Pest Megyei Hírlap, 1986. augusztus (30. évfolyam, 180-204. szám)

1986-08-19 / 195. szám

prvr . MKCVF.I 1986. AUGUSZTUS 19., KEDD 3 A gazdasági környezet mélyebb változására van szükség Közgyűlés után a kamara Igénylik, mégsem vállalják a döntést Nemrégiben zajlóit le a Magyar Keres­kedelmi Kamara VII. közgyűlése, amely miközben számot adott az elmúlt öt esz­tendő kamarai tevékenységéről és vázolta az elkövetkező időszak feladatait, mint­egy átvilágította gazdálkodásunk egé­szét; felsorakoztatva a feszültségpontokat és a pozitívumokat egyaránt. Mozgalmas, a magyar népgazdaság számára korántsem pozitív változásokat hozó időszak volt a legutóbbi közgyűlés óta eltelt üt év. S a tennivalók ma is sűrűsödnek. Beck Tamás­sal, a kereskedelmi kamara elnökével az érdekegyeztető, érdekképviseleti társa­dalmi szerv legfontosabb feladatairól be­szélgettünk. ALKOTMÁNY ÉS DEMOKRÁCIA írta: Pozsgay Imre, a HNF Országos Tanácsának főtitkára — A kamara iránti bizalmat egyértelműen' mutatja, hogy 1981 óta több mint kétszere­sére — 500-ról 1300-ra gyara­podott tagjainak a száma. Másfelől viszont növekedett szerepe a gazdaságirányítási döntések előkészítésében. Vé­leményének súlya van az irá­nyítás és szabályozás alapel­veinek kimunkálásában, egyre inkább lehetősége van bekap­csolódni az úgynevezett mű­helymunkába. Hogyan képes a kamara megfelelni egyidejű­leg a gazdálkodók és az irá­nyítás fokozott igényeinek? — Nos, ez nem mindig könnyű feladat, noha az egyes tevékenységek, nem mondanak ellent egymásnak, sőt éppen­séggel erősítik egymást. Hi­szen minél eredményesebb a kamara részvétele a gazda­ságpolitikai és gazdaságirányí­tási döntések előkészítésében, annál inkább növekszik a te­kintélye tagjai körében. Ez többel? között abban is meg­nyilvánulhat, hogy a köztük felmerülő ellentétek tisztázá­sára gyakrabban veszik majd igénybe az erre a célra is szolgáló társadalmi fórumo­kat. A gazdaságirányítás sze­mében akkor erősödik pozí­ciónk, ha a jelenleginél hat­hatósabban tudunk közremű­ködni a vállalatok közötti ér- d&kzlle.ntétek . .feloldásában. Mindkét felet szolgálja Feladatunkká vált, hogy a gazdaságirányítási intézkedé­sek fogadtatásáról tájékoztas­suk az irányító szerveket és jelezzük, ha testületeink véle­ménye szerint a szabályozás egyes elemei nem kielégítően szolgálják a célok megközelí­tését. Természetesen ez a te­vékenység is mindkét felet szolgálja. Javítanivaló akad persze munkánknak ebben a részében is, például túl kell lépnünk azon, hogy véle­ménynyilvánításainknál a nem legyen a domináló. A mainál jóval több esetben szükséges alternatív, a válla­lati érdekeknek megfelelő vagy jobb kompromisszumot eredményező javaslattal elő- állnunk. Feltétlenül pozitív viszont, hogy fejlődött a válla­latok és az irányítás közötti információs tevékenységünk. Nagy szükség is volt a közvet­len információcserére, mert a vállalatok és az irányítás kö­zötti kapcsolat sokféle okból, de érezhetően gyengült. Bíznunk kell egymásban, ám ehhez a vállalati szféra szerint, a dön­tések utáni, visszamenőleges hatályú szabályozóváltozáso­kat el kell kerülni. flílsmi baavatkozáshoz vezet — Bizalom. Ez valóban mindenfajta együttműködés alapja. Beszéljünk azonban a vállalatok közötti kapcsola­tokról. A magyar cégek szer­ződéses fegyelme, azaz in­kább fegyelmezetlensége köz­ismert. De nem ritka az olyan panasz sem, hogy egyes monopolhelyzetben lévő ter­melők már-már zsarolásszám­ba menő feltételeket — határ­idő, ár stb. — szabnak meg­rendelőiknek. A vállalati ön­állóság kiterjesztésével már a minisztériumokhoz sem for­dulhat, aki mindezt sérelmezi. Mit tehet a kereskedelmi kamara? — A kamara lényeges fel­adatát képezi, hogy elősegít­se a gazdálkodó szervek kö­zötti együttműködés fejlődését és közreműködjön a közöttük felmerülő problémák egy ré­szének megoldásában. Kétség­telen, hogy itt lassúbb az elő- relialadas a szükségesnél. A valamennyiünk számára kívá­natosnak tartott színvonal­emelkedést a tapasztalatok hiánya mellett objektív ténye­zők is gátolják. A gazdálko­dók önállósága azt is jelenti, hogy az üzleti feltételekben, az értékesítés irányaiban ma­guk döntsenek. Elvben tehát mindez nem igényelné az irá­nyító szervek beavatkozását és nem is jó az, ha az érde­keltek fölfelé szaladgálnak panaszkodni. Hozzászokva azonban a viszonylag sok ál­lami beavatkozáshoz, gyakran ma is a hatósági intézkedést igénylik, pedig az ellentéte­ket, vitás kérdéseket meg­egyezéssel, egymás között kel­lene megoldani. A gazdaság- irányítás folyamatos tovább­fejlesztésétől a kamara — többek között — az is várja, hogy fokozatosan bővül az a közeg, amelyben a gazdálko­dók, a vázolt utat találják ter­mészetesnek, magától értető­dőnek. A korlátozó feltételek ellenére már azt is komoly fejlődésnek tartja szervezte- tünk, hogy az érdekellentét­ben álló felek a társadalmi egyeztetés folyamatában job­ban megismerik és feltehetően megértik egymás gondjait. A kereskedelmi kamara testü­letéi egyébként rendszeresen foglalkoznak a gyártók és felhasználók, a különböző ágazatok és vállalatcsoportok közötti együttműködés segíté­sével, fejlesztésével és az ér­dekegyeztető munka során konkrét eredményeket is si­került elérniük. Itt kell megemlíteni az 1981-ben létrejött etikai bi­zottságot, ugyanakkor azt a tényt is, hogy meglehetősen kevés ügy kerül eléjük, ami azt mutatja; az Etikai Kódex eredményes alkalmazásához a gazdasági környezet mélyebb változására van szükség. A gazdasági verseny olyan mé­retű elterjedésére, amely megakadályozza a monopol­helyzetek kialakulását, közna­pion fogalmazva: megteremti a vevők piacát. Szükséges to­vábbá, hogy az etikai bizott­ság állásfoglalásaiban kifeje­zésre jutó negatív szakmai ér­tékítélet és társadalmi rosszal­lás megfelelő visszatartó erőt jelentsen a tisztességtelen gaz­dálkodás folytatásával szem­ben. — Végezetül arra kérem, szóljon az elkövetkező időszak kiemelt teendőiről! — Említhetem mindjárt a SZOT vezetőivel közös felada­tunkat. Szeptemberben tervez­zük létrehozni a kétfajta ér­dekvédelmi szervezet együtt­működésének, kapcsolati rend­szerének szabályozására hiva­tott megállapodást. Ebben ke­rül majd sor az igazgatók, mint csoport érdekvédelmé­nek rendezésére is. Vagy; az idei gazdasági eredményeink objektív értékelése alapján javaslatot teszünk az 1987. esztendő gazdaságirányítási eszköztárának kialakítására. Feltétlenül szükségesnek lát­juk ugyanis a jelenlegi hely­zet megváltoztatását, amely­nek ma egyik alapvető jel­lemzője a rövid távú érdeke­ket előtérbe helyező menet­rend, és egy év közben is változó folyamat a vállalatok és a gazdaságirányítás között. Folyamatosan figyelemmel kí­sérjük azután az új vállalat- irányítási rendszert, és ha szükséges, javaslatokat te­szünk az ezzel kapcsolatos gondok megoldására. Ele­mezzük a vállalati VII. ötéves terveket, az ezekben megnyil­vánuló szándékokról és ten­denciákról jelzéseket készí­tünk a gazdaságirányítás szá­mára, hogy ha a vállalati el­képzelések nem esnének egy­be a népgazdaság fő célkitű­zéseivel, lehessen még időben változtatni. Csak a tagokkal együtt Nagy jelentőségűnek tartjuk a vállalati jövedelemszabályo­zás átalakítását, ezen belül a hozzáadottérték-adó bevezeté­sét. E célból vállalati szakér­tőkből álló csoportot hoztunk J.étre, részben a készülő álla­mi' javaslatok megvitatására, .tészben a vállalati nézőpontú kiegészítő, továbbfejlesztő ja­vaslatok kidolgozására. Sze­retném kihangsúlyozni: mun­kánk továbbfejlesztése a ta­gok közreműködési készsége nélkül nem sikerülhet. Tud­juk, hogy ez tagvállalati veze­tőinktől többletmunkát, áldo­zatvállalást kíván, de bizto­sak vagyunk abban, hogy ak­tív részvételük a gazdasági döntések előkészítésében szá­mottevő értékes előzetes in­formációt és ebből adódóan előnyt is adhat a vállalatok kollektíváinak. Legutóbb a Pest Megyei Műanyagipari Vállalat közre­működésével avattak a megye területén magyar és külföldi érdekeltségű vegyesvállalatot, de —, mint ahogy az a válla­latok vezetőivel folytatott háttérbeszélgetésekből kiderül — egyre többen tervezik azt, hogy ilyenben részt vegyenek. Akár egy már meglévőbe tár­sulnának be, akár a saját te­vékenységükhöz kapcsolódó új vegyesvállalat részesei lenné­nek. Vajon mi motiválja a külső kapcsolatok bővítésében a gazdálkodókat? Merem hinni, az a tény, hogy enélkül életképtelenné válnak a piacon. A külföldi tapasztalatok vegyesvállalat formájában történő közvetlen átvétele ugyanis nemcsak anyagi, de időbeli előnyt is jelent. A vállalatok alapító okiratát végiglapozva kitűnt, hogy tevékenységi körük igen változatos. Alalcultak gyár­tás- és gyártmányfejlesztésre, kereskedelmi célzattal, az ala­pító vállalatok késztermékei­hez alapanyag- és alkatrész- gyártásra. A munkamegosztás viszont a külföldi és a ma­gyar partnerek között gyakran azon alapul, hogy a hazai fél adja a telephelyet és a szak­emberek zömét, a külföldi pedig termelőtevékenység ese­tén a gépeket, a berendezése­ket és a licencet. A tőkével ugyancsak nem egyformán szállnak be az alapítók. Egy E zer éve lesz immár, hogy a magyarság alkotmányos rendben, állami szervezet ke­retei között él a Duna—Tisza1 táján, a Kárpát-medencében. Mindössze harminchét éve, hogy egy ezredév jogfolyto­nosságába bekapcsolódva új, a nép érdekében fogalmazott alkotmány szabályait kö­vetjük. A Magyar Népköztár­saság 1949-ben elfogadott al­kotmányát a magyar állami­ság fejlődésében történelmi korszakhatárként emlegetik. Érthető és szükségszerű volt, hogy a felszabadulás utáni éles osatályharcok és a törté­nelmi igazságtétel idején a választóvonalat húzták meg erősebben. Hangsúlyozták, hogy az új alaptörvény Ma­gyarország első írott alkotmá­nya, amely olyan rend Jogi kereteit teremti meg, ahol minden hatalom a dolgozó né­pé. Ma nagyobb távlatból már a népi alkotmány ' nemzeti múltúnkba visszanyúló előz­ményeit is látjuk. Sokan ta­lán meglepődnek, amikor megtudják, hogy Engels mi­lyen sokra tartotta nagy ki­rályunk, I. István művét; a magyar alkotmányosságot s államiságot. Ügy vélekedett, hogy alkotmányának és a be­lőle kifejlődött autonómiának köszönheti a magyarság azt a nagy államalkotó erőt, amely az elnyomás évszáza­daiban is fenrimaradit. Nem­csak a méltányosság, hanem önbecsülésünk is azt kíván­ja, hogy megszabadulva a múlt gyötrelmeitől, értékeit magunkénak tekintsük és al­kotmányos rendünk demok­ratikus fejlesztésében, meg­erősítésében hasznosítsuk. Az idei allkotmányünnepen, az előzőkhöz hasonlóan, nagy figyelmet fordítunk a szocialista demokrácia fej­lesztésére. A történetiség el­vét is figyelembe vevő ma­gyar népi alkotmányosságban a legnagyobb figyelem a de­mokrácia következetes alkal­mazásának lehetőségeire irá­nyul. A népben valóságos igény van a demokráciára, s társadalmunkban — keserves tapasztalatok árán — kiala­kult a meggyőződés, hogy ha­zánk nem csekély mértékű gondjainak a megoldásában, az új fejlődési lehetőségek megteremtésében szükség van minden állampolgár felelős részvételére. Az állampolgár azonban csak ott viselkedik felelősen, ahol nem alattvaló­termelő magyar partnerhez és egy külföldi — általában igen jó nevű — céghez csatlakozik valamely hazai külkereskedel­mi vállalat is. A vegyes vállalatok nyeresé­gén az alapítók osztoznak. Mármint azon a részen, amit a bővített újratermeléshez maga a vállalat nem használ fel. A mértékét százalékban általában az alapító okirat rögzíti. Elvben — mondják — a veszteségen is, de az indu­láskor természetesen minden­ki arra számit, hogy erre nem kerül sor. Visszatérve a Pemü példá­jára, a Kemipur alapításá­nál a magyar fél részéről a legfontosabb szempontok kö­zött említhetjük, hogy így le­hetőség nyílik a magyar po- liuretán-kémia fejlesztési bá­zisának megteremtésére, te­hát egy új területtel bővíthető iparunk, s olyan partnert ta­láltak, amelyik rendelkezik ezen a területen élenjáró is­meretekkel és biztosítja az ál­landó magas színvonalat a magyar fél számára. Ugyan­csak gondoltak arra, hogy a poliuretán rendszerház bizto­sítson a magyar népgazdaság számára tartós, devizális előnyt, mert hiszen importot vált ki és némi exportot is nyújt, s emellett a magyar poliuretán-feldolgozók rugal­masabb kiszolgálásban része­sülnek, mint eddig. El. E. nak tekintik, hanem teljes ér­tékű, szabad embernek, aki­nek része van a döntésben, a végrehajtásban és az ellen­őrzésben egyaránt, beleértve az állami tevékenység nyilvá­nosságát, ellenőrzését is. Csak így képzelhető el a tör­vények meggyőződésen' ala­puló betartása, a szabadság rendje. Az ilyen módon fej­lődő társadalom az igazán hatékony gazdaságilag is, de minden más emberi teljesít­mény dolgában is.. A Magyar Szocialista Mun­káspárt XIII. kongresszusa a politikai fejlődésnek ezt az irányát határozta meg. Eh­hez a programhoz kapcsoló­dott a Hazafias Népfront VIII. kongresszusa, amikor állásfoglalásában kimondta: „A népi, nemzeti egység erősítésében, a szövetségi po­litika gyakorlásában megha­tározó feltétel a polátikai in­tézményrendszer oiy irányú fejlesztése, amelyben semimi sem korlátozza indokolatlanul az egyes politikai, társadal­mi szervezetek és mozgalmak hivatott tevékenységét; nem szűkíti munkájukat csupán a végrehajtásra vagy mozgósí­tásra, hanem lehetővé teszi a társadalmi szükségleteiknek megfelelő tevékenységük ki­bontakoztatását, részvételüket a döntések előkészítés ében, a határozatok meghozatalában és a végrehajtás ellenőrzésé­ben. A Hazafias Népfront köz­jogi funkciója — benne si­keres választási munkája — politikai, érdemi részvételt jelent társadalmi életünk minden területén. Nagy je­lentőségű az a tény, hogy a mozgalom közreműködik a törvények kezdeményezésé­ben, előkészítésében.” Ennek az állásfoglalásnak a szellemében, a szocialista de­mokrácia követelményei sze­rint a népfront szorgalmazza a jogalkotás olyan fejleszté­sét, amely megfelel a Ma­gyar Népköztársaság alkot­mányának, népünk — egy év­ezred alatt, benne az utóbbi négy évtizedben kialakult — jogérzékének és politikai érettségének, s az elmúlt har­minc évben megszilárdult törvényességnek, amely meg­szabadította a törvénytisztelő embereket a félelemtől. A jövőben, ehhez a folyamathoz kapcsolódva, olyan jogalko­tásra kell törekedni, amely segít megszabadítani az em­bereket a bürokrácia kolonná­tól és arroganciájától; lehe­tővé teszi nemes célokra irá­nyuló szabad egyesülésüket; kibontakoztatja önkormány­zatra való képességüket. A legmagasabb rendű jog­szabályokat, különösen az al­kotmányokat gyakran fenye­geti az a veszély, hogy papí­ron maradnak. A népfront az Országgyűlés törvényhozói te­vékenységétől azt kívánja, hogy az elmúlt három évti­zed nagy vívmányaira, a tör­vényességre támaszkodva gon­doskodjon hézagmentes jog­rendről. Biztosítsa, hogy az alkotmány minden tételéhez olyan alacsonyrendű jogsza­bály (törvény, rendelet stb.) kapcsolódjon, amely közigaz­gatási intézkedésekben, vég­ső esetben bírói ítéletben ér­vényesíthető. A jogrend demokratikus belső következetessége az önkéntes jogkövetés fontos előfeltétele, amelyben per­sze — éppen mert jog — fenn kell tartaná a kikény­szerítés lehetőségét is, de igazán építeni a demokrácia eredményein nevelődött fe­lelős állampolgárra kell. Mi­nél kevesebbszer kénytelen az állam büntetni, minél inkább számíthat a törvénytisztelő állampolgár támogatására, an­nál inkább válhat a közjó in­tézményévé. A szocialista társadalom ilyen követelmé­nyeket támaszt államával szemben, ilyen szellemben fo­galmazta meg alkotmányát, s ilyen alapon törekszik követ­kezetessé tenni jogrendjét. Őszi BNV Egy hénap múlva Egy hónap múlva, szeptem­ber 19-én nyitja kapuit és szeptember 28-án zár az őszi Budapesti Nemzetközi Vásár, a fogyasztási cikkek szakvá­sára. Az előzetes jelentkezések szerint Magyarországon kívül 34 ország kiállítói mutatják be fogyasztási cikkeiket, ösz- szesen mintegy 75 ezer négy­zetméteren. A legnagyobb kül­földi kiállító a Szovjetunió, amelynek köztársaságai közül ezúttal a Grúz Szocialista Köztársaság mutatkozik be külön kiállítással. Első ízben ismerkedhetnek meg a BNV látogatói'"Indonézia árucikkéi­vel. Nemzeti kiállítóként ugyancsak első alkalommal je­lentkezik Olaszország, Kína pedig a tavalyinál nagyobb területen vesz részt a vásáron. Az idei őszi BNV-n 14 áru­csoportban mutatják be a ki­állítók termékeiket. A tavalyihoz hasonlóan az idén is négy szakmai délelőtt lesz. Ezek időpontja szeptem­ber 22., 23., 24., 25., ezeken a napokon délelőtt 10-től dél­után 2 óráig a vásárt csak a szakközönség látogathatja, az erre a célra kibocsátott szakmai jegyekkel, bérletekkel és állandó belépőkkel. Silókukorica-betakarítás A hét végén is dolgoztak Szentendre környékén a silókukori­ca betakarításán az Óbuda Termelőszövetkezet dolgozói. A spe­ciális gépek segítségével 80 hektárról vágták le a silókukori­cát az elmúlt napokban Szlgethi Teréz Egy vegyesvállalat alapításának háttere Exportra és import helyett *4

Next

/
Oldalképek
Tartalom