Pest Megyei Hírlap, 1986. szeptember (30. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-02 / 206. szám

198«. SZEPTEMBER 8., REDO Pest megye népe Buda visszavlvasakor Egy jelentős tricentenárium Megérett az idő A váci csata 1584-ben, mely után a törökök kiürítették Pest városát. Mégis hihetetlen volt a kortársak szemében, hogy Bécs alatt a török 1683-ban oly mértékű vereséget szen­vedett, hogy ezzel a jövő év­ben már megnyílt Buda és P >st visszavételének a lehe­tősége. Bécset keresztény nemzetközi összefogás men­tette meg a török igától, és ez a szövetség a győzelemben megerősödött. A nyugati szövetséges ha­dak 1685 tavaszán már mé­lyen beékelődtek a magyar Alföldön. Ezredek állomásoz­tak, majd teleltek — például Nagykőrösön, Kecskeméten — hátuk mögött hagyva a török Pest-Budát, Egert. Mindenki készült, ha csak lélekben Is, Buda küszöbön álló vissza­foglalására, a levegőben volt a várva várt esemény lőpor­füstös szaga; az idő meg­érett. Vrö ,1'/ r tftam AsioS.úab A vtfrötegye követd* Pest-Pilis-Solt vármegye, amelynek területe az esemé­nyek központjában feküdt, már Buda és Pest felszabadí­tása előtt jócskán érezte a hatalmas hadseregek mérkőzé­sének súlyát. A császári ka­tonák fosztogattak második éve, elllenséges területnek te­kintve hazánk földjét. Ráadá­sul a hadsereg főbb tisztjei a vármegye tisztviselőit ride­gén kezelték. Az 1685-ös év császári ha­diadójáról azt írták Pest-Pi- lis-Soit vármegye vezetői, hogy az elviselhetetlen. A •Vármegye tisztikara 1686 má­jusában nem hajtotta végre az esedékes tisztüjítást a za­varos időkre hivatkozva. 1686. június 20-án pedig kö­zülük többen lemondtak. Nem feltétlenül egyéni sérelmeik miatt, hanem mert tehetetle­nek voltak a német parancs­nokok és katonaság túlkapá­saival szemben, nem voltak képesek megfékezni a nép terjedő és mélyülő nyomorát. Ekkoriban Pest-Pilis-Solt v'"megye közgyűléseit Loson­con és Gácsban (Nógrád me­gye) tartotta. Innen indult el a Budát orstromló sereghez, illetve Lotharingiai Károly herceg főparancsnokhoz a megye követeként Ráday Gás­pár alispán és Gyürki István jegyző, hogy a sereget a vár­megye együttérzéséről bizto­sítsák, nekik sikert kívánja­nak és hálájukat fejezzék ki. Kétségtelen: ez nem túl sok. A követek az 1686. augusztus 14-e utáni napokban indul­tak. Még időben érkeztek, hogy jelen legyenek szep­tember 2-án este, a végleges győzelemkor, A közgyűlések helye Amikor 1684. június 30-án a szövetséges hadak elfoglal­ták a török által kiürített és felgyújtott Pestet, a megye hatósága visszatért a szó szo­ros értelmében füstölgő ro­mok közé, hogy most már in­nen irányítsa Pest megyét. Közben még javában folyt Buda ostroma. A visszatérés egy romhal­mazban heverő városba de­monstráció volt, mellyel a megye kinyilvánította: jog szerinti székhelye végleg fel­szabadult a török 143 éves Uralma alóly• ugyanis- a hódí­tás «lőtt - an »negye általában a Pest város falain belül dél­re fekvő Szentfalván, Szent- erzsébetfalván, saját házában tartotta gyűléseit, melyeken a nádor vagy küldöttje elnö­költ. A Pesten 1684. szeptem­ber 4-én megtartott generális congregation Hálát adtak Is­tennek, hogy a vármegye ré­gi helyén, Pesten tarthatja közgyűlését s reményüknek adtak kifejezést, hogy azt a jövőben Budán és más szo­kott helyeken is megtarthat­ják majd. Eközben Budán dörögtek az ágyuk. Ám Lo­tharingiai Károly herceg 1684. november 3-án dolgavé- gezetlenül elvonult Buda fa­lai alól, visszaadva ekkor a töröknek Pestet is. A végleges felszabadításra 1686. szeptember 2-ig várni kellett. Valami azonban tör­tént közben és utána, ami le- lohasztotta a lelkesedést Pest megyében is. A megyegyűlés csak 1689. február 4-én tért vissza, térhetett meg Pestre, azután még háromszor Loson­con jöttek össze, míg 1639. május 18-tól többnyire Budán székelt Pest-Pilis-Solt várme­gye hatósága, egészen a Rá- kóczi-szabadságharcig. Akikről hallgatunk Pest-Buda visszavívása a töröktől európai horderejű ügy volt — például Brüsszel tűzi­játékkal ünnepelte —, az ese­A budai vár lövetése. mény elsősorban a hadtörté­nelem lapjaira tartozik. A magyarok részvétele a felszabadító hadseregben nem volt nagy. A 150 éves török uralom alatt az ország lakos­sága nem szaporodott, a ma­gyar nép pedig egyenesen fo­gyott. A hadra fogható és hadba állt férfiak egyik ré­sze Thököly pártján várako­zó, sőt Habsburg-ellenes ál­láspontra helyezkedett.- A magyar részvételt hazánk fő­városának felszabadításában már a külföldiéit is kevesell­ték, főleg azok, akik nem voltak tisztában viszonyaink­kal. Másféle hozzá tárolásról pe­dig sajnos, eddig alig esett szó. Ez az iszonyatos hadse­reg, amelyik kénes volt a tö­rök erejét megtörni Magyar- országon, megvék sokaságán vonult keresztül, ahol előtte- mögötte elmenekült a szán­tó-vető és elpusztult a termés, amelyet « katonaság szeren­csés esetben legalább fel­élt és nem felégetett. Pest-Pilis-Solt vármegye helyzete különösen súlyos volt az 1684-es és 1686-os budai ostromgyűrű megvonása Ide­ién. Ezután még évtizedekig vonultak császári és magyar hadak a Bácskába-Bánátba helyeződött hadszíntér felé, vármegye testén keresz­tül. Miközben a hadtörténelem a harcokban részt vevő kato­nák számát és nemzetiségét méricskéli, alig esik szó ar­ról, hogy hány magyar, né­met, szlovák, ' rác stb. falu pusztult el az események so­rán, hány lovat; szarvasmar­hát, sertést, birkát, szár­nyast adott a nép, mennyi katonát szállásolt el és szállí­tott, hány várat és védművet épített, milyen utakat és ár­kokat készített, mekkora ha­jókat vontatott a vízen. Hány ezer köböl megtermelt gabo­nával, borral. gyümölccsel, hány százezer icce vajjal, tej­jel, mézzel, hány százezer számú lóporcióval járult hoz­zá az ország felszabadításá­hoz. Az ünnepnek — mint ál­talában — a neves hősök mellett vannak névtelen ün- nepeltjei is. Rájuk is emlékez­zünk! Horváth Lajos A Gorkij nyelviskolán Orosztanfolyamok Ismét várják az érdeklődők jelentkezését az MSZBT Gor­kij nyelviskolájának orosz .nyelvtanfolyamaira. Az új tanévben ötféle programot ajánlanak az orosz nyelvet el­sajátítani. illetve gyakorolni ^kívánók számára a Barátság Házában. Az általános képzést nyújtó kezdő-haladó és társalgó fokú kurzusokat nyolc-, illetve négyhónapos időtartamra szer­vezik. Az úgynevezett céltan­folyamok látogatóit alap-, kö­zép- és felsőfokú állami nyelv vizsgára, valamint kandidá­tusi vizsgára készítik elő a nyelvtanítás elismert szakem­berei. Az orosz nyelvet legalább alapfokon ismerők számára ci­rill gépírásos tanfolyamokat szerveznek. A nyelvet jól be­szélők szintfenntartó társalgási foglalkozásokon, az orosz anyanyelvűek pedig speciális magyar nyelvi kurzusokon ve­hetnek részt. A gyerekek nyelvi ismeretei­nek gazdagítását szolgáló ren­dezvényekről is gondoskodik a Gorkij nyelviskola: az álta­lános iskolások — 4. osztálytól — játékos oroszórákat láto­gathatnak, a középiskolások számára pedig társalgó, egye­temi felvételi vizsgára, vala­mint középfokú nyelvvizsgára előkészítő tanfolyamokat in­dítanak. Több mint négy évtizede kezdte meg működését a ma­gyar és a szovjet nép közötti barátság ápolásában, elmélyí­tésében fontos szerepet vállaló Magyar—Szovjet Baráti Tár­saság Gorkij nyelviskolája. Szervezésében évente több ez­ren gazdagítják orosz nyelvi ismereteiket. Az érdeklődés változatlan a programok iránt; ezt mutatja, hogy a legutóbbi tanévben is több mint ötezren látogatták a különböző kurzu­sokat. Az immár 41. tanévére ké­szülő nyelviskola taiifaiyámai- ra jelentkezők szeptember 19- ig iratkozhatnak be munka­napokon 15 és 17.30 óra között a Barátság Házában: Buda­pest, VII., Gorkij fasor 45, p’ltávozott a XX. századi művészet egyik korsza­kos jelentőségű alkotója. Nyolcvannyolc éves korában elhunyt Henry Moore, angol szobrász, a nonfiguratív ábrá­zolás jeles mestere. Henry Moore 1898-ban szü­letett Yorkshire grófságban, egy bányász hetedik gyerme­keként. Érdeklődése a szobrá­szat iránt már iskolás korá­ban felébredt. Apja kívánsá­gára azonban tanítói képesí­tést szerzett és rövid ideig ok­tatott is. Rajztehetségére az I. világ­háború alatt, katonáskodása idején figyeltek fel. A hábo­rú után előbb Leedsben foly­tatott művészeti tanulmányo­kat, majd bekerült a londoni Királyi Művészeti Kollégium­ba. A kollégium tanára már, amikor 1928-ban Londonban megrendezték első önálló ki­állítását. Henry Moore 1932 és 1939 között a londoni Chelsea művészeti iskolájának szobrá­szati tanszékét vezette. Akko­ri alkotásain főképp az ókori Egyiptom, a Kolumbusz előtti Mexikó szobrainak, valamint a kubisták és a szürrealisták hatása figyelhető meg. A szürrealisták vonzódása az af­rikai primitív művészet, a természetes kövek, csontok iránt átragadt Moore-ra is, és igazodási iránya maradt élete végéig. A II. világháború idején ismerkedett meg a nagykö­zönség az óvóhelyként szolgá­ló metróállomások falaira ké­szített rajzaival. Ekkor már évek óta készítette különös kő-, fa- és bronzszobrait, meglepő vonalú nő- és gyer­mekalakjait, lyukas tömbjeit. A konzervatív ízlésű Anglia azonban még hos6zú évekig nem fogadta el művészetét: a kritikusok és a közönség meg­oszlott Moore megítélésében. A hivatalos elismerés az öt- véh'es 'években Jött' el: 1955- bétf mí>i?kápta angol be-' csületrendet, nyolc évvel ké­sőbb különleges királyi ér­demrendet kapott. A lovagi címet nem fogadta el: mint mondta, sosem tudná meg­■»Rádiófigyelő ÉRTÉKMEGŐRZŐ. Az em­ber rohan, intézkedik, dolgo­zik egész nap. Aztán egy-egy csöndesebb órában, pihenés közben elszabadulnak a gon­dolatok, föltámad a lelkiisme­ret. Ilyenkor eszünkbe jut: vajon, megériegy-egy újabb tárgy birtoklása, hogy általa ismét valamilyen humánus érték menjen veszendőbe? Ez volt a mögöttes tartalma Szél Júlia Az otthon alcímű össze­állításának. A vitára ingerlő első rész — amelynek termé­szetesen folytatása is lesz azt boncolgatta, hogy valóban túlértékelődött-e az otthonte­remtés presztízse napjaink­ban, hogy mennyire státus- szimbólum a maximálisan gé- oesített lakás, a költséges be­rendezés. Anyáink, nagyanyáink mintha lelkesebben láttak vol­na hozzá a házépítéshez, s mi tagadás, olcsóbban is jutot­Tótfalusi Kis Miklósról A barokk nyomdabetű je Tótfalusi Kis Miklós magyar betűmetsző és tudós tipográfus életéről és alkotásáról nagy érdeklődéssel kísért előadáso­kat tartott amerikai nagyváro­sok szakembereinek és könyv­barátainak Haiman György ti­pográfus, a Magyar Iparmű­vészeti Főiskola professzora, aki már hazatért az Egyesült Államokból. Az előadásokat New York városban a Typo- philes, San Franciscóban a The Book Club of California, valamint chicagói könyvbará- tok szervezték. Tótfalusi Kis Miklós híres amszterdami bibliájának 300 évfordulója — amelyről tavaly nemzetközi konferencián em­lékeztek meg Debrecenben — külföldön is megélénkítette az érdeklődést az egykori tipog­ráfus barokk kori nyomdabe­tűje iránt. Ezzel a betűvel ugyanis alkotója a nyomdá­szattörténet egyik legjelesebb, ma is élő, sok ország könyv- nyomtatásában hasznosított hagyományát teremtette meg. A betű — jóllehet a téves Jan- son névvel megjelölve — hosszú idő óta kedvelt az ame­rikai nyomdászatban is. A mostani előadások hozzájárul­tak a betű valódi alkotójának és egy nemzetközileg nagyra értékelt kimagasló tervezői tel­jesítménynek elismertetéséhez. tak hozzá. A riporternő csalá­dokkal, lakberendezési szak­emberekkel, építészekkel be­szélgetett. Szívem szerint szólt a lakberendező, amikor azt fejtegette, hogy egy család számára az az ideális, ha van egy tágas közösségi tér,, ahol szülők és gyerekek együtt le­hetnek, ahol a vendégeket fo­gadhatják s ezenkívül annyi kis szoba, ahány tagja van a családnak. A mai lakótelepi lakások erre alkalmatlanok. Kicsi az alapterületük és még az ,is gondot okoz, hogy egy hálószobát bebútorozzanak, hiszen ezek a helyiségek ak­korák, hogy éppen egy ágy fér el bennük. Ha valaki a Domus Áru­házból vásárolja meg lakása berendezési tárgyait, ha kö­zépáras termékeket vesz, bi­zony akkor sem ússza meg százezer forint alatt. Ráadásul más úton jár az építészet és máson a bútoripar. Míg az előbbi még mindig csak a mennyiségi igényeket elégíti ki — több-kevesebb sikerrel —, addig az utóbbinak már á választékot kellene bővítenie. De csak kellene, mert a lakó­telepi lakásokban visszakö­szönnek az elemes bútorok. A fészekrakók még prospektus­ban sem tudják megnézni, hogy ezeknek a daraboknak miféle variációs lehetőségei vannak. Amit az ipar ezenkí­vül gyárt, az pedig a panel között nem fér el. Asztal... Talán a lakás leg­fontosabb része. Milyeneket veszünk? Kinyithatókat. ame­lyek nem foglalnak sok he­lyet. Hogy tudjuk irigyelni azokat, akik körülülik a szé­pen terített asztalt, ahol étke-, zés után mindenki elmond­hatja örömeit, gondjait! De vajon elmondja-e? Van. ahol igen, de egyre kevesebb he­lyen. Nincs rá idő. mindenki fut a dolgai után. Pedig mi­lyen fontosak ezek a jó be­szélgetések a család’életében! Azt mondják, a lakás lényege az egymásért formált környe­zet, s ebben a környezetben az asztalnak igen fontos sze­repe kell hogy legyen. Ám mit mondhatunk mi, akik ezt átérezzük, akkor, ha az épí­tész szerint a ma emberének kiválóan megteszi a több- funkcíós étkezőfülke, és az al­kalmasint a szobába vihető, toldható, nagyobbítható asz­tal? Azt mondják, elidégene- dünk, nem élünk közösségi életet. Pedig talán nem is er­ről van szó, hanem arról, hogy erre egyszerűen nincs helyünk... REGGELI CSÚCS. Az első tanítási nappal új műsor szü­letett a Petőfi rádióban. A ti­zenéveseknek szóló adás hét­főtől péntekig reggel hat óra öt perctől egészen fél nyolcig teszi vidámabbá a gyerekek számára a fölkelést, az iskolá­ba készülődés idejét. Az ör- dögh Csilla és Kristóf Gábor vezette stáb derűs, informatív műsorral mutatkozott be. Jó ötlet volt például a pedagó­giatörténet jeles ismerőjének, Mészáros Istvánnak a megszó­laltatása, aki arról mesélt, hogy miért és mióta kezdődik szeptember elsején a tanítás. A 85 perc elsősorban a diva­tos diszkózénében bővelkedett. Számos hasznos, a tinédzse­reket érdeklő információ is elhangzott. A rövidke hír­blokkban talán az volt a leg­főbb erény, hogy egy-egy fo­galmat meg is magyaráztak. Bár én azt hiszem, a mi fia­taljaink azért ennél bővebb hírösszeállítást !s szívesen vesznek. különösen akkor, ha — úgy, mint ezen az első reggelen — mellőzik a hír- szerkesztők a kül- és belpoli­tika tolvajnyelvét. Körmendi Zsuzsa flenry Moore halálára Az őserő kőfaragója szokni, hogy alkotósegédei ügy üdvözölnék: Jó reggelt, sir Henry. Moore szobraiban van va­lami őserő, valami elemi szép­ség. A mester — bár hatalmas gyűjteményeket adott a lon­doni Tate Gallerynek, a pá­rizsi Modern Művészetek Mú­zeumának, Torontóban külön múzeuma nyílt — sokkal job­ban kedvelte a szabadtéri tár­latokat. Szabadtéren jobban érvé­nyesülnek a kőtömbök és _a lyukak, amelyeket Moore elő.-, szőr revelációk nak, később pedig térképeknek, a hegyek barlangjai titokzatos bűvöle­tének nevezett. Alkotói hitval­lása volt, hogy egyesítse az űrt a formával. Legnevezetesebb alkotásai között tartják számon a pári­zsi Unesco-palota előtt fel­állított jekvő nőalakját, a, New York-i Lincoln Center számára készült kompozíció­ját, valamint egyik utolsó mű­vét, egy kőmadonnát, amit a londoni Szent Pál katedrába rendelt tőle. Szobrai ott áll­nak a világ számos nagyváro­sának közterein. Munkássága szobrászok ezreire hatott, köz­tük a magyar művészek — mindenekelőtt Mészáros Dezső — alkotásaira. Ugyanakkor rajzaival, metszeteivel bebizo­nyította, akárcsak másik nagy újító kortársa, Salvador Dali, hogy hagyományos eszközök­kel is képes maradandót al­kotni. A kicsi, bölcs arcú. ezüst-, hajú Moore számára a szobrászat nemcsak művészet volt, hanem a világ legegész­ségesebb mestersége is. Bár művészi értékeivel tisztában: volt, nem vakította el a siker. Idős korában úgy vélekedett, hogy a művészek egy része túlságosan könnyen éri el si­kereit. Szerinte minden alko-» tónak meg kell küzdenie az elismerésért, csak akkor ne­vezheti magát művésznek. So^; káig'á művészet megcsúfolö- jának, erkölcstelennek ne­vezték. Élete utolsó szakaszá­ban már élő kiáss zikusként tisztelték. Göbölyös László ! Nemzedékek jöttek-men- ! tok, amióta a törökök i uralták Pest és Buda vá- ■ rosát. Minden nemzedék- i nek voltak sajátos törek- ! vésel és minden egyénnek ; osak rá jellemző vágyai, : ám egyben megegyeztek : mindannyian: Pest-Buda < a ellenség hatalmában, a mohamedán félhold birto­kában nem maradhat, a törököt onnan és az egész országból, ha csak lehet, minél előbb ki keli verni. Egyként így gondolták ezt Magyarország akkori lakói, a hungaruszok, akik magyarnl, horvátul, néme­tül, szlovákul, szerbül, ru­szinul stb. beszéltek. Bu­dára függesztették lelki szemeiket, az összetarto­zás, a közös sors, az elve­gyült magas és népi kul­túra, a kárpát-medencei állam iclkénére.

Next

/
Oldalképek
Tartalom