Pest Megyei Hírlap, 1986. szeptember (30. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-29 / 229. szám

4 1988. SZEPTEMBER 29., HÉTFŐ Gazdasági társulás Mérleg Tejtermékek Dabasról Fagylaltgyártás a terv Néhány esztendővel ezelőtt a dabasi Fehér Akác Tsz, mint főrészvényes, hét tag­gal gazdasági társulást ho­zott létre ’ tejfeldolgozásra. Hogy milyen jó döntés volt ez, azt hamarosan igazolta az idő. A vásárlók hamar meg­ismerték és még hamarabb megkedvelték a Dabastej íz­letes tejét, túróját, tejföljét. Az alapanyagot három gyűjtőkocsii szedi össze a kör­nyék kisebb-nagyobb gazda­ságaiból, tizenegy teherautó pedig naponta háromszáz helyre juttatja el termékei­ket, amelyekből nemcsak Pest megyébe, hanem a főváros üz­leteibe is jut. Termékválasztékuk nem túl széles, hiszen csupán tejet, tejfölt, tejszint és túrót gyár­tanak. Hamarosan azonban újabb gyártmánnyal bővül a lista. Fagylaltot szeretnének gyártani. De nem egyszerűen beállnak azoknak a szövetke­zeti vállalatoknak, a sorába, amelyek az utóbbi időben fantáziát látnak a különféle tejes jégkrémek gyártásában. Olyan fagylalt gyártását ter­vezik, amely Nyugaton is ke­lendő lenne, ugyanis mélyhű­tőben akár egy évig is eltart­ható. M. K. (Erdősi Ágnes felvételei) A laboratóriumi vizsgálatok, agronómiái ellenőrzések tanú­sága szerint az átlagosnál jó­val egészségesebb az idén az őszre beérett termés döntő há­nyada. A MÉM Növényvédel­mi és Agrokémiai Központjá­nak szakemberei szerint ebben kétségkívül szerepe van an­nak, hogy az aszályos időjárás visszafogta a gombabetegségek elterjedését, ám a siker főiként azzal magyarázható, hogy a termelők a tenyészidőben be­tartották a növényegészség­ügyi előírásokat és idejekorán elvégezték a szükséges vegy­szeres beavatkozásokat. A köz­pont ebben az évben 30 nö­vényfajra adott növényegész­ségügyi előrejelzést, ennek is­meretében a termelők megóv­hatták a növényeket a kárte­vőktől és a fertőzésektől. Ellentmondásos volt az idei esztendő: amíg a gombabeteg­ségek mindvégig háttérbe szo­rultak, addig az év során többször is a rovarkártevők valóságos invázióját kellett megfékezni. Egészen ritka mértékben, valóságos felhők­ben támadták a zöldséget, a gyümölcsöt a levéltetvek, amelyeknek igencsak kedve­zett a száraz, meleg időjárás. Hatalmas mennyiségű vegyi­anyagot kellett felhasználni a fertőzések elterjedésének meg­akadályozására. A gabonatáb­lákban szintén nagy mennyi­ségű vegyianyaggal akadályoz­ták meg az úgynevezett vetés- fehérítő bogár pusztítását. Az idén 600 ezer hektáron óvták meg a termést a veszedelmes kártevőtől, amely akár 50 szá- íalékos terméskiesést is okoz­hat. A kiskertekben is fölütöt- tie a fejét az atkafertőzés, az erős invázió miatt 3—4 ízben is vegyszereket kellett hasz­nálni, csakis így lehetett ele­jét venni a szőlő és a gyü­mölcs minőségromlásának. A termelők kiadásait némi­leg csökkentette, hogy alig volt kimutatható peronoszpóra- fertőzés és a szőlőtőkéket máskor megtizedelő szürke­rothadás is elkerülte a szőlő­ket, mutatva, hogy a száraz, meleg időjárás nem kedvez a gombáknak. Az ősz első időszakában to­vább tartanak a növényvédel­mi munkák, most már azon­ban csak a befejező művele­tein dolgoznak a szakembe­rek. Mindenekelőtt a gabona­vetés kiegészítő növényegész­ségügyi teendőire fordítanak szeptember végén nagy figyel­met. Józsi birkózik a biciklivel A félmilliót érő boltvezető Hol a sisak, hol a munkahely hiányzik Derülünk a teherautón. Ott áll a Pesti út sv.ő.én, rozzant őslény, és a pilóta minden erejét latba vetve igyekszik működésbe hozni a világítást meg az ablaktörlőket. Szombat van, közúti járműellenőrzés Cegléd és a volt járás terüle­tén — a pilóta pedig egyre nagyobb lendülettel nyomo­gatja a gombokat, senki előtt sem kétséges, ő mindent meg­tesz a sikerért, csak hát a technika, mint az öszvér, ma­kacs. Nem akarja. Csak ököllel Aztán az egyik rakodó meg­unja a dolgot. Már a tartásá­ból látszik, hogy szakember: a kisujjában van a gépkocsi­elektromosság összes rejtélye, nem bíbelődik, nem szöszmö- töl, nem keresgél, nem kére­gét szerszámokat — magabiz­tos léptekkel a kocsi orrához lép — minden szem rászege­ztünk —, bal kezét ökölbe szo­rítja, és egy jó közepeset oda­sóz a fényszóró üvegére. Az égő abban a pillanatban kigyullad. Huh. Vége a gond­terhelt várakozásnak, innentől kezdve már minden könnyen megy, egyik csoda hozza a másikat: kaszálni kezdenek az ablaktörlők. Ami a kísmotorosok újmódi, kötelező viseletét, a bukósisa­kot illeti: nem hozott átütő sikert a jogszabály. Az, ame­lyik kimondja, hogy lakott te­rületen kívül... Az ország­úton hajadonfőit babettáző hölgyek mit sem hallottak er­ről a szabályról^az urak már jóval járatosabtíak a belpoli­tikában, ismerik a kötelmet, de azt is tudják, hogy a sisak hiánycikk, vagy legalábbis az volt. Kerékpárügyek. Józsi az albertirsai főutca- betonján birkózik biciklijével. A csata messziről szemlélve keménynek tetszik, de hamar kiderül, hogy a felek nincse­nek egy súlycsoportban. A ke­rékpár sokkalta erősebb és ügyesebb, Józsi hiába próbálja elkapni és maga alá gyűrni, mindannyiszor lepattan a technikásán védekező jármű­ről. Púp a homlokon Józsi két vállon. Szemöldö­kéből vékony csíkokban szi­várog a vér. A törölközőt azonban már nem az edző, hanem az ügyeletes orvos kapja elő. Gyors kezelés, fáj­dalomcsillapító, ragasztás. Jó­zsi, dió nagyságú púppal a homlokán, töredelmesen és a tőle telhető legtisztább motyo­gással bevallja, hogy két pa­lack sört ivott, de azt is úgy 5—6 órával ezelőtt. Hosszas rábeszélés után a harmadik sört is elismeri a kis híján eszméletlenségig részeg férfi. A dánszentmiklósi Virág utca sarkánál csíkos melegí­tőbe öltözött biciklista hasítja a homokot, közben öblös han­gon szidalmazza az anyósát. Megáll, lecövekei a kereszte­ződésben. Mivel akadályozza a forgalmat, a rendőrök meg­próbálják odébb tessékelni, de nem mozdul egy tapodtat se. Állampolgári joga — mint mondja —, hogy itt álljon. És juszt se indul — gyakorolja állampolgári jogait. Pénzügyek. A Ford Sierra pompás. Orra idegesen reszket, már önma­gában az is méltánytalan, hogy meg merték állítani. Ve­zetője, a 26 esztendős boltve­zető (nem helybeli), sértett ön­tudattal kurjant ki az abla­kon: — Miféle ellenőrzés! Fék­lámpák?! Nem, nem a féklámpákkal van baj. Egy héttel előbb 650 ezer forintért vásárolt vagyon­tárgyának. adásvételi papírja hiányzik csupán, s a vám­ügyek sincsenek rendben. Ám az ifjú boltvezető e rövid idő alatt is képes volt azonosulni autójával, önmagát is félmillió forintra értékelte föl. Messze elszakadva a földi halandók Igazgatási társulás — árellenőrzésre Többletbevételre számítanak Az elmúlt évek gazdaságpo­litikai intézkedéseit számba- véve tettén érhető az árrend­szer fokozatos korszerűsítésé­nek igénye. Az árak kialakí­tásában a korábbinál nagyobb a szerepe a piaci mechaniz­musnak; az ipari termékek kétharmadánál például a vi­lágpiaci mozgások vezérlik a belföldi értékesítést. A termé­kek és szolgáltatások túlnyo­mód többsége szabad árfor­mába került. Űj vállalkozási formák jöttek létre. Ezek fe­lett a helyi tanácsok gyako­rolnak árhatósági és árellen- órzési jogkört. Szakértelem híján, kevés eredménnyel. Ráckevén igazgatási társulás alakításával akarnak változ­tatni a helyzeten. Elvárható-e? Két esztendeje született meg a megyei tanács végrehajtó bizottságának az a határoza­ta, amely a helyi tanácsok ha­táskörébe utalta a nem jogi személyek, különböző szerve­zetek, vállalkozások ellenőrzé­sét. Ennek végrehajtása nem kis gondöt okoz, hiszen szé­les az ellenőrizendők köre: kisiparosok, kiskereskedők, vendéglősök, magántervezők, szerződéses üzemeltetésű üz­letek, polgári jogi társaságok, vállalati, illetve magángazda­sági mnkaközösségek. Rácke­vén és környékén, a szocialis­ta szektorral együtt pontosan 346 egységet kellene látogat­niuk az ügyintézőknek. Ami megfelelő rendszerességgel már csak azért is lehetetlen, mert ehhez kevesen vannak, esetenként kapcsolt munka­körben dolgoznak, ráadásul a tanács sem tud mindig gépko­csit adni. De nem is ez az iga­zi gond, hanem a szakértelem hiánya. Miűtáft V Szabadáras termékek,' szolgáltatások van­nak túlsúlyban, az árarányta­lanságok megítélése, bizonyí­tása napra kész műszaki és piaci információkat igényel. A jelenlegi feltételek között elvárható-e ez az ügyintéző­től? — Nem' várható el — isme­ri el Stáhly István vb-titkár. — Ez külön szakma, amihez nagyon kell érteni. Egyébként formálissá válik az árellenőr­zés. Ha például egy kisiparos népes táborától. Miközben a szabálysértései miatt kirótt összeg után kotorász a pénz­tárcában, nem mulasztja el megjegyezni: — Azt gondoltam, ha ilyen kocsim lesz, nem fogok már többet fizetni... A Zsuk vezetője piaci figu­rát alakít. Alkudozik. Persze nem vitatja egy percig sem, hogy kocsija kizárólag teher­szállításra alkalmas, és ennek ellenére most öt dolgozó ku­porog a hátsó térben — mégis alkudozik, mert hát őt a fő­nöke ugrasztottá bele ebbe a fuvarba. S lám, kinek keli mégis fizetnie. Mit lehet erre mondani? A borostás ígérget Munkaügy. Feledékenyek csapata sora­kozik az albertirsai Hangulat presszó előtt. Lehetnek vagy féltucatnyian, s az ok, amiért az ivóból kiballagni kénysze­rültek: a hiányzó személyi igazolvány. Az adatokat dik- tálgató stábból kirí a boros­tás arcú ember. Kirí, mert neki van személyije. S abban is egy teljesen hivatalos be­jegyzés, hogy legutóbbi mun­kaviszonya pontosan február 28-án szűnt meg. És azóta hol dolgozott, mi­ből él? Hát a tsz-ben. Na jó, de az még február előtt volt. De utána! Utána? Hát a tsz- ben. Na mindegy, az előtte volt, legalábbis a papír sze­rint. Egyébként is a borostás azt Ígéri, holnap reggel elsze­gődik a Tüzéphez. Meg van beszélve. Tehát holnap. Hogy aztán mi lesz a köze!'hét hó­napos üresjárattal, az meg a jövő kérdése. V. s. nem tudja felmutatni az ár- kalkulációt, akkor az szabály­talan, akkor egyszerű a dol­gunk, mert kötelezzük az el­készítésére. De ha van kal­kuláció, akkor vagyunk iga­zán bajban, mert nehéz meg­állapítani, hogy ez helyes-e vagy sem? Nem pótolhatják — Azt is hozzá kell tenni, hogy ehhez a tevékenységhez kevés segítséget kapunk. A megyei tanácsnál nemrégiben megalakult árcsoport még nem tudott megfelelő támoga­tást adni a helyi tanácsoknak." Az évente szervezett tanfolya­mok, továbbképzések haszno­sak ugyan, de nem pótolhat­ják a szakmai hozzáértést. A Ráckevén és környékén végzett ellenőrzések a gyenge bizonylati fegyelemről tanús­kodnak. Nem mindegyik kis­iparos vezet például pénztár- könyvet, illetve azt nem tart­ják naprakész állapotban. Gyakran hiányzik az árnyil- vántartás is. Az állami és magánkereskedelemben még mindig baj van az. árak fel­tüntetésével, a mérőeszközök hitelesítésével. Az is előfor­dul, hogy a kistermelőktől felvásárolt termékekről sza­bálytalan vagy hiányos vá­sárlási jegyzék készül. Az el­lenőrzések nyomán született intézkedések igazodnak ugyan a szabálytalanság súlyához, gyakoriságához, de nagyon valószínű, hogy ezzel együtt sok hiányosság marad felde­Az asszonyoktól már Sziget­újfalun hallottuk: összedőlt az egészségház a szomszéd falu­ban, pedig még kész sem volt. Mire Szigethalomra értünk, a megroggyant, beroskadt fö­démlapokat már leemelték a tartófalakról, három darab volt belőlük egymás tetején. Ott fekszenek a földön hasz- navehetetlenül, körülöttük a kézi falazáshoz használt gáz- szilikát blokkok is szanaszét hevernek. Csak néhány mun­kás lézeng az építkezésen, ket­ten békésen kalapálgatják a vakolatot a klinker téglákról, hogy újra felhasználhatóvá te­gyék. Egyiküket tapasztalt, öreg szakinak nézem, megkér­dem, melyik cégnél dolgoznak. Csők mosolyog, de nem árul­ja el. Mint mesterember, mennyire becsüli a kárt? — mutatok körbe. A titulus tet­szik neki, mert válaszol: Ügy két-három millió forint lehet a visszabontással együtt. A lehangoló látvány után a tanácsházára megyünk. Tud­juk, nem örülnek ilyenkor az újságírónak. Az elnök sza­badkozik, azt kéri, ha lehet, az újság ne foglalkozzon a té­mával. — Kitől fél? — A bíróság még nem álla­pította meg a felelőst — mondja. — Á tények azért tények, az emberek is látják a falu­ban. Németh Gábor, a szigethal­mi tanácselnök enged a kér­déseknek. A kosaras termetű fiatalember a tavalyi válasz­tásokon kapott bizalmat. Elő­ző munkahelye a Csepel Autógyár volt, ahol műszaki középvezetőként dolgozott. A községi karmesterpálcával örökölte a már folyamatban lévő beruházásokat is — mint például az egészségházat. — Építése az egész falu szí­vé-vágya volt. Már 1983-84- ben önkéntesen gyűjtötték a kofát rá. A két évvel ezelőtti számítások szerint 8 és fél millió forintba került volna a beruházás. A kivitelezéshez a taksonyi Munkás Áfész fogott. — Mikor lett volna az át­adás? — 1985. december 20-án, De erre az időpontra csak a fa­lazásnak és a födémszerkezet­nek kellett volna elkészülnie rítetlenül. A ráckevei tanács végrehajtó bizottsága legutób­bi ülésén méltán állapították meg: az árellenőrzések gya­korisága és hatékonysága nem megfelelő. A fogyasztók ér­dekében változtatni kell ezen a helyzeten. — Űj szervezet létrehozásá­ra van szükség — körvona­lazza a terveket Stáhly Ist­ván. — Ez az igazgatási tár­sulás lesz, amely két felsőfo­kú végzettségű árszakértőt fog­lalkoztat. Az ártársulás tu­lajdonképpen a városi jogú tanács szervezeti egysége lesz, amely a helyi tanácsok meg­bízása alapján körzeti felada­tot lát el. Ä működés, költsé­geit az ellenőrizendő egysé­gek arányában, a várható többletbevételeik terhére áll­ják a társuló felek. Érezhető lesz — Miután hosszú távra szóló, megnyugtató megoldást keresünk, a két státusra magas bért tervezünk, vagyis jól megfizetjük a szakembereket. Éppen ezért nem engedhet­jük meg magunknak azt a luxust, hogy együtt járjanak ellenőrzésre. Ügy gondoljuk, hogy például a szakmaközi bizottság vagy esetleg a ta­nács egy-egy munkatársa csatlakozna mindegyikükhöz. Arra számítunk, hogy az év végéig tető alá hozhatjuk a társulást, amelynek hatása jövőre már érzékelhető lesz a körzetben. K. L. — erre volt részszerződésünk a kivitelezővel. — És most? — Pereskedünk. Kivizsgá­lást kértünk az Építőipari Mi­nőségellenőrző Intézettől. Szakvéleményük szerint el­sődlegesen a kivitelező a hi­bás. — A tanács megfelelően vi­gyázott a beruházásra? — Az építési naplóba beje­gyezték a műszakiak a szak­szerűtlen falazást és a nem megfelelő téliesítést. — Mire kérte a tanács a tehót? — Az egészségházra és az új iskolára. — Ügy hallottuk, a régi is­kolában még a folyosókon is tanítanak ... ? — Igen, és még a szertár­ban, az ebédlőben és a taná­riban is. — Mikorra tervezik az -új épület megnyitását? — Jövő év augusztus 15-re. — Mekkora ez a beruházás? — Elég nagy összegű, 71 millió forintos. A Dél-Pest Megyei Tanácsi Építőipari Vállalat nyerte el versenytár­gyaláson. — önök részt vettek ezen? ;— Nem. Csak a megyei ta­nács és a Pest Megyei Beru­házó Vállalat. — Alig láttunk valakit mo­zogni az építkezésnél. Miért megy ilyen lassan a munka? — Szerintem nincsenek er­re a munkára felkészülve. Egyébként a beruházó már szerződésbontást. indítványo­zott. A közeljövőben lesz egy tárgyalás a Pestbernél a to­vábbiakról. Nem lehet valami fel­emelő érzés egy „friss" elnök­nek, mikor látja, hogy a dol­gok nem úgy mennek, ahogy kellene. — Nem, de nemcsak a fo­rintveszteség keserít el. in­kább az erkölcsi. Az egészség- ház alapozásánál az egész fa­lu megmozdult, diákok, kato­nák is jöttek segíteni. Mint mondtam, szívügye volt a fa­lunak. Hogyan várhatom majd el ezek után, hogy jöjjenek segíteni? A bírósági végzést a felelős megállapítása ügyében még nem kézbesítették. Bizonyos tanulságok azonban már most levonhatók. Antal Piroska Jog szerint még nincs felelős Összedőlt az egészségház

Next

/
Oldalképek
Tartalom