Pest Megyei Hírlap, 1986. szeptember (30. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-27 / 228. szám

1986. SZEPTEMBER 27., SZOMBAT 5 Ügyészek, bírák, ügyvédek tanácskozása Jogalkotás, jogalkalmazás A váci Madách Imre Mű­velődési Ház adott otthont tegnap a Dunakanyar jogász- napok Pest megyei rendez­vényének. A Magyar Jogász­szövetség Pest megyei szerve­zete a TIT Pest megyei szer­vezetével közösen szervezte a nagyszabású tanácskozást. Dr. Csernok Gyula, a Pest Megyei Bíróság elnöke, az MJSZ Pest megyei szerve­zetének elnöke köszöntötte a résztvevőket, majd dr. Nagy László;■= az MJSZ főtitkára mondott megnyitó beszédet. Ezt követőén dr. Borics Gyula igazságügyi államtitkár Jog­életünk időszerű kérdései címmel tartott tájékoztatást adó referátumot. Ezt követően dr. Samu Mi­hály, az ELTE Állam- és Jog- tudományi Karának tanszék- vezető egyetemi tanára meg­nyitotta a művelődési ház elő­csarnokában — a Közgazda- sági és Jogi Könyvkiadó köz­reműködésével rendezett — könyvkiállítást. A tanácskozás szekcióülé­sekkel folytatódott. Az állam- igaizgátási jogi szakosztály ülésén dr. Fonyó Gyula, az MTTH elnökhelyettese A ható­sági munka változásai címmel tartott előadást. A büntetőjogi szakosztály, vállalati és szö­vetkezeti tagozat közös ülésé­nek résztvevői dr. Lévai Ti­bor, a Magyar Népköztársaság legfőbb ügyésze helyettesének előadását hallgatták meg a ,töry:ényességi felügyelet idő­szerű kérdéseiről. A polgári- családjogi-munkajogi szak­osztály közös ülésén dr. Ho- reczky Károly, a Legfelsőbb Bíróság kollégiumvezető-he­lyettese szólt a polgári ítél­kezés néhány időszerű kér­déséről. Nemcsak a jogászokat, az egész közvéleményt foglalkoz­tatják azok a gondolatébresz­tő témák, melyeket dr. Borics Gyula igazságügyi államtitkár Dunakanyar 50- gá*i»M/fjők‘' mr 'rhegj'fi Veh^ dézvényén elhangzott referá­tumában. Mint hangsúlyozta, a továbbiakban dől majd el, hogy mi lesz a válasz a fel­vetett kérdésekre. Egy része ezeknek az állam- igazgatás területére vonatko­zik. Vitatható, hogy jól van- nakie megállapítva a hatás­körök? Adott esetben a lassú ügyintézést nemcsak és nem is elsősorban a hanyag mun­kának, inkább a korszerűtlen szervezetrendszernek lehet-e tulajdonítani? Ehhez kapcso­lódó témakör a jelenlegi ké­pesítési rendszer megkérdője­lezése. Vitatható, hogy az ál­lamigazgatás egyes területein feltétlenül szükséges-e az egyetemi végzettség, és ennek megkövetelése nem devalvál­ja-e a jogi diploma értékét. A közvéleményben is meg­fogalmazódik esetenként, a közvetlen és a közvetett de­mokráciát érintőleg, hogy minden olyan ügyet testület­nek kell-e. eldönteni, melyet odautalnak? Nem lenne-e cél­szerűbb a személyi felelőssé­get erősíteni? Dr. Borics Gyula szólt a jogalkotásról, jogalkalmazás­ról. Hangsúlyozta, nagyon sok a jogszabály, meggyőző­dése szerint ennyire nincs szükség. Másrészt viszont két­ségtelen, hogy a növekedés objektív folyamatnak az ered­ménye. Szervezetrendszerünk az utóbbi években bonyolul­tabbá vált, és ezt szabályozni kell. Ugyanakkor vannak jog­szabályok, melyeket hatályon kívül lehetne helyezni. Tár­sadalmunk bizonyos mértékig hozzászokott ahhoz, hogy egyes kérdéseket alapos meg­fontolás helyett paragrafusok­kal intézzen el, és ezen lehet változtatni. Bonyolult témakör a gaz­dálkodás és a jog viszonya. Egyes, erre vonatkozó jogsza­bályokat nem azért kell mó­dosítani, mert eleve rosszak voltak, hanem megváltoztak a körülmények, melyeket szabá­lyozni voltak hivatottak. Ez bizonytalanságot szül az em­berekben. Az államtitkár beszélt a családvédelmet érintő téma­körökről — ezzel kapcsolat­ban az alkoholizmusról is —, melyeket nem lehet kizáró- iag jQgs^bályQlskal j^Mezni, mélyebben kelj keresni az bkfóKat és á Ihő^eíSizés lehető­ségeit. A referátumban szerepeltek a büntetőjog és a büntetés­végrehajtás egyes tapasztala­tai is. A javító-nevelőmunka nem tekinthető eredményes­nek, a jelenleg alkalmazott té­teles pénzbüntetést pedig cél­szerűnek látszik differenciált pénzbüntetésre átváltani. Ga. J. Parton, vízen a Dunánál (Folytatás az 1. oldalról) gazdálkodást, a közlekedést, az energiaellátást, a hírköz­lést, a kereskedelmet, a ven­déglátást, a szolgáltatást, a szálláshelyeket, a kulturális és egészségügyi ellátást érin­tik. A megfogalmazott prog­ram azért értékes, mert ben­ne a kezdeményezést, a szel­lemi és anyagi erők összefo­gását érezzük. Erénye a nyi­tottság, s ez feltételeket te­remt árra, hogy rugalmasan kövesse az esetleges változá­sokat. Lehetőség, sőt paran­csoló szükségesség, hogy a tervek megvalósulását állan­dóan figyelemmel kísérjék, hiszen azok szorosan igazod­nak az érintett megyék és te­lepülések fejlesztési elképze­léseihez. A Duna kínálta vízi út adott, ám közel sincsenek meg az evezős csónakok, illet­ve nagyobb túrahajók kiköté­séhez megfelelő feltételek. Az NSZK-ban 40 ezer motorcsó­nak van. Ausztriában ennek kétharmada. Tulajdonosaik a Duna magyarországi szaka­szát is felkeresnék, ha a meg­felelő fogadási feltételek nem hiányoznának. És bizton mondhatjuk, hogy a német ajkúakon kívül jönnének más országokból is. A befektetés tehát mindenképp meghozná a gyümölcsét. Ezért, no meg a hazai igények miatt is idősze­rű a téma, melyet tegnap tű­zött napirendjére a KDIB el­nöksége — minden bizonnyal nem utoljára. A gondolatéb­resztő írásos anyag kapcsán számos Ötlet hangzott el pél­dául arról, miként lehetne gyorsabbá tenni a külföldről érkezők hazánkba történő be­ás kiléptetését, hol érdemes új kikötőket építeni a hozzájuk tartozó kulturált szociális lé­tesítményekkel, illetve hogyan lehetne a már meglévő pon­tonokat okosan kihasználni, megteremtve az üzemanyagvé­tel, a szervizelés és az őrzés lehetőségét is. Az eszmecsere résztvevői megállapodtak ab­ban, hogy a témában minden érintett szervezettel együtte­sen kell tárgyalni, elősegítve a hazai és nemzetközi vízi tu­rizmust és élénk vízi sport kibontakozását. F. E. Az MSZMP Központi Bizottsága 1983. október 12-1 ülésén megerősítette a szakszervezeti munka gyakorlat által is igazolt legfőbb elveit. Megállapította, hogy a párt megkülön­böztetett fontosságot tulajdonít a szakszervezeteknek, követ­kezetesen támaszkodik a szakszervezeti mozgalomra. A Köz­ponti Bizottság ugyanakkor igényelte is a szakszervezeti po­litika bevált elveinek, gyakorlatának következetes folytatá­sát, hozzáigazítását a szocialista építőmunka magasabb köve­telményeihez, változó feltételeihez. A szakszervezetek funkciói szerves egységet alkotnak, ezeknek egymással összhangban érvényesülniük kell. A gazdasági feladatok jó elvégzése szol­gáltat alapot az érdekvédelmi tevékenységhez, a szocialista építés eredményei nyújtanak fedezetet a jogok gyakorlásához, A nevelőmunka segíti mind a gazdasági, mind az érdekvé­delmi teendők ellátását. Történelmi tapasztalat, hogy egyik funkció sem hanyagolható el társadalmi konfliktusok veszélye nélkül. Nőtt a tömegbázis Exportalma. Nagykőrösön az Arany János Ter­melőszövetkezet 62 hektáros almás- kertjében javában tart a vitamindús gyümölcs szedése. A fákról lekerülő termes egy része, mint­egy 35 vagon exportra kerül. Képünkön Kara Imréné és Mé­száros Ferencné konténerbe önti a kívánatos gyümölcsöket (Hancsovszki János felvétele) Az alapelv: önállóan, elkötelezetten egzisztenciális függőség ha­tása is. Tapasztaltunk bátor­talanságot is a bírálatban még olyan esetben is, amikor egyes negatív jelenségeket már a környezet is elítél, az érdekelt szakszervezet és pártszervezet, valamint a kommunisták részéről nem történik meg a várt határo­zott fellépés. Az ilyen ese­tekben úgy látszik, megfe­ledkeznek arról, hogy a prob­lémák elleni kritikai fellépés nemcsak jog, hanem köteles­ség is. A tagságnak felelnek A szakszervezeti munka korszerűsítését nem mindig követte a pártirányítás tar­talmának, módszereinek vál­tozása. A pártszervezetek egy része nem ismeri megfelelően a szakszervezeti munka fej­lesztésére hozott politikai döntéseket. Ezért helyenként nem elég világos a szakszer­vezetek szervezeti önállósá­gának helyes értelmezése. Né­hány helyen előfordul, hogy a pártszervezetek nem meg­felelően irányítják, segítik, lé­nyegében magukra hagyják a szakszervezeti szerveket, má­sutt olyan kérdések eldönté­sébe is beleszólunk, ame­lyek a szakszervezet belső szervezeti jogkörébe tartoz­nak. Milyen értelemben önál­lóak tehát a szakszervezetek? Nem tértől és időtől függet­lenül azok. Egyszerre ön­állóak és elkötelezettek. El­kötelezettek a párt politikája, a munkásosztály, a szocializ­mus ügye iránt, de élik a maguk önálló szervezeti éle­tét. A szakszervezeti aktivis­ták és tisztségviselők a tag­ságnak felelnek. A szakszervezetek önállósá­gának különösen három terü­leten.. van pagy jelentősébe. Először: közvetítik a párt politikáját a tagsághoz, ugyanakkor jelzik, továbbít­ják a dolgozók igényeit, ja­vaslatait a párthoz. Másod­szor: önálló partneri viszonyt alakítanak ki az állami és gazdasági szervekkel. Kiemelt jelentőséget kapnak jelenleg ezek a kapcsolatok az üzemek, a vállalatok, az intézmények szintjén, hiszen a munka hangsúlya és a fejlesztési le­hetőségek is itt vannak. A harmadik szféra, amiben a szakszervezetek önállóságának meg kell mutatkoznia — ez o tagság érdekeinek szolgá­lata. Ennek az érdemi önál­lóságnak gyakorlati megvaló­sításában is érdemi szerep vár az ott dolgozó kommunis­tákra. Nem válhat öncélúvá A XIII. kongresszus hatá­rozata felhívja a figyelmet ar­ra, hogy a vezetők fordítsa­nak nagyobb gondot a tá­jékoztatásra, támaszkodjanak a dolgozók, a közösség véle­ményére, javaslatára. Ennek megfelelően a pártszervek és a szakszervezetek követeljék meg a vezetőktől a dolgozók véleményének rendszeres ki­kérését, az érdemi válasz­adást. Segítsék a bírálathoz szükséges jó munkahelyi lég­kör kialakulását, növeljék a szakszervezeti tagok politikai érettségét a valóság megíté­léséhez, az önértékeléshez szükséges készségüket. Tanít­sák meg a dolgozókat, szak- szervezeti tagokat, a bírálat elvszerű módjára; arra, hogy a bírálatok mindig segítő- szándékúak és konkrétak le­gyenek. megfelelő helyen és megfelelő időben hangozza­nak el. Ne tűrjék meg. hogy egyesek a .bírálatot lebecsül­jék, vagy rossz néven ve­gyék. Minden eszközt használ­janak fel a bírálat szellemé­nek megvédése és a jogosan bírálók védelme érdekében. Határozzák meg pontosan a vezetők beszámolási kötele­zettségét. Az elmúlt évek tapaszta­latai igazolják, hogy a szak­szervezetek munkája egészsé­gesen fejlődik és kialakult te­vékenységüknek két fő irá­nya. Az egyik, hogy mozgó­sítják, szervezik, nevelik a tömegeket a fejlett szocialis­ta társadalom építésére. A másik, hogy képviselik, vé­delmezik tagságuk érdekeit, törvényes jogait. A tömeg­szervezeti munkának ez a két funkciója dialektikus egysé­get képez, nem választható el egymástól. A szakszervezetek jogai « dolgozók jogai. A szakszerve­zetek jog- és hatásköre sem válhat öncélúvá. A szakszer­vezeti mozgalomnak köteles­sége, hogy jól éljen ezekkel a jogokkal — a dolgozók érde­kében. A Központi Bizottság állásfoglalása ezeket a kér­déseket is tisztázta. Lezárta a szakszervezetek jog- és ha­tásköre körüli vitákat, s min­den kommunista kötelességévé tette ezek tiszteletben tartá­sát. Ezek alapján arra van szükség, hogy a szakszerve­zetben dolgozó párttagok tevékenységük minden for­máját, területét hassa át & párt politikájának terjesztése, magyarázata, elfogadtatása. Segítsék elő, hogy a dolgozók lássák személyes munkájuk társadalmi fontosságát, ismer­jék fel személyes érdekeiket a társadalom egyetemes cél­jaiban és ezek megvalósításá­hoz járuljanak hozzá. Ennek érdekében jobban hasznosít­sák a tömegszervezeti, moz­galmi munka már kialakult és bevált sajátos formáit, esz­közeit, tegyék azokat tartal­masabbá. Hozzáértő irányítás A jövőben még inkább szükség van arra, hogy min­den pártszerv és szervezet rendszeresen és hozzáértően foglalkozzon a hozzá tartozó szakszervezetek irányításával. Általánossá kell tenni azt a “helyes szemléletet és gyakor­latot is, hogy a társadalmi és tömegszervezetekben végzett pártmunka minden vonatko­zásban teljes értékű pártmeg­bízatás legyen. Küldjenek még több — a tömegmunkát sze­rető és értő — párttagot konk­rét megbízatással a szakszer­vezetekbe. Jobban vegyék fi­gyelembe a rátermettséget, a képzettséget és nem utolsó­sorban az egyéni érdeklődést is. A pártszervezetek tegyék alkalmassá a szakszervezetek­ben dolgozó kommunistákat a kettős feladat minél jobb el­látására. A kommunistáknak ahhoz, hogy felelősséggel tud­ják képviselni és érvényesí­teni a párt politikáját, tud­niuk kell, hogy mit képvisel­jenek. A pártszervek, a párt­vezetőségek rendszeresen hív­ják össze a szakszervezetek­ben pártmegbízatással dolgo­zó kommunistákat, tájékoz­tassák őket a párthatároza­tokról, a pártvezetés állás­pontjáról és fogalmazzák meg számukra konkrét teendőiket. A munka folyamatában se­gítsék és ellenőrizzék őket, adjanak módot arra is, hogy az ott dolgozó párttagok el­mondhassák tapasztalataikat, észrevételeiket, javaslataikat. Elemezve a szakszervezeti munka politikai, a szakszer­vezetek pártirányításának me­gyei tapasztalatait, felelősség­gel állíthatjuk, hogy ösz- szességében eredményes mun­ka folyik Pest megye szak- szervezeti szervezeteiben. Ja­vult, tartalmasabb lett a pártszervezetek irányító, se­gítő. ellenőrző munkája. A központi, a megyei határoza­tok megvalósulnak, érvénye­sülnek. A megyében a kom­munisták és a szervezett dol­gozók együttműködése tovább erősödött. Mindazok a feladatok, ame­lyek megyénk előtt állnak, csak úgy valósíthatók meg, ha a párt a társadalmi szer­vezetek. így a szakszerveze­tek színvonalas, alkotó mun­kájára támaszkodik, ha elis­merjük és segítjük tevékeny­ségük mind szélesebb kibon­takozását. DR. ARATÓ ANDRÁS, a Szakszervezetek Pest Megyei Tanácsának vezető titkára a szakszervezeti szerveknek a figyelmet fordítani a gazda­sági életben? Elsősorban ar­ra, hogy továbbra is követ­kezetesen érvényesítsék po­litikai befolyásukat, a poli­tika eszközeit abban, hogy az üzemi, vállalati tervekben maradék nélkül megfogalma­zódjanak a népgazdasagi terv célkitűzései és még inkább ar­ra, hogy még is valósuljanak. Nyilvánvaló tehát; pártszer- veink, a szakszervezeti szer­vek az ott dolgozó kommu­nisták egyértelműen felelősek azért, hogy minden munka­helyen a népgazdaság hely­zetével, népgazdasági terveink főbb célkitűzéseivel össze­hangolt termeléspolitikát és termelési tevékenységet foly­tassanak. Feltétel a jó légkör Fontos feladat, hogy rend­szeresen ellenőrizzék a ter­melési folyamatok szervezé­sét, hogy azok a leghatéko­nyabban biztosítsák a kitűzött gazdasági célok elérését. Has­sanak oda, hogy a vezetők termelésirányítása során for­dítsanak nagyobb gondot a dolgozókkal való kapcsolatra. A feladatok eredményes meg­oldásához elengedhetetlenül szükséges a kedvező munka­helyi légkör, amelyben ki­bontakozhatnak és megvaló­sulhatnak az alkotó kezdemé-, nyezések. A pártszervezetek, a szakszervezeti szervek munkájuk során érjék el, hogy a jó munkahelyi légkör kialakulását az üzemi demok­rácia fórumainak tartalmas, rendeltetésszerű működése is segítse elő és erősítse. A pártszervezetek ellen­őrizzék az állami, a gazda­sági vezetők munkáját, tá­mogatást nyújtva az egysze­mélyi felelősség fokozásához, a fegyelmezettebb munkára irányuló intézkedések, a gaz­daságos termelés érdekében hozott határozatok végrehaj­tásához. Biztosítsák, hogy a vezető posztokon a párt po­litikáját értő, megvalósítani képes káderek dolgozzanak. Pártszervezeteink együttmű­ködve a helyi szakszervezeti szervekkel törekedjenek a szocialista munkaverseny po­zitív vonásainak továbbfej­lesztésére, a formális ele­mek, mindenekelőtt a meny- nyiségi szemlélet megszünte­tésére. A vállalati kollektívák, a szocialista brigádok kezde­ményezéseit, felajánlásait irá­nyítsák legfontosabb gazda­ságpolitikai céljaink helyi megvalósítására. A termelést segítő tevékenység, munka­verseny segítse elő a termék- szerkezet korszerűsítését, a szállítási feltételek pontos be­tartását, a gazdálkodás szín­vonalának emelését, a mi­nőség javítását, a takarékos anyag- és energiagazdálko­dást, a termelés, a munka szervezettségének javítását: a termelési kooperáció erősíté­sét, a folyamatban levő beru­házások gyors befejezését és üzembe helyezését, a tőkés ex­port fokozását. A dolgozók a jó politikai légkör hatására nyíltabban lépnek fel a visszásságok el­len és véleményükkel, javas­latukkal segítik a problémák megszüntetését, ez jó dolog. Az azonban kevésbé. hogy esetenként hiányzik a szük­séges nyíltság. Egyes kom­munista vezetők, szakszerve­zeti funkcionáriusok is elv- szerűnek nem nevezhető mó­don mérlegelnek, „differen­ciálnak”. Kritikai észrevéte­leik tartalmát és irányát nem a bírálandó fogyatékosságok szabják meg, hanem az. hogy á bírálat kikre vonatkozik. Az ilyen magatartásban többek között szerepet játszik az A KB és a megyei pártbi­zottság lüö4. február Z3-Í, a szakszervezeti munka fejlesz­téséről szóló határozatai a megyében is pontosították a szakszervezetek helyét, szere­pét, funkcióit, a pártirányítás elveit, valamint az állami, gazdasági vezetéshez való vi­szonyát. A pártszervezetek, a szakszervezetekben dolgozó kommunisták, szakszervezeti aktívák céltudatos politikai munkája következtében Pest megyében is erősödött a szak- szervezetek társadalmi be­folyása, a tekintélye, nőtt tömegbázisa. A szakszerveze­tekben dolgozó kommunisták a párt politikájának végre­hajtásával erősítették a párt tömegkapcsolatát és jól se­gítik a megyei feladatok gya­korlati végrehajtását. A szak- szervezetekben dolgozó kom­munistáknak igen fontos, ki­emelkedő szerepük van a párt határozatainak gyakorla­ti megvalósításában, a part tömegbázisának erősítésében. Elég arra utalni, hogy a me­gye 250 ezer szakszervezeti tagja közül 20 százalék a párttag. A megválasztott szb- tisztségviselők 33 százaléka tagja az MSZMP-nek. Az elmúlt időszakban a megyei pártbizottság és szer­vei folyamatosan ellenőriz­ték éS segítették azt, hogy a területi pártszervek határoza­tai, intézkedései összhangban legyenek a párt politikájával, illetve a központi szervek ál­lásfoglalásaival. E területen alapvetően rend van a me­gyében. A VII. öíévgs terv időszakában a gazdaságpoli­tika fő célja az, hogy lassúbb fejlődési ütem mellett, a gaz­dasági fejlődés minőségi té­nyezőinek kibontakoztatásá­val, a termelés nemzetközi versenyképességének fokozá­sával javítsuk a népgazda­ság egyensúlyát és szilárdít­suk meg az elért életszínvo­nalat. A politikai, mozgalmi mun­kában, amelyet a gazdaság területén fejtünk ki, a jö­vőben is számolnunk kell az­zal, hogy lesznek olyan fel­adataink, amelyek megoldá­sában nemcsak a szabályo­zók. az állami rendelkezések fognak játszani elsődleges sze­repet, hanem a gazdaság te­rületén dolgozó vezetők, párt-, szakszervezeti, mozgal­mi szervek politikai felelős­ségének vállalása és érvénye­sítése. Milyen tartalmi kérdésekre kell tehát a pártszerveknek és

Next

/
Oldalképek
Tartalom