Pest Megyei Hírlap, 1986. szeptember (30. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-11 / 214. szám

—— n -- • ''n BÄBONYI KRÓNIKA! Gázos a víz A minőség érdekében Az abonyi Ságvári Endre Termelőszövetkezet szakosí­tott szarvasmarha-telepe az esztendő első hat hónapjában éves tejtermelési tervét 53, ér­tékesítési tervét pedig 52,6 százalékra teljesítette, vagyis 3, illetve 2,6 százalékkal job­ban, mint időarányosan ese­dékes lett volna. Sajnos a megtermelt élelmiszernek csak » 66 százalékát sikerült kifo­gástalan, első osztályú minő­ségben eladni. Ezt a csorbát sz év második felében min­denképpen szeretnék kiköszö­rülni. A lehetőségekről Bajá- ri István telepvezető a követ­kezőket mondta: — Lényegében a tejzsír nö­veléséről van szó. Évek óta üúsért bennünket, hogy a ho­zamok növekedésével mérsék­lődik a fajlagos tejzsírterme- lésünk. Ezt egyrészt takarmá­nyozással szeretnénk ellensú­lyozni, másrészt olyan apaál­latokat használunk terméke­nyítésre, amelyektől zsírt nö­velő utódok származnak. Mi­nőséget befolyásoló tényező még az is, hogy tökéletes le­gyen a fejés. Ennek feltételét ugyancsak sikerült megterem­teni. Korszerűsítettük fejőhá- r.unkat, a korábbi fölső vezeté­sű berendezést egy alsó ve­zetésű, dán rendszerű beren­dezéssel cseréltük fel. Immár negyedik hete működik, és ed­digi tapasztalataink kedve­zőek. Automata mosója van, kíméli az állatokat, sőt bizo­nyos mértékig az esetleges emberi mulasztásokat is képes mérsékelni, valamint tisztább, sterilebb tejhez jutunk. — A tervezett minőségi ja­vulásra nem lesz hatástalan a további két korszerűsítés, amelyet az idén szeretnénk el­végezni. Bővítjük a jászlakat, az istállókban ugyanis átla­gosan 160 tehén van, viszont az etetőtér körülbelül 125— 128 jószág megfelelő táplálá­sára alkalmas, így nem mind­egyik tud elegendő mennyisé­gű takarmányhoz jutni. Az ezzel kapcsolatos döntés ér­telmében valamennyi istálló­hoz készül még egy külső ete­tő, és így kényelmesen táplál­kozhat minden tehén. A fej­lesztés révén lehetővé válik az állománytermelés, életkor és biológiai állapot szerinti csoportosítása. Másik megol­datlan gondunk, hogy az ita­tásra fúrt kútjaink vize gá­zos, magas a vastartalma. A tisztításhoz nélkülözhetetlen berendezést már megvásárol­tuk, most a felszerelés enge­délyezését várjuk. Ha meg­kapjuk, nyomban munkához látunk. Reméljük, még az idén elkészíthetjük és mű­ködtetni tudjuk. A telepet 1983-ban fel töl­tötték, jelenleg 655 tehén, 70 növendékállat és 80 darab itatásos borjú van. Több szarvasmarhát minőségi rom­lás nélkül már nem lehet el­helyezni. A telepvezetőtől megtudtuk, hogy a közelgő téli hónapok­ra elegendő takarmányt sike­rült összegyűjteni. Mintegy 600 vagonnyi szilázst készítet­tek, közel 60 vagon Toppan­tott kukoricájuk és 180 va­gonnyi lucernaszénájuk van. Ehhez vásárolnak 600 vagon nyers répaszeletet, valamint fehérjepótlás céljából szója­darát, és saját keverőüzemük­ben készítenek belőle tápot. Nincs hiány abrak takarmány- fa ól sem. A mezőgazdasági nagyüzem tekintélyes létszá­mú szarvasmarha-állománya tehát nem fog éhezni Gy. F. Az Abonyi Tanács a közel­múltban a település oktatási és közművelődési intézmé­nyeinek helyzetét vizsgálta. A testület megállapítása szerint az elmúlt években je­lentős mennyiségi és minősé­gi változás történt az oktatás terén, de nem ez jellemezte a közművelődési intézményeket, fejlesztésük mérsékeltebb volt és egyelőre ez a mértékletes­ség változatlan marad. A nagyközség immár elfo­gadott és végleges formát öl­tött VII. ötéves tervében a legfontosabb oktatáspolitikai célkitűzés a váltakozó tanítás felszámolása. Ha sikerül meg­valósítani, mintegy ezer álta­lános iskolás korú gyermek munkakörülménye javul. Az épülő 8 tanterem a Gyulai is­kola minden gondját meg­szünteti. A tervidőszak köze­pe táján pedig négy tanterem­mel, valamint étkező és mele­gítő konyhahelyiséggel bővítik a Somogyi iskola központi épületét A fejlesztések vég­rehajtása után növekedhet a napközisek létszáma, amire most helyhiány miatt . nincs lehetőség, de gátló körülmény, hogy nincs megfelelő konyhá­ja és étkezője sem az intéz­ménynek. Ezeket várhatóan a nyolcvanas évek végén fog­ják megépíteni. Jelentős vál­tozás lesz, hogy egy év múlva, jövő év szeptembertől önálló intézményként gyors- és gép­író szakiskola működik majd Abonyban, a volt gimnázium, a mai központi napközi ott­hon épületében. A közművelődési intézmé­nyeit közül a művelődési ház korszerűsítésére szeretnének a legtöbbet költeni, lényeges törekvés lesz, hogy a két in­tézményrendszer — az oktatá­si és a közművelődési — együttműködve bővüljön, nö­veljék a közös használatú he­lyiségek számát. •k A jelenlegi állapotokat ösz- szegezve a testület szerint az eltelt hat esztendő alatt az óvodák zsúfoltsága lényegesen mérséklődött,., Bár van még néhány olyan épület, amelye­ket nem ártana felújítani. (A Köztársaság, a Lumumba, a Beloiannisz és az Űjszászi úti.) A működési feltételek ki­elégítőéit. Jelenleg a 22 cso­portban 39 nevelő dolgozik, közülük mindössze háromnak nincs szakvizsgája. A szakfel­ügyeleti vizsgálat az óvodák szakmai munkáját jónak mi­nősítette. Hasonlóképpen „jó” minő­sítést kaptak a felügyeleti el­lenőrzések során az általános iskolák. Mindkét helyen mér­séklődött a szakképzetlenek száma. Hat évvel ezelőtt az ok­tatási intézmények 88 pedagó­gusa közül tizenötnek nem volt szakvizsgája, most a 98 nevelő közül mindössze négy­nek nincs. Megfelelő munka folyik a tagozatos osztályok­ban, a nagy hagyományokkal rendelkező zenei tagozat nem­csak országunkban, hanem külföldön is elismeréseket gyűjtött. Noha a testnevelési tagozat fiatalabb, tevékenysé­ge biztató. Sporteredményeik kevésbé látványosak, de me­gyei szinten elismertek. A központi napközi otthon „lakóinak” létszáma az eltelt hat esztendő alatt megduplá­zódott, napjainkban hatszáz gyermekről gondoskodnak itt. A nevelők száma 12-ről 19-re emelkedett, képesítés nélküli pedagógust nem alkalmaznak. Az intézménynél folyó szak­mai munka a zsúfoltság elle­nére is jó. A fentebb említett fejlesztések végrehajtása ese­tén még több kisiskolást tud­nak fogadni. A zeneiskola — a tagiskolákat is figyelembe véve — ezeregyszáz diók ok­tatásáról gondoskodik. Az abonyi általános iskolások kö­zül ötszázan tanulnak zenét, vagyis az 1—8. osztályosok huszonöt százaléka. Ez a szám jóval az országos átlag felett van. A zenepedagógiai munka színvonala hagyományosan magas szintű, igazolja ezt a fúvós- és vonószenekar hazai és nemzetközi sikere. A Gyu­lai iskolával való jó együtt­működés évek óta biztos alap­\=ftírian A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXX ÉVFOLYAM, 214, SZÁM 1986. SZEPTEMBER 11., CSÜTÖRTÖK Üzemről üzemre (1.) „Elővette a kis kézitáskáját” Már nem a régi Kifordulok a Déli útra, örül a lelkem, épül a gázve­zeték. De rögtön visszazökke­nek eredeti hangulatomba, s elszoruló szívvel gondolok arra, mi lesz velem. Hová jutottam! Lelkendezek itt, ahelyett, hogy eljövendő nagy feladataimra összpontosíta­nék. Különben is: most szé­pen kimegyek a táskaüzembe, így terveztem, az jó lesz el­ső állomásnak. Szóval Déli út, Mizsei út, helységnévtábla, balra be, jobbra kukoricás, de én egye­nesen hajtok. Rögzítem majd szépen a tényeket, leírom, hogy bérmunkát végeznek, meg hogy nehéz ide bekerül­ni, egyébként is csak fél éve csinálják a táskát. Csak a tényeket, barátocskám, semmi elkalandozás, semmi emléke­zés régi, rücskös aktatáskák­ra, benne zsíros kenyér olva­sókönyvvel, no meg a csúzli. Itt úgysem az emlékek szá­mítanak, hanem a kézügyes­ség meg a teljesítménybér. Na, már itt is vagyok. Jó, jó, persze telefonálhattam vol­na, hogy elvtársak, kiugranék magukhoz néhány percre, ja az intézmény munkájának. Pillanatnyilag négy szükség- tanteremben oktatnak, a kö­rülmények javulását ugyan­csak a váltakozó tanítás fel­számolásától remélhetik. ★ A közművelődési intézmé­nyek (könyvtár, művelődési ház, múzeum, mozi és bizo­nyos mértékig a zeneiskola) a lakosság igényeinek megfele­lően dolgoznak. Néhány évvel ezelőtt felújították a könyv­tárt és a múzeumot, nagyon időszerű lenne, hogy a műve­lődési ház is megifjodjon, de ez a magas költségek miatt csak fokozatosan oldható meg. A múzeum régmúltra vissza­tekintő, eredményes munkát végez. A folyamatban lévő is­kolabővítéssel egy 300 személy befogadására alkalmas aula is készül, amely minden bizony­nyal a közművelődési intéz­mények működési feltételeit jelentősen elősegíti majd. —ki nyilván csak abban az eset­ben, ha nem zavarom a telje­sítmények alakulását. Ök hal­kan válaszoltak volna a tele­fonba, jöjjön, elvtársam, el­mondunk mi mindent töviről hegyire, hogy is készül az a diplomatatáska meg az ösz- szecsukható bőrönd. Külön­ben is járt már itt az elv­társ, mondanák még, mielőtt a kagylót leteszik. Én azonban nem telefonál­tam senkinek, most itt topor- gok a táskásrészleg előtt. Egy­szerűen beállítok, ez a leg­tisztább, minek olyan nagy feneket keríteni a dolognak. Arra azért ügyelek, hogy nej­lon reklámszatyromat kinn hagyjam, azt mondanák ott benn az asszonyok, ennek még táskája sincs. Pedig van, csak a cipzárja romlott el, meg a sarka is kitört, egy szó mint száz, lyukas. Ha benn letenném a táskámat, s épp akko-r jönne a külföldi partner, vajon mit mondana. Hogy ő bizony selejtet nem vásárol. ­Lehetne magyarázkodni, hogy nagy tévedés, ezt az ütött-kopott, rozzant szaty­rot nem itt készítik Ceg­léden, ez csak véletlenül ke­rült ide. Nézze meg inkább a kínálatot, s kedvére vásárol­jon. Válogathat négyféle dip­lomatatáska közül, de vihet magával mintának a kézi­bőröndből, a vadász hátizsák­ból, vagy a Malév Airlines feliratú kézitáskából. Mert ezeket a táskákat nem akárkik hordják! Történt egy­szer, hogy Jung Mihályné — az üzem vezetője — nézte otthon a tévét, épp Linda ka­ra tézta a senkiházi suhanco kát, s ahogy a népszerű té­vésztár mindenkit lecsapott hát mit akaszt a vállára, nem fogják kitalálni: a dupla fene­kű, sárga válltáskát, azt, amit Cegléden varrtak, ragasztot­tak, patentoltak a Lenin Tsz dolgozói. Ebből Is látható Linda mennyire okos lány, akármit ő sem akaszt a vál­lára. Képzeljük el szegényt, amint ott áll egymagában, táska nélkül, forgatásön. A rendező egyből tudja, mi baj van, kiadja az utasítást, hoz­zatok gyorsan egy sárga, dup­lafenekű válltáskát ennek a lánynak. A fullajtárok el­szaladnak .egy Aranypók szaküzletbe, s megkérdezik, a Horizont Bőrdíszműüzem elkészíttette-e már bérmun­kában Cegléden a táskákat. Melyikre gondolnak — kér­dezi a nő —, arra, amelyik K—1 és K—2 típusú bőrből készül, és ráadásul lemosható is? Az lényegtelen — türel­metlenkednek a filmesek —, azt a sárgát csomagolja ne­künk be. A nő csomagol, a filmesek elvágtatnak, s már mehet is Linda karatézni. Nem kell persze híres szí­nésznőnek lenni ahhoz, hogy ceglédi táskát hordhassunk, közben néha oldalra sandít­sunk, nézzétek, mi van az én vállamon. Elég, ha valaki az üzemben ellesi a mesterfogá­sokat, s otthon összebütyköli a gyereknek a csinos és di­vatos táskát. A gyerek majd elutazik messzire, s a repü­lőtéren megkérdezi egy cim­borája: árulja már el, hol vette ezt a szupertáskát. <5 ilyenkor csendesen elmosolyo­dik és édesanyjára gondol, aki a távoli Cegléden varrta neki az utazótáskát. A gon­dos anya, Hajas Istvánné, jól tudja, ,egy-egy táskának mi a gyengéje, azt már nem építi be az otthoni formák­ba. Csak elmegy a boltba, kinézi a legszebb anyagot, s lehet bekapcsolni otthon a varrógépet. Neki ez a máso­dik gazdaság, így kísérli meg a spórolást, több jut táskába- valóra. De most már ideje, hogy az üzembe lépjek, eleget tana-' kodtam az ajtóban. Benn ne­héz enyv szagát érzem, zö­rög a gép, verik a patentot. Az asszonyok négyezer forin­tot keresnek. Valahogy ez is benne van a levegőben. It. L. (Folytatjuk.) Tv-eskiivő Bár a városi tanács épüle­tében végzik a tanácsterem felújítását., de az ifjú párok­nak nem kell aggódniuk, hogy elmarad a nászút. Ez az in­termezzo egyáltalán nem aka­dálya annak, hogy kimondják a boldogító igent. A szertar­tásokat a kisteremben tartják, ahová talán 25-en férnek be. Ám, hogy a meghívott vendé­gek közül senki se késsen le a látványról, a kint rekedtek a folyosóra kihelyezett színes telvízión nézhetik a műsort, így még érdekesebb is egy es­küvő. Nem értem Joe-t. Mosta­nában félénk és bizonyta­lan. Pedig ő volt köztünk a legvagányabb. Rágógu­mival szája szegletében ő osztotta ki mindig a hőzön- gő titánokat, lelkesedésé­ben pedig számtalan em­bert gyűjtött maga mellé. Tapasztalatait úgy adta át, mint az igazi mesterek: a tanítvány legtöbbször több­re vitte, messzebbre jutott, mint q maga. De ezzel ed­dig úgy volt Joe, nem ér­dekes, majd bejön neki egyszer, szét is nézett, hol találhat magának igazi tá­mogatókat. Támogató aztán egyszerre sok lett: támo­gatták lakáscseréiben, to­vábbtanulásában, előme­netelében, csinos kis kocsit vásárolhatott magának, az­tán jöttek a húsz-harminc­évesekre nemigen jellemző teniszpartik, és a kőbányai sör sem kezdett ízleni. Az addig Joe-t áhítattal körülvevő fiatalok elszál­lingóztak, ki főiskolára, ki gyesre, ki más városokba ment el. Joe-nak maradtak a támogatók, persze olya­nok, akikkel már nem le­hetett csak úgy az asztal sarkáról beszélni, még ak­kor is jó képet kellett vág­nia a kudarcokhoz, amikor már érezte, nem bírja to­vább. Joe-nak maradt a csönd. Ha találkozott a ré­giekkel, fél perc alatt el­mondható dolgait fél óráig ecsetelte, s földszedte új szo­kását, bizalmatlanná vált az új kezdeményezések iránt. Ha valamire fölcsil­lant a szeme, másnap már neki is ugyanúgy kellett fintorognia, mint a töb­bieknek. Néhány hete — bízva régi, naiv lelkesedésében — elmeséltem neki új öt­leteim egyikét, egy korsza­kos újításét, s akkor egy pillanatra Joe a régi volt. Azt mondta, öregem, amit te itt nálunk, a vállalatnál csinálsz, ilyen még nem volt, ez példa nélkül álló, fantasztikus, meg minden. A biztonság kedvéért azért megkérdezte, én találtam-e ki az egészet. Nem, nem, mondtam neki, valahol csak meg kellett ezt nekem is tanulni, vannakhozzám hasonlóan gondolkodó fi­gurák, no meg mestereim is akadtak, akiktől bizo­nyos fogásokat ellestem. Hát ekkor robbant a bomba, már ami a meg­döbbenésemet illeti. Az én Joe barátom, hajdani gim­náziumi préripuszták el­szánt lovasa, közös, nagy lógásaink szellemi atyja, összehúzta szemöldökét és gyanakvóan nézett rám: — Te, és van valaki, aki ezt támogatná? Mert, tu­dod. anélkül nem megy. Nincs, Józsikám. Most már senki sincs, aki tá­mogatná. Én ugyanis terád gondoltam! — rí — A Vasutasok Szakszerveze­te ceglédi nyugdíjascsoport­ja szeptember 16-án, kedden délután 2 órakor a Teleki Ut­cai klubkönyvtárban tartja második félévi taggyűlését. Teho-térkép: Csemő Egyenrangú ellenfelek voltak Serleggel tértek haza Az augusztus 20. tiszteleté­re kiírt hagyományos nemzet­közi tornán Csongrádon szép eredményt értek el vízilabdá­zóink. A mezőtny igen rangos volt. A helyieken és a CVSE-n kívül a csehszlovák II. liga 2. helyezettje az Usti nad Labem és a jugoszláv bajnokság I. osztályában sze­replő Becej csapatai vettek részt. A ceglédieknél ezúttal bizonyítási lehetőséget kaptak azok a fiatal játékosok is, akik a bajnokság során ke­vésszer szerepeltek. Határtalan lelkesedéssel és helyenként sziporkázó játék­kal (meglepetésre) legyőzték a csehszlovák és a jugoszláv csapatot is. A döntő mérkő­zésen a hazaiakkal szemben is egyenrangú ellenfélnek bi­zonyultak. A torna legjobb játékosá­nak járó serleget a ceglédi Pap Gyula nyerte, ugyanak­kor a legjobb góllövők ver­senyében Kiss Sándor 11 ta­lálatával a második helyen végzett. Eredmények: Cegléd—Becsej 13-9. Góllö­vők: Pap (4), Kiss (3), Öcsai (3), Bálint (2), Tóth. Cegléd—Usti n. L. 14-9. Góllövők: Kiss (5), Pap (4), ócsai (2), Lakatos, Bálint, Beck. Csongrád—Cegléd 13-7. Gól­lövők: Kiss (3), Gcsai (3), Tóth. A ceglédiek az alábbi ösz- szeállításban játszották végig a tornát: Szőnyi, Beck, Kiss, Pap, öcsai, Lakatos, Tankó, Bálint, Tóth. Edző: Czigány Károly. Beck Mihály Csemőben a településfej­lesztési hozzájárulás adta ki­hívásra az 500 fizetésre köte­lezhető polgár közül 473-an igennel, 27-en nemmel vála­szolták. Az előkészítés idősza­kában tanácstagok járták a házakat, s a helyszíni tudako­zódás során eleve kirekesztet­ték a szavazók sorából azokat, akiknél az egy főre jutó havi jövedelem nem érte e! a 2300 forintot. Ennek ellenére még mindig jó néhányan fordul­nak a községi tanácshoz fel­mentési kérelemmel, olyanok is, akik a teho életre keltésére szavaztak. A testület határozata értel­mében mentesülhetnek a hoz­zájárulás befizetése alól: a 3 'és többgyerekes családok, a 3 ezer forintnál kevesebb havi jövedelemmel rendelkező egyedülállóak, valamint azok, akik az adott esztendőben közműfejlesztési hozzájárulást fizetnek — s természetesen a 2300 forint alattiak rétege. In­gatlanonként 600 forintos te- hoösszeggel számolva egy év alatt legjobb esetben 240 ezer forint folyik be. Ez éppen fe­le annak, ami a tehőt megelő­zően, a köfás korszakban ösz- szegyűlt. Az egyébként sem horribilis községfejlesztési adó akként apadhatott 50 százalé­kára, hogy a teho születésével egyetemben megszűnt a kis­iparosok, illetve a földhaszná­lók (pl. a zártkertesek) kofá­ja. A számok akkor monda­nak valamit, ha hozzátesszük, hogy a csemői tanács ez évi költségvetése 24 millió, s eb­ből a fejlesztésre fordítható pénz 10 millió forint. A községben három elkép­zelés megvalósulásának támo­gatására szánják a fölgyülem- lő településfejlesztési hozzá­járulást. 1986: iskolabővítés. Közelmúltbeli értesüléseink szerint szeptember 19-én át is adják az új szárnyat, a teljes építkezés 10 millió forintba kerül. 1987!88: a hosszúcsemői és a belterületi villanyhálózat bővítése. Az első szakasz ára kb. 1,7 millió forint. 1989: a Petőfi utca szilárd burkolatá­nak elkészítése. ISSN 0133—2600 (Ceglédi Hírlap) 1 SntézméBiyszemle Mérséklődött a zsúfoltság

Next

/
Oldalképek
Tartalom