Pest Megyei Hírlap, 1986. augusztus (30. évfolyam, 180-204. szám)
1986-08-30 / 204. szám
Világos a csomópont A budapesti Elektromos Művek dolgozói rendszeresen karbantartják Gödöllőn a villamos hálózatot, így a közvilágításét is. Felvételünkön: a Szabadság téri csomópontban cserélik az os- tornyeíes világítótest izzóit. (Balázs Gusztáv felvétele) \ Körzeti labdarúgó-bajnokság Jövő héten serdülőrajt Á hónap utolsó napján kezdődő labdarúgó-bajnokságra mintha fokozottabb gonddal készülne a szövetség legalább is a tapasztaltak erre utalnak. Elkészült a bővített verseny- kiírás, egy héttel korábban a felnőtt és ifjúsági csapatok sorsolása, most pedig a serdülőké. A gödöllőiek intézője Horváth Géza kérte, hogy az első fórdúlóbán Iklad ellen 12 órakor kezdhessenek. A szövetség hozzájárult a kéréshez éppen úgy, mint az isaszegiek esetében. Az isaszegiek amikor pályaválasztók, szombaton kívánják mérkőzéseiket megrendezni. Az 1. forduló a serdülőknél szeptember 7-én 9 órakor: Túra—Isaszeg, Erdőkertes •—Kerepestarcsa, Veresegyház—Aszód, Pécel—Dány, Bag —Kartal, Gödöllő—Iklad a már közölt időpontban. A 2. forduló szeptember 14-én, 9 órakor: Iklad—Kartal, Dány—Bag, Aszód—Pécel, Kerepestarcsa—Veresegyház, Gödöllő—Túra, Isaszeg— Erdőkertes. A körzetiben befejeződtek az MNK-mérkőzé- sek. Eredmények: augusztus 17-én Gödöllő—Vácszentlász- ló 3-2, Kerepestarcsa—Hévíz- györk 1-0, Túra—Galgahévíz 6-1, Zsámbok—Domony 4-2, Valkó—Mogyoród 0-0, Isaszeg •—Erdőkertes 3-0 játék nélkül, mert Erdőkertes nem állt ki. Erdőkertes—Isaszeg 5-3. Augusztus 20-án Mogyoród —Vácszentlászló 1-0, Kerepestarcsa—Isaszeg 0-0, Túra— Zsámbok 1-2. E kis ismertető után jutottunk el az augusztus 24-i eseményekhez. Elsőnek Tamási Lászlót kérdeztük, a fegyelmi bizottság vezetőjét, , foglalja össze az MNK-mérkőzéseken tapasztaltakat. — Szívesen és elégedetten nyilatkozhatom, mert az MNK igen sportszerű keretek között zajlott. Két kiállítás történt kisebb sportszerűtlenségért. Nem volt ilyen elégedett a túrái intéző. Ingerülten mondotta, nem nyilatkozik, minek is szólna, hiszen sem az újságíró, sem az újság nem írja meg a véleményét. Végül elmondotta, hogy elégedetlen a bírók teljesítményével, szerinte Túrát sújtják és most sem a jobb csapat jutott tovább. Ezek után lássuk milyen vélemények hangzottak el a vasárnapi találkozókról. Zsámbok—Túra 3-2 (1-2) Vezette: Németh, (Gecse, Uzsák). Jó iramú mérkőzésen Túra az első 45 percben helyzetek sorát hagyta ki. Isaszeg—Kerepestarcsa 3-0 10-0) Vezette: Túróczi (Maszlag, Merkel). Kitűnő játékvezetés,' sportszerű mérkőzés és igen tárgyilagos közönség. Vácszentlászló—Mogyoród 3-1 (2-0). Vezette: B. Tóth, (Tóth J., Köti). Jó iramú mérkőzésen ellentétes félidők. Szerencse a hazaiak mellé’állt. Továbbjutott Vácszentlászló, Zsámbok és Isaszeg. Jövőjükről a megyei labdarúgószövetség dönt. Lehetséges, hogy körmérkőzést vívnak, végül kettő csapat jut tovább. Csiba József A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XIII. ÉVFOLYAM, 204. SZÁM 1986. AUGUSZTUS 30. SZOMBAT Sienfjánoshogár-akció Sikeres (taonyvöigyi kísérlet Hagyták szárnyalni a fantáziát Az egyik nap régi ismerősömmel, Kovács Ferencné körzeti védőnővel találkoztam, aki örömmel újságolta, hogy alsó tagozatos kislánya olyan táborban vett részt, ahol a kötelező és megszokásig unalmas tábori teendőket szívesen és örömmel végezték a táborlakók. Mindezekről személyesen is meggyőződhettek a látogatási napon. Azok a szülők, akik akkor ott jártak, tapasztalhatták: a . házirend ’ apró-cseprő feladatait nemcsak muszájból, hanem önfeledten, játékosan is el lehet végezni. A játékosság úgy áthatotta a tábor életét, hogy a pajtások alig tudtak elszakadni az eggyé forrott közösségtől.’ — Remélem, jövőre is !esz ilyen tábor! — sóhajtott fel bizakodva Kovácsné. A rendhagyó tábori élmény meséje nem hagyott nyugodni, éppen ezért kerestük fel otthonában a tábor vezetőjét, Magyar Mihályné tanítónőt. Megkértük, mondja el — az időközben híressé vált — tábor történetét. Kisdobosoknak Kétszer Fogadónap Szeptemberben két alkalommal tart fogadónapot Papp István, a városi tanács elnöke. Elsején 10—12, 9-én 15—18.30 óra között a hivatali helyiségében várja a lakos- ságotw — Előrebocsátom, több tíz éve veszek már részt úttörők táboroztatásában. Gyakran tapasztaltam: a táborozok között szép számmal akadtak olyanok is, akik mindaddig az életkoruk miatt nem vehettek részt táborozáson. Ezek a gyerekek nehezebben illeszkedtek be a tábori életbe. Ez adta az ötletet: kellene az alsó tagozatosoknak szervezni egy tábort, amely előkészítené őket a későbbi táborozásokra. — Az elképzelésem megértésre talált, mert megbízást kaptam, hogy augusztus elejére szervezzek kisdobosoknak Az utolsó púdban Á z esküvői meghívókat címezte a lány, s csak úgy bolondozásképpen kérdezte meg az édesanyját: — Mi a véleményed? Küldjék meghívót apunak? Ez a váratlan kérdés nagyon meglepte a menyasz- szony anyját. — Te nem vagy észnél! Talán .elfelejtetted már, hogy bánt veled az apád? Egyéves korod óta látni sem akart! Csak a bíróságon találkoztunk vele, amikor pereskedni jártunk a gyermektartás miatt. Mennyi hercehurcán mentünk át azért a pár száz forintért. Amikor középiskolás lettél, képes volt elmenni az osztályfőnöködhöz.. Azt szerette volna elintézni, hogy ne tanulj tovább — s miért? Hogy ne kelljen tovább fizetnie! A harag hullámai után arca hirtelen felderült, a hangja vidáman csengett, ahogy folytatta: — Különben küldj csak neki meghívót. Hadd lássam, van-e bátorsága eljönni. Ha itt lesz, megláthatja, hogy nélküle is vitted valamire. Tudja meg, hogy nem akárkihez és akárhogyan mész feleségül. Ennyi vendég között lesz neki is helye, egyen- igyon kedvére a lánya Lakodalmán. Az esküvő napjáig még sokszor szóba került az apa. Vajon eljön-é? A lány reménykedve várta, hiszen akármilyen ember is, mégiscsak az apja. Az édesanya egyszerűen csak kíváncsi volt. Az esküvőn ott volt az apa. Igaz, csak akkor érkezett, amikor már javában tartott a ceremónia. Szinte besurrant a terembe, az utolsó padba ült, onnan figyelte az anyakönyvvezető szavait, aki így beszélt a fiatalokhoz: — Arra kérem önöket, hogy ezek után se feledkezzenek meg a kedves szülőkről, akiknek annyi mindent köszönhetnek. Emlékezzenek rá. hogy erejüket nem kímélve, igen sok lemondás árán nevelték fel önöket egymásnak. Szeressék, becsüljék őket továbbra is, mert megérdemlik. E szavaknál a menyasszony és az édesanya az utolsó pad felé fordult. A férfi tekintetét keresték mind a ketten. Annak az arca semmit, sem át(ult el. Nem látszott rajta sem szégyen, sem meghatottság. Aztán olyan vidáman gratulált a lányának, mintha ő is részt vett volna gyermeke sorsának alakításában. A z esküvői ebédre nem ment el,, hiába hívta a menyasszony is, a vőlegény is: sürgős és halaszthatatlan dolgára hivatkozott. Mint mindig... Szendrődi Judit egy turnust a domonyvölgyi úttörőtáborba. Mivel kísérletről volt szó, csak az aszódi iskola alsó tagozatos pajtásaiból válogattuk ki a résztvevőket. A negyvenkilenc kisdobos között akadt még első osztályt végzett gyermek is. A térítési díjat háromszáz forintban állapítottuk meg, amely csak az étkezéseket fedezte. — A pedagógusok társadalmi munkában végezték munkájukat. Szellemi és fizikai erejük legjavát adták a turnus teljes ideje ■ alatt. A tartalmi munka kidolgozásakor arra gondoltam, hogy minden feladatot ötletgazdagon kell megoldanunk, mert a gyerekek életkori sajátos sága ezt követeli meg. Erre az életkorra jellemző: nyitottság mindenre, de ezen belül érvényt kell szerezni az egyéni érdeklődési kör ismeretei nek a megszerzésére is. — Mindezeket persze nem szabad belesulykolni a gyere' keltbe, mert unalmassá válhat minden igyekezet. A legalkalmasabbnak a mesekeret ígérkezett. Ennek megfelelően Hétszínvirág Birodalom lett a tábor neve. A következő tanév úttörőmozgalmi feladata lesz az Egyszer volt, hol nem volt közösségi játék beindítása. E játékrendszer segítségével a kisdobosoknak meg kell ismerkedniük a környező természettel, megfigyeléseket, gyűjtőmunkákat, játékokat, környezetvédő tevékenységeket fognak majd végezni. Családok A napokra lebontott feladatokban ezeket a követélményeket dolgoztuk fel, hangsúlyozom, játékos formában. A jelképes hétszirmú virágba beletettünk egy-egy feladatot, így alakult ki a tábori hétpróba. Aki minden feladatot teljesített, kapott jutalmul egy fürkészsapkát. A gyermeksereget az eddigiektől eltérően őrsök helyett családokra bontottuk. A családok élén lévő pedagógusokat családvezetőknek hívták. Az ő munkájukat segítették az' ifisták, akik családfőként szerepeltek. Minden család maga döntött, milyen nevet választ magának. Például az egyik család a Pöm-Pom nevet választotta, családvezatőjük meg a Száz-, arcú Boszorka lett. öt családra bonthattuk a kisdobosokat. Az én nevem Hétfejü tündérré változott. — A megszokott tábori tanács helyett mesebirodalmi tanács működött, ahol minden család képviseltette magát. Már az első alkalommal kérték a pajtások, ne tíz óráig tartson az ügyelet, hanem éjfélig, ök persze ezt nem így nevezték, hanem szentjánosbogár-akciónak. Unatkozásra nem volt idő, mert az öt napba sűrített program gazdag kínálatot takart. JJinden családnak volt egy különálló nagy sátra még, amelyet játékvárrá alakítottak. A napi feladatok teljesítése után oda bebújhattak, csinosíthatták, szépítget- hették. Mindegyikben valamilyen mesefigurát elevenítettek meg. Az egyik várban például török basát építettek fel különböző termésekből, növényeikből, kövekből. Bármilyen mesefigurát is alakítottak ki a gyerekek, mi mindenkor érvényesülni hagytuk az ő fantáziájukat. Rugalmasan Szívesen és rendszeresen vették részt a tábor környezetének a szépítésében. Énnek keretében összegyűjtötték a különböző hulladékokat, így megismerkedtek a környezetvédelemmel is. Bár a tábor eredményeinek az értékelése még várat magára egy kicsit, az aszódi példa is bizonyítja: rugalmas szemlélet- változással van még mit tennünk gyermekeink sikerélményeinek fokozásában. Kovács I. Csaba Szeptemberi színház Kaposvári játék A nyári szünet után kezdődik az új színházi évad. Szeptember 19-én és 20-án a gödöllői művelődési központban is lesz előadás. A kaposvári Csiky Gergely Színház vendégjátékát tekinthetik meg az érdeklődők. Mindkét adásnapon este hét órakor kezdődik Karnis Mihály Kozma című tragédiájának előadása. A darabot Ács János rendezte, a főbb szerepekben Máté Gábor, Molnár Piroska, Varga Mária és Pogány Judit látható. A jegyelővétel szeptember 3-án, szerdán kezdődik a pénztárban és Budapesten a központi jegyirodában. A Színházbarát kör tagjai szeptember elsején és másodikén jelenthetik be jegyigényüket. Kulturális programok Augusztus 30-án és 31-én: Gödöllő, művelődési ház: A gödöllői kastély a századfordulón, kiállítás, megtekinthető 10—18 óráig. A hónap gödöllői műtárgya: A Halottas dicséret, megtekinthető az előtérben. Helytörténeti gyűjtemény: Természeti környezetünk, kiállítás Gödöllő és környéke növény- és állatvilágáról, az erdő- és vadgazdálkodás történetéről. A régi Gödöllő, kamarakiállítás. Giczy János festőművész kiállítása. A kiállítások 10—18 óráig tekinthetők meg. Aszód, múzeum: Kortárs képzőművészeti gyűjtemény, kiállítás, megtekinthető 10—18 óráig. Nagytarcsa, múzeum:^ Nagytarcsaiak a községfejlesztésért, időszaki kiállítás, megtekinthető 10—18 óráig. Kerepestarcsa, kiállítóteremi Televíziós bábok kiállítása, megtekinthető 10—18 óráig. Augusztus 30-án és 31-én: Ezermester. Színes szovjet mesefilmsorozat. Csak 4 órakor! Zsaroló zsaruk. Színes, magyarul beszélő francia krimi, 6 és 8 órakor! h Szombati jegyzet a « Akármikor D eszélgetünk az utcán rég látott barátunkkal. Hirtelenjében semmi más néni jut eszünkbe, hát az időjárást — minden elakadó beszélgetés mentőangyalát — hívjuk segítségül. Megkérdezzük egymás családját, de csak azért, s azt is úgy, hogy barátunk értse, fogalmunk sincs arról, nős-e, fia vagy lánya van. Lopva az óránkra pillantunk, s örülünk, ha ugyanezt vesszük észre barátunknál is. Azután — most jön a nagyjelenet — halaszthatatlan dolgunkra hivatkozva kedvesen, de ellentmondást nem tűrően elbúcsúzunk. Hogyan? — Hát akkor, édes öregem, nagyon örülnék, ha egyszer felugranál hozzánk. — Mikor? — derül fel barátunk arca. Tényleg valami őszinte, s valódi beszélgetés után vágyik, rá van írva az arcára. — Nem is tudom ... a hét az foglalt ugyan, tudod, hogy van az, a jövő héten talán el is megyünk valahova. Tudod mit, gyere — vagy gyértek — akármikor. Érted? Akármikor. Bármikor. Amikor akartok. > Magunkban büszkék vagyunk teljesítményünkre. Igen, most alaposan kivágtuk magunkat a „bajból". Barátunk nem mutatja, hogy értette a dolgot, készségesen fogadkozik, hogy tényleg, valamelyik nap feljön, s akkor majd valóban kitárgyaljuk a világ folyását. Csak kézfogásából, abból, hogy valamivel erőtlenebb, mint találkozásunkkor, sejthetjük, hogy azért ő is tisztában van azzal, tulajdonképpen senki sem kíváncsi rá, családjára. Mi persze mpgköny- nyebbülünk, hiszen ez.egy- úttal azt is jelenti, barátunk is hasonlóképpen van az egész dologgal. Nincs is baj addig, míg legközelebb, talán éppen ezen a napon, bennünket is hasonlóképpen kezelnek. Barátunk széles gesztusokkal üdvözöl, majd egy-két perc után határozott hangon mondja, ugorjunk fel hozzá, akármikor. Bármikor. Mindegy, mikor. Barátság, ismeretség — olyan ( drága kincs, amire a legjobban kell vigyázni. És ilyenkor ténylegesen nem az elodázásnak, a kapcsolatok szálai elté- pésének kellene előtérbe kerülni. Ismerősek az ellenvetések. Azok. amelyek bennünket is elérnek, sértenek, mi több, sújtanak. Hogy „amúgy is alig van időnk". „Gyerekeink azt sem tudják, mikor szóltunk hozzájuk három mondatnál, vagy tiltásnál hosz- szabbat”. „A feleség meg jó szót, pillantást sem kap munkájáért”, amit egyébként nem ezért csinál, de azért mégis várja. S akkor még holmi vadidegenekre pazaroljuk magunkat? De pazarlás-e, ha emberi szót adunk? Pazarlás-e, ha a nem túl régi kapcsolat maradványaiba kapaszkodva új életet, új dimenziókat, esetleg bennünket is újra szárnyalásra késztető ihletet merítünk barátaink bölcsességéből, emberségéből? Tudjuk, olykor elég egyetlen jó szó, hogy a napot kellemesebbé tegye, s éppen ezt sajnáljuk? A bban a zord világban, abban a barátság nélküli világban, abban a jó szó nélküli világban ,vennénk ' majd csak észre, mennyire hiányzik az a jó sző. Milyen < jól jönne akkor. Akármikor. B. O. ISSN 0133-1957 (Gödöllői Hírlap) 1
