Pest Megyei Hírlap, 1986. augusztus (30. évfolyam, 180-204. szám)

1986-08-06 / 184. szám

Kell ide más is, ami lendít az üzleten Ahol mindig lesz friss kenyér Korábban hírül adtuk, hogy új sütőipari szaküzlet meg­nyitását tervezi városunkban a Dél-Pest Megyei Sütőipari Vállalat. A Széchenyi tér 2 szám alatt lévő helyiségben ekkor már javában rendez­kedtek a vállalat mesterem­berei — a munka oroszlán- részét ők végezték — és nemsokára tetszetős kis bol­tot varázsoltak oda. Beleértve a tervezést is, mindez néhány hét leforgása alatt történt, a vásárlóközön­ség jóformán csak a megnyi­tás tényéről értesült a minap, amikor Kovács Károly igaz­gató a város vezetőinek jelen­létében átadta az új kereske­delmi létesítményt, amely hi­vatalosan a Xl-es számot vi­seli. Újabb felelősség Ezzel az üzletnyitással tel­jesült a nagykörösiek kíván­sága. Méghozzá eléggé régi óhaj vált valóra, hiszen köz­tudott, hogy ilyen jellegű szakboltot, a régi megszűnte után, jó ideig nélkülözött a város. Most már a vállalat­nál is elmondhatják, hogy valamennyi üzemük mellett létezik egy-egy kereskedelmi egységük is, az ott lakók nem kis megelégedettségére. De nyilvánvaló az is, hogy a nagykőrösi kenyérbolttal újabb gondot, felelősséget vett a nyakába a vállalat, jobban mondva a helyi üzem, mivel jellegéből eredően ele­ve szigorúbb követelménye­ket támaszt vele szemben a vásárlóközönség, s ha ezeket nem teljesítené, semmi „fan­tázia” nem lenne benne. Rossz hasonlattal élve, úgy is mondhatjuk, amíg másutt el­nézőbbek vagyunk, ha szik­kadtabb a kifli, a sütemény, vagy a rozslángos kenyér, itt ilyen kifogás fel sem nagyon merülhet. Versenyhelyzet Persze, a jó minőséghez a vállalatnak egyébként is jól felfogott érdeke fűződik, vég­tére is Nagykőrös lakói nem panaszodhatnak a kenyér- és péksütemény-ellátásra, a ke­nyérgyári harapnivalókon kí­vül gondoljunk csak a Tol- di-iskola és a magánsütödék cseppet sem megvetendő ter­mékeire. Szóval, versenyhely­zet van a kenyérfronton is, az ellátók szempontjából egyáltalán nem mindegy, hogy ki tesz abban szert előnyre. A tervek szerint a vállalat valamennyi készítményét egy helyben megvásárolhatjuk a nyitva tartási idő alatt, reggel fél 6-tól délután 5-ig három­szor is hoznak friss árut, és mivel ^szombaton is nyitva tartanak 14 óráig, nem áll Virágok doktora Tulajdonképpen nem kerek évforduló, hanem a hiányából és a követők hiányából érzett sajnálatunk is elégséges ok lenne, hogy halála után 15 évvel „máris” emlékezzünk dr. Farkas Lászlóra. A tetét- lenpusztai határban. létreho­zott évelő virágkertészete Európában is ismertté tette a szorgalmas, nagy tudású és széles látókörű ember nevét. Gyűjteményének ma már alig van nyoma Cegléden a kutató intézetben, mégis né­hány különlegesség emlékez­tet rá. Inárcsi Farkas László 1885-ben Nagykőrösön szüle­tett, a Pázmány Péter Egye­temen természettudományokat és nyelvészetet hallgatott, s nagyon érdekelte az irodalom is. írói hajlama már megmu­tatkozott középiskolás korá­ban, diáklapot szerkesztett, majd igen fiatalon a Virág- fakadás c. lap munkatársa lett. 1900—1903 között sokat forgott a századelő irodalmi világában, így az említett lap­nál barátság szövődött Juhász Gyulával. 1907-ben természet­rajzból doktorált, majd szá­mos európai tanulmányutat tett. Különösen a hegyvidéki fló­ra érdekelte, a kezdeti berli­ni és drezdai évek után négy évet élt az Alpokban. Erre az időszakra utal egyik vissza­emlékező gondolata, amely — stílusosan — a növényekkel kapcsolatos. „Ismerik a rubin­piros virágcsopdrtokkal ékes törpe habszegfűt, a Silene pu- sillát? Tömör, alig ujjnyi le­vélpárnácskákon ülve gyönyö­rű virágszőnyeget terítettek lábaim elé, amint alpesi ki­rándulásom alkalmával kilép­tem a Schneebergre felka­paszkodó törpe gőzvasútból. És hiába aggódtam, minden lépésem kioltotta egy-egy vi- rágpárna életét, de nem volt más választásom, nem volt lépésnyi hely, ahol ne pom­páztak volna. Közöttük bókol- tak a Campanula pulla. a hosszúcsöves harangvirág minden szellőmozdulásra megrezdülő kék leplei.” Minden fontos európai vi­rágtermelő céggel kapcsolatba kerül, fajtákat, fajokat, vál­tozatokat cserél és a tetétleni kertészetében 5000 fajta Iris (nővirág), igen sok pünkösdi rózsa, számos tündérrózsa és hagymás dísznövény pompá­zott a kertjében Évelő dísz­növény faiskolája ugyanolyan fontos és híres volt, mint az Vnghvárj/-féle gyümölcsfa-is­kola. A világháború viharai elpusztították a növényanyag jelentékeny részét, ami ma­radt a ceglédi intézetbe, illet­ve a Fővárosi Kertészeti Vál­lalathoz került. 1947-ben meghívott előadó a Kertészeti Főiskolán. Két műve jelent meg. a Sziklakért és az Évelő dísznövények; a Szépítsük a vidéket már csak részleteiben készült el, vajon hol lehet a kézirata? A Nők Lapja, az Élet és Tudomány, a Természettudományi Köz­löny, a Kertészet és Szőlészet rendszeresen közölte írásait, annak ellenére, hogy néha szaktudásához mérten ala­csony beosztásba kényszerült. 1917-ben könyvkiadót ala­pított, amely nyolc évig mű­ködött! Ady, Bartók, Juhász Gyula. ■ Móricz, Krúdy, Ter- sánszky, Szabó Dezső és sok más szerző műveit adta ki. Kárpáti Aurél, Bródy Sándor, Hevesi Sándor, Rippl-Rónai József, Márffy Ödön és sok más jeles személy barátjának tudta. Kitűnő társasági em­ber volt, az anekdotáknak se szeri, se száma — szinte élő irodalomtörténet lehetett vol­na, ha valaki igazán szóra bírja... Surányi Dezső Kocsmázok Ilyenkor, nyáron, minden tollforgató ember azzal te­szi rá a kezét az írógépre, hogy jól ráhúzza a vizes lepedőt a sörösökre. Hogy ez mégiscsak tűr­hetetlen. A boltokban nincs sör. Ha van, az sem kőbányai, hanem Tuborg. Vagy Bip. Az tudnillik emennél is drágább. Vagy csak dobozos van, amit magyar ember meg sem tud fizetni. Pedig ez mégiscsak tűr­hető. A kocsmában mindig van sör. Kőbányai.. Tizen­három forintért. Hideg. Ismerősöm — beavatott! — azt mondja, mindez nem ér meg annyi nyom­dafestéket sem, amennyi a kinyomáshoz szükséges. „Tudod te, hogy szegény kocsmárosnak jattot kell adnia a szállítóknak?” Nem tudtam. És meny­nyit? „Na, ne nevettesd ki magad. Legkevesebb forin­tot üvegenként.” így aztán nem otthon iszom meg, a tévé előtt, családi körben az üveg sörömet kilencért, hanem a kocsmában. Hideget, ti­zenháromért. Csakhogy lehet kapni! —lt fenn a veszélye annak, hogy kenyérszűkös hétvégeknek nézzünk elébe. Persze, ha a kereskedők szemszögéből vizsgáljuk meg a dolgot, könnyen beláthatjuk, hogy pusztán a sütőipari ter­mékek forgalmazásából csur- ranó haszon talán még a fenntartásra sem futná, kell ide más is, ami lendít az üz­leten. Annak a vevők is csak Örülnek, hogy a francia meg a köménymagos kenyér és a mákos patkó mellett tejet, tej­termékeket, édesipari cikke­ket, üdítőket, egynéhány kon- zervféleséget, száraztésztát is kaphatnak, legalább azokért sem kell máshová menni. Ecetes Imrénének, a vállalat anyag- és áruforgalmi osz­tályvezetőjének elmondása szerint havonta 300—350 ezer forint forgalmat szeretnének majd lebonyolítani, ebből a saját termékek másfél száz­ezer forintot tesznek ki, igen változatos összetételben. Fi­gyelemre méltó, hogy a dia­betikus étrenden élőkről sem feledkeztek meg. A lisztérzé­kenyek, cukorbetegek is meg­találják itt a számukra meg­felelő tósztaféleségeket, a jö­vőben azokat is egyre bővüiő választékban. Nem csak a pékek Mindössze ennyit kíván­tunk elmondani az új ke- nyérbol-tról megnyitásának ürügyén. Ismerve a vállalat, elsősorban a körösi kenyér­gyár munkáját, nincs okunk kételkedni a fenti szép ter­vek valóra váltását illetően. Persze nem minden csak a pékeken múiik. Koncsik Sán- dorné, Deák Ferencné és Szabó Tiborné, a kipróbált kereskedők munkája is ga­rancia lehet rá, hogy a kis bolt hatmar népszerű lesz a fogyasztók körében. Miklay Jenő Mozi »m A nagyteremben Hóbortos népség I. Színes botswanai filmvígjáték. Elő­adás 6 és 8 órakor. A kertmoziban Hátsó ablak. Színes, szink­ronizált amerikai krimi. Elő­adás 9 órakor. NAGYKŐRÖSI Oxírfnii A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXX. ÉVFOLYAM, X84. SZÁM 1986. AUGUSZTUS 6., SZERDA r Étkezésre vették át A rozs aztán kitett magáért A legelőket fonnyasztja a nagy meleg A múlt héten a nagykőrösi Arany János Termelőszövet­kezetben szépen, rendben be­fejezték az 1526 hektár, őszi vetésű gabona aratását. Az eredményekről Szabó Balázs termelési elnöktől érdeklőd­tünk. — Az őszi búza a tervezett, hektáronkénti 4 tonnával szemben 3,5 tonnát fizetett — mondta. — Az őszi árpa pedig a terv szerinti 2700 kilogramm helyett csak 1200 kilogrammot adott. De kitett magáért a rozs, amelynek terve 1900 ki­logramm volt és átlagosan 2100 kilogramm termett. Ez a lemaradás a száraz április és a kevesebb májusi csapadék következménye. A homokon csak a rozs adott elfogadható termést. Bú­zánkat javított minőségűnek, rozsunkat mind étkezésre vet­ték át. Az aratás után elvé­gezzük a szalma bálázását, a tarlószántást. A héten hozzá­fogunk a folyékony műtrágyá­val való talajjavításhoz és az őszi gabonavetések előkészí­téséhez. A legutóbbi 20 milliméteres eső felélénkítette zöldség-, paradicsom-, napraforgó-, si­lótakarmány- és cirokvetésün­ket és a halódó legelőnket, de a homokon, a nagy melegben ismét nagyon szenvednek. 611 hektár napraforgónk még a legjobban bírja a szárazságot és tűrhető termést ígér. Ara­tásához szeptemberben fogunk hozzá három kombájnnal. Negyven hektár paradicsom­ültetvényünket kézzel szedet­jük le. (Szedésre lehet jelent­kezni a Törteli úti paradi­csomföldön Kapás Tibor ter­melési vezetőnél.) Nagy erőfeszítéssel törek­szünk gyümölcsöseink — szil­va- s meggyfatelepítéseink — és a konzervgyárnak termelt leveszöldség öntözésére. Mert bizony a júniusi 47 és a jú­liusi 24 millifnéteres csapadék mellett az idén összesen csak 312 milliméter csapadék volt, amelyet nagy szelek szárítot­tak ki. A rendes csapadékos esztendőkben a félévi eső át­lagosan 400 milliméter felett szokott lenni. Almatermésünk jó közepesnek ígérkezik. Tele­peinken az idén is alkalma­zunk szedőket s részes és pén­zért való szedésre ' is adunk majd almát. Nagy gondot okoz húshasz­nosítású szarvasmarháink ta­karmányozása, amelyek lege­lői az eső után kezdtek éledni, de ismét fonnyasztja a nagy meleg. A legelőket silótakar- mányvetések felszabadításá­val pótoljuk, s sokat segít a konzervgyár is zöldbabhulla­dékkal, amelyet kiöntözünk a legelőre. A növendék jószágok­nak abraktakarmányt is adunk — fejezte be a tájékoz­tatást Szabó Balázs termelési elnök. Ivopa László Sporthírek Megnyerték a csapatversenyt itthon a Mészáros Kupa öt. egyenként négyfős csa­pat vett részt városunkban, a temetőhegyi tekecsarnokban megrendezett, egyben idényt is záró, hagyományos Mészá­ros Kupa tekeviadalon. A ha­zaiak jól szerepelve megnyer­ték a csapatversenyt és az egyéni értékelésben is értek el helyezést (ott csak a dobo­gós helyezéseket rangsorol­ták). A helyi tartalékok is helytálltak. Csapatversenyben: 1. Nagy­kőrösi Mészáros Tsz SK A- csapata (Tóth Ferenc 421, Sza­bó Balázs 394, Kovács Lász­ló 389, Lóczy Mihály 374) 1578; 2. Tiszakécske SC 1527; Bogár Imre balladája Kötél által, kellő ügyességgel ARANY' JÄNOS versének, valamint a Bogár Imre balla­dája című népköltésnek mind az alapgondolata, mind a szer­kezete hasonlatosnak tűnik. Olvasván tehát a Zócs Klára után a költői szépségű 13 sza­kaszos betyárbaliada-remeket, vélhetjük, hogy azt maga Arany János írta. Ha nem, ak­kor is része volt a szerzésé­ben, mert tudta nélkül olyan vérbeli verselő írta, aki igen­csak járatos volt Arany költé­szetében. Bogár Imre betyár kezéhez nem tapadt vér, bandavezér sem volt, a Tisza—Duna közén kívül más tájakon nem járt. Nőtlen volt és írástudatlan, de megnyerő külsejű s ezt a csendbiztosok is elismerték. A körözőlevelek szerint „magas, nyúlánk termetű, barna hajú, barna szemű, kicsiny bajuszú, igen szép külsejű és arcú”. Életútját a Pest Megyei Le­véltárban őrzött Központi Fe- nyítő Törvényszék vádló, ki- - hallgató, elítélő és kivégzési jegyzőkönyvében olvashatjuk. A vadkerti Bocsa pusztán szü­letett 1842-ben. Apja, idős Bo­gár Imre számadó gulyás volt. anyja Molnár Anna. Két testvérét ismerjük, a nála egy évvel fiatalabb Jakabot és Ma­ri nővérét. Jakab végigkísérte a betyárok útján, Mariról csak annyit tudunk, hogy a félegy­házi börtönből vaió szabadu­lása után nála lakott a betyár fivér. A fiú suttyó legényként gu­lyásbojtár lett. 1860-ban került először összeütközésbe a tör­vénnyel ; Jakabbal, Jó Ferenc­cel, Kökény Józseffel és Kóp­iás Józseffel, pusztai pászto­rokkal együtt marhát lopott. Elfogattattak, egyévi súlyos börtönre ítéltettek. Kiszaba­dulásakor, 1861. március tizen­ötödike után mint leveles em­ber nem kapott a kezére jó­szágot. De nemcsak ezért, mert éppen a hatvanas évek­ben osztották föl a legelőket, néhány esztendő alatt a vége­láthatatlan páskomok eke alá kerültek, a pásztorok válságba jutottak. Állástalanul kóboroltak egyik pásztortanyáról a má­sikra, rákaptak a lólopásra, marhatolvajlásra, egy-egy jó szervező, körültekintő paran­csoló vezér keze alatt bandák­ba verődtek. A Bogár fiúk: Imre és Jakab, az apjuk és Bogár Miska rokonuk Dönti Péter bandájához csatlakoztak. 1861. december hatodikán történt az első, sok pénzt szerző rablásuk Baján. Rajta­ütöttek a vásárosokon, amikor azok gyanútlanul és tele bukszákkal,, az áldomások bo­rától kissé kapatosán porosz- káltak hazafelé az országúton. A betyárok tizenöt szekeret fosztottak ki, majd behúzódtak az erdőbe és lesték az előre kifigyelt adószedő kocsiját. Kétezer forintot emeltek ki a cassaládából, és a hivatalos emberek ujjairól erővel lehúz­ták az aranygyűrűket. A ké­sőbbiekben sem bántottak sen­kit, igaz, hogy fegyverrel a kezükben sarcoltak és loptak. MÁS BANDÁK rémtetteinek hatására Pest, Pilis és Solt vármegyék 1861. december 16- lól számítva egy esztendőre rablás, rablógyilkosság és gyújtogatási bűntényekre rög- tönítélő bíróságot állítottak föl, a betyárok nyomába állig fölíegyverzett lovas hadna­gyok, csendbiztosok és csend­őrök hadai indultak. Fái esz­tendő alatt fölszámolták a két nagy folyó közti betyárbandá­kat. Az öreg Bogár Imrét egy tanyasi gazda lőtte agyon, Dönti Pétert maguk a betyá­rok lőtték halántékon és dob­ták a csengelei kútba. Baski György szorultságában öngyil­kos lett, Bartucz Miskát el­fogták és kivégezték, akárcsak Zsibritát, igaz nevén Zsolnai Sándort. Utoljára csak Imre és Jakab maradt a bandából. Imrét álmában egy tanya ere­sze alatt fogták el mély álmá­ban. A rögtönítélő törvényszék akasztófára ítélte, „engedtet­vén részére a halálra való leendő készületek végett há­rom óra.” 1862. július 17-én délután hat órakor Pesten, az Üllői út és a lőrinci puszta közötti dombon Kornberger Mihály megyei hóhér „a fölál­lított akasztófán kötél által, kellő ügyességgel, az élők so­rából kivégezte”. E sorok író­ját ötven évvel ezelőtt újonc katona korában az őrmesterek sokszor fölkúsztatták erre a dombra, olyankor az öreg ba­kák emlegették a híres betyárt. BOGÁR IMRE szépséges balladájának dallamát egyik legtehetségesebb népies mű­dalszerzőnk. az abonyi Simon- ffy Kálmán (1832—1881) „Be szépen szól a furulyám” dalla­mára énekeljük. Hídvégi Lajos 3. Közgép SE (Cegléd) B-csa- pata 1503; 4. Szentendrei. Vá­rosgazdálkodási Vállalat 1315; 5. Nagykőrösi Mészáros Tsz SK B-csapata (Kis Sándor 362, Zatykó Géza 338. Farkas József 336) 1036 összfával. Egyéniben az ,1—2, . .pályán (10 induló közül): 2. Kovács László 389 fával. A 3—4 pá­lyán (9-en voltak): 2. Tóth Fe­renc 421; 3. Szabó Balázs 394 fával. ★ 1973-ban már volt NB I-es csapata városunknak. Akkor a Nagykőrösi Volán gyeplabdá- sai három mérkőzést le is ját­szottak, de azután megszűnt — különböző akadályoztatások miatt — a szakosztályuk. Most reméljük, hogy a Nk. Konzervgyár Kinizsi SE or­szágos élvonalba jutott férfi kosárlabdásainak szereplése sikeresebb lesz. ★ Augusztus 6-án, ma immár harmadszor kerül sor a múlt évben már nemzetközivé vált nagykőrösi maratoni futóver­senyre. Reméljük, ezúttal is lesz nézősikere a nem min­dennapi, rangos sportese­ménynek. ★ Az 1985 86-os bajnoki évben legeredményesebben szerepelt és egyik kulcs-(közép) játékosát kénytelen lesz nélkülözni a Kinizsi NB II-be feljutott női kosárlabdás gárdája. Dr. Fü- löp Tiborné ugyanis anyai örömök elé néz. ★ A lépcsőzetes rendszerű elő- csatározások után a serdülő Kalocsai Tamás és az újonc korcsoportos Csípő Kristóf (mindkettő Nk. Konzervgyári Kinizsi SE) volt jogosult a szomszéd városban, Kecske­méten rendezett vidéki tenisz- bajnokságban való indulásra. Július 29-én volt Budapes­ten a megyei férfi II. osztályú kézilabda-bajnokság őszi sor­solása és programegyeztető megbeszélése. ★ A Nk. Konzervgyár Kinizsi SE természetjáró szakosztálya augusztus 22-től 24-ig Szat- már—B.ereg—Tiszahát túrát szervez. Az érdeklődők Szabó Zsófia túravezetönél jelentkez­hetnek a városi tanácsnál. Szerdai műsor Labdarúgás. Tápiószentmár­ton: T. Tsz SK—Nagykőrösi Konzervgyár Kinizsi, előké­születi mérkőzés^ s. z. ISSN 0133—2708 (Nagykőrösi Hírlap;

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom