Pest Megyei Hírlap, 1986. szeptember (30. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-12 / 215. szám

I ^ß&fap 198G. SZEPTEMBER 12., PÉNTEK Nehéz a dolgunk Emberek, igények — Az ember nem vasból van •— hangzott el a bölcs mondás, amire a társaságban rábólin- lottak. Később valaki így foly­tatta: valameddig megy a haj­tás, de aztán megálljt paran­csol a szervezet. Arról volt szó, ami mosta­nában gyakori beszédtéma, hogy miután elértünk egy bi­zonyos szintű életszínvonalat, azt meg is akarjuk tartani. Sőt! A család fiatalabb tag­jai ennél is tovább szeretné­nek menni, s mert vannak, akik diktálják, diktálhatják a tempót az iskolában, a szóra­kozóhelyeken, hát otthon mondják a magukét, mígnem a szülő megunja, s inkább másod-harmad állásoknak megfelelő különmunkák árán is megszerzi csemetéjének azt, amire vágyik. Az értelmünk­kel valamennyien tudjuk, hogy ez hibás pedagógiailag és árt a felnőtt ember egészségé­nek. Node az érzelmek. Azokon kellene uralkodni időnként, míg máskor meg azokat kel­lene magunkban feléleszte­nünk. Csak hát valahogy so­hasem kerülünk ezekkel a dolgokkal összhangba. Ezzel került zavarba az a kiskere­setű anyuka is, aki a kvarc­játék miatt vállalt különmű- szakot, csak hogy az 6 gyer­meke is megkaphassa, ha már a barátnője apukája haza- kiildhette valamelyik külor­szágból, ahol dolgozik. Mennyivel mások pedig ezek az emberek — tűnődtem a végleteken nemrég, egy olyan értekezleten ülve, amelynek a helyszínét, meg a rendező tes­tület nevét is el kell hallgat­nom. No nem mintha kötele­ző lenne, de így illik. Ott ugyanis azok kerültek kínos helyzetbe, akik tisztük szerint kérelmeket bíráltak, mérlegre téve emberek, családok hely­zetét, kereseti lehetőségeit, s a döntés előtt érveltek, vitat­koztak mellettük vagy éppen ellenük. Ez a legnehezebb, pe­dig kell, mert az emberek másik típusa az, aki ha lehet, akkor is elvenné a közös­ből azt, amit elvehet, holott a saját erejéből is megszerez­hetne. Ez a véglet sokkal ártal­masabb. OUJJgg Man A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA Az észleléstől a riasztásig Védekezés önkéntes alapon Ha a falu harangját félreverték Régen a tüzet is könnyebben oltottuk. Ha a falu harang­ját félreverték, vödröt fogtak az emberek, s rohantak abba az irányba, amerre a torony ablakába kitűzött piros zászló mutatott. Ma viszont izgalmas része lehetne egy szellemi ve­télkedőnek, sok tűzvédelmi kérdés. Sokan azon is gondolko­dóba esnének; mivel oltjuk el, ha elektromos tűz keletkezik? Legjobb megelőzni Ismerjük a tűzvédelmi ok­tatások türelmedén hallgató­ságát is. — Mikor lesz mar vége? — kérdezik az előadó­ra szegezett pillantások. A tűzrendész szerepe nem nép­szerű, s gyakran igyekszünk ezt az ügyet a perifériára szo­rítani. Jelentőségét csak a bajban ismerjük fel. A héten erről a témáról is tárgyalt a városi tanács vég­rehajtó bizottsága. A közigaz­gatás vezetőinek Baráth János százados, a BM váci tűzoltó­parancsnokság helyettes pa­rancsnoka válaszolt a feltett kérdésekre. Kerekes Jánosné hatósági osztályvezető jelen­tése szerint a váci testület irányításával 38 önkéntes tűz­oltó vigyáz a város biztonsá­gára. Működésük a VI. ötéves tervben 389 ezer forintba ke­rült. Tavaly 127 ellenőrzést tartottak. Az állami tűzoltó­ság a múlt évben huszonkét- szer vonult ki Vácról Dunake­szire tüzet oltani. Mivel min­den segítségnél többet jelent a megelőzés, erről részben az önkéntesek oktatásával, más­részt a VII. ötéves terv tűz­védelmi programjával gon­doskodtak. A védelmet erősí­tik még saját üzemükben a tüzoltórajok, vagy kisebb he­lyeken a tűzvédelmi felelősök. Keveset tudunk Mi ösztönzi ma erre a fele­lős vállalkozásra az önkénte­Hajnata, délben Az asszonyok korán kelnek ŐSZELŐ ez már, ha nappal még melegen süt is a nap. Nem szívesen békélek meg a gondolattal. Az Alagi major felől érkezem Szabadságliget­re, át a kijárt kocsiúton, zöld lucernatábla szélén. A dél­előtti fényben ragyognak a házak falai, felhőfoszlányok lebegnek a táj fölött, öröm­mel teszem meg a kerülőutat ebben a szép időben, s azért is, hogy emberekkel találkoz­zam. A telep szélső házaitól munkába induló asszony az útitársam egészen a Dunake­szi-alsó állomásig. A szövet­kezeti bolt mellett most már csak elhaladunk, pedig erede­tileg az volt az úticélom. Ré­gen beszélgettem a kereskedő házaspárral, meg akartam kérdezni, hogy érzik magukat? Hiszen a helybeliek örömére ők már gyökeret vertek itt, reméljük, hosszabb időre. Nincs is rájuk panasz, csupán a váci vezetőséget kritizálják amiatt, hogy ilyenkor, ha sza­badságra mennek, küldhetné­nek helyettük valakit. Az úti­társamtól tudom, hogy a há­zaspár nyár végi pihenőjét tölti valahol. Lehet, hogy ép­pen telepi házukban, de az mindegy. A lényeg az, hogy Pesten vagy Dunakeszin kel! vásárolni, munka után fárad­tan, még a nagy szatyrokat is cipelni. — Hát ezt kell vállalnunk cserébe a jó levegőért, az it­teni életért, amit szeretünk — mondja az idős asszony, aki már a nyugdíjához keres egy kis pluszt a budapesti Chi- noin Gyógyszergyárban. Ide valaha Pestről költöz­tek, de szavaiban, kiejtéseiben még ott bujkál a szülőföld emléke, Köröstarcsa. Irtunk a boltról is, a vil­lanyról is. Az utóbbira a nyilvánosság előtt hangzott el az ígéret. Intézkednek, hogy este és hajnalban ne kelljen sötét utcákon botladozniuk a munkába induló asszonyok­nak. — Miért lebeg hát mégis fekete sötétség a telep egyik, a főváros felé eső része fö­lött? — kérdezzük a kora hajnali vonatra felszálló asz- szonyokat. — Mert az utcáknak leg­alább a 40 százalékát nem vi­lágítják — válaszolja Tar Istvánná, a Márta utca, Gel­lert Sándorné, a Rezeda utca lakója. Húsz perc az út az állomásig. Botladozunk a sö­tétben, s már előre félünk: mi lesz, ha korábban esteie­dig, későbben virrad. Minden­nap nem jöhetnek a férjeink, hiszen azok is dolgoznak. A VILLANNYAL tehát is­mét baj van az utcákon. A vízvezetékek nyomása a ta­valyihoz képest egy kicsit ja­vult. Ezzel elégedettek. — Megértjük, hogy keif a területfejlesztési hozzájárulás is — mondják. Csakhát, ha ilyenkor dunakesziek vagyunk, legyünk azok máskor is. A telep közelében húzódik a gázvezeték. Mi is szívesen összefognánk, bevezetnénk. — Két kilométer földutat kellene csak betonozni a gyógyszerkutató telepe után, s kijárhatna a kék busz — ejti el valaki a gondolatot, de erre mások azt mondják: hát per­sze, de ez már inkább a fő­város ajándéka lehetne. Egy­előre beérnénk itt a vasútál­lomáson egy fedett váróval is, hogy télen ne ázzunk-fázzunk, seket? Honnan szerzik a szűk séges, ma már igen bonyolult ismereteket munkájukhoz? Hogyan viselkednének tűz esetén a többemeletes házak lakói, s mit tudnak jelenleg a védelemről, s tennivalóikról ilyen esetben? Mikor lesz a városnak önálló állami tűzoltó­alakulata? Hiszen az önkén tesek nehezen riaszthatok, a váci vagy újpesti tűzoltók vo­nulási ideje Újpesttől vagy Váctól a 2-es sz. főútvonal forgalma miatt 25—30 perc Ilyen és hasonló kérdések hangzottak el az ülésen, s Ba­ráth János elmondta, hogy az úgynevezett középmagas há­zak lakói valóban nincsenek megnyugtatóan felkészítve tűzesetekre. Sok a fegyelme­zetlenség is. Hegesztők, kábel­fektetők mulasztják el a be­jelentéseket. Tavasszal, ősszel sokan okoznak avartüzet, gyakran keletkezik tűz a disz­nótor utáni húsfüstölésből. Több ellenőrzés, szigorúbb büntetések, helyszíni bírságo­lás — a tűzoltóság egyelőre ezt látja célszerűnek. Nagy vagyon Dr. Jancskár Sándor, a vég­rehajtó bizottság titkára Metykó Gyuláné tanácselnök­kel együtt nagy tisztelettel be­szélt az önkéntesek munkájú ról, köszönetét mondva tevé­kenységükért. Ám mint Jancs­kár Sándor mondta: ahol ilyen méretű az ipar, ekkora va­gyon halmozódik fel, ez ma már kevés. Ha a jelenlegi gaz­dasági helyzet nem is teszi lehetővé önálló állami testület kihelyezését, az önkéntesek hatékony támogatása mellett legalább állandó ügyelet kellene egy gépkocsival, s ha nem is előbb, mint a nyolca­dik ötéves tervben, létre kell hozni a helyi állami kirendelt­séget. A középtávú tűzvédelmi terv egyébként hatékony in­tézkedéseket irányoz elő. A Ramóna pergő orsói Helyben is lehet pénzt keresni Későn jön az alapanyag Három gépen Aki a göd-felsői hosszú Ady Endre utcán végigmegy, az könnyen el is fáradhat. Autóbuszra nem érdemes várnia, mert ritkán közlekedik, s éppen ezért kevesen is jegyzik meg a menetrendet. A Ramona Ftnomkötöttáru Ipari Szövetkezet dolgozói is inkább az üzem autóbuszával utaznak. Ma már rövidebb távon, mint rég, mivel a legtöbben gödiek, sződli- getiek, néhányan váciak. Nem úgy, mint 14 évvel ezelőtt, amikór részben a hely miatt, másrészt munkaerő reményé­ben telepedett itt meg a budapesti cég részlege, s mégis a fő­városiakat kellett naponta kifuvarozni. Tavaly 409 tonna kelmét gyár­tottunk. Ennyi várható az idén is, de ezt mindig az igé­nyek szabják meg. A műszak- pótlékkal, teljesitményszáza- lékkal a bérek általában el­érik a 24—34 forintot óránként. Az üzemet modernizáltuk, sok új drága gépet hoztunk be. Készül nálunk importot he­lyettesítő Ramofix fantázia- nevű sebkötöző háló, amely tavaly vásári nagydíjat nyert, s a kelmegyártás mellett sok új dolgon törjük a fejünket, aminek nem célszerű elébe vágni, mert ki tudja, hogy si­kerül-e. Balázs Zoltán textiltechni­kus az egyik gép beállítása Szabó Gyuláné csoportvezető három körkötőgépen dolgozik. Pontosabban ellenőrzi, irá­nyítja a gépek munkáját. Helybeli a férje is, a tsz- ben dolgozik. A fizetése cso­portvezetői pótlékkal együtt eléri a 6 ezer 300 forintot. Az­zal együtt, hogy nem kell na­ponta utaznia a fővárosba, Dunakeszire vagy Vácra, ez nagyon nagy előny. Őszintén be is vallja: szereti a munká­ját, szívesen beszél a három rábízott csehszlovák körkötő működéséről, amin 60 szál fut egyszerre, miközben fogynak az orsók, s készül a finom szö­vésű húsháló, melybe az ex­port vágóhídi szállítmányokat csomagolják. Ami eladható Patyolattiszta a munkate­rem, okosak a gépek, melyek megkönnyítik az ember mun­káját. A szálló pelyhek persze nem használnak az egészség­nek, s aki járt itt a nyáron, az tudja, hogy kondicionáló berendezés nélkül mekkora volt a hőség, s abban bizony a délelőtti vagy a délutáni műszak egyformán hosszúnak bizonyult. A húsháló persze épp olyan, a piachoz igazodó mellékter­mék, mint a burgonyászsák, ami a lánckötőkön készül, mert -itt is tudják, hogy min­dig több lábra kell állítani a gazdaságot, s 2—3 évenként kénytelenek váltani a termék- szerkezeten. Fisch Frigyes üzemvezető az irodában kezére húz egy fi­nom szövésű neccharisnyát, úgy mutatja: — Tavaly kétmilliót gyár­tottunk. Nagyon kelendő volt. Sajnos lefutott, kiment a di­vatból. Ez ilyen szakma. És a piac is egyre' telítettebb lesz. A szövetkezet 600 tagú gárdájából itt 80 körkötős dol­gozik, 20—25 munkatársunk a varrodában foglalja el magát. közben méltatlankodik azon, amiről előzőleg már az üzem­vezetővel is beszéltünk: az érettségit adó szakközépisko­la után most, hogy újra visz- szaállítják a technikusképzést, két év különbözeti tanfolya-, mot kell végeznie. A főiskola viszont hároméves. Vesztese tehát egy régebbi döntésnek, amikor megszűntek a techni­kumok, s ő a két év után is annak minősül, aminek most. A textiliparban pedig kevés a' szakember. Fői írt nem dolgozik? A Monarch típusú amerikai —japán, import körkötő szá­mítógéppel programozza a szövést, a csíkok színezését, de ezt most nem láthatjuk. Késik az importanyag, nem dolgozik a drága gép. — Ez az, ami kockáztatja a tervteljesítést — jegyzi meg keserűen az üzemvezető. Kőszigetelt panelfalak Szállításra készítik elő a paneleket a Dunakeszi Házgyárban. A korszerű, hőszigetelési szabványoknak megfelelő elemek nagy részét a káposztásmegyeri lakótelep építéséhez szállít­ják. Képünkön az ablakokat szigeteli Góg János. Péntektől péntekig — Sport a lakótelepen. Eb­ből is hagyomány lett. A már népszerű lakótelepi sportnapot szombaton délelőtt 10-től elő­reláthatólag este 6 óráig tart­ják meg a Barátság úti lakó­telepen. Az LSE vezetői ze­nés ébresztővel köszöntik a Testvérmegyék közös nyelve Néhány érát rálink töltöttek — Estu vi salutataj en nia urbo Dunakeszi — hangzott az üdvözlés. Ismerős arcok tűntek fel és új ismerősök szálltak ki a gépkocsiból a városi könyvtár épülete előtt. A helyi eszpe­rantó klub vezetői már vár­ták őket, akikkel Mayering Béla elnök is megérkezett. — Miért pont az eszperantót tanulják? — faggattam ami­nap Kürtössy Ottót, a fóti Műanyag és Faipari Kisszö­vetkezet elnökét. Ekkor már a könyvtár egyik termében ültünk, s kedves vendégek, régi barátok társa­ságában beszélgettünk. Bolgár eszperantista delegáció érke­zett a városba, s előzőleg a fóti szövetkezetbe is elláto­gattak. Az elnök már jól be­széli ezt a nyelvet, s most ar- : ról számolt be. hogy nemso- i kára üzemi tanfolyamot szer­veznek, amelynek legalább 20 ! hallgatója lesz. —■' A szövetkezeti mozga­lomnak nemzetközileg is egy- • re inkább közvetítő nvelve lesz az eszperantó — válaszolt , kérdésemre az elnök — de. . egyébként a szép, dallamos nyelv, a békét és barátságot jelképező mozgalom, és annak légköre is vonzó. Mayering Béla és Hia lliev. a Pest megyeiek régi eszpe­rantista ismerőse, a Bolgár Eszperantó Szövetség és a Szófia megyei bizottság tag­ja, a delegáció vezetője is azokról az érzésekről beszélt, melyeket az eszperantó táp­lál, közvetít és ébreszt a jó barátok iránt. lliev vasúti szakember, aki a nyelv és a szakma előnyeit élvezve be­járta már Franciaországot. Spanyolországot. Európa szép tájait, de mint mondja: leg­szívesebben a szocialista or­szágokba utazik, s ezek közül elsősorban Magyarországra, ahová most tizenharmadszor érkezett meg jó ismerősként. Ivánka Koleva Boskanova tanárnő is hasonló érzésekről vallott, amelyek nemrég a mozgalomba vonzották és a Szófia megyei bizottság tagja lett. Ügy. mint útitársa, lskra Petrova Ivanova közgazdász. Dunakeszin most a könyvtár a legújabb látnivaló, melyet Szigeti Sándorné, a városi pártbizottság. Antal János, a Hazafias Népfront városi bi­zottságának titkára jelenlété­ben és Pest megye eszperan­tista körében mutatott he Preisinger Frigyes, a könvv- tár munkatársa, szakszerű magyarázatok kíséretében. A látnivalókról elismeréssel nyi­latkoztak a látogatók. A vá­rosban eltöltött röpke órák után továbbgördültek velük a gépkocsik. Sietni kellett, mert közben telt az idő. sok volt még a hátralevő prog­ram. Pest megyében mindig akad valami új látnivaló. Az egyhetes programot ezek fel­fedezésére szánták. Hozzánk mindig tapasztalatokért jön­nek, S' ezért utaznak hozzájuk a magyarok is. Az évek óta kialakult kapcsolatok ered­ménye több csereüdülés, melynek keretében kellemes heteket töltenek bolgár fia­talok a váci Pokólszigeten, magyar fiatalok és felnőttek *a Rhodope hegységben. Bolgár és magyar zászlók lobognak ilyenkor, szimbolizálva a test­véri barátságot, s tolmács nél­kül cserélnek erről gondolato­kat mindkét nép fiai. telepieket. Sor kerül a futás­tól a kötélhúzásig, motorosok versenyétől az ajándékfa meg­mászásáig sokféle szórakoztató versenyre. Bemutatót tartanak a karatézók s más sportágak képviselői. — Megyei bajnokság. Az MHSZ Pest megyei vezetősé­ge szombat délelőtt 9 órától megyei Honvédelmi Kupa lö­vészversenyt rendez a duna­keszi MHSZ-lőtéren. — Fóti ősz. A hagyományos szüreti felvonulás vasárnap 13,30-kor kezdődik, s résztve­vői a tanácsházától a Fáy- présházig haladnak. A rendez­vénysorozat, melyet külön műsorfüzet ismertet, a 14.30- kor kezdődő Fóti Szüret nép­zenei műsorával nyílik meg. — Mozi. József Attila Film­színház, 14-én: Donald kacsa nyári kalandjai 15.30-tól. 14— 16.: Balekok. 17.: Kék hegyek. Vörös Csillag Filmszínház, 12—14.: Boszorkányszombat. 18.: Idő van. Végső búcsú Nagy részvéttel temették el csütörtökön a gödi temető­ben Sinkó Gézát, aki 1958 óta volt tagja a nagyközségi ta­nácsnak. Sinkó Géza hosszú ideig tudósította lapunk sport­rovatát is. Az oldalt írta: Kovács T. István Fotó: Vimola Károly

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom