Pest Megyei Hírlap, 1986. szeptember (30. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-22 / 223. szám

általános és egyedi Létezik, ha hafigafunk is róla »— Hozzávetőleg a hatvanas évek elejétől, majd kü­lönösen erőteljesen a hetvenes évek közepétől kezdve a társadalmi beilleszkedési zavarok elnevezésű jelenség­kör került a társadalmi közérdeklődés előterébe. Ide tartozik az alkoholizmus mellett az öngyilkosság, a mentális (lelki) zavarok, a bűnözés és mindezek előzmé­nyeként, és okaként a veszélyeztetett gyermekek és fia­talkorúak, nyugodtan mondhatjuk, hogy a veszélyezte­lett családok. ... 1980-ban kiemelt állami kutatási program indult el, amely azóta is összefogja és irányít­ja a különböző vizsgálatokat. Ezt örömmel kell üdvö­zölni, mert nagy hiba lenne, ha valamilyen indokolat­lan szégyenérzet következtében a társadalmi beilleszke­dési zavarok előfordulását, egynémelyikük gyakoribbá válását elhallgatnánk, eltitkolnánk." (Részlet egy, a dr. Andorka Rudolf szociológussal ké­szített interjúból.) Délelőtt még a szerkesztő­ségben beszélgetünk. Az idős férfi széles taglejtésekikel és rendkívül meggyőzően igyek­szik bizonygatni, hogy Monor- nak várossá kell válnia, s eh­hez elengedhetetlenül szüksé­ges, hogy a Katona József ut­cai óvoda felé végre elindul­jon a helyi buszjárat. Hiszen ezért építették, szélesítették ez utat! S ne sajnáljam a fá­radságot, nézzem meg egyszer, hogy hurcolják esőben, szél­ben, gyalog és kerékpáron a íszülők a kis ártatlan aprósá­gokat, kilométereken át. Ö ugyan közelebbről nem érin­tett a dologban, de fáj a szí­ve, ha látja, mennyire gazdát­lan ez a gond. Est® azután újból találko- eunk, de erről ő már nem tud. Véresen hever a tanács- háza előtti gyepdarabon, két markos fiatalember bizony­gatja, hogy ők húzkodták oda az úttest közepéről. Egy csa­pat srác viszont esküszik rá, hogy szemtanúk: látták, amint a sötétségtől kormos élő sö­vény mögül „két csávó kiro­hant, leütötték az öreget, az­tán elfutottak”. A járőrkocsi kék-fehér színei világítanak «z estében. Fél óra, ha eltelik, sikolto­zástól lesz hangos a főtéri könyvesbolt környéke. Foltok­ban látni, hogy valakit — nőt, gyereket — vonszolnak ez aszfalton, ütések zuhognak, közben a drukkerek- e.« ellen- drukkerek : „hagyd már, > ne üsd!" „adj neki!” kiáltásokkal járulnak a produkcióhoz. Is­mét jönnek a rendőrök. Egyébiránt jötték két nap­pal ezelőtt is, fényes délután, s a tűzoltószertár épületében élő gyereksereg kétségbeesett jajongása, segélykiáltásai kö­zepette igyekeztek megfékez­ni egy verekedőt. Nem ment könnyen. Aztán jön a mozi egyik munkatársa, s mondja, hogy a nézők bizonyos része sörös­üvegéivel feltódult a vetítővá­szon előtti színpadra, s ott múlatta az időt. Természete­sen azokét is, akik filmet néz­ni mentek a moziba ... „Gyakorló állampolgár” ilyenkor felteszi az egyébként Monor-szerte is refrénszerűen vissza-visszatérő kérdést: hol a rendőrség? És következtet: azért fordulhatnak elő mind­ezek és hasonlók, mert a rend­őrség nem előzi meg ezeket a történéseket. Különböző fóru­mokon a legkülönbözőbb cse­lekményekkel kapcsolatosan citáljuk elő az „ás hol a rendőrség?” kérdést, legyen szó fakitördelésről, diszkózó csemetéink alkoholizálásáról és véres verekedéseiről, az éj­szakában gazdátlanul csellen­gő iskolásokról. Köztisztelet­nek örvendő tanácstag szájá­ból már azt is hallottam, hogy bár a régi rendszer módszereivel korántsem értett egyet, „de azt meg kell hagy­ni, hogy ha két kakastoll fel­tűnt a főutca egyik végén, ak­kor már a másik végén is rend lett.” Ha most egy szót sem ej­tünk arról, hogy a beilleszke- dégiíizaVárok ■ — közöttük a bűnözés — sajnálatos módon minden gazdaságilag fejlett, modern társadalom velejárói, Reklám és minőség B evezetőnek két, sokat­mondó adat: vagy 200 ezer : magyar gyártmányú fogyasztási cikk kapható ma a boltjainkban, s ezek közül csak mintegy 1500 viseli ma a KÁF (Kiváló Árúk Fóruma) bizalomger­jesztő, háromszögű emblé­máját. Bár a hazai áruk minősége még észrevehe­tően elmarad a legfejlet­tebb országok áruinak színvonalától, azért mégis­csak többször ennyi kiváló árunk lehetne, ha a gyártó cég ezt a címet egyáltalán megpályázná Az átlagembert kissé ta­nácstalanná teszi ez a mondat, hiszen ha haza­megy este és bekapcsolja a tévékészülékét, azt ta­pasztalja: valósággal har­sog a reklám. Ha ennyit költenek a cégek erre a célra (4—26 ezer forint kö­zött változik a percenkén­ti tarifa, a műsoridőtől függően), akkor még ké­zenfekvőbbé válik a kér­dés: miért csak 1500 a megkül ön böztetett áru ? Hogy teljes legyen a vá­lasz, újabb kérdéssel kell kezdenünk: mit is reklá­moznak nálunk egyáltalán? Többnyire ilyen nevek hangzanak el: Skála. Fon­tana. Azur, Egis stb. Vagy­is az ilyen-olyan nevű cé­gek, vállalatok nevét suly­kolják a fejünkbe. Nem szabad lebecsülni ezt az üzleti propagandát sem, mert' a múlthoz ké­pest ez is fejlődés. Az ilyesfajta üzleti pro­paganda azért, is. méltány­landó még, mert .az Or­szágos Piackutató Intézet szerint a mintegy ötezer hazai gazdálkodó szervezet közül egyelőre csak néhány száz tartja fontosnak, hogy a létéről hírt adjon A többség még idáig sem ju­tott el. Mindez mégsem túl lélekvidító, mert ben­nünket nem a cég fantá­zianeve érdekel leginkább, hanem a konkrét termék, s ezzel együtt persze a minőség. Ha már felfigyeltünk a hirdetésekre, arra lennénk kíváncsiak: ugyan mit, miket akarnak eladni vol­taképpen ? S minthogy a cégreklám még nem ter­mékreklám, a legtöbb hir­detési műsor adós marad ezzel a válasszal. S hogy miért marad adós, az újabb kérdésekre felelve eljutunk odáig, hogy a magyar gazdaság által gyártott 200 ezer fogyasz­tási cikk még mindig ke­vés. Még most sem akko­ra a választék, mint sze­retnénk. Még napjainkban is visszatérő bosszúságot okoznak számunkra a hiánycikkek. Mindettől függetlenül, a vagy ötezer gazdálkodó szervezetnek még így is több lehetne a hirdethető terméke. Ha igaz az, hogy nem 1500, hanem többször 1500 magyar áru nyerhet­né el a kiváló minősítést, márpedig a KÁF tapasz­talt piacszakértőinek, piac- szervezési szakembereinek ezt nyugodtan elhihetjük), akkor az is tény: sok vál­lalatunk nem pályázza meg a háromszögű embléma jo­gát, mert nem óhajt, vagy pedig nem mer garanciát vállalni azért, hogy' tartós marad termékének jó minősége. A reklámnál kezdtük, és eljutottunk oda, hogy a vállalataink zöme még nem igazán piacérzé­keny. Időre, évekre lesz szükség ahhoz, hogy a ré­gi, beidegződött szokások megváltozzanak, s az el­adók piaca helyett a vevők piaca váljék meghatározó­vá. ha egyetlen adatot sem írunk le a bűncselekmények emel­kedése és az ezeket hivatalból üldöző szervek létszáma, szakmai és technikai felké­szültsége korántsem tökéletes arányairól — akkor is érde­mes végiggondolni a sort, né­hány példa segítségével. Az általánost erőteljes köz- felkiáltással elítéljük. Az egyedit is — ha nem rólunk van szó. Mert micsoda dolog, hogy a diszkóban isznak és randalíroznak, igenis „csapjon oda a hatóság!” Hogy melyik hatóság „csapjon oda?” Az iskolavezetés természetesen nemigen, mert melyik igazga­tó vagy pedagógus vállalkozna a saját szakállára számon kér­ni, hogy „az rendben van, fiam, apád ötszáz forinttal en­gedett el a diszkóba, de azt is mondta, hogy ezen konyakot és Marlborót vegyél?” Odacsaphatna azután bár­mely ellenőrzés, hiszen fiatal­korúakat szeszes itallal kiszol­gálni tilos, de mert az elsőd­leges cél a bevétel, a vendég­látó egységekben ez többnyire csak altkor jut eszébe az érin­tetteknek, amikor rendőrért kell telefonálni. S a rendőrök a megmondhatói, hogy az „ál­talánost” elítélő szülő milyen hangnemben és milyen vehe­menciával kéri számon az egyedit: a saját csemetéje „alkalmi eltévelyedését” kö­vető „inzultust”. Amikor a tűzoltószertár előtt tombolt a verekedés, s döbbenten néztük, hogy a cséphadaróként hadonászó fő­kolompos a rendőrnek is ne- kiugrik, őrjöng, nem hagyja magát elvezetni, megszólalt valaki, hogy „az ilyen tetűt le kéne ütni, és úgy bevan- szolni a kapitányságra, hiszen ő is leütött egy gyereket”. S bár ez a megoldás abban a pillanatban igen kézenfekvő­nek tűnt, kérdés, ki került volna hamarabb a rács mö­gé. .; S ha már a számonkérésnél, a felelősségre vonásnál tar­tunk: három, a községköz-' pontban történt erőszakos cselekmény vádemelési javas­lattal' hamarosan átkerül az ügyészségre. Onnan a tárgya­lásokkal agyonterhelt bíróság­ra. S addig is, míg az egy szál büntetőtanács kitűzheti az ügyet, múlik az idő — és az erőszakos cselekményeket illetően nyilván továbbra sem eseménytelenül. Azt kérdezzük, hol a rend­őrség. s különböző fórumokon •mutogatunk: a család az is­kolára, az iskola a családra, a gyámhatóságra, a gyámható­ság a jogszabályokra és a rendőrségre. Tulajdonképpen nem ok nélkül. És bár szabá­lyokból sok van, s olykor úgy tűnik, hogy intézkedésre hi­vatottakból is van elegendő, hiszen mindig van kire hivat­kozni — adminisztratív intéz­kedésekkel a folyamat nem állítható meg. Azt senki nem gondolhatja komolyan, hogy akkor lesz erős hársfaliget a csemetesorból, ha mindegyik mellett kirendelt őrző áll. Át­vitt és gyakorlati értelemben egyaránt. K. Zs. MONORI vcáfap A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXVIII. ÉVFOLYAM, 223. SZÁM 1986. SZEPTEMBER 22., HÉTFŐ Mezőgazdasági üzemeink helyzete I. Nem csak az időjáráson múlik ,., hanem rajtunk is, s elsősorban csak rajtunk az, hogy a mezőgazdászok és a dolgozók összehangolt és lelkiismeretes munkájának mi lesz a gyümölcse — majd az év végi számadásnál kiderül — fogalmazó­dott meg egyik nagy gyakorlattal rendelkező szakem­berünk szájából a monori vonzáskörzet mezőgazdasági tevékenységének értékelése kapcsán, amelynek tárgya­lását az MSZMP Városi Jogú Nagyközségi Bizottsága a Központi Bizottság határozatai alapján az elmúlt na­pokban tűzte napirendre. Sajnos az 1986-os gazdasági évben ez a szakemberek meg­nyilvánulásaiból is kitűnik, az üzemi célkitűzések telje­sítésé már nem valósítható meg. Igaz, az eredmények, ki­esések alakulását rendkívüli mértékben befolyásolják az aszály okozta súlyos károk is. Üzemi szinten a gabonafé­lék betakarításában, bár dif­ferenciáltan (pilisi Aranyka­lász Mgtsz 4,95 tonna hektá­ronként, Rákosmezeje 3,55 ton­na) igen jelentős, 20—25 szá­zalékos terméskiesések mutat­koztak. Kukoricával kapcso­latban sincsenek jobb kilátá­saink. Mégis úgy látjuk, hogy a tervidőszak egészében a ga­bonaprogram célkitűzései reá­lisak, teljesíthetők. A felada­tok végrehajtásához az embe­ri és technikai tényezők üze­meinkben rendelkezésre áll­nak. Az ez évi veszteségek enyhítésére némi lehetőség, főleg á költségek csökkentésé­nek terén adódik, természete­sen az ésszerű takarékosság határain belül. Gazdasági erőfeszítéseink során érthetőnek és természe­tesnek ítéljük, hogy a mező- gazdaságban dolgozók és má­sak hangulatát, véleményét erősen befolyásolja az ered­ménykiesések jelentős száma, de ennek ellenére még sem­mi okunk sincs lemondani a VII. ötéves terv főbb céljai­nak telj esi téséről., Mezőgazdasági üzemeink, nagyon helyesen, a népgazda­sági célokkal párhuzamosan 1986-ban, a lehetőségeknek megfelelően, szerényebb, mér­téktartóbb terveket készítet­tek. Ez a jövedelmezőségi ma­tató kismértékű, 0,8 százalé­kos növekedésében is érzékel­hető. örvendetes viszont, hogy a középtávú elképzelésekben szövetkezeteink az évi 5 szá­zalékos nyereségnövekedést a hatékonyság növekedésével kí­vánják elérni. Mezőgazdasági üzemeink termelési nagyság­rendje igen jelentős. A nyolc nagyüzem és a Vetőmag Vál­lalat közel ötmilliárdos árbe­vétel döntően meghatározza gazdasági tevékenységünk ala­kulását. értékelését. Kézilabda fiz ezüstért küzdenek majd A gazdálkodást Jelenleg is befolyásoló nagyüzemi terme­lési szerkezet már az előző tervidőszak elején kialakult. Ehhez a hetvenes évek óta ta­pasztalható dinamikus fejlő­dés teremtett megfelelő ala­pokat. Sajnos az elmúlt terv­időszak végére ez a fejlődési ütem több tényező együttes hatására megtorpant. A kül­piaci arányváltozások, a több­éves aszály miatt árbevétel- és eredménykiesések, a köz- gazdasági szabályozók szigo­rodása tovább szűkítette a termelésfejlesztés lehetőségeit. Egyre nehezebbé vált üze­meink számára az újraterme­lés alapjainak és feltételeinek a megteremtése. Fogalmazhat­nánk úgy is, hogy az elmúlt két-három évben több üze­münknél a nyereséges gazdál­kodás mellett a fő cél a tal­pon maradás volt. Az előrelépéshez a terme­lés^ elképzelések megvalósítá- sa|ójyi feltéteTék^adótí^k, sin­ra az üzemek erősén differen­ciálódtak. Sikerült az adottsá­goknak megfelelő termelési szerkezetet kialakítani, folya­matos , az alaptevékenységen kíyüli ágazatok pozitív sze­lektálódása (Monor, Kossuth, Mgtsz, Sülysáp, Tápióvölgye Mgtsz, Vasad, Kossuth Szak- szövetkezet), A racionális gazdálkodás feltételeinek a kialakítása igen sok probléma megoldásá­vá! párosul (munkaerő, fluk­tuáció, szoros bérszínvonal­gazdálkodás, szűkös fejlesztési forgóalap-lehetőségek). Erőtel­jesen előtérbe került a sze­mélyi érdekeltségi rendszerek további finomítása, a gazdál­kodás jövedelemtermelő ké­pességének növelése érdeké­ben. A mezőgazdasági üzemek bevételei az elmúlt tervciklus­ban 61 százalékkal gyarapod­tak. A dinamikus növekedést 4,5 százalékos létszámemelke­dései érték el úgy, hogy az alaptevékenységben dolgozók létszáma 31 százalékkal csök­kent. A jövedelemtermelő-ké­pességet nem sikerült a kí­vánt mértékben emelni — a 10 százalékos átlagos nyere­ségnövekedés egyre nehezeb­ben biztosítja a szükséges fej­lődés anyagi hátterét. A jöve­A monor! Kossuth Termelő- szövetkezet 205 hektáros sző­lőskertjében javában folyik a szüret. A munkából kiveszik a részüket a hasonló nevű he­lyi iskola diákjai is. (Hancsovszki János felvétele) delmek átlagos 16 százalékos növekedése általában össz­hangban van a gazdasági fej­lődéssel, de nem minden eset­ben követi arányos teljesít­ményháttér a bérek növeke­dési ütemét. Ehhez sok eset­ben hozzájárult az apolitikus. népszerűségre törekvő vezetői magatartás is, a béremelések munkaerő-megtartó - ■ k*(ses^é- 3én túl. Az # il«WIÉ>MÍa; ód formák kiforratlansága is in­dokolatlan jövedeiemfelhász- náláshoz vezetett (az amorti­zációs hányad felhasználása). Fazekas Ernő, a monori pártbizottság politikai munkatársa (Folytatjuk) Térhatású tapéta Térhatású tapéta gyártását kezdte meg a győri Grabop­last, Pamutszövő- és Műbőr- gyár. A vállalkozásra a la­káskultúra divatiráByzatai- nak módosulása késztette a vállalatot. Néhány hét lefor­gása alatt 20 mintából álló kollekciót alakítottak ki. A zöld, a szürke, a drapp, a lila pasztell árnyalataiban pompázó tapétákon az alap­felületből kissé kiemelkednek a geometrikus, a növényi mo­tívumok és más ízléses díszí­tőelemek. Valamennyi minta az európai divatirányzatok szerint készült. A grabetta luxor fantázianevű tapéta könnyen kezelhető, nedves ru­hával tisztítható, s kétrétegű papír képezi alapfelületét. Ha használója megunja, a felső, díszített réteg letépése után a fal síkján hátrahagyott máso­dik rétegre könnyedén fel le­het ragasztani a másik tapé­tát. Iklad—Gyömrő 27-15 (11-4) Iklad, 100 néző, vezette: Hayde — Tekaner (minta­szerűen). Gyömrő: Szabó István — Barabás M. (1), Németh J. (1), Nagy J (6), Benkó R., Kiss Zs., Szabó Imre (6), csere: Márki J. (kapus), Kiss Z. (1), Baranyai P. Bajnokságot eldöntő mérkő­zés volt Ikladon, de a Szél Szilárdot és Horváth Lajost nélkülöző vendégek nem tud­ták szorossá tenni a talál­kozót. Az első játékrészben hat kapufát és két kihagyott hetest lőttek a gyömrőiek, így már az első félidőben eldőlt a találkozó. A gyömrőiek táma­dásai lényegében Nagy József­re épültek, aki — ahogy mondani szokták — nem ta­lálta meg a lövések fonalát, s bár számtalanszor átlőtte a védekező falat, a szerencsével is barátságot kötő hazai ka­pus mindent védett. A második játékrészben már megvolt az a bizonyos fonal, akkor azonban már ki­csit késő volt. A hazaiak olykor sziporká­zó rendszerjátékot mutattak be, s bajnokjeiölthöz méltóan játszottak. Nincs más hátra, mint gratulálni és további si­kerekét kívánni jövőre — re­mélhetőleg az NB II-ben. A Gyömrő feladata most már megvédeni az ezüstérmet, ami egyáltalán nem lesz könnyű, hiszen ma a tavalyi bajnok, Tököl jön Gyömrőre. A fia­talokkal teletűzdelt Gyömrő minden tudására szükség lesz, ha győzni akarnak, márpedig akarnak. Ehhez természetesen a közönség támogatása is kell. Kulturális programok Ecseren hétfőn 18 órától filmvetítés. Gombán a művelődési ház­ban filmvetítés 18 órától: Ki­csi, de szemtelen (olasz film), az autós kertmoziban 20.15-tőí: Nő a volánná] (szinkronizált amerikai film a száguldás sze­relmeséről). Gyomron a művelődési ház­ban filmvetítés 11-től és 15- től: Koma kalandjai (szovjet film), 18.30-tó! és 18.30-tól: Egy maréknyi dollárért, 18.30- tól a baráti kör összejövetele a tá.iházban. Maglódon 16.30-tól és 18.30- tól: Tanítványok (magyar film). Mendén 17-től KRESZ-okta- tás, 18-tól a népi együttes próbája. Monoron a filmszínházban 18-tól és 20-tól: A Saolin templom szent köntöse (színes, kínai—hongkongi kalandfilm). Sülysápon 18-tól nyugdíjas- klub-foglalkozás. Vasadon a klubkönyvtárban 14 órakor a Micimackó című darabot mutatják be budapesti vendégművészek. KÖSZONETNYILV ANITAS Köszönetét mondunk mindazok­nak, akik Pártái Józsefné Prikrií Ilona temetésén Monoron részt- vettek sírjára koszorút, virágot helyeztek, mély fájdalmunkat enyhíteni igyekeztek. Gyászoló család. ISSN •155—2651 (Monori Hírlap)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom