Pest Megyei Hírlap, 1986. augusztus (30. évfolyam, 180-204. szám)

1986-08-05 / 183. szám

1986. AUGUSZTUS 5., KEDD A kaméliás hölgy tv-fihnen Dumas A kaméliás hölgy című művéből készít tévéjátékot a Magyar Televízió. A varrólányból lett világhírű kurtizán tör­ténetét bemutató darabot Szikora János rendezi. A címszere­pet Eszenyí Enikő játssza. Az operatőr Bánhegyi István. A képen Andorai Péter és Nyertes Zuzsa. Koszorúzás Lengyel József emlékére Lengyel József író, költő, újságíró születésének 90. év­fordulója alkalmából hétfőn koszorúzás! ünnepséget ren­deztek a Farkasréti' temető­ben. Sírját a Magyar Szocia­lista, Munkáspárt Központi Bi­zottságának, a Művelődési Minisztériumnak, a Magyar Írók Szövetségének, a marca­li városi pártbizottságnak és a városi tanácsnak a képvise­lői koszorúzták ,-tnsg. ★ Lengyel József Budapesten és Bécsben végzett bölcsészeti ta­nulmányai után, az I. világhábo­rú idején részt vett az aiuiimpe- rialista mozgalomban, a Kommu­nisták Magyarországi pártjának egyik alapító tagja, s a Vörös Újságnak megjelenésétől munka­társa volt. A Tanácsköztársaság alatt publicisztikai,' kritikusi mun­kásságot folytatott. 1855-ben ha­zatért Moszkvából, s bekapcsoló­dott a hazai irodalmi életbe. Mun­kásságáért Kossuth- és József At- tlla-dijjal tüntették ki. Budapes­ten hunyt el 1813-ben. Hétfőn este hétkor Pénz nélkül nem lehet mulatni Majosházán még ma is emlékeznek egy régi mondás­ra: Piróth, Kontha, Molnár, Réső, mind istentől félő. Négy-öt kurtanemesi család menekült ide Hont megyéből annak idején, ‘ mert Mária- Terézia üldözte őket. Ugyan­is erős reformátusok lévén, nem akartak áttérni a kato­likus hitre, Ez a falu befo­gadott mindenki t, aki-: jött — Ez most is így van — • igazolja Kacséra Benő tanács­elnök, akinek már a nagyap­ja is itt élt, s halász volt. Az ezernél, alig több lelket szám­láló - település társközség, Du- návarsányhoz tartozik. Főut­cája legalább Ötven méter széles, de mellékutcáit is megirigyelhetné, bármelyik vá­ros. Jellegzetessége még--a fa­lunak,, hogy nagy portákra — 1260—1400 négyszögölesekre —. települt. Megtalálják Ilyen nagyságú Kontha Pa­láké is, megfér rajta egy kis­gazdaság. A faluban akad még sok hasonló porta, pe­dig az itt lakók több mint kétharmad része eljár dolgoz­ni a környező településekre, még Szigetszentmiklósra, a Csepel Autógyárba is. — Éppen ezért kezdett fog­lalkozni Majosházával a cse­peli Radnóti Művelődési Ház já tíz-évvel ezelőtt — emlé­kezik vissza ifjú. Kontha Pál- né. — Akkoriban ugyanis a peremkerületek nagy művelő­dési házai partnorálták a fő­város agglomerációs övezeté­ben lévő kistelepüléseket. Pél­dául rendhagyó órákat szer­veztek az iskolákban, amikor is neves biológusok vagy földrajztudósok tartottak elő­adást és beszélgettek a gye­rekekkel. Majd pedig segítet­tek ifjúsági klubok szervezésé­ben. Annak idején vetődött föl a gondolat, hogy többet kelle­ne törődni a bejárókkal. Hi­szen érthető, hogy a hét vé­gére elfáradnak és nem szí­vesen mozdulnak ki otthon­ról Mindezt már menet közben mesélj el á barna tVájú, fürge mozgású asszony. Foglalkozá­sára nézve gondozónő az óvo­dában. A földszintes épületen lát­szólag nincs semmi különös. Még csak tábla sem jelzi, Hogy ez a báj árók klubja. De minek is lenne erre szükség, hiszen az az ötvennégy-St- venöt ember, aki rendszeresen idejár, úgyis megtalálja! Zsibvásár Kreisz Ferenc — általános iskolai igazgató — szinte foly­tatja a Kontha Pálné által megkezdett történetet.. — Igaz, én csak tiszteletbeli tagja vagyok a klubnak, de számomra is nagyi, fontos a léte. Átéltem, én is azt a ne­héz időszakot, amikor a pénz­űdnek miatt bizonytalanná vált a kliib. — Akkor már hat éve él­veztük ugyanis a Radnóti Művelődési Ház anyagi és er­kölcsi támogatását. Am már nem tudták tovább vállalni ezt — veszi át a szót ifjú Kontha Pálné. — Mikor er­ről tudomást szereztünk, a kultúrhág vezetője összehívta a tagokat: mi legyen velünk? Pénz nélkül mulatni bajos, így szól a mondás. Ezért úgy állapodtunk meg, hogy min­dén évben összeadunk két­száz forintot, legyen miből gazdálkodni. Makra lyiréné, aki szintén „mindenes” a klubban, és az általános iskolában tanít: — Sikerűit megszerezni a régi könyvtárhelyiséget. Nagy volt a felbuzdulás. Hiszen csak rendbe kellett hozni! 19H májusára,_, befejeztük a munkát. Körbemutat: berendezése egyszerű, ém a szekrényben poharak, kávéfőző is találha­tó, a falakon pedig képek. Mindegyiknek története van. — A klub tagjainak — szólal meg Kreisz Ferenc — nagy áldozatvállalása segített ennyire otthonossá tenni ezt a helyiséget. Ebből is látszik, hogy a klub létének, illetve nemlétének kérdése Majoshá­zán nem az anyagiakon mú­lott, hanem sokkal inkább az emberek hozzáállásán. — Rendeztünk mi még ké­zimunka-kiállítást is — mond­ja Makra Imrénó. — Minden­ki elhozhatott bármilyen há­zilag készített gépet, legyen az fűnyíró, kerti traktor vagy pedig szépen hímzett terítő. Nagy sikere volt az adok- veszek zsibvásárnak is! Tízezer forint — Ez azonban csak a ki- kapcsolódás, szórakozás, mert a klub tagjai — az önműve­lés mellett — rengeteg társa­dalmi munkát vállalnak: pél­dául ők gondozzák a hősök sírját, ha kell, fát ültetnek, kerítést festenek. A legtöbb biztatást a kultúrház vezető­jétől kapták. Makra Imrét hétfő este 7- kor biztos, hogy mindig itt lenet’találni,''' ő ugyanis a kultúrház tiszteletdíjas veze­tője. — Természetes, hogy segí­tünk, ahol lehet! Szeretnénk mindenkinek meghálálni, amit a klubért tesz. A Dund- varsányi Tanács ettől az év­től tízezer forint támogatást ad, ami nagy szó. Hogy mi a klub hosszú életének a titka? — kérdez vissza. — Talán az, hogy a bejáró emberek itt beszélik, vitatják meg gond­jaikat. Igénylik egymás véle­ményét, tanácsát. Marasztaló közösséggé váltak. Vennes Aranka Nem állhatunk a fejlődés útjába Csak a mogyoródiak ilyenek? A FÖLD, amelyen élünk címmel Bán Béla a hazánk­ban termesztett haszonnö­vényfajták válságával foglal­kozott. Az illetékesek tiltakozó­tok: nem igaz, nincs ilyen probléma. Lám, kukoricából is, búzából is milyen sokfélé­vel bírunk. Dr. Barabás Zol­tán akadémikus, szegedi né- mesítő elmondta, hogy még a legrendezettebbnek tűnő ága­zatban, a búzatermesztésben is akadnak gondok. Egyes gazdaságok nyolc-tíz tonnát aratnak , hektáronként, de vannak földjeink, amelyeken három tonna terem... Nem beszélve arról, hogy a két há­ború között termelt búzának a fehérjetartalma magasabb volt, mint a mai szupe-rbúzá- ké. A mezőgazdászok másféle gondokat is emlegetnek: egy­re gyengébb az egyes növény­fajták állóképessége. Ezzel szemben tizenötszörös védeke­zés után is maradnak kárte­vők, amelyek egyre edzetteb­bek. Az úgynevezett szelek­ciós kártételek az előbbieknél- is figyelmeztetőbbek: mindig súlyosabb ellenfél áll a legyő­zött helyébe — lé kell állni a vegyszerek túlzott használatá­val! Ha a környezetet nem tudjuk a fajtához alakítani, a fajtát kell környezettűrővé tenni. Dr. Barabás Zoltán el­mondta, hogy rendkívül vál­tozatosak a klimatikus adott­ságaink és a, talajviszonyaink, mégis vannak eredményeink a hibridkísérietek terén. Azonban a magyar agrotech­nika nem áll még azon a szinten, hogy fajtánként ter­vezze a védekező eljárásokat. Előfordul, hogy bizonyos per­metezések több kárt okoznak,’’ mint hasznot, de csak azért is ■elvégzik, mert elő van írva ,., Amerikában már régóta, meg­szüntették a szükségtelen rá­fordításokat. Nem szántanak, nem trágyáznak, nem avat­koznak be a növény élétébe többször, mint ahányszor fel­tétlenül szükséges. SZOMBAT délelőtt 'ugyan­csak kemény vitába kevere­dett Visy László riporter bizo­nyos kemény valuták érdeké­ben. Veszély Ferencnével, a Konjunktúra- és Piackutató Intézet tanácsadójával pole­mizált a mehrwert-stayer (többlelérték-adó) sorsáról. Aki még nem tudná, ha a tu­rista némely nyugati orszá­gokban vásárol, az áru érté­kének néhány százalékát visz- szakapja. A bennfentesek úgy intézik a dolgot, hogy egy külhoni ismerősüknek elkül­dik a vásárlást bizonyító számlát, aki visszaváltja azt. Három év múlva, amikor a turista újból utazhat, kézhez kapja a pénzt (vagy korábban és más módon, de ez most nem lényeges). Sokan egyál­talán nem tudtak erről a le­hetőségről ... És akkor jött a Copint illetve a Coopturist és felajánlották a segítségüket. Aki náluk adja le az említett számlákat, hamarosan postai utalványt kap a neki járó A Hungaroring anyagi befektetéseinél és várható hasznánál is jobban érdekli a mogyoródiakat a most épült iskolaszárny hatmilliós adósságának a _ kifizetése. Megvallom, a pálya elkápráztatott engem is. Ezután láttam meg Sieisz Árpád fotóit: valamennyi frissen ké­szült képe mellé odahelyezték a régi környezetről ta­núskodó felvételeket is. A mogyoródiak nincsenek el­keseredve. Belátták, hogy az idő nem állhat meg, és igenis vannak követelései a huszadik századnak is. (Nem tehetünk úgy, mint az elődeink, akik ki akarták tiltani a mozdonyt az életünkből.) A mogyoródiak csak attól félnek, hogy a dolgok megint magyar módra intéződnek majd. Attól tartanak, hogy újból az a pénz spóroltatik még, amit a környe­zet megóvására terveztek, mert hogy ezt szoktuk meg — adja az ég, hogy ezúttal ne igy legyen, mert akkor hiába épültek az autóút-csomópontúk nyalcvanmiüióért, hiába az áfész-vendégiő hatért, hiába a crossbar tele­fon! hanem megközelítjük egy lé­péssel a saját kipusztulásun­kat is. Nem egy madarat, nem egy fát kell féltenünk, hanem az emberi lét tűréshatáraira kell ügyelnünk — okított Oko- licsányi Lófánt a tűző napon Egymást figyelmeztetik Amint a népviseletek,, egy­kori paraszti szerszámok fény­képei közé sodródtam a né­pes látogatóSeréggel, bizonyít­va láttam az állítást, hogy minden település maga csinál ja a politikáját, nőm pedig Ott fönn találják ki,... A mogyo ródiak túl vannak a döbbe­netén, amit az a felismerés okozott, hogy idegenek fedez­ték fel a saját környezetük — többféle módon is (kihasznál­ható — értékeit. Ma már azon vannak, hogy az odaözönlő látogatók egy kis Magyaror­szágot lássanak. Máris figyel­meztetik égym&st, hogy senki ne engedje át az egyedi bor­érlelő tulajdonságokkal bíró pincéjét üzleti célokra. Neme­sebb az eredeti állapotot meg­őrző, felújító szándék. Tud­ják, hogy nem élhetnék ma­gukban eztán, ezért inkább magukat akarják megmutatni a világnak! — Benne élünk a tájban, ne hagyjuk veszni az liánta érzett': kötŐdésiinKÉtf — óvta* dr. Torma István 'régész a helybélieket. I Sétára indulunk az öreg is­kola udvaráról. Gyuri bácsi — akinek szégyenszemre nem jegyeztem föl a névét a note­szembe —, úgy nieselte él a falu történetét, hogy az ott élők összefogásának okait, erejét is felmérhessem: — Figyelje meg a Csikvöl gyi-patak törésvonalát; vulká­ni kőzet az egyik oldala. Ez adja a pincék természetes épí­tőanyagát, amelyhez hasonlót csak Tokajban láthat. A má­sik oldal a Duna hordalékából kiülepedett lőszös, agyagos ön­tésterület. Az egész vidék ar­culatára jellemző ez a mo­zaikszerű, sokszínű elrendező­dés, ami összefügg -a határ tu­datosan kihasznált tulajdonsá­gaival — a terméshozammal is. Emitt a szőlővel, arrébb a juhokkal való foglalkozás volt kifizetődőbb. Az itt élőknél már annak idején is közösen kellett megtervezniük a mun­kát. ha, eredményekét akartak elérni. Mindenki érdekelt A község apraja-nagyja ott állt a hét végén a régi isko­la udvarán, a tűző napon. Büszkén hallgatták a saját munkájuk dicséretét. Pőlónyi Péter, a gödöllői heytörténeti gyűjtemény igazgatója pedig elismeréssel sorolta a helybé­li néprajzkutatók szorgos mun­káját. Áiyi alig hangzott el a kiállítást megnyitom végszó, valaki megszólalt — csak úgy, jelentkezés, felkérés nélkül. Felhívta az illetékesek figyel­mét égy feltárásra váró gödör­re. Azután egy fiatal fiú is odaállt a megyei szakemberek és az MTA egyik munkatársa elé, hogy az aggodalmának hangot adjon: mi lesz, ha el­üldözzük a teknősbókát a kö­zeli rétről...? — Ilyenek a mogyoródiak! — kacsintott rám Okolicsányi Lóránt, a HN-F Pest megyei környezetvédelmi bizottságá­nak elnöke, miközben azon törtem a fejemet, a világ leg­gyorsabb autóiban ülőknek kell-e tudniok arról a h-ossza- damas, kitartó munkáról* amit Kőváry Ferenc és társai vé­geztek a faluban. Mert az igaz, hogy százezrek hajolnak a tér­kép fölé mostanában: hol is -vari’Mogyoród? De azt végképp nem sejthetik, hogy az itt élő embereket a világversenynél is jobban izgatja az a vegyi hulladéktemető, amely — a végre beszüntetett gyógyszer­égető mellett — újabb veszé­lyekkel fenyeget. Igen, a: fej­lődés útjába nem állhatunk, de a cselekvés emberi ténye­zői viszonylagosak ebben az esetben is. — Ha egyszer elüldözzük a teknősbékát, soha az életben nem tudjuk visszacsalni. Ha kipusztítjuk a neki megfelelő környezetet, nem csupán egy kedves állatot vesztünk el. összegről, amit beválthat — forinttá, illetve öt éven belül valutára is, ha újból utazik. A tanácsadó sajnos nem az idevágó állampolgári jogain­kat firtatta, hanem a tisztes­ségtelenségünkre, mint ere­dendő bűnre (?) apellált. Ki­jelentései elmélkedésre is késztettek. Mindenesetre jól érthet az adminisztrációhoz, mert rögtön kétségbe vonta a riporter ebbéli jártasságát. Biztosan nem ismeri azokat az (adminisztrációs) kimuta­tásokat, amelyek a lelkes ad- mihisztrátorkodás okozta ter­melési károkról tudósítanak. Hogy egy idevágó példát em­lítsek: éppen ő közölte a mű­sorban, hogy néhány millió márkáról van szó, amely a kevésbé szerencsés gyakorlat miatt nem jut vissza állam­polgáraink kezébe, azaz Ma­gyarországra, az államkasz- szánkba, hiszen ennek az ösz- szegnek jelentős részét elköl­tenék az intersho-p boltjaink­ban! BECSÜLÖM Visy Lászlót, mert türelmesnek bizonyult. Csak annyit jegyzett még partnerének: abból kellene kiindulni, hogy az állampol­gár betartja a jogszabályokat, nem pedig abból, hogy meg­szegi. A nyilatkozó nem osz­totta ezt véleményt sem. Per­sze, nem tudott megingatni abban a hitemben, hogy nagy többségében becsületes állam­polgárok között élek. sz. z. A művelődési ház már meg­telt, mire odaérkeztünk. Az utcán is nagy csoportokban várták a helytörténeti, régé­szeti előadások kezdetét. Töb­ben is odaléptek hozzánk, hogy az idegenvezetőmnek ré­gi fényképeket adjanak át. „Nézd csak, az itt Janó Pis­ta, ő meg a zsákutcái Tóth Jóska... Hadd mutassam be magának azt az asszonyt, aki egy Rockefeller-alapítvány- nak köszönhetően a falu első védőnője volt.”. Rajtuk a sor Ilyenek a mogyoródiak. Amikor a terem elcsönde- sedett, rossz beidegződéssel vártam, hogy a lemezjátszó tű­jének a sercegésétől kísérve felcsendüljön a Himnusz. Ehe­lyett Falka József kántor lé­pett a színpadra, hogy megad­ja a hangot a zongorán. Együtt énekeltük él... Ilyenek a mogyoródiak. A nyolcadik évtizedét élő dr. Farkas Györgyöt, a falu szülöttjét, csillogó szemek ‘ vezérelték a dobogóra. Volt parlamenti jegyző és ország- gyűlési képviselő is. Fiatal­korában szervezte az első ol­vasókört a községben. Dobi István pedig abba az érdi nép­főiskolába járt, amelynek ő volt az igazgatója. Levéltárak­ban, könyvtárakban töltötte élete nagy részét, megírta a szülőfaluja történetét és fel­dolgozta Mogyoród néprajzát — mindkettővel díjat is nyert. Mqst a falun a sor: a Gidres- gödrös Mogyoród című köte­tének a kiadási költségéire gyűjtenek. Élni a v ilágban — Most már érti? ők, a Farkas Ferencek, Kőváry Fc- rencék, Sieisz Árpádok, az Ér­seki családokhoz hasonlóknak köszönhetők, liogy itt nem al­szik ki a fény... — moníka búcsúzéikor Polónyi Péter. Ügy sejtem, nekik, a hoz­zájuk hasonlóknak köszönhető az is, hogy az 1974-ben ren­dezett helytörténet; kiállítást újra életre tudták hívni. Az a korábbi ugyanis nem kapott állandó otthont, ezért a fárad­ságos munkával egybegyűjtöitt anyag részben eltűnt, részben ki-ki hazavitte a maga holmi­ját — a hiábavaló tüsténke- dés tudatával együtt. Milyen erők sarkallják a mogyoródiakat ebben a szét­húzó, közösséget romboló, egy­más mellett már-már élni sem tüdő világban? „Éri nem mehetek el innen, nincs gaz­dag rokonom... lábammal bo­káig járok a magyar sárban” — idézte a színész Veres Pé­ter szavait a művelődési ház­ban. Néztem az arcokat. Nem, ők már nem-járnak sárban, de nem is akarnak elmenni sehová. Annái sokkal tudato­sabban keresik a múltjukkal és a jövőjükkel való együtt­élés lehetőségeit. Csak a mo­gyoródiak ilyenek? Szilas Zoltán L,4Üj épületegyüttes adja vissza az J\.l U.CX y ”lla.Z, ódon Óbuda hangulatát a Dugóvícs J Titusz téren. A megifjodotl Krúdy­ház és a környező épületek egy része már tető alatt áll, a Tanuló utcai szárnyba már év végén beköltözik az építtető, az Országos Műemléki Felügyelőség egyik osztálya. A Krúdy- ház a nagy író életét, erhlékcit bemutató irodalmi múzeum lesz.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom