Pest Megyei Hírlap, 1986. szeptember (30. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-13 / 216. szám

1986. SZEPTEMBER 13., SZOMBAT Koszorúzás Prieszol József kőműves­munkás születésének 80. év­fordulója alkalmából koszorú­zás! ünnepséget rendeztek pénteken a Mező Imre úti temetőben. A Magyar Szocia­lista Munkáspárt Központi Bizottsága nevében Karakas László és Méhes Lajos, az MSZMP XX. kerületi bizott­sága nevében Csillik András és Gyulai Gusztáv, az Építő-, Fa- és Építőanyagipari Dolgo­zók Szakszervezete nevében G. Nagy János és Reszegi Fe­renc, a Közlekedési Miniszté­rium nevében Nagy Ervin és Papp János koszorúzta meg a sírt. Koszorút helyeztek el az MSZMP Borsod Megyei Bi­zottságának, a nevét viselő ózdi munkásőregységnek és a Magyar Honvédelmi Szövetség Prieszol József építők lövész­klubjának képviselői. Sírjá­hoz a kegyelet és a megem­lékezés virágait vitték el csa­ládjának tagjai. Megemlékezés Somogyi Miklós ácsmunkás születésének 90. évfordulója alkalmából pénteken koszorú’ zási ünnepséget rendeztek a Mező Imre úti temetőben. Sírját megkoszorúzta a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt központi Bizottsága nevében Cservenka Ferencné és Apró Antal, a Szakszervezetek Or szágos Tanácsa nevében Só­lyom Ferenc és Gyöngyösi István, az Országgyűlés nevé­ben Stadinger István és Zar- nóczi József. Koszorút he­lyeztek el az Építő-, Fa- és Építőanyagipari Dolgozók Szakszervezetének és a Ma­gyar Ellenállók, Antifasiszták Szövetségének képviselői. A kegyelet, a tisztelet virágait elhelyezték Somogyi Miklós családjának tagjai, barátai, harcostársai is. Mesterséges oázis a sivatagban Csillagházakbo! épül a város ^ Üjsághír: A napokban ^ szerződést kötött az Álla- § mi Fejlesztési Bank és a ^ Vegyiműveket Építő- és ^ Szerelő Vállalat a jambur- ^ gi magyar—szovjet föld- ^ gáztermelés! és gázszállítá- si együttműködéshez kap- ^ csolódó berendezés-szállí- $ tások és helyszíni munkák ^ finanszírozására. A Vegy- § épszer fővállalkozója a ^magyar szállításoknak és a ' i ^ tengizi kőolaj- és gázlelö- ^ heiy egyes létesítményei 1 - >' H S kivitelezésének. Gyorsan, rugalmasan Tengiz területén tavasszal kezdődtek meg a munkák, öt­ezer magyar elhelyezésére hi­vatott lakótelep készül, az úgynevezett csillagházakat a1 kiskunlacházi Építőipari- és Gépipari Szövetkezeti Közös Vállalat szállítja, s a helyszí­nen a Vegyépszer és más ma­gyar kivitelezők szakemberei szerelik össze. Jól cseng szakmai berkek­ben az Égszöv neve, hiszen köz- és lakóépületek, ipari üzemek tervezésében, kivite­lezésében vitathatatlanak a sikereik, mint ahogyan a kon- ténergyórtásban, vagy az épí­tőipari, szakipari tevékenység­ben is. Külföldön szintén is­merik munkájukat, mert az 1969-ben több tsz által ala­pított, ma háromezer dolgozót foglalkoztató vállalat néhány száz szakembere azóta rend­szeresen tevékenykedik a kör­nyező szocialista és távoli tő­késországokban. — Amikor a Vegyépszer felkeresett bennünket ajánla­tával, már készen álltunk a tengizi klímaviszonyokat ki­bíró konstrukcióval. Az effaj­Az első csillagházak a tengizi homoksivatagban Húsz különféle típus Rába-bázis Dubaiban Első ízben kötött exportszer­ződést egy dubai céggel a Mo- gürt Külkereskedelmi Válla­lat Rába teherjárművek szál­lítására. A megállapodás alap­ján az Egyesült Arab Emírsé­gekhez tartozó Dubai húsz kü­lönféle típusú járművet ren­delt a győri Rába Magyar Va­gon- és Gépgyártól. A jármű­veket még az idén átadják. A dubai vevő — amely ezentúl a Rába járművek kizárólagos képviselője lesz az emírségek­ben — bemutatótermet, alkat­részraktárt és vevőszolgálati központot is felszerelt a ma­gyar járművek fogadására, és a szervizmunkákra kiképezte szakembereit. Amennyiben az első üzlet kedvező tapasztalatokkal zá­rul, lehetőség kínálkozik más típusú magyar járművek du­bai exportjára is, így az emír­ség néhány év alatt a magyar járműipar bázispiacává vál­hat. együttműködve — önállóan is fölvették a harcot az el­lenforradalmárokkal. És nem volt megtorlás. Akikről kide­rült, hogy megtévesztettként kerültek az ellenforradalmá­rok közé, hazamehettek a családjukhoz. Nem a meg­semmisítés volt a cél, hanem a rend helyreállítása. Amikor Kádár János a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány féléves tevékenysé­géről számolt be az Ország- gyűlésnek 1957 májusában, ezeket mondotta: — „Mégsem mondhatja sen­ki, hogy nem voltunk a leg­messzebbmenőkig türelmesek. Kormányunk megalakulása után ismételten felszólítottuk a harcolókat, hogy hagyják abba a számukra kilátástalan küzdelem folytatását, tegyék le a fegyvert. Nem mindany- nyian fogadták meg szavun­kat. Ezeket kénytelenek vol­tunk megsemmisíteni. Amikor az ellenforradalom látta, hogy a fegyveres harcban már el­bukott. politikai eszközökkel folytatta a harcot. A cél ugyanaz maradt: a kormányt akarták megdönteni. Ennek érdekében úgynevezett Köz­ponti Munkástanácsot, külön­böző »forradalmi bizottságo­kat« létesített és indult harc­ba. Mi időt akartunk adni, hogy az ezekben a szervek­ben részt vevő, esetleg jóhi­szemű emberek térjenek visz- sza a helyes útra... Volt ezekben a munkástanácsok­ban becsületes, rendes ember, de a lényeg mégis az, hogy ezeket a munkástanácsokat az ellenforradalom a maga céljainak szolgálatába állítot­ta. Kormányunk velük szem­ben is türelmes volt...” A REND végül helyreállt. Győzött a józan ész, a mun­kásakarat, a munkáshatalom. Az utóbbi három évtized bi­zonyítja: a Forradalmi Mun­kás-Paraszt Kormány betöl­tötte hivatását, elindította a magyar társadalmat egy olyan úton, amely — ha mégoly ne­hezen is — eredményekhez vezetett. Fölmerül bennünk azonban egyre többször a kérdés: elkerülhettük volna a tragédiát? Mi vezetett odáig? Ezekre a kérdésekre pró­bál feleletet adni készülő úi könyvében a Hollós Ervin— Lajtai Vera házaspár- szerző­páros. Nevük nem ismeretlen, hiszen az ellenforradalom je­lenségeit, okait kutató mun­kásságuk tükreit, korábban megjelent három könyvüket mindig napok alatt elkapkod­ták az olvasók. Néhány év­vel ezelőtt szerkesztőségünk vendégei is voltak, örök él­ményt hagyva bennünk azzal hogy készséggel válaszoltak minden kérdésünkre. A kér­désekre, amelyek között nem egy volt, amelyet az a bizo­nyos nemzedék tett föl, amelynek tovább kell adnunk a tanulságokat. Hollós Ervin és Lajtai Vera szívesen, ugyanakkor felelős­séggel, politikai elkötelezett­séggel tesz eleget ennek a kötelességnek. Holnaptól részleteket közlünk készülő könyvükből, melynek a Drá mai napok — 1956. október 23—november 4. címet adják Bálint Ibolya (Következik: A válság teremtett alkalmat) ta gyorsaság és rugalmasság nélkül hiába kopogtat magyar cég — állítja Sípos István, az Égszöv termelési igazgatója. Ezt a nagyszabású beruhá­zást államközi szerződés ga­rantálja, s mint ilyent, rend­kívül körültekintő szervező­előkészítő munka előzte meg. A mi ez évi részesedésünk 260 millió forintos áruexport, s most körvonalazódik további 70—80 millió forint értékű technológia szállítás, illetve helyszíni szerelés. A tengizi munkán nem a szokásos beruházási menet­rend szerint dolgoznak a ma­gyar szakemberek. A részt ve­vő vállalatok mindegyikét kö­telezi a határidők maradékta­lan betartása, az anyagok ütem szerinti szállítása. A Dunai Vasmű és a Nyugat­magyarországi Fagazdasági Kombinát megbízható part­nernek bizonyult a lacháziak szemében, mert a különböző anyagok időben rendelkezésre álltak. A térelemek eljuttatá­sa több ezer kilométerre szin­tén különleges igényt támaszt. S most ismerkedjünk meg közelebbről Is az épülő lakó­teleppel. Tengizbe az Égszöv 20 csillagházat szállít, az épít­mény, nevét az alaprajz csil­lag alakú formájáról kapta. Egy-egy épületegyüttesben harminc embernek lesz kom­fortos helye, természetesen zu­hanyzókkal, mellékhelyisé­gekkel, társalgóval. Fontos feltétel, hogy az építmények a mínusz 40 fokot éppúgy áll­ják, mint az ugyanannyit plu­szokban. Ezért terveztek a szokásosnál jóval vastagabb, speciális paneleket, amelyek télen, nyáron megfelelő klí­mát nyújtanak. Kiállták a próbát A tengizi viszonyok között e csillagházak élettartama kö­rülbelül 20 év. Kis munkával bármikor más célra átalakít- hatók, más helyre tehetők, karbantartásuk pedig nem igényel különösebb eljárást. Hasonlóakat Líbiában állított fel az Égszöv, s azok jól vizsgáztak. Ott, ahol emberek ezreinek kell megfelelő élet- feltételeket teremteni, nem hiányozhatnak a szociális blokkok sem. Nos, konyha, étterem, orvosi szoba céljaira éppúgy megfelelnek az Égszöv konténerei, mint gondnokság­nak, vagy segédüzemnek s Tengizben jelenleg éppen eze­ket a helyiségeket szerelik. — Rendszeresen vállalko­zunk külföldön különböző lé­tesítmények kulcsrakész kivi­telezésére, így készítettünk kenyérgyárat Csehszlovákiá­ban, gépkocsiszervizt az NDK-ban, mozgó szervizeket Romániában s a Szovjetunió­ban, hűtőházakat Irakban — mondja az igazgató. — Ez utóbbit lehet leginkább a je­lenlegi feladathoz hasonlítani, hiszen a Közel-Kelet sem tar­tozik európai ember számára könnyű terepnek. Tengiz sem, ahol a magyarok megjelenése előtt nem volt más, csak ho­moksivatag. A Közel-Keleten úgy tudtunk nyereségesen dolgozni, hogy a legjobb ve­zetői garnitúra mellé sikerült a legkiválóbb fizikai munka­erőgárdát kiválasztani. Jól szerveztük az anyagellátást, a munkát, ami bizony jóval több volt az itthon szokásos napi nyolc óránál. Idei ter- I vünkben 70—80 millió forin­tos tőkés export szerepel, mi­vel az NSZK-nak vállaltunk szakipari és technológiai sze­relési munkákat. Rubelelszá­molású exportunk várhatóan 550 millió forint körül alakul, ezen felül számolhatjuk még a tengizi áruexportot. Start hátrányból Nehéz helyzetben vannak az építőipari és építőipari szerelő vállalatok. A valaha virágzó üzletnek _ indult közel-keleti vállalkozások a partnerek fi­zetőképes keresletének hiánya miatt megfeneklettek. A felkí nált munkáért tőkés országok jó nevű, nagy múltú cégeivel kell versenyezniük, amelyek­kel szemben sokszor behozha tatlan hátránnyal indulnak. Elég, ha csak arra gondolunk, hogy a külföldi üzletkötők ott vannak mindenütt, ahová mieink csak konkrét üzlet kapcsán jutnak el. Az európai szocialista országokban egy- egy megbízás elnyerésében sokkal inkább az olcsóbb ár, mint a határidő betartása, vagy a magasabb műszaki színvonal a döntő szempont. Márpedig az Égszöv inkább ezen utóbbiakat tudja. Kör­nyezetbe illő, belső építészetét tekintve is a tetszetős megol­dást képviselő hétvégi házaik s a különféle konténerek, me­lyek közértnek, szolgáltató­háznak, vagy elárusítópavi Ionnak, sőt autóbuszmegálló­nak is használhatók — nem olcsók, viszont gyorsan elké­szíthetők és nem igényelnek olyan rendszeres és tetemes összegű karbantartást, mintáz egyéb technológiával készült építmények. Az Égszöv mostani megbí zatása Tengizben, ha -keveseb­bet hoz is, mint általában i versenytárgyalásokkal nyer­hető munkák, mégiscsak szá­mottevő. Az anyagiakon kívül ugyanis erkölcsi elismerést hírnevet is hozhat Kiskun- lacházára. Fazekas Eszter ÉÜSfA HÉT HÍRE Kezdünk felfedezni valamit, amit már réges-régen felfe­deztek. Azt, hogy a városi ember nem kizárólag az egy­re zsúfoltabb, túlterheltebb — de felkapott, de divatos — helyekre mehet el pihenni, hanem egy faluba is. Oda, ahol a csend, a nyugalom még nem okvetlenül számit pénzért mért fogyasztási cikk­nek, hanem természetes köze­ge a köznapoknak. Ahol ven­dég és vendéglátó a szó ne­mes értelmében személyes is­merősökként találkozhatnak. Leírtuk: olyasmit kezdünk friss leleményként kínálni, ami réges-régi. Idézünk. „Er- dőkoszorúzta kies fekvésű egészséges levegőjű község, mely mint nyaralóhely köz- kedveltségű a fővárosi üdülő közönség körében. Közvetlen Budapest mellett, félórányira a villamos megállótól. Tiszta és olcsó lakások. Szálloda, étterem, kávéház, cigány- és katonazene. Cukrász, cseme­ge, mészáros és szatócsüzle­tek. Árnyas erdők gondozott gyönyörű utakkal. Bővebb fel­világosítást nyújt Budakeszi község elöljárósága." Igen, Budakesziről van szó. Egy, hetvenöt éve, 1911-ben megje­lent kiadványban. Erdős Jó­zsef Magyar fürdőkalauzában. Ízlelgessük csak még egyszer az előbbi mondatokat. Meny­nyi, csábítás! Mennyi felkínál- kozásj, Tiszta és olcsó laká­sok ... árnyas erdők... ze­ne ... egészséges levegő ... szálloda, étterem... A fele is elég lenne. Ha lenne. Tudjuk persze, háromne­gyed évszázada nem az ipari munkásnak, családjának kí­nálták mindezt. Nem a sze­gényeknek. Ami azt illeti, a mai felkapott üdülőhelyek árai sem azok zsebéhez iga­zodnak, akik elmélyülten ta­nulmányozzák elszámolási pa­pírjukat, nem maradt le róla véletlenül egy százforintos tétel...?! A kis pénzűek vi­gasza lenne ezek szerint a haló porából feltámasztani kívánt falusi turizmus? Egé­szen kis pénzért nincsen vál­lalkozó a vendéglátásra! Még nagyobbacska forinthalom fe­jében sem nagyon. A Bör­zsöny vidék falvai között van település, ahol a lehetőség hi­vatalos meghirdetése után fél évvel egyetlen jelentkező csa­lád sem akadt...! Csekély a gazdasági kényszer, hat a bi­zalmatlanság, s az is, hogy a falu közvélekedése — még? — nem ad kellő erkölcsi hát­teret azoknak, akik megpró­bálkoznának az új lehetőség­gel. Mindezzel együtt is, érde­kes módon, falusi címek ván­dorolnak családtól családig, menjetek, aranyosak, tyúk, kacsa, liba, malac, a gyerekek tisztára megőrültek, á néni olyanokat főzött... Nehezen találkozik össze a hivatalos szervezettség, az értekezlet­komolyság, a megtárgyaljuk- előterjesztjük és a személyes érdekeltség, kíváncsiság, az újat próbálás izgalma. Holott a megyében 800—8"0 között ingadozik esztendők óta a fizető-vendéglátásban kivehető szobák száma, igaz, ezeknek a döntő részét a Du­nakanyarban és ott is néhány településre koncentráltan ta­lálhatjuk. Legtöbbször ehhez illő árakkal... Szélesíteni kel­lene tehát a fogadásra vállal­kozók körét, s keresni a jó­zan árpolitika kialakításának lehetőségeit. Az említett he­lyeken megforduló 13—14 ezer ember ugyan nem hatalmas sereg, de — és itt van a lé­nyeg — szemben a máshol megszállókkal, ők ötször-hat- szor annyi időt töltenek el a kiválasztott településen, ök 18—19 napot, mások kettőt, négyet ' Világszerte nagyipari szer­vezettségű nagyüzem a turiz­mus, annak minden előnyé­vel, hátrányával. Éppen en­nek következtében egyre in­kább érezhető az igény az el­veszett személyesség meglelé- sére, a valóban pihentető kör­nyezet értékeinek megbecsülé­sére, s erre az igényre alapo­zódik a zárt üdülőklubok hálózata éppúgy, mint a falu­si turizmus. Ma még sok az esetlegesség egy-egy falusi cím kiválasztásakor, a közve­títéssel foglalkozó irodák, in­tézmények sem jutottak túl a kezdeti buktatókon. Sok min­den kell ahhoz, hogy a falusi címek divatja megerősödjék, s elsőként az, hogy ne a meg­csapolható bevétel vezérelje a hivatalból cselekvőket. Mészáros Ottó Szántómester-vetélkedő Gödi győzelmek gödi földön Immár tizenegyedszer rendezték meg a gödi Dunamenti Termelő- szövetkezetben a szántó mesterek vetélkedőjét. Dunakeszi és vonzás- körzetében működő termelőszö­vetkezetek 100 traktorosa közül a legjobb 15 vett részt tegnap Gö­dön, hogy összemérje tudását: ki a legjobb a szakmában. Három kategóriban, a kisgépek, a közép­nehéz és a nehéz szántó traktorok között folyt a verseny. A zsűri kilenc szempont alapján pontozta a résztvevőket, s a legjobbaknak értékes jutalmakat adtak át. A gödiek szeretnék ezzel a verse­nyükkel is felhívni a figyelmet, ápolni kell ezt a hagyományt, s így talán Pest megyében is töb­ben kedvet kapnak e verseny meg­rendezésére. A végső sorrend a következő­képpen alakult. 1. kategória: 1. Zahár Ferenc (Göd), 2. Bertók György (Fát). 2. kategória: 1. Sál­lal Imre (Göd), 2. Konrád János (Göd). 3. kategória: 1. ifj.. Cseti István (Göd), 2. Jár ina Pál (Fót). A versenyzők szavazatai alapján különdíjat kapott Pintér István (Fót). Székely János segítette Zachár Ferencet, az első kategória győz­tesét (a jobb oldali képen). Mun­kában a traktorosok. (Barcza Zsolt felvételei) falusi cím Pécs volt a helyszíne a VII. oszmanisztikai vi­lágkongresszusnak. @ A Magyar Hidrológiai Társaság a halásztelki vízmű építése második szakaszának szentelt vitaülést. © Kiállítás nyílt a Szovjet Kultúra és Tudomány Házában Automatizáció az informati­kában címmel. # Budapest adott otthont a nemzet­közi forgalmi konfliktustechnikai konferenciának. @ A hét híre az is, hogy Nagyvázsony fogadta a fa­lusi turizmus fejlesztéséről rendezett országos tanács­kozás résztvevőit.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom