Pest Megyei Hírlap, 1986. augusztus (30. évfolyam, 180-204. szám)

1986-08-25 / 199. szám

Ömiik a víz, szól a zene Mi tartja vissza őket? A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XIII. ÉVFOLYAM, 199. SZÁM 1986. AUGUSZTUS 25. HÉTFŐ A kevesebbet gondosabban Elfelejtett régi hozamok AZ IDEGESSÉGET, a fe­szültséget, a szorongást több­nyire egymásnak okozzuk. Ha türelmesebbek és megértőbbek tudnánk lenni, bizonyára ke­vesebb nyugtatóra lenne szük­ség. Ez így igaz! — de mi­lyenek is vagyunk tulajdon­képpen? Íme néhány példa. Korábban Gödöllőn is ren­deltek el vízkorlátozást. Nyil­ván nem indok nélkül, de ez egyeseket mit sem zavart. Olyannyira nem, hogy egy ,.okos” ember leállt füvet lo­csolni. Ez igen! A magasabb emeleti lakásokba nyomás­csökkenés miatt nem jutott fel a víz (vagy csak nagyon gyen­gén folyt), emiatt lehetetlen volt a kisgyerekek fürdetése, de ez őt mit sem zavarta. Sőt... tessék figyelni a reak­ciót. — ön nem tudja véletlenül, hogy vízkorlátozás van? Tilos a locsolás! — Mi köze hozzá! Maga ta­lán a tanácstag? Miért nem mással foglalkozik! Itt a nyár. A melegben nyi­tott ablaknál szeretünk alud­ni. Az alváshoz viszont csönd­re, nyugalomra volna szükség. Nem este 10 óra után is böm­bölő televízióra, rádióra, mag­nóra. Mintha az emberek nem is maguknak, hanem a vissz- hangos lakótelepek más lakói­nak működtetnék őket. Egy példa a Szovjet—Magyar lakó­telepről. Valamelyik este hajóhintá­val megrakott teherautó par­kolt le a telefonfülke mellé. Ez még nem is lett volna baj, de az igen, hogy éjfél után is hangosan szólt a magnetofon­juk, mit sem törődve mások nyugalmával. A rendőrséget hívták telefonon, de nem vet­te fel senki. Bementek szemé­lyesen, s az éjszakai csend helyreállításához segítséget kértek. Ki is jöttek. Nagy ne­hezen rátaláltak az éjszakai diszkósra. Bevilágítottak a kocsi ablakán, de nem reágált senki. Ügy kellett felébreszteni őket. Ez igen! Alszanak, s közben- szól a magnó, mit sem törődve, hogy esetleg mások is szeretnének aludni. A rend őrei lekapcsoltatták a magnót és ezzel be is fejezték az in­tézkedést. Nem tudom, hogy mások hogy vannak ezzel, de bennem fölmerül egy kérdés. Mi és ki A nyár elején beszélgettem Adóm lmrénével, az aszódi községi könyvtár vezetőjével, aki csaknem három évtizede dolgozik a könyvek birodal­mában. Élete szinte összefo­nódott a könyvtár tevékenysé­gével, fejlődésével, s volt nemcsak szemtanúja, de részt­vevője, formálója, alakítója az intézmény eseményeineií. egész életének. — Sókat foglalkoztatott a gondolat, hogy meg kellene írni a könyvtár történetét, mert úgy gondolom, annak életében tükröződne Aszód elmúlt éveinek kulturális fej­lődése. E sorok írója néhány éven át igazgatta az aszódi járási könyvtárat, talán ezért volt az, hogy Ádámné szavai a gondolatok sokaságát indí­tották el benne. Amikor az ötvenes évek elején Weisz Gábor — jelenleg a váci könyvtár igazgatója —, két zart iratszekrényre rámutatott és közölte: — Itt a könyvtár! — csak a legbátrabbak és leg­optimistábbak hittek a szocia­lista könyvtárügy győzelmé­ben, az egész országot átszövő, könyvtári hálózat kialakulá­sában.' Aszódon nem volt könnyű helyzetben a könyv­tár még abban az időben sem, amikor járási feladatokat lá­tott el. A Ferromechanikai Szövetkezet helyén állt Fá- bián-féle kocsmában alakítot­ták ki a bibliotékát, s az om­ladozó, romos épületben na­gyon jól érezték magukat a környék egerei. A Pest Megyei Hírlap va­lamikor 1984-ben adott hírt az egerek és könyvek békés egy­más mellett éléséről. Sok-sok terv, elképzelés született a könyvtár felújítására, elhelye­zésére vonatkozóan, de egyik sem valósult meg. Amikor az aszódi és a gödöllői járások egyesültek, a Magyar Nemzeti Bank megszűnt járási fiókjá­ba költözhettek a könyvtáro­tartja vissza a hangoskodókat attól, hogy a jövőben hasonló eset ne forduljon elő? Az ilyen eset este 19 óra után sza­bálysértésnek minősül. (Csend- háborítás.) Harmadik példám egy autó­karosszéria javításáról szól, amit nem hiszem, hogy ki­mondottan csak a lakótelep utcáján lehet végezni, hétvé­geken és napközben. E mun­kálatok. befejezése után úgy belelendültek, mintha az ipart is kiváltották volna. Csöveket és idomvasakat hozattak, ne­kiláttak fűrészelni és hegesz­teni. Mikor megkérdeztük őket, van-e engedélyük ilyen munka végzéséhez, nem késett a válasz. — Mindjárt meg kell mu­tatni, hogy hatalom van a ke­zében, igaz? Utána jön a szokásos ver­zió. Miért nem mással foglal­kozik? Ilyenkor megint felme­rül egy kérdés. Mi lenne, ha valóban hivatalos személyek lennének az észrevételezők? Elküldenék őket is a sóhiva­talba?! SAJNOS ÉSZRE kell venni, nagyon kevés azok tábora, akik példát mutatnak ember­ségből, udvariasságból, egymás segítéséből. Ügy néz ki, egy­hamar nem fog csökkenni a nyugtatok, altatók mennyisége. Sőt! Cs. M. A nap programja Gödöllő, művelődési ház: A gödöllői kastély a század- fordulón, kiállítás, megtekint­hető 10—18 óráig. A hónap gödöllői műtárgya: A Halottas dicséret, megte­kinthető az előtérben. Mozi Riki-Tiki-Tcvi. Színes ma­gyarul beszélő szovjet—indiai ifjúsági film. Csak 4 órakor! Mire megyek az apámmal? Színes, magyarul beszélő fran­cia filmvígjáték, 6 és 8 óra­kor! 14 éven aluliaknak nem ajánlott! sok és a könyvek. A községi tanács erőfeszítéseinek kö­szönhetően végre igazi könyv­tára lett a településnek. Az egykori szegényesség, a kör­nyezet kulturálatlansága meg­szűnt. Számunkra, akik a valami­kori járási könyvtárban dol­goztunk, sok szép és tartal­mas élmény, emlék fűződik a romos, vályog falú, sötét épü­lethez. Azt hiszem, hogy ez a szegényesség kényszerített rá bennünket arra, hogy a szak­ma zártságát feloldva, nyi­tottabbá váltunk környeze­tünk iránt, jobban szolgáltuk az emberek mindennapi tájé­kozódási igényét, és nem vol­tunk restek az olvasók elébe menni. Erre az időszakra esett a termelőszövetkezetek szerve­zése. A könyvtár még ebből a nem profiljába vágó tevé­kenységből is kivette a részét. Sorra rendeztük a községek­ben a mezőgazdasági szakírók és az olvasók találkozóit, de nem akadt olyan falusi könyvtár sem, ahol mini könyvkiállítások segítségével ne igyekeztünk volna meg­győzni az olvasókat a terme­lőszövetkezeti mozgalom elő­nyeiről. A szövetkezetek — az első lépéseik után — visz- szaadták a könyvtáraknak a támogatást. A Pest Megyei Könyvtár ezekben az években versenyt hirdetett a községi könyvtárak között: — társa­dalmi segítséggel növeljük a könyvtárak könyvállományát! — Az aszódi járás könyvtárai nyerték a megyei versenyt. Negyvenezer forintnál több támogatást adtak a szövetke­zetek a járás könyvtárainak és ez az összeg magasabb volt — A mezőgazdaságra az idén kegyetlenül rossz idő jár­ta és járja — hallottam a só­hajtást Kovács Tibor nyug­díjastól. -— Ez a hetek, hó­napok óta tartó szárazság még a szőlőnek is árt, pedig annak mélyre ereszkednek a gyökerei — panaszkodott, mi­közben arról a nehéz emberi helytállásról szólt, amit a ter­melők végeznek a szövetkeze­tek hatalmas tábláin ugyan­úgy, mint a háztáji kertek­ben. Megszoktuk már Ma már közismert, hogy a vártnál kevesebbet hoztak a búzatáblák, bár az emberek valóban mindent elkövettek a gazdag termésért. Látjuk, ho­gyan csavarodik össze a ku­korica levele, s ha próbakép­pen kihúzunk egy krumpli­bokrot, ott sem sorakoznak ökiömnyi gumók. A szilvafák termése férgesen hull a föld­re. — Ezért is van jelentősége annak, hogy a kevesebb ter­mést gondosabban, szervezet­tebben, s legoptimálisabb idő­ben takarítsuk be. Nem for­dulhat elő gépmeghibásodás, nem lehet fennakadás a szál­lításban, az értékesítésben — mondta a minap Kovács László, a kartali Petőfi Ter­melőszövetkezet elnöke. — Ember és összhangja, munka és tisztesség egymásra találá­sa, szervezettség és felelősség- tudat közös érvényesülése az alapja annak, hogyan zárjuk az esztendőt, miről szólunk majd a zárszámadáson a szö­vetkezet gazdáinak. mint a tanácsok éves költség- vetésében biztosított könyvbe­szerzés! keret. Ettől még nem volt a könyvtár félkarú óriás. Jutott idő másra is. Nagy jelentősé­ge és sikere volt a körkép-so­rozatnak, amit három idény­ben szervezett a könyvtár, s amivel az élő irodalmat kí­vánták megismertetni és meg­szerettetni. Ki mindenki járt ezekben az években'Aszódon! Íme a névsor.. minden minő­sítési szándék nélkül, ahogy eszembe jut: — Nagy László, Simon István, Váci Mihály, Garay Gábor, Baranyi Ferenc, Ladányi Mihály, Simon Lajos, Simonffy András, Tímár Má­té, Nemeskürty István, Hege­dűs Géza, Passuth László, Fe­kete Gyula, Czine Mihály, Koczkás Sándor, Berkesi And­rás, Szilvási Lajos, Szabó Pál, Kőműves Imre. Volt Üj írás- est, bemutatkozott az Étet és Irodalom szerkesztősége, de eljött Aszódra a Kortárs szer­zői gárdája is. A községekben is hasonlóan élénk volt az élet. Bagón, Tú­rán, Galgagyörkön rendszere­sen szerveztek író-olvasó ta­lálkozókat. Galgagyörkön eze­ken az estéken mindig tejfeles lángos sült. Túrán rétessel kí­nálták a vendégeket. Üjszerű, a hétköznapok, az emberi gondolatok és gondok sokaságára próbált a könyv­tár a sajátos eszközeivel, lehe­tőségeivel válaszolni. Ott akart lenni az otthonokban, az emberek között. Rövid idő­re talán sikerült. Ezért lenne izgalmas, érdekes vállalkozás Ádámné tervezgetésének meg­valósítása, a könyvtár törté­netének megírása. Fcrcsik Mihály A gondok ilyen sűrűségben régen jelentkeztek a mező- gazdaságban. Az elmúlt évek­ben megszoktuk, hogy az ara­tás befejezése, a kapásnövé­nyek betakarítása után arról adtunk hírt, hogy az eredmé­nyek túlszárnyalták a tava­lyit. Persze, a hektáronkénti 45-50 mázsás búzatermés miatt most sem kell szégyenkezni, most sem kell riadtan a tél elé nézni. A nyugdíjasklubban arról beszélgettek az egyik asztal­nál — Tóth Gábor, Tóth Fe­renc, Valentinyi János és Szo- vics Pál —, hogy tulajdonkép­pen az idei esztendő termé­se minden növényféleségnél messze meghaladja a régi pa­raszti gazdaságok termésátla­gát. El is felejtettük a tíz-, tizenkét mázsás holdankénti búzahozamokat, a hat-, hét­mázsás rozstermést, a silány kukoricát. Bolétás búza — Gondoljunk csak a hu­szas évek végére vagy a har­mincas évek elejére — figyel­meztette társait Réti István klubvezető —, amikor a mun­kánk szinte értelmetlen volt. Tizenhat éves legényke vol­tam, de az akkori rend sze­rint már teljes értékű munka­erő a családban, s nagyon jól emlékszem hát, hogy amit né­hány hold földünkön megter­meltünk, annak alig volt ára. Minden esztendőben bi­zakodva vetettünk, de az ara­tásban sose volt köszönet. Ügy el voltunk adósodva, hogy naponta hallottam: még az unokák is nyögni fognak a2 adósság alatt! És ki emlékszik ma már a bolétás búzára? — kérdezi a hetvenedik életévén túl lévő Réti István, aki gyakran mon­dogatja: „Sqkat megéltem, ezért sokat megpróbáltam!” — 1930-ban vezette be az akkori kormányzat. Furcsa in­tézkedés volt. Azt mondták, hogy a földművelőket akar­ják vele segíteni, de végül nem segítséget, hanem újabb kizsákmányolást jelentett. Lét­rehoztak ugyanis — ahogyan hivatalosan mondták — egy gabonaértékesítési alapot. Amikor valaki apámtól pél­dául felvásárolta a búzát, amelynek 20 pengőben szab­ták meg a mázsánkénti árát, akkor 5-6 pengőt kapott kész. pénzben, a külpnbözetet bo- létával egészítették ki. Ezzel a bolétával fizette apám az adót, a köztartozásait, s ha maradt belőle, be is válthatta pénzre. De a húszpengős búza­ár önmagában a tönk szélére juttatta a parasztot. Senki nem értette aztán, mi a hun­cutság benne, s hogyan csap­ják be a bolétával. A felvásá­rolt gabonát megfestették, em­beri fogyasztásra alkalmat­lanná tették, s így került visz- sza a faluba az állatok etetésé­re. Az állatoknak pedig nem volt ára. Egyszóval „mentünk a tönk felé”. Viszont a nagy­termelők, az uraságok, akik exportálták a gabonát, a ga­bonaértékesítési alapból visz- szakapták a ráfizetésüket, s így kétszeresen kerestek. Négy évig tartott a bolétás világ, és ezek alatt az évek alatt csak lejjebb és lejjebb zuhant fa­lunk lakosságának életszín­vonala. Karnyújtásnyi idő Bizony, ekkor volt becsü­lete a szemnek. Az asszonyok, gyerekek kalászt szedtek a tarlón. Ott hajladozott a falu az uraság végtelen búzaföld­jén. Valami abból is jutott a2 asztalra. Idős barátaim beszél­getését hallgatva, arra gon­dolok, milyen gyorsan meg­szoktuk az újat, milyen ter­mészetesnek vesszük a jót, s milyen ritkán emlékezünk ar­ra, hogy karnyújtásnyi idővel ezelőtt szüléink, nagyszülőink még a nyomorúság rabjai voltak. A ritkán - látható, nagy ér­deklődéssel kísért szövetségi napon sok intéző, képviselő és játékvezető vet részt. A jelen­lévőket Miklós János, a kör­zeti labdarúgó-szövetség elnö­ke üdvözölte. Közölte, hogy a körzeti 1986/87. évi bajnok­ságra tizennégy felnőttcsapat nevezett: Gödöllő II., GEAC II., Veresegyház II., Kerepes- tarcsa. Túra, Domony, Galga- héviz, Hévízgyörk, Erdőker­tes, lsaszeg, Vácszentlászló, Valkó, Zsámbok, Mogyoród. Az ifjúságiak bajnoksága időtartamban megegyezik a felnőttekével, azok fordulói előtt kerül megrendezésre. A bajnokság augusztus 31-én kezdődik és az őszi idény no­vember 16-án fejeződik be. Az egyesületek, illetve csa­patok közül többen értesítést kapnak, mely szerint labda­rúgópályájuk hitelesítését 30- án végzik. Kérik, hogy az ér­dekeltek a pályán a megadott időpontban várják a hitelesí­tőket és adjanak meg minden segítséget a zavartalan mun­kához. Ez alkalommal rendezték meg a sorsolást, melyben minden résztvevő elmondhat­ta véleményét, javaslatot te­hetett. A sorsolást Miklós Já­nos és Papp Gábor, a szerve­zési és versenybizottság veze­tője végezte. Az első két for­dulóra megtörtént a párosí­tás. I. forduló, augusztus 31., 16, illetve 14 óra: Mogyoród— Veresegyház 11., Erdőkertes— lsaszeg, Vácszentlászló—Zsám­bok, GEAC H.-Kerepestar- csa, Gödöllő 11.—Galgahévíz, Valkó—Domony, Túra—Hévíz­györk. II. forduló, szeptember 7., 15.30, illetve 13.30: Veresegy­ház 11.—Hévízgyörk, Domony— Túra, Zsámbok—GEAC II., Galgahévíz—Valkó, Kerepes- tarcsa—Gödöllő 11., lsaszeg— Vácszentlászló, Mogyoród—Er­dőkertes. A GEAC II. szeptember 7- én kapcsolódik a bajnokság küzdelmeibe. Három csoport­ban összesen 37 csapat szere­pel majd a bajnoki pontokért. Tizennégy felnőtt, 11 ifjúsági és 12 serdülőgárda. A mérkő­zések során, hogy minél több játékos szerephez juthasson, a felnőtteknél 3, az ifjúságiak­nál 4 és a serdülőknél 6 já­tékos kaphat csere folytán le­hetőséget a játékra. A fegye­lem szilárdítása érdekében a sárga lapos figyelmeztetést az ifjúsági mérkőzésen is al­kalmazni fogják a játékveze­tők. A sárga lap tekintélyét az­által is növelni kívánják, hogy a korábbiaktól eltérően a má­sodik. harmadik két-két la­pos figyelmeztetést követően a játékos nem egy, hanem két mérkőzést pihen. Ha ez így megy majd sorozatban, való­színű, a játékosok meggon­dolják a sportszerűtlenséget. A Gödöllői SC kérésének az el­nökség helyt adott és amikor a II. csapat pályaválasztó, ak­kor szombaton játssza vala­mennyi mérkőzését. Tájékozódtunk a játékveze­tők körében is. Ádám Mihály, Késik a papír A távbeszélő-használók kö­rében az elmúlt napokban mind többször hangzott el a kérdés: maguk sem kapták még meg a telefonszámlát? Megszokottá vált __ ugyanis, hogy a hónap első felében kézbesítik a postai dolgozók a számlát. Általában 11—12- én van ez a nap. Augusztus derekán túl vagyunk, sőt már a harmadik dekádját kezdjük, s a papiros késik. A gödöllői 1-es számú pos­tahivatal vezetőjétől tudtuk meg, hogy a számítógépes fel­dolgozásra való áttérés nehéz­ségei miatt tapasztalhatjuk a kézbesítés késését. Ezért a be­fizetési határnap most módo­sult, augusztus 20. helyett 28- áig kell kiegyenlíteni a szám­lát. Hat új tanterem A mogyoródi általános is­kolát hat tanteremmel és ki­szolgálóhelyiségekkel bővítet­ték. Az új intézmény átadása­kor harmincötén Érdemes és Kiváló Társadalmi Munkáért jelvényt kaptak az építkezésen fáradozók közül, öt személy­nek az iskola plakettjét ado­mányozták. a szövetség titkára elmon­dotta, hogy a játékvezetők már egy , nappal előbb megbe­szélést tartottak. A szüksé­ges létszám megvan, a játék­vezetők ismerik feladataikat és igyekezni fognak a leg­jobb tudásuk szerint működ­ni. Sajnos évről évre hiába hirdetik meg a játékvezetői tanfolyamot, 2—3 főnél több jelentkező nincs. Ha a szük­ség úgy kívánja, mint a múlt­ban is, vendég játékvezetőket kérnek fel. — Játékvezetőink felett sem áll meg az idő, és ebben az évben két olyan munkájának elismerésére kerül sor kará­csony táján, akik 30, illetve 35 éve fújják a sípot, és vég­zik becsülettel a nem mindig népszerű munkájukat. Miklós Jánostól megtudtuk, hogy a hónap utolsó napján induló bajnokságra a felké­szülésben sok segítséget adtak az MNK eddigi mérkőzései. Látni lehetett, hogy a csa­patok sokkal jobban készül­tek, mint korábban bármikor. A körzeti labdarúgó-szövet­ség elnöksége és bizottságai­nak jegyzékét is ismertetjük. Elnök: Miklós János, főtitkár: Ádám Mihály, szervezési és versenybizottság vezetője; Papp Gábor, tagok: Szántai Béla és Nagy Dániel. A já­tékvezető-bizottság vezetője: Molnár András, tagjai: Födi István és Uzsák Miklós. A fe­gyelmi bizottság vezetője Ta­mási László, tagjai: Csontos István és Kaiser László. Csiba József Változó menetrend Augusztus 28-án. csütörtö­kön átadják az új' gödöllői autóbusz-állomást. így másnap üzemkezdettől a Gödöllőről induló és oda érkező helykö­zi autóbuszjáratok az új állo­mást veszik igénybe. Ugyan­csak ott állnak meg a városon áthaladó távolsági járatok is. Ezért péntektől új menet­rend lép érvénybe. A változá­sokról részletes menetrendfü­zetet adnak ki, amely az autó­busz-állomáson és az autó­busz-vezetőknél vásárolható meg. A GATE Tangazdaság Nagygombosi kerülete fenyőlambériát és tetőlécet értékesít lakosság és közületek részére. Lambéria ára mérettől függően 100-330 Ft/rrü tetőléc: 6720 Ft/m3 Cím: Fiatvan-Nagygombos, Magtár. Telex: 25-344. Telefon: 38-11-533. ISSN 0133—1957 (Qödöllö't Hírlap) Könyv készülhetne a könyvtárról Bank helyén betűország Fercsik Mihály Körzeti labdarúgó-bajnokság Több második csapat indul

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom