Pest Megyei Hírlap, 1986. augusztus (30. évfolyam, 180-204. szám)

1986-08-26 / 200. szám

1986. AUGUSZTUS 26., KEDD Toilhecyení SZÁZHAWMBATTA| Százhalombatta nem szű­kölködik olyan helyekben, ahol alkoholt mérnek. Leg­alábbis így tartják azok, akik meghökkenve tapasz­talják, milyen szédüle­tes tempóban foglal­ják el a város fontosabb, mondhatni stratégiai pont­jait a különböző büfék, presszók. A Százhalomban még úgy-ahogy, meg tud ebé­delni az, aki előfizetett a kosztra, bár az ennivaló mennyisége jócskán hagy kívánnivalót. De balga re­mény csak úgy, találomra beülni, s kérni valamilyen készételt vagy frissensül- tet. Az előbbi nem szokott lenni, az utóbbit pedig in­kább lassan, mint frissen hozzák össze. Többnyire az esti zenére iszogatok igé­nyeit elégíti ki ez a hely. Ahogy a másik tízegyné­hány kocsma is. S most azt rebesgetik, hogy a víztoronnyal szem­ben nemrégiben megnyílt kocsimosó garázsában va­laki büfét akar nyitni Már be is nyújtotta a vendéglős ebbéli kérelmét a tanácsra. A környéken lakók pedig aggódva várják a hivatal döntését, hiszen úgy vélik — és joggal —, hogy van már elég italozóhely azon a tájékon, ahol ki-ki nya­kára hághat a pénzének. OM A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA Kiemelkedő munkáért Népművelőket tüntettek ki Kultúrműsor Egész napos kultúrműsorra s izgalmas sportviadalra vár­ják az érdeklődőket augusz­tus 3l-én az érdi KIOSZ és a színészek labdarúgói a városi sportközpontban. A kultúrműsor után nem­zetközi rögbibemutató, hőlég­ballonparádé, autós ügyességi verseny szórakoztatja a 6záz- halombattaiakat. Ezután kö­vetkezik a kisiparosok és a színészek labdarúgó-váloga­tottjának összecsapása. Rossz idő esetén a sportcsarnok ad otthont a rendezvénynek — fél öttől a fehér, este hat órá­tól a színes jegyek tulajdono­saié a nézőtér. Az elmúlt héten — mint ahogy lapunkban is beszámol­tunk róla — szerte az or­szágban ünnepelték a népmű­velőket. Azokat a dolgozókat, akik ott vannak az ország legkisebb falujában, a legfor­galmasabb fővárosi kerüle­tekben. s ahogy mondani szok­ták, tálcán kínálják a kultú­rát, a lehetőséget a tartal­mas szórakozásra. A városi ünnepséget a Ba­rátság Művelődési Központ­ban tartották meg. Szekeres József, a városi tanács elnöke ünnepi beszédében köszöntöt­te a meghívottakat, azt a csaknem negyven dolgozót, akik a városban betöltik a népművelői, könyvtárosi tisz­tet, s azokat a technikai dol­gozókat, akik az előbbiek tar­talmi munkáját segítik. A bensőséges hangulatú po­hárköszöntő után kitüntetése­ket vehettek át azok, akik ki­emelkedő munkát végeztek az elmúlt években. A nagykőrö­si megyei ünnepségen négyen kaptak korábban kitüntetést. Szalai Gáborné könyvtáros a Szocialista Kultúráért elisme­rést vehette át, Kiváló Mun­káért járó kitüntetést kapta Kozák Beáta, miniszteri di­csérettel jutalmazták Ulviczky Erzsébet népművelőt és Hor- nyák Józsefné technikai dol­gozót. Két esztendővel ezelőtt ala­pította a városi tanács műve­lődési osztálya a Kultúráért elnevezésű elismerést azoknak a dolgozóknak, akik kiemel­kedő munkái végeznek hosszú időn át a város közművelődé­si és kulturális életében. Min­den évben ketten kaphatják meg ezt az elismerést. Idén Tomcsányi Éva és Jo­ván László vehette át a pla­kettet. Tomcsányi Éva több mint egy évtizede, pontosab­ban 11 éve oktatja balettre a százhalombattai gyermekeket. Jován László a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat igaz­gatójaként járult hozzá Batta szellemi gyarapodásához. A felsoroltakon kívül Gere István, a művelődési központ gépkocsivezetője 10 éves törzs- gárda-kitüntetésben részesült. Két medence várja a fürdőzőket Megnyitotta kapuit a strand Végre megnyílt a Strand. A hír hallatán óhatatlanul meg­szólal az a kis ördög az em­berben a várakozás miatt, amely az elkészüléshez veze­tő hónapok stációit jellemez­te. Ott motoszkálnak, hogy ki, mikor, mit mondott a strand átadásáról, az üzembehelyezés határidejéről. Ám erről rend­szeresen tájékozódhattak ol­vasóink a Pest Megyei Hír­lap hasábjain keresztül. Most tehát ne emlegessük a múltat. Sutba a kellemetlen határidő- csúszások emlékével és üdvö­zöljük inkább örömmel a vá­ros új létesítményét. Jogos igény Minden új intézmény, amely a hétköznapok és ün­Felújították a vezetékeket Befejezéséhez közeledik a József Attila utcában az Ivóvíz­vezeték felújítása. Már lefektették az új, a réginél tartósabb PVC-csöveket és jelenleg a családi házakba kötik be a vizet. Képünkön Kállai József, a Pest Megyei Víz- és Csatornamű Vállalat dolgozója állítja össze a bekötéshez szükséges csöveket Három régésznek is dicsőségére válna A föld önti magából a kincseket Se szeri, se száma, ame­lyeknek az emberek, mint hobbinak hódolnak. A föld, a természet számos lehetősé­get kínál. Egyesek kertet mű­velnek, megmozgatva a hét­köznapokon elgémberedett tagjaikat, mások elindulnak, apró ösvényeken kutatva a turistautak jelzéseit, s van­nak olyanok, sajnos elég ke­vesen, akik a földben rég­múlt idők nyomait keresik. Ez a hobbi már átvezet a má­sik szenvedélyhez, a könyv­höz. Historikus emlékek — könyv. Talán ezek a legfon­tosabb elemei annak a kuta­tó munkának — s ha valaki ezt hivatalból műveli, ré­gészkedésnek nevezik —, amely Sebestyén József leg­kedvesebb szórakozása. A Kavics titka A költségvetési üzem beta­nított szerelője az alkotmány­napi ünnepségen vette át má­sik öt társával együtt a Ki­váló Társadalmi Munkás ki­tüntetést. Az elismerés oda­ítélésénél elsősorban az a tény nyomott a latba, hogy Sebes­tyén József régóta kutatja Százhalombatta történetét, a kultúrájának tárgyi emlékeit. Szinte meg sem lehet számol­ni azt a rengeteg bronzkori ékszert, leletet, neolitból származó kőeszközt, amit az elmúlt évtizedekben össze­gyűjtött és a vaios készülő honismereti gyűjteményének adományozott. Gondoljuk meg, hány olyan ember van ismerőseink között, akik évtizedek óta lankadat­lan lelkesedései gyűjtik a régmúlt idők ereklyéit, és nem a maguk hasznára, ha­nem a köz gyarapodására! Bizony, nem sok ilyenről tu­dunk. Már csak azért sem, mivel a munkához komoly is­meretanyag szükségeltetik. Olyan speciális információk, tények, amelyeket a hétköz­napok során nehezen tud megszerezni az egyszerű föl­di halandó. Ha kezünkbe akad egy kavics, valami fém­darab, ritkán gondolunk arra, hogy több száz vagy több ezer éves használati eszközre talált, pedig Százhalom­batta, Érd környékén min­dennapos dolog, hogy valami kincsbe botoljék az ember. 1976. február 13. — Igen, az én gyerekko­romban az volt a kedvenc szórakozásunk, hogy a földet túrtuk és kerestük a külön­böző leleteket. Hol egy kor­sóra bukkantunk, hol egy éremre. Aranybánya volt ez a vidék a keresgélő gyermekek­nek. Ehhez nem kellett kü­lönösebb képesség, csak néz­ni kellett a környéket, fi­gyelni, hogy mit vet ki ma­gából a természet — emlék­szik vissza a gyermekkori él­ményekre Sebestyén József. — Melyek voltak a leletek­ben leggazdagabb részei a környéknek? — A régi bányánál a rob­bantás után ezer és ezeregy dolgot találtunk. Tűfajtát, nyílhegyet, fibulákat. — Bár sok gyermek hó­dolt a leletkeresés izgalmas szórakozásának, mégsem lett mindegyikből lelkes kutató. Mi kell ahhoz, hogy valakit egész életen át elkísérjen az emlékek iránti vonzalom, sze­retet? — Pontosan már nem tu­dom, hogyan is történt. Ta­lán ott kezdődött, hogy egy- egy tárgyat szerettem volna elhelyezni a keletkezésének korában, s ehhez utána kel­lett néznem egy-két dolog­nak. így kerültek a kezembe régészettel foglalkozó köny­vek, kiadványok. — Van-e olyan pillanat éle­tében, amelyik a legemléke­zetesebb maradt a kutató­munkája során? — Soha nem felejtem el 1976. február 13-át. Egy kor­sóra bukkantam, mely egy 75 tárgyat tartalmazó leletet rejtett magában. Azonnal ér­tesítettük a Nemzeti Múzeu­mot, s a kincset azóta bárki megtekintheti. Több ezer esz­tendős ékszerek, arany fülbe­valók, gyöngysorok voltak el­temetve a korsóban, más női ékszerekkel együtt. — Félő, hogy ha elkezde­nék a határban sétálni, több­nyire csak földrögöket lát­nék és nem kincsek lelőhe­lyeit. Talán különleges ké­pességek kellenek ezek felis­meréséhez? Kezemmel érzek — Tervszerűség, tapaszta­lat, s természetesen szeren­cse. Tudom, hogy a májusi hónap a legjobb kutatás szempontjából. Szántanak, bo­ronáinak a határban és a má­jusi eső nyomán kirajzolódik a különböző tárgyak nyoma a föld felszínén. Van úgy, hogy a kezemmel érzem meg a fél- drága követ. Sok minden megfordult már az ujjaim kö­zött a gyémánt kivételével. Sárrögök mellett bukkantam rubinra, smaragdra, türkizre és rengeteg pénzérmére. Volt olyan nap, hogy 30 római ér­mét találtam egyszerre. Nérót s anyját, Agrippinát ábrázolta nagy részük. Máskor 27 kor­só került a kezembe, de van olyan nyári nap, hogy 100— 200-ra bukkanok. — Azt mondják, annyi adag anyagot adott a múzeumnak, amennyi három profirégésznek is dicsőségére válna. Nem saj­nált megválni egy-egy szép lelettől? — Igazából mindig az a kedvenc darabom, amit leg­utoljára találok. Ezt két-há- rom napig magamnál tartom, gyönyörködöm bennük, élve­zem a formájukat, tapintásu­kat és utána viszem be a hon­ismereti gyűjteménybe. Ter­mészetesen, ha nagyobb le­letre bukkanok, azonnal át­adom a városnak. Kicsit csodabogár — S egyáltalán, mit őrzött meg saját magának? — Otthon leginkább nép­rajzi használati tárgyaim van­nak: citera, kulacs. A törté­nelmi leleteket a városnak adom. — Nem tartják egy kicsit csodabogárnak ezért a százha- lombattaiak? — Hát? — morfondírozik Sebestyén József. — Tudom, hogy sokan bogarasnak tarta­nak, hogy keresem, kutatom az emlékeket, és ahelyett, hogy megtartanám a darabo­kat. a városnak adom. Van más gyűjtő is a faluban, de ők többnyire a maguk javára keresik a tárgyakat. — Sikerült-e az utódokba, valamelyik családtagba ezt a szeretetet a régi tárgyak iránt beoltani? — A fiatalok nem nagyon örökölték ezt a mentalitást Gmk-znak. Tudja, ma legin­kább ezzel töltik az idejüket. De az unokám! Tizenegy esz­tendős, de nagyon bűvöli ezt a mesterséget. Mellettem ül és figyeli, mivel foglalkozom. Javasolnám, hogy menjen ré­gésznek, de olyan kevés pénzt keresnek, hogy abból nem le­het megélni. De bízom abban, hogy a régiségek iránti szere­tet a véribe ivódik. S több szerencsével jár, mint az a régész, aki egy évben egyszer kimegy a határba és csodál­kozik, hogy alig talál vala­mit. Ismerni kell a területet, ahol dolgozik és látni azt is, ami nem akarja fölfedni ma­gát. nepnapok hasznosabb, kultu­ráltabb eltöltését Szolgálja, közelebb visz azokhoz az élet- feltételekhez, amelyek ma már jogos igényei mindenkinek. Legyen az a polgár, aki strand után vágyakozik egy város vagy egy falu lakója. Veszélyes pontok Százhalombattán a városia­sodás feltételeit az utóbbi két évtizedben kellett kialakítani. Vannak még most is fehér foltok a város életében, hi­szen minden egyes intézmény létrehozása, komoly anyagi erőfeszítéseket igényel. Ma ezek megteremtése pedig egy­re nehezebb. Hogy mégis si­került, ahhoz oroszlánrészt vállaltak a település nagy vállalatai, kollektívái. És első­sorban a Dunai Kőolajipari Vállalat, amely több millió forint értékű társadalmi mun­kával segítette a szabadidő- központ létrejöttét. A határidőcsúszások kivite­lezői botladozásai ellenére augusztus 19-én, délelőtt az üzemeltető, és a beruházó képviselői a strandot megte­kintve arra a közös megálla­podásra jutottak, hogy meg lehet kezdeni a próbaműkö­dést. A 14 ezer négyzetméter­nyi szabadidőközpont első üteme ezzel elkészült és a százhalombattaiak valóban birtokba vehették a régen várt strandfürdőt. Két me­dence, a 21X50 méteres, 200 centiméteres mélységű úszó­medence, és a 8X16 méteres 120 centiméter mély tanme­dence várja ezentúl a fürödni vágyókat. Sajnos nem sokáig, hiszen lassan vége a nyárnak és a kánikulai napokat egyre sűrűbben váltják fel a szeles éjszakák, hűvösebb nappalok, A próbaüzem augusztus 19*- től szeptember 30-ig tart. E negyvenkét nap tapasztalatai alapján kell a következő évad előtt kicserélni a hibás része­ket. A használatban kitűnnek a hiányosságok és az üzemel­tetők a bejelentések alapján levonhatják a tanulságot. Ki­derül, melyek a fürdő veszé­lyes pontjai, melyek nem fe­lelnek meg a biztonsági köve­telményeknek, hol csúszhat el az óvatlan fürdőző veszélyez­tetve ezzel testi épségét. Jelenleg egyszerre ötszázan pihenhetnek a strandon, azon­ban ha elkészül az egész lé­tesítmény, kétezer fürdőzőnek nyújt kellemes időtöltést a szabaidőközpont. A további 3 medence átadását jövő nyárra tervezik az üzemeltetők, s ek­korra készül el a nagy szociá­lis épület is. Természetesen .megfelelő zöld terület egészí­ti ki a létesítményt. A víz tisztán tartását, a hi­giéniai követelményeket kor­szerű vízforgató berendezé­sekkel, és vegyszeres kezelés­sel biztosítják. A nagy me­dence vizét — annak ellenére, hogy csak havonta engedik le —, két óránként cseréli ki az üzembe helyezett vízforgató berendezés. A tanmedence tartalmát hetente engedik le. Feledés ideje Ha sok idő nem is, de még van vissza egy-két nap a nyárból. Remélhetőleg jól használják ki ezeket a pilla­natokat a százhalombattaiak és elfelejtik a megelőző hóna­pok várakozását. Városi torna Sportolási lehetőségek Labdarúgás. Tegnap meg­kezdődött a városi kispályás labdarúgótorna őszi fordulója. A versenysorozaton 8 csapat vesz részt. A mérkőzésekre hétfőn és csütörtökön kerül sor a sportközpontban dél­után fél öttől. A forduló ok­tóberben fejeződik be, azon­ban a kispályás labdarúgás kedvelői nem maradnak já­ték nélkül, hiszen nem sokkal később kezdődik a téli torna. Tanfolyamok. A szabad idő hasznos eltöltésének egyik legkedveltebb formája a test­edzés. Számtalan tanfolyam vált népszerűvé már az el­múlt években Százhalombat­tán. Vajon szeptembertől mi­lyen sportolási formákra vár­ják a testedző klubok, egye­sületek a mozogni vágyókat? Erről kérdeztük Rokonál Györgyöt, a Százhalombattai Torna Club vezetőjét. — Különböző sportágakban indítunk idén is foglalkozáso­kat. Rendkívül népszerűek mostanában a keleti sportok, ezen belül is a karate. A sho- tokan szakágban Bállá László irányításával kezdőknek és ha­ladóknak indul külön csoport. Az érdeklődők szeptember 1- jén, hétfőn délután 17 órától jelentkezhetnek a városi sportközpontban. — Hány éveseket várnak? — A korhatár nem kötött, így bármilyen korosztály eljö­het az edzésekre. Ugyanez mondható el a karate másik szakágáról, amely kellő szá­mú jelentkező esetén szintén beindul a városban. — A karate meglehetősen kemény sport. Hova mehet az, aki nem keménységre, in­kább csak tagjai megmozga­tására vágyik? Gondolok első­sorban azokra a hölgyekre, akik szeretnék elkerülni a fe­lesleges párnák felhalmozódá­sát. — Idén is indítunk női kondicionálóLornát. Hogy hol és mikor kerül sor erre, még nem tudok válaszolni, hiszen szeptember közepén készítik el a városban található tor­natermek programjait. Termé­szetesen a kondicionálótor­nára is csak megfelelő lét­számú érdeklődő esetén kerül sor. Jelentkezni az 54-050-es telefonszámon lehet a sport- központban. Járda az állomáshoz Elkészült a járda aszfalto­zása a vasútállomáshoz vezető út mentén, a Damjanich ut­cában. A Pest Megyei Űt- és Hídépítő Vállalat dolgozói 500 négyzetméteren terítették ei az aszfaltot. Felvételünkön Pál Sándor vibróhengerrel döngöli le a járdát. Az oldalt írta: Fiedler Anna Mária Fotó: Ifancsovszki János

Next

/
Oldalképek
Tartalom