Pest Megyei Hírlap, 1986. szeptember (30. évfolyam, 205-230. szám)
1986-09-13 / 216. szám
QRJ íiia A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXVIII. ÉVFOLYAM, 216. SZÁM 1986. SZEPTEMBER 13., SZOMBAT Tudomány és gyakorlat lépes gulyák a mélyhűtőben Utólag nehéz tisztázni, a hibát kik követték el, de az biztos, hogy az Üllőhöz tartozó Dóra-maiorhan nemrégen megtartott állattenyésj- tési bemutatód jobb propagan- dát érdemelt volna a környéken. Márcsak azért is. mert errefelé hagyománya van az állattartásnak, több szakcsoport is működik, ráadásul az emberek megszokták és megszerették a korábbi Dóra-majorbeli rendezvényeket. Egészen biztosan most is lényegesen több érdeklődőt fogadhattak volna, ha egy kicsit jobban verik azt a bizonyos nagydobot... Kulturális programok Ecseren szombaton 16 órától nyugdíjasklub-foglalkozás, 18-tól videofilm-vetítés, 20-tól videodiszkó, vasárnap 14-től a nyugdíjasklub összejövetele. Gombán az autós kertmoziban ma és holnap 20.15-től: Mária szerelmei (szinkronizált amerikai film, főszerepben: Nastassja Kinski). Éjszakai előadáson 22.15- 151: Mad-Max (ausztrál kalandfilm, főszerepben; Mel Gibsón). Gyomron a Strand kertmoziban szombaton 19.45-től: Aranyeső Yuccában (színes, szinkronizált olasz filmvígjáték), a művelődési házban ma 16.30-tól: Az istenek a fejükre estek, holnap 16.30- tóí és 18.30-tól: Zorro (szinkronizált olasz—francia kalandfilm). Üriban ma 9-től a gyermekjáték- és a kézimunkaszakkör foglalkozása. Vccséscn a gazdakör épületében vasárnap 14-től kiállítás régi fényképek másolataiból, a honismereti kör rendezésében. A művelődési házban ma és holnap 9-től gyümölcs-, zöldség- és dísznövény-kiállítás. Markos-Nádas Nevettetek A Markos—Nádas duó lép színpadra legismertebb műsorszámaival szeptember 21- én, 16 órakor a gombai Fáy András Művelődési Házban. Jegyek — korlátozott számban — még kaphatók Bényén, az Anna presszóban. Mert van mivel büszkélkedniük a Dóra-majori telepen dolgozó szakembereknek. A hét elején erről a körzet megyei tanácstagjai is meggyőződhettek, mégpedig az egyik legilietékesebbtől, dr. Falvai Gézától, az Állattenyésztő Közös Vállalat igazgatójától. 1982 óta ugyanis ők a gazdái a telepnek, s egyben irányítói az ott folyó tudományos munkának is. A közvélemény persze inkább arról tud, s az iránt érdeklődik, hogy a Dóra-majorban olyan régi magyar állatfajtákat is továbbtenyésztenek, amelyek már kihalófélben voltak, vannak. Köztudott az is, hogy gyakran tart itt edzőtáborozást a fogathajtó válogatott és a budapesti lovasklub is. A telepen folyó szaporodásbiológiái.—kísérletekről, pontosabban az embrióátültetésről viszont kevesen tudnak. Ennek a jelentőségét — a szakember számára elnagyoltan, de a laikus számára érthetően — nem túl nehéz bizonyítani. E munkának a bevezetése — úgy a hetvenes évek közepe, második fele — előtt ugyanis, ha nagy te- nyészértékű állatokat akartak a magyar szakemberek külföldről beszerezni és továbbtenyészteni, akkor a nemzetközi piacon, árveréseken volt erre módjuk. Ott, pedig természetesen a nálunk vastagabb pénztárcával rendelkező országok voltak előnyben. Épp ennek tulajdonítható, hogy ezt az úgynevezett „alvó” kutatási témát elsősorban a kereskedők próbálták élesztgetni. Kanadában akkoriban — 1977 táján — már több telepen is foglalkoztak embrióátültetéssel. Szakembereink az ottani magyarok segítségével juthattak el a titkok nyitjához, s olyan hamar elsajátították a tudnivalókat, hogy ugyanaz év őszén már itthon is megtörtént az első embrióátültetés. A hiva talos „embrióimport” 1978-tól kezdődött meg, az itthoni gárda 1980-tól szerveződött, váltakozó sikerű kezdetek után ma már világszínvonalon dolgoznak. A Dóra-majori telepen az embrióátültetés fiatal tudora, dr. Cseh Sándor, aki dr. Falvai Géza szerint már mesterén is túltett. Ez a módszer tehát lehetővé teszi, hogy vi szonylag olcsón nagyobb genetikai értékű állatokat szaporítsanak, az átlagosnál gyorsabb létszámfejlesztés érhető el. s biztonságosan men tesíthető a fertőző betegségben szenvedő állomány. Gyakorlatilag így — mélyhűtött embrióként — egy egész gulya szállítható egy kisebb tartályban akár a világ egyik tájáról a másikra. Tóparti találgató Piros fialsz síéin kell paprika Maga az átültetés technológiája nyilván a szakemberek számára érdekesebb. Az átlagos érdeklődésű olvasó valószínűleg megelégszik azzal, hogy ez a módszer hatékonyan képes segíteni a különböző állattenyésztési programok megvalósítását. S a Dóra-majorban már képesek az embriók felezésére, negyedelésére, mechanikus eszközökkel, de dr. Kovács András szabadalma alapján már lézerrel is. A telepen hazai és külföldi megrendelésre is dolgoznak, s hírük egyre terjed. Felkészültségük, felszereltségük irigylésre méltó, s talán nincs messze az az idő, amikor a laboratóriumban csak a megfelelő rekeszbe kell nyúlni, hogy egy régen kihalt fajtát újra elszaporítsanak. Dr. Cseh Sándor és kollégái mindenesetre jó úton haladnak ebbe az irányba. Kár lenne, ha eredményeikről épp közvetlen környezetük nem szerezhetne tudomást. V. J. Jó (Kletek Kék ablak A Monori Családi Iroda időről időre előrukkol valami újjal. Az köztudott, hogy bázisát jelenti a helytörténeti körnek, s olyan kiadványok felett bábáskodik, amelyek a kör munkáját, a szülő-, lakóhely történetét igyekeznek „kivinni” a község lakói kö- ’é. Ilyenek a monori füzetek, amelyeknek szeptemberi megjelenése rövidesen várható, s — mint már hírül adtuk — az ifjúsági helytörténeti pályázat díjazott anyagait tartalmazzák. A legújabb pedig: a „kék ablak". Az iroda egyik kirakatát úgy rendezték be, hogy kifelé sugározzon, magára vonja a figyelmet és az érdeklődést — s szorosabbra fonja a kapcsolatot a helytörténeti kör, a családi iroda és az irántuk érdeklődők egyre szélesebb tábora között. A „kék ablakban” ott vannak a helytörténeti kör tervei, érdekességként időjóslás a 100 éves naptárból, a szeptemberi jeles napok, s ráadásként egy pályázat is. Három kérdésre kell írásban válaszolnia annak, aki a rövid fejtörővel értékes könyv- jutalomhoz szeretne jutni. A kirakat anyagát havonta cserélik, természetesen mindig újabb kérdésekkel is jelentkeznek, s minden hónap végén sorsolják ki a válaszadók közül a szerencséseket. Sőt, hogy az újban még újabb is legyen: tervezik, hogy a kirakatban kap majd helyet o hónap monori műtárgya is, egy-egy közérdeklődésre is számot tartó darab, amelyet érdemes közelebbről megismerni. —ez Lövészverseny Otthon maradt a kupa Az MHSZ területi vezetősége a hagyományoknak megfelelően, s a nyáregyházi klubbal együtt, az idén is megrendezte a Nyári Pál Kupa lövészversenyt, amelyet összekötöttek a honvédelmi kupáért kiírt területi versenynyel. A körzetből összesen tíz csapat nevezett be, s kísérőkkel együtt 149 jószemű versenyző érkezett Nyáregyházára. A különböző kategóriákban megrendezett verseny ösz- szesítése a házigazdák győzelmiét hozta. A Nyári Pál Kupát így a nyáregyházi honvédelmi klub csapata otthon tartotta. Másodikok lettek a vecsésiek, harmadikok, pedig a csévha- rasztíak. Egyéni helyezések, kispuska, férfiak: 1. Kaári Ferenc (Monor, ipari klub), 2. Aschenbrenner András (Monor, tartalékos klub), 3. Takács Attila (Pilis). A nők között: 1. Orosz- né Kis Klára (Vecsés), 2. Sipos Mária (Nyáregyháza), 3. Bán Sándorné (Csévharaszt). Az ifjúságiak versenyében: 1. Sipor János (Nyáregyháza), 2. Kinbauer Ernő (Gomba), 3. Szolnoki Zoltán (Monor, tartalékos). Légpuska, férfiak: 1. Pergel József (Nyáregyháza), 2. Fodor Tibor (Maglód), 3. Gyarmati Géza (Gomba). Nők: 1. Kó~ kai Valéria (Gyömrő), 2. Tóth Istvánná (Csévharaszt), 3. At- kári Júlia (Vecsés). Ifjúságiak: 1. Czira József (Csévharaszt), 2. Kovács László (Vecsés), 3. Pólyák János (Gyömrő). Úttörő lányok: 1. Tóth Szilvia (Csévharaszt), 2. Csabai Mária (Monor), 3. Kovács Tünde (Nyáregyháza). Úttörő fiúk: 1. Takács Csaba (Vecsés), 2. Duchaj István (Pilis), 3. Solymosi István (Nyáregyháza). Az egyes kategóriák győztesei részt vesznek a megyei honvédelmi kupa lövészverseny döntőjén, melyet ma rendeznek Dunakeszin. Az MHSZ területi vezetősége a mendei repülőmodellező klubbal közösen ma délelőtt 9 órától modellező versenyt rendez a csévharaszti legelőn. Erre meghívták a megyében működő valamennyi klubot, de távolabbról is várnak vendégeket. Esőben a verseny elmarad. tere crossozók A második hely biztos Legutóbb akkor adtunk hírt a monori Kossuth Tsz SE motocross szakosztályának újraéledéséről, amikor a Honvéd Petőfi SE az ő pályájukon rendezte meg a 250 és 500 köbcentiméteres kategória egyik országos bajnoki futamát. Akkor a legfiatalabbak, az úttörők is rajthoz álltak 80 köbcentiméteres gépeikkel. Ott volt közöttük két monori fiú is, Mód Csaba és ifj. Szelei Ferenc. Azóta újabb híreket kaptunk a két ifjú versenyző eredményeiről. Augusztus 31-én az Egerben megrendezett úttörő bajnoki futamon Mód Csaba Hondájával a II. helyen végzett, s egyetlen futammal a bajnokság vége előtt már összesítésben is biztos számára ugyanez a helyezés. Ifjú Szelei Ferenc idehaza tavaszi sérülése miatt több versenyt kihagyott, ezért a helyezésekért szóló küzdelembe nem tudott beleszólni. Elindult viszont Csehszlovákiában Rozsnyón egy meghívásos gyermekversenyen, ahol győzött is. Egy hétre rá Nagykanizsán Mód Csaba nyert meg egy hasonló viadalt. A vascsikókon lovagló két fiút ma délelőtt 10 óra körül a Monor és Péteri között levő bányaréten ismét láthatják az érdeklődők, ott ugyanis a Volán ‘ Sportnap keretében tartanak bemutatót. Holnap, tehát vasárnap pedig Abony- ban ülnek nyeregbe. — ki ISSN 0133—2S5I (Monori Hírlap) t > Ha az ember Gombáról Úriba tart, az úton hamar elfelejti, hogy ez a táj tulajdonképpen az Alföldhöz tartozik még. Errefelé — mint egy hanyagul ledobott lepedő szélén — már fölgyűrőd- nek a lankák, a Gerecse nyúlványai között kanyarog az aszfaltcsík. Elhagyva a hajdan híresebb Tetére vezető torkolatot, a Monori Állami Gazdaság felsőfarkasdi (hivatalosan gombai) kerületének bejárata előtt halad el az út. A sűrű kanyarok miatt itt nem lehet száguldozni — a szelíd fácánok szerencséjére. A közeli vadászház környékén nevelődött szárnyasok nyugodtan, már-már szemtelenül sétálgatnak az út szélén vagy keresztben az autók előtt. SÍ Az erdő borította dombok között hosszú völgyek nyújtóznak. Bal kéz felől az egyiket magas, füves gát zárja el. Mellette, alatta egy-egy faház. A kisebb előtt autók, motorok parkolnak. A hátsó szélvédők mögött hagyott egy-egy eszközből a hozzáértő hamar kitalálja: itt horgászok áztatják a zsinórt. A vizet még nem lehet látni, de kétoldalt sűrű erdő árulkodik a szép környezetről. A helyhez illő csendben kászálódó idegen hirtelen — ijedtében — csaknem magára csapja a kocsi felnyitott csomagtartóját ... A közvetlen közelről dörren rá egy szép termetű német juhászkutya baritonja. Szerencsére láncon van — próbálja megállítani lába reszketését a vendég. — Nem kell tőle félnie, akinek nincs oka rá — hallatszik egy hang a hátunk mögül. — Ha szabadon van, akkor is csak parancsra vagy gazdája védelmében támad — mondja a zöld ruhás, zöld kalapos, cserzett arcú férfi. — Ácsai István vagyok, az egyik halör — mutatkozik be. — Ö meg Okos, a segítőm — simogatja meg a lábához simuló kutyát. — Illik rá a név, mert állítom, mindent megért, amit mondok neki: Sőt még olyat is észrevesz, amit én nem. Már a gáton át sétálva a túloldalra meséli el a halőr, hogy a szezon elején a far- kasdi tavon is megjelentek engedély nélkül, tilosban, a kíméleti területen horgászó idegenek. Okos — a kutya — segítségével két társaságot is fülöncsíptek. Azóta ismét rend van a környéken, a rabsienk körében gyorsan terjed a hír. hol nem érdemes próbálkozni... — Egyébként is meglehetősen zárt víz a miénk, amelyre Zelenák István halőrtár- sammal vigyázunk — mondja Ácsai István. — Az egyesületnek csak állami gazdasági dolgozók lehetnek a tagjai, vendégeket is csak ők hozhatnak magukkal. Persze, ha befizették a napijegy árát... — Mi dagad jobban, a zsinór vagy a szák? — kérdezzük a gát túloldalán levő öbölben horgászokat. Hárman szinte egyszerre legyintenek. — Az előbbi. Egyelőre még a kárász is alig kap. Néhánv dévért meg törpeharcsát fogtunk — emeli egyiküjt a haltartóhálót. Együttérzően csóváljuk a fejünket. — Pedig csodaszép példányok vannak a vízben — bizonygatja kicsit már odébb p halőr. — Méghozzá nem is csak a közismert nyurga és tükrös potykákból, hanem a kínainak, japánnak is nevezett piros és tarka színű pontyokból is. Ezek, úgy látszik, rendkívül gyorsan növekednek, s ami egy horgásznak külön öröm, a horgon rendkívül szívósan küzdenek. — Es a húsuk? — Őszinte legyek? Én kicsit jellegtelenebbnek tartom a többinél. Természetesen a piros pontynak nagy előnye, hogy a belőle készülő halászlébe nem kell paprika... Ez persze csak amolyan horgásztréfa — nevet meghökkenésünkön. Ahogy fogy a délután, s ahogy csúszik a nap az erdő fölött nyugat felé, úgy szaporodnak a horgászok a farkas- di tó partján. Innen is, onnan is köszönés hallatszik, s persze mindjárt utána a szokásos kérdés: fogtál valamit? S estefelé már nem mindenki válaszol azzal, hogy csak a botot, egyik-másik szákban már potyka is fickándozik, szemben velünk süllőt akasztottak. Szomszédunk, Guth Sándor a keszegeket rángatja ki egymás után. — Ez a jó igazán paprikás lisztben meghengergetve, tepsiben megsütve — csettint egyet. — Sokat jelent a gazdaság dolgozóinak ez a tó — mondja Ácsai István, miközben Okos nyomában kifelé ballagunk az erdei ösvényen. — És nemcsak a horgászoknak. Gyakran egy-egy baráti társaság, brigád itt kint a szabadban rendez egy kis ösz- szejövetelt. Sütnek, főznek, elbeszélgetnek. Hétvégeken meg családostul jönnek a horgászok. Ez a tó nem túlzsúfolt, nem zajos, körülötte szinte érintetlen a természet. Pihenésre, kikapcsolódásra a legalkalmasabb környezet. m Meggyorsítjuk lépteinket, mert Okos a füleit hegyezve fölmordul. Nemsokára mi is halljuk a bekötőúton közeledő kocsi motorjának zúgását. — Érdemes lesz kiülni? — kérdezik az érkezők a halőrt horgászfölszerelésüket szedegetve a csomagtartóból. A válasz diplomatának is dicséretére válna: — Azt majd akkor mondom meg, ha hazafelé indulnak .., Vereszki János Azt mondjak, hogy a ** mai gyerekek feltűnően agresszívek. Es hogy azért azok, mert ezt látják maguk körül. Könyörtelen a közvetlen és a tágabb környezet. A televízióban terror és krimi, a moziban ökölharc, az iskolában a tízpercek heveny verekedésekkel fűszerezve, a diszkóban pofozkodás ... Erről — meg az ellenkezőjéről — oldalakon át lehetne elmélkedni. Én most csak egy történetet szeretnék elmesélni. Tán nem is okulásul. Csak mint illusztrációt napjaink példatárához. Karcsi — meséli az édesanyja — tán a világ egyik legszelídebb gyereke. Nem mulya, nem anyámasszony katonája, szeret játszani, ellenben utál verekedni. Karcsi az óvodában hang nélkül adta a homokozólapátot, ha kérték, megosztotta a csokiját és öklömnyi könnyek potyogtak a szeméből az együttérzéstől, ha a testvére sírt. Karcsi egy nap egy fürt szőlőért cserélt egy macskát, amelyiknek vérzett az orra és folyt a szeme. A macska azóta meggyógyult, de került közben egy kutya, amelyiknek eltört a mellső lába és nem volt gazdája, következésképp kutyával is gyarapodott a család. De időközben Karcsi beleszeretett a virágbolt kirakatában egy kis cserép szerencsétlen küllemű kaktuszba is, amelyet feltétlenül meg kellett vásárolni, s Karcsi napjában hússzor megérdeklödte: — Mit gondolsz, jól van a kaktuszom? Ha ez így marad — eZ- mélkedett a család ■ —, Karcsiból felnőtt korára vagy legenda lesz vagy sorscsapás, az apa szerint azonban a fiú az élet küzdelmeire tökéletesen alkalmatlannak látszik. Egy nap azonban megtörtént a fordulat. Karcsi iskolás lett, és azzal jött haza az iskolából, hogy új tornazsákot kell varrni. — Hiszen a másik még alig egyhetes! — mondta a mama. — Na igen — bólogatott Karcsi —, de torna előtt az egyik srác fejbevágott a tornacipőjével. Én meg addig ütöttem a zsákkal, amíg szétszakadt az egész. Úgyhogy most kell egy új. A mama felsóhajtott. Megetette a macskát, a kutyát, megöntözte a kaktuszt, majd közölte az apával, hogy a gyerekből nem lesz se legenda, se sorscsapás, a gyerekből férfi lett. K. Zs. Jegyzet Szeptemberi tanulság
