Pest Megyei Hírlap, 1986. augusztus (30. évfolyam, 180-204. szám)

1986-08-20 / 196. szám

1986. AUGUSZTUS 20., SZERDA

PEST MEGYEI HÍRLAP

3

Legyenek bátorítói az újnak, a jobbat akaróknak

írta: Petrovszki István, az MSZMP KB osztályvezetője

Az MSZMP legfelsőbb fórumainak, a pártkongresszusoknak jegyzőkönyveiben rendre visszatérően olvashatjuk, hogy hazánkban érvényesül a várt vezető, társadalom- irányító szerepe. Az egyesek számára frázisnak tűnő megfogalmazásnak politikai jelentősége van, és valóságtartalma tényekkel igazolható. A párt vezető szerepét ugyanis — kissé leegyeszerűsítve — a következőként fogjuk fel; a. szocializmus viszonyai között a párt legfőbb történelmi hivatása, hogy elvi alapokon, az adott helyzet realitásait figyelembe véve, kidolgozza közép- és hosszabb távú politikáját, amely meghatározza a társadalom fejlődésének főbb irányait és arányait. E politikával szemben az is követelmény, hogy vegye figyelembe a mindenkori nemzetközi helyzetet, a szocialista építés általános törvény- szerűségeit és a nemzetközi sajátosságokat, szolgálja a magyar dolgozó nép általános — azon belül az alapvető osztályok és rétegek sajátos érdekeit. A jó politika azonban csak szükséges, de nem elégséges feltétele a párt vezető szerepének. A teljes érvényesüléséhez az is kell, hogy a társadalom tagjai közösségként és egyénileg is elfogadják a párt politikáját, felismerjék benne .érdekeik kifejezését, tudatilag azonosuljanak azzal és cselekvőén vegyenek részt maradéktalan megvalósításában.

A vezető szerep érvényesül

" Ha azt vizsgáljuk, hogy a mi pártunk eleget tettbe a fenti követelményeknek, akkor önteltség nélkül mondhatjuk, hogy igen. Az MSZMP 1957-ben kidolgozott és azóta töretlenül folytatott politikai irányvonala kiállta' az idők ; próbáját. Hazánk soha nem tapasztalt gazdasági, társadalmi, szellemi fejlődésen ment át. Növekedett nemzetközi tekintélye, gyarapodott az ország, állampolgárai szabad és jó politikai légkörben alkothatnak és boldogulnak. Magyarországon a szocializmus pozíciói szilárdak, a termelőerők több mint 90 százaléka szocialista tulajdonban van, a munkásosztály vezetésével a dolgozó nép gyakorolja a hatalmat, a párt politikája jól szolgálja a dolgozó nép érdekeit, adott a párt és a nép közötti kölcsönös bizalom, folyamatosan szélesedik és mélyül a szocialista demokrácia és demokratizmus, összességében megvalósulnak országépítő céljaink.

Kétségtelen tény, hogy az utóbbi évtizedben megnehezültek a szocialista építőmunka körülményei. A hetvenes évek elején a világgazdaságban bekövetkezett válságjelenségek, az anyag- és energiaárak robbanásszerű növekedése, a piacok beszűkülése, a nemzetközi politikai életben bekövetkezett feszültségek kedvezőtlenül hatottak belső gazdasági és politikai életünkre is. Felerősítették a gazdasági életünkben meglévő ellentmondásokat, a termelés lassuló dinamikájából és a fogyasztás folyamatos növekedéséből fakadó zavarokat. Előállt az a helyzet, amit lényegében azóta sem sikerült abszolút módon korrigálni, hogy többet fogyasztottunk, mint amit megtermeltünk és ez a népgazdaság külső és belső egyensúlyának megbomlásával fenyegetett.

A párt Központi Bizottsága — felismerve a helyzetet — a hetvenes éVek végén megfelelő politikai döntéseket hozott a gazdaság pályamódosítására, az egyensúly helyreállítására és megszilárdítására, az intenzifikálás és termékszerkezet átalakításának gyorsítására, a jövedelemtermelő képesség fokozására, a beruházási ütem csökkentésére. Mint ismeretes, ezeket az MSZMP Xlf. kongresszusa 1980-ban megerősítette és összefoglalta azokat a fő gazdasági célokat, tevékenységi irányokat, amelyeket a VI. ötéves tervtörvény is átvett és amelyek a szocialista vívmányok megőrzését hangsúlyozták és szolgáltaié.

A nyolcvanas évek elején — ha lehet, még tovább nehezültek a körülmények a világgazdaságban, s ezek nagyon súlyosan érintették a miénknél erősebb országok gazdaságát is. A párt ez időben is rugalmasan reagált a politikájával a jelenségekre és folyamatokra. Elsősorban ennek köszönhető, hogv a VI. ötéves terv legfontosabb céljait megvalósítottuk: megőriztük az ország fizetőképességét, a népgazdaság belső egyensúlyát, egyes rétegek kivételével a dolgozó nép életszínvonalát.

A rendkívül szigorú gazdasági helyzet politikai kezelése mellett megfelelő figyelmet és energiát fordított a párt a politikai rendszer, a társadalmi viszonyok szocialista elemeinek és feltételeinek továbbfejlesztésére is. A Központi Bizottság döntött például a gazdaságirányítási rendszer továbbfejlesztéséről, a vállalatirányítás új rendszeréről, a közigazgatás átszervezéséről, melyeknek következtében növekedett a vállalatok, illetve a helyi tanácsok önállósága és felelőssége. Határozat született az új választójogi törvény megalkotásáról, amely a szocialista demokratizmus szélesítésének egyik fontos eleme volt. Állást foglalt a Központi Bizottság a magyar szak- szervezetek társadalmi helyével kapcsolatban, tovább növelve a szakszervezetek szerepét a politika formálásában, végrehajtásában, a dolgozók érdekeinek képviseletében és védelmében. Megvitatta az ifjúság társadalmi helyzetét, élet- és munkakörülményeit, a pályakezdés és a családalapítás nehézségeit és megfelelő intézkedésekre kérte fel a kormányt.

A fenti történeti áttekintéssel mindössze azt kívántam igazolni, hogy a párt ez időben is a társadalmi folyamatok élén állt ’és nincs igazuk azoknak, akik ertfí'ék ellenkezőjéről, a párt vezető, irányító szerepének és tevékenységének csökkenéséről beszélnek vagy cikkeznek. A politika, amely határozatokban, döntésekben, állásfoglalásokban ölt testet, jól és eredményesen szolgálta az ország s egyben a nép érdekeit. E politika és ennek megvalósítása eredményeként sikerült talpon maradnunk, megőrizni tisztességünket, nemzetközi tekintélyünket, belső stabilitásunkat. Ez tette lehetővé, hogy — ha nem is a kívánt és remélt optimumról, de — az öt évvel ezelőttinél jobb pozícióból indulhatott a VII. ötéves nép- gazdasági terv. Nem lenne helyes itt más, hozzánk korábban is hasonló helyzetű országokkal összemérni magunkat, de annyit meg kell említeni, hogy kibírjuk az ösz- .szehasonlítást. Például több, hazánknál tőkeerősebb kapitalista országban ez időszak alatt 10—12 százalékkal csökkent az életszínvonal, amit nálunk társadalmi méretekben sikerült szinten tartanunk. Kétségtelen tény, hogy égy ilyen tartalmú politika, amelynek elemei közé tartozott a többszöri áremelés is, nem a legnépszerűbb, ezt nehezebb elfogadtatni. A párt iránti bizalmat igazolja azonban, hogy a kényszerű döntéseket is elfogadta, legalábbis tudomásul vette a lakosság, mert megszokta és most is hiszi, hogy a párt a nép érdekeit kívánta és kívánja szolgálni.

Segítsék és ellenőrizzék

Másfél évvel ezelőtt ülésezett az MSZMP XIII. kongresszusa, amely kritikusan és önkritikusan összegezte az előző öt év tapasztalatait és meghatározta a középtávú célokat, feladatokat. A kongresszus határozatának szellemében készült a VII. ötéves tervtörvény. Mindkét dokumentum a gazdaság élénkítését, jövedelemtermelő képességének fokozását, a beruházások bővítését, a műszaki fejlesztés gyorsítását és mindezek eredményeként az élet- színvonal szerény mértékű növelését jelöli meg fő feladatként. Sajnos azt is tudjuk, hogy az 1985-ös év és 1986. első féléve nem hozta a várt eredményeket, aminek több objektív oka is van, mint például az 1985-ös kemény tél, az olajárak

csökkenése, a cs rmobili szerencsétlenség és mások, amelyek több milliárd forintnyi veszteséget okoztak a népgazdaságnak. Ugyanakkor az is kétségtelen, nogy mi magunk sem tettünk m>g mindent a célok teljesítéséért. SVm a párt-, sem pedig az állami, gazdasági szervek és vezetők nem ügyeltek fel időben a termelési eredményeket rontó negatív társadalmi jelenségekre. A vállalati jövedelmek nőttek ugyan, de ezek döntő többsége nem a termelésből, a költségcsökkentésből, hanem a forgalmazásból, az árak emeléséből, a felesleges eszközök értékesítéséből és a költségvetési támogatásból származik. A teljesítményeknél aránytalanul magasabb a személyi bér- és jövedelemkiáramlás, ami az infláció megfékezése ellen hat. Gyenge, helyenként rossz a munkaerő-felhasználás, a munka- szervezés és munkafegyelem. Másutt tehetetlen vagy semmit nem akaró vezetéssel találkozunk. Nem a kívánt ütemű a termékszerkezet-átalakítás, sok a rosszul értékesíthető, korszerűtlen áru. Mindezek nem külső, objektív okok, még csak nem is az elhatározott program hibái — mint ahogy ezt egyesek hangoztatják —, hanem saját gyengeségeink. Többen központi intézkedéseket sürgetnek és várnak. Természetesen erre is szükség van. Már voltak és lesznek is olyan párt- és kormányzati elhatározások, amelyek ezen belső hibák felszámolását szolgálják, de egyet világosan kell látnunk: hatástalan marad minden párthatározat és kormányzati intézkedés, ha a végrehajtás szintjén nem történik semmi.

E program végrehajtásának, megvalósításának kell kedvező feltételeket teremteni. A megnövekedelt vállalati és szövetkezeti önállóság a pártszervezetek számára is több lehetőséget jelent a vállalati gazdálkodásba, tervekbe, mindennapos tevékenységbe való beleszólásra. Élve a politikai mandátumokkal operatívan, következetesen és folyamatosan képviseljék, segítsék és ellenőrizzék, hogy a konkrét termelő tevékenység a párt gazdaságpolitikájának megfelelően folyjék. Lépjenek fel, intézkedjenek vagy jelezzék, ha ez nem így történik. A párttagokon, a szak- szervezeten, a KISZ-en keresztül is segítsék megértetni a dolgozókkal: az életszínvonal kérdése a termelésben dől el. A hatékony termelés és gazdálkodás, a szigorú anyag- és energiatakarékosság, a magasabb teljesítmény, a fegyelmezett munka és végső fokon az ebből származó jövedelem lehet csak a népjólét emelésének forrása.

Rendkívül sok múlik a vezetésen. A pártszervezetek legyenek bátorí- tói és segítői az újat és jobbat akaró vezetőknek. Segítsék őket a rend és a fegyelem szigorú megkövetelésében, a hatékony termelést szolgáló intézkedésekben. Ugyanakkor ne részesítsék politikai védelemben a kényelmes, olcsó népszerűségre törekvő, semmit nem akaró vezetőket, mint ahogy a durva, agresszív, embertelen vezetési módszert sem. Legyenek kezdeményezői a megérett vezetői cseréknek.

Amint már említettem, a párt vezető szerepe érvényesülésének alapvetően három feltétele van: a jó politika, a politika elfogadtatása és ennek gyakorlati megvalósítása. Most az utóbbin vgn a hangsúly.

A párt vezető szerepének erősödését vagy gyengülését önmagában nem minősíti, de mindenképpen jelzi a párt fejlődése, számszerű növekedése, összetétele, belső rendje, fegyelme. Érdemes tehát erről is szólni. Az elmúlt több mint egy évtizedben egészségesen és egyenletesen nőtt a párttagok száma. A XI. kongresszus idején, 1975-ben 754

ezer volt, napjainkban pedig kereken 880 ezer tagja van a pártnak. Többen felteszik a kérdést, sok ez vagy kevés? Ha csupán a számokat nézzük, azt kell mondani, hogy normális. A felnőttlakosság 11 százaléKocsis Imre fotógrafikája

Gereblye — Szivárványkaszalás

• w■ ■ ••••• ww---: ..«w...........v *»*»*''

ka, a foglalkoztatottak közel 15 százaléka párttag. Ez nagyjából megfelel a szociálist^ országokban dolgozó testvérpártjaink arányainak.

a visszahúzóktól

Nem ilyen egyértelmű a válasz, ha pártszervezetek és személy szerint a kommunisták cselekvőképességét, hadra foghatóságát vagy magatartását vizsgáljuk. Kétségtelen tény, hogy a pártszervezetek egy része nem mindig áll politikai hivatása magaslatán és a párttagok között is sokan vannak, akik nem állnak ki mindenkor a párt politikája mellett, munkájukkal, magatartásukkal nem növelik a párt tekintélyét. Ennek több oka is van. A dinamikus számszerű növekedés során olyanok is bekerültek a pártba, akik egyébként tisztességes, becsületes emberek, de a párttagsággal együttjáró követelményeket, a határozott kiállást, a vitát> az áldozatot, a mindenkor példamutató életmódot nem tudják vállalni. Mások szembekerülnek kommunista erkölcsi normáinkkal, összeférhetetlenek, intrikusak vagy éppen iszákosakká váltak, munkaerkölcsük nem példamutató. Velük kapcsolatban mondja ki a XIII. kogresszus határozata. „Meg kell válni azoktól, akik nem tesznek eleget kötelességeiknek, s akik alkalmatlanná váltak a párttagságra."

A párttagságnak van egy olyan része, amely önhbáján kívüli okok miatt nem tesz eleget kötelességének. Nem ismerik a politikát, sokszor még azokat a feladatokat sem, amelyeket a saját munkaterületükön kellene képviselniük, megvalósítaniuk. Nem jutnak el, hozzájuk a politikai döntések és főként hiányoznak azok az érvek, amelyek segítségével környezetükben képviselni, hirdetni, V'édéni tudnák a párt szándékait. Ez a párt irányító szerveinek, az alapszervezeti vezetőségeknek és gyakran a nehézkes információs rendszerünknek a hibája. Még mindig túlságosan szűk és zárt az a kör, ahová eljutnak a párthatározatok és sokan „sajátjuknak” tekintik a politikai információkat. Nem eléggé nyitott a • pártmunka. Ezen feltétlenül változtatnunk kell, mert a vezető szerep második elemének, a politika elfogadtatásának, a széles körű politikai meggyőző munkának ez nélkülözhetetlen feltétele.

Fejlesztenünk kell a párton belüli demokráciát, a politizáló légkört, a vitát és a vitakultúrát. Ez segítheti a párt eszmei, politikai és cselekvési egységének további szilárdítását. Változtatni kell munkamódszerünkön, meg kell szabadítani a pártmunkát a megcsontosodott, ma már korszerűtlen formalizmustól, a bürokráciától, a túlszabályozottságtól, a véget nem érő értekezletektől. Erősíteni kell a pártmunka mozgalmi jellegét, a természetes, célratörő politizáló tevékenységet. A pártmunka színvonalának emelését szolgáló fenti elemek és követelmények nem új keletűek. A korábban született kongresszusi és központi bizottsági határozatok mindezt tartalmazzák. A gyakorlatban lassú az elmozdulás.

Az MSZMP munkájának három évtizedes tapasztalatai azt igazolják, hogy az ország sorsának kormányzása sohasem volt könnyű. Mindig voltak nehéz problémák, ezeket a politikának kellett megoldania. Bonyolult és nehéz feladat volt az ellenforradalmat követő politikai és gazdasági konszolidáció, a mezőgazdaság szocialista átszervezése, a vidék iparosítása, a gazdaság- irányítás reformja, majd az intenzi- fikálásra való átállás. A párt mindig vállalta a kihívásokat és megoldotta a mindenkori társadalmi méretű feladatokat. Politikája helyesnek bizonyult, megértésre talált társadalmunk tagjai körében. Eredményeire barátaink és ellenfeleink is felfigyeltek, de ennél sokkal fontosabb, hogy mindenkor a magyar dolgozó nép felemelkedését szolgálták. Ma szintén nehéz körülmények közepette dolgozunk, de együttes erővel, felelősebb, jobb munkával a ma problémái is megoldhatók.