Pest Megyei Hírlap, 1986. augusztus (30. évfolyam, 180-204. szám)

1986-08-18 / 194. szám

1986. AUGUSZTUS 18., HÉTFŐ PEST . JMY.lt/ 5 Sláger az életünk A Szentendrei Nosztalgia Egylet és a Pest Megyei Művelődési Köz­pont és Könyvtár új, közös rendez­vénysorozatának premierje pénte­ken este volt a PMKK színházter­mében. A közis­mert közreműkö­dők (Bende Zsolt, Gencsy Sári, Ko­vács Erzsi, Amb­rus Asma, Hor­váth Károly és Éliás Tibor) sem vonzottak telt há­zat, igencsak fog­híjas volt a néző­tér. Tv-FI GYE LŐ Portrék. Két művészportrét láthattunk a közelmúltban, s noha az egyik nyilatkozó a képzőművészet világában bi­zonyította nagy erejű, eredeti látásmódról tanúskodó tehet­ségét, a másik pedig a szín­házak, film- és televízióstú­diók porondjain produkálja egy ország kedvére magát, monológjuk, feleleteik vala­hogy mégis nagyon szépen ösz- szecsengtek: szinte ugyanazo­kat a tanulságokat hüvelyez­hette ki belőlük az előfizető. Előbb — szerdán este — a most nyolcvanesztendős Bor­sos Miklós, az újabb kori ma­gyar szobrászat kiválósága lé­pett elénk a Szülőföldjeim című emlékezésében, amely­nek során rendre ott szólalt meg, ahol hajdan élt, eszmélt, teremtő ember lett belőle. És beszélt bár Nagyszebenben, Győrött vagy legkedvesebb s immárfvégleges tAtttonában, Tihanyban, újra meg újra a mesterség szentségét hangsú­lyozta. Azt tehát, hogy előbb meg kell tanulni, azután pe­dig folyvást feszes fegyelem­ben, lazítások engedélyezése nélkül kell gyakorolni a ma­gunk szakmáját — akkor is, ha a legcsillogóbb márványba csap a véső, és akkor is, ha réztáblák vésnökl fölbetűzése adja az igen szerény megél­hetést. A galambősz mester után Körmendi János, a hajdani alakoskodóknak ez a manap­ság kacagtató utóda felelge- tett a Mestersége: színész cí­mű sorozat szintén színész riporterének, Szatmári Ist­vánnak. S noha ő nem tár­gyakat formál, hanem a saját testét, lelkét kölcsönzi hol en­nek az elképzelt lénynek, hol amannak a színműíró felskic- celte figurának, valahogy mégis azt a Borsos-féle re­ceptet követi. Ebben a pén­tek esti nyilvános gyónásban ugyanis szinte egyébről sem hallhattunk, mint arról, hon­nan s hogyan szedi össze a jellemzés külső-belső kellé­keit, mennyit küzd, fárad, amíg az éppen reábízott sze­rep elnyeri végső formáját. S ami mindkét számvetés­ben — ráadásként — külön is tetszett: a szépszavú atya­mester is meg a nagy bohó­coknak ez a méltán népszerű kollégája is oly- derűsen tud visszatekinteni korábbi élet­szakaszainak éppen nem vas­tapsokkal kísért eseményeire. Kiakolbólították az iparművé­szeti főiskoláról az egyik ün­nepeltet, hosszú-hosszú éve­ken át kicsi epizódszerepekkel bízták csak meg a másik nyi­latkozót, ám ezek a megcsa- patások éppenhogy erőt adtak nekik, s még inkább eltökélt­té tették őket hivatásuk gya­korlásában. Eredendő bizako­dó szellemiségük érlelődött így meg fokról fokra ... Pest megye. Abban a kép­zeletbeli hálóban, amellyel a főváros környéki események televíziós fogásait igyekszünk megkaparintani, az utóbbi napokban is fennakadt né­hány telekommunikációs ha­lacska. • Legelőbb az egyik esti Hír­adóban hangzott el a Pest Megyei Közútépítő Vállalat neve, mégpedig egy újítás kapcsán. Ennek lényege: egy holland licenc alapján a fel­tört utak anyagát újra fel­használják. Míg korábban ezt a fölösleget kidobták, újab­ban ismét beépítik a burko.- latokba. A jó hír mellé azon­ban rossz is társult: hiába áll rendelkezésre ez a friss tech­nológia, a kelleténél csak ke­vesebben alkalmazzák, pe­dig a 60 kilométeres körzet­határokon belül szavatoltan megérné. Az Ablak beváltott ígérete következett ezótán, tehát az a riport, amely a zsámbéki ása- . irtását, rögzítette. 'Nos, szenzáció kénytelen- kelletlen elmaradt, mert az a nyughely, ahol a fedlapot le­emelték, többszörösen bolyga- tottnak bizonyult. Valter Ilo­na (és nem Walter, mint ki­írták!) azonban most újabb reményeket táplál: abban bí­zik, de nagyon, hogy meg fogja találni az alapítónő vi­tathatatlan földi maradvá­nyait. Köztudomásúan kiváló és eredményes régész ő; sej­tései sorra be szoktak igazo­lódni. Lepencéről kelteződött a harmadik — szintén a Hír­adóban levetített — hír, s ez megint csak ásatásokról szólt. Azt tudhattuk meg belőle, hogy a vízlépcső építkezése előtt feltárnak minden feltár- h,atót. Groh Dániel például pompás Árpád-kori kemen­cékre bukkant. Kovalovszky Júlia pedig XIII. századi vasszerszámokra. Elrejtették ezeket, így1 igen jó állapotban maradtak az érdeklődő utó­korra... ' Akácz László Mihail Gorbacsov Budapesten Egy baráti látogatás krónikája A mindössze nyolcvanolda- las könyv nyomdai és kiadói remeklés. Nem­csak a gyorsaságot lehet itt dicsérni, ami magában véve is bravúr, hiszen a látogatás után két hónapra már ke­zünkben a kötet, hanem a szép kivitelt, a minőséget, a hófehér merített papírt, amelyre a szöveget nyomták és a képeket, színes felvéte­leket montírozták. Bizonyá­ra a könyvritkaságokat gyűj­tők, a formás, szép könyve­ket szeretők kapnak rajta, hogy mielőbb birtokukba ve­gyék ezt a finom művet. Ér­demes a Kossuth Kiadó és a Zrínyi Nyomda szerkesztő­csoportjában részt vevője ne­veit megemlíteni. A kötetet Bán Éva szerkesztette, kép- szerkesztő Fábri Magda volt, míg a műszaki vezető Berecz- ki Gábor. A magyar nyomdák eddig is híresek voltak szép köny­vek elkészítéséről, nem egy nemzetközi díj bizonyítja ezt Politikai könyv, mégpedig sokezres példányszámban — mondjuk ki: propagandacélra — ilyen tisztán, élvezhetőén, a képek szinte élnek, s a színhatások a valódi hangu­latot, árasztják, nemigen je­lent meg. Már a címlapon egy meghitt pillanat, színes felvé­telben, ahogyan a két vezető államférfi, Kádár János és Mihail Gorbacsov egymásra néznek, nyugalmat, biztonsá­got sugallnak. Ilyen közvetlen, emberkö­zeli, reményt és őszinte ér­zelmeket árasztó képsort, mostanában nem nagyon lát­tunk. A képek önmagukért beszélnek. Elmondják, hogy a két nép vezetői azt fejezik ki, amit a népek is gondolnak: baráti érzelmeket, tiszta em­berséget, s azt a szándékot, hogy mind népeink, mind a világ boldogulását akarják. Mihail Gorbacsovban azt a lenini típusú vezetőt is­merhettük meg, aki nagyon hamar kapcsolatokat tud te­remteni az emberekkel, az utca emberével is. Beszéltem a környezetemben olyannal, aki a látogatás idején éppen véletlenül a Váci utcában sé­tált, és sikerült kezet fognia Gorbacsovval. A másik jellemvonása, ami a látogatás során kiderült, hogy rendkívül érdeklődik az új iránt, az emberek tevékeny­sége iránt. Példa volt erre a Pest megyei látogatása. A pesthidegkúti Rozmaring Me­zőgazdasági Termelőszövetke­zetben felismerte dr. Bíró Ferencet, a Gödöllői Agrártu­dományi Egyetem rektorát, aki a fogadók között volt. Hosszasan elbeszélgetett vele. Ugyanis Gorbacsov korábban a mezőgazdasági pártirányí­tással foglalkozott a Szovjet­unióban, s annak idején ven­dége vált a gödöllői egye­temnek. Érdeklődött, hogy a Szovjetunióból jött fiatalok hogyan tanúinak a magyar egyetemen. De ugyanilyen könnyen találta meg a han­got a magyar mezőgazdasági szakemberekkel, tudósokkal is. Érdeklődött, hogy van-e együttműködés e-téren a ma­gyar és a szovjet tudósok kö­zött. Válaszul Láng István, a Magyar Tudományos Akadé­mia főtitkára olyan tudomá­nyos programokat említett, amelyek a biotechnológiához kapcsolódnak, s megjegyezte: szó van közös tudóscsoportok létrehozásáról. Az SZKP főtitkára jó han­gulatú, kötetlen eszimecserét folytatott a magyarországi biotechnológiai programról, a fejlesztési elképzelésekről, el­ismeréssel szólt a magyar eredményekről. Ez a szíyélyesség, közvetlen emberi hang, magas színvonal lú eszmecsere, baráti ér­Műemléknézőben a megyében Mentés az utolsó pillanatban Toldozták-foldozták a pátyi kastélyt ■? . Most éppen csöndes .a pátyi1 kastély előtti hatalmas terü­let. A kastélynak viszont se teteje, se ablaka, se ajtaja ... De nehogy ebiből valaki aggasztó következtetéseket vonjon le! Ugyanis ez már óriási előrelépést jelent a ke­rek egy esztendővel ezelőtti állapotokhoz képest; hiszen már hozzáfogtak a restau­ráláshoz. Kerítés Ha pontos akarok lenni, ak­kor időben ennél sokkal messzebbre kell visszamenni. Többször hallottam már ugyanis a rokonszenves, hó­nukat szerető pátyiaktól egy bizonyos kerítésről, amely negyvennyolcas puskaszuro­nyokból készült. Természetes a kíváncsiság: vajon ennek a legendának mennyi a való­ságmagja? Az Országos Levéltárban található a Vármegyék Orszá­gos Címtára, amely 1931-ben készült így ír a helységről: A Kopasz-hegy alatt a Bu­dapest—Bécs vasútvonal kö­zelében fekszik. 1342-ben Paagh néven említik az ok­levelek. Ekkor a telki apát­ság birtoka. Később kézről kézre vándorol. A török hó­doltság után is lakott hely­ként írták össze. A XVIII. század első felében rohamos fejlődésnek indult. 1720-ból már 88 adóköteles háztartást írtak össze. A helységben levő kúriát báró Splányi József építtette 1825-ben, Tőle Dits- kei Várady József birtokába került. A kerítés vasrácsát 350 régi puskacsőből készítették, amelyek miatt 1854-ben az akkori tulajdonosnak csak­nem kellemetlenségei támad­tak. Hogy mi — arról már nem tesz említést a fölijegyzés. Amikor tavaly először jártam a He’yszihen-, igén megdöb­bentem. Nem annyira a kerí­tésen, hanem amit az „ta­deklődés jellemezte az egész látogatást. Még a protokollá­ris szertartásokat is átlengte a mélyről jövő baráti szí­vélyességnek az a levegője, amelyet ritkán tapasztalha­tunk. Fokozta a látogatás hő­fokát, hogy Raisza Gorba- csova személyében olyan pél­dás feleséget, kedves embert, a finom rezdüléseket is felfo­gó asszonyt ismerhettünk még, akinek bájos személye belopta magát a magyar köz­vélemény rbkonszenvébe. Érdemes újra elolvasni a látogatásról szóló riportokat, beszámolókat, beszédeket, a találkozókról írtakat, mert — most már higgadtabban — ér­tékelhetjük a látogatást, amely tovább erősítette a baráti szá­lakat, hozzájárult, hogy a két nép még jobban megismerje egymást, együtt építve a szo­cializmust, vállvetve küzdjön a nemzetközi porondon is. A látogatás értékét maga Mihail Gorbacsov vonta meg abban a táviratban, amelyet Magyarországot elhagyva in­tézett Kádár Jánoshoz: A lá­togatás során tartott elvtár­si megbeszélések eredményei kétségtelenül hozzájárulnak az SZKP és az MSZMP, a Szovjetunió és Magyarország közötti barátság és sokoldalú együttműködés továbbfejlesz­téséhez. mi emcsak könyvtárunk gáz­lói dagodik a könyvvel, ha­nem olyan látogatás pil­lanatait idézhetjük fel, ame­lyek feledhetetlenül belénk Ivódtak. A kötetben közölt fekete-fehér és színes kép­sorok csak visszatükrözik eze­ket a pillanatokat. S ne fe­ledjük: a világ egyik leg­nagyobb országának, hatal­mának első számú vezetője látogatott el hozzánk, tisz­telte meg kis népünket. S ez már önmagában is jövőbe mutató. Gáli Sándor kart”: legalább félszáz teher­autó állt mögötte sorsára vár­va. De ha még csak állt vol­na! — Ez ugyanis úgynevezett aútórepaisz, a Zsámbéki Me­dence Tsz pátyi közipontja, ahol az Autóker teherautókat vesz át — magyarázta _egy évv.el ezelőtt Szabó Zoltánná. tanácselnök. Nagyon sok­szor fölvetődött már, hogy ilyen körülmények között mi­vé lesz; a Várady-kastély. Közelebb kerülve megdöb­bentő kép tárult akkor az ember szeme elé. A valami­kori főépület — melyhez két szárny csatlakozik — két esztendeje életveszélyessé vált, a tsz sem használta. A díszes ablakrácsokat néhol az idő, néhol az. emberi kezek tüntették el, szokványosán pótolva a hiányt. A bejáratot csak annyira falazták be, hogy egy közönséges vasajtó odaférjen. Állagáról egy év­vel ezelőtt ennyit jegyeztem föl. Hadd tegyem még hozzá, hogy a Várady-kastély műem­lékjeliegű épület — mégpedig különleges, magas, hullámos felületű tetőzete miatt, amely négy éve beszakadt. Kerülgettem annak Idején a kastélyt, s próbáltam elkép­zelni,-hogy az autórepasz he­lyén valaha díszudvar volt; mint ahogy a helybéliek me­sélték, csodálatos, soha nem látott fákkal... Eredeti formájában Ugye, most már egyetért velem a kedves olvasó, hogy most, 1986 nyarán, nagyot lé­pett előre a Zsámbéki Me­dence Tsz — akié egyébként a kezelői jog — a helyreál­lításban? — Két legyet szeretnénk ütni egy csapásra — nyilat­kozta tavaly Bacsó Iván, a tsz építési ágazatvezetője. — Körülbelül nyár középén kezdjük el a javítási munká­latokat. A tervek szerint az udvart parkosítjuk, az épü­letet pedig eredeti formájá­ban láthatja majd aki erre jár. Mi csak irodának hasz­nálhatjuk. Az IFA-teherautók az épület mögött fognak ki­járni. így eleget teszünk az Országos Műemléki Felügye­lőség előírásainak is, ugyan­akkor összefüggő technológiai sort tudunk kialakítani raa- kunknaik... Ha az eredeti elképzelé­sekhez képest késésben is vannak, de eleget tesznek ígéretüknek; jóllehet .múlt évben még beszélgetésünkkor, nem rendelkeztek a helyre- állításhoz szükséges 28 millió forinttal. — Igen — bólint Bacsó Iván —, de mindent úgy haj­tunk végre, ahogy tavaly tá­jékoztattam. Körülbelül hat évre tervezzük a teljes hely­Az új tanévben 245 magyar fiatal kezdi meg tanulmá­nyait ösztöndíjasként a szo­cialista országok egyetemein, főiskoláin. Az elmúlt évek­hez képest nőtt a külföldi ösztöndíjasok száma. A mint­egy 600 pályázó közül a fel­vételi vizsgákon és beszélge­téseken 245 diák felelt pieg a követelményeknek, s nyert felvételt az 1986-87-es tanévre nyolc ország mintegy félszáz egyetemére. Az idén — immár hagyo­mányosan — a legtöbben a szovjetunióbeli felsőoktatási intézményekben tanulnak majd: elsősorban orosz nyelv- és irodalom-, valamint mű­szaki és közgazdasági szako­kon. Ők a júliusban megkez­dett kijevi nyelvi és szakmai előkészítő kurzust követően augusztus végén utaznak a választott egyetemre, főiskolá­ra. Hasonlóan sokan jelent­keztek az NDK-ba is: itt a 3 hetes budapesti előkészítő után ősztől 60 magyar diák kezdi meg tanulmányait 10 felsőoktatási intézményben. A többiek — a nemzetiségi ösz­reállítás idejét. Reméljük azonban, hogy a kiviteli költ­ség kevesebb lesz, mert amit ■tudunk, megcsinálunk ma­gunk. Van gyakorlatunk a műemlékjeliegű munkákban, hiszen a ráckevei Savoyai- kastély rendbehozásán is dolgoztunk. — Hová kerültek a teher­autók? — Most csak néhány van itt, azonban ez csak véletlen. Amíg az épület el nem ké­szül, addig ezt a területet to­vábbra is átvevő-tároló hely­ként használjuk. — Mennyibe kerül a tető- és födémcsere? — Az idei összes ráfordí­tás két és fél millió forint. Az OMF által fölajánlott anyagi támogatás akkortól ér­kezik, mikor a munkálatokat megkezdtük. Természetesen, a kerítést is rendbahozzuk. A napokban voltak itt a Nem­zeti Múzeumtól, s mint ki­derült, csöppet sem könnyű a dolguk. Mestert is nehéz ta­lálni. . Pedig szép feladat ez — mutat a kastélyra. Hobbim a műemlék,,,. Nem a sajátjuk Pákay Jolán építészmérnö­köt, a Pest Megyei Tanács főelőadóját arról faggatom: lehet-e kötelezni a tsz-t hu- huszoinnyölcmillió forint elő­teremtésére — a műemlék jel­legű épület megmentéséhez? — A műemléki törvény ér­telmében kötelezhetők —szö­gezi le. — Sőt, köteleztük őket a helyreállításra, En­nek költségeit azonban — a gazdasági bizottság 1981. évi határozata alapján — célhi­tel egészíti ki. A mi kötelezé­sünkre készítették el a ter­vet, azután, hogy a tető be­szakadt ... Egyáltalán nem egyedi eset, hogy a kezelők a műemlékét vagy a műemlékjeliegű épü­leteket .toldozták-foldozták —• egyre távolabb kerülve erede­ti formájától. Bizonyára azért is olyan szigorú az Országos Műemlék Felügyelőség, hogy még egy egyszerű festést sem szabad engedélyük nélkül el­végezni. — A kezelési jog nem egyenlő a birtokjoggal — magyarázza Galambos Fe­renc, regionális főfelügyelő. — Sajnos, sokhelyütt a mű­emlékeket úgy használták, alakították, mintha sajátjuk lett volna, ugyanakkor nem vigyázták, nem óvták mű­emléki jellegét. Ezért aztán nagyon nehéz kijavítani, hely­rehozni a korábbi hibákat. Sajnos, az OMF kötelezést nem adhat ki, csupán a he­lyi építési hatóság. A mű­emlékjelleg visszaállítása ez­által is áttételesebbé válik, lelassul... Venncs Aranka töndíjasok kivételével '— va­lamennyi intézményben egy­éves előkészítő tanfolyamon vesznek részt, ennek során alaposan elsajátítják az il­lető ország nyelvét, illetve bi­zonyos szaktárgyak alapjait. Az ejmúlt három évtized alatt több mint 6000 magyar fiatal szerzett diplomát a Szovjetunióban és a többi szocialista államban, jelenleg is több mint ezren tanulnak a baráti országokban. Csak­úgy, mint az elmúlt időszak­ban, most is elsősorban azok­ra a műszaki, agrár, orvos és társadalomtudományi sza­kokra lehetett jelentkezni, amelyek hazai egyetemeken nem találhatók meg, illetve azokra a speciális területekre, amelyek' ismeretét az illető ország egyetemein igen ma­gas színvonalon lehet elsajá­títani. Így például évek óta szovjet felsőoktatási intézmé­nyekből kerülnek ki a ma­gyar repülőmérnökök, higié­nikus orvosok, valamint a nemzetközi kapcsolatok és a nemzetközi újságírás szak­emberei. ' ■ ' Magyar diákok Külföldi egyetemeken

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom