Pest Megyei Hírlap, 1986. szeptember (30. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-10 / 213. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXX. ÉVFOLYAM, 213. SZÁM 1986. SZEPTEMBER 10., SZERDA Személyszállítás a Volán-járatokon Fontos az utasok véleménye is Színház a megújulás után A küldetés nem üzleti kategória Törekszenek a megmérettetésre 1985 áprilisában gördült fel első ízben a függöny. Az akkori Régi nyár című előadást még 92 színi ese­mény követte, nagyjából 25 ezer nézővel. Másfél évti­zeddel ezelőtt a Kossuth Művelődési Központ átlagban 400—500 bérletet tudott eladni, a legtöbbet éppen az emeleti nagyterem bezárásának évében. Az új színház bérleteseinek száma másfél esztendő alatt: 1400. Igaz, a kínálat is jóval nagyobb. — Az önök fő feladata a me. netrend szerinti személyszállí­tás. — Igen, amelyet 100 kilo­méteres átmérőjű körben lá­tunk el, Cegléd, Nagykőrös, Nagykáta központtal és a hozzájuk tartozó vonzáskörze­tekkel — mondja Gál Andor, * ceglédi Volánbusz üzem­igazgatója. — Nemegyszer látok olyan buszt, amelyen elvétve ül 4—5 utas. Ez aligha lehet gazdasá­gos. — Valóban nem egyedi az ilyen látvány. Tulajdonkép­pen a mi szóhasználatunkkal élve a környéki, vagy megyei forgalomnak minősített sze­mélyszállítás a forgalom és igénybevétel aránya és jellege miatt nem gazdaságos. Műkö­dési területünkön különböző csúcsidőszakokban az utazta­tás csaknem teljesen egy irányba történik, oda, ahol az iskolák, üzemek találhatók. Visszafelé a járatok kihasz­nálatlanul közlekednek a kora reggeli, a délutáni és különö­sen az esti, általában a máso­dik műszak befejezését követő órákban. Ez utóbbira jellemző az. hogy csak 5—10 fő utazik a járaton. Ugyanekkor nagyon sok cég rendelkezik különböző típusú saját busszal, amelyek­kel azonos irányban, szinte abban az időpontban viszik haza lakóhelyükre dolgozóikat. — Annak ellenére, hogy a fő profiljuk nem gazdaságos, úgy tudom, mégis teljesítették az első félévi tervt. Hogy le­het ez? — A személyszállításon kí­vül még más feladatokkal is foglalkozunk, amelyek már nem kötelező jellegűek, és csak akkor, és oly mértékben végezzük azokat, ha gazdasá­gosan el tudjuk, látni. — Mivel foglalkoznak még? — Szerződéses munkásszál­lítással, különjáratú autóbu- szpk foglalkoztatásával, újab­ban idegenforgalmi feladatok­kal — belföldi és külföldi utaztatással —, buszok bontá­sával, a bontott és ismételten felhasználható alkatrészek ér­tékesítésével, valamint az Autóbusz-javító vgmk igénybe­vételével közületi autóbuszok Javításával. E többféle tevé­kenység is mutatja, hogy üzemigazgatóságunk igyekszik az alapfeladat ellátása melleit más olvan munkákat vállalni, am«!vökkel nyereségesen tud működni. — Visszatérve arra, hogy az üzemek saját jármüvükkel utaztatják dolgozóikat, s önök szinte azonos útvonalon és időpontban néhány emberért üzemeltetnek autóbuszokat. Az ésszerűség azt kívánná, hogy együttműködjenek az utazás célszerűsége és gazdaságos- sága. érdekében. Nem gondol­tak még erre? — Volt már városi és von­záskörzeti szinten egyeztetés az érintett vállalatok és a Vo­lánbusz képviselői között. De ez eddig kévés eredménnyel járt. — Mi lenne a megoldás? — Ha a járatainkon utazná­nak az üzemek dolgozói. Ebben az esetben a munkaidőkezdé­seket és -befejezéseket, vala­mint a menetrend szerinti já­ratok időpontjait közösen kel­lene egyeztetni, megállapítani. — Minden szentnek maga felé hajlik a keze. Kicsit nem a saját érdekeikre utazik az előbbi elképzeléssel? — Nem. Mert kínálkozna egy másik megoldás is, és­pedig, ha a Volán kihasználat­lan járatainak leállítása után még jelentkező néhány fős utazási igényt a vállalatok átvállalnák, és saját buszaik­kal bonyolítanák le. De ered­ményes lehetne a szerződéses munkásszállítási utazás is. Ebben az esetben a cégek a tőlünk igénybe vett autóbu­szokkal oldhatnák meg mun­katársaik utaztatását. Ebből persze következik az, hogy nem kellene saját járművet fenntartaniuk. Estleg több vállalat összefoghatna az igénybevételre. így az őket ter­helő költségek lényegesen csökkennének. Mindenesetre üzemigazgatóságunk szakmai kollektívája vállalná azt, hogy az igényeknek megfelelő köz­lekedési rendszert dolgoz ki, amit egyeztetne a partnerek­kel. — Említette, hogy a kiegé­szítő tevékenységeik eredmé­nyesek. — Az autóbuszbontást első­sorban azért kezdtük el. hogy a vállalatunknál leselejtezett masinákból a még javítás nél­kül újra beépíthető és felújít­ható alkatrészeket, anyagokat kibontsuk, és az ipari és for­galmi üzemigazgatóságaink részére átadjuk. Ezzel egyér­telműen költségcsökkentést kí­vántunk elérni, mert az amúgy is nehéz alkatrészellá­tásban olcsóbban juthatnak megfelelő anyagokhoz. Egyéb­ként a bontás az alkatrész­igény növekedésével együtt folyamatosan növekszik, és így már nemcsak a vállalatnál se­lejtezett kocsikkal foglalko­zunk, hanem a környező Vo­lánok, közületek, illetve a BKV-tól vásárolt járművek is a bontócsarnokunkba kerülnek. — Gondolom, hogy a bontás során több anyagot mentenek meg, mint amire önöknek szükségük van. Mi lesz a sor­sa az igényen felüli alkatré­szeknek? — Azokat fejájánljuk társ­cégek részére. Valamint az autójavító vgmk-nk használja fel. De bárki vásárolhat ezek­ből az anyagokból, magánsze­mélyek is, hisz sok közülük a ház körül hasznosítható. Pél­dául garázselemek, melyekből tárolószínek, hulladéktárolók vagy polcok készülhetnek a kamrákba. A kempingezők az autóbusz-kapaszkodók csőele­meit használhatják fel. — És az autójavító vgmk? — Működési területünkön, de nyugodtan fogalmazhatok úgy, hogy a környező megyék­ben a közületi autóbuszok megfelelő műszaki állapotának érdekében olyan igény jelent­kezett, amelyet a javításra al­kalmazott munkásállomány, il­letve javítókapacitás már nem tudott kielégíteni. Szolgálta­tásunk bővítése mellett egy­ben lehetőséget adtunk mun­katársainknak, hogy saját szakmájukban pluszjövede­lemhez juthassanak. Ez ter­mészetesén az üzemigazgató­ság részére is többleteredmény forrása. Az első félévi tervün­ket az alap- és kiegészítő te­vékenységekkel együttesen tel­jesítettük. Ám a számadatok csak gazdasági eredményein­ket adják vissza. Számunkra viszont egyáltalán nem lé­nyegtelen. hogy utasaink mi­lyen véleményt alkotnak . ró­lunk, a munkánkról. Nagyon fontos, hogy mennyire elége­dettek velünk azok, akikért vagyunk. Azt hiszem, eddig nem kellett szégyenkeznünk,.? remélem, hogy ez a jövőben is így lesz. Fehér Ferenc Vita A Hazafias Népfront ber­keiben szeptember 11-én 15 órakor vitatják meg a város­sal és környékével foglalkozó, hosszú távú terület- és tele­pülésfejlesztési elképzeléseket. Betűhiba Szeptember 4-i lapszámunk A magyar falu régésze című írásába sajnálatos betűhiba csúszott. A negyedik bekezdés második mondata helyesen: „Fehérre meszelt, fala a sze­rénységet sugározza.” Eleinte számítani lehetett a természetes kíváncsiságra, év­tizedes szünet után a feléledő érdeklődés sokakat vonzott az új intézménybe. A művelődé­si központ elsősorban azokat á társulatokat hívta vendég­ségbe, amelyekről sejtette, később is megfordulhatnak Cegléden. Bár bebizonyosodott, hogy az operára is van igény, de a színi hagyományok hiánya miatt igen nehezen teljesíthe­tő; esetenként lehetetlen kí­vánalom, hogy valamennyi al­kalommal megteljen a néző­tér. Már csak azért is, mert a ceglédi teátrum nem tud rep­rezentatív mintát venni a ho­ni darabkínálatból. Magyarán, szűkül a választék. Szűkül, mert egyre több lesz a meg­fizethetetlen előadás. Egy 70 —80 ezer forintot érő estét a ceglédi intézmény nem, vagy csupán kivételes alkalmakkor képes megfizetni. Az anya­színházak egy része úgy gon­dolkodik: minek mozduljon ki székhelyéről a sikerdarabbal, hiszen egyébként is biztos a bevétel, és ugye a küldetés az nem üzleti kategória. Szű­kül továbbá azért, mert a helybeli színpadtér befogadó- képessége véges, meg azért is, mert nem minden produkció alkalmas a tájolásra. Mindez azt jelentené, hogy akkor az évad legtöbbre tar­tott, leginkább sikeres művei törvényszerűen kimaradnak a ceglédi repertoárból? A kife­jezetten üzleti vállalkozásnak szánt kompozíciókkal bizto­san nem tálálkozhktunk« s azokkal'1 a színtársulatokkal sem, amelyek nem szívesen utaznak vidékre. Mégsem ar­ról van szó, hogy meg kell elé­gednünk a törmelékkel, hi­szen egyetlen színháznak sem érdeke, hogy önnön szakmai hitelét rontsa. Ez kedvezőtlen pénzügyi következményekkel járna. Az elképzelések szerint le­hetőleg az összes vidéki szín­ház bemutatkozna Cegléden. Egyébként a vidéki stábok tö­rekszenek is (napjainkban) az idegen pályán való megmé­rettetésre, s szempontjaik kö­zött kisebb súllyal esik latba a nyereség. Eddig legjobb partnernek a szegediek, a deb­receniek és a nyíregyháziak bizonyultak, akik kerülték a pénzügyi viszályt, és nem hagyták figyelmen kívül a ceglédi intézmény fizetőké­pességének korlátéit sem. A most kezdődő évad me­netrendje szeptember elejére kialakult. A program össze­állításában ezúttal szerepet kapott a közönség is. Nemré­giben kérdőíveket (300-at) kézbesített a posta azoknak a ceglédieknek, akik szorosabb kapcsolatban állnak a szín­házzal. A papírokon műfaj szerinti csoportosításban ott sorakozott valamennyi elkép­zelhető előadás: csupán vá­lasztani kellett. A szép szám­mal érkező visszajelzésekből kiderült, hogy a helybeliek elsősorban könnyű, szórakoz­tató műfajú darabokat, pó­diumjátékokat, zeriés műve­ket, illetve fővárosi színésze­ket szeretnének látni. Emel­lett jó néhány ötlet, javaslat és kritikai megjegyzés dúsítot­ta a kérdőíveket. A nyélbe ütött szerződések­re pillantva úgy tűnik, az ed­digieknél színvonalasabb évad előtt állunk. A fővárosi tár­sulatok közül főképp a Kato­na József Színház méltányol­ta a ceglédi elképzeléseket, s ennek megfelelően szabta meg árait. De hiányzik a fellépők sorából a Thália, a Víg, a Pesti, az Operett, a győri, a veszprémi, a kaposvári; a Ma­dách Színház és a Játékszín. Idővel talán velük is talál­kozhatunk. A helyárak a közismert okok miatt nem változnak. Szeptember 23-án nyitja meg kapuit a ceglédi színház, mégT pedig a Vitéz László című bábelőadással. Október 1-jén: Gyalogcsillag (Népszínház), október 23-án: Vilion Nagy Testamentuma (pódiumelő­adás), október 24-én: Leány­kereskedő. (Szeged, zenés já­ték), október 26-án: dzsessz- koncert. Meggyógyítják a postakocsikat A Posta Járműtelepe ceglédi műhelyeiben 160 gépjárművet, Cegléd és Pest megye felének postai gépkocsijait javítják — zárt technológiás rendszerben. Szabad szállító- és javító­kapacitásukat bérmunkák vállalásával hasznosítják — gazdaságossá téve ezzel tevékenysé­güket. (Apáti-Tóth Sándor felvétele) , Varga Sándor Filléres üzleteink Nincs más teendő, csak elő kell kotorni szűk nad­rágunk zsebéből egy kóbor 10 fillérest, óvatosan te­gyük le a járdára, aztán spuri föl a fŐldszvnt egy­be. Ahogy belepünk az aj­tón, ugorjunk gyorsan az ablakhoz, s figyeljük lesből, kinek kell elveszett 10 fil­lérünk! Először gyerekek futnak át rajta, nem ve­szik észre, de ne is várjuk tőlük. Futás közben nem szoktuk a földet nézni, van-e ott pénz. Aztán kö­zépkorú nő jön majd, 6 észreveszi, vissza is néz rá, ■de siet,■■nem hajol le, Lé­vám íoajá. lákv kezet, an- dalogva sétálnak, a fiú lá­bával lazán megpöccinti fillérünket, nem er ra ar­ra, hogy felvegye. Megér­tem, van más dolga, s az — mt tagadás — érdeke­sebb, mint a keserves pénzkereset. Nézzük csak! Négy gye­rek, három felnőtt, ennyi jut az első pénzecskére. Érkezik ugyanis egy dip­lomatatáskás diák, ö nyúl le érte. Először körülnéz, látja-e valaki, s amikor biztos a dolgában, s tudja, nem egeti magát senki előtt, gyors mozdulattal felkapja a pénzt, és köny- nyedséget mímelve ballag tovább. Hazamegy, s ott­hon beteszi a cserepma- lacba. Növeljük az adagot! A járdára húszfilléres kerül, a módszer nem változik, irány a földszint egy. Ti­zenkét strigula kerül a fü­zetbe, akkor érkezik egy idős hölgy, s ő minden te­ketória nélkül hajol le és vágja zsebre a pénzt. Azt a húszfillérest, amit já­tékból tettünk ki. A néni tapasztalt, nem is izgatja magát a járókelők miatt, szétnéz, hátha találja a pár­ját ts. Ilyen játékot űztünk mi már gyermekkorunkban is, de akkor üres pénztárcát tettünk a járdára. A tárca szélét óvatosan átszűrtük, damilt fűztünk bele, s a kapu mögül lestük, érke­zik-e már áldozatunk. Pechünkre a labdánkat is kiszúró Gellér totyogott hazafelé, szokása szerint kótyagosan, s amikor le­hajolt, a damilt hirtelen megrántottuk. Az öreg el­vörösödve csöngetett be a házba, mi a padlásra me­nekültünk. Hallottuk még, hogy ilyen csibész kölkök az egész környéken nin­csenek, meg, hogy egy ke­rüljön csak a kezébe, rög­tön kitekeri a nyakát. Vizsgáltuk barátom apjá­nak az arcát, s láttuk, erő­sen küszködik a nevetés­sel, de ez megtévesztő volt, mert amikor az öreg odébbállt, minket jól föl­pofozott Most nincs damil a pén­zecskén, mégsem hajolnak le érte. Igaz, nem tömött tárcával próbálkozunk, csupán a magyar váltó­pénz a csalétek. De mire ts lehet használni szerény tíz fillérünket? Ha gyufát akarnánk venni, s úgy dön­tünk, nem vesszük meg Iri­nyi találmányát készpén­zért, elmennénk munkahe- lyüjikxe, ott kérnénk egy munkáltatói igazolást, mert Csak úgy kapunk áruvásár­lási kölcsönt, ha van egy év munkaviszonyunk, s fizetésünket is felkínáljuk biztosítéknak. Ha magyar gyufát vennénk, elég lenne harminc százalékot befi­zetni, az mindössze tizenöt fillér, de praktikus okok­ból húsz fillért fizetnénk be. Ha külföldi, mondjuk, amerikai vagy japán gyu­fát akarnánk venni, már negyven százalék lenne — ez is húsz fillér — a be­fizetés összege. A többit aztán legombolnánk ha­vonta. Persze nincs szük­ség erre a huzavonára, ha rendelkezünk 50 fillér készpénzzel. Csak elsétá­lunk a trafikba es egysze­rűen szert teszünk az áru­ra. Igen ám! De mi van ak­kor, ha találunk a járdán tíz y fülért, s éppen nincs nálunk több pénz. Azon­nal döntenénk: lelkes fo­gyasztók vagyunk, nem hagyhatjuk, hogy pénzünk parlagon heverjen. Fektes­sük be! De még mindig nem tudjuk, mit vegyünk a legkisebb magyar váltó­pénzen! Aztán felcsillanna előttünk a remény, s a pa­pírbolt felé vennénk az irányt. Ott ránk szólnának: „Na, mit kér, uram? Gyor­san mondja, ha tétlen, s idejével nem tud mit kez­deni! Ráadásul, ha sokáig itt topog, azt sem. adok, ami már régen elfogyott! Bökje már ki kérem, mi az, ami tetszik! Nálunk minden áru ér annyit, amennyi ... Mit vásárol folyton összevissza? Na mondja már, na mondja már!” A dal gazdája, a Voga—Turnovszky duó er­re a biztatásra röviden válaszol, „Semmit”, de ná­luk nincs egy fillér sem. Nálunk van: tíz fillér. Fé­lénken rebegnénk az el­adónak: — Kérek... egy rajzla­pot. — ti — ISSN 0X33—2600 (Ceglédi Hírlap)

Next

/
Oldalképek
Tartalom