Pest Megyei Hírlap, 1986. szeptember (30. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-16 / 218. szám

1986. SZEPTEMBER 16., KEDD ^»gfgp Gadányi Jenő életműve Szentendrén Fantasztikus, buja álomvilág Itatás Gadányi Jenő 1896. március 28-án született Budapesten. Diákéveit a világháború sza­kítja meg. Mint katona megsebesül, s csak gyógyulása után érettségizik, majd be­iratkozik a Képzőművészeti Főiskolára. 1923-ban szerzett művészi és tanári diplomát. Mestere anyai nagybátyja, Vaszary János volt, aki Ga- dányin kívül a két világhábo­rú közötti magyar piktúra szá­mos jelentős egyéniségét indí­totta útnak. Tanítása forra­dalmasította a Képzőművésze­ti Főiskola addigi avult, poro­sodó szemléletét. A párizsi is­kola legújabb eredményeinek közvetítőjeként, saját festői munkásságával, személyes pél­dájával is felkeltette és ébren tartotta tanítványai érdeklő­dését a kortárs piktúra hala­dó törekvései iránt. Gadányi 1927-ben'maga is eljut Pá­rizsba, a ' modern művészet Mekkájába, ahol a kor legna­gyobb francia mestereinek munkáit eredetiben tanulmá­nyozhatja. Ugyanebben az évben műveiből kiállítást ren­dez Frankfurt am Mainban, majd az év végén megnősül. Egyetlen elismerés A ’20-as években lezárul művészetének első, az útkere­sés, a tájékozódás, a lassú ön­magára találás korszaka. Kez­detben Kernstok és köre, a Nyolcak, majd Kassák folyó­irata, a Ma köré csoportosu­ló konstruktív festők törek­vései, valamint Vaszary és a párizsi festők színgazdagsága befolyásolják egyéni stílusának alakulását. Művészi elképze­léseit elméleti problémákat fejtegető írásaiban fogalmaz­za meg. Főiskolás kora óta, 1920-tól kezdve szerepel kiállításokon. Képeit Rippl-Rónai javasla­tára 1925-ben díjazza a Szi- nyei Társaság; ez volt Gadá­nyi életében művészetének egyetlen és utolsó hivatalos elismerése. Első önálló kiállí­tását 1930-ban rendezi. Tagja a Képzőművészek Üj Társa­ságának, alapító tagja az Új Művészek Egyesületének. Rep­rezentatív magyar, kiállítások alkalmából képei gyakran szerepelnek külföldön. Gadányi képei a természeti látványból indulnak ki, és látszólag hagyományos témá­kat ábrázolnák. Elsősorban tájképek, csendéletek, ritkáb­ban figurális kompozíciók. Víz alatti tájakra, titokzatos, so­ha nem látott őserdőkre em­lékeztető, fantasztikus álom­világot megjelenítő, szokat­lan. néha fénylő tövisekkel teletűzdelt buja tájaiban, rendkívül kifejező, érzelmi te­lítettségű színeiben egy befe­lé forduló művész érzékenyen reagáló lényét, belső önarcké­pét ismerhetjük meg. Tüzes lobogás Gadányi Jenő 1946 és ’48 között az Iparművészeti Főis­kola tanára volt. Váratlan nyugdíjazása és az Ernst Mú­zeumban rendezett gyűjtemé­nyes kiállítása után (1948) visszavonultan dolgozott. 1946 és 1953 között Békásmegyeren élt, és itt alkotta — élete egyik legtermékenyebb korsza­kában — a falusi környezet ihlette monumentális alak­jait, és kifogyhatatlan íantá­ünarckép ziájának expresszív erejű táj­képlátomásait. 1953-tól budai műtermében folytatja munká­ját. Bensőségesebb kapcsolat csupán néhány festőbarátjá­hoz; Bene Gézához, Márffy Ödönhöz, Vaszkó Erzsébethez fűzi. Gadányi Jenő az a fajta szí­vós és makacs, intellektuális művésztípus, aki — „fPiht a Tragédia Platója — a borsón iS szépet álmodik. Mint Egry vagy Nagy István, az új ma­gyar piktúra nagy magányosai közé tartozik. Életműve egy­magában is kifejező jelképe a közösséget kereső, a társa­dalom rezdüléseire érzékeny művész vigasztalan magára maradottságának. Egyik ké­pén az ülő Múzsa magányos alakja az összekötött kezű Ecce Homo pózában jelenik meg, szinte Ferenczy Bénit idézve, aki ugyanakkor a Ca­ritas szobrát, az anyai szere­tet szimbólumát karok nélkül, lehajtott fővel mintázza meg. „Művészete csupa bensősé­ges izgalom, ellentétes erők aktív küzdelme, tüzes lobo­gás” — írja róla 1947-ben leg­szenvedélyesebb méltatója, és későbbi barátja, Kassák La­jos. Gadányi maga törte és magányosan járta sajátos út­jait, maga alakította ki fes­tői elképzeléseit, és önemész­tő, de fáradhatatlan munkás­ságával, életművével meg is valósította azokat. Gazdag életmű Halálával (1960. február 29.) lezáruló, de egyre ismertebbé váló művészete példamutatás volt a fiatal festőnemzedék­nek. Kortársait megkérdezve, keresve sem találhatnánk tisz­tább művészt Gadányi Jenő­nél, akinek töretlen pályája, hivatástudata egyszerre lehe­tett volna ennyire egyenes ívű és etikailag feddhetetlen. Ma is érvényesek Pogány ö. Gá­bor 40 esztendővel ezelőtt ró­la írott szavai: Előre kiszámí­tott munkaterv alapján — majdhogynem matematikailag felállított képlet szerint —, szinte észrevétlenül, csendesen és cimboraságok nélkül nőtt legszámottevőbb mestereink közé... Gadányi Jenő műveiből most Szentendrén, a képtárban rendeztek emlékkiállítást a művész születésének 90. év­fordulója alkalmából. A szep­tember 28-ig látható tárlat a Művelődési Minisztérium kép­zőművészeti osztályának és a Budapest Galériának támo­gatásával készült, az esztergo­mi Balassa Bálint Múzeum, a Magyar Nemzeti Galéria, a magángyűjtemények és a Ga­dányi-hagyaték anyagából vá­logatott 150 képpel szemlélte­ti a festő gazdag életművét. Muesi András művészettörténész Harmincöt éves a megyei zeneoktatás Nélküle nincs teljes emberi lét Kodály Zoltán jelszava: Legyen a zene mindenkié! — forradalmian hatott a fel- szabadulás utáni időben. Hiszen a zene- tanulást hozta elérhető közelségbe azok­hoz, akik eddig kimaradtak belőle. Csak a fővárosban és a nagyobb városokban volt rendszeres zeneoktatás, elsősorban ott, ahol a zenei hagyományok is erősek voltak. Cegléd ebben is szűkölködik, hi­szen legfeljebb a Kossuth Lajos azt üzen­te kezdetű dalt mondhatja magáénak, mint zenei hagyományt. A muzsikához való közelebb jutásnak voltak ugyan ösztönös megnyilvánulásai, jószándékú kezdeményezései — melyek az akkori idők igényeit igyekeztek kielégíte­ni —, de nem voltak hosszú életűek. Ilyen előzmények után válik nyilvánvalóvá, hogy milyen nagy jelentősége volt 1949-ben az első ceglédi zenei tanfolyamnak, melyet Bácskai József tanár vezetett a kultúrott­hon keretein belül. A zenetanulás iránti érdeklődés olyan nagy volt, hogy a foly­ton bővüld létszámú tanfolyam kétszer is költözött, először a Mészáros Lőrinc, majd a Táncsics Mihály általános iskolába. Vé­gül a Petőfi Sándor utca sarkán, egy ré­gi, földszintes épületben kapott otthont. A századfordulón itt volt a posta, majd a felszabadulás után egy ideig a könyvtár. A használaton kívüli helyiségek siralmas állapotban voltak. Anyagi támogatás hiá­nyában azok rendbehozatalát csak társa­dalmi munkában, és saját erőből lehetett megoldani. A tanfolyam 1951-ben Állami Zeneiskola lett, ekkor vette föl Erkel Fe­renc nevét... és egyre jelentősebb szere­pet töltött be Cegléd kulturális életében. Ceglédi iskola volt az első Az eddig elmondottak abból a kiadványból valók, amely a ceglédi zeneiskola megalaku lásának 35. évfordulója tiszte­letére jelent meg. Ez a jubi­leum egyúttal azonos Pest me­gye állami zeneoktatásának 35. születésnapjával. A ceglédi ze­neiskolát az abonyi követte 1952-ben, amely egyúttal az ország első falusi zeneiskolá­ja volt. A sort 1953-ban a nagykőrösi intézmény folytat­ta 1960-ban a Pest Megyei Ta nács művelődési osztálya meg­bízta az abonyi zeneiskola igazgatóját azzal, hogy sző­kébb pátriánk városaiban, fal­vaiban szervezze meg a zene­oktatást — vagy önálló, vagy kihelyezett tagozattal. Számos iskola önállósodott az elkövet­kező években. 1962-ben Vác, 1963-ban Szentendre, 1966- ban Érd, 1967-ben Dunakeszi és Monor, 1972-ben Szob, 1974-ben Gödöllő, 1976-ban Tá­Tóth István megyei tárlatai Tóth István fotóművész, Cegléd szülötte, Balázs Béla- és SZOT-díjas, a Magyar Népköztársaság érdemes mű­vésze, az Évszázad Kiváló Fotóművésze cím birtokosa ebben a hónapban Nagykátán és Tápiószelén mutatkozik be önálló kiállítással. Nevét a legnagyobbak kö­zött jegyzik; itthon és a vi­lág minden részén. Képei az emberről, az embernek szól­nak. Alkotásait ismerik és szeretik a föld számos or­szágában, Ausztriától Brazí­liáig, a Szovjetuniótól Por­tugáliáig. Legtöbbet talán mégis szűkebb, kedves hazá­jában, Pest megyében szere­pel. Cegléd, Nagykőrös, Szentendre, Gödöllő után ke­rült sor a nagykátai tárlat­ra, amelyet szeptember 2l-ig láthat a közönség. Ezt köve­tően útrakelnek a művészi fotók, hogy szeptember 26-tól október 12-ig a tápiószelei Blaskovlch Múzeum otthono­san szép termeiben mutat­kozhassanak be az életünket, mindennapjainkat ábrázoló felvételek a környékbeliek­nek. Radiófigyet.ő A HÉT EMBERE. Dr. Szon­di Máriával, az Egészségügyi Gyermekotthonok Módszerta­ni Központjának főigazgató főorvosával készített interjút a hét végén Fodor Csilla. Dr. Szondi Mária felügyelete alá olyan intézetek tartoznak, ahol azokat a gyerekeket he­lyezik el és gondoskodnak ró­luk, akiket a család — mégha akar is — nem tud megfelelő szakellátásban részesíteni. Ez a fajta egészségügyi hálózat a felszabadulás után épüit ki hazánkban. Kétéves kortól egészen ti­zennyolcadik esztendejükig ápolják, nevelik itt a rászo­rulókat. Ezt követően szakosí­tott szociális otthonba kerül­nének — ha volna hely. így aztán addig maradnak a ki­csinyek között, amíg el nem tudják helyezni őket. Az állam rendkívül sokat tesz a fogyatékosok ellátá­sáért, ám a szeretet, a gon­doskodás a társadalom egyes tagjainak is kötelessége len­ne. Nálunk ugyanis nem fo­gadják be a közösségek a fo­gyatékosokat — tisztelet a ke­vés kivételnek. Mindany- nyiunknak vannak ezzel kap­csolatos emlékei. Ha más nem, akkor egy saját gyermekünk­kel töltött játszótéri délután, amikor a hintánál, a homoko­zóban megjelent egy szemmel láthatóan debilis kisfiú vagy kislány. A mamák szinte ref­lexszeren, ám lehetőleg mégis tapintatosan invitálták odébb saját csemetéjüket. Külföldön nem látványos­ság a fogyatékos gyermek vagy felnőtt. Nálunk is az len­ne a cél, hogy minél többet legyenek ezek a sérült kicsi­nyek az épek társaságában. Mint dr. Szondi Mária el­mondta, az ő dolgozóik gyer­mekei rendszeresen bejárnak az intézetbe és szinte együtt élnek a bentlakókkal. Ez egyik félnek sem okoz sem­miféle problémát. Egészséges, jó kapcsolat alakul ki közöt­tük. Ezek a bejáró gyerekek nem fognak felnőtt korukban forogni, ha fogyatékost látnak. A főorvos asszonyt nagyon kedvelik a kis ápoltak. Egy­szerűen ' azért, mert érzik őszinte szeretetét és azt. hogy nem veszi észre fogyatékossá­gukat. Visszamaradott gyerekekkel foglalkozni a türelem művé­szete, hiszen csak kis lépések­kel haladhatnak és itt már az is nagy eredménynek számit, ha valaki önállóan megfogja a kanalat. Nem véletlen, ha kevés fiatal orvos pályázza meg az itteni állásokat, hi­szen ebből a területből nem lehet szakvizsgázni. A fiatal mindemellett a szó valódi ér­telmében szeretne gyógyítani, míg itt az apró siker is gyó­gyításnak számít és az is hi­hetetlen csapatmunka eredmé­nye. SOKSZOR MONDJUK, hogy a mai rohanó társadalomban az emberek egyre kevesebbet törődnek egymással, kihal be­lőlünk a segítőkészség. Azért mégsem mindenkiből. Bár ki tudja, lehet hogy az önzetle­nül segíteni szándékozókat bo­londnak nézik? Valami ilyes­mi motoszkált a fejemben, amikor a Mit üzen a rádió? legutóbbi adásában dr. Szegő Tamás szavait hallgattam ar­ról a mérnökről, aki ingyenes tervezési munkát ajánlott föl a rászorulóknak. És dr. Szegő Tamás sorolta a hivatalok kellemetlen packázásait. A vi­déki tanácsot, amely a beépí­tendő terület kijelölési mun­káit is a mérnöktől.várta vol­na el, a másikét, amelyik még p.z útiköltséget sem óhajtotta kifizetni, meg a harmadikét, amelyik előbb a fiatalember­rel tárgyait, majd jó pénzért egy ismert építészt bízott meg a feladat elvégzésével. Vi­szont írt egy szép levelet, amelyben megköszönte az ajánlkozást, az odautazást és kilátásba helyezte, hogy a ké­sőbbiekben bizonyára talál­nak számára is megbízatást — természetesen ingyen ... ■Mit lehet -erre mondani? Ta­lán csak azt, hogy ahogy az említett fiatal értelmiségiből nem halt még ki a jó szándé­kú segíteni akarás, talán a tanácsok, a különböző intéz­mények között is akad olyan, amelyik őszinte örömmel fo­gadja a baráti jobbot... »•*- Kő. Zs. piógyörgye, 1978-ban Dabas és 1983vban Ráckeve. Az elmúlt harmincöt eszten­dőről, a jelenről és a további tervekről beszélgettünk Varsá­nyi Lászlónéval, a Pest Me­gyei Tanács zeneiskolai fő­előadójával. — Jelenleg tizenhárom ön­álló zeneiskolánk és hatvan ki­helyezett zeneiskolai tagoza­tunk működik a megyében. A tavalyi adatok szerint 6740 gyerek tanul ezekben az in­tézményekben, 356 tanár irá­nyításával. Az országos ver­senyeken évről évre szép ered­ménnyel szerepelnek tanítvá­nyaink. Nincs olyan vetélke­dő, ahol a mieink közül dön­tőbe ne jutna valaki. Sok nö­vendékünk a különleges ze­nei tehetségek osztályában folytathatja tanulmányét. A monori Mocsári Károly volt az első, aki e tagozaton vég­zett a Zeneakadémián. Jelen­leg Bogányi Gergely, Cs. Nagy Ildikó, Legéndi Gábor ésRácz Csilla jár a zongoratanszakra, míg Godány Gertrud és Beat­rix a különleges tehetségek he­gedű tanszakán tanul. • Milyen körülményeit kö­rött folyik az oktatás a zene­iskolákban? — Mindössze két olyan in-1 tézményünk van, amely kife­jezetten zeneiskolának épült. Az egyik a ceglédi, a másik a váci. A többi különféle fel­újított épületekben kapott he­lyet, vagy az általános iskolá­val, illetve a művelődési ház­zal osztoznak a termeken. Érzelmi, esztétikai nevelés Ha sorra veszem, hol hogyan is állunk, akkor azt kell monda­nom, hogy Dabason rendezett viszonyok között folyik a kép­zés. Dunakeszin egy faházban — amely felvonulási épület volt — tanítanak — ám hihe­tetlenül eredményesen. A kö­zeljövőben új otthonra lelhet­nek a régi SZTK helyén, amely elköltözik. Az abonyi iskolá­nak még öt tanteremre lenne szüksége. Az érdiek két épü­letben vannak, és emellett ki­helyezett tagozatuk működik áz általános iskolában és a művelődési házban is. Az ő körzetük a legnagyobb. A ffö- döllőiek rendezett viszonyok között dolgoznak, a monoriak- nak is megfelelne a régi ta­nácsi épület, ha végre befe­jeznék a még hiányzó akuszti­kai munkálatokat. A rácke­veiekkel nincs gond. a nagy­körösiekkel viszont hamarosan lesz, mert ki fogják nőni a ré-, gi, szép, patinás épületüket. Szobon már most sem rózsás a helyzet, de a tervek szerint hamarost másként helyezik el őket. Tápiógyörgyén egy szá­zad eleji elemi iskolai épüle­tet alakítottak át példás gyor­sasággal és körültekintéssel. Igazán esztétikus környezetben tanulhatnak a gyerekek. O Gyakorta panaszkodnak a nem megfelelő tanárok hangszerellátottságra. Várba­tó-e valamiféle változás? — A zeneiskolában a hang­szer munkaeszköz. Természe­tes tehát, hogy megfelelő hang­szerállományt kell kialakíta­ni. Több mint tíz esztendeje, hogy nem kaptunk a megyétől hangszervásárlásra anyagi tá­mogatást. A fenntartó városi, községi tanácsok — a hang­szerárak emelkedése ellenéra is sok esetben a zeneiskolai igazgatók megkérdezése nél­kül csökkentik az éveken ke­resztül nagy nehézségek árán1 elért hangszerbeszerzési kere­tet. A kulturális alapból az utóbbi időben nem, vagy csak igen ritkán kapunk erre a cél­ra pénzt. Most az új oktatási törvény életbelépésével egyen­rangúak lettek a zeneiskolák a közoktatási intézményekkel. Ogy érzem, bebizonyítottuk már, hogy érdemesek vagyunk erre, hiszen alsó fokon csak mi foglalkozunk érzelmi és esztétikai neveléssel. Remél­jük. hogy a továbbiakban mi is úgy részesülünk a szakmai juttatásokból, mint az általá­nos iskolák. A Művelődési Mi­nisztérium szorgalmazza, hogy a tanácsok képezzenek megyei hangszerbeszerzési alapot. Ha ez megvalósulna, tőlünk is kérhetnének indokolt esetben az intézményvezetők hangszer­beszerzési támogatást. • Országos gond a hangszer­javítás. Pest megye hogyan oldja ezt mest — Igen komoly értékű hang­szerállomány van zeneisko­láinkban. melynek rendben tartása megoldatlan. Az öreg mesterek kihaltak, utánpótlás nincs. Ki kell tehát építenünk és megyei szintűvé fejleszte­nünk a hangszerjavítást. El­képzeléseink szerint hangszer- javító központ lehetne Vác, ahol a vonósokat és a zongo­rákat javítanák, kihelyezett részleg működhetne Dabason a fúvós hangszereknek, Szent­endrén a gitároknak és Ceg­léden ugyancsak a zongorák­nak, illetve a vonósoknak. A zeneiskolák megyeszerte a helyi zenei élet gazdái, irá­nyítói. Az intézmények taná­rai minden tőlük telhető mó­don segítik az általános és középiskolák munkáját — át- tanítással és kórusvezetéssel is. Hangversenylátogató gyerekek A tantestületek zömében már saját nevelésű tanárok oktatnak. Rendszeresen tarta­nak növendékhangversenye­ket és részt vesznek a Filhar­mónia rendezvényein is. így válik a tanítványok életében igénnyé a hangverseny-látoga­tás. A növendékek részvételé­vel közel húsz zenekar műkö­dik, amelyek kétévenként me­gyei zenekari találkozón sze­repeinek. Hat tanári kamara- zenekari csoport veszi ki ré­szét aktívan a megye zenei életéből. S lehetne még hosz- szasan tovább sorolni sike­reiket, eredményeiket. Beszél­hetnénk azokról az országos rendezvényekről, amelyeknek évek óla Pest megye ad ott­hont, vagy zeneiskoláink új kezdeményezéseiről, széles kö­rű közművelődési munkájuk­ról. Mint hangszeren sajnos nem játszónak, számomra az a legfontosabb, hogy bár a megyei zenetanárok kiemelke­dően jól foglalkoznak a zenei tehetségekkel, ám elsőrendű feladatuknak mégis azt tart­ják. hogy zenét értő és szere­tő fiatalok kerüljenek ki a ke­zeik alól. Olyanok, akik majd velünk együtt vallják, hogy művészet nélkül nincs teljes élét és zene nélkül nincs tel­jes ember. Körmendi Zsuzsa

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom