Pest Megyei Hírlap, 1986. szeptember (30. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-24 / 225. szám

l^tarfíiP 1986. SZEPTEMBER 21., SZERDA Sevardnadze felszólalása az (Folytatás at í. oldalról) fegyver felszámolását javasol­ta. Rámutatott: a fegyverkí­sérletekkel kapcsolatos ma­gatartás különösen élesen mu­tatja meg a kétfajta megkö­zelítési módot korunk e sú­lyos problémájának megoldá­sában. Az ellenőrzés kérdése Más tényezők is megmutat­ják ezt. Nézzük meg, mi tör­tént a SALT—I és a SALT— II szerződéssel. Ezeket apró darabokra tépik, mert nem engedélyezik a robotrepülőgé­pekkel felszerelt 131. bombá­zó átalakítását — 1500 ilyen robotrepülő úgy látszik nem elegendő, ezért még húszat akarnak — mondotta Sevard- nadze. A szovjet külügyminiszter gyakorlati lépéseket sürgetett a fegyverkísérletek eltiltásá­ra. a nukleáris fegyverek megsemmisítésére, aláhúzva: ezek a javaslatok egy nukleá­ris nagyhatalomtól származ­nak, s a Szovjetuniót ezek megtételében nem presztízsér­dekei, hanem a saját népe és a világ népei iránt érzett fe­lelősségérzet vezeti. Ezért va­gyunk hajlandóak az éssze­rű kompromisszumok elfoga­dására, ezért teszünk realista engedményeket akkor, ami­kor javasoljuk a hadászati tá­madófegyverek és a közepes hatótávolságú nukleáris esz­közök számának csökkentését. A szovjet külügyminiszter aláhúzta: a nukleáris fegy­verkísérletek eltiltásával kap­csolatban tanúsított magatar­tás próbaköve a különböző megnyilatkozások őszinteségé­nek. „Felhatalmazásom van ar­ra, hogy kijelentsem: a Szov­jetunió kész arra, hogy bár­mikor, bárhol aláírja a szer­ződést a nukleáris fegyverkí­sérletek teljes eltiltásáról — mondotta. — Felszólítjuk azo­kat, akik szavakban a nukleá­ris fegyverek felázártnolasát tá­mogatják, hogy gyakdrtatf tettekkel támasszák alá sza­vaikat. Másképpen ugyanis bármit mondjanak is a nuk­leáris fegyverek embertelen voltáról, ez csak szónoki dé­libáb marad, amely mögött á1 valóságban teljesen más politika húzódik meg.” Ezzel kapcsolatban részlete­sen szólt az ellenőrzés kér­déséről, leszögezve: ma már nem létezik e téren probléma. A Szovjetunió, amelynek meg­győződése, hogy ellenőrzés nélkül nincs bizalom, kész az ellenőrzés bármely formájá­nak elfogadására, támogatja a hat el nem kötelezett ál­lam és a hararei csúcskonfe­rencia ezzel kapcsolatos ja­vaslatait. A világűr militarizálásának veszélyéről szólva a szovjet külügyminiszter leszögezte: országa folytatja erőfeszíté­seit ennek megakadályozására. „Manapság az ilyen törekvé­seket nagyhangú kijelentések­re VÉNYTELENÜL Törvénytelennek, a* ENSZ alapokmánya megsértésének nevezte a szovjet ENSZ-képvi- selet létszámcsökkentésére vo­natkozó amerikai döntést Pé­rez de Cuellar ENSZ-főtitkár a' The New York Tlmesnak adott hétföl nyilatkozatában. Pérez de Cuellar szerint az amerikai lépés összeegyeztethetetlen az Egyesült Államoknak mint az Egyesült Nemzetek Szervezete fogadó országának szerződés­ben vállalt kötelezettségeivel. A főtitkár utalt a világszer­vezet súlyos anyagi helyzetére és arra a korábbi — nem vég­leges — elhatározására, hogy december 31-vel lejáró főtitkári tisztségére nem kívánja újra- jelöltetni magát. kel álcázzák, defenzív prog­ramról beszélnek, amely állí­tólag egyszer s mindenkorra megszüntetné a támadás ve­szélyét. Ez azonban csak ar­ra szolgál, hogy elleplezze a támadást a stabilitás legfon­tosabb tartóoszlopa, a SALT— I szerződés ellen. A cél az, hogy eltávolítsák az útból a szerződést. Hét éven belül mindent gondosan kiszámítot­tak, mert pontosan hét évre volna szükség ahhoz, hogy az űrfegyvereket telepítésre kész állapotba hozzák. De nem volna-e sokkalta jobb, ha olyan megállapodást dolgoz­nánk ki, amely teljesen fel­számolja a nukleáris rakétá­kat, legyenek azok hadászati, közepes hatótávolságú vagy más eszközök — ahogy azt mi javasoljuk? A válasz egysze­rű. Bármivel próbálják is ezt elleplezni, az úgynevezett védelmi űrpajzs egyszerűen az első csapás érdekében ké­szül. Ez az első csapás az utolsó is lehet — és nem csupán a megtámadott or­szág számára. Az űrfegyve­rek, a nukleáris fegyverekhez hasonlóan nem ismernek nem­zeti határokat, nem választ­ják meg, kit semmisítsenek meg, kit óvjanak meg. Ezek a fegyverek nem csupán egyet­len országot, vagy néhány or­szágot fenyegetnének, ha­nem az egész világot. Ezért szükségesnek tartjuk, hogy mindenkit figyelmeztessünk: ha azt akarjuk, hogy a vi­lágűr békés maradjon, ezért mindenkinek meg kell tennie a magáét. Áífogó rendszer A nemzetközi biztonság át­fogó rendszere azonban több, mint annak nukleáris, űrbé­li vagy vegyi összetevője. A biztonság magában foglalja, hogy semmiféle erőt se alkal­mazzanak, így hagyományos fegyvereket, fegyveres erőket sem. A Szovjetunió arra szó­lít feb. hógy jelentős mér­tékben csökkentsék a katonái konfíontáció szintjét,-•■minde­nekelőtt a katonai-politikai tömbök között. A Varsói Szer­ződés tagállamai -megtették erre vonatkozó javaslatukat, amely az ésszerű hatékony­ságra alapul. Én azonban en­nél többjét is kijelenthetek: általában nem kívánjuk, hogy csapataink bárhol is ország­határainkon kívül állomásoz­zanak. Ez a kérdés is nyitva áll a vita előtt és megoldható azzal összefüggésben, ahogy növekszik a bizalom és meg­valósítják a katonai enyhüli? lépéseit Ez már meg is kezdődött a stockholmi fórumon. Nem csupán az európaiak — va­lamennyien gratulálhatunk egymásnak és magunknak ah­hoz, hogy diadalmaskodott a józan ész és a jóakarat. A miniszter az átfogó nem­zetközi biztonsági rendszer megteremtése követelményé­nek nevezte egyebek mellett a terrorizmus elleni küzdelmet is, hangsúlyozva, a Szovjet unió kész hozzájárulni s jelen­leg is hozzájárul ennek a rák' fenének a felszámolásához. Sevardnadze azt is leszö­gezte, hogy a fegyverkezés és a regionális konfliktusok fennállása a világ gazdasági rendszerére is káros hatást gyakorol, s így a leszerelés egyúttal gazdasági követel­mény is. Sürgette a világgaz­daság rendszerének szükséges átalakítását. Az emberi jogok kérdésével foglalkozva kije­lentette: ezen a téren is szűk' séges a széles körű és nyílt együttműködés. Méltatta az Egyesült Nem' zetek szerepét és aláhúzta: a Csak röviden... GENFBEN, az atom- és űr­fegyverzettel kapcsolatos szov­jet—amerikai tárgyalások ke­retében kedden ülést tartott az űrfegyverzettel foglalkozó munkacsoport. SZÜKSÉGESNEK tartja a Német Szociáldemokrata Párt (SPD) az enyhülési politika má­sodik szakaszának elindítását, amely magában foglalná az európai atom- és vegyi fegy­verek leszerelését, a hagyomá­nyos fegyverzet alacsonyabb szinten való kiegyensúlyozá­sát, a kelet—nyugati gazda­sági kapcsolatok élénkítését, valamint az európai államok kulturális érintkezésének el­mélyítését. Ezt hangsúlyozta keddi sajtóértekezletén Jo­hannes Rau észak-rajna-veszt- fáliai nURiszterelnök, az SPD kancellárjelöltje pártja kor­mányprogramjának előter­jesztése alkalmából. világszervezet ma fontos vál­tozások küszöbén áll. A szovjet külügyminiszter éles hangon bírálta azt a ma­gatartást, amelyet az Egyesült Államok tanúsít a világszer­vezettel szemben, és különö­sen határozottan ítélte el az önkényes intézkedéseket, meg' állapítva: a tagállamok egyre inkább kételkednek abban, hogy az ENSZ normálisan működhet-e egy olyan ország-* ban, amelynek kormánya nyíltan megvető velük és a világszervezettel szemben. Hasznos lenne külön vitát folytatni a világszervezetben az ENSZ működésével kapcso­latos felgyülemlett problé­mákról — mondotta. Reális lehetőség Eduard Sevardnadze beszé­de befejező részében foglalko zott a szovjet—amerikai kap csolatok kérdéseivel. „Távol áll tőlünk, hogy kapcsolatain­kat az Egyesült Államokkal ne tartsuk ígéretesnek. Az utóbbi időben kialakultak je lentős egyezmények biztató körvonalai. Reális lehetőség nyílik egy csúcstalálkozóra is. Viszonylag simán továbblép­hetünk, ha az amerikai fél is ezt akarja” — mondotta szovjet külügyminiszter, aki leszögezte: a szocializmus el­lenzi a konfrontációt, szem­ben áll az emberiség legfon tosabb célja, a tartós és biz­tosított béke rendszerének megteremtése iránt tanúsítót közömbösséggel. A prioritá­soknak ezt a rendszerét való­sítjuk meg az Egyesült Álla­mokkal kialakított kapcsola­tainkban — hangoztatta Eduard Sevardnadze az ENSZ közgyűlésének üléssza­kán. ★ Eduard Sevardnadze az ENSZ székhelyén hétfőn ta lálkozott Simon Peresz izraeli miniszterelnökkel. A több mint egyórás megbeszélés az eddigi legmagasabb szintű találkozó volt a két ország képviselői között, bár kül­ügyminiszteri szinten az ENSZ közgyűlése ülésszakainak ide­jén korábban is tartottak már megbeszéléseket. A két fél közlése szerint a találkozón megvitatták a kö­zel-keleti helyzetet, egyes nemzetközi kérdéseket és szovjet—izraeli kapcsolatok normalizálásának kérdéseit. Eduard Sevardnadze felhívta a figyelmet arra, hogy a kö­zel-keleti rendezés megvaló­sítását nemzetközi konferen­ciával kell elérni. ii i . ............ Ja ruzelski ulánbétorí megbeszélései Mongol—lengyel hosszú távú gazdasági és tudományos­technikai együttműködési ter­vet írtak alá kedden Ulán­bátorban. A 2000-ig szóló dokumentumot lengyel rész­ről Wojciech Jaruzelski, a LEMP KB első titkára, a lengyel államtanács elnöke, mongol részről pedig Dzsam- bin Batmönh, az MNFP KB főtitkára, a nagy népi hu- rál elnökségének elnöke látta el kézjegyével. Kedden Ulánbátorban mon- goi—lengyel barátsági nagy­gyűlést tartottak, ahol mind­két államfő beszédet mon­dott. Ugyancsak kedden a Ja­ruzelski által vezetett len­gyel párt- és állami küldött­ség Varban városába látoga tot. Darhanban a vendégek szovjet és lengyel segítséggel felépült üzemeket és kulturá­lis intézményeket, valamint.a város nevezetességeit tekin­tették meg. A stockholmi konferencia eredményének visszhangja Ésszerű kompromisszum született A stockholmi konferencián elfogadott záróhatározat mi­nőségileg új lépcsőfokot je­lent, megfelel Európa létérde­keinek és hozzájárul békés lövőjéhez — állapítja meg a konferencia eredményeit érté­kelve keddi számában a Pravda. A lap rámutat, hogy a stockholmi megállapodások erősítik az államok elkötele­zettségét az erő, így a katonai erő alkalmazásától való tar­tózkodásra. A stockholmi megállapodások végrehajtá­sának nagy jelentősége van a fegyveres konfliktusok veszé­lyének csökkentése szempont­jából. Az európai biztonság a gyakorlatban ezután a ko­rábbinál szélesebb körű kato­nai tárgyú korlátozó intézke­dések rendszerére támaszkod­hat. Ez megbízhatóbbá teszi a kontinens békéjének megőrzé­Eszntecsere - zárt ajtók mögött Bécsi előkészítő ken ferenda Az osztrák fővárosban ked­den tanácskozás kezdődött, amely előkészíti az európai biztonság és együttműködés kérdéseivel foglalkozó bécsi találkozót. 35 ország — Albá­nia kivételével valamennyi európai állam, valamint az Egyesült Államok és Kanada vezető diplomatái — a ^két­hetesre tervezett előkészítő szakaszban a Hofburgban ar­ról tárgyalnak, milyen le­gyen a november 4-én kez­dődő találkozó napirendje, ügyrendje — figyelembe véve a legutóbbi ilyen találkozó — a madridi — gyakorlatát. E munka jelentőségére, egyben nehézségeire utalt megnyitó beszédében Peter Jankowitsch osztrák külügy­miniszter, üdvözölve a 35 ál­lam küldöttségét, köztük az Erdős André nagykövet ve­zette magyar delegációt. Ezt követően — sorshúzás­sal — Törökország képviselő­jét választották az első, kedd délutáni munkaülés elnökévé. Az ABC további sorrendjé­ben felváltva elnökölnek a 35 ország képviselői a zárt ajtók mögött, naponta kétszer tartandó üléseken. Hat éve tart az iraki—káni háború rn-i^ie rc Í9® a ciüíií Kölcsönös fenyegetések Bagdadban és Teheránban hétfőn egyaránt megemlékez­tek a háború kirobbanásának hatodik évfordulójáról, meg­ragadva ezt az alkalmat is a kölcsönös fenyegetésekre. Az évfordulóról szeptember 22-én Irakban egyébként an­nak ellenére emlékeztek meg, hogy Bagdad nem ezt a na­pot tekinti a háború kezde­tének. Szerinte a konfliktus már korábban, szeptember 4-én, iráni támadással elkez­dődött, míg Teherán úgy vé­lekedik, hogy a fegyveres konfliktus első napja szep­tember 22. volt, amikor az iraki légierő első ízben bom­bázta Teherán repülőterét s az abadani kőolajfinomítót. Teheránban katonai dísz­szemlével emlékeztek az év­fordulóra. Az iraki fővárosban kato­nák ezrei vonultak hétfőn az ismeretlen katona sírjához, hogy a „Visszavágás napján” elhelyezzék koszorúikat az em­lékműn. sét és az együttműködés fej­lesztését — állapítja meg a Pravda. Különleges jelentősége van a bizalomerősítő intézkedések hatékony és megfelelő ellen­őrzésének, beleértve a helyszí­ni ellenőrzést. A megbízható ellenőrzés nemcsak Európá­ban, hanem az egész világon fontos a biztonság- és a biza­lomerősítés. valamint a lesze­relési lépések folyamatának minden fázisában — mutat rá a Pravda. A lap megállapítja, hogy a stockholmi fórum eredményei a helsinki záróokmány gya­korlati továbbfejlesztését jf- lentik a mai európai politikai és katonai realitások figye­lembevételével — hangoztat­ja a cikk. A stockholmi egyezmény utat mutat a kelet—nyugati kapcsolatok jobbítására — ál­lapítják meg szinte egyönte­tűen keddi vezércikkeikben a legkülönbözőbb politikai szín- árnyalatú angol lapok. A stockholmi megállapodás „jó ómen a fegyverkorlátozáéi tárgyalásokon elérhető hala­dásra” — írja meg a kor­mánypárti The Daily Teleg­raph. A lap elismeri, hogy a Szovjetunió fontos engedmé­nyeket tett a megállapodás érdekében, s hangsúlyozza, hogy az ellenőrzés tekinteté­ben elért haladás elősegítheti a vegyi fegyverek tilalmáról folyó tárgyalásokat is. A The Times „A domb túl­só oldalára” című vezércikké­ben rámutat, hogy az egyez­mény kompromisszum, s mint minden kompromisszum, ez sem elégítheti ki valamennyi aláíró minden kívánságát. „A stockholmi megállapodás lényegesen messzebb megy, mint akár csak néhány hó­nappal korábban remélni le­hetett volna, de még tártál- mánál is vfpbto?§Ú>b -lehet ki­hatása a J^leí-nyu^ti, kap­csolatok egesz légkörére” — vélekedik a Financial Times." AZ. ésszerű kompromisszum eredményeként értékelte ked­di vezéreikében a stockholmi értekezlet sikerét a prágai Rudé Právo, Csehszlovákia Kommunista Pártjának köz­ponti orgánuma. Abban, hogy Stockholmban kölcsönösen el­fogadható kompromisszumos megoldás született, szerepe volt a szocialista országok ru­galmas elvi álláspontjának csakúgy, mint a semleges és a nyugati országok realista eszmeáramlatainak — mutat rá a lap. KEDVEZŐ LÉGKÖRBEN kerülhet sor a közeli napok­ban a magyar—belga kor­mányfői találkozóra, hiszen — amint azt magyar részről már több ízben kinyilvánították — a Magyar Népköztársaság és a Belga Királyság közötti kap­csolatok alapvetően probléma- mentesek, a két eltérő társa­dalmi rendszerű ország viszo­nyát nem terhelik zavaró té­nyezők. Lázár György belgiumi út­ját a magyar—belga kapcso­latok mérföldköveként is jegyzi majd a diplomácia, hi­szen személyében magyar mi­niszterelnök 1945 óta első íz­ben tesz látogatást a Belga Királyságban. Diplomáciai kapcsolataink 1947-től datá­lódnak, a politikai kontaktu­sok megélénkülését a 60-as évektől számítják. Látványos mozzanatok ugyan nem kísér­ték a változást, de tény: gyarapodtak a szakminiszte­ri találkozók, rendszeressé váltak politikusaink konzul­tációi. Csak pár esztendőre visszatekintve: 1983-ban a belga diplomácia vezetője lát­ta vendégül a magyar kül­ügyminisztert, s ugyanebben Háttér MAGYAR-BELGA KAPCSOLATOK lephelyű magyar—belga ve­gyes vállalatok létesítésében, harmadik piaci kooperáció ki­alakításában, valamint a kis- és középüzemek közötti kap­csolatok erősítésében. (A kooperációs kapcsolatok bő­vítésében például fontos sze­repet játszhatnak a magyar Világbank-tagságból adódó együttműködési lehetőségek) Magyar és belga vállalatok között jelenleg 41 kooperációs megállapodás van érvényben. Az eddig létrejött — s igen eredményesen tevékenykedő — egyetlen vegyes vállalat a Tungsram—Schreder Kft. közúti lámpatesteket gyárt. A magyar—belga gazdasági kapcsolatokban tehát van előrelépés, jóllehet az együtt­működésnek még Igen nagy tartalékai vannak. Kiaknázá­suk további kölcsönös elő­nyökkel járhat, ám ennek még erős fékje, a magyar gazdaság által hordozott je­lentős terhe, hogy a kereske­delempolitikai feltételek szá­munkra sok tekintetben mes­terséges és természetellenes módon hátrányosak. MIND ERŐSEBB KAPOCS a két ország között az embe­rek közvetlen találkozása, a bővülő idegenforgalom, s — ezáltal is — egymás életének, kultúrájának jobb megisme­rése. Csak egy adat: tavaly máf csaknem húszezer belga választotta úti céljául Ma­gyarországot. Kulturális kap­csolataink egyezményes ala­pon, háromévenként megújí­tott munkatervekben megje­lölt módon fejlődnek. Tindemans is járt Budapes­ten. Még mindig ennél az évnél maradva: a magyar fő­városban tárgvalt partnerével, Marjai Józseffel Willi de Clercq miniszterelnök-helyet­tes, aki a Nemzetközi Valuta­alap magyarországi regionális ülésén vett részt. A rákövet­kező évben Havasi Ferenc, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, a Központi Bizott­ság titkára a Belga Kommu­nista Párt és két szocialista párt meghívásának tett ele­get, s találkozott a belga gaz­dasági élet több vezetőjével is. Az államközi kapcsolatok­ban 1984 jelentett forduló­pontot: a felszabadulástól szá­mított történelmünk során először tett hivatalos látoga­tást Magyarországon belga miniszterelnök, Wilfried Mar­tens. Érdemes emlékeztetni akkori, rövid nyilatkozatára: „kormányaink megértették, hogy a jelenlegi bonyolult helyzetben szükséges az érint­kezés, a párbeszéd. Magyar- ország és Belgium, amely egyaránt megbízható tagja sa­ját szövetségi rendszerének, érdekelt abban, hogy oldódjék a jelenlegi fagyos nemzetközi légkör.” Erre utal egyébként az a tény is, hogy Belgium —- amely ugyancsak szorgal­mazója a Helsinkiben meg­kezdett út folytatásának — üdvözölte a Varsói Szerződés politikai tanácskozó testületé­nek idén júniusban Budapes­ten közzétett felhívását, re­ményét fejezve ki, hogy e dokumentum új elemeivel hozzájárulhat a leszerelés ügyéhez. Sokrétűek és rendezettek egyezményes kapcsolataink is, amelynek mindinkább jel­lemzője, hogy az államközi megállapodások mellett a tár­caközi, intézményközi egyez­mények is szaporodnak. GAZDASÁGI kontaktusaink­nak a Belga—Luxemburgi Gaz­dasági Unióval 1975-ben meg­kötött hosszú lejáratú gazda­sági, ipari és műszaki együtt­működési megállapodás ad keretet. A két ország gazda­sági-kereskedelmi kapcsolatai mindeddig meglehetősen sze­rények és kiegyensúlyozatla­nok voltak, mind a hagyomá­nyos árucsere, mind pedig az újabb együttműködési for­mák tekintetében. Tavaly pél­dául a fejlett tőkés országokba irányuló kivitelünkből a Belga—Luxemburgi Gazdasági Unió (a kapcsolatokon belül Luxemburg szerepe nem szá­mottevő) 1,2 százalékkal ré­szesedett, az e piacokról szár­mazó behozatalunknak pedig 2.7 százalékát adta. összeg­szerűen: exportunk 33,5 mil­lió, importunk pedig 85 mil­lió dollárt tett ki 1985-ben. Az idén májusban nagy lét­számú — 84 tagú — belga gazdasági küldöttség látogatott hazánkba. Pár nap alatt vagy 300 üzleti tárgyalásra került sor, jelezve: a belga üzletem­berek körében megnövekedett az érdeklődés Magyarország, az itteni beruházási lehetősé­gek iránt. Kölcsönös érdekeltség feje­ződött ki magyarországi te-

Next

/
Oldalképek
Tartalom