Pest Megyei Hírlap, 1986. augusztus (30. évfolyam, 180-204. szám)

1986-08-06 / 184. szám

4 198G. AUGUSZTUS G„ SZERDA Végül is mennyibe kerül? A viteldíj hullámai között Nehéz a szolgálathoz megfelelő embereket találni — Condole, gondole! — rikoltóinak a bámcsz turis­ta után Velence terein a temperamentumos hajóslegé- nyek, a csatornák vizét hangtalanul szelő patinás vízi jármüveiket kínálgatva. S gondol-c arra a jámbor vi­lágjáró, hogy ha elfogadja szolgálataikat, hány napi dié­tával kell majd kompenzálnia a rövidke álromanti­káért elkért tetemes összeget? Ha kis hazánkból uta­zott a lagúnák és paloták városába, akkor bizonyára. Hiszen idehaza megszokhatta, hogy a közlekedési ára­kat nem a kereslet-kínálat pillanatnyi állása határozza meg, s ha mondjuk, gondolára nem is, de kishajóra vagy kompra száll, ott nem módosítják a forgalom nö­vekedése szerint a viteldíjakat. egyik járatunk sem közleke­dik. A biztonságos hajózás­nak, különösen a kikötésnek, nincsenek meg a feltételei. Indokolt esetben azonban, vagy előzetes megbeszélés alapján — lakodalom, va­lamilyen rendezvény után. — vállalhatnak különjáratot az ügyeleteseink a kijelölt állo­másokon. Ennek díja a nap­pali különjárat kétszerese. Fejlesztési terveink között egyébként az éjszakai, me­netrend szerinti járatok in­dítása is szerepel. Vácnál és Dunaújvárosnál szeretnénk ennek a feltételeit megterem­teni. Nem lesz azonban köny- nyű az új szolgáltatáshoz megfelelő munkatársakat is találni, mert a vállalat bér- színvonala alacsony ahhoz, hogy az igazán képzett és megbízható munkaerőt ma­gunkhoz tudjuk csábítani. Ellenőrizni kell Ügy tűnik, hogy pillanat­nyilag nemcsak az utast, ha­nem a szakmabelit is elön­tik bizonyos kérdésekkel kap­csolatban a kétkedés hullá­mai. Mert tudjuk ugyebár, hogy a legsűrűbb ellenőrzés sem olyan biztos védekezés a pénzügyi visszaélésekkel szemben, mint ha a pénz ke­zelőjét legalább a szakmai át­lagnak megfelelően fizetik. S akikor tán nem lennénk a Duna mentén is — -akárcsak a jól fizető utasokért küzdő gondolások között — kiszol­gáltatva a kereslet-kínálat, il­letve a kit is lehet becsapni évszázados törvényének. Márványi Ágnes Gyakorlaton tanműhelyben A Mechanikai Művek új tanműhelyében az érdi 220-as Számú Szakmunkásképző Intézet szerszámkészítő- és emelő­gépszerelő-tanulói kapnak gyakorlati képzést. A mintegy négy­millió forintos költséggel elkészült új tanműhely az ered­ményes oktatáshoz szükséges minden eszközzel rendelkezik. A tanulók felkészítését Kovács László szakoktató irányítja. Alkalmazkodó, ellenálló Ez a Linda nem karatézik A Zöldség termesztési Kuta­tó Intézetben új hazai uborka­fajtákat mutattak be. Azokat, amelyek a nagy- és kisüzemi termelésben egyaránt felvált­hatják az import fajtákat. Je­lenleg az itthoni termőterület­nek mintegy 60 százalékát fog­lalják el a külföldi uborkafaj­ták, s ez az arány rövidesen Alapanyag a lenfonónak Áztatásos betakarítás Drága fuvar Legalábbis mindeddig azt hit­tük, ennyivel megbízhatóbbak a Pest Megyei Révhajózási és Hajóépítő Vállalat csíkos trikós matrózlegényei a köz­vetlen anyagi érdekeltségű velencei kollégáiknál. A szer­kesztőségünkhöz érkezett ol­vasói levélből azonban kide­rül, nálunk is vannak kivéte­lek. A pórul járt horányi nyaraló, Nagy Attila, a kü- fönjáratként indított átkelő­hajó viteldí jánaik összegét sze­rette volna teljes bizonyos­sággal megállapítani: ... az ügyeletes hajóslegény .. közölte velünk, hogy hat­van forintot kell fizetni. ... rövid alku után meg­egyeztünk 40-ben. Másnap, már csak kíváncsiságból is érdeklődtünk a horányi átke­lőhelyen, ahol azt a felvilá­gosítást kaptuk, hogy az ilyenkor szokásos viteldíj összege 50 forint. Ezek után erőteljesen fur­dal a tudásvágy; végül is mennyibe kerül egy éjszakai hajókázás a dunakeszi-horá- nyi révnél? Kettőn áll a vásár Levélírónk kérdésére La­katos Barnabás, a Pest Me­gyei Révhajózási és Hajóépí­tő Vállalat igazgatója segít­ségével igyekeztünk választ keresni. — A különjárati díjat az árhatóság hajófajtánként ál­lapította meg. A kishajójára­tokat 30, a kompokat 50, a váci révet pedig 250 forin­tért lehet a menetrend sze­rinti járatoktól eltérő időben igénybe venni. — Ezt a díjat a különjára­ton utazó minden személynek egyenként, vagy valameny- nyiüknek közösen, egyszer kell kifizetnie? Nem mind­egy ugyanis, hogy egy négy­tagú család 30, avagy 120 fo­rintért éri el a túlsó partot. — Mivel ez a különjárati díj, természetesen csak egy­szer lehet kérni, s aki akikor az állomáson várakozik, min­denki átkelhet. A személyze­tet nem érdekli, hogy az uta­sok közösen fizetik-e a külön­járati díjat, vagy egy valakii állja az összeget A határozott válasz ben­nem is méltatlan emlékeket ébreszt. Bizony nemcsak a levélíró, de én is jártam úgy, hogy teljes természetességgel fizettem ki duplán a különjá­rati díjat fotós kollégám és a magam számára Leányfalu és Pócsmegyer között. Még sze­rencse, hogy a velük készí­tett riport során nem szólta el magát a hajó személyzete. Lakatos Barnabás nem örül az újabb történetnek. — Most, a nyári szezonban különös figyelmet fordítunk a rendszeres ellenőrzésre, a sza­bálytalanságok kiküszöbölésé­re. Az elszámolási pontat­lanságot, a pénzkezeléssel va­ló visszaélést szigorúan bün­tetjük. A konkrét intézkedé­sek ellenére is akad vissza­élés, sajnos, az adódó alkal­makat páran nem hagyják kihasználatlanul. Éppen ezért kérjük az utazóközönség se­gítségét, ha lehet, indulás előtt tanulmányozzák át az utazási feltételeket, ne fel­készületlenül, tájékozatlanul lépjenek a fedélzetre. Ha tisz­tában vannak a viteldíjakkal, a különjárati feltételekkel, nem érheti őket meglepetés. — A nyár nyilván megnö­veli a Duna menti üdülőterü­letek, a szigetek látogatóinak számát. Erezhető-e a. vízi köz­lekedésben a forgalomnöve­kedés? — A tavalyihoz képest érezhető, a forgalom azonban alatta marad a várakozásunk­nak. Azzal együtt, hogy mű­ködik már a majosházi révál­lomás is, idén 11,9 százalék­kal nőtt a bevételünk. Éjszaka, feketén — Kanyarodjunk még egy pillanatra vissza az előző té­mánkra, a különjáratra. Nagy­marosi fiataloktól 'hallottam, bizony borsos árat számol­nak az ügyeletesek azoknak az éjszakai kuncsaftoknak, akik a visegrádi szórakozóhe­lyekről akarnak hajnaltájt haztérni. Mennyire hivatalo­sak ezek az éjszaki járatok? — Pillanatnyilag éjszaka A Rostlentermesztési Ku-' tatóállomáson ötödik éve al­kalmazzák sikerrel azt a len- betakarítási módszert, mely­nek most nagyüzemi alkalma­zási feltételeit is megterem­tették: idén már hat gazda­ságban mintegy 200 hektáron az új eljárással takarítják be az értékes ipari növényt. Az úgy­nevezett harmatáztatásos el­járás a len ipari feldolgozását jelentős mértékben megköny- nyíti. A termelők eddig a ren­den száradt gubós lenkórót hengerbálázás után átadták az iparnak, ahol csak nehéz kézi munkaerőt igénylő meleg­vizes áztatás után lehetett el­távolítani a rostnyalábokat összetapasztó pektinanyagot, s ahol külön gondot okozott a keletkező, szennyvíz is. A szombathelyi kísérletek azon­ban ázt igazolták, hogy nem­csak az áztatóvízben, hanem a szántóföldön is felszaporít­ható az a baktériumflóra, mely a pektin bontását el­végzi. Ehhez az úgynevezett harmatáztatásos eljáráshoz a lent nyűvés után 3-4 hétig rendben hagyják, erre alkal­mas kombájnnal a kórók gu- bózását is helyben elvégzik, s csak a szántóföldön lezajló fermentálódást követi a bálá­zás. A jó minőségű, feldolgozás­ra előkészített anyag értéke­sebb az ipar számára is, amit a gyárak magasabb átvételi árral ismernek el. megváltoztatható. Az egyik ígéretes jelölt, a Linda, amely most van fajtaelismerés alatt, s amely a legjobb holland faj­táknak is méltó vetélytársa: bő hozamú, s kiválóan alkal­mas tartósításra. Előnye az import fajtával szemben, hogy jobban alkalmazkodik az itt­honi, sajátos éghajlati viszo­nyokhoz és ellenáll a beteg­ségeknek. A választék bővíté­sére az idén újabb két kon- zerv-uborkafajtát jelentenek be elismerésre a kutatók. Van egy külterjes művelésre alkal­mas fajtajelöltjük is, amely öntözés nélkül is termeszthető. ^ Már bezárta képzeletbeli ^ kapuit Tápiószecsőn a mc- ^ gyei cigány életmőútábor. < Ünnepi műsorral köszön- ^ ték meg a gyerekek az él- ^ ményeket, a táborvezetés ^ gondoskodó szeretetek jó- | szándékú nevelő, tanító, >! példaadó munkáját. Lobogó ^ tábortűznél verseltek, éne- tj keltek, cigánymeséket ^ mondtak, kézművesmun- ^ káikból gyakorlati bemu- S tatót tartottak. A cigány életmódtábor lét­rehozásának körülményeiről, okairól, a célokról kérdeztük Tamás Jánosné táborvezetőt. — Kiscsoportos foglalkozá­sok keretében verselni, éne­kelni tanultak a gyerekek. Szerveztünk számukra vö­röskeresztes egészségügyi ve­télkedőt, úszóversenyt Jász­berényben a strandon, gya­logtúrát, futóversenyt a ka­tonák (Sipos Tamás tizedes, Doszpot Péter tizedes, Bendő János szakaszvezető, Zana László honvéd) felügyeletével. — Hogyan indult el az élet­módtábor szervezése és mi­lyen segítséget kaptak hoz­zá? — A Pest Megyei Műve­lődési Központ és Könyvtár, valamint a Pest Megyei Ta­nács. cigányügyi koordinációs bizottsága hirdette meg a tá­bort a megyében, s jelentkez­tek is öttől 'tizenhat éves ko­rig a cigány fiatalok, első­sorban a rétegklubok és a helyi koordinációs bizottsá­gok, családgondozók közve­títésével. Hetvenkét fiatal ér­kezett meg a nyitás napjára, a legnagyobb létszámban Ke- repestaresáról, Tápiószecsőről, valamint Csöbánkáró!, Szent­endréről, Ceglédről, Tóalmás­ról, Nagykátárói és Pomáz- ról. Négy teljes cigánycsa­ládot is meghívtunk. Ám Korszerű műanyag Turistamatrac Az első; magyar—japán ve­gyes vállalat, a Polifoam Mű­anyag-feldolgozó Kft. alig egy hónapja kezdte meg a terme­lést, s máris több mint har­minc hazai vállalatnak szál­lított újszerű alapanyagából,, polietilén habból készült ter­mékeiből. Magyarországon egyedül ennél a vállalatnál gyártanak habosított polieti­lént, amely jó hó- és vízszige­telő, s elég rugalmas ahhoz, hogy csillapítsa az esések, üté­sek rongáló energiáját. Kedvező szigetelő tulajdon-, ságai alapján az egyik fő fel­használási területének az épí­tőipar ígérkezik, amelynek máris többféle terméket adtak el. A magánépítők is jól hasz­nosíthatják a hideg- és meleg­víz-vezetékek, valamint a köz-, ponti fűtés csöveinek szigete­léséhez, korrózió elleni vé­delméhez a polietilén habból formázott burkolatokat, ame­lyekből négy nagy forgalmazó, vállalat is rendelt már. Vásá­roltak a habosított műanyag lemezek alumíniumfóliával borított változatából is, ame­lyet a beépített tetőterek, hét­végi házak és állattartó tele­pek épületeinek hőszigetelésé­hez ajánlanak. Az építőipari vállalatok azzal is próbálkoz­nak, hogy az emeletes épü­letekben az egyes szintek közé betonoznak be ilyen műanyag habot, ezzel csökkentve a za­jok átszüriemlését. A műanyagból kem.pin.g- matracokat is készítenek, amelyekből, az elmúlt két hét­ben már csaknem tízezer ta­lált vevőre. Különösen a háti­zsákos turizmust kedvelő fia­talok örültek meg a néhány áruházban és sportboltban már kapható új matracnak, mert súlya mindössze 35 deka­gramm, s összecsavarva kevés helyet foglal el. Ez az új műanyag vár­hatóan csomagolóanyagként is kedveltté válik, mert a leg­érzékenyebb műszaki cikkeket is megvédi, a külső sérülések­től. Az év végén, .megkezdik a habosított polietilén . újabb változatának gyártását is, amely tűz esetén a lángok terjedését lassító gázokat fej­leszt, s amint kikerül a tűz- ből, önmagától kialszik. amíg eljutottunk a tábor megnyitásáig, rengeteg szer­vező munkára és nem ke­vés pénzre volt szükség. A költségekből részt vállaltak olyan Pest megyei szerveze­tek és intézmények, mint a koordinációs bizottság, a KISZ, az ifjúsági bizottság, a KIOSZ, a Vöröskereszt és a PMKK. A tábor tereprende­zési munkálatait a honvédség 7215-ös alakulata végezte el, ők adtak kölcsön sátrakat, fekvőhelyeket. — A cigánylakosság társa­dalmi egyenrangúsodásának legelső lépcsőfokát a cigány fiatalság időben megkezdett és rendszeres nevelésében lát­juk. Ennek a tábornak is az volt a feladata, hogy a min­dennapi élet teendőihez, hi­giénés követelményeihez, a társadalmi együttélés . szabá­lyainak megismeréséhez és betartásához szoktassuk a gyerekeket, mégpedig az itt kialakított és bemutatott minta alapján, A felnőttmin­tákat mi, vezetők, Valter Já­nos, a másik táborvezető, to­vábbá Pesti Bertalan, Tóth Judit, Kenyó Erzsébet ne­velők, meghívott előadók ad­tuk. Természetesen tisztában va­gyunk azzal, hogy- - a. tábor­ban eltöltött tíz nap alatt a gyerekek otthoni magatartá­sa nem fog megváltozni gyö­keresen, tni csak mintát nyúj­tottunk nekik a közösségi életbe való beilleszkedés meg­könnyítésére. Magam már a tizedik ilyen cigányéletmőd- formáló tábort vezetem, így tapasztalatból tudom — mert a mostani táborban több olyan gyerek is volt, akikkel az előzőkben foglalkoztam—, hogy nyomot hagy bennük, amit itt tanultak. Aszódi László Antal Félig elszívott, szerteheverő cigaret­ták és papírzsebkendő-galacsinok a padlón, rákövesedett koszié az ablak­üvegeken, bagó- és pálinkabűz a kocsi légterében: ez vár az utazóra, aki a Keleti pályaudvarról 9 óra negyvenkor induló szerelvény valamelyik (bárme­lyik?) kupéjában akar letelepedni. A nemdohányzók számára fenntartott ko­csiban természetesen (?) dohányoznak; hamutartó nem lévén, a padlóra s az .ülőhelyek alá pöccintik az égéstermé­ket s a szétrágott végű csikkeket a ni­kotinéhes zsugások is-... Szintúgy a velem szemben ülő, arany karpereces hölgy. Száll a füst, a cigarettapernye; meglódul s robog a szerelvény, hogy néhány száz méter után megálljon. Lassújel — szól társai­nak az egyik zsugás; vágányzár — mondja a másik. Kalauz — int a fe­jével a hangos robajjal becsapódó ajtó felé a harmadik. A jegyvizsgáló jő. jegyek, bérletek zsebből elő, füstkarikák a fejek felett el. Hirtelen három fiatalember robban a szakaszba, ám a kalauz láttán le- csendesülnek. Kezükben, szájukban bagó, úgy kérdezik, mikor érünk Tá- piószelére. A jegyek derék vizsgálója komótosan előkaparja oldaltáskájából a mindentudó kötetet s mond valami időpontot. A fiúk közben nagyokat füstölnek, szemet, szájat ingerlő kari­kákat eregetnek. Fiúk s a kalauz el, füst marad. És gurgulázó sörnyelés, csámcsogás: telem átellenben két termetes asszony Úton, útfélen fogyasztja tízóraiját: vastag szalonna, sült hús, uborka, só. Kenyér is persze, mert úgy dukál. Folyékony kenyér is; habzik a sör, túlszalad az üvegen, le a padlóra. Nyújtózik, elterül a tócsa, s párolog. Egy totyogó apróság bukkan föl a szomszéd kajütből, apró lábaival egyenesen a tócsa felé navigál. Bele­lép, talpának rajzával sűrűn lepecséte­li az anyjához vezető, néhány méter­nyi utat... Gyomron megáll a szerelvény, leszál­lók. A magas peronon átszalad a szél, erejével segíti az induló vonatot. Gyor­sul, s szemem előtt egybeolvadnak a piszkos ablakok. Izzó parazsú csikk repül az egyikből, némán csapódik lábam elé. Sebaj, leg­alább egy csikkel kevesebb rondítja a kupé padozatát. Rsbságű kerete egy alig másfél mé­ter sugarú kör, annak területén szen­ved az öt környező szabadság láttán egy elején-hátulján feketecsimbókos puli a vásárcsarnok szomszédságában lapuló borozó bejáratánál. Fejtöve szőrcsimbókjai eltakarják a durva nyakörvet, melyből húrként megfeszü­lő, kopott bőrpóráz meredezik a bejá­rati kerítésosziop felső pereméig. Feszül, aztán ernyedten aláhull az a bőrhúr — hűen közvetítve a rabságra ítélt szegény pára hol kitörni vágyó, hol fogságát ösztönösen megérző moz­dulatait. Láthatóan szenved a mezők adta szabadságra született jószág az aszfalton. Vinnyog, morog s meglódul — olyankor feszül a póráz; hátrál, tap- pancsával kaparná a földet — de csak a rideg aszfalton siklanak láthatatlan karmai. A puli rabvilágán kívül nyüzsög az élet: kosaras, cekkeres asszonyok, vas­tag hangú férfiak téblábolnak a járdán és a standok között, vagy sietnek dol­guk után. A szatyrokból zöldségszag bomlik, húsok illata tolakszik, kevere­dik a borozóból kiáramló savanykás, füstös bűzzel. Most megfordul a szél: sült kolbász- és pecsenyeillat felhője hullámzik. Nedves, tusfekete orrával a levegőbe szimatol, aztán újból nyüszít, vákkant a puli. Fölugrik, csonka farkát csóvál­va iramodik a borozó küszöbéig. Nincs tovább, tűi rövid az a bőrszíj. Jönnek, mennek a járdán az idegen illatú asszonyok és az ismeretlen sza­gú férfiak. A puli mellett meg-megáll- nak, rácsodálkoznak a fekete pamacs­ra. kisgyerekes anyák guggolnak cse­metéik mellé, úgy magyarázzák a nagyvárosi csodát, az ember- és kőren- gétegben föllelt négylábút, a ritka je­lenséget — s aztán egykedvűen men­nek tovább. A puli ott marad: fejét mellső lábai­ra hajtja, orrát a gazda szagát őrző borozó ajtaja felé bökdösi. Szőrcsimbó- kos kis teste fölött ernyedten csüng alá a póráz. Beszc Imre Nem múlik el nyomtalanul Időben kezdett nevelés

Next

/
Oldalképek
Tartalom