, a KISZ- bizottság titkára és Török László, a vállalati tanács el­nöke fogadta. Az ismerkedés ezúttal gyár- látogatással kezdődött. Elő­ször a Bendiberica szervokor- mánygyártó üzembe vezetett az út. Az 5. sz. főegység, al­katrészgyártó üzemben Farkas István üzemigazgató igyeke­zett beavatni a vendégeket az üzem életébe, amelyet spanyol licenc alapján 1984-ben hoz­tak létre és évente mintegy 26 ezer darabot gyártanak a gépsorok. Az üzem nemcsak műszaki paraméterében kor­szerű, hanem minőségi mun­kájában is: 300 ezer kilomé­tert minden beavatkozás, javí­tás nélkül üzembiztosán mű­ködnek gyártmányaik. A Járműgyár az üzem lel­ke. Itt Fekete Miklós igazgató mutatta be a harminc szak­mánál több tudást magába foglaló üzemet. Ritka látvány volt, amikor a hegesztő robo­tot láthatták munkában, amely nem egyszerűen helyet­tesíti hat ember teljesítmé­nyét, hanem utánozhatatlan a pontossága, minőségi a telje­sítménye is. Élményt jelentett Hámori Csaba számára a gyár múzeu­mának megtekintése is. A kilencezer fős üzem életé­ről, munkájáról Lukácsi Gá­bor adott számot a Politikai Bizottság tagjának. Szólt a* Ikarus és a győri Rába gyár­ral létesült kapcsolatukról, az együttműködést befolyásoló, hátráltató gondokról is. Mint a többi között mondotta: százezer ember érdekelt az autóbusz és a teherjárműveket gyártó szakmában, s eredmé­nyességében érdekelt az egész népgazdaság, ő, mint új ve­zérigazgató azokat a szálakat keresi, amelyek összekötik a gyárakat és harmonikusabbá teszik az együttműködést. A Rába termékei egyedülállók, joggal előzi meg híre bárme­lyik európai céget, kár lenne feladni ezt a pozíciót. Mint ahogy abba sem lehet belenyugodni, hogy több kooperáló vállalat késedelmes­kedése, vagy a kívántnál ala­csonyabb minőségi munkája miatt hetekre, hónapokra szállítóképtelenné váljék a gyár. Gondjaik ellenére számos sikerről számolhatott be a vezérigazgató — és bizakodást keltenek jövő fejlesztési ter­veik is: biztos piac a lengyel export, s más szocialista or­szágokkal kötött egyezmé­nyeik. Bővítik konvertibilis árualapjukat, fejlesztik sebes­ségváltójukat. Korrózióvédel­mi programjuk növeli a pia­cokon versenyképességüket. S mivel ismerik a hetedik öt­éves tervből rájuk háruló feladatokat, időben képesek felkészülni az évi 5-6 száza­lékos volumennövekedésre. Lépésről lépésre elére Szigetszentmiklós és kör­zetéhez több jelentős ipari és mezőgazdasági üzem tartozik, de meghatározó az ipar. A munkaképes lakosság 60-65 százaléka él az iparból, 10-12 százaléka a mezőgazdaságból. Nemzetiségi lakossága — a szerbek, horvátok, németek — és magyarok harmonikusan élnek, dolgoznak együtt. Sok gonddal-bajjal küzd a város: kommunális, infra­struktúrában meglévő hiányai sürgetnék a fejlesztést, ok­vetlen változtatni kell a szak­orvosi ellátás körülményein Rosszak az utak és a kör­nyezet védelme számos be­ruházást igényelne. Az egész­séges ivóvízzel való ellátás megoldása napirenden. Nagy Józsefné, a városi pártbizottság első titkára, aki őszintén szólt a város fejlő­déséről és megoldatlan prob­lémáiról, azt is elmondotta, hogy a lakosság, s elsősorban a párttagság céljainak meg­valósításáért kész dolgozni, a párt XIII. kongresszusa hatá­rozatait szeretné megvalósíta­ni. Éppen ezért érthető az a jogos türelmetlenség, amely­ikei sürgetik saját környeze­tükben, de tágabb értelemben 1 is gazdasági, társadalmi fel­adataink következetesebb megoldását, a munka, a fő- munkaidőben végzett munka nagyobb megbecsülését. A tel­jesítmények és a jövedelmek összhangjának megteremtését. Amit ezért helyben tehetnek — ezt tapasztalhatta is Há­mori Csaba —, az üzemek, az üzérnek dolgozói képes­ségük szerint mindent meg­tesznek. Időszerű, sürgető kérdéseink Az időszerű politikai kér­désekről tartott aktíván, amely a Csepel Autógyárban ült össze, Hámori Csaba tar­tott előadást. Beszédében szólt a nemzetközi helyzetről, elemezte népgazdasági fel­adatainkat és foglalkozott az ifjúság kérdéseivel. A két társadalmi rendszer között jelenleg is feszültség­gel terhes a helyzet. Az USA változatlanul katonai erőfö­lényre törekszik, gazdasági szorítással igyekszik gyengí­teni a Szovjetunió és a töb­bi szocialista ország erejét. Nem mond le az űrfegyver­kezésről és. koncentráltan tá­mad az ideológia frontján is. Ha résztárgyalások eredményt is ígérnek, némi hangváltás van propagandájában és kulturális téren is van köze­ledés, valójában az USA ve­zetői a konzervatív erőkre támaszkodnak, igazi együtt­működést, megállapodást nem A Bendlberica-iizemben akarnak. Az egész világ fö­lött akar az USA parancsno­ki szerepet betölteni. A Szov­jetunió kezdeményezései nem találnak visszhangra. A Politikai Bizottság tag­ja méltatta a Szovjetunió kül- és belpolitikáját, utalt arra, milyen kezdeményező, hatásos szerepet tölt be Kí­nával, Japánnal és más or­szágokkal való viszonyának jobbításában. Mind gazdasá­gi, mind katonai, mind tár­sadalmi téren rohamos fej­lődést diktál — kinyilvánít­va: a biztonság érdekében valamennyi kérdésben fon­tos az előrehaladás. A KISZ KB első titkára beszélt a kis országok szerepéről is — így többek között hazánk külde­téséről. Hazai belső céljaink megvalósítása egyben külpo­litikai tekintélyünket is növe­li — mondotta. Szólt a párt XIII. kongresz- sz.usa határozatáról. a VII. ötéves terv előírta teendőkről, s hangsúlyozta, nem törődhe­tünk bele abba, hogy ne tel­jesítsük terveinket. Saját életszínvonalunkat veszélyez­tetjük, igényeinket kell le­szállítani, ha nem biztosítjuk előirányzott nemzeti jövedel­münket. ha nem emeljük üzemeinkben a termelékeny­séget. Az ország háromezer ter­melőegysége — fejtette ki Hámori Csaba — többségében jó eredményeket produkál, ugyanakkor vannak gazdasá­gok, amelyek visszahúzzák a népgazdasági összeredményt. Szerepe van a változtatásban a központi szerveknek csak­úgy, mint a helyi testületek­nek. Van idő — de nem le­het halogatni — a cselekvés­re. Senki, az egyes ember sem, és a kollektívák sem engedhetik meg helyzetünk rosszabbodását. Takaréko­sabban, olcsóbban kell ter­melnünk, versenyképesebbé kell válnunk a piacon. A kormány számos intézkedést tett a kohászat, a bányászat, a hús frontján, s további fon­tos terveken munkálkodik. Valamennyinek az a lényege: őrizzük meg értékeinket, nem hagyhatjuk, hogy nehe­zen elért eredményeink el­enyésszenek. Az ifjúság társadalmi sze­repéről is szólott Hámori Csa­ba, különösen arról a válto­zásról beszélt, ami jobban en­gedi érvényre juttatni a he­lyes elvet: az ifjúság nevelé­se össztársadalmi feladat. Ügy, ahogyan a társadalom egésze is sokféle, ezen belül az ifjúság arculata sem egy­séges: a család, az iskola, a KISZ, a szakszervezet, a sport, az Állami Ifjúsági és Sporthivatal s minden társa­dalmi és állami terület fel­adata számon tartani az ifjú­ság ügyét. Az aktivá után kötetlen beszélgetésre került sor, ahol Hámori Csaba kifejtette, mily sok hasznosat látott a nap fo­lyamán, hiszen egy-egy ilyen látogatásra azért is szükség van, hogy tapasztalatokat gyűjtsön, életközelből lássa, mi foglalkoztatja a dolgozó­kat, és munkájuk eredménye láttán feltöltődve folytathassa saját tevékenységét. S. A. A lengyel kormányfő vezette küldöttség Vácszentlászlén Hasznos volt az eszmecsere A sütőüzem termékeit meg Is kóstolták. Nagyon Ízlett a friss péksü­temény és kalács Változatos programot szer­veztek tegnap a magyar ven­déglátók a hazánkban tartóz­kodó Zbigniew Messner, a Lengyel Népköztársaság Mi­nisztertanácsának elnöke ál­tal vezetett delegációnak. A délutáni órákban Vácszent- lászlóra érkeztek, hogy meg­ismerkedjenek a megyénk ha­tárain túl is jól Ismert Zöld­mező Termelőszövetkezet tevé­kenységével, s ellátogattak a szövetkezet egyik tagjának háztáji gazdaságába is. A len­gyel vendégeket a téesz köz­ponti irodájában házigazda­ként Furulyás János elnök, valamint dr. Villányi Miklós, a Mezőgazdasági és Élelme­zésügyi Minisztérium állam­titkára, Lénárd László, az MSZMP Pest Megyei Bizott­ságának titkára, Csonka Tibor, a Pest Megyei Tanács elnök- helyettese, valamint a nagy­üzem politikai és gazdasági vezetői fogadták. A kölcsönös üdvözlések után a tanácsteremben Lénárd László köszöntötte a megye vezetése nevében a magas ran­gú küldöttséget, majd Furu­lyás János adott részletes tá­jékoztatást a termelőszövetke­zet életéről. Szavai alapján a vendégek előtt is kirajzolódott a közös gazdaság munkájáról az a vázlatos kép, amelyet ké­sőbb a helyszíni látogatások­kal igyekeztek a vendéglátók markánsabbá, színesebbé ten­ni. De maradjunk egy kicsit még a téeszelnök mondandó­jánál. Furulyás János első­Az autógyár múzeumában megismerkedtek a kezdettől napjainkig való fejlődéssel. A képen Jobbra) Kiss Jenő, Kovács Péter, Hámori Csaba és Lukácsi Gábor (balról sorban azt emelte ki, hogy a mintegy hatezer hektáron, há­rom község határában gazdál­kodó szövetkezet tagságának erőfeszítése sikerrel járt, s a környezeti adottságokhoz való nagymérvű alkalmazkodás ré­vén napjainkban eredménye­sen gazdálkodnak. Perszenem minden gondjukon lehet úrrá az emberi akarat. Esztendők óta dacol velük az időjárás, amely csapadékban szűkös esz­tendőket hozott az utóbbi idő­ben. Elkél tehát az öntözés, a szántóföldi zöldségtermeszté­sük éppen a mesterséges esőztetésre épül. De ne szaladjunk annyira előre. A szövetkezet elnöke részletesen elemezte — s ezt a lengyel vendégek nagy fi­gyelemmel hallgatták — azt a közgazdasági környezetet, amely megszabja a nagy­üzem tevékenységi lehetősé­geit. S itt nem csupán a sza­bályozókról van szó, hanem például a főváros, vagy Gödöl­lő közelségéről, s a nagyüzem ellátási felelősségéről. Ezek döntően hatottak a termelési szerkezetre. Az Igényekhez igazodva fejlesztették növény- termesztésüket, amelyben ter­mészetesen a legnagyobb arányt a hagyományos szán­tóföldi kultúrák — a búza, a siló- és a szemes kukorica, a napraforgó és náluk a zöld­borsó, valamint a lucerna — képviselik. Emellett jelentős a zöldségtermesztés: esztendőn­ként nagy mennyiségű ubor­kát, hagymát, fólia alatt ter­mett paprikát értékesítenek. A vácszentlászlőiak jó hírét mindezek mellett persze első­sorban a szarvasmarha ala­pozta meg. Jól ismertek tej­termékeik, s évenként mint­egy 700 tonna húsmarhát is eladnak. Ami különleges eb­ben a nagyüzemben: a köz­séghez közeli tavon vadkacsát tenyésztenek, s ennek döntő részét a tőkés országokba ex­portálják. Az eredmény tér mészetesen nem marad el: a Zöldmező Tsz árbevétele az ipari üzemek forintjaival együtt csaknem egymilliárd forint, s ebből esztendőnként 55—65 millió a tiszta haszon Az elnök tájékoztatóját f> gyelmesen hallgató lengyel miniszterelnök az eredmények hallatán meg is jegyezte: — Mi Lengyelországban szintén a mezőgazdaság kor­szerűsítésére törekszünk, ám sajnos még nem értük el a várt eredményeket. A magyar nagyüzemek tevékenységének tanulmányozása ezért lehet hasznos számunkra. Zbigniew Messner kérdezett is: „Mennyire gazdaságos ma a szarvasmarha tartása? Fog­lalkoznak-e a háztájiba kihe­lyezett állatokkal a tagok? Időben és a megfelelő válasz­tékban sikerül-e hozzájutni a növényvédő szerekhez és a műtrágyákhoz? A vendéglátók — dr. Villányi Miklós és Lé­nárd László is bekapcsolódott az egyre oldottabb vélemény- cserébe — igyekeztek részle­tes, mindenre kiterjedő, a ne­hézségeket sem kendőző vá­laszokat adni. Nagy hatással volt a lengyel kormányküldöttségre a tájé­koztatót követő üzemlátogatás is. Elsőként a tehenészeti te­lepet keresték fel, ahol Prókai Sándor telepvezető kalauzolta a vendégeket. Megnézték a borjúnevelőt és a teljesen gé­pesített fejőházat. Még a bú­csúzás előtt Lénárd Jánosné és Gazsi Józsefné fejőnők, bri­gádvezetők kérésére néhány emlékező sort írt Zbigniew Messner a Kossuth Zsuzsa és a Szilágyi Erzsébet nevét vi­selő szocialista közösségek dí­szes naplójába. A körút követ­kező állomása a sütőüzem volt: ott Czeglédi Tibor üzem­vezető mutatta be a kis kol­lektíva munkáját, majd a ka­csatelep megtekintése követ­kezett. Befejezésül pedig a téeszirodától nem messze la­kó Laki József portáját ke­resték fel a lengyel vendégek, ahol a háziak nem kis büsz­keséggel mutatták be a szé­pen gondozott 700 négyszög­öles háztájit, a fóliasátrakat, a malacokat, meg a hízókat. Odabent a szobában búcsú­zóul házi borral koccintottak a délutáni látogatás résztve­vői a találkozásra és az egy­re erősödő magyar—lengyel barátságra. A lengyel küldött­ség ezután visszatért Bu­dapestre. Furucz Zoltán A cím feletti képünkön! A téesz országos hírű tehenészetéről elis­meréssel szóltak a lengyel ven­dégek. , . A megérkezéskor Zbigniew Mess- nert népviseletbe óltözött fiatal- asszony köszöntötte (Barcza Zsolt t*lvéwle!)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom