Pest Megyei Hírlap, 1986. szeptember (30. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-16 / 218. szám

Filléres üzleteink Nincs más teendő, csak elő kell kotorni szűk nad­rágunk zsebéből egy kóbor 10 fillérest, óvatosan te­gyük le a földszint egybe. Ahogy belépünk az ajtón, ugorjunk gyorsan az ablak­hoz, s figyeljük lesből, ki­nek kell elveszett 10 fillé­resünk! Először gyerekek futnak ál rajta, nem ve­szik észre, de ne is várjuk tőlük. Futás közben nem szoktuk a földet nézni, van-e ott pénz. Aztán kö­zépkorú nő jön, majd ő ész­reveszi, vissza is néz rá, de siet, nem hajol le. Legény fogja lány kezét, andalog- va sétálnak, a fiú lábával lazán megpöccinti fillérün­ket, nem ér rá arra, hogy felvegye. Megértem, van más dolga, s az — mi ta­gadás — érdekesebb, mint a keserves pénzkeresés. Nézzük csak! Négy gye­rek, három felnőtt, ennyi jut az első pénzecskére. Ér­kezik ugyanis egy diplo­matatáskás diák, ő nyúl le érte. Először körülnéz, lát­ja-e valaki, s amikor biz­tos a dolgában, s tudja, nem égeti magát senki előtt, gyors mozdulttal fel­kapja a pénzt és könnyed­séget mímelve ballag to­vább. Hazamegy, s otthon beteszi a cserépmalacba. Növeljük az adagot! A járdára húszfilléres kerül, a módszer nem változik, irány a földszint egy. Tizenkét strigula kerül a füzetbe, akkor érkezik egy idős hölgy, s ő minden teketó­ria nélkül hajol le és vágja zsebre a pénzt. Azt a húsz­fillérest, amit játékból tet­tünk ki. A néni tapasztalt, nem is izgatja magát a já­rókelők miatt, szétnéz, hát­ha találja a párját is. Ilyen játékot űztünk mi már gyermekkorunkban is, de akkor üres pénztárcát tettünk a járdára. A tárca szélét óvatosan átszúrtuk, damilt fűztünk bele, s a kapu mögül lestük, érke- zik-e már áldozatunk. Pe- chünkre a labdánkat is ki­szúró Cellér totyogott ha­zafelé, szokása szerint kó- tyagosan, s amikor lehajolt, a damilt hirtelen megrán­tottuk. Az öreg elvörösöd­ve csöngetett be a házba, mi a padlásra menekül­tünk, Hallottuk még, hogy ilyen csibész kölkök az egész környéken nincsenek, meg, hogy egy kerüljön csak a kezébe, rögtön kite­keri a nyakát. Vizsgáltuk barátom apjának arcát, s láttuk, erősen küszködik a nevetéssel, de ez megté­vesztő volt, mert amikor az öreg odébbállt, minket jól fölpofozott. Most nincs damil a pén­zecskén, mégsem hajolnak le érte. Igaz, nem tömött tárcával próbálkozunk, csu­pán a magyar váltópénz a csalétek. De mire is lehet használni szerény tízfillé­resünket? Ha gyufát akar­nánk venni, s úgy döntünk, nem vesszük meg Irinyi ta­lálmányát készpénzért, el­mennénk munkahelyünkre, ott kérnénk egy munkál­tatói igazolást, mert csak úgy kapunk áruvásárlási kölcsönt, ha van egy év munkaviszonyunk, s fize­tésünket is felkínáljuk biz­tosítéknak. Ha magyar gyu­fát vennénk, elég lenne harminc százalékot befizet­ni, az mindössze tizenöt fil­lér, de praktikus okokból húsz fillért fizetnénk be. Ha külföldi, mondjuk, ame­rikai vagy japán gyufát akarnánk venni, már negy­ven százalék lenne — ez is húsz fillér — a befizetés összege. A többit aztán le­gombolnánk havonta. Per­sze nincs szükség erre a huzavonára, ha rendelke­zünk 50 fillér készpénzzel. Csak elsétálunk a trafikba, és egyszerűen szert teszünk az árura. Igen ám! De mi van ak­kor, ha találunk a járdán tíz fillért, s éppen nincs nálunk több pénz. Azonnal döntenénk: lelkes fogyasz­tók vagyunk, nem hagy­hatjuk, hogy pénzünk par­lagon heverjen. Fektessük be! De még mindig nem tudjuk, mit vegyünk a leg­kisebb magyar váltópénzen! Aztán felcsillanna előttünk a remény, s a papírbolt fe­lé vennénk az irányt. Ott ránk szólnának: „Na, mit kér, uram? Gyorsan mond­ja, ha tétlen, s idejével nem tud mit kezdeni! Ráadá­sul, ha sokáig itt topog, azt sem adok, ami már régen elfogyott! Bökje már ki ké­rem, mi az, ami tetszik! Nálunk minden áru ér any- nyit, amennyi... Mit vá­sárol folyton összevissza? Na mondja már, na mond­ja már!” A dal gazdája, a Voga—Turnovszky duó er­re a biztatásra röviden vá­laszol. „Semmit”, de náluk nincs egy fillér sem. Ná­lunk van: tíz fillér. Félén­ken rebegnénk az eladónak. — Kérek ... egy rajzla­pot. — ri — NAGYKŐRÖSI xJáHun A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXX. ÉVFOLYAM, 218. SZÁM 1986. SZEPTEMBER 16., KEDD Lemegy a pocak, izom alakul ki A testet építeni, edzeni kell Body building (ejtsd: badi bilding) — ezt a dallamosnak tűnő kifejezést sokat betűz- gették a városban több helyen fellelhető plakátokon. Testépí­tés, kondicionálás — mint megtudtuk a magyar fordítása ennek az angol kifejezésnek. Megteremtője Eugene Sandow 1867-ben Poroszországban szü­letett. A gyermekkorában igen gyenge fizikumú, beteges fiú súlyzókkal fokozatosan nehe­zített gyakorlatokat végzett. Néhány évi kemény munka után. csodálatra méltó atléta­termetre tett szert. Kidolgoz­ta saját edzéstervét. E meto­dikát a század végén könyv­be foglalva közre is adta, s ezzel megteremtette az új sportágat; a tudatos testépí­tést. A gőzfürdőben Az természetes, hogy min­den emberben él a vágy, hogy egészséges, vonzó és erős le­gyen. A fent említett fiatal­ember ennek kivitelezéséhez alakított ki olyan testgyakor­latokat, amelyek viszonylag rövid idő alatt, s kellő kitar­tás mellett képessé tesz min­denkit, hogy bizonyos mérté­kig saját testének szobrásza legyen, öt földrészen terjedt el a tudatos testépítő kultúra, amely táplálkozás, különféle diéták s az egészséges élet­móddal kapcsolatos tudniva­lókat is szervesen beépítette a speciális gyakorlatok mellé. Bűz Ferenc mérnök, a ka­rateszakosztály vezetője ön­erőből hozta létre városunk­ban az első speciális edzőter­met. a VGV kihasználatlan gőzfürdőhelyiségében. A közel másfél éves szervező, beszer­ző, kivitelező munka eredmé­nyeként szeptember 1 -jén vár­ták Varga Tibor foglalkozás- vezetővel az érdeklődőket. A A nyukám, a tanító néni azt mondta, mindenki rajzol­jon egy szép piros rózsát — fordult anyjához ebéd után a pici lány. — Ugye segítesz ne­kem. Te olyan ügyes vagy, szép, nagyon szép virágokat rajzolunk, és az enyém lesz majd a legszebb az iskolában — tette még hozzá nevetve, s már rakta is kifelé a zöld, sárga meg piros ceruzákat. — Előbb próbáld meg ma­gad, gyakorolj, aztán ha nem megy, majd együtt megpróbá­lunk összehozni valamit. Jó? — simogatta meg lánya szösz­ke fejét az édesanya, és ma­gára hagyta őt a kicsi szobá­ban. Hát bizony, az ügyetlen kis kézben eleinte megmakacsol­ták magukat a színesek, nyesz- lett, alaktalan figurák szület­tek a széles rajzlapon. — Gyakorolni kell még. lá­tod, minél többet próbálkozol, annál jobban sikerülnek raj­zaid — mondta anya elége­detten, s a gyerek újra bele­merült munkájába. S lám a kezdeti kudarc után siker ko­ronázta a fáradságot, ha nem is született mindjárt remek­mű, azért mégiscsak rózsa volt a rózsa. — Ha így haladsz, hamaro­san jó rajzoló lesz belőled. A kislány boldogan nyug­tázta a dicséretet. — Tudod mit? Rajzolj te is egyet, meglátjuk, kié lesz a szebb — unszolta anyját a gyerek, de amaz kitért a ké­rés elől. — Én soha nem voltam va­lami jó rajzoló, meg úgy lát- tom, nem is tudnék már ver­senyre kelni veled — vála­szolta. Hej. de rgsszul esett kimondani ezt az utolsó mon­Édesanya rózsája datot. Éppen ő állítja ezt ma­gáról, aki iskolás korában a legjobb rajzoló volt az osz­tályban. De minek is tagadná, ma már botladozik kezében a ceruza, hajdani tehetségének nyoma sincs. Egy gyönyörű ró­zsa volt az utolsó remekmű­ve, amit odahaza az eperfa sárguló lombja alatt alkotott. Boldogan vitte az iskolába, nem is volt annál szebb. A mogorva tanító mégis fejcsó­válva vette szemügyre:■ — Ezt nem te csináltad, ne is tagadd! — szögezte le a megszeppent gyerek előtt. — De. .. — Semmi de, ne is próbálj hazudni. — Tanító bácsi, kérem — pityergett most már a kislány — tessék nekem elhinni, sen­ki nem csinálta meg helyet­tem ... — Nagyon csúnya dolog, hogy mm mondasz igazat, de tessék, bizonyítsd be — nyom­ta kezébe a krétát. A gyerek remegve kapasz­kodott a fekete alkalmatos­ságra, de bárhogy igyekezett, a rajzlapon mosolygó virághoz most még csak hasonlót sem tudott produkálni. A megaláz­tatást, a kárörvendö arcokat, a tanító gúnyos mosolyát az­óta sem felejtette el. De raj­zolni elfelejtett. Soha többé nem sikerült olyan szépre a keze alatt a rózsa, mint ak­kor, s még évtizedek múltán is megremegnek ujjai. ha gye­reke kedvéért mégis megpró­bálkozik vele. — Te sokkal ügyesebb vagy, lányom — mosolygott újra csemetéjére — a tanító néni­nek is bizonyára tetszeni fog — mondta, s megpaskolta a pi­ros arcocskát. Másnap határtalan volt az öröm, minden úgy történt, ahogy anyu megjósolta. A ta­nító néni megdicsérte. Ahogy kijárt. Ahogy az természetes. Nem hitetlenkedett, mint a hajdani tanító, akihez hason­lók ma már nincsenek. Leg­alábbis nagyon szeretnénk hin­ni, hogy nincsenek. I~íe a lánya most kárpótol- ta érte. Aznap még szebb rózsa nyílt a hófehér rajzla­pon, hasonló ahhoz, ami ré­gen egy csendes őszi délutá­non kelt életre az eperfa lombja alatt. Miklay Jenő jelzett időpontban közel het­ven fiatal, jórészt fiú jelent meg a félhívásra. A legfonto­sabb tudnivalók meghallgatá­sa után a kialakított edzőte­remben ismerkedhettek az eszközökkel, a környezettel. — Mi tehát a testépítés lé­nyege? — kérdeztük Varga Tibor mérnököt, a foglalkozá­sok vezetőjét. — A test fejlesztése súly­zók és speciális gépek segít­ségével. Az egyetlen módszer, mely nem egyoldalúan, hanem az összes izom egyidejű erő­feszítésével alakítja a testi erőt. Maga a sportág elvileg 9-től 70 éves korig művelhe­tő, mindenkinek korához és erőállapotához megfelelő edzésterv alapján segítjük a kívánt testépítést-kondicioná- lást. Az edzések kezdeti sza­kaszában elsődlegesen a csont­rendszer fejlődését kell bizto­sítani, majd ezt követi a sa­játos izomcsoportok kimun­kálása. A szervezet előkészíté­se után kerül sor a súlyzós edzésekre. A négy jellegzetes testtípus edzésmódja más-más alapállásból indul ki, de min­denki számára van járható út a kívánt eredmény eléréséhez. Nagyon fontos az irányító szakember egyénre szabott tervezése s a fokozatos terhe­lés elvének megtartása, belát- tatása. Lépcsőzetesen A kiindulás a meglévő erő­állapot felmérésével kezdődik. A mindenkori teherbíró ké­pesség szabja meg, hány kilo­grammos tömeggel tudjuk az adott gyakorlatot a kiírt szé­ria és ismétlési szám betartá­sával hatásosan végezni. A kezdeti izomláz természetes kísérőjelenség, mely fokozato­san megszűnik, ha az eddig mozgásszegény test a lépcső­zetes terheléshez hozzászokik. A kutatók által összeállított étrend, a kellő mennyiségű al­vás s a sportszerű életmód itt is kell, hogy párosuljon kellő kitartással. Már néhány hóna­pos edzésmunka is eredménye­ket hoz — lemegy a pocak, szélesedik1 a váll, alakul a csontrsndszer, formálódik a test — mindez a közérzetre, a személyiségre, a napi terhe­lések elviselésére is pozitívan hat. Ezen az 50 négyzetméteres területen sok munkával és nagy lelkesedéssel készültünk az érdeklődők fogadására. Aki belekóstol a mozgás bármilyen fajtájú örömébe, annak érzi jótékony hatását hamarosan. Weider 1978-ban hazánkban is járt, s az itt látott szaksze­rű munka láttán segítette a bejutást a Nemzetközi Test­építők Szövetségébe. Korunk­ban mindenki számára szük­séges lenne bizonyos optimá­lis mozgásigény kielégítése — Kertbarátok köre Kezdődik az őszi szezon A B. Tóth Ferenc kertba­rátkor a nj'ári szünet után a napokban ismét megkezdte összejöveteleit. A tagokat Csikai Pál elnök üdvözölte és megköszönte ne­kik. hogy a kecskeméti Hírős napok kiállítására Kingl Jó­zsef vezetőségi tag szervezése mellett szép terményeket vit­tek, melyekkel a Nagykőrös és Vidéke Afész által nyert ezüstérem mellett oklevelet és bronzérmet nyertek Nagy­körösnek. Ezután a kiállítási tapasztalatokat, s az idei szü­retet beszélték meg, amely elő­I reláthhtólag korábban befeje­ződik a szokottnál. Az elnök ezután előadást tartott a, gyógynövényterme- lésről és -gyűjtésről, amire Nagykőrösön is vannak lehe­tőségek. Aki foglalkozni kíván vele, vegye meg a könyves­boltban a Gyógynövények cí­mű képes ismertetőt, amely bevezeti ebbe a munkába. A kertbarátkor legközelebbi összejövetelét szeptember 22-én este 7 órakor tartja a szokott helyen, amelyen dr. Szarvas László tart előadást. Kopa Lásziú mi ehhez egy újfajta lehető­séget teremtettünk meg — re­méljük, sikeresen. Nyitva lesznek Hétvégeken is szeretnénk nyitottak lenni, teremfelügye­letet biztosítva azoknak, akik pusztán a mozgás öröméért, lehetőségéért, alkalmanként áldoznának időt testük meg­mozgatására. Szcndrődi Judit Húsz mintából Térhatású tapéta Térhatású tapéta gyártását kezdte meg a győri Grabo­plast Pamutszövő és Műbőr­gyár. A vállalkozásra a la­káskultúra divatirányzatainak módosulása késztette a válla­latot. Néhány hét leforgása alatt 20 mintából álló kollek­ciót alakítottak ki. A zöld. a szürke, a drapp, a lila pasztell árnyalataiban pompázó tapétákon az alap­felületből kissé kiemelkednek a geometrikus, a növényi mo­tívumok és más ízléses díszí­tőelemek. Valamennyi minta az európai divatirányzatok szerint készült. A Grabetta Luxor fantázianevű tapéta könnyen kezelhető, nedves ruhával tisztítható, s két ré­tegű papír képezi alapfelüle­tét. Ha használója megunja, a felső díszített réteg letépé- se után a fal síkján hátraha­gyott második rétegre köny- nyedén lehet felragasztani a másik tapétát. Az újdonság rövidesen megjelenik a hazai üzletekben. Színház A szolnoki Szigligeti Szín­ház szobaszínházában ma es­te fél 8-kor: Janika. Tűzvédelmi felhívás A tűzoltó-parancsnokság fel­hívja a város lakosságának fi­gyelmét, hogy fokozott gondot fordítsanak a megelőző tűz­védelmi előírások betartására. A lakóházak kéményeibe beépített faszerkezeteket ki kell cserélni, mert ebből köny- nyen födém-, illetve tetőtűz keletkezhet. A megrepedezett kéményeket ki kell javítani, a kiesett vagy hibás kémény- tisztííó-ajtókat ki kell cserél­ni. A rendeletek értelmében állandóan biztosítani kell a kémények seprését, mert az elszurkosodott kémény ki­gyulladhat és tüzet okozhat. Milyen általános szabályo­kat kell megtartani a szabad­ban való tűzgyújtáskor és tűz­rakáskor? Erre a kérdésre a legtömörebben a hatályos bel­ügyminiszteri rendelet adja meg a választ: „Szabadban tüzet gyújtani, tüzelőberende­zést használni csak úgy sza­bad, hogy az a környezetre tűz- vagy robbanásveszélyt ne jelenthessen. A szabadban tü­zet és üzemeltetett tüzelőbe­rendezést őrizetlenül hagyni nem szabad, veszély ' esetén vagy ha arra szükség nincs, a tüzet azonnal el kell oltani.” Egyidejűleg olyan eszközö­ket, felszereléseket .kell készen­létben tartani a helyszínen, amelyek alkalmasak a tűz ter­jedésének megakadályozására, illetve a tűz eloltására. Tűzoltó-parancsnokság Moh A nagyteremben A Saolin templom szent köntöse. Kínai-hongkongi kung-íu kalandfilm. Előadás 6 és 8 órákor. A stúdióteremben Törökverő tanerő. Színes, szinkronizált francia filmvíg- játák, fél 6-kor. A kertmoziban Most és mindörökké. Ame­rikai film, 21 órakor. mennyiség komoly feladatot ró a kollektívára. A munka gyorsítására, a hatékonyság növelésére két korszerű gép rója a táblákat, szedi fel a termést. A Coopmes gépek­ről van szó, amelyek jó minő­ségben napi másfél hektáron végzik el sok-sok ember mun­káját. De azért szükség 'van a kézi szedésre is. Az állandó, mintegy ötven ember mellett pontos beosztás szerint diákok is dolgoznak a földeken. (Ki­jártunkkor a Petőfi Sándor Általános Iskola hetedikesei 120-an segítettek a nagy mun­kában. Képeinken: Bakos Csaba válogatja a Coopmes gépen a termést (lent). Soós Tünde szemmel láthatóan már nagy szakértelemmel szedi a para­dicsomot. (Hancsovszki János felvétele) ISSN 0133—2708 (Nagykőrösi Hírlap) / Szedik géppel is, kézzel is Az idei őszön 150 hektáron kell leszedni a paradicsomot a Mészáros János Termelőszö­vetkezetben. E tekintélyes

Next

/
Oldalképek
Tartalom