Pest Megyei Hírlap, 1986. augusztus (30. évfolyam, 180-204. szám)

1986-08-26 / 200. szám

Ankét a jövőbeli hasznosításról Ha majd megújul a kastély A hónap elején nyílt meg a városi művelődési központ galériájában A gödöllői kas­tély a századfordulón című ki­állítás. A művelődési központ a helytörténeti gyűjteménnyel összefogva mutatja be a Gras- salkovich-kastély életét, épí­tészeti-művészeti értékeit azokban az években, amikor a kastély királyi rezidencia volt. A kiállítás apropójának is nevezhetjük, hogy az illetékes szervek eldöntötték, a barokk építészet legjelentősebb hazai emlékét helyreállítják. A kiál­lítás pedig egy ankétnek szol­gált apropóul. Ma délután öt órakor a művelődési központ­ban izgalmas összejövetelt rendeznek. A téma: a hosszú távú rekonstrukciós munkála­tok után milyen hasznosítási lehetőségekről lehet szó. Az eddigiek során több hasznosítási program is ké­szült, így fölmerült reprezen­tatív szálláshely, külföldi ta nácskozóhely létesítése is. Ér­deklődés mutatkozott külföld ről luxus igényű kastélyszálló­ként való felhasználásra, nemzetközi kastélyláncba kap­csolva. De szóba jött letétemé­nyes művészeti gyűjtemény el helyezésének lehetősége is. Hogy milyen elképzelések va Iósíthatók meg, arról az anké- ton dr. Máté Zsolt építész, a rekonstrukciós munkálatok vezetője ad tájékoztatót. A ki­állítás egyébként még tovább is megtekinthető, hiszen szep­tember 14-ig tart nyitva, szer­da kivételével naponta 10—18 óráig. B. G. Mosolygó Antal körút Ez nem a gyilkosok utcája A Mosolygó Antal körúton már délelőtt vidám nyüzsgés jellemezte a lakótelepet azon a napon, amelyen a művelő­dési központ hirdetett szóra­koztató programot. A gyere­kek zöme kerékpárral szágul­dozott, készülve a meghirdetett versenyre. Délután megérkez­tek a Csiribiri bolt képvise­lői, s portékáikat kínálták. A gyerekeknek szóló műsor a Boleró pantomimegyüttes játékával kezdődött. Az egyik számukban a robot több kis­gyermek számára ijesztőnek tűnt, s eltörtek a mécsesek. Talán egy mosolygós robotnak jobban örültek volna. A szo­rongást feloldotta az együtt éneklés, s nagy sikert aratott a „tanár úr azt mondja”, majd a „légyfogó” játék. A gyere­keket megmozgató közös te­vékenységből lehetne újabba­kat is játszani, a siker biztos! Nagy tetszést aratott Joshi Ba­rát műsora is. Sajnos kicsit későn, 7 óra­kor kezdődött a nagyon várt kerékpáros ügyességi verseny. A nyolcas leküzdése az egyen­súlyérzéket tette próbára, majd egy pohár vizet kellett felemelni az asztalról, s azt egy akadályt megkerülve a helyére visszatéve a kijelölt pontokon továbbhaladni. A hi­bátlan akadályvétel jutalom­csoki volt. Az együttléttől, a vidám já­téktól zsibongó gyermeksere­get igen nehezen lehetett vol­na hazaterelni. Fél kilenc felé kezdődött a sámlimozi. Ezzel kapcsolatban az a megjegyzé­sem, hogy én egy cseppet el­gondolkoztam volna azon. mi­lyen filmet kellene vetíteni. Ugyanis ezen az egy évben egyszer megrendezett vidám napon igen vegyes a nézők összetétele. Ilyenkor a szülők is enge­dékenyebbek. Ezért nem talál­tam szerencsésnek a kiadottól eltérő választást, a Gyilkosok utcája című filmet. Pont ez hiányzik a gyerekeknek a nyu­godt alváshoz? Cs. M. A nap programja Gödöllő, művelődési ház: A gödöllői kastély a század­fordulón, kiállítás, megtekint­hető 10—18 óráig. A hónap gödöllői műtárgya: A Halottas dicséret, megte­kinthető az előtérben. Helytörténeti gyűjtemény: Természeti környezetünk, kiállítás Gödöllő és környéke növény- és állatvilágáról, az erdő- és vadgazdálkodás törté­netéről. A régi Gödöllő, kama­rakiállítás. Giczy János festő­művész kiállítása. A kiállítá­sok 10—18 óráig tekinthetők meg. Aszód, múzeum: Kortárs képzőművészeti gyűjtemény, kiállítás, meg­tekinthető 10—18 óráig. Nagytarcsa, múzeum: Nagytarcsaiak a községfej­lesztésért, időszaki kiállítás, megtekinthető 10—18 óráig. ­Mozi Riki-Tiki-Tévi. Színes ma­gyarul beszélő szovjet—indiai ifjúsági film. Csak 4 órakor! Mire megyek az apámmal? Színes, magyarul beszélő fran­cia filmvígjáték, 6 és 8 óra­kor! 14 éven aluliaknak nem ajánlott! A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XIH. ÉVFOLYAM, 200. SZÁM 1986. AUGUSZTUS 26., KEDD Annyian jelentkeznek, ahányan kellenek Építik és megőrzik a községet Takarékoskodunk. Hiába mondják, hogy nem éri meg bajlódni a befőttel, lekvárral, hogy jobb paradicsomot, ol­csóbb savanyúságot kapha­tunk az üzletekben. Vala­hogy úgy vagyunk vele, a sa­ját készítésű finomabb ízű, és ki számolja, hány órát ál­doztunk tavasztól őszig a csa­lád éléskamrájának feltölté­sére. A sikert mindig a vég, a disznótorok, a tavaszi bú­csúk vendégeinek dicséretei hozzák meg. Az sem mellékes, hogy váratlan látogatáskor van mihez nyúlnunk. A nagyobb családok, a falvak, közössé­gek lakói, vezetői is tulaj­donképpen így gondolkodnak, amikor szabadidejüket nem sajnálva azért a kedves nagy közösségért, valamennyiünk boldogulásáért fáradoznak. Mindenben segítve Veresegyháznak hatezerkét­száz lakosa van. Többször voltak már „helyezettek” a település fejlesztéséért kiírt társadalmi munkaversenyek során. Pásztor Béla tanácsel­nök nem győzi sorolni, mi mindent fejeztek be, most ép­pen hol dolgoznak, milyen terveik vannak. Kijelentését, miszerint: annyi társadalmi munka van, amennyi kell — kétkedéssel fogadom, de ké­sőbb meg kell hajoljak az ér­vek, a tárgyi bizonyítékok rokonszenves súlya alatt. — Amit a faluban lát, min­denben benne van a lakosság társadalmi munkája. Az egyik létesítményben nagyon sok, a másikban fele, negyede. A technológiától is nagymérték­ben függött, mennyit tudtak az emberek segíteni. Az érdekelt vállalatoktól kapunk gépeket, és természetesen ezek kiszol­gálására kevesebb munkaerő­re van szükség. írásban értesítjük a lakos­ságot, amelyben pontosan meghatározzuk, milyen mun­káról van szó, milyen szak­mák képviselőire számítunk elsősorban. Azt is tudatjuk, elegendő-e a szerszámunk, vagy hozzanak magukkal. Aki tud jönni, az előre jelzi. Olyan eset még nem fordult elő, hogy kevesen jelentkez­tek volna. Általában hétvé­geken dolgozunk, de ha sür­gős valaminek a befejezése, akkor hétköznap délután is. Szomszédokkal együtt Hatalmas számot mond az elnök. Évente, a vállalati tá­mogatásokkal együtt 30—35 millió forint a községben végzett társadalmi munka ér­téke. Nem is olyan régen még ennyi volt a tanács éves költ­ségvetése. Ott vannak minde­nütt az önkéntes segédkezők. Egyengetik a terepet, a 2. számú tónál gátat építenek, csapadékelvezető árkot ásnak. Maguknak készítették a bolto­kat, legutóbb így adhatták át idejében a Ráday utcai üzle­tet, Az úttörőtáborban egy szociális épület alapjait rak­ták le. Kell a gyerekeknek a fürdőszoba, a zuhanyozó, a korszerűbb WC. Az erdőkertesiekkel és a szadaiakkal összefogva 47—48 kilométeren készül az egészsé­ges ivóvízhálózat. Szintén az erdőkertesiekkel építik a gáz­hálózatot. Egyelőre 9,1 kilo­méteren fektetik le a gerinc­vezetéket és a lakóházi bekö­tővezetéket. A szakmunkát versenytárgyalás alapján ad­ták ki, a segédmunka a köz­ség lakóinak a feladata. Több mint ötven házban már hasz­nálják a gázt. Az eddigi ta­pasztalatok jók, az emberek megszerették, igénylik a ké­nyelmesebb főzési, fűtési mó dot. Sokat köszönhetnek a köz­ség lakói a fiataloknak, a KISZ-eseknek. Közülük há romszázan sportolnak rend­szeresen, tíz szakképzett edző felügyelete mellett. A sport- és az edzőpálya minden igényt kielégít. A gyepet állandóan locsolják, a szakszerű világí­tás esti mérkőzésekre is lehe­tőséget ad. ió a hangulat A sportpályát kiszolgáló lé­tesítmények elkészülte is most van folyamatban. Jelenleg a legsürgősebb, legnagyobb munkát az iskola bővítése je­lenti. Tíz tanteremmel, nap­közi, politechnikai és torna­szobával várják majd a gye­rekeket, előreláthatólag jövő év szeptemberétől. Végezetül hadd idézzük is­mét Pásztor Béla szavait: — Nálunk a közhangulat jó, az utcákat, játszótereket, busz­várókat nem teszik tönkre a fiatalok. Egyrészt azért, mert nem unatkoznak, másrészt azért, mert ők maguk csinál­ták, építették. Báskai Erzsébet Nagymértékben méreg É vek óta nem látott gyermekkori bará­tommal futottam össze az Örs vezér téren. Megkér­dezte tőlem, hol élek. Ma­gam is meglepődtem azon, mi mindent tudok Gödöl­lőről s környékéről. Nagy természetbarát lévén a Gödöllői-dombság szép­ségeiről kezdtem mesélni, ahol, ha tehetem, sokat barangolok. Varázsa van ennek — a nagy hegyvidékeinkhez mérten — tenyérnyi zöld­területnek. Én is nagy he­gyekhez szoktam, mivel a Bükk lábánál nőttem fel, de e dombokkal legelső találkozásunk alkalmával megszerettük egymást. Én tiszteletben tartom szoká­sait, szabályait, törvé­nyeit, ő pedig örömmel tölti meg lelkemet. csodá­latosan fűszerezett levegő­jével tüdőmet. Általában nem térek le a jelzett turislaútról, így nagyon sok bükkel, tölgy­gyei. galagonyabokorral már ismerősként üdvözöl­jük egymást. A Margita oldalában szarka kiabál rám, majd a mátyásmadárral közösen gyorsan értesítik a madár­társadalom tagjait, hogy ember jár az erdőben, de hozzáteszik azt Is, hogy békés szándékú, mert az úton jön. és ha jól látják, nincs nála puska. Testet-lelket simogató Nem szeretem az apró bogarakat, mert úgy lát­szik, nem elég nagy nekik az erdő, így tehát a sze­memben és a fülemben próbálnak menedéket ta­lálni. Ha én nem is, de a madarak szeretik őket. Következésképpen a boga­rak el tudnának képzelni szárnyas pusztítóiknál kedvesebb élőlényeket is. A 316 méter magas Margi tárói tiszta időben gyönyörű szép panoráma nyílik a környékre. Még a Budai-hegység vonulatá­ban is gyönyörködhet az, aki nem rest felkapasz­kodni a kilátóra. Babai felé ereszkedve a meredek lejtőket meg-megszakítja egy-egy vaddisznódagonva, amelyet — a közhidelem- mel ellentétben — ez a félénk állat előszeretettel készít a közlekedődt köze­pére, tudniillik itt elég kemény a talaj ahhoz, hogy hosszabb ideig meg­őrizze a nedvességet. Ezt eső formájában az időjá­rásfelelős szervírozza disz­nóéit népes családjának. Sajnos a Gödöilői-domb- ság nern tartozik a legcsa­padékosabb erdőségek kö­zé. Ettől függetlenül gaz­dag és változatos a nö­vényvilága. Jól megfér itt egymás mellett a tölgyerdő dús vegetációja és a fenyvesek özöne. Özlábgomba húzza ki magát az út mellett — mondván, én vagyok a legnagyobb és a legszebb, holmi vargányákkal, pe- reszkékkel s hasonló alja népséggel szóba sem állok! Ha kint vagyok e va­rázslatos, testet-lelket si­mogató dombságban, min­dent akarok egyszerre. Ö viszont nem akar minden­kit. Nem szereti az olyan embereket, akik semmibe veszik íratlan törvényeit, megsértik méltóságát. Én akárhányszor belépek a természet eme nagy szen­télyébe, kell." tisztelettel adózom oltára előtt és tu­dom, hogy szívesen látott vendég vagyok. Sokat adok neki azzal, hogy meg­látogatom és megcsodálom pompáját és nagyon sok mindent kapok tőle. Sze- retetet, simogatást, erőt a b köznapokhoz. Ö ;zintén és tiszta szív­vel ajánlom mind­ezt minden egé&ségre vá­gyó és természetet szerető embernek. Csatári Lajos Sokat járok az egyik nagy bolt melletti kis utcában. Az út porában napról napra újabb, üveglezárásra használt kis piros kupakok tűnnek fel. Egyszer a boltban megláttam, hogy azok a Diana sósborsze- szes kis üvegek zárókupakjai. A sósborszesz különben régi házi orvosság. Már nagy­anyám is, ha fájt a feje vagy a lába, azzal dörzsölte be, fogfájás ellen pedig kockacu­korra csepegtetve szopogatta. Ilyen kockacukrot a nagy me­legek idején nekünk, gyere­keknek is adott egyet-egyet frissítőnek. Az eldobott piros kupakok láttán azután arra gondoltam, hogy ezen a környéken több fej-, láb- és fogfájós ember lakik, akik a Dianával igye­keznek a gyötrelmeiket enyhí­teni. De egy déltájban, haza­felé menet, a kis utcában azt láttam, hogy a Dianát nem­csak bedörzsölésre és cukorra csepegtetésre használják. A sarkon megállt egy idős mar­cona ember, elővett a zsebé­ből egy kis Dianás üveget, le­vette a kupakját, eldobta és felhajtotta az üvegben lévő orvosságot. Tudva azt, hogy ha túlzott mennyiségben használják, az orvosság méreg, gondoltam, ráijesztek az öregre. — Tudja-e barátom, hogy mérget ivott! — Hogyhogy? — kérdezte meglepődve. — Tudja, ez a Diana sós- borszesz csak bedörzsöléssel. cukorra csepegtetve hasznai, másra nem való. A napokban a kórházban voltam egy bete­get látogatni. A barátom mel­lett egy fiatalember fekszik, akinek ilyenfajta gyógyszer­mérgezése van. Beteg lett tő­le a veséje és a mája. a dok­torok nem is nagyon bíznak, hogy kigyógyul.., — Hát majd jobban vigyá­zok magamra — motyogta kissé megilletődve az öreg és elköszönt Azután két-három napig nem láttam Diana-kupakot a kis utcában, de azóta majd mindennap újra ott piroslik egy-kettő. A napokban aztán felkeres­tem egy orvost, s megkérdez­tem tőle, hogy a Diana sós­borszesz veszélyes-e az egész­ségre? — Mivel a Diana sósbor­szesz 96 százalékos alkohol és fájdalomcsillapító vegyi anya­gok felhasználásával készül, ennek a javallaton kívüli használata, különösen megis­métlések esetén, kinél előbb, kinél később, zavarokat okoz a szervezet működésében — mondta. K. L. Tűzoltóbázis Önkéntesek önkéntes tűzoltóbázis létesí­tése van folyamatban Aszó­don. A huszonnégy órás szol­gálatot ellátó ügyelet szerve­zése eljutott abba a stádium­ba, hogy a telefon beszerelése után megkezdi működését. Veresegyházi változás Telefonnévsor Pest megyére —ezen be­lül Veresegyházra — leg­utóbb 1979-ben adtak ki te­lefonkönyvet. Azóta mindenütt sok változás következett be és telefonkönyvi pótlást nem ad­tak ki. A múlt év végén megnyílt a korszerű, szép veresegyhá­zi postahivatal és abban, még megnyitása előtt az új, kibőr vitctt telefonközpont, belekap­csolva Szadát, Erdőkertest és Vác egrest. Ekkor kaptak az előfizetők egy pótlást, majd az új telefonközpont életbe lépé­sével kapcsolatosan egy szám- változást. De ez a három együtt nem volt alkalmas ar­ra, hogy az új (és régi) szá­mokat maradéktalanul tartal­mazzák. > ­Márpedig tudomásom sze­rint van egy olyan postai^ sza­bályzat, hogy a hívott távbe,- szélő-állomásokat szám sze­rint kell kérni. Erre képtele­nek voltunk az esetek na­gyobb részében, és telefonke­zelőinket voltunk kénytelenek fej tornára szorítani. Kértük, adjanak ki egy helyi telefon­névsort, addig is, amíg az ígért crossbar egyszer csal: megvplósul és akkor kell az ötszámos előfizetői névsor! Ez a szerelem azonban ne­hezen teljesül: Gödöllő nem ölelt keblére, Vác tudtunkkal drága árat szab a szerelemért, így várnunk kell. A helyi telefonnévsor, ha elég nagy késéssel is, elké­szült és megkaptuk. Most már lehet — sőt: kell — számmal hívni. Rozsmalom Csongrád megye egyetlen rozsmalmában, Mórahalom községben a gépi berendezé­sek felújítása, nagyjavítása után folyamatban van az al­földi homokvidék kenyérgabo­nájának őrlése. Csongrád me­gye Duna—Tisza-közi homok­vidékén az utóbbi években ismét „divatba jött” a rozs- termelés, növekedett a vetés- terület. Ennek egyik magya­rázata, hogy a rozs olyan ta­lajokon is jól megél, ahol más gabona termesztése nem gazdaságos. A másik ok pedig az, hogy a korszerű táplálkozási szo­kások terjedésével egyre töb­ben keresik és fogyasztják a rozskenyeret, illetve a rozs és a búza együttes felhaszná­lásával készülő házi sütésű kenyereket. A GATE Tangazdaság Nagygombosi kerülete fenyőlambériát és tetőlécet értékesít lakosság és közületek részére. Lambéria ára mérettől függően 100-330 Ft/m* tetőléc: 6720 Ft/m3 Cím: Hatvan-Nagygombos, Magtár. Telex: 25-344. Telefon: 38-11-533. Az Aranykalász Mgtsz faipari ágazata felvételre keres faipari technikust vagy mérnököt, gyártás-előkészítői munkakörbe. Fizetés: megegyezés szerint. Legalább ötévi szakmai gyakorlattal rendelkezők jelentkezését várjuk. A közlekedés Váctól Váchartyánig, saját autóbusszal megoldott. Jelentkezés: Váchartyánban, a faipari ágazat vezetőjénél. Telefon: Váchartyán 3. ISSN 0133—1357 (Gödöllői Hírlap)

Next

/
Oldalképek
Tartalom