Pest Megyei Hírlap, 1986. augusztus (30. évfolyam, 180-204. szám)
1986-08-02 / 181. szám
A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXX. ÉVFOLYAM, 181. SZÁM 1986. AUGUSZTUS 2., SZOMBAT Utasok a visszapillantó tükörben Ők milyennek látnak bennünket? Utazás a városnéző körséta-járaton Bosszankodik az ember, ha nem éri el a buszt, vagy ha a kocsi vezetője szaladó utasra vár. Attól függ, melyik szerepkör méretett ránk? A szaladóé vagy a buszon fent lévőé? Az egyik esetben alapvető követelményünk, várjanak meg bennünket, míg a másikban, induljunk már, mire várunk! Szóval akad. dolgunk elég, s ezekkel a sárga csuklósokkal mindig baj van. A vezető kukacoskodik, nem elég bemondani: „bérlet”, kéri, mutassuk fel. A tíz-húsz filléresekből álló odalökött aprót képes megszámolni! S ráadásul hangosan megszégyenít bennünket: „hölgyem, ez csak három nyolcvan ...” Igen, ez az érem egyik vagy másik oldala. Mert sokszor mondjuk, leírjuk, bejelentjük, milyen inzultus ért bennünket a városi közlekedést bonyolító sárga buszok valamelyikén. Helyesen tesszük! Ám olykor azonban az sem ártana, ha arra is kíváncsiak lennénk, a szűk fülkében ücsörgő buszvezető milyennek lát bennünket, utasokat. Például a visszapillantó tükörből. Engem hajtott a kíváncsiság. S nemcsak azzal állítottam be a vállalat váci üzemigazgatójához, hogy egyik levélírónk panasza alapján járjanak el az udvariatlan gépkocsivezetők ellen, hanem az érintettek egyikével le is ültem beszélgetni. Egymást törve, taposva Feldner Márton 38 éves gépkocsivezető. A hármas vonalán, az úgynevezett „városnéző körséta járaton” viszi leggyakrabban az utasokat. A kérdést hozzá intézem: initől megy fel a pumpa? Miért lesz udvariatlan a vehető? — Például bemondom a mikrofonba: Deákvár, Híradó út felé. A nénike, a bácsika felszáll. Győzködöm, ez a busz nem arra megy, amerre maga tart. „Ne foglalkozzon vele, ide a jeggyel.” Adom! Valamelyik utas is közbeszól, nem ez a busz viszi őket célba. Arra se hallgatnak. Ám néhány kilométer után rájönnek, rosszfelé járnak. Két megálló között verik az ajtót, szentségeinek, álljak meg, le akarnak szállni. Ez az első menet, amikor az emberi értetlenség miatt elveszítem az otthonról hozott jókedvem egy részét. A második: hátul szállnak fel a következő megállóban. S csak az ötödik vagy hatodik felszólításra jönnek előre jegyet venni. Látva, nem unom meg! Három megállóval odébb: a nagymama az öcskös bérletével utazik. Azt mutatja fel. S ha nincs szerencsém, akkor a következő utas a tíz évvel ezelőtti bérlettel próbál bliccelni. Csakhogy ezt az iskolát már én is kijártam. Már nagy a tömeg a kocsi belsejében. A három ajtót a le-, míg az elsőt a felszállóknak nyitom ki. Rá se rántanak, kár a szóért, a többség elöl, egymást taposva, az egyik felfelé, a másik lefelé iparkodik. Emiatt ácsorgunk, értékes percek mennek, vesznek el a menetidőből. S ha ez minden megállóban így megy (márpedig a legtöbbször, csúcsidőben. így megy), három kilométerrel odébb már tíz percet toporognak a megállóban. S késésem miatt, aki nagyon siet, odavet háromnégy kedves, keresetlen mondatot. S ha még bírom, nincs baj, de ha felszalad a pumpám, kicsordul a pohár, befelelek. S jön a be- és feljelentés. Neki ez az első, nekem esetleg azon a délelőttön vagy műszakban már a tizedik menetem. Egyszerűen lidércnyomás a kórházi megálló. A kórházból, • rendelőből kijövök vásárolnak. Egy fagylaltot vagy hot dogot, hamburgert, műanyag pohárba kávét, málnaszörpöt. Kinek mire támadt gusztusa. Egészségünkre, mondanám, csakhogy a beálló buszt valamiféle mozgóbüfének nézik, s szállnának fel ételükkel-ita- lukkal. Arra nem gondolnak, hogy egy kanyarban vagy hirtelen fékezésnél a másik ruháját kenik össze vagy locsolják le. Ám ha ez megtörténne, a buszvezető a hibás, minek engedte őket felszállni. Ha meg nem engedem, én vagyok a rossz, jönnek a megjegyzések. Amikor a tizedikkel ..kell .emiatt szócsatát vívni, felcsattanok. Nem a takarítás miatt, bár ez is a mi reszortunk. Csak nézze meg az utasteret, összetört tojástól a kiömlött búzáig, a használt papírzsebkendők halmazától a vattáig mindent talál. Nemcsak seprű, az utóbbi kettőhöz gyomor is kell... A gyerekeknek látni kell, kilátni. Ez igaz is. Csakhogy miért éppen az ülésen állva, sáros cipővel, ahova mondjuk, valaki két megállóval később fehér nadrágban vágy szoknyában akar leülni. Tudom, bennem a hiba. Egy négyéves gyerek otthon biztos az asztalon, a fehér abroszon kell hogy járkáljon. Ez egy-egy példa, amit így egyenként tapasztal az utas. Két megálló között, s nem egynapi műszakban. S nem tudja, nem is tudhatja, hogy az embert az utóbbi három vagy két órában hány inzultus érte, mire felcsattan, ö, mondjuk, csak a csattanást hallja. Ebből következtet. Éppen ezért még több türelmet kell magammal hoznom, vinnem egy-egy utam- ra. Megpróbálom. Bár amikor az embert azért szidják, mert az elébe vágó három biciklis srác miatt hirtelen fékezett? Vagy a télen, amikor óvatosan vezettem, lassan a síkos, jeges út miatt: a hölgyutas szidott, mint a bokrot: „rablom az idejét”, egy férfi pedig azt mondta: „szerencséje lesz, ha elérem a vonatom, akkor nem jelentem fel.. Mi sem vagyunk angyalok? Az enyhébb példákat adtam közre. A vastagjához csak annyit: mi sem vagyunk angyalok. Ha már megint elaludtunk, a késésünket a buszvezetőn akarjuk behozni. Vagy ha a főnök felbosszantott,- a legkevesebb elég arra, hogy mi is csattogjunk. Vagy ha otthonról már tüskével indultunk, indulunk munkába. Mert azt fel sem tételezem magunkról, hogy mások froc- lizása lenne a szórakozásunk ... De egyvalami biztos: közlekedési kultúránk hagy még maga után kívánnivalót bőven. Még akkor is, ha rólunk, utasokról sok jót is mondott Feldner Márton. Mért szerencsére nem vagyunk egyformák. Képesek vagyunk bevallani, hogy nincs pénzünk a viteldíjra, s a kölcsönt visz- szaadni; ráírni a bérletre az igazolványszámot, s egyedül mi használjuk, nem „aki bírja, marja, az utazik” alapon egy bérlettel bliccel az egész család. Olykor a négyéves gyereket is az ölünkbe vesszük, nem ragaszkodunk ahhoz, hogy neki külön ülőhely kell. így aztán a gipszelt lábú vagy az idős ember, a jövendő kismama is leülhet. S emberszámba vesszük utastársainkat is éppúgy, mint a gépkocsiveze^ tőt. Feldner Márton állítása szerint mi vagyunk többen. A konfliktusok oka? Szerinte: — Fele-fele arányban esetenként mindkét fél hibás. Aki nem érti meg, hogy a viteldíjat nem a saját zsebemre hajtom be, s jómagam is, amikor elfogy a cérnám. Mondtam, több türelmet hozok ezután magammal otthonról. Annyit, hogy a havi 220 órára mindig fussa... Szabadság, betegség, igazolt távoliét Kétszázhúsz óra. Erőltetett tempó, vezetésben, ott, ahol utasok élete van rábízva a gépkocsivezetőre. Ahol elég egy hibás mozdulat a tömeges katasztrófához. S mi -őt, őket feleslegesen bosszantjuk? — Igen, sokszor feleslegesen, érthetetlenül — mondja Fúró Ferenc forgalmi vezető. — Szabadságok, betegségek, igazolt távollétek, s a magas óraszámnak az az oka, hogy hattal kevesebb gépkocsivezetőnk van. De a sok túlóra ellenére is győzik. Nekünk is győznünk kellene egy kis önfegyelemmel. S kicsit több türelmet vinni magunkkal az év minden napján. Annyit, hogy embertársainknak is jusson belőle! Varga Edit an-e helyünk a kocsmában? Mielőtt felháborodna valaki a feltett kérdésemen, szeretném leszögezni, hogy a kocsma szót gyűjtő- fogalomként használom. Idesorolom ezúttal a vendéglőket, éttermeket, a sörözőket, a borozókat és minden vendégfogadásra kialakított üzletet, amelyekben kétségkívül ott van, vagy lenne a helyünk mindennap. No persze nem az asztal alatt, hanem csak mellette. Véleményem szerint lámpással keresve sem találnánk olyan embert, aki elmondhatná, hogy egész életében mindig nagy ívben kikerülte a tágabb értelemben vett kocsmát. Napjainkban óhatatlanul megfordul ott mindenki: az ebédelő kisiskolás éppúgy, mint a kikapcsolódni vágyó felnőtt, vagy az ebédért ételhordóval érkező nyugdíjas. Miután többszörös gyakorló vendégek vagyunk, nálunk szinte mindenki ért a kocsmához. A vendéglátás viselt dolgairól épp úgy megvan mindenkinek a véleménye, mint a tisztességes próbálkozásokról. Néha a szidalmakkal is tarkított nézetekből azt szűrhetjük le, hogy az emberek többsége szeretné szeretni a kocsmát, gyakrabban megforA hozamok növeléséért Korszerű öntözőrendszer Az elmúlt években csökkent az öntözött földek területe, miközben a nemzetközi statisztikák szerint a termelők mind nagyobb mértékben alkalmazzák a hozamok fokozására a mesterséges vízutánpótlást. Hazánkban tavaly kezdődött meg az öntözés fejlesztésének új programja, amelybe az osztrák Bauer céget vonták be. A nagy nemzetközi gyakorlattal rendelkező vállalat öntözőtelepeket létesít az országban, ezek nemcsak a helyi víz- utánpótlást oldják meg, hanem lehetővé teszik más üzemek számára is a modern eljárás tanulmányozását. Az Agrober két évvel ezelőtt több megye területén 38 gazdaságban készítette elő a Bauer-féle öntözési program adaptációs terveit, és az eh múlt évben — az összesítések szerint — már 240 korszerű öntözőberendezés működött az országban. A gépeket az Agrotek hozza forgalomba, a szerviz- és alkatrészellátást a KITE termelési rendszer vállalta. A tapasztalatok szerint a berendezések kitűnően beváltak, műszaki hiba nélkül dolgoztak, fgy az idén nagyobb ütemben folytatják az öntözőberendezések telepítését. 1986-ban további 60 gazdaság mintegy 12 ezer hektáron rendezkedik be a mesterséges vízutánpótlásra, és így 25 ezer hektárra egészül ki a modern gépekkel öntözött terület. Azok a magyar és osztrák Vácott születtek: Sándor György és Danes Erzsébet fia, György, Fehérvári György és Tóth Mónika lánya, Fruzsina, Pál György és Gréczi Ildikó lánya, Zsanett, Harsányi Csaba és Sztankovics Anna lánya, Anita, Sinkó József és Szabó Ilona lánya, Andrea, Szabó János és Parcz Annamária fia, Gábor, dr. Träger Károly és dr. Szombati Mária lánya, Zsófia,. Truppéi ’.Imre é’s'Alács1’ Andheá fia, Táftiás, Ormándi Sándor és Hajdú Erzsébet fia, József, Tatai János és Ádám Erzsébet fia, János, Bállá István és Csüti Ágnes lánya, Diana, Gertsma- yer Péter és Deák Zsuzsanna fia, Péter, Győrfi István és Kurali Katalin lánya, Mária, Hugyecz Ferenc és De- mény Erzsébet lánya, Viktória, Nagy Zsolt és Volentics Rózsa lánya, Enikő, Sipos Ferenc és Szaniszló Ágnes fia, Péter, Berkes Róbert és Dósa Ágnes fia, Balázs, Gusz- mann László és Koncz Kornélia lánya, Renáta, Dóbiás István és Nagy Mária lánya, Marietta, Genzelman Mihály és Debre Erzsébet lánya, Barbara, Somlói József és Haff- ner Mária lánya, Mariann, Szabó Ferenc és Galambos Mária lánya, Katáin, Gyetven János és Holenczki Jusztina fia, Péter, Lakatos Attila és vállalatok, amelyek érdekeltek az itthoni öntözésfejlesztési program megvalósításában, tevékenységük összehangolására konzorciumot hozlak létre. A szerződésben 15 magyar vállalat, illetve intézmény — közöttük nyolc a gyártásban, öt pedig a fel- használásban van érdekelve — állapodott meg abban, hogy kölcsönös érdekeltséggel igyekeznek gyorsítani az öntözött terület mielőbbi bővítését. Az Agrober már újabb öntözőtelepek tervezésén dolgozik és szaktanácsadásra is vállalkozik, amit díjtalanul végez, hogy ez ne jelentsen többletkiadást a gyakran anyagi nehézségekkel küszködő üzemeknek! A Népszabadság munkatársa beszélgetett dr. Olajos Mihállyal, a Vác Városi Pártbizottság első titkárával a Bu- dapest-közelség előnyeiről, a Váchoz tartozó 32 település helyzetéről, a helyi üzemek sikereiről, gondjairól s a lépésváltás, megújulás szükségességéről. A Fonómunkás című üzemi lap írt arról, hogy a Vám utcai üzemben idén kísérleti jelleggel a következő anyagokat dolgozzák fel,: angóra- nyúlszőr, pasztell nyúlszőr, báránygyapjú, gyapjú fésűskóc, lakatos Piroska lánya, Anita, Botka József és Sztranyan Mária fia, Ádám, dr. Kollár Lajos és Baller Katalin lánya, Franciska, Kriskó László és Klucsik Erzsébet fia, László, Kurali József és Lép Edit fia, Bálint, Volentér Zoltán és Gyetyel Erzsébet fia, Szabolcs. Házasságot kötöttek: Pető Zoltán és Kékesi Ildikó, Szé- csényi Zbltán és Makrai Tün- dé, D’úna'í'ölgyf' ZtíltSh ‘ és Fürdős Ildikó,' Sinkó Pál és Benda Hajnalka, Kasnyóvszki- Kása Nándor és Péter Borbála, Nagy István és Kökény Anna, Tóth Zoltán és Palotai Gabriella, Dobránszki Gábor és Mészáros Mária, Bellon Csaba és Kovács Edit, Miklós Lajos és Ka jós Mária. Vácott haltak meg: Bálint Jánosné sz. Fitter Katalin Vác, Kisparti Erzsébet Vác, dr. Iván Ferencné sz. Ecker Margit Budapest, I. Kempf Györgyné sz. Gracza Ágnes Szob; Brusznyiczky János Vác, Harangozó János Vác, Mózes Lászlóné sz. Molnár Zsuzsanna Vác, Kacsári József Vác, Lieszkovszky Sámuel Vác, Súlyán András Felsőpetény, Szabados Györgv- né sz. Kovács Éva Göd, Kálmán Sámuelné sz. Pindzsulya Gizella Vác, Henegár István Göd. Migráció A fóti Vörösmarty Termelőszövetkezet vád kerületében befejeződött, és Veresegyházán folytatódik a csaknem ezer hektáros terület komplett meliorációs programja. Az idén összesen 6 millió /forintot fordít erre ,a célra a szövetkezet. Szóvá tesszük, ... hogy az alsóvárosi Gombás-patak medre, a Forte-gyár felé eső résznél mindjobban hasonlít egy nagyméretű szeméttárolóhoz. Autógumik, konzervdobozok, textilhulladékok s más háztartási limlom éktelenül a folyócska medrét. Minap egy kimustrált hűtő- szekrény fokozta a nem épületes látványt. valamint színes Crumeron kon- verterezett szalagfajtáikat. A Családi lap júliusi száma Egy gyöngyszem a Duna bal partjáról címmel nyolc színes képet közöl Vácról, majd egész oldalas várostörténet következik 1075-től napjainkig, sajnos pontatlanságok sokaságával a váciak bosszúságára, a helytörténészek megtévesztésére. A Magyar Hírlap bemutatta a Váci Kötöttárugyár — márkanevén Senior — termékeit, megírva: az üzem ma termelésének egy harmadát exportálja, évenként mintegy 50 tonna anyagból 600—700 ezer fürdőruhát készítenek speciális varrógépeken, jól együttműködnek a nyugatnémet Felina céggel. Orvosi ügyelet Hétfőtől, augusztus 4-től az alábbi orvosok tartanak éjszakai és hétvégi ügyeletet a városban: hétfőn dr. Füredi Gyula. kedden: dr. Kiss Lajos, szerdán: dr. Kiss Péter, csü- föatökömridr?! Hajrner «Viktória, pénteken:, «dr. Füredi ■; Gyűla, szombaton és vasárnap: dr. Csupor Éva. Az ügyeletes gyermekorvos szombaton és vasárnap dr. Sípos Lajos. Az ügyelet a régi kórházban — Vác, Március 15. tér 9. sz. alatt, a 11-525 telefonszámon található. Fogászati ügyeletet szombat reggel 7 órától délután 1 óráig, vasárnap reggel 8 órától déiig tart dr. Göbl Piroska, a Chá- zájr András utca 17. szám alatti rendelőben, a régi városi fürdő épületében. Szombaton és vasárnap — 2-án és 3-án az alábbi állatorvosok tartanak ügyeletet: az északi részen dr. Kalácska Lajos — Szob 36. —, a déli részen dr. Juhász János, Váchartyán 9. Az ügyelet szombaton reggel 8 órától hétfő reggel 8 óráig tart. ■ Anyakönyvi hírekh Vác a hazai lapokban dúlnának ott, ha az idejüket kellemesen tölthetnék. Kétségtelen, hogy a kocsma a szabadidő eltöltésének egyik lehetséges színtere Vácott is. A kis talponállók éppúgy, akárcsak a hangulatosan berendezett Duna presszó, vagy a Kőkapu vendéglő olyan társas együttlétek.re is módot adó hely, amilyenekre másutt aligha lenne lehetőség. Hiszen a vendéglátó helyeken olyan emberek is együtt lehetnek, beszélgethetnek, akik egyébként nem is ismerik egymást. A kocsmapártiak egyértelműen azt vallják, hogy a vendéglátásnak társadalmi funkciója van. Ezt a nagyon fontos szerepét azonban ma nem úgy tölti be, mint ahogy az szükséges volna. Hányszor halljuk emlegetni azokat a hangulatos kávéházakat, kisvendéglőket, amelyeknek a falai közölt mindenkor szívesen látott vendégek voltak egy kávéra, kisfröccsre, vagy egy jóízű gulyásra betérők. Az emlékezők közül sokan nemcsak az ételért, italért jártak törzshelyükre, hanem . egy-egy izgalmas vita kedvéért is. Asztaltársaságok, baráti körök alakultak ki, tagjaik rendszeresen találkoztak. Akad közöttük, akiket a szakmájuk iránti érdeklődés tartott össze, voltak, akik a napi eseményeket beszélték meg, politizáltak, vagy művészeti viták színhelyéül választották a kocsmát. Nem volt kevés azok száma sem, akik alkottak, dolgoztak egy kávéházi asztal mellett. Mások a játék, a szórakozás kedvéért mentek, hiszen a sakk, a kártya, a billiárd, vagy éppen az újság, de mindenkor társaság várta őket. Tudom vitathatatlan, hogy évekkel ezelőtt más rugók mozgatták a vendéglátást. Sokkal egyértelműbb volt a kényszer. Ha a tulajdonos meg akar élni, akkor az üzletnek mennie kell. Napjainkban az ebben való közvetlen érdekeltség jórészt még hiányzik. Még akkor is így van ez, ha a vendéglátóipar az utóbbi években a szorítóbb feltételek kialakításával enged a korábbi, kényelmes pozíciójából. Ügy tűnik tudomásul veszik, hogy munkájuk bizonyos szolgálat, amit jó kereskedők módjára érdemes csinálni. Csak ebben az egy esetben felelhetnek meg azoknak a társadalmi igényeknek, amelyek kielégítése a feladatuk. Am ehhez tisztességes és eredményes üzletvitel szükséges, valamennyi, venléglátóhelyen. A verseny a vendégért Vácott is csak úgy bontakozhat ki igazán. őst már nem kérdezem, hanem állítom, hogy a helyünk ott van a vendéglőben, a sörözőben, a borozóban, ám manapság sok asztal mellett üresen állnak a . székek. Pedig szívesen melléülnénk, ha biztosak lehetnénk abban, hogy ott nem részegeskedés, hanem tartalmas kikapcsolódás vár ránk — szolidabb áron. Surányi János ISSN 0133—2759 (Váci Hírlap) Kocsmonológia
