Pest Megyei Hírlap, 1986. augusztus (30. évfolyam, 180-204. szám)
1986-08-25 / 199. szám
1986. AUGUSZTUS S5. HÉTFŐ Budakalásziak baráti köre Közösen dolgoznak a tanáccsal Miért érzi úgy egy budapesti hugarocamionos, hogy válainit tennie kell Budakalászért? Hogyan jut eszébe, hogy baráti kört szervezzen a községben? Egyszerű: ott születtem, és ha felépül a házam, oda is fogok visszaköltözni — mondja Harcsa Lajos, a budakalászi baráti kör elnöke. A községet az agglomerációs övezet szokásos gondjai jellemzik: gyorsan fejlődik, városiasodik, de ennek inkább csak negatív hatását érezzük. Az emberek már nem ismerik egymást, Budapest közelsége miatt a szórakozást is inkább a fővárosban keresik. A társadalmi élet halódófélben van. Ennek az egyesületnek is az az egyik célja, hogy valamiféle közösségi életet teremtsünk itt. Eddig — február óta működünk — a juniálisunk sikerült legjobban. A budakalászi Mundial kispályás foci- bajnokságán legyőztük a békásmegyeriek csapatát, a gyerekek pedig válogathattak bábkészítés, rajzverseny, lepényevés és zsákban futás között. Sajnos, aztán összeesküdtek ellenünk az elemek, és a délutáni programokat elmosta az eső. Túl nagy luxus — Ez tehát kimondottan kulturális egyesület? — Nem, inkább társadalmi, szociális. Eredeti elképzelésünk az volt, hogy kialakítunk egy rendszert utcabizalmiakból, akik figyelnének a helyi problémákra, és meg is próbálnák megoldani azokat. Gondjaink vannak a vízelvezetéssel, az útépítéssel, nincsen boltunk, kevés a telefonunk ... — De hát ezek tanácsi feladatok, nem? — Igaz, de nem várhatunk minden megoldást a tanácstól, nem szabad figyelmen kívül hagyni az egyének tenni- akarását. Ez túl nagy luxus! Sajnos, az emberekben kialakul egy fajta közömbösség a közügyekkel kapcsolatban: majd a tanács, majd az állam intézkedik. Ennek oka viszont az is, hogy sok rossz tapasztalatot gyűjtöttek: sokszor elutasították őket. Karsai Miklós, Budakalász tanácselnöke: — Mi természetesen örültünk a budakalászi baráti kör megalakulásának, még tanácsokat is adtunk nekik alap- szabályzatuk összeállításához. Létrejöttükkel nem egy ellentanács alakult, hanem munkánkat párhuzamosan folytatjuk. Ha például a kör társadalmi munkát szervez a Hazafias Népfronttal együtt — szervezetileg ugyanis oda tartoznak —, a szükséges anyagi támogatást mi adjuk. Elképzeléseiket üdvözöljük, bár megvalósításuknak olykor határt szabnak a rendelkezésünkre álló anyagi eszközök. — Mennyiben vehetnek részt a kör tagjai a tanács munkájában? — Most véleményezhették a távlati fejlesztési tervet, konkrét javaslatokat is tehettek a víz-, gáz-, csatornarendszer, a közlekedés fejlesztését illetően. Mi ezeket figyelembe is fogjuk venni. Egyébként a szervezet még csak egy fél éve működik, ezalatt egyetlen programjuk a juniális volt. Mi ezen is részt vettünk, községi fórumot szerveztünk, és nagyon sajnáltuk, hogy az időjárás miatt nem sikerült igazán jól. A tanács és a népfront tagjai közül is többen beléptek a körbe, de azt hiszem tevékenységüket hosz- szabb idő elteltével jobban tudjuk majd értékelni. Kispénzű vállalkozás Harcsa Lajost most az anyagi és egyéb lehetőségekről kérdezem, hiszen ezek hiányában egy szervezet aligha képes tényleges cselekvésre. — Tény, hogy a miénk egy kispénzű vállalkozás. Taglétszámunk jelenleg 130 körüli, a tagdíj évente száz forint, igazán csak jelképes összeg. Rendezvényeink bevétele szintén a kasszánkba vándorol. Ezenkívül pedig meg kell említenem Szabó Ferencnét, és az általa vezetett Lenvirág táncegyüttest — ők többször is adtak már műsoros estet a baráti kör javára. Igazi támogatónk azonban valójában nincsen, bár a helyi vállalatok közül néhány mintha fontolgatná a dolgot. Szó volt például a Gyógynövénykutató Intézet jogi személyként való belépéséről. Másik fő célunk eléréséhez, a klubélet kialakításához azonban elsősorban nem pénzre, hanem helyiségre lenne szükségünk — egyelőre ezt is hiába keressük. — Egyáltalán mennyire ismerik itt a lakosok ezt a baráti kört? — Az emberek, meg kell mondanom, általában közömbösek velünk szemben is. Tudom, a legnagyobb feladatunk az, hogy bemutatkozzunk a községnek. Legközelebb utcabált tervezünk, szeptember közepe tájára. Szabó Ferencné, a helyi általános iskola tanítónője, s egyben a községnek és a megyének egyaránt sok elismerést szerzett Lenvirág gyermektáncegyüttes vezetője. Alapító tagja a budakalászi baráti körnek is. Két fellépés — Ez a kezdeményezés nagyon nemes céllal indult, és őszintén kívánom, bár lenne belőle valami! De hiába vártam, hogy a meghirdetett programnak mozgósító ereje lesz, hogy felsorakoztatja maga mögé a falut. Nem sikerült igazi vezéregyéniséget találni, akit követnének. Az igazán értelmes, teremtó szellemű, gyakorlati érzékű emberek pedig távol tartják magukat ettől az egyesülettől. Tisztán látják ugyanis, hogy nincsen mögötte fedezet, s enélkül a puszta jó szándék semmit sem ér. — Önök mégis segíteni próbálnak. — A Lenvirág táncegyüttes Igyekszik a maga szerény eszközeivel támogatni a BBK-t. Évente két fellépésünk bevételét ajánljuk fel faluszépítö célokra: az iskola tatarozására, fásításra. Büszkék vagyunk arra, hogy ezzel mi járulhatunk hozzá a község gyarapodásához. Ügy érzem, azért olyan visszafogott itt a fejlődés, mert az emberekből hiányzik a mi-tudat. Hiányzik a megfelelő kapcsolat a tanács és az állampolgárok között. Egységes célok híján itt még a településfejlesztési hozzájárulást se szavazták meg. Ez a baráti kör szerintem csak akkor töltheti be feladatát, ha a tanáccsal együttműködve dolgozik Budakalászért. M. L. Zamatos lesz a termés A Kertészeti Egyetem Tangazdaságának szigetcsépi kerületében megkezdték a kísérleti parcellákon a szőlő előszüretelését. Képünkön Gencsi Gyuláné szedi a szép nagyra nőtt új fajtát, az augusztusi muskotályost. (Hancsovszki János felvétele) Úttörő tudós Százhuszonöt éve született a szervátültetés úttörője, dr. Emerich Ullmann, aki a világon először hajtott végre sikeres vese- transzplantációt Bécsben. Az orvosi szakirodalom osztrák sebészként tartja számon, a részletesebb életrajzok azonban megemlítik, hogy magyar származású volt. Pécsi kutatók kiderítették s dokumentumokkal bizonyították is, hogy Emerich UUmann — azaz Ullmann Imre — valóban magyar ember volt, Pécsett született és haláláig fenntartotta kapcsolatait szülőhazájával. Megtalálták azt az egyházi anyakönyvet, amely tanúsítja, hogy Ullmann Imre 1861-ben született a mecsekaljai városban. A család a mai Kisfaludy utcában lakott, az édesapa köz- tiszteletben álló orvos volt. Ráakadtak iskolai tanulmányainak több dokumentumára is. Az elemi iskola „aranykönyve” a negyedik osztály legjobb tanulói között említi a nevét. A ciszterci főgimnáziumban — ma: Nagy Lajos Gimnázium — az irodalmi kör jegyzőjeként működött, harmincöt oldalnyi kéziratát őrzi a korabeli ön- képzőköri jegyzőkönyv. A tehetséges fiatalember 1878- ban az Osztrák-Magyar Monarchia legjobb egyetemén, a bécsi egyetem orvosi karán kezdte meg a tanulmányait, s kutató szellemű orvossá fejlődött. Diplomáját megszerezve vissza akart térni a Pécsett élő szüleihez és testvéréhez, ám meghívták az egyetem sebészeti klinikájára. Ez a tény eldöntötte a további sorsát. Székely Bertalan kert Eszköz a világ megismerésére Szadán, a Székely Bertalan kertben 1976-ban, éppen tíz éve hozta létre a községi tanács a Székely Bertalan képzőművészeti és közművelődési tábort. Harmadik éve rendezik meg a Pest megyei 10—14 éves gyerekeknek az úgynevezett komplex vizuális témakörű tábort. Ebben a képzőművészet több ágának ismereteit, tudományát elsajátítva, a látás nyelvét próbálják megértetni a gyerekekkel. A látási érzetek tudatos felhasználásával fejlesztik rajztudásukat, képzőművészeti kifejezésmódjukat. Az egykori tulajdonos bizonyára elégedetten venné tudomásul az utódok tevékenységét, hiszen maga is foglalkozott művészete tudományával, továbbadásával. Párbeszéd közben Hogyan lehet ebben a táborban munkálkodni? A Székely Bertalan Általános Művelődési Központi minden évben képzőművészeti pályázatot hirdet a festő születésGombó Pál: yiflindicf ícn ij liánézn eh Kéretik mindenkinek mindig vidám képet vágni. Mindenhez. Gondoljunk csak arra, hogy mikor éppen fanyarul, sőt elkeseredetten, űzötten mutatkozunk, akkor lefényképeznének. Hogy néznénk ki? A fotográfusnál mindig vidámra igazítjuk arcunkat. Hát így! Elismerem, nagy a kísértés az alapszabály megsértésére, de azért vagyunk tudatos lények, hogy önuralmunk belsőleg elvárható legyen. Egy csecsemőnek igenis joga van bőgni, mikor tudomásul veszi, hogy él. Ö még lehet felelőtlen. De a szülő nem! Ha a gyereknek gyomorgörcse van, nevess. Jaj, de vicces, majd elmúlik és mosolyogni fog. A gyerek csupa öröm. Ordít, tör, magát töri, vágja, hát nem kell kacagni? Rossz példát szolgáltatnál, ha aggódó arccal járkálnál. A gyerek megijedne. Kartársaid rossz néven vennék, mindegyik azt hinné, rá haragszol, sőt rü- helled. Vidáman, csak vidáman! Mindenki kedvelni fog, az idegesebb, érzékenyebb fajta irigyelni. Nahát, ez a Pali, Pista, Laci, Manci, Lili, hogy milyen stramm. És visszanevet. Irigyen, de boldogan. Ha már iskolába jársz, vihogj. A többség amúgy is megteszi, te ne ríjj ki közülük. Nincs csúnyább látvány, mint egy tanuló, aki a felelettől retteg, vagy pláne az osztályzattól elkeseredik. Vidám bemondások — ez ilyenkor a teendő. Nevess és indokolj. A tanár utál, a papádat utálja, a mamádra haragszik. Ha nevetsz, elhiszik, és ha van bennük önfegyelem, ők is kacagnak: na majd mi megmutatjuk neki! Persze az emberek különbözők. Jogod «n bármin nevetni. Ha az első nemi kapcsolatok sikerülnek, azért. Ha nem, akkor azon, hogy milyen hülyék a lányok, fiúk, nem tudják, mi az érték. Különben is nevetve jobban festesz. Vonzóbb vagy. Jópofának tartanak, népszerű leszel és ha vidáman meséled el kalandjaidat a hízással-fogyással, vimmedlik elleni küzdelemmel, sikeres csevegésed a társaság egyik központjává tesz. Az élet szép, te saját példáddal magyarázod. Hajrá Fradi, hajrá István, a király! Mi leszel? Akármiféle foglalkozás vesz is birtokba, te csak vidáman! A fonodában pereg az orsó, peregjen vele a kedved is. A vízvezetékek javításával boldogítod a népeket. Itt kevés a pénz, de az albérletben társaid vannak, együtt nevethettek, ott sok a lóvé, de van időd megszervezni a házat, tévét. Mi akkor, ami rosszkedvre izgathat? Egy frászt! Talán az, ha az egészséged kétes? Istenem, a lelet az csak lelet, a fájás, az csak fájás, lehet attól vidámnak lenni, olyan sikered lesz az orvosra várva, hogy mindenki neked beszéli el panaszait. Fogfájás esetén ez tiszta móka. Azt hiszik, ugyebár, hogy bátor vagy és egyáltalán, te magad gyógyítasz, vidámítasz, ha sajog, hát sajog, ha kihúzzák, hát kint lesz. Valami mindig történik. Az ország gondjait folyton beléd táplálják, lapok, rádió, tévé. De te tudod, hogy mindenki baja nem a te bajod. Mondjuk szárazság van. Jobb lenne, ha árvíz volna? Vidám megjegyzések ellensúlyozzák a tömegkommunikációt és van még szőlő, lágy kenyér, ki nézi az árát, legföljebb nem nézed a színes tévét, mert nincs rá pénzed — Ferenc József sem nézte, pedig ő aztán nagy úr volt. Minden jogod megvan a vidámságra, ha a fekete-fehér műsor olyan, amilyen, nevess miatta, vagy nevess rajta, legszebb öröm a káröröm. A tehetség kitör, s eget kér. Ha igen, büszkeségből nevess és dolgozz, hogy látva lássanak, ismerve ismerjenek. Ha a tehetség letör s kéregét — ennél nincs gyatrább látvány. Vidáman lehet másokat szidni, s annyi megértő társra találsz, amennyi több, mint elég az elégedettséghez. A Rózsadomb felé járván láthatsz nyolc-tízmilliós házakat épülni, vidáman szemléld őket, a te lakótelepi lakásodból nem fog elvinni a rendőrség, hehe. Ha főnököd utasítást ad, te vidáman rábólintasz, persze, persze. A többit úgyis eldönti a sors. Különben is ez a filozófiád, mindent a sors dönt el, te ne szorongj, ne izgulj, te légy vidám, neked is van kiszmeted, az úristen kezében vagy, lesz, ahogy lesz, dum spiro, spero, az élet egy operett, van neki librettója, te táncolj, ha tudsz, nevess mindig. Az öregség meg ne rendítsen ebben! Hiszen semmi gondod, amit nem tudsz már, nem követelheti tőled senki. Reumával nem számolják a futási időt. A nők nem állíthatnak eléd elvárásokat. Elég, ha vidám vagy, Istenem, kissé reszket a kezed, de az csak a Parkinson- kórtól van, ilyenkor az már természetes, nevetni attól még jól megy. NinCS kellemesebb foglalkozás, mint kiülni a parkba és kártyázni, sakkozni. Semmi haszna. Az a jó, attól vidám az ember és hazaballagsz, nem sietsz. Persze körülötted is betegek a népek — csak te ne izgulj miattuk. Ügy még soha sem volt, hogy valahogy ne lett volna. Hahaha! És ha egyszer mégis úgy lesz, hogy már nem lesz, te mondasz egy utolsó jó mondást, hogy úgy emlékezzenek rád, mint aki vidáman csinált mindent, mert tudta a szabályt. Irigylésre méltó volt. napján tartandó ünnepség alkalmából. Azok a diákok, akik nevezési lapjaikon feltüntetik, hogy a táborozáson is részt kívánnak venni, az eredménytől függetlenül bekapcsolódhatnak a tevékenységbe. Az első helyezett számára ingyenes a részvétel. Lelkes, fiatal, a kapcsolatteremtésben jeles művészek foglalkoznak a gyerekekkel. Fábián Dénes képzőművész, a Képző- és Ipar- művészeti Szakközépiskola tanára a táborvezető. — Az általános iskola jelenlegi oktatási rendjében az évközi szakköri munka mellett csak a nyári táborok intenzív, sajátos tárgykörű képzési formája jelent a tehetségesebb tanulók számára előrelépést. Itt, Szadán a tíz nap alatt megismerkednek a legalapvetőbb anyagokkal, technológiával. Gyakorlással sajátítanak el olyan fogásokat, melyeket az anyagokkal folytatott párbeszéd közben a mit, miért, hogyan kérdések hoznak felszínre. Megtanulják, milyen törvényszerűségek jelentkeznek a munkaalkotás létrehozásakor, a kép felépítése közben — vélekedett. — Az együttes ténykedés egyik legizgalmasabb pillanata, amikor a gyerekek ráébrednek arra, hogy festenek. Megszabadulnak gátlásaiktól, s ha nem is fogalmazzák meg, de felismerik, hogy az alkotás gyakorlata egyfajta logikai rend szerinti gondolkodássá, a világ megismerésének eszközévé válik. A kép világa és a valódi világ nem ugyanaz, csak bizonyos pontokon egyezik. Kézi textilfestés Fábián Dénes a rajz- és festéscsoport vezetője is. Elmondta, hogy meglepő, menynyire nehezen közelednek a gyerekek önmagukhoz, de ha társukról kell portrét festeni, az is nehézkesen indul. Nagyon hasznos a tábor céljainak elérésében ezért az a munka is, amit Fábinné Héjjas Zsuzsa végez, önismereti, kapcsolatteremtő játékokat rendez a gyerekeknek. Ez számos gátlás oldását segíti elő. A tábor szabadtéri színpada kitűnően alkalmas ilyen játékokra. A szabad időben is becsempészik a nevelők a művészeteket. Diavetítéses úti beszámolók során számos alkotással ismerkednek a táborozok, s ami különösen jó, művészek értékelik a látottakat. Vannak visszatérő résztvevők. Akadt olyan is, aki már elvégezte az általános iskolát, s megkérdezte, szabad-e még jönnie. Ez a legszebb dolog, vélik a táborban. Mindig abban bíznak, hogy a tizenévesekbe oltott ismeretek élesztőként hatnak majd otthon, iskolai környezetükben. Örömmel számoltak be arról, hogy Dányból, Nagy István kezei alól öt srác érkezett az idei együttmunkálkodásra. A táborozok másik csoportja a kézi textilfestéssel foglalkozik. Ez a különféle textíliák megmunkálásának egyik, viszonylag könnyen elsajátítható módja. Bártunek Katalin iparművész a tábor kis füzetébe a következőket írta: „Ez alatt az idő alatt elsajátíthatnak a részvevők olyan ismereteket, melyeket nemcsak a táborban, hanem később, az iskolai és egyéni munkájuk során egyaránt hasznosíthatnak,' felhasználhatják öltözködésük, környezetük szépítésére. Egyik fő cél a gyermekek minél szélesebb körű esztétikai nevelése. Erre jó alkalmat ad egy jól válogatott kis közösségben végzett intenzív munka, amikor minden feladat valamilyen formában ugyanazt a célt szolgálja.’’ Ottjártunkkor a csoport tagjai a díszítő elemeket tanulmányozták a dekoratív felhasználás céljából. Foglalkoztak a kiegészítő színek alkalmazásával, melynek nagy a hangulati hatásuk. — Az a célunk, hogy a tábor végén a gyerekek munkájuk eredményét egy-egy szép alkotásban lássák. Az alkotási folyamat első állomása .1 csendélet, természet utáni rajz készítése. A természetes minta. a jelenség ezután stilizáló- dik, átalakul a gyerekek munkája során, a textilen már más képet találunk —vázolta a tevékenységet Bártunek Katalin. Ascher Zoltán keramikus a mintázó csoport tagjainak tevékenységét irányítja. A gyerekek munkája itt is saját tapasztalataikra épülve, eredeti megjelenítéssel, szabad önkifejezéssel nyújt számukra örömet. Agyaggombócból kézzel mintáznak formákat, s redukciós égetéssel égetik ki a tárgyakat. A japán eljárás során nem vörösre, hanem feketére ég ki az agyag. Fel is öltik Kelemenné Boros Zsuzsa közművelődési igazgatóhelyettes, a tábor gazdája elújságolta, hogy a tábor ideje alatt, az augusztus 20-i ünnepség keretében képzőművészeti kiállítás nyílt a Székely Bertalan kertben. Petrovics József szobrait, tanulmányrajzait, Fábián Dénes tűzzománcait és grafikáit, Bártunek Katalin ruháit láthatták az érdeklődők. Az esemény érdekessége volt. hogy Bártunek Katalin ruháit a szadai lányok, asszonyok felöltötték, s úgy mutatták be. Balázs Gusztáv
