Pest Megyei Hírlap, 1986. szeptember (30. évfolyam, 205-230. szám)
1986-09-11 / 214. szám
198«. SZEPTEMBER 11., CSÜTÖRTÖK Arcok a mezőgazdaságból Töretlenül a választott úton Viszonylag rövid múlt, de * annál nagyobb jövő áll Grondzsák János, a Medosz Pest Megyei Bizottságának titkára előtt, jósolják sokan a szakmabeliek közül. Igaz, a jóslásokat soha nem szabad készpénznek venni, de tény, hogy az 1948-as budapesti születésű fiatalember egy év alatt is bizonyította rátermettségét, mióta a megyei ágazati szakszervezet első számú vezetőjévé választották. Nem vitt végbe világrengető dolgokat; ám ha kis lépésekkel is. de előbbre vitte a mozgalom ügyét. Amit lehetett, megtett a titkár. A közvetlen környezetében dolgozók is azt tartják róla: tiszta fejű, a dolgokat összefüggéseiben látó ember Grondzsák János. Holott egy nagy múltú — nyugdíjba vonult — vezető örökébe lépett ő, a múlt év őszén. — Mindig is ámulatba ejtett édesapám bölcsessége, szívóssága — mondja a titkár. — Szüleim, akik munkások voltak, saját erejükből, felnőtt fejjel tanultak tovább, édesapám mérnök lett, édesanyám a postai tudakozó párttitkára. Példájuk mély nyomot hagyott bennem, mert bármenynyi munkájuk volt, a gyerekeikre is jutott idejük. Sokat foglalkoztak a nővéremmel, aki örvös lett és velem is, amikor a mezőgazdaságot választottam. Gyerekkoromban minden nyarat Püspökladányban töltöttem a nagyszüleiminél. Akkor határoztam el, hogy agrármérnök leszek. Az élet azonban bonyolult. Grondzsák Jánossal is sok minden történt, mire bejutott a Gödöllői Agrártudományi Egyetem állattenyésztői szakára. Bár az is ide kívánkozik, hogy eddigi életében nemigen volt vargabetű. Mindig a maga által választott úton haladt céljai felé. Ez akkor kezdődött, amikor beiratkozott ,:a tatai Jávorka Sándor Mezőgazdasági Technikumba. Itt kapcsolódott be az ifjúsági mozgalomba, ő lett a diákönkormányzat vezetője, társai őt választották KlSZ-titkár- nak és belépett a Medosz tagjainak sorába is. Az egyetemen szintén KISZ-titkár volt. Nem csoda tehát, hogy amikor a tárnoki Egyesült Termelőszövetkezetbe került — ma Sasad Tsz — sertéstenyésztési és takarmányozási ágazatvezetőnek, első teendői között szerepelt a közös gazdaság KISZ-alapszervezetének létrehozása. Hoben az időben választották be a KISZ Budai Járási Bizottsága tagjainak sorába és lett a Teszöv ifjúsági bizottságának elnöke, 1976- ban pedig párttag. — Egyetlen napom sem maradt munka nélkül, szerencsére — hangoztatja elégedetten a titkár. — A hajszát mégis sikerült elkerülnöm és ma sincs ez másképp. A fontos az, hogy olajozottan működjön annak a 147 vállalati alapszervezetnek a munkája, amelynek 47 ezer ember a tagja. Én azt tartom: az irányítás csapatmunka és sikerre csak ott lehet számítani, ahol jó a csapat. Az elmúlt egy év alatt új programot indítottunk, felkaroltuk az ifjúság és a nyugdíjasok ügyét. Erőteljesebben foglalkozunk a környezetvédelemmel is. Pest megyében négy mezőgazdasági szakmunkásképző intézet működik, ezekben 250-en végeznek évente. Sok gond van a fiatalok munkahelyi beilleszkedésével, legtöbben rövid időn belül elhagyják a pályát. Ezen szeretnénk változtatni, mert fontos, hogy a mezőgazdaságban is ott maradjon a szakképzett munkaerő. Létrehoztuk a nyugdíjasbizottságot, amelyben nyugállományba vonult szakszervezeti funkcionáriusok működnek közre. Feldolgozzák az elmúlt öt évben pyugdíjb^ ment. (Jolgozók adatait és tihql kell, .segítünk a leginkább rászorulóknak. A környezetvédelemben nem a többmilliós programok megJák, hogy sokféle érdekegyeztetésről van szó. A fegyelem szilárdítását célzó adminisztratív intézkedésnek akkor van hitele, ha az számba veszi az emberek esetleg eltérő érdekeit is. A munkaidőalap védelme érdekében a gazdasági vezetők a pártszervezetek kezdeményezéseire és támogatásával mindenütt szigorították az ellenőrzést, a szabálytalanságok esetén következetesebb felelősségre vonást alkalmaznak. Kampány kezdődött a fegyelem javításáért. Mind- annyiunk érdeke, hogy ez a kampány eredményes legyen. Az eddigi tapasztalatok biztatók. Kevesebb a törtnapi hiányzás, felére csökkent a gyárakból a ki-be járás. Az Intézkedésekkel a dolgozók többsége egyetért. Azt is látnunk kell azonban, hogy ezeknek a szigorító, a feszes követelményt támasztó intézkedéseknek akkor lesz tartós hatása, ha ezzel együtt folytatni tudják a teljesítmény szerinti ösztönző bérezés ki- terjesztését. Ha munkaszervezéssel, megfelelő és jó minőségű anyagellátással, jó kooperációval biztosítani lehet a munkaidő védelme érdekében indított akciók anyagi fedezetét. Szinte minden fórumon, ahol a munkafegyelem szóba került, arról is beszéltek, hogy nehéz akkor fegyelmet tartani, ha nincsenek meg a folyamatos munka feltételei. És a termelésnek nemcsak a műszaki-technikai feltételeit — anyag, energia, gép, szerszám — kell biztosítani, hanem a közgazdasági feltételeket is. Legyen a terméknek piaca és a vállalat jövedelmet realizáljon. Találkozni olyan nézettel is, hogy felesleges adminisztratív eszközökkel erőszakoskodni a percekért, amikor a háttéripar gyengeségei, az infrastruktúra hiányosságai miatt órák vesznek el. Vagy nehéz a fő munkaidő becsületét helyreállítani, amikor az ösztönzésben a bérszínvonallal mégis csak korlátokat állítunk a vállalatok elé, más területeken pedig, ahol a szabályozás hatóköre nem olyan markáns, azt látják, hogy kevesebb munkával több jövedelemhez lehet jutni. Legyen jó az anyagellátás, fegyelmezett a kooperáció, tegyük érdekeltté a dolgozót és ez megoldja a munkafegyelmet. Ez az okoskodás, habár a jelenség, amire hivatkozik jórészt igaz, mégis hiányos. A jelenlegi gazdasági teljesítményünkben felelős az a körülmény, hogy a munkaidő- alapot jelentős veszteségek terhelik. Emiatt is a lehetségesnél alacsonyabb a munka termelékenysége. Végső soron termékeink versenyképessége kedvezőtlenebb általa. Mindez visszahat gazdasági életünk egészére. Ok és okozat egyszerre a munkafegyelem jelenlegi helyzete. Ilyen körülmények között akkor járunk el helyesen, ha a különböző eszközöket együtt alkalmazzuk. Folytatjuk a termékszerkezet korszerűsítését, javítjuk a szervezést és a dolgozók érdekeltségét, adminisztratív eszközökkel is fellépünk a fegyelmezetlenségek ellen és az agitációs munkával elősegítjük, hogy az értékalkotó munka társadalmi becsülete növekedjen. A területünkön működő üzemi pártszervezetek ilyen alapállásból foglalkoztak ez év májusában a gazdasági év eddigi tapasztalataival és határoztak meg feladatokat a tervteljesítés érdekében. Az állami, vállalati és politikai intézkedések együttes hatásának tudható be, hogy Vác üzemeinek teljesítménye az év második negyedében élénkült és várhatóan termelésben is, exportban is teljesíthetők az éves tervek. DR. OLAJOS MIHALT, az MSZMP Vác Városi Bizottságának első titkára valósításában kívánunk szaktanácsot adni, hanem célunk az emberek szemléletének megváltoztatása. Hogy ne törjék ki az éppen elültetett facsemetét, ne szemeteljenek, ne tiporják lábbal az élő környezetet. Nagy fába vágta fejszéjét a fiatal titkár. Hiszen a legegyszerűbbnek tűnő megoldások a legnehezebbek. A szemlélet megváltoztatása szívós, kitartó munkát igényel. Grondzsák János erre vállalkozott és nem alaptalanul. Mindehhez megszerezte a szükséges ismereteket, a szakmai végzettsége mellé a politikait is. — Dolgoztam Budaörsön a szarvasmarha-tenyésztési rendszernél — ma Taurina — tájékoztat a titkár. — Aztán az MSZMP KB állományába kerültem. Egyéves előkészítő nyelvtanfolyam után a Szovjetunióba küldtek az SZKP Társadalomtudományi Akadémiájára. A múlt év nyarán jöttem haza. Ezután lettem a Medosz Pest Megyei Bizottságának titkára. S ok üzembe ellátogattam azóta és beszélgettem az emberekkel. Legtöbben az automatizmust, a formalitást tették szóvá, amin változtatni is szeretnénk a jövőben. Ez azonban csak úgy lehetséges, ha munkastílusunk javítása mellett a propagandát is erősítjük. Mert ez utóbbival sem állunk a helyzet magaslatán. Talán ezért is mutatkozik mérsékelt érdeklődés a munkánk iránt. Hiszem, ez megváltoztatható, ha nem így lenne, nem csinálnám tovább. Első lépésként kerekasztal- beszélgetést tervezünk a mezőgazdasági üzemek vezetőivel a szakszervezeti mozgalom helyéről, szerepéről 'és arról, hogy a 47 ezres Medosz- tagság hogyan, miképpen járulhat hozzá a termelési eredmények növeléséhez és mitől javul jobban az emberék közérzete. Ennek egyik része lesz az üzemegészségügy helyzetének javítása, mert az egészség védelme kiemelt jelentőségű feladat. Bóna Zoltán Ajándék Kádár Jánosnak Ünnepi pillanatok, albumban Kemence! Csilla (Barcza Zsolt felvételei Jubileumi évet hagyott a háta mögött az idén 40 éves úttörőmozgalom. Országszerte rangos események kötődtek az évfordulóhoz, színes programok tarkították a pajtások életét. A születésnapi stafétát az úttörőhét követte, tavasszal rendezték meg az országos úttörő-találkozót, a hazai vízi úttörők összejövetelét, amelynek megyénk egyik települése, Kiskunlacháza adott otthont. A nyár Is tartogatott ünnepi eseményt, hiszen Zamárdiban éppen harminc esztendővel ezelőtt nyitotta meg kapuit a Pest me- tjgyei úttörőtábor. 1956 kora tavaszán kezdődött az építkezés, ahol DISZ-es ifivezetők, ifjúmunkások és számos csapat diákja is szorgoskodott. Harminc éve, július 16-án avatta föl a tábort Kádár János, a Pest megyei pártbizottság akkori első titkára. A Ba- laton-parton kikötöttek a váci Búvár Kund úttörő-vízicsapat őrsi hajói, mintegy jelképezve a honfoglalást a tó partján. Mint minden évben, az idén is születésnapot ültek július 16-án. Megszépültek a faházak és a park, tovább javultak a táborozás feltételei. Az ünnep idején azok a megyei úttörők táboroztak ott, akik kiváló munkájukért jutalmul kapták a lehetőséget. Közöttük volt az idén Kemencei Csilla is, a nyáregyházi általános iskola 4420-as Nyári Pál úttörőcsapatának nyolcadikos tanulója. Képeik tucatja örökíti meg azt a júliusi napot az ébredéstől a takarodóig. Már akkor kristályosodott a gondolat, hogy készüljön egy aibum, benne régi újságcikkekkel, archív és mai felvételekkel, aláírásokkal, levelekkel és más dokumentumokkal Kádár Jánosnak, a párt főtitkárának. Ezt az albumot adta át egy, a megye úttörőmozgalmát 1946-tól napjainkig felölelő könyv kíséretében tegnap délelőtt Kemencei Csilla az MSZMP főtitkárának. — Anyukám úgy indított reggel útnak, hogy ne izguljak, mert akkor bizony csak hadarva tudom elmondani a ki tudja, hányszor magamban át- meg átfogalmazott szöveget — mondja kissé pironkodva Csilla. — Aztán, amikor dolgozószobájában találkoztam Kádár Jánossal, egyszeriben elmúlt a szorongásom, olyan kedvesen kérte: ne mondjak semmit, csak üljünk le csendben. Időt hagyott gondolataim rendezésére, meg- iiletődöttségem feloldására. Százhúszezer Pest megyei kisdobos és úttörő nevében adtam át, és kértem, fogadja szeretettel az ajándékot. Tóth József megyei úttörőelnökkel — aki elkísért Kádár Jánoshoz — nagyon készültünk a beszélgetésre, ami kicsit más mederbe terelődött, mint számítottuk — szinte észrevétlenül. A párt főtitkára kérdezett és mesélt. Kiváncsi volt a családomra, az iskolára, az úttörőcsapatunkra, a tanulmányaimra és beszélt az ő gyermekkoráról is. Szólt az otthon szerepéről, a helyes értékrend kialakításáról, Arról, hogy minden gyereknek legyen a családban feladata, kötelessége, ne pedig csak elvegyen a közös asztalról. Az a félóra, amit eltöltöttünk, örök emlék marad számomra... t A jubileumi úttörőév Pest megyei emlékkönyvének lapjaira ez a találkozó is piros betűkkel íródik. A pajtások számára megkezdődött az új tanév, s vele az újabb mozgalmi esztendő. Tanácskoznak már a területi úttörővezetők a mozgalom hogyan to- vábbjáról, s decemberben sor kerül Salgótarjánban az úttörővézetők országos konferenciájára. Kemencei Csilla iskolájában la megkérdezték már a pajtásokat az őket közelről érintő kérdésekről. Ezek közé tartozik a jelszó megváltoztatásának terve, s ők az új mellett tették le a voksukat: A békéért, a hazáért előre, rendületlenüll Fazekas Eszter Eltérő megközelítésből A mendei monda csak monda A kompromisszum életképesnek tűnik Földtani múlt és jelen A 31-es út mentén a dombok közt megbúvó falu, Mende első látásra tisztának, rendezettnek tűnik. Gondosan művelt szőlők virulnak, a lankákon aszfaltozott vagy legalább murvával borított utakat látni, amelyek hívogatóan kanyarognak a hegyoldalak között. melynek feldolgozását a helybeli téglagyár végezte. Rég megszűnt azonban a bánya- művelés, sőt az akác, a cserje is benőtte a domboldalak között vájt szakadék oldalait. Az OKTH azonban nemcsak mint egykori bányával foglalkozott a területtel. A földrajz, földtan tudósai olyan geológiai alapszelvényre bukkantak itt, amely országszerte ritkaság. A negyedkor kutatói a jégkorszak emlékeit, s más fontos tudományos eredményeket is leszűrhetnének e szelvényből — ha komolyan foglalkoznának feltárásával, szakmai hasznosításával. A külcsín azonban belső ellentmondásokat takar. Legalábbis erről értesítette szerkesztőségünket egy levélírónk Szemétbánya és patkányfészek falu közepén című írásában. Megrázó sorai arról értesítettek, hogy „Nyáron a tikkasztó hőségben, amikor az embernek a friss levegőre lenne szüksége, a füst és bűz miatt kénytelen a lakásokban zárt ajtók és ablakok mögött dunsztolódni... A fent említett szemétbánya miatt a patkányok úgy el vannak szaporodva, hogy egyes házaknál már szinte háziállatnak számítanak.” Mielőtt a falu közepén a lakóházak övezetében nyitott szemétbánya gondozásának, tisztán tartásának kérdéseit taglalnánk, némi nyelvészkedésre lesz szükség. Vajon miért nevezik szeméttelep helyett szemétbányának a helybeliek a szóban forgó helyet? Erre nézvén nemcsak Men- dén, hanem az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatalban is felvilágosítást lehet kapni. Itt ugyanis korábban agyagot bányásztak. Gyújtogató gyerekek A volt agyagbánya e kétféle megközelítése között Tréfák lstvánnéval, Mende tanácselnökével keressük az igazságot. Az út ugyan a szemétbánya torkolatához vezet, ám az értékes földtani emlék alantas hasznosításának az utolsó kanyarig semmi jelét nem látjuk. A környezet tiszta, ápolt, rendezett. — Több mint fél évtizede működik itt szakhatóságok által engedélyezett szeméttelep — mondja Tréfák Istvánná. — Van természetesen őre Is, aki a környezet rendjéről, a hulladék takarásáról rendszeresen gondoskodik. S éppen azért, hogy az elengedhetetlen- nél ne legyen se piszkosabb, se büdösebb a környezet, nem járultunk hozzá, hogy a körzet más települései is ide szállítsák a háztartási hulladékot. — Honnan származhat hát az a panasz, amely az orrfa- csaró bűzre, füstfellegekre hivatkozik? — Minden ellenőrzés és figyelem ellenére előfordul néha, hogy a dombok közt csatangoló gyerekek tüzet raknak a szemét között. Ilyenkor valóban zavaró az égő műanyag hulladék szaga. Mi ez ellen csak úgy tudunk védekezni, hogy a lehető legrövidebb időn belül földdel borítjuk az égő szemetet. Ha azonban a szülők is gondosabban ügyelnének gyermekeik szórakozásaira, ritkábban fordulna elő ilyen eset. — Valóság-e vagy csak mendemonda, amit a patkányokról hallottunk? — Három éve fordult elő utoljára, hogy a szeméttelep őre patkányt vett észre. Az Irtást nemcsak itt, hanem a környező utcákban, udvarokon Is azonnal megrendeltük. Azóta is évente szerepel a rágcsálóirtás a tanács költségvetésében. S ha ismét előfordulna, hogy a telep felügyelője patkányt észlelne, a kisiparost azonnal, soron kívül, értesítenénk. Furcsa azonban a feltételezés azért is, mert az utóbbi három évben a környékbeli lakóktól sem érkezett ilyen jellegű bejelentés. — Mi a helyzet a löszfallal? Tudnak-e róla, hogy a szemétbánya túlsó oldala nyilvántartott geológiai érdekesség? — Tudunk róla. de úgy tűnik, pillanatnyilag megszűnt iránta, a tudományos érdeklődés. Ügy három éve vettek mintát belőle, de azóta sem kívánta senki védetté nyilváníttatni. Mi ennek ellenére a bányának arra a részére nem engedünk hulladékot lerakni, igyekszünk a területet megvédeni. Nincs más megoldás A mendei patkányokról szőlő monda tehát alaptalannak bizonyult. Annyit azonban sikerült kideríteni, hogy a 31-es útról is jól látható, falu fölé magasodó domboldal kirándulóhely, park vagy kilátó helyett szemétbányát zár körül. S hogy e helyzetet mennyire kényszer szülte, az abból is látszik, hogy a geológiai alapszelvényt sem lehetett igazán tiszteletben tartani. E kompromisszum azonban mindaddig életképes lehet amíg a tanács az eddigiekhez hasonlóan figyel a terület rendben tartására, a hulladék kezelésére. Most már csak azt kellene kideríteni, miért gondolta levélírónk, hogy a jelenlegi állapotokra az illetékes szervek eddig még nem figyeltek fel. Azt is jó lenne tudni, hol látott levélírónk legutoljára patkányokat, mert csak pontos bejelentéssel, nem pedig levelek útján lehetne ellenük védekezni. Márvány! Ágnes
